35/2004. (III. 30.) GKM rendelet

a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet módosításáról¹

2007.04.11.

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 48. §-ának (3) bekezdése b) pontjának 11. alpontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § (1) A közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet (a továbbiakban: MR.) 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

,,(4) E rendelet alkalmazásában

a) autógáz:

aa) a cseppfolyós gáz (propán, propilén, bután, izobután, izobutilén, butilén, valamint ezek elegyei),

ab) a sűrített földgáz,

ac) egyéb gáz;

b) gázüzemű jármű az, amelynek üzemanyaga autógáz, ezen belül:

ba) tiszta gázüzemű jármű az, amely kizárólag autógázzal,

bb) vegyes üzemű jármű az, amely egyidejűleg autógázzal és egyéb üzemanyaggal,

bc) kettős üzemű jármű az, amely vagy autógázzal, vagy egyéb üzemanyaggal

üzemeltethető.''

(2) Az MR. 2. §-a a következő (14) és (15) bekezdéssel egészül ki:

,,(14) A rendelet alkalmazásában ,,európai típusbizonyítvánnyal ellátott jármű'': az, amelynek típusára vonatkozóan az Európai Gazdasági Térség tagállamának jóváhagyó hatósága a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 70/156/EGK tanácsi irányelvet módosító, a Tanács 92/53/EGK irányelve, illetőleg az ER. A. Függeléke alapján ,,EK típusjóváhagyó okmány''-t adott ki.

(15) A rendelet alkalmazásában ,,kommunális jármű'': az a gépjármű, amely – műszaki felépítésénél fogva – csak a mentőszolgálatban, a tűzoltószolgálatban, halottszállításra, úttisztításra (közterületek tisztán tartása, locsolása, valamint közutak, repülőterek hó- és síkosságmentesítése, só- és homokszórása), a lakosság vízellátására, a kommunális hulladékszállításra, a villamos- és gázenergia-, távfűtés-, melegvíz-, ivóvíz-, szennyvízhálózatok hibabemérésére, -elhárítására használható.''

2. § Az MR. a következő címmel és 16/A. §-sal egészül ki:

A járműgyártáshoz felhasználható anyagokra vonatkozó további műszaki feltételek

16/A. § (1) Az M₁ és N₁ kategóriájú jármű, illetőleg ennek alkatrésze anyagában nem tartalmazhat – a 7/A. számú mellékletben meghatározott esetek és mennyiségek kivételével – ólmot, higanyt, kadmiumot és hat vegyértékű krómot. A 7/A. számú mellékletben meghatározott egyes alkatrészeket az azonosítást lehetővé tevő jelöléssel kell ellátni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jármű 100 grammnál nagyobb tömegű műanyag alkatrészét, a bontás és a hulladékkezelés során történő elválasztás, valamint az elkülönített hulladékkezelés céljából – a szabványban² meghatározott módon meg kell jelölni.''

3. § Az MR. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

[A vontatásra vonatkozó további műszaki feltételek]

22. § ,,(1) Az 5–8., 17., 18., 21., 33. és 34. §-okban említett adatok, a gyártó által közölt és a forgalomba helyezés engedélyezése során megállapított adatok, valamint a pótkocsi csatlakozásához szükséges szerelvények meglétének, illetőleg felszerelhetőségének a figyelembevételével kell meghatározni, hogy a jármű vontathat-e pótkocsit, illetőleg hány pótkocsit vontathat és azt a jármű hatósági engedélyében fel kell tüntetni.

(2) Az európai típusbizonyítvánnyal ellátott M₁ kategóriájú jármű esetében a vontatható pótkocsi össztömeget az európai típusjóváhagyás során meghatározott értékkel megegyezően – a 21. § (4) bekezdésében meghatározott feltétel figyelmen kívül hagyásával – kell megállapítani.''

4. § Az MR. 34. §-a (1) bekezdésének rendelkezése a következő mondattal egészül ki:

,,E rendelkezéseket az M₂, M₃ és N kategóriájú járművek kormányzási tulajdonságaira az A. Függelék A/48. számú mellékletében meghatározott eltéréssel kell alkalmazni.''

5. § (1) Az MR. 74. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

,,(2) A gázüzemű jármű gáz-üzemanyagellátó berendezésének jóváhagyási jellel ellátottnak kell lennie, továbbá a járműbe történő beszerelésének és állapotának a külön jogszabályban³ meghatározottak szerint tanúsítottnak kell lennie.''

(2)⁴

6. § (1)⁵

(2) Az MR. 92. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

,,(5) A kizárólag belföldön üzemeltetett 2004. május 1. napja előtt tachográffal ellátott gépkocsi esetében a (4) bekezdésben meghatározott, a tachográf beépítésre vonatkozó követelményeket a soron következő illesztés időpontjáig, de legkésőbb 2006. április 30. napjáig kell teljesíteni.''

7. § Az MR. 93/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

93/A. § ,,(1) Sebességkorlátozóval kell felszerelni – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel és a (4)–(6) bekezdésekben meghatározott határidővel:

a) a 10 tonnát meghaladó megengedett legnagyobb össztömegű M₃ kategóriájú és az N₃ kategóriájú gépkocsit,

b) az M₂ kategóriájú, valamint a 10 tonnát nem meghaladó megengedett legnagyobb össztömegű M₃ kategóriájú és az N₂ kategóriájú gépkocsit, továbbá

c) a veszélyes áru szállítására használt – külön jogszabályban meghatározott – egyéb gépkocsit.

(2) Nem kell sebességkorlátozóval felszerelni:

a) azokat a gépkocsikat, amelyek felépítésükből adódóan nem képesek a (3) bekezdésben foglaltaknál nagyobb sebességgel haladni,

b) a kommunális gépjárműveket,

c) azokat a gépkocsikat, amelyeket 1988. január 1. napja előtt helyeztek forgalomba, valamint

d) az (1) bekezdés b) pontja alá tartozó, 2005. január 1. napja előtt használatba vett, az A. Függelék A/41. számú mellékletében foglalt követelményeket nem teljesítő, azaz legfeljebb Euro–2. jóváhagyású gépkocsikat.

(3) A sebességkorlátozónak úgy kell szabályoznia, hogy

a) a veszélyes áruk szállítására használt gépkocsi sebessége a 85 km/óra,

b) az N₂ és N₃ kategóriájú gépkocsi sebessége a 90 km/óra (v_set + tűrések ≤90 km/óra),

c) az M₂ és M₃ kategóriájú gépkocsi sebessége a 100 km/óra

értékben korlátozott legyen.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott sebességkorlátozóval való felszerelési kötelezettséget az (1) bekezdés b) pontja alá tartozó gépkocsik esetében 2004. december 31. napjáig nem kell alkalmazni.

(5) Az (1) bekezdés b) pontja alá tartozó, 2001. október 1. és 2005. január 1. napja között használatba vett, az A. Függelék A/41. számú mellékletében foglalt követelményeket teljesítő, azaz legalább Euro–3. jóváhagyású gépkocsit a sebességkorlátozóval:

a) a nemzetközi forgalomban is üzemeltetett gépkocsi esetében 2005. december 31. napjáig,

b) a kizárólag belföldön üzemeltetett gépkocsi esetében 2006. december 31. napjáig

kell felszerelni.

(6) A kizárólag belföldi forgalomban használt M₂ kategóriájú, valamint a 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó N₂ kategóriájú gépkocsira 2007. december 31. napjáig kell a sebességkorlátozót felszerelni.''

8. § Az MR. 93/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

93/B. § ,,A gépkocsira kizárólag jóváhagyási jellel ellátott, a külön jogszabály⁶ alapján a közlekedési felügyelet által nyilvántartásba vett gépjárműfenntartó szervezet által beépített és illesztett sebességkorlátozó szerelhető fel.''

9. § Az MR. 120. §-a a következő francia bekezdésekkel egészül ki:

[Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, az Európai Közösségeknek az alábbi jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:]

,,– az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelve az elhasználódott járművekről 4. cikk (2) és 8. cikk (1) bekezdésével;

– az Európai Parlament és a Tanács 2002/51/EK irányelve a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok szennyezőanyag-kibocsátásának csökkentéséről és a 97/24/EK irányelv módosításáról;

– a Bizottság 2002/80/EK irányelve a gépjárművek kibocsátásai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekről szóló 70/220/EGK tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról;

– az Európai Parlament és a Tanács 2002/85/EK irányelve a Közösségben egyes gépjármű-kategóriákra sebességkorlátozó készülékek felszereléséről és használatáról szóló 92/6/EGK tanácsi irányelv módosításáról;

– a Bizottság 2003/138/EK határozata az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti alkatrész- és anyagkódolási szabványok létrehozásáról;

– a Bizottság 2002/525/EK határozata, az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. számú mellékletének módosításáról;

– a Bizottság 2003/19/EK irányelve a gépjárművek és a pótkocsik egyes kategóriáinak tömegéről és méreteiről szóló 97/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról;

– a Bizottság 2003/76/EK irányelve a gépjárművek motorjainak kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedések vonatkozásában a 70/220/EGK tanácsi irányelv módosításáról;

– a Bizottság 2003/77/EK irányelve a motorkerékpárok és a segédmotoros kerékpárok típusjóváhagyására vonatkozóan a 97/24/EK és 2002/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról;

– az Európai Parlament és a Tanács 2003/102/EK irányelve a gyalogosok és más sérülékeny úthasználók védelmére vonatkozó követelményekről a gépjárművel történő ütközés esetén, valamint a Tanács 70/156/EGK irányelvének módosításáról;

– az Európai Parlament és a Tanács 2004/11/EK irányelve az egyes gépjármű-kategóriák sebességkorlátozó készülékeiről vagy az ehhez hasonló sebességkorlátozó fedélzeti rendszereiről szóló 92/24/EGK tanácsi irányelv módosításáról;

– a Bizottság 2004/90/EK határozata a gyalogosok és más sérülékeny úthasználók védelmére vonatkozó követelményekről a gépjárművel történő ütközés esetén, valamint a Tanács 70/156/EGK irányelvének módosításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2003/102/EK irányelvének 3. cikke szerinti műszaki előírások meghatározásáról.''

10. § (1) Ez a rendelet – a (2)–(4) bekezdésben foglalt kivétellel – a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti a gázüzemű járművek üzemanyagellátó berendezéseiről szóló 6/1993. (V. 12.) IKM rendelet.

(2) E rendelet 12. §-a a kihirdetése napjával lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti az MR. 1. számú mellékletének 5. pontja.

(3) E rendelet 2. §-a és 11. §-ának c) pontja 2005. január 1-jén lép hatályba.

(4) E rendelet 12. §-a (2) bekezdésének d) pontja 2005. október 1-jén lép hatályba.

11. § Az MR.

a) 1. számú melléklete helyébe az e rendelet 1. számú melléklete lép,

b)⁷

c) a 7. számú mellékletét követően az e rendelet 3. számú mellékletében foglalt 7/A. számú melléklettel egészül ki.

12. § (1) Az MR. A. Függelékének 5.2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

,,5.2. A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjáig nem kell alkalmazni az 5. pontban meghatározottak szerinti, a rendelet A. Függelék A/2., A/9. és A/41. mellékleteinek rendelkezését a használtan egyedileg behozott, az M₁ vagy az N₁ járműkategóriába tartozó, újként 1996. január 1. napját követően használatba vett és ENSZ-EGB 83.02/B,C jóváhagyási jellel ellátott gépkocsi forgalomba helyezésekor, amennyiben az megfelel a fékberendezésekre vonatkozóan az ENSZ-EGB 13.06 jóváhagyási előírásban meghatározott követelményeknek is.''

(2) Az MR. A. Függeléke

a) A/2. számú melléklete helyébe az e rendelet 4. számú mellékletében foglalt A/2. számú melléklet lép,

b) A/47. számú melléklete az e rendelet 5. számú melléklete szerint módosul,

c) A/48. számú melléklete az e rendelet 6. számú melléklete szerint módosul,

d) az e rendelet 7. számú mellékletében foglalt A/58. számú melléklettel egészül ki.

(3)⁸

(4) Az MR. C. Függelékének C/12. számú melléklete az e rendelet 9. számú melléklete szerint módosul.

1. számú melléklet a 35/2004. (III. 30.) GKM rendelethez

1. számú melléklet a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelethez

Az egyes járműalkatrészekre, tartozékokra, járműtulajdonságokra vonatkozó jóváhagyási kötelezettségek

1. A járművek meghatározott tulajdonságainak, valamint az alkatrészeknek, az önálló műszaki egységeknek,a pótalkatrészeknek és a tartozékoknak meg kell felelniük:

- a rendelet A., B. és C. Függelékeinek mellékleteiben, illetőleg

- a Magyar Köztársaság által elfogadott ENSZ-EGB előírásokban foglalt jóváhagyási követelményeknek az e melléklet táblázataiban (a továbbiakban: táblázat) foglaltak szerint.

2. Az egyes jóváhagyási követelmények meghatározott változata a járművek típusjóváhagyása, illetőleg forgalomba helyezésének az engedélyezése során a táblázatban foglalt érvényességi határidőig fogadható el, azonban erre vonatkozóan az ER.-ben, valamint a Függelékekben meghatározott átmeneti és hatályba léptető rendelkezéseket is figyelembe kell venni.

3. Az azonos számmal ellátott ENSZ-EGB előírások közül - az érvényességi határidőig - bármely előírás-változat alapján kiadott jóváhagyási okmányt (jelet) a vonatkozó követelmény teljesítéseként el kell fogadni.

