2004. évi CXXXII. törvény
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról1
2005.01.01.
1. § A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) a következő alcímmel és 64/A. §-sal egészül ki:
„
Soron kívüli eljárás
64/A. § A büntetőeljárást soron kívül kell lefolytatni
a) a kiskorú sértett sérelmére elkövetett, az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmény (Btk. XII. Fejezet I. Cím) vagy a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény (Btk. XIV. Fejezet) miatt,
b) az a) pontban meghatározottakon kívül más, személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt, ha a kiskorú sértett érdeke a büntetőeljárás mielőbbi befejezését indokolja, így különösen akkor, ha a sértett testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését a bűncselekmény jelentősen veszélyeztette, illetve ha a terhelt az eljárás lefolytatásakor is ellátja a sértett nevelését, felügyeletét vagy gondozását, vagy egyébként is a sértett környezetében él.”
2. § A Be. 70. §-a (4) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A hivatalos iratot szabályszerűen kézbesítettnek kell tekinteni, ha az irat átvételét, illetőleg a kézbesítési bizonyítvány (tértivevény) aláírását megtagadják.”
3. § A Be. a következő új 70/A. §-sal egészül ki, ezzel egyidejűleg a Be. jelenlegi 70/A. §-ának jelölése 70/B. §-ra, a jelenlegi 70/B. §-ának jelölése 70/C. §-ra módosul:
„
70/A. § (1) A 70. § (7) bekezdésében meghatározott kézbesítési vélelem megdöntése iránt a címzett terjeszthet elő kérelmet, ha
a) a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt, vagy
b) a hivatalos iratot nem az a) pontban meghatározott okból, önhibáján kívül nem vette át.
(2) A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a címzett részéről az önhiba hiányát valószínűsítik.
(3) A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemről az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság határoz, amelynek eljárása során a kézbesítés történt. A kérelem előterjesztésére és elbírálására a mulasztás igazolására vonatkozó rendelkezéseket (65. és 66. §) kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a kérelem előterjesztésével együtt nem kell pótolni az elmulasztott cselekményt.
(4) Ha a kézbesítési vélelem megdöntése iránt a terhelt, a védő, a magánvádló vagy a pótmagánvádló terjeszt elő kérelmet, és a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság a kérelemnek helyt ad, a vélelmezett kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények hatálytalanok, és a kézbesítést, illetve a már megtett intézkedéseket, eljárási cselekményeket a szükséges mértékben meg kell ismételni. A megismétlés eredményéhez képest a korábbi eljárási cselekmények hatályban tartásáról vagy teljes, illetőleg részleges hatályon kívül helyezéséről is határozni kell.
(5) A (4) bekezdésben fel nem sorolt címzett által benyújtott kérelem esetében, ha a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság a kérelemnek helyt ad, a címzett vonatkozásában érvényesülő, a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, és a kézbesítést meg kell ismételni.”
4. § A Be. 527. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, és e § a következő alcímet kapja:
„
Nyomozás és vádemelés az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben”
527. § „(1) A nyomozásnak nem akadálya, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik; ebben az esetben a tartózkodási helyének felkutatása iránt kell intézkedni [73. § (1)–(3) bek.], és gondoskodni kell a bizonyítási eszközök felderítéséről és biztosításáról.
(2) Szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indult nyomozás során – ha a terhelt tartózkodási helyének felkutatása iránt tett más intézkedés nem vezetett eredményre – elfogatóparancsot kell kibocsátani, ezzel egyidejűleg a terhelt részére, ha nincs meghatalmazott védője, védőt kell kirendelni.
(3) A szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indult nyomozást követően, ha
a) az elfogatóparancs kibocsátása a nyomozás iratainak ügyészhez történő megküldéséig [193. § (5) bek.] nem vezetett eredményre,
b) megalapozottan feltehető, hogy a gyanúsított megszökött, vagy a nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész elől elrejtőzött,
c) a nyomozás adatai alapján a vádemelésnek nincs akadálya, és
d) azt a bűncselekmény súlya vagy az ügy megítélése indokolja,
az ügyész vádat emel.
(4) A vádiratnak a 217–218. §-ban meghatározottak mellett tartalmaznia kell a (3) bekezdésben felsorolt körülmények részletes leírását, és azt az indítványt, hogy a bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben folytassa le az eljárást.
(5) A terheltnek hirdetményi úton [70. § (5)–(6) bek.] kézbesített hivatalos iratot a védőjének is kézbesíteni kell.
(6) Ha a (3) bekezdésben meghatározott körülmények nem állnak fenn, az ügyész a nyomozást felfüggeszti [188. § (1) bek. a) pont].”
5. § A Be. 528. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A bíróság további eljárására a XII–XIII. Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.”
6. § (1) A Be. 529. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a vádlott tartózkodási helye a vádemelést követően vált ismeretlenné, és megalapozottan feltehető, hogy a vádlott megszökött vagy elrejtőzött, a bíróság a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indult eljárásban az eljárás felfüggesztése nélkül elfogatóparancsot bocsát ki.”
(2) A Be. 529. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az elfogatóparancs kibocsátása hatvan napon belül nem vezetett eredményre, a bíróság erről az ügyészt tájékoztatja. Ha az ügyész indokoltnak tartja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg, illetőleg folytassák, a bíróság tájékoztatásától számított tizenöt napon belül erre indítványt tesz.”
7. § A Be. 530. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vádlottnak hirdetményi úton kézbesített hivatalos iratot [70. § (5)–(6) bek.] a védőjének is kézbesíteni kell.”
8. § Ez a törvény 2005. január 1-jén lép hatályba.
Mádl Ferenc s. k.,
a Köztársaság elnöke
Dr. Szili Katalin s. k.,
az Országgyűlés elnöke
1
A törvényt az Országgyűlés a 2004. december 20-i ülésnapján fogadta el. A kihirdetés napja: 2004. december 25.