4. További értelmező rendelkezések a melléklethez és a jóváhagyási előírások alkalmazásához:

- e mellékletnek nem tárgya a nemzetközi jóváhagyások Magyar Köztársaság által történő kiadása, ugyanakkor a melléklet értelemszerűen alkalmazandó részegységek magyarországi hatályú jóváhagyására, ideérteve a pótalkatrészek minősítési eljárását is, amennyiben azok alapja az 1. vagy 2. táblázatban szereplő valamely előírás;

- a vizsgálatra kötelezett pótalkatrészek körét a rendelet 9.§ (4) bekezdés szabályozza;

- a részegységek egyedi eljárásban való jóváhagyása nem lehetséges,

- az 1. táblázatban un. "műszaki terület" ("műszaki terület": a szakmai szabályozás műszaki tartalma szerint egy csoportba tartozó, együttesen önálló követelményrendszert alkotó szabályozások) szerinti csoportosításban található a vonatkozó Közösségi irányelvek rövid megnevezése, a rendelet A., B. és C. függelékei ezen irányelveken alapuló mellékleteinek és – ha vannak – az egyenértékű ENSZ-EGB előírások megnevezése,

- egy meghatározott műszaki területen az egyenértékű nemzetközi jóváhagyások bármelyike elfogadható;

- a 2. számú táblázat olyan ENSZ-EGB előírások alkalmazási kötelezettségéről rendelkezik, amelyek műszaki területére vonatkozóan nincs rendelkezés az 1. számú táblázatban. Ugyanakkor azonban itt találhatók olyan ENSZ-EGB előírások is, melyek érvényes jóváhagyási jel megléte esetén szintén elfogadhatók az 1. táblázatban meghatározott műszaki területen;

- Egyes – *-gal megjelölt – ENSZ-EGB előírások az adott műszaki területhez tartozó Közösségi irányelv követelmény-rendszerének körülhatárolt részhalmazát képezik. Ezesetben az adott ENSZ-EGB jóváhagyás a szükséges kiegészítő jóváhagyással, vagy vizsgálati eredményekkel társítva fogadható el.

5. Az 1. és 2. táblázatban szereplő előírások alkalmazási kötelezettsége eljárásfüggő, amelyre a táblázat fejlécében feltüntett "A", illetőleg "B" jel utal a következők szerint:

A.) Az előírások alkalmazása kötelező teljes járművek és részegységeik magyarországi típusjóváhagyása, teljes járművek sorozat forgalomba helyezése engedélyezésének eljárása (a továbbiakban típusjóváhagyási eljárások) és a járművek típusjóváhagyási eljárás alapján történő első forgalomba helyezése során (+ jel).

B.) Az előírások alkalmazása kötelező a típusjóváhagyással nem rendelkező teljes járművek magyarországi első forgalombahelyezésének egyedi eljárásban történő engedélyezése és az ezen eljárás alapján történő első forgalomba helyezés során (+ jel).

A – jel azt mutatja, hogy az adott előírás alkalmazása az illető eljárásban nem kötelező, azonban a megfelelőség fentiek szerinti igazolása az adott műszaki területen ez esetben is elfogadható, ill. nemzetközi előírás hiányában az MR vonatkozó rendelkező részét kell alkalmazni, ha van ilyen. Üres mezők utalnak a nem értelmezett esetekre, valamint arra, ha a jelzett előírásváltozatnak való megfelelőség teljes jármű valamely jóváhagyási eljárásában nem fogadható el.

6. Az alkalmazási kötelezettség járműkategóriához történő hozzárendelése (tárgyi hatály) az előírásokban található. Egyes előírások tárgyi hatálya és követelményrendszere a kategóriákon belüli további megkülönböztető jegyek függvénye.

Mindazonáltal:

- az A. Függelék mellékletei az M és N kategóriájú gépkocsikra és azok O kategóriájú pótkocsijaira,

- a B. Függelék mellékletei az L kategóriájú járművekre (két- és háromkerekű motorkerékpárokra, segédmotoros kerékpárokra, könnyű négykerekű motoros járművekre),

- a C. Függelék mellékletei a T kategóriájú traktorokra

vonatkoznak.

A rendelet bizonyos járműfajtákra meghatározhat olyan követelményeket, melyek szintén a függelékek mellékleteiben találhatók.

Az M1 gépkocsi kategória jóváhagyási kötelezettségei az 1. táblázatnak a rendelet A függelékéhez tartozó soraiban egybevágnak e kategória már bevezetett európai típusbizonyítványának tartalmi követelményeivel. Külön oszlop mutatja az egyéb kategóriák típusjóváhagyási eljárásában alkalmazandó hazai jóváhagyási kötelezettségeket. Egyedi jóváhagyási eljárásban nincs kategória szerinti megkülönböztetés.

7. Azt, hogy az adott műszaki területen feltüntetett egy, vagy több előírás járműtulajdonságra, alkatrészre, önálló műszaki egységre, annak beépítésére, vagy pótalkatrészre (illetve adott esetben többre ezek közül) vonatkozik-e, az illető előírás tartalmazza. Teljes jármű jóváhagyása minden esetben magában foglalja a beépítést is, amennyiben erre az alternatív előírások bármelyike külön rendelkezés(eke)t tartalmaz, viszont értelemszerűen nem foglal magában pótalkatrészekre vonatkozó előírásokat.

1. számú táblázat

Jóváhagyási kötelezettségek

1/A. táblázat

GÉPKOCSIKRA ÉS PÓTKOCSIKRA VONATKOZÓ JÓVÁHAGYÁSI
KÖTELEZETTSÉGEK

						A		B
MR	EK (EGK)		ENSZ-EGB		Műszaki terület	Alkalmazási kötelezettség
függelék/ melléklet (műszaki terület sorszáma)	alap- irányelv	utolsó módosító irányelv	előírás	módo- sítási sorozat		típus- jóvá- hagyási eljárásban M1 kategória	típus-jóvá- hagyási eljárásban M2, M3, N, O kategória	egyedi engedélye- zési eljárásban
A/1.	70/157	99/101	51	02	Zajszint és kipufogó-berendezések	+	+	+
			59	00	Pótalkatrész kipufogóberendezés	+	-
A/2.	70/220	2003/76	83	05	Károsanyag-kibocsátás	+	+	+
A/3.	70/221	2000/8	58	01	Tüzelőanyag-tartály és aláfutásgátló	+	+	+
A/4.	70/222	-	-	-	Hátsó rendszámtábla elhelyezése	+	+	+
A/5.	70/311	99/7	79	01	Kormányberendezés	+	+	-
A/6.	70/387	2001/31	11	02	Ajtózárak és zsanérok	+	+	-
A/7.	70/388	87/354	28	00	Hangjelző berendezések	+	+	+
A/8.	71/127	88/321	46	01	Visszapillantó tükrök	+	+	-
A/9.	71/320	2002/78	13	09	Fékezési tulajdonságok	+	+	+
			90	01	Pótalkatrész-fékbetét	+	+
A/10.	72/245	95/54	10	02	Elektromágneses összeférhetőség	+	+	-
A/11.	72/306	97/20	24	03	Dízelmotorok kipufogógázai	+	+	+
A/12.	74/60	2000/4	21	01	Belső felszerelés kialakítása	+	-	-
A/13.	74/61	95/56	18	02	Illetéktelen használat elleni védelem	+	-	-
			97	01	Riasztóberendezések
A/14.	74/297	91/662	12	03	Belső szerelvények kialakítása (kormánynak ütközés)	+	-	-
A/15.	74/408	96/37	17	07	Ülésszilárdság	+	+	-
A/16.	74/483	79/488	26	02	Kinyúló részek	+	-	-
A/17.	75/443	97/39	39	00	Sebességmérő és hátramenet	+	+	-
A/18.	76/114	78/507	-	-	Gyári tábla	+	+	+
A/19.	76/115	96/38	14	05	Biztonsági öv bekötése	+	+	+
A/20.	76/756	97/28	48	02	Világítóberendezések	+	+	-
A/21.	76/757	97/29	3	02	Fényvisszaverő berendezések	+	+	+
A/22.	76/758	97/30	7	02	Helyzetjelző és féklámpa	+	+	+
			87	00	Nappali menetlámpa
			91	00	Méretjelző
A/23.	76/759	99/15	6	01	Irányjelző	+	+	+
A/24.	76/760	97/31	4	00	Hátsó rendszámtábla megvilágítása	+	+	+
A/25.	76/761	99/17	1	02	Fényszórók	+	+	+
			5	02	Sealed Beam	+	+	+
			8	05	Halogén izzók
			20	03	H4 fényszórók	+	+	+
			31	02	Halogén sealed beam fényszórók	+	+	+
			37	03	Izzólámpák
			98	00	Fényszórók gázkisüléses fényforrással
			99	00	Gázkisüléses fényforrások
A/26.	76/762	99/18	19	02	Első ködfényszórók	+	+	+
A/27.	77/389	96/64	-	-	Elvontató berendezés	+	+	-
A/28.	77/538	99/14	38	00	Hátsó ködfényszórók	+	+	+
A/29.	77/539	97/32	23	00	Hátrameneti (tolató-) lámpák	+	+	+
A/30.	77/540	99/16	77	00	Parkolólámpa	+	+	+
A/31.	77/541	2000/3	16	04	Biztonsági övek és utasbiztonsági rendszerek	+	+	+
A/32.	77/649	90/630	-	-	Látómező	+	-	-
A/33.	78/316	94/53	-	-	Működtető berendezések megjelölése, ellenőrző lámpák	+	+	-
A/34.	78/317		-	-	Jég- és páramentesítő rendszerek	+	-	-
A/35.	78/318	94/68	-	-	Ablaktörlő-mosó berendezések	+	-	-
A/36	2001/56		-	-	Fűtés	+	-	-
A/37.	78/549	94/78	-	-	Kerékburkolat	+	-	-
A/38.	78/932	87/354	17	07	Ülés rögzítés	+	-	-
			25	04	Fejtámasz	+	-	-
A/39.	80/1268	99/100	101	00	CO₂ kibocsátás és tüzelőanyag-fogyasztás	+	-	+
A/40.	80/1269	1999/99	85	00	Motorteljesítmény mérés	+	-	-
A/41.	88/77	2001/27	49	03	Dízelmotor-emisszió	+	+	+
A/42.	89/297		73	00	Oldalvédelem aláesés ellen		+	+
A/43.	91/226		-	-	Felcsapódó víz elleni védelem		-	-
A/44.	92/21	95/48	-	-	Személygépkocsik tömege és méretei	+		-
A/45	92/22	2001/92	43	00	Biztonsági üvegezés és üvegek	+	+	+
A/46	92/23	2001/43	54	00	Gumiabroncsok és szerelhetőségük	+	+	+
			30	02	Gumiabroncsok
			64	00	Ideiglenes pótkerék
A/47.	92/24		89	00	Sebességkorlátozó készülék és beépítése		+	+
A/48	97/27	2003/19	-	-	Tömeg, méret az M1-től különböző kategóriákban		+	-
A/49.	92/114		61	00	N kategóriájú járművek vezetőfülkéjében kinyúló részek		-	-
A/50.	94/20		55	01	Gépkocsik és pótkocsik kapcsolóberendezései és felszerelésük	+	-	-
A/51.	95/28		-	-	Beltéri anyagok égési tulajdonságai		-	-
A/52	2001/85		66	00	Autóbuszokra vonatkozó követelmények		+	-
A/53.	96/79	1999/98	94	01	Homlokütközés	+	-	-
A/54.	96/27		95	02	Oldalról történő ütközés	+		-
A/56	98/91		-	-	Veszélyes áru szállító gépkocsik és pótkocsijuk		+	-⁽¹⁾
A/57	2000/40		93	00	Mellső aláfutás elleni védelem		+	-
A/58.	2003/102		-	-	Gyalogosok védelme	+⁽²⁾	+⁽²⁾

Megjegyzés

⁽¹⁾ A veszélyes árú szállító járművek ADR-vizsgálatának kötelezettségét ez a rendelkezés nem érinti.

⁽²⁾Az alkalmazási kört és az alkalmazási kötelezettség hatályba lépését lásd A/58. számú mellékletben.

1/B. táblázat

MOTORKERÉKPÁROKRA ÉS SEGÉDMOTOROS KEREKPÁROKRA
VONATKOZÓ
JÓVÁHAGYÁSI KÖTELEZETTSÉGEK

MR	EK (EGK)					A	B
MR	EK (EGK)		ENSZ-	EGB	Műszaki terület	Alkalmazási kötelezettség
függelék/ melléklet (műszaki terület sorszáma)	alap- irányelv	utolsó módosító irányelv	előírás	módosítási sorozat		típusjóvá- hagyási eljárásban	egyedi eljárásban
B/1.	93/14	-	78	02	Motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok fékberendezései	+	+
B/2.	93/29	2000/74	60	00	Motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok jelző- és működtető berendezései ellenőrző lámpáinak jelölése	+	-
B/3.	93/30	-	28	00	Motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok hangjelző berendezései	+	+
B/4.	93/31	2000/72	-	-	Motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok támasztóberendezései	+	-
B/5.	93/32	99/24	-	-	Motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok hátsó ülésének utaskapaszkodói és lábtartói	+	-
B/6.	93/33	99/23	62	00	Motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok illetéktelen használattal elleni biztosító berendezései	+	-
B/7.	93/34	99/25	-	-	Motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok előírt adatai	+	-
B/8.	93/92	2000/73	53	01	Motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok világító és fényjelző berendezései	+	+
			74	00
B/9.	93/93		-	-	Motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok tömege és méretei	+	-
B/10.	93/94	99/26	-	-	Motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok hátsó rendszámtáblájának helye	+	-
B/11	95/1	2002/41	-	-	Motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok maximális sebessége, motorteljesítménye és nyomatéka	+	-
B/12.	97/24	2002/51			Motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok tulajdonságai	+
1			30	02	Gumiabroncsok	+	+
			54	00	Haszongépjárművek gumiabroncsai
			64	00	Ideiglenes pótkerék
			75	00	Motorkerékpár gumiabroncsok
2			3	02	Világító és fényjelző berendezések	+	+
			19	02	Mellső ködlámpa
			20	02	Fényszóró H4 halogén izzóval
			37	03	Izzólámpák
			38	00	Hátsó ködlámpa
			50	00	Motorkerékpár lámpák
			56	01	Segédmotorkerékpár fényszóró
			57	02	Motorkerékpár fényszóró
			72	01	Motorkerékpár fényszóró halogén izzóval
			82	01	Segédmotorkerékpár fényszóró halogén izzóval
3			-		Kiálló élek	+	-
4			81	00	Visszapillantó tükör	+	+
5		2003/77	-		Levegőszennyezés	+	-
6			-		Üzemanyagtartály	+	-
7			-		Meg nem engedett beavatkozások	+	+
8			-		Elektromágnesses összeférhetőség	+	-
9			-		Külső zaj		-
10			-		Vonóberendezés	+	-
11			16	04	Biztonsági öv bekötése	+	-
12			-	-	Biztonsági üveg, ablaktörlő és mosó, páramentesítő, stb.	+	-
B/13.	2000/7	-	39	00	Két- és háromkerekű motorkerékpárok sebességmérői	+	-

1/C. táblázat

TRAKTOROKRA VONATKOZÓ JÓVÁHAGYÁSI KÖTELEZETTSÉGEK

						A	B
MR	ENSZ-EGB		EK (EGK)		Műszaki terület	Alkalmazási kötelezettség
függelék/ melléklet (műszaki terület sor- száma)	előírás	módo- sítási sorozat	alap- irányelv	utolsó módosító irányelv		típus- jóváhagyási eljárásban	egyedi eljárásban
C/1.	-	-	74/151	97/54	Traktorok meghatározott jellemzői és alkatrészei	+	-
C/2.	-	-	74/152	98/89	Traktorok legnagyobb tervezett sebessége és rakfelülete	+	-
C/3.	-	-	74/346	98/40	Traktorok visszapillantó tükrei	+	-
C/4.	-	-	74/347	97/54	Traktorok látómezője és ablaktörlői	+	-
C/5.	-	-	75/321	98/39	Traktorok kormányszerkezete	+	-
C/6.	-	-	75/322	2000/2	Traktorok rádiózavarszűrése	+	-
C/7.	-	-	75/323	-	A traktorok és a pótkocsik elektromos csatlakozójára vonatkozó követelmények	+	-
C/8.	-	-	76/432	97/54	Traktorok fékszerelvényei	+	-
C/9.	-	-	76/763	1999/86	Traktorok vezetőülése melletti pótülés	-	-
C/10.	-	-	77/311	2000/63	Traktorok vezetőire ható zajszint	+	-
C/11.	-	-	77/536	1999/55	Traktorok borulása elleni védőszerkezetek dinamikai vizsgálata	+	-
C/12.	96	01	77/537	2000/25	A traktorok motorjának szennyezőanyag kibocsátására vonatkozó követelmények	+	+⁽¹⁾
C/13.	-	-	78/764	1999/57	Traktorok vezetőülése	-	-
C/14.	-	-	78/933	1999/56	Traktorok világító és fényjelző szerelvényei	+	-
C/15.	-	-	79/532	97/54	Traktorok világító és fényjelző szerelvényei	+	-
C/16.	-	-	79/533	1999/58	Traktorok vontató és hátrameneti berendezései	-	-
C/17.	-	-	79/622	1999/40	Traktorok borulásának hatása elleni védőszerkezetek statikai vizsgálata	+	-
C/18.	-	-	80/720	97/54	Traktorok vezetőüléseinek megközelítése, ajtók, ablakok	-	-
C/19.	-	-	86/297	97/54	Traktorokhoz alkalmazott leágazó meghajtások	-	-
C/20.	-	-	86/298	2000/19	Traktorok borulásának hatása elleni védőszerkezetek vizsgálata	+	-
C/21.	-	-	86/415	97/54	Traktorok kezelőelemeinek beépítése, elhelyezése, működtetése	-	-
C/22.	-	-	87/402	2000/22	Keskeny nyomtávú traktorok borulásának hatása elleni védőszerkezetek vizsgálata	+	-
C/23.	-	-	89/173	2000/1	Traktorok egyes alkatrészei és jellemzői	-	-

(1) A C/12. számú melléklet követelményeit csak új traktorok forgalomba helyezése esetén kell alkalmazni.

2. számú táblázat

További jóváhagyási kötelezettségek ENSZ-EGB előírások alapján

			A	B
ENSZ- előírás száma	EGB módosítási sorozata	Tárgya	Alkalmazási kötelezettség
			típusjóváhagyási eljárásban	egyedi eljárásban
9	06	Háromkerekű járművek zaja	-	+
22	05	Bukósisak	+
27	03	Elakadást jelző háromszög	+
40	01	Motorkerékpárok Otto-motorja által kibocsátott szennyezés		+
41	03	Motorkerékpárok zaja	+	+
44	03	Biztonsági gyermekülés	+	-
47	00	Segédmotoros kerékpárok Otto-motorja által kibocsátott szennyezés		+
63	01	Segédmotoros kerékpárok zaja	-	+
67	01	Gázüzemű gépjárművek gázüzemanyag-ellátó berendezései	+	+
110	00	Sűrített földgáz üzemű (CNG) gépjárművek és különleges berendezései (un.:retrofit előírás)	-	+

2. számú melléklet a 35/2004. (III. 30.) GKM rendelethez⁹

3. számú melléklet a 35/2004. (III. 30.) GKM rendelethez¹⁰

4. számú melléklet a 35/2004. (III. 30.) GKM rendelethez

A. Függelék A/2. számú melléklete a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelethez¹¹

„

Az M₁ és az N₁ kategóriájú gépkocsik szennyezőanyag kibocsátásának jóváhagyására vonatkozó követelmények

I. RÉSZ

Alapvető rendelkezések

1. A melléklet alkalmazási köre

1.1. A melléklet hatálya az M₁és az N₁ kategóriába tartozó, külső gyújtású és kompressziós gyújtású motorral ellátott gépkocsikra (a továbbiakban: jármű) terjed ki.

1.2. A melléklet – azoknak az N₁kategóriájú járműveknek a kivételével, amelyeknek a típusjóváhagyását az MR. A. Függeléke A/41. számú melléklete szerint adták meg – vonatkozik¹²:

1.2.1. minden külső gyújtású motorral rendelkező járműnek a kipufogócsövön át normál és alacsony hőmérsékleten levegőbe kerülő szennyezőanyag kibocsátására, a párolgás útján történő szennyezőanyag kibocsátására, forgattyús házból történő gázkibocsátásaira, a kibocsátást csökkentő berendezéseinek tartósságára és a fedélzeti diagnosztikai rendszerekre (OBD), továbbá

1.2.2. a dízelmotoros járművek kipufogócsövön át levegőbe kerülő szennyezőanyag kibocsátására, a kibocsátást csökkentő berendezések tartósságára és a fedélzeti diagnosztikai rendszerekre (OBD).

1.3. A melléklet vonatkozik továbbá: az M₁és N₁ kategóriájú járművekre történő felszerelésre szánt csere-katalizátorok, mint önálló műszaki egységek típusjóváhagyására.

1.4. A gyártó kérésére az M₁ és az N₁ kategóriájú, kompressziógyújtású motorral ellátott járművekre kiadott érvényes típusjóváhagyási engedély kiterjeszthető az M₂ és az N₂ kategóriájú járművekre is, ha ezek vonatkozási tömege nem haladja meg a 2840 kg-ot, és teljesülnek rájuk a engedély kiterjesztésére vonatkozó egyéb szabályok.

2. Fogalommeghatározások

E melléklet alkalmazásában:

2.1. "Járműtípus" olyan járművek összessége, amelyek nem különböznek lényegesen egymástól a motor által kibocsátott kipufogógázok szempontjából fontos alábbi jellemzőkben:

2.1.1. a vonatkozási tömeg függvényében meghatározott egyenértékű lendítőtömeg (lásd a 3.5.1. pontot);

2.1.2. a motor és a jármű II. rész szerint megadott jellemzői.

2.2. "Vonatkozási tömeg" a menetkész jármű tömege, levonva belőle a gépkocsivezetőre egységesen számított 75 kg-ot , és megnövelve egységesen 100 kg tömeggel.

2.2.1. "A menetkész jármű tömege": a jármű saját tömege menetkész állapotban, az ER A. Függeléke A/1. számú mellékletének 2.6. pontja szerint.

2.3. "Megengedett legnagyobb össztömeg": az ER A. Függeléke A/1. számú mellékletének 2.8. pontja szerinti tömeg.

2.4. "Gáznemű szennyezőanyag" a kipufogógázzal kibocsátott szénmonoxid, nitrogéndioxid (NO₂) egyenértékben kifejezett nitrogénoxidok, valamint

-	benzin esetében	C₁H_1,85,
-	gázolaj esetében	C₁H_1,86,
-	PB gáz (továbbiakban: PBG) esetében	C₁H_2,525,
-	földgáz (továbbiakban: FG) esetében	C₁H₄

feltételezett szén/hidrogén arányú szénhidrogének.

2.5. "Részecske szennyezők": a kipufogógáznak azok az összetevői, amelyek legfeljebb 325 K (52 °C) hőmérsékleten a hígított kipufogógázból a 3.4.3.1.1. pont szerint szűrőkkel leválaszthatók.

2.6. "Kipufogógáz emisszió"

- külső gyújtású motorok esetében a kipufogócsövön át gáznemű levegőszennyező anyagok kibocsátása;

- kompresszió-gyújtású motorok esetében a kipufogócsövön át gáznemű és részecske levegőszennyező anyagok kibocsátása.

2.7. "Párolgási emisszió" azokat a szénhidrogéngőzöket jelenti, amelyek a tüzelőanyag ellátó rendszerből távoznak, de nem a tüzelőanyag elégése révén keletkeznek.

2.7.1. "Tankszellőzési veszteségek" azok a szénhidrogén-kibocsátások, amelyeket a tüzelőanyag-tartályban létrejövő hőmérséklet-ingadozások okoznak (C₁H_2,33 feltételezett arányú szénhidrogén egyenértékben kifejezve).

2.7.2. "Meleg motor leállítási vesztesége" azon szénhidrogén-kibocsátásokat jelenti, amelyek a jármű tüzelőanyag-ellátó rendszeréből menetet követő leállítás után távoznak (C₁H _2,20 feltételezett arányú szénhidrogén egyenértékben kifejezve).

2.8. "Forgattyúház" mindazon tereknek az összessége, amelyek a motoron belül vagy a motoron kívül vannak, és belső vagy külső, gázok és gőzök vezetésére alkalmas csővezetékekkel az olajteknőhöz kapcsolódnak.

2.9. "Hidegindító berendezés" olyan berendezést jelent, amely átmenetileg dúsítja a motorba kerülő levegő/tüzelőanyag keveréket, és ezáltal segíti a motor indítását.

2.10. "Indítási segély" olyan eszköz vagy eljárás, amely a levegő/tüzelőanyag keverék dúsítása nélkül megkönnyíti a motor indítását, mint például izzító gyertyák vagy a befecskendezési időpont változtatása.

2.11. "Hengerűrtartalom":

2.11.1. alternáló-dugattyús motorok esetében a névleges lökettérfogat;

2.11.2. forgó-dugattyús motorok (Wankel-motorok) esetében a névleges kamratérfogat kétszerese.

2.12. "Emisszió csökkentő berendezés" a járműnek azok a részei tartoznak e fogalom alá, amelyek a jármű kipufogógáz és párolgási emisszióját szabályozzák, illetve korlátozzák.

2.13. "OBD" a szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzését szolgáló fedélzeti diagnosztikai rendszer, amely képes a működési hiba valószínű helyének azonosítására a számítógép memóriájában tárolt hibakódok útján.

2.14. "Üzemelő járművön végzett vizsgálat" a 7.1.7. pont szerint elvégzett megfelelőségi vizsgálatot és kiértékelést jelenti.

2.15. "Megfelelően karbantartott és használt" kifejezés a vizsgálati járműre vonatkozóan azt jelenti, hogy az ilyen jármű kielégíti egy kiválasztott járműre az I/C rész 2. pontjában megállapított kritériumokat.

2.16. "Gátló berendezés" minden olyan elem, amely hőmérsékletet, a jármű sebességét, a motor fordulatszámát, áttételt, szívócső-vákuumot vagy bármely más paramétert érzékel a légszennyezés-csökkentő rendszer bármely részének működtetése, modulálása, késleltetése vagy kikapcsolása céljából, és amely csökkenti a légszennyezés-csökkentő rendszer hatékonyságát olyan körülmények között, melyeknek bekövetkezése a jármű szokásos üzemeltetése és használata során ésszerűen várható. Egy ilyen elem nem tekinthető gátló berendezésnek, ha:

a) a berendezés szükségességét a motor rongálódás vagy meghibásodás elleni védelme és a jármű üzembiztos működése indokolja, vagy

b) a berendezés csak a motor indításakor működik, vagy

c) a feltételek alapvetően benne foglaltatnak az I. típusú vagy a VI. típusú vizsgálati eljárásban.

2.17. "Eredeti katalizátor" olyan katalizátor vagy katalizátor-együttes, amelyre kiterjed a járműre megadott típusjóváhagyás, és melynek típusát feltüntették a X. rész 1.10 pontjában.

2.18. "Csere-katalizátor" olyan katalizátor vagy katalizátor-együttes, amelyet e melléklet szerint jóváhagyott jármű eredeti katalizátorának helyettesítésére szánnak, és amely az ER A. Függelék A/1. számú melléklete szerint önálló műszaki egységként jóváhagyható.

2.19. "Eredeti csere-katalizátor" olyan katalizátor vagy katalizátor-együttes, melynek típusát feltüntették a X. rész 1.10 pontjában, de a gépjármű típus-jóváhagyással rendelkező gyártó azt mint önálló műszaki egységet gyárt és az a piacon beszerezhető.

2.20. "Jármű-család" valamely járműtípushoz tatozó, a károsanyag-kibocsátás szempontjából egy "anyajármű" által meghatározott járműcsoport.

2.21. "A motor tüzelőanyag-igénye": az a tüzelőanyag fajta, amellyel a motor szokásos körülmények között üzemel és amely lehet

— benzin,

— PBG (cseppfolyós propán-bután gáz),

— FG (földgáz),

— benzin és PBG,

— benzin és FG,

— gázolaj.

3. A típusjóváhagyás megadására vonatkozó kérelmezési eljárás

3.1. Valamely járműtípus kipufogógáz emisszió, a párolgási emisszió, a károsanyag-kibocsátását csökkentő elemeinek tartóssága, valamint a fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszer szempontjából történő - az ER A. Függeléke szerinti - típusjóváhagyására irányuló kérelmet a jármű gyártójának kell benyújtania.

Ha a típusjóváhagyási kérelem fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerre vonatkozik, a XI. rész 3. pontban leírt eljárást kell követni.

3.1.1 Ha a kérelem fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerre vonatkozik, csatolni kell hozzá a. II. rész 3.2.12.2.8. pontjában előírt kiegészítő információkat, továbbá

3.1.1.1. a gyártó nyilatkozatát a következőkről:

3.1.1.1.1. külső gyújtású motorokkal ellátott járművek esetében azoknak a gyújtáskimaradásoknak a számát az összes gyújtási esemény százalékában, amely már a szennyezőanyag-kibocsátás XI. rész 3.3.2 pontban megadott határértékeinek túllépését okozhatja, ha ez a gyújtáskimaradási százalék már az I. típusú vizsgálatra vonatkozó III. rész 5.3.1 pontban foglalt kezdetétől jelen volt;

3.1.1.1.2. külső gyújtású motorokkal ellátott járművek esetében azoknak a gyújtáskimaradásoknak a számát az összes gyújtási esemény százalékában, amelyek a katalizátor vagy katalizátorok túlmelegedésére vezethetnek, mielőtt még visszafordíthatatlan károsodást okoznának;

3.1.1.2. részletes írásos információt amely teljes mértékben leírja az OBD rendszer funkcionális üzemi jellemzőit, beleértve a jármű légszennyezés-csökkentő rendszere megfelelő részeinek felsorolását, azaz az érzékelőket, működtető szerveket és elemeiket, melyeket az OBD rendszer folyamatosan ellenőriz;

3.1.1.3. az OBD rendszer által használt zavarjelző készülék (ZK) leírását, amely a jármű vezetőjének hiba fennállását jelzi;

3.1.1.4. a gyártó leírását azokról az intézkedésekről amelyek megakadályozzák a szennyezőanyag-kibocsátást szabályozó számítógép szakszerűtlen kezelését és beállításainak megváltoztatását;

3.1.1.5. ha van, más típusjóváhagyások másolatát a megfelelő adatokkal, melyek alapján lehetővé válik a jóváhagyások kiterjesztése;

3.1.1.6. ha van ilyen, a járműcsalád műszaki jellemzőit, ahogyan azok a XI/C rész. 3. pontjában szerepelnek.

3.1.2. A XI. rész 3. pontban foglalt vizsgálat céljára egy, a jóváhagyandó OBD rendszerrel ellátott járműtípust vagy a járműcsaládot képviselő járművet kell a típusjóváhagyási vizsgálatért felelős műszaki szolgálat rendelkezésére bocsátani. Ha a műszaki szolgálat úgy ítéli meg, hogy a rendelkezésére bocsátott jármű nem képviseli teljes mértékben a XI/B. részben leírt járműtípust vagy járműcsaládot, egy másik, és ha szükséges egy további járművet kell átadni XI. rész 3. pont szerinti vizsgálathoz.

3.2. A kipufogógáz emisszióra, a párolgás útján történő szennyezőanyag kibocsátásra, a tartósságra és a fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerre vonatkozó információs dokumentáció mintája a II. részben található. A II. rész 3.2.12.2.8.6. pontja alatti adatokat fel kell tüntetni a X. részben, a típus-jóváhagyási bizonyítvány OBD-vel kapcsolatos részében.

3.2.1. Ha van ilyen és alkalmazható, akkor más típusbizonyítványok másolatait is be kell nyújtani, a típusjóváhagyás meghosszabbításához, illetve kiterjesztéséhez, a romlási tényezők megállapításához szükséges adatokkal együtt.

3.3. A vizsgáló intézménynek át kell adni egy járművet, amely megfelel az jóváhagyatni kívánt járműtípusnak, hogy az 5. pont szerinti vizsgálatok végrehajthatók legyenek.

4. Típusjóváhagyás

4.1. A vonatkozó követelmények teljesülése esetén a jármű megkapja az ER. A. Függeléke szerinti típusjóváhagyást.

4.2. A kipufogógázokkal levegőbe kerülő szennyezőanyag-kibocsátásra, a párolgás útján történő szennyezőanyag kibocsátásra, a tartósságra és a fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerre vonatkozó típusjóváhagyási bizonyítvány mintája a X. részben található.

5. Vizsgálati előírások

Megjegyzés: az e pontban foglalt követelmények alternatívájaként azok a járműgyártók, melyeknek éves termelése világviszonylatban kevesebb 10.000 egységnél, megkaphatják a típusjóváhagyást az alábbi előírásban szereplő megfelelő műszaki követelmények alapján:

— A Barclay’s Publishing által kiadott Kaliforniai Törvénykönyv ("California Code of Regulations"), 13. cím, az 1996-os és későbbi modellévekben gyártott járművekre alkalmazható 1960.1 (f) (2), vagy (g) (1) és (g) (2) pontok, és az 1995-ös és későbbi modellévekben gyártott könnyű haszonjárművekre alkalmazható 1968.1, 1976 és 1975 pontok.

A Magyar Köztársaságnak az Európai Unió tagállamává válását követően a típusjóváhagyást megadó hatóságnak tájékoztatnia kell a Bizottságot az ennek a rendelkezésnek az alapján megadott minden egyes jóváhagyás körülményeiről.

5.1. Általános előírások

5.1.1. Azokat a járműrészeket, amelyek hatással vannak a kipufogógáz és párolgási emissziókra, úgy kell megtervezni, kialakítani és felszerelni, hogy a jármű a szokásos üzemi viszonyok melletti rezgések ellenére is eleget tegyen az előírásoknak.

5.1.1.1. A gyártó által megtett műszaki intézkedéseknek biztosítaniuk kell a kipufogógáz emisszió és a párolgás útján történő szennyezőanyag kibocsátás hatékony korlátozását a jármű teljes normál élettartamának idejére, a szokásos használat mellett. Ez a légszennyezés-csökkentő rendszerekben használt tömlőknek és csatlakozásaiknak biztonságára is vonatkozik, melyeket úgy kell megtervezni és gyártani, hogy rendeltetésüknek megfeleljenek.

A kipufogógáz emisszió tekintetében a követelmények teljesítettnek tekinthetők, ha a jármű eleget tesz az 5.3.1.4. pont (típusjóváhagyás), és különösen a 7.4. pont (a gyártás és a már üzemelő gépkocsik megfelelősége) követelményeinek.

A párolgás útján történő szennyezőanyag kibocsátás tekintetében a követelmények teljesítettnek tekinthetők, ha a jármű eleget tesz az 5.3.4. pont (típusjóváhagyás) és a 7. pont (a gyártás megfelelősége) követelményeinek.

5.1.1.2. Gátló berendezés használata tilos.

5.1.2 A külső gyújtású motorral ellátott járműnek az MSZ EN 228 szerinti ólmozatlan benzinnel üzemeltethetőnek kell lennie.

5.1.2.1. A benzintartály töltőnyílását - az 5.1.2.2. pontban megadottak figyelembevételével - úgy kell kialakítani, hogy ne lehessen olyan töltőpisztollyal tölteni, amelynek a külső átmérője 23,6 mm vagy ennél nagyobb.

5.1.2.2. Az 5.1.2.1. pont előírásai nem vonatkoznak azokra a járművekre, amelyek mindkét alábbi feltételt kielégítik, azaz

5.1.2.2.1. a járművet úgy tervezték és gyártották, hogy az ólmozott benzin egyik kipufogógáz emissziót csökkentő berendezést, és annak működését sem károsítja;

5.1.2.2.2. a járművön közvetlenül az üzemanyag tartályt töltő személy számára látható helyen feltűnően, jól olvashatóan és letörölhetetlenül feltüntették az ISO 2575-1982 szerinti szimbólumot, amely jelzi, hogy a járművet ólmozatlan benzinnel való üzemelésre szánták. Kiegészítő jelölések megengedettek.

— Gondoskodni kell a hiányzó tanksapka miatt bekövetkező túlzott párolgási szennyezőanyag kibocsátás és üzemanyag elfolyás megakadályozásáról. Ez az alábbi megoldások valamelyikének alkalmazásával érhető el:

— automatikusan nyíló és záródó, le nem vehető tanksapka,

— olyan szerkezeti kialakítás amely meggátolja a túlzott párolgási szennyezőanyag kibocsátást hiányzó tanksapka esetében,

— bármilyen azonos eredményt biztosító megoldás. Ilyen lehet például a láncra kötött vagy olyan tanksapka, amely csak a jármű gyújtáskulcsával nyitható. Ebben az esetben a kulcs csak bezárt állapotban legyen kivehető a tanksapkából.

5.1.4. Az elektronikus rendszer biztonságára vonatkozó intézkedések

5.1.4.1. Minden járműnek, amely a szennyezőanyag kibocsátást ellenőrző számítógéppel van ellátva, olyan tulajdonságokkal kell rendelkeznie, amelyek meggátolják az átalakításokat, kivéve ha azt a gyártó engedélyezi. A gyártó akkor engedélyezheti az átalakításokat, ha azokat a jármű diagnosztizálása, szervizelése, ellenőrzése, utólagos felszerelése vagy javítása szükségessé teszi. Az újraprogramozható számítógép-kódoknak vagy üzemi paramétereknek illetéktelen beavatkozásokkal szemben ellenállóknak kell lenniük, és legalább olyan szintű védelmet kell nyújtaniuk, mint amit az 1998. októberében kiadott ISO DIS 15031-7 (1996. októberében kiadott SAE J2186) szabvány előír feltéve, hogy a biztonsági csere a XI/A rész 6.5. pontjában előírt protokoll és diagnosztikai csatlakozó használatával történik. Minden kivehető kalibrációs memória-lapkát tokozva, leplombált tartóban kell elhelyezni vagy elektronikus algoritmusokkal kell védeni, és azok csak célszerszámok és különleges eljárások alkalmazásával lehetnek cserélhetők.

5.1.4.2. A számítógép-kódolású motorüzemi paramétereknek csak speciális szerszámok és eljárások útján szabad megváltoztathatóknak lenniük (pl. leforrasztott vagy tokozott számítógép-elemek illetve leplombált vagy leforrasztott számítógép-házak).

5.1.4.3. Kompresszió-gyújtású motorokra szerelt mechanikus üzemanyag-befecskendező szivattyúk esetében a gyártónak megfelelő intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy megvédje a legnagyobb üzemanyag-szállítás beállítását az illetéktelen beavatkozástól, a jármű üzemeltetése során.

5.1.4.4. A védelmet valószínűleg nem igénylő járművek esetében a gyártók felmentést kérhetnek a jóváhagyó hatóságtól az 5.1.4.1.-5.1.4.3. pontokban foglalt követelmények valamelyike alól. A kritériumok, melyeket a jóváhagyó hatóság a felmentés elbírálásánál mérlegel, kiterjednek, de nem korlátozódnak, a nagyteljesítményű lapkák beszerezhetőségének, a jármű legnagyobb teljesítőképességének és az eladni kívánt járművek számának vizsgálatára.

5.1.4.5. Programozható számítógép-kódrendszereket (pl. elektronikusan törölhető, újraprogramozható, csak olvasható memóriát, EEPROM) használó gyártóknak meg kell akadályozniuk az illetéktelen újraprogramozást. A gyártóknak az illetéktelen beavatkozás elleni védelemre fejlett stratégiákat és olyan írásvédelmi tulajdonságokat kell beépíteniük, amelyek a gyártó részére fenntartott, külső számítógéphez való elektronikus hozzáférést igényelnek. A megfelelő szintű illetéktelen beavatkozás elleni védelmet nyújtó módszereket a hatóság hagyja jóvá.

5.2. Egyes járműkategóriáknál alkalmazott vizsgálatok

Az 5.2.1. pontban található táblázat megadja a járművek típusengedélyeztetési lehetőségeit.

5.2.1. Külső gyújtású motorral rendelkező járműveket a következő vizsgálatoknak kell alávetni:

- I. típusú vizsgálat (hidegindítás utáni átlagos kipufogógáz emisszió vizsgálata),

- II. típusú vizsgálat (szénmonoxid kibocsátás vizsgálata alapjáraton),

- III. típusú vizsgálat (a forgattyúházból származó szennyezőanyag-kibocsátás vizsgálata),

- IV. típusú vizsgálat (a párolgási emisszió vizsgálata),

- V. típusú vizsgálat (az emisszió-csökkentő berendezések tartóssága),

- VI. típusú vizsgálat (alacsony környezeti hőmérséklet melletti hideg indítás után a kipufogógázokkal kibocsátott átlagos szénmonoxid és szénhidrogének tömeg ellenőrzése)

- OBD vizsgálata

I.1. táblázat

A típusvizsgálatok eltérő útjai és azok kiterjesztése

Típusvizsgálat	Külső gyújtású M és N kategóriájú járművek			M₁ és N₁ kategóriájú, kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek
Típusvizsgálat	Benzines járművek	Kettős üzemű járművek	Tiszta gázüzemű járművek
I. típus	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	Igen (vizsgálat mindkét üzemanyagtípussal) (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)
II. típus	Igen	Igen (vizsgálat mindkét üzemanyagtípussal)	Igen	--
III. típus	Igen	Igen (vizsgálat csak benzinnel)	Igen	--
IV. típus	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	Igen (vizsgálat csak benzinnel) (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	--	--
V. típus	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	Igen (vizsgálat csak benzinnel) (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)
VI. típus	Igen (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	Igen (vizsgálat csak benzinnel) (legnagyobb tömeg ≤ 3,5 t)	--	--
Feltételek a jóváhagyás kiterjesztésre	6. pont	6. pont	6. pont	6. pont - M₂ és N₂ (ha vonatkozási tömeg nem több mint 2840 kg)
Fedélzeti diagnosztika	Igen a 8.1.1. vagy a 8.4. pontnak megfelelően	Igen a 8.1.2. vagy a 8.4. pontnak megfelelően	Igen a 8.1.2. vagy a 8.4. pontnak megfelelően	Igen a 8.2. 8.3 vagy 8.4. pontnak megfelelően

5.2.2. A külső gyújtású motorral felszerelt PB-gáz vagy földgáz (tisztán gázüzemű, vagy kettős üzemanyagú) üzemű járműveken a következő vizsgálatokat kell elvégezni:

- I típusú vizsgálat (a hidegindítás utáni átlagos kipufogógáz emisszió vizsgálata),

- II típusú vizsgálat (szénmonoxid kibocsátás alapjáraton),

- III típusú vizsgálat (a forgattyúházból származó szennyezőanyag-kibocsátás),

- IV típusú vizsgálat (párolgási emisszió), ahol lehetséges,

- V típusú vizsgálat (a szennyezőanyag kibocsátást csökkentő berendezések tartóssága),

- VI típusú vizsgálat (alacsony környezeti hőmérsékleten történő hidegindítás utáni átlagos szénmonoxid és szénhidrogén tömeg vizsgálata a kipufogógázban), ahol lehetséges,

- OBD vizsgálata, ahol szükséges.

5.2.3. Kompresszió-gyújtású motoroknál a következő vizsgálatokat kell elvégezni:

- I. típusú vizsgálat (hidegindítás utáni átlagos kipufogógáz-emisszió vizsgálata),

- V. típusú vizsgálat (az emisszió-csökkentő berendezések tartóssága),

- OBD vizsgálat, ahol alkalmazható.

5.3. A vizsgálatok leírása

5.3.1. I. típusú vizsgálat (hidegindítás utáni átlagos kipufogógáz-emisszió vizsgálata)

5.3.1.1. Az I.1. ábra mutatja az I. típusú vizsgálat alapján a típusjóváhagyás megadásának folyamatát. Ezt a vizsgálatot az 1.1. pontban megadott összes olyan járművön végre kell hajtani, amelynek a legnagyobb össztömege nem haladja meg a 3,5 tonnát.

5.3.1.2. A járművet görgős jármű-fékpadra kell állítani, amelyet felszereltek a menetellenállásokat és a jármű haladó tömegének tehetetlenségét szimuláló berendezéssel.

5.3.1.2.1. A vizsgálat teljes időtartama 19 perc 40 másodperc, és két (1. rész és 2. rész) megszakítás nélkül végrehajtandó részből áll. A gyártóval egyeztetve az 1. rész vége és a 2. rész kezdete közé beiktatható egy legfeljebb 20 másodperces, mintavétel nélküli fázis a vizsgálóberendezés beállításának megkönnyítése érdekében.

5.3.1.2.1.1. A PB-gázzal vagy földgázzal üzemeltetett járműveket az I. típusú vizsgálat során a IX. rész szerinti PBG vagy FG összetétel-változatokkal vizsgálják. Azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel, mind PB-gázzal illetve földgázzal üzemeltethetők, az I. típusú vizsgálat során mindkét típusú tüzelőanyaggal vizsgálják, amelynek során a PB-gázzal vagy földgázzal történő üzemeltetést a IX. rész. szerinti PBG vagy FG összetétel-változatokkal végzik el.

5.3.1.2.1.2. Az 5.3.1.2.1.1. pont követelményeitől függetlenül az olyan járművek, amelyek mind benzinnel mind gáznemű tüzelőanyaggal üzemeltethetők, de amelyekben csak szükséghelyzetben vagy az indításhoz használnak benzint, és amelyek benzintartályába nem tölthető 15 liternél több tüzelőanyag, az I. típusú vizsgálat szempontjából olyannak tekintendők, mint amelyek csak gáznemű tüzelőanyaggal működnek.

5.3.1.2.2. A vizsgálat 1. része négy városi alap-menetciklusból tevődik össze. A városi alap-ciklus 15 fázisból áll (alapjárat, gyorsítás, állandó sebesség, lassítás stb.).

5.3.1.2.3. A vizsgálat 2. része egy városon kívüli menetciklusból áll. Ez 13 fázist tartalmaz (alapjárat, gyorsítás, állandó sebesség, lassítás stb.).

5.3.1.2.4. A vizsgálat során a jármű kipufogógázait hígítani kell, és a higított kipufogógázból arányos mintát kell venni egy vagy több zsákba. A vizsgált jármű kipufogógázait az alábbi eljárásnak megfelelően kell hígítani, mintavételezni és elemezni, és meg kell mérni a higított kipufogógáz teljes térfogatát. Minden jármű esetében meg kell állapítani a szénmonoxid-, szénhidrogén- és nitrogénoxid-kibocsátást, illetőleg kompresszió-gyújtású motorokkal ellátott járművek esetében a részecske kibocsátást is.

I.1 ábra

Folyamatábra a típusjóváhagyás I. típusú vizsgálat alapján történő megadásához

(5.3.1. pont)

5.3.1.3. A vizsgálatot III. részben foglalt eljárással kell végrehajtani. Az eljárásokat a gázok összegyűjtéséhez és elemzéséhez, valamint a részecskék leválasztásához és tömegük méréséhez az előírtaknak megfelelően kell alkalmazni.

5.3.1.4. Az 5.3.1.5. pontban szereplő feltételek fenntartása mellett a vizsgálatot háromszor meg kell ismételni. Az eredményeket minden vizsgálat esetében meg kell szorozni az 5.3.6. pont szerint meghatározott megfelelő "romlási" tényezőkkel. A gáz halmazállapotú szennyezők így kapott tömegének, illetve a kompresszió-gyújtású motorok esetében az egyes vizsgálatok során meghatározott részecske tömegnek kisebbnek kell lennie a következő táblázat szerinti határértéknél.

I.2. táblázat

				Határértékek
Járműkategória			Vonatkozási tömeg (RW) (kg)	Szénmonoxid tömege (CO)		Szénhidrogének tömege (HC)		Nitrogénoxidok tömege (NO_x)		Szénhidrogének és nitrogénoxidok összevont tömege (HC + NO_x)		Részecs- kék tömege¹ (PM)
				L₁(g/km)		L₂(g/km)		L₃(g/km)		L₂ + L₃(g/km)		L₄(g/km)
		Oszt.		Benzin	Dízel	Benzin	Dízel	Benzin	Dízel	Benzin	Dízel	Dízel
A (2000)	M⁽²⁾	—	mind	2,3	0,64	0,20	—	0,15	0,50	—	0,56	0,05
	N₁⁽³⁾	I	RW ≤1305	2,3	0,64	0,20	—	0,15	0,50	—	0,56	0,05
		II	1305 < RW ≤1760	4,17	0,80	0,25	—	0,18	0,65	—	0,72	0,07
		III	1760 < RW	5,22	0,95	0,29	—	0,21	0,78	—	0,86	0,10
B (2005)	M⁽²⁾	—	mind	1,0	0,50	0,10	—	0,08	0,25	—	0,30	0,025
	N₁⁽³⁾	I	RW ≤1305	1,0	0,50	0,10	—	0,08	0,25	—	0,30	0,025
		II	1305 < RW ≤1760	1,81	0,63	0,13	—	0,10	0,33	—	0,39	0,04
		III	1760 < RW	2,27	0,74	0,16	—	0,11	0,39	—	0,46	0,06
¹Kompressziós gyújtású motorokra. ²Kivéve a 2500 kg-nál nagyobb legnagyobb tömegű járműveket. ³És azok az M kategóriájú járművek melyekre a 2. megjegyzés vonatkozik.

5.3.1.4.1. Az.5.3.1.4. pontban megadott követelményektől függetlenül minden egyes szennyezőanyag vagy szennyezőanyag együttes esetében a kapott három eredmény egyike legfeljebb 10%-kal túllépheti az előírt határértéket, feltéve, hogy a három eredmény számtani középértéke a megengedett határérték alatt marad. Ha egynél több szennyezőanyag lépte túl a határértéket, lényegtelen, hogy az egy vizsgálaton belül, vagy különböző vizsgálatok során fordult elő.

5.3.1.4.2. Ha a vizsgálatokat gáznemű tüzelőanyagokkal végzik, a gázhalmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás eredő tömege kisebb legyen, mint a benzinüzemű motorral szerelt járművekre a fenti táblázatban megadott határérték.

5.3.1.5. Az 5.3.1.4. pont szerint előírt vizsgálatok száma az 5.3.1.5.1.- 5.3.1.5.2. pontokban foglalt feltételek teljesülése esetén csökken. A továbbiakban V₁ az első vizsgálat eredménye, és V₂ a második vizsgálat eredménye minden korlátozott szennyezőanyagra, illetve két szennyezőanyag korlátozott összegére.

5.3.1.5.1. Egyetlen vizsgálatot kell elvégezni, ha az összes korlátozott szennyezőanyagra kapott érték kisebb vagy egyenlő 0,70 L-el (V₁ ≤ 0,70L).

5.3.1.5.2. Ha az 5.3.1.5.1. pont szerinti feltétel nem teljesül, akkor két vizsgálatot kell végrehajtani, amennyiben minden korlátozott szennyező-anyagra, illetve két korlátozott szennyező-anyag összegére teljesülnek az alábbi feltételek:

V₁ ≤ 0,85 L és V₁ + V₂ ≤ 1,70 L és V₂ ≤ L.

5.3.2. II-es típusú vizsgálat (a szénmonoxid kibocsátás vizsgálata alapjáraton)

5.3.2.1. Ezt a vizsgálatot olyan járműveken kell elvégezni, melyek külső gyújtású motorral rendelkeznek és melyeknél az 5.3.1. pontban foglalt vizsgálat nem alkalmazható.

5.3.2.1.1. Azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel, mind PB-gázzal vagy földgázzal üzemeltethetők, a II. típusú vizsgálat során mindkét fajta üzemanyaggal meg kell vizsgálni.

5.3.2.1.2. A fenti 5.3.2.1.1. pontban foglalt követelményektől függetlenül azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel, mind gáznemű tüzelőanyaggal üzemeltethetők, de amelyek csak szükséghelyzetben vagy az indításhoz használnak benzint, és amelyek benzintartályába nem tölthető 15 liternél több tüzelőanyag, a II. típusú vizsgálat szempontjából olyannak kell tekinteni, mint amelyek csak gáznemű tüzelőanyaggal működnek.

5.3.2.2. A IV. rész szerinti vizsgálatnál a kibocsátott kipufogógázok szénmonoxid-tartalma alapjáraton a gyártó által előírt beállítás mellett a 3,5 V/V%-ot és a 4. részben meghatározott beállítási tartományban a 4,5 V/V%-ot nem haladhatja meg.

5.3.3. III. típusú vizsgálat (a forgattyúházból származó gázemisszió vizsgálata)

5.3.3.1. Ezt a vizsgálatot az 1. pontban foglaltak szerinti összes járművön végre kell hajtani a kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek kivételével.

5.3.3.1.1. Azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel, mind PB-gázzal vagy földgázzal üzemeltethetők, a III. típusú vizsgálat során csak benzinnel kell vizsgálni.

5.3.3.1.2. Az 5.3.3.1.1. pontban foglalt követelményektől függetlenül azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel mind gáznemű tüzelőanyaggal üzemeltethetők, de amelyek csak szükséghelyzetben vagy az indításhoz használnak benzint, és amelyek benzintartályába nem tölthető 15 liternél több benzin, a III. típusú vizsgálat szempontjából olyannak kell tekinteni, mint amelyek csak gáznemű tüzelőanyaggal működnek.

5.3.3.2. Az V. rész szerinti vizsgálat végrehajtásakor a motor forgattyúházának szellőzőrendszeréből nem kerülhetnek a légkörbe szennyezőanyagok a forgattyúházban lévő gázokkal.

5.3.4. IV. típusú vizsgálat (a párolgási emisszió vizsgálata)

5.3.4.1. A IV. típusú vizsgálatot az 1. pontban megadott összes járművön végre kell hajtani, a kompresszió-gyújtású motorral felszerelt járművek kivételével.

5.3.4.1.1. Azokat a járműveket, amelyek mind benzinnel, mind PB-gázzal vagy földgázzal üzemeltethetők, a IV. típusú vizsgálat során csak benzinnel vizsgálják.

5.3.4.2. A VI. rész szerinti vizsgálat során a párolgási emissziónak 2 g/teszt-nél kisebbnek kell lennie.

5.3.5. VI. típusú vizsgálat (alacsony környezeti hőmérsékleten történő hideg indítás után, a kipufogócsövön kibocsátott átlagos szénmonoxid és szénhidrogének tömeg ellenőrzése)

5.3.5.1. A VI. típusú vizsgálatot minden külső gyújtású, M₁ és N₁ kategóriájú járművön végre kell hajtani, kivéve a kizárólag autógázzal (PB, FG, egyéb gáz) üzemelő járműveket. Azokat a járműveket, amelyek benzinnel és gázzal is működtethetőek, azonban a benzin ellátó rendszer csak szükséghelyzetre és indításra szolgál, és a benzintartály űrtartalma nem több 15 liternél, a VI. típusú vizsgálat szempontjából kizárólag gázzal üzemelő járműnek kell tekinteni.

A vegyes üzemű és a kettős üzemű (benzinnel és PB-gázzal vagy földgázzal egyaránt üzemelő) gépjárműveket a VI. típusú vizsgálat során csak benzinüzemben kell vizsgálni.

E pont előírásait a típusjóváhagyás során, az új típusú M₁ kategóriájú és az N₁ kategóriájú I. osztályú járművekre kell alkalmazni, kivéve a hatnál több személy szállítására tervezett és a 2500 kg-nál nagyobb megengedett legnagyobb össztömegű járműveket.

E pont előírásait 2003. július 1-től kell alkalmazni a típusjóváhagyás során az új típusú N1 kategóriájú II. és III. osztályú járművekre, valamint az új típusú, M1 kategóriájú, hatnál több személy szállítására tervezett, valamint az új típusú, M1 kategóriájú, 2500 kg-nál nagyobb, de 3500 kg-ot meg nem haladó megengedett legnagyobb össztömegű járművekre.

5.3.5.1.1. A járművet a közúti terhelés és a jármű haladó tehetetlen tömegeinek szimulálására szolgáló eszközökkel ellátott görgős járműfékpadra kell helyezni.

5.3.5.1.2. A VI. típusú vizsgálat az I. típusú vizsgálat első részének négy elemi városi ciklusából áll. Az I. típusú vizsgálat első részének leírását a 3. rész 3.2.2. pontja tartalmazza és a sebességet az idő függvényében 3.1.1 és 3.1.2 számú ábrák mutatják. Az alacsony környezeti hőmérséklet mellett végzett vizsgálat a motor beindításával kezdődik. Az összesen 780 másodpercig tartó mérést megszakítás nélkül kell elvégezni.

5.3.5.1.3. Az alacsony környezeti hőmérséklet mellett végzett vizsgálatot 266 K (-7 °C) környezeti hőmérsékleten kell elvégezni. A vizsgálat elvégzése előtt a kísérleti járműveket egységes módon kondicionálni kell annak biztosítására, hogy a vizsgálati eredmények reprodukálhatók legyenek. A kondicionálást és a további vizsgálati eljárásokat a VIII. részben leírt módon kell végrehajtani.

5.3.5.1.4. A vizsgálat alatt a kipufogógázokat hígítani kell és arányos mintát kell venni a higított kipufogógázból. A VIII. részben leírt eljárás szerint kell a jármű kipufogógázait hígítani, azokból mintát venni és elemezni. Meg kell mérni a hígított kipufogógáz teljes térfogatát, és meg kell határozni a hígított kipufogógázokban szénmonoxid és szénhidrogének térfogati koncentrációját.

5.3.5.2. Az 5.3.5.2.2. és 5.3.5.3. pont követelményeinek figyelembevétele mellett, a vizsgálatot háromszor kell elvégezni. A szénmonoxid és a szénhidrogén kibocsátás eredményül kapott tömegének kisebbnek kell lennie az alábbi táblázatban szereplő értékeknél:

I.3. táblázat

Vizsgálati hőmérséklet 266 K (-7 ^oC)
Kategória	Osztály	Szénmonoxid tömeg L₁ (g/km)	Szénhidrogének tömege L₂ (g/km)
M₁ ⁽¹⁾	----	15	1,8
N₁	I.	15	1,8
N₁ ⁽²⁾	II.	24	2,7
	III.	30	3,2
⁽¹⁾Kivéve a hatnál több személy szállítására tervezett, és a 2500 kg-nál nagyobb legnagyobb össztömegű járműveket. ⁽²⁾Ezek a határértékek vonatkoznak az ⁽¹⁾ lábjegyzetben meghatározott M₁ kategóriájú járművekre is.

5.3.5.2.1. Az 5.3.5.2. pontban fogalt követelményektől függetlenül, minden szennyezőanyagra nézve a kapott három értékből legfeljebb egy 10%-nál nem többel meghaladhatja az előírt határértéket, feltéve, hogy a három eredmény számtani középértéke kisebb, mint az előírt határérték. Ha egynél több szennyezőanyag értéke haladja meg az előírt határértékeket, közömbös, hogy ez ugyannak a vizsgálatnak vagy különböző vizsgálatoknak a során következett-e be.

5.3.5.2.2. A vizsgálatoknak az 1.5.3.5.2. pontban előírt száma a gyártó kívánságára 10-re növelhető feltéve, hogy az első három eredmény számtani középértéke a határérték 100%a és 110%a közé esik. Ebben az esetben a vizsgálati követelmény az, hogy a 10 eredmény számtani középértéke kisebb legyen, mint az előírt határérték.

5.3.5.3. A vizsgálatok 5.3.5.2. pontban előírt száma az 5.3.5.3.1. és 5.3.5.3.2. pont szerint csökkenthető.

5.3.5.3.1. Egy vizsgálatot kell elvégezni, ha az első vizsgálatnál mért eredmény minden szennyezőre V₁≤ 0,70 L.

5.3.5.3.2. Ha az 5.3.5.3.1. pontban foglalt követelmény nem teljesül, két vizsgálatot kell végezni, ha minden szennyező esetében az első vizsgálat eredménye V₁≤ 0,85 L és az első két eredmény összege (V₁+ V₂) ≤ 1,7 L, továbbá a második vizsgálat eredménye V₂ ≤ L, azaz teljesülnek az alábbi feltételek

V₁ ≤ 0,85 L és V₁ + V₂ ≤ 1,7 L és V₂ ≤ L.

5.3.6. V. típusú vizsgálat (az emisszió csökkentő alkatrészek tartóssága)

5.3.6.1. Az V. típusú vizsgálatot minden az 1. pontban hivatkozott járművön el kell végezni, amelyre az 5.3.1. pont szerinti vizsgálat vonatkozik. A vizsgálat 80.000 km-es, a VII. részben megadott menetprogramnak teszt pályán, közúton vagy görgős járműfékpadon végrehajtott lefutásából álló öregedési vizsgálat.

5.3.6.1.1. A benzinnel és PB-gázzal vagy földgázzal egyaránt üzemeltethető járműveket az V. típusú vizsgálat során csak benzinnel kell vizsgálni.

5.3.6.2. A gyártó az 5.3.6.1. pont vizsgálatai helyett az I.4. táblázat szerinti romlási tényezőket használhatja:

I.4. táblázat

A motor fajtája	Romlási tényezők
A motor fajtája	CO	HC	NO_x	HC + NO_x	Részecske⁽¹⁾
Külső gyújtású motor	1,2	1,2	1,2	--	--
Kompresszió-gyújtású motor	1,1	--	1,0	1,0	1,2
⁽¹⁾ kompresszió-gyújtású motorral szerelt gépjárműveknél

A jóváhagyó hatóság a gyártó kérésére az I. típusú vizsgálatot az V. típusú vizsgálat befejezése előtt végrehajtja, és a fenti táblázat szerinti romlási tényezőket alkalmazza. Az V. típusú vizsgálat befejezése után az addigi típusengedélyezési eredményeket kiegészíti, és ennek során a fenti táblázat szerinti romlási tényezőket az V. típusú vizsgálat során mért értékekkel helyettesíti.

5.3.6.3. A romlási tényezőket vagy az 5.3.6.1. pont szerinti eljárás alkalmazásával kell meghatározni vagy az 5.3.6.2. pont táblázatában szereplő értékeket kell alkalmazni. felhasználásával. A romlási tényezőket az 5.3.1.4. pont szerinti követelmények teljesülésének ellenőrzéséhez kell használni.

5.3.7. Az időszakos vizsgálat során végzett környezetvédelmi vizsgálathoz szükséges szennyezőanyag-kibocsátási adatok meghatározása

5.3.7.1. Ez a követelmény minden olyan külső gyújtású motorral hajtott járműre vonatkozik melyre ennek a mellékletnek megfelelően típusjóváhagyást kérnek.

5.3.7.2. A IV. rész (II. típusú vizsgálat) szerint a gyártó által előírt alapjárati fordulatszámon vizsgálva fel kell jegyezni:

- a kibocsátott kipufogógázok térfogat szerinti szénmonoxid koncentrációját, térf.%-ban kifejezve,

- a motor vizsgálat alatti fordulatszámát, beleértve az esetleges tűréseket is.

5.3.7.3. Emelt üresjárati fordulatszámon történő vizsgálatnál (n_motor > 2000 min^-1) fel kell jegyezni:

- a kibocsátott kipufogógázok térfogat szerinti szénmonoxid koncentrációját,

- a légviszony (λ - lambda) értékét²

______________

² A λ értékét az egyszerűsített Brettschneider egyenlet alkalmazásával kell kiszámolni az alábbiak szerint:

Ahol:

[ ] = koncentrációk V/V%-ban

K1 = az NDIR mérésről FID mérésre való átváltási tényező (a mérőberendezés gyártója adja meg)

Hcv= a hidrogén/szén atomok számaránya [1,73], propán-bután esetén [2,53], földgáz esetén [4,0].

Ocv = az oxigén/szén atomok számaránya [0,02], propán-bután esetén [nulla], földgáz esetén [nulla].

- a motor vizsgálat alatti fordulatszámát, beleértve az esetleges tűréseket is.

5.3.7.4. A vizsgálat alatt mérni és regisztrálni kell a motorolaj hőmérsékletét.

5.3.7.5. A 10. rész 1.9. pontjában lévő táblázatot ki kell tölteni.

5.3.7.6. A típusjóváhagyás magadásának időpontjától számított 24 hónapon belül a gyártónak meg kell erősítenie, hogy a típusjóváhagyás idején az 5.3.7.3. pont szerint feljegyzett λ erték a tipikus sorozatgyártású járművekre is jellemző. Értékelést kell készíteni a sorozatgyártású járműveken végzett ellenőrzések és vizsgálatok alapján.

5.3.8. Csere-katalizátor és eredeti csere-katalizátor jóváhagyása

5.3.8.1. Típusjóváhagyási engedéllyel rendelkező járművekbe csak olyan csere-katalizátorok építhetők, amelyek vizsgálata a XIII. részben foglaltaknak megfelelően megtörtént.

5.3.8.2. Típusjóváhagyási bizonyítvány szerinti járművekbe szánt és a X. rész 1.10 pontja szerinti eredeti csere-katalizátoroknak nem kell megfelelnie a VIII. rész előírásainak, ha megfelelnek az itt következő 5.3.8.2.1. és 5.3.8.2.2. feltételeknek.

5.3.8.2.1. Jelölés

Az eredeti csere-katalizátoroknak legalább a következő azonosító jeleket kell viselniük:

5.3.8.2.1.1. a jármű gyártójának neve, vagy márkajelzése,

5.3.8.2.1.2. az eredeti csere-katalizátor gyártmány és azonosítószáma az 5.3.8.3. pontban foglaltak szerint.

5.3.8.2.2. Dokumentáció

Az eredeti csere-katalizátorok dokumentációinak az alábbi információt kell tartalmaznia:

5.3.8.2.2.1. a jármű gyártójának neve, vagy márkajelzése,

5.3.8.2.2.2. az eredeti csere-katalizátor gyártmány és azonosítószáma az 5.3.8.3. pontban foglaltak szerint,

5.3.8.2.2.3. azon járművek felsorolása, amelyekhez az eredeti csere-katalizátor a X. rész 1.10. pontja szerinti típusnak tekinthető, és ahol, szükséges annak feltüntetése, hogy az eredeti csere-katalizátor használható OBD rendszerrel felszerelt járműveken,

5.3.8.2.2.4. beszerelési előírások, ahol szükséges,

5.3.8.2.2.5. ezt az információt a következő módok valamelyikének kell tartalmaznia:

- az eredeti csere-katalizátort kísérő füzet,

- az eredeti csere-katalizátor csomagolása,

- más alkalmas mód.

Az információ továbbá minden esetben megtalálható kell legyen a gyártó által az értékesítés helyére küldött termékkatalógusban.

5.3.8.3. A járműgyártó átadja elektronikus formátumban a vizsgálatot végző műszaki szolgálatnak és/vagy a bizonyítványt kiállító hatóságnak azokat az adatokat, amelyek az alkatrész és a típus jóváhagyási dokumentáció közötti kapcsolat biztosításához szükségesek.

Ezek az adatok a következőket tartalmazzák:

- a jármű gyártmánya és típusa,

- az eredeti csere-katalizátor gyártmánya és típusa,

- az eredeti csere-katalizátor száma,

- a vonatkozó járműtípus típus jóváhagyási száma.

6. A típus módosításai és a jóváhagyások módosításai

Ha a jelen melléklet szerint jóváhagyott típust módosítják, akkor az ER. A. Függelékében foglalt követelményeket, illetőleg a következő különleges követelményeket kell figyelembe venni.

6.1. Kiterjesztés a kipufogógáz-emisszió tekintetében (I. és II. típusú vizsgálat)

6.1.1. Eltérő vonatkozási tömegű járműtípusok

Egy adott járműtípushoz megadott engedélyt az alábbi feltételekkel ki lehet terjeszteni olyan járműtípusokra, amelyek csak a vonatkozási tömegükben térnek el az engedélyezett típustól.

6.1.1.1. Egy járműtípus engedélyét csak olyan vonatkozási tömegű járműtípusra szabad kiterjeszteni, amely a már jóváhagyott típushoz képest a következő két magasabb vagy bármely alacsonyabb egyenértékű lendtömeg lépcső alkalmazását követeli meg.

6.1.1.2. Ha annak a járműtípusnak a vonatkozási tömege, amely részére a típusjóváhagyás kiterjesztését kérték, olyan egyenértékű tehetetlenségű lendtömeg alkalmazását kívánja meg, amely kisebb annál, amit a jóváhagyott járműnél használtak, úgy az N₁ és a 2500 kg-nál nagyobb legnagyobb tömegű M osztályba tartozó járművek esetében akkor engedélyezhető az típusjóváhagyás kiterjesztése, amennyiben a már jóváhagyott jármű által kibocsátott szennyező anyagok tömege a típusjóváhagyás kiterjesztését kérő járműre előírt határértékeken belül van.

6.1.2. Eltérő hajtómű összáttételű járműtípusok:

Egy adott járműtípushoz megadott jóváhagyás a 6.1.2.1- 6.1.2.3. pontokban megadott feltételek szerint kiterjeszthető olyan járműtípusokra is, amelyek a jóváhagyott típustól csupán a hajtás összáttételi viszonyában térnek el:

6.1.2.1. Minden az I. típusú és VI. típusú vizsgálat során használt áttételi viszonyszámra, meg kell határozni az alábbi arányt:

E =	V₂ – V₁	⋅100
	V₁

ahol V₁ - a már jóváhagyott járműtípus sebessége 1000/perc motorfordulatszám mellett, V₂ a kiterjesztésre kérelmezett járműtípus sebessége 1000/perc motorfordulatszám mellett.

6.1.2.2. Ha minden sebességfokozatban E ≤ 8%, akkor a kiterjesztés az I. típusú és VI. típusú vizsgálat megismételése nélkül megadható.

6.1.2.3. Ha legalább egy sebességfokozatban E ≤ 8%, és minden más sebességfokozatban E ≤ 13%, akkor meg kell ismételni az I. típusú és VI. típusú vizsgálatot. Ezek olyan laboratóriumban hajthatók végre, amelyet a gyártó az illetékes jóváhagyó hatóság egyetértésévek választhat ki. A vizsgálati jegyzőkönyvet meg kell küldeni a jóváhagyási vizsgálatokért felelős laboratóriumnak.

6.1.3. Eltérő vonatkozási tömegű és eltérő hajtómű összáttételű járművek:

Egy adott járműtípusra megadott jóváhagyás kiterjeszthető olyan járműtípusokra is, amelyek a jóváhagyott típustól csak a vonatkozási tömegükben és az összetételi arányukban térnek el, feltéve, hogy teljesül a 6.1.1. és 6.1.2. pont szerinti összes feltétel.

6.1.4. Megjegyzés:

A 6.1.1. - 6.1.3. pont előírásai szerint megadott járműtípus jóváhagyás nem terjeszthető ki más járműtípusokra.

6.2. Kiterjesztés a párolgási emisszió tekintetében (IV. típusú vizsgálat)

6.2.1. Párolgási emissziót szabályozó berendezéssel ellátott járműtípus jóváhagyása a következő feltételekkel terjeszthető ki:

6.2.1.1. a keverékképzés alapelvének (például központi befecskendezés, porlasztó használata) azonosnak kell lennie;

6.2.1.2. a tüzelőanyag-tartály alakjának, anyagának és a tüzelőanyag vezetékeknek azonosaknak kell lenniük. A vezetékek keresztmetszetének és közelítő hosszának azonosnak kell lennie. Amennyiben járműcsalád esetében a vezetékhosszak eltérőek, a járműcsalád legkedvezőtlenebb viszonyokat reprezentáló típusán kell végrehajtani a vizsgálatot. A jóváhagyó hatóság dönt arról, hogy megengedhető-e eltérő gőz / folyadék leválasztó használata. A tüzelőanyag-tartály térfogata korlátozás nélkül lehet kisebb, de legfeljebb 10%-kal lehet nagyobb a már jóváhagyott járművénél. A tartályszellőztető szelep beállításának azonosnak kell lennie;

6.2.1.3. a tüzelőanyag gőzök elnyeletéséhez és tárolásához használt módszer azonos legyen, azaz a gőzcsapda alakjának és térfogatának, az elnyelő-tároló anyagnak, a légszűrőnek (ha a párolgási emisszió szabályozásához használják) azonosnak kell lennie;

6.2.1.4. a porlasztó úszókamrájában a tüzelőanyag térfogata a 10 ml tartományon belül azonos legyen;

6.2.1.5. az elnyeletett - tárolt gőzök öblítéséhez alkalmazott módszernek azonosnak kell lennie (pl. levegő-áram, az öblítés kezdőpontja vagy volumene a menetciklus során);

6.2.1.6. a tüzelőanyag ellátó rendszer tömítési és szellőztetési módszerének azonosnak kell lennie.

6.2.2. A párolgási emisszióra vonatkozó jóváhagyás kiterjesztése szempontjából:

(i) eltérő hengerűrtartalmú motorok megengedettek.

(ii) eltérő teljesítményű motorok megengedettek.

(iii) automatikus és kézi sebességváltó, illetve kétkerék- és négykerék-meghajtás megengedett.

(iv) különféle karosszériaformák megengedettek.

(v) eltérő kerék- és gumiabroncsméretek megengedettek.

6.3. Kiterjesztés az emisszió csökkentő alkatrészek tartóssága tekintetében (V. típusú vizsgálat)

6.3.1. Valamely járműtípusnak adott jóváhagyás kiterjeszthető más járműtípusokra is, ha a motor/emisszió csökkentő rendszer kombináció azonos a már jóváhagyott járműével. Ebből a szempontból a motor/emisszió csökkentő rendszer akkor tekinthető azonos kombinációnak, ha a következő adatok azonosak, vagy az eltérések az előírt határértékeken belül maradnak.

6.3.1.1. Motor:

- hengerek száma,

- hengerek középvonalának távolsága,

- hengerűrtartalom (± 15%),

- a hengertömb alakja,

- szelepek száma,

- tüzelőanyag-ellátó rendszer,

- a hűtőrendszer fajtája,

- égési folyamat.

6.3.1.2. Emisszió csökkentő rendszer:

- Katalizátorok:

- a katalizátorok száma,

- a katalizátorok mérete és formája (a térfogat ± 10%-on belül),

- katalizátor működési mód típusa (oxidációs katalizátor, három komponensre ható katalizátor stb.),

- nemesfémtartalom (azonos vagy nagyobb),

- nemesfémek aránya (± 15%),

- hordozó (szerkezet és anyag),

- cellasűrűség,

- a katalizátorház(ak) fajtája,

- a katalizátor(ok) elhelyezése (a hely és a méretek a kipufogórendszerben olyanok legyenek, hogy a katalizátor bemenetén ne jöjjenek létre 50 K-t meghaladó hőmérséklet eltérések).

- Szekunder levegő hozzávezetése:

- van / nincs,

- típus (rezgőszelep, légszivattyúk stb.)

- Kipufogógáz visszavezetés:

- van / nincs

6.3.1.3. Egyenértékű lendtömeg-kategória: a következő két magasabb lendítőtömeg-kategória vagy bármely alacsonyabb egyenértékű lendtömeg-kategória.

6.3.1.4. A tartóssági vizsgálatot végre lehet hajtani olyan járművön, amelynek karosszéria alakja, sebességváltója (automatikus vagy kézi), illetve kerék-, vagy gumiabroncsmérete eltér az ahhoz a járműhöz tartozóktól, amelyre az jóváhagyást kérelmezik.

6.4. Kiterjesztés a fedélzeti diagnosztikai rendszer tekintetében

6.4.1. Az OBD rendszer tekintetében a járműre megadott jóváhagyás kiterjeszthető a XI. rész 3. pontjában leírtak szerint ugyanahhoz a jármű-OBD családhoz tartozó különböző járműtípusokra. A motor légszennyezés-csökkentő rendszerének azonosnak kell lennie a már jóváhagyott járműével, és meg kell felelnie a XI. rész 3. pontja szerinti OBD motorcsalád leírásnak, tekintet nélkül a következő járműjellemzőkre:

- motortartozékok,

- gumiabroncsok,

- egyenértékű lendtömeg,

- hűtési rendszer,

- hajtómű összáttétel,

- erőátvitel típusa,

- karosszéria típusa.

7. A gyártás megfelelősége

7.1. A gyártás megfelelőségét biztosító intézkedéseket az ER. A. Függeléke 9. és 10. cikke rendelkezéseinek megfelelően kell megtenni (a teljes jármű típusjóváhagyása). Ezek alapján a gyártó teheti meg azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a gyártás megfeleljen a jóváhagyott típusnak.

Általános szabályként a gyártás megfelelőségét a X. részben közölt típusjóváhagyási bizonylatban szereplő leírás alapján kell ellenőrizni, és ha szükséges az ellenőrzéshez, az 5.2. pontban foglalt I., II., III. és IV. típusú vizsgálatok mindegyikét vagy némelyikét el kell végezni, és a gyártás megfelelőséget ennek alapján kell értékelni.

A már üzemben levő járművek megfelelősége

A gyártás megfelelősége érdekében tett intézkedéseknek arra is alkalmasaknak kell lenniük, hogy igazolják a légszennyezés-csökkentő rendszerek működőképességét a normál körülmények között használt járművek szokásos élettartama alatt (megfelelő módon karbantartott és használt üzemelő járművek megfelelősége). Ezeknek az intézkedéseknek a hatásosságát a jármű 5 éves koráig vagy 80.000 km futásáig kell ellenőrizni, attól függően, hogy melyik következik be előbb. Az ellenőrzést 2005. január 1-jétől 5 éves korig vagy 100.000 km futásig kell végrehajtani, attól függően, melyik következik be előbb.

7.1.1. A már üzemben levő járművek megfelelőségét a típusjóváhagyó hatóság a gyártó által szolgáltatott azon információk alapján vizsgálja, amelyeket a 70/156/EEC Irányelvének 10(1) és 10(2) cikkelyében és ezen Irányelv X. Mellékletének 1. és 2. pontjában definiált eljárás során nyert.

Az I/D rész I.3. és I.4. ábrái szemléltetik a már üzemben levő járművek megfelelőségének ellenőrzési folyamatát.

7.1.1.1. A már üzemben levő járműcsalád meghatározásához szükséges paraméterek

A már üzemelő járműcsalád definiálható jellemző tervezési alap paraméterek alapján. Ezek alapján azok a jármű típusok tekinthetők ugyanazon járműcsalád tagjainak, amelyek legalább az alább felsorolt paraméterek tekintetében megegyeznek:

- a motor égési eljárása (2 ütemű, 4 ütemű, forgódugattyús),

- hengerszám,

- a hengerblokk elrendezése (soros, V, sugaras, boxer, egyéb). A hengerek dőlése és iránya figyelmen kívül hagyható,

- üzemanyag adagolás módja (közvetett vagy közvetlen befecskendezés),

- hűtőrendszer típusa (levegő, víz, olaj),

- szívás módja (természetes, feltöltött),

- a motor tüzelőanyaga (benzin, gázolaj, földgáz, PB gáz, stb.) Kettőüzemanyagú jármű az együzemanyagú jármű csoportjába sorolható, ha az egyik üzemanyag közös,

- katalizátor típusa (hármas hatású vagy egyéb),

- szilárdrészecske leválasztó (van, vagy nincs),

- kipufógógáz visszavezetés (van, vagy nincs),

- a járműcsalád legnagyobb motorjának hengerűrtartalma mínusz 30%.

7.1.1.2. A már használatban levő járművek megfelelőségét a típusjóváhagyó hatóság vizsgálja a gyártó által szolgáltatott információk alapján. Ezen információ legalább a következőket kell hogy tartalmazza:

7.1.1.2.1. a gyártó neve és címe,

7.1.1.2.2. a gyártó szolgáltatott információja szerinti területileg illetékes területi képviselőjének neve, telefonszáma, e-mail címe és fax száma,

7.1.1.2.3. a járműmodell neve a gyártó szolgáltatott információja szerint,

7.1.1.2.4. ahol szükséges, a már használatban levő járműcsalád a gyártó szolgáltatott információja szerinti megnevezése a 7.1.1.1. pont szerint,

7.1.1.2.5. a jáműazonosító szám (VIN – vehicle indentification number) azon kódjai, amelyek a már használatban levő járműcsaládon belüli az adott jáműtípust azonosítják (VIN prefix – VIN )

7.1.1.2.6. a már használatban levő járműcsaládon belül a járművekre érvényes típusjóváhagyási szám, beleértve az esetleges kiterjesztéseket, nagyobb váltaztatásokat/visszahívásokat (módosítások),

7.1.1.2.7. a gyártó rendelkezésére álló információk szerinti, a kiterjesztésekkel, a típusjóváhagyás utólagos nagyobb változtatásaival, a visszahívásokkal kapcsolatos részletek( ha a típusjóváhagyó hatóság kéri),

7.1.1.2.8. a gyártó által szolgáltatott információ gyűjtésének időintervalluma,

7.1.1.2.9. a jármű összeszerelésének a gyártó által szolgáltatott információ szerinti időpontja, (pl. a 2001-es naptári évben gyártott járművek),

7.1.1.2.10. a gyártónak a már használatban levő járművekre vonatkozó megfelelőség ellenőrzési rendszere, nevezetesen:

7.1.1.2.10.1. a kiválasztott már üzemelő jármű megtalálásának (földrajzi) módja,

7.1.1.2.10.2. a jármű vizsgálatra vonatkozó elfogadásának, illetve elutasításának a kritériumai,

7.1.1.2.10.3. az ellenőrzési rendszeren belül alkalmazott teszt típusok és eljárások,

7.1.1.2.10.4. megfelelés/meg nem felelés kritériumai a már üzemben levő járműcsaládra vonatkozóan,

7.1.1.2.10.5. az információgyűjtés földrajzi területének meghatározása,

7.1.1.2.10.6. alkalmazott mintavételi terv és minta nagyság,

7.1.1.2.11. a már használatban levő járművek gyártó által végzett megfelelőségi vizsgálatának eredményei, nevezetesen:

7.1.1.2.11.1. az ellenőrzési programban részt vevő járművek azonosítása (tesztelt, vagy nem). Az azonosítás a következő adatok szerint történik:

• modell neve,

• járműazonosító szám (VIN),

• rendszám,

• a gyártás dátuma,

• üzemeltetési terület (ha ismert),

• a felszerelt gumiabroncs típusa

7.1.1.2.11.2. a mintából történő kizárás oka,

7.1.1.2.11.3. a minta járműveinek szerviz előélete (beleértve az átalakítást is),

7.1.1.2.11.4. a minta járműveinek javítási előélete (ahol ismert),

7.1.1.2.11.5. teszt adatok, nevezetesen:

• a teszt dátuma,

• a teszt helye,

• a kilométeróra által jelzett futott kilométer,

• a teszt üzemanyag jellemzői (pl. referencia teszt üzemanyag, vagy piaci üzemanyag),

• teszt körülmények (hőmérséklet, páratartalom, a járműfékpad tehetetlenségi tömege)

• a görgős járműfékpad beállítások (például vonóerő beállítás)

• teszt eredmények (járműcsaládonként legalább 3 különböző jármű teszt eredményei),

7.1.1.2.12. az OBD rendszer regisztrált kijelzései.

7.1.2. A gyártó által összegyűjtött információknak kellőképpen átfogónak kell lenniük annak érdekében, hogy a használatban lévő gépkocsik normál üzemi körülmények közötti teljesítőképességét értékelni lehessen a 7.1. pontban meghatározottak szerint oly módon, hogy az a gyártó piaci részesedését is reprezentálja. A gyártó számára nem kötelező az olyan már üzemelő járműtípusok ellenőrzése, amelyek esetében a típusjóváhagyó hatóság részére kielégítően igazolni tudja, hogy a járműtípus éves értékesítése a Közösségen belül kevesebb mint 5000.

7.1.3. Ha a gyártás megfelelőségének megállapítására I. típusú vizsgálatot végeznek, és a jármű típusengedélyét korábban meghosszabbították, akkor a vizsgálatokat az eredeti specifikációs dokumentumokban ismertetett járművel vagy a típusengedély meghosszabbításához kiállított specifikációs dokumentumokban ismertetett járművel kell elvégezni.

7.1.3.1. A gyártás megfelelősége I. típusú vizsgálat alkalmával

A gyártó a hatóság által választott járművön semmilyen változtatást nem végezhet.

7.1.3.1.1. A sorozatgyártásból szúrópróbaszerűen három járművet kell kiválasztani, amelyek vizsgálata az 5.3.1. pont szerint történik. A határértékeket az 5.3.1.4. pont tartalmazza, és a romlási tényezőket is az 5.3.1.4. pontban meghatározott módon kell alkalmazni.

7.1.3.1.2. Ha a hatóság elfogadja a termék gyártója által megállapított gyártási szórás mértékét, akkor a vizsgálatot az I/A. rész szerint kell elvégezni. Ha a hatóság az ER A Függelékének A/10. számú melléklete alapján nem ért egyet a termék gyártója által megállapított gyártási szórás mértékével, akkor a vizsgálatot az I/B. rész szerint kell elvégezni.

7.1.3.1.3. A szúrópróbák alapján akkor minősül a sorozatgyártás megfelelőnek, ha azt az előírt feltételek szerint végzett vizsgálat az összes kibocsátott szennyezőanyag szempontjából megfelelőnek ítéli. Nem megfelelő a gyártás, ha a kibocsátott szennyező anyagok bármelyike "nem megfelelő" minősítést kap.

Ha valamely kibocsátott szennyező-anyag szempontjából az értékelés "megfelelő" volt, azt nem érintheti a további vizsgálatoknak az egyéb szennyező anyagokra vonatkozó megítélése.

Ha az elbírálás eredménye egy kivételével az összes szennyezőanyag vonatkozásában "nem megfelelő" és egy szennyezőanyag nem negatív megítélés alá esik, akkor a vizsgálatokat további jármű bevonásával kell folytatni (lásd I.2. ábra).

7.1.3.2. A vizsgálatokat olyan járművön kell elvégezni, amely még nem futott.

7.1.3.2.1. A gyártó kezdeményezésére azonban a vizsgálat olyan járművön is elvégezhető, mely

- legfeljebb 3000 kilométert futott és külső gyújtású motorral rendelkezik;

- legfeljebb 15000 kilométert futott és kompresszió-gyújtással rendelkezik.

Ilyen esetben a gyártó a járművet előzőleg bejáratja, amelynek során nem végezhet rajta változtatást.

I.2. ábra

A gyártás megfelelőségének elbírálása

7.1.3.2.2. Ha a gyártó bejáratott jármű vizsgálatát kérelmezi ("x" km-t futott, ahol x ≤ 3000 km külső gyújtású motorral, és x ≤ 15000 km kompresszió gyújtású motorral szerelt jármű esetében), a következő eljárást kell követni:

- a kipufogógáz emissziót (I. típusú vizsgálat) az első vizsgált jármű "0" km-es állapotában és "x" km futás után meg kell mérni;

- a szennyező anyag kibocsátás változását "0" és "x" km-es állapotok között minden szennyező-anyagra a következő hányados formájában kell kiszámítani:

kipufogógáz emisszió "x" km-nél

——————————–—— , amely hányados 1-nél kisebb lehet;

kipufogógáz emisszió "0" km-nél

- a további vizsgált járműveket nem járatják be, azonban a kipufogógáz emisszió változásának hányadosával szorozzák a 0 km-es állapotban mért kipufogógáz emissziójuk értékét.

7.1.3.2.3. A vizsgálatokhoz a kereskedelemben kapható tüzelőanyagot kell használni. A gyártó kérésére a IX. rész szerinti referencia tüzelőanyag is használható.

7.1.4. A III. típusú vizsgálat során minden, a gyártás megfelelőségének I. típusú vizsgálattal történő ellenőrzéséhez kiválasztott járművet meg kell vizsgálni. A vizsgált járműveknek ki kell elégíteniük az 5.3.3.2. pontban foglalt követelményeket.

7.1.5. A IV. típusú vizsgálatot az 5.3.4. pont szerint kell végezni.

7.1.6. Amennyiben ellenőrizni kell az OBD rendszer teljesítőképességét, a következők szerint kell eljárni:

7.1.6.1. Ha a jóváhagyó hatóság úgy határoz, hogy a gyártás megfelelősége nem tűnik kielégítőnek, a sorozatból véletlenszerűen ki kell választani egy járművet és ezt a XI. rész 2. pont szerinti vizsgálatoknak kell alávetni.

7.1.6.2. A gyártás megfelelőnek tekintendő, ha ez a jármű kielégíti a XI. rész 2. pont szerinti vizsgálati követelményeket.

7.1.6.3. Ha a sorozatból kivett jármű nem teljesíti a 7.1.6.2. pontban foglalt követelményt, további, véletlenszerűen kiválasztott négy járműből álló mintát kell a sorozatból kivenni, és ezeket a XI. rész 2. pont szerinti vizsgálatoknak kell alávetni. A vizsgálatokat olyan járműveken lehet elvégezni, amelyeket 15.000 km-nél nem hosszabb távon már bejárattak.

7.1.6.4. A gyártást megfelelőnek kell tekinteni, ha a 7.1.6.3. pont szerinti mintából legalább 3 jármű kielégíti a XI. rész 2. pont szerinti vizsgálati követelményeket.

7.1.7. A 7.1.1. pontban foglalt felülvizsgálat alapján a típusvizsgálatot jóváhagyó hatóságnak a következő döntések egyikét kell meghoznia:

- a már üzemben lévő gépkocsi vagy gépkocsi család megfelelősége kielégítő, és ezért nem tesz további lépéseket,

- a gyártó által szolgáltatott információ nem elegendő a döntés meghozatalához, ezért további információt vagy teszt adatokat kér a gyártótól, vagy

- a használatban lévő járműtípus, vagy járműcsaládhoz tartozó járműtípus(ok) megfelelősége nem kielégítő, és az eljárást a járműtípusok I/C. rész szerinti vizsgálatával folytatja.

Ha a gyártó a 7.1.2. pont szerint felmentést kapott bizonyos járműtípus tekintetében az elllenőrzés alól, a típusjóváhagyó hatóság az eljárást a járműtípus I/C. rész szerinti vizsgálatával folytathatja.

7.1.7.1. Ha I. típusú vizsgálatokat tartanak szükségesnek annak ellenőrzésére, hogy a légszennyezés-csökkentő berendezések megfelelnek-e az üzemben lévő gépkocsik teljesítőképességére vonatkozó követelményeknek, az ilyen vizsgálatokat az I/D. részben meghatározott statisztikai kritériumokat kielégítő vizsgálati eljárással kell végrehajtani.

7.1.7.2. A jóváhagyó hatóság a gyártóval együttműködve kiválaszt egy elegendő kilométert futott járművekből álló mintát, amelyeknél a szokásos körülmények közötti használat ésszerűen bizonyítható. A minta számára kiválasztott járműveket illetően ki kell kérni a gyártó véleményét, és lehetővé kell tenni számára a jelenlétet a járművek ellenőrző vizsgálatánál.

7.1.7.3. A gyártónak, a jóváhagyó hatóság felügyelete mellett, joga van akár roncsolásos jellegű vizsgálatokat is elvégezni azokon a járműveken, amelyek szennyezőanyag-kibocsátása meghaladta a határértékeket, abból a célból, hogy a romlás olyan lehetséges okait állapíthassa meg, amelyek nem tulajdoníthatók a gyártónak (pl. ólmozott benzin használata a vizsgálat időpontja előtt). Az ilyen okok fennállását kimutató járműveket (vizsgálati eredményeiket) ki kell zárni a megfelelőségi vizsgálatból.

7.1.7.4. Ha a típusjóváhagyási hatóság nincs megelégedve az I/D részben meghatározott követelményeknek megfelelő vizsgálatok eredményeivel, az ER. A Függeléke vonatkozó cikkeiben hivatkozott javító intézkedéseket ki kell terjeszteni azokra a már üzemben lévő járművekre is, amelyek ugyanehhez a járműtípushoz tartoznak és amelyeknél valószínű ugyanennek a hibának az előfordulása.

A javító intézkedések gyártó által benyújtott tervét a hatóságnak jóvá kell hagynia. A jóváhagyott javítási terv végrehajtásáért a gyártó felel.

A jóváhagyó hatóság 30 napon belül közli határozatát valamennyi azon államok illetékes hatóságaival, amelyekkel két- vagy többoldalú nemzetközi szerződés alapján kapcsolatban áll.

7.1.7.5. Ha a jóváhagyó hatóság megállapítja, hogy egy járműtípus nem felel meg az I/C rész szerinti, rá alkalmazható követelményeknek, késedelem nélkül értesítenie kell azt az államot, amelyik megadta az eredeti típusjóváhagyást, az ER. A Függeléke 10. cikke¹³ követelményeinek megfelelően.

8. FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKAI (OBD) RENDSZER GÉPJÁRMŰVEK SZÁMÁRA

8.1. Külső gyújtású motorral ellátott járművek

8.1.1. Benzinüzemű motorok

Az M₁és N₁ kategóriájú új típusú járműveket OBD rendszerrel kell felszerelni a szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzésére, a XI. résznek megfelelően.

8.1.2. PB gáz és földgáz üzemű motorok

Az állandóan vagy részlegesen PB gázzal vagy földgázzal üzemelő M₁kategóriájú járműveket – kivéve azokat, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2500 kg-ot – valamint a N₁ kategóriájú I. osztályú járműveket új típusok esetében 2003. július 1-i és minden új jármű esetében 2004. január 1-i hatállyal OBD rendszerrel kell felszerelni a szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzésére, a XI. résznek megfelelően.

Az állandóan vagy részlegesen PB gázzal vagy földgázzal üzemelő, N₁ kategóriájú II. és III. osztályú járműveket, valamint a 2500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű, M₁ kategóriájú járműveket új típusok esetében 2006. január 1-i és minden új jármű esetében 2007. január 1-i hatállyal OBD rendszerrel kell felszerelni a szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzésére, a XI. résznek megfelelően.

8.2. Kompresszió-gyújtású motorral ellátott gépjárművek

Az M₁ kategóriájú gépjárműveket

- a vezetőt is beleértve hatnál több utas szállítására tervezett gépjárművek, és

- a 2500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű gépjárművek kivételével,

új típusok esetében 2003. január 1-jei hatállyal, és valamennyi típusnál 2004. január 1-jei hatállyal fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerrel kell felszerelni a szennyezőanyag kibocsátás csökkentésére, a XI. részben foglaltaknak megfelelően.

Ha az e pontban előírt időpont előtt üzembe helyezett, kompresszió-gyújtású motorral ellátott új típusú gépjárműveket OBD rendszerrel szerelnek fel, a XI/A. rész 6.5.3. – 6.5.3.6. pontjaiban foglalt rendelkezések érvényesek.

8.3. A 8.2. pont alól kivételt képező, kompresszió gyújtású motorral ellátott járművek

Új típusok esetében 2005. január 1-jei hatállyal, és valamennyi típusnál 2006. január 1-jei hatállyal a 8.2. pontban kivételként említett M₁ kategóriájú járműveket, kivéve azokat a kompresszió-gyújtású motorral ellátott gépjárműveket, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2500 kg-ot, továbbá az N₁ kategória I. osztályába tartozó gépjárműveket fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerrel kell felszerelni a szennyezőanyag kibocsátás ellenőrzésére, a XI. résznek megfelelően.

Új típusok esetében 2006. január 1-jei hatállyal, és valamennyi típusnál 2007. január 1-jei hatállyal az N₁ kategória II. és III. osztályába tartozó, kompresszió-gyújtású motorral ellátott gépjárműveket és a 2500 kg-ot meghaladó legnagyobb tömegű M₁ kategóriájú, kompresszió-gyújtású motorral ellátott gépjárműveket fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerrel kell felszerelni a szennyezőanyag kibocsátás ellenőrzésére, a XI. résznek megfelelően.

Ha a jelen pontban megadott időpont előtt forgalomba helyezett, kompresszió-gyújtású motorral ellátott gépjárműveket OBD rendszerrel szerelnek fel, 11.2.6.5.3–11.2.6.5.3.6. pontok rendelkezései érvényesek.

8.4. Más kategóriájú járművek

Más kategóriájú gépjárműveket, vagy a 8.1., 8.2. vagy 8.3. pontokban nem említett M₁ és N₁ kategóriájú gépjárműveket is fel lehet szerelni OBD rendszerrel. Ebben az esetben a XI/A. rész 6.5.3 – 6.5.3.6. pontjaiban foglalt rendelkezések érvényesek.

Az OBD rendszer felszerelési kötelezettséget 2003. december 31. napjáig nem kell teljesítenie azoknak a járműtípusoknak, amelyeknek az MR A Függelék A/39. számú melléklete szerint meghatározott szén-dioxid kibocsátása kisebb 140 g/km-nél.

I/A. RÉSZ

A gyártás megfelelőségére vonatkozó vizsgálati eljárás (1. statisztikai módszer)

1. Ha a gyártó gyártási szórása kielégítő, a gyártás I. típusú vizsgálat szerinti megfelelőségének megállapítására a következő eljárást kell alkalmazni:

2. Legalább három elemű mintát (három járművet) kell venni a gyártásból. A mintavételi eljárás olyan, hogy a 40% hibás elemet tartalmazó sokaság megfelelőségének valószínűsége 0,95 (a gyártó kockázata = 5%), míg a 65% hibás elemet tartalmazó sokaság elfogadásának valószínűsége 0,1 (a vásárló kockázata = 10%).

3. Valamennyi, az I. rész 5.3.1.4. pontban felsorolt szennyező-anyagra végre kell hajtani az I.2. ábra szerinti eljárást. Ezután legyen: :

L = a szennyező anyag határértékének természetes logaritmusa,

x_i = a minta i-edik járművén mért érték természetes logaritmusa,

s = a gyártás tapasztalati szórása (a mért értékek természetes logaritmusával számítva),

n = a minta elemeinek száma.

4. Meg kell határozni a minta statisztikai értékét, melynek során a minta határértékre vonatkoztatott szórásának összegét a következő egyenlet szerint kell kiszámítani:

5. Ha a statisztikai érték a megvizsgált járművek számától függő, pozitív elbíráláshoz tartozó határértéknél nagyobb (I.5. táblázat), akkor a gyártást a szennyező-anyag kibocsátás szempontjából "megfelelő"-nek kell tekinteni.

Ha a statisztikai érték a negatív elbírálásnak megfelelő határértéknél kisebb (I.5. táblázat), akkor a gyártást a szennyező-anyag kibocsátás szempontjából "nem megfelelő"-nek kell tekinteni. A két határérték közötti (a határokat is magába foglaló) tartományba eső statisztikai érték esetén további járművet kell megvizsgálni és a számításokat egy járművel bővített minta alapján kell elvégezni.

I.5. Táblázat

A vizsgálat járművek száma (az aktuális mintaméret)	A "Megfelelő" minősítés küszöbértéke	A "Nem megfelelő" minősítés küszöbértéke
3	3,327	-4,724
4	3,261	-4,790
5	3,195	-4,856
6	3,129	-4,922
7	3,063	-4,988
8	2,997	-5,054
9	2,931	-5,120
10	2,865	-5,185
11	2,799	-5,251
12	2,733	-5,317
13	2,667	-5,383
14	2,601	-5,449
15	2,535	-5,515
16	2,469	-5,581
17	2,403	-5,647
18	2,337	-5,713
19	2,271	-5,779
20	2,205	-5,845
21	2,139	-5,911
22	2,073	-5,977
23	2,007	-6,043
24	1,941	-6,109
25	1,875	-6,175
26	1,809	-6,241
27	1,743	-6,307
28	1,677	-6,373
29	1,611	-6,439
30	1,545	-6,505
31	1,479	-6,571
32	-2,112	-2,112

I/B. RÉSZ

A gyártás megfelelőségére vonatkozó vizsgálatok (2. statisztikai módszer)

1. Ha a gyártónak a gyártás szórására vonatkozó adatai nem kielégítőek, vagy nem állnak rendelkezésre, a gyártás I. típusú vizsgálat szerinti megfelelőségének megállapítására a következő eljárást kell alkalmazni:

3. Az 5.3.1.4. pontban felsorolt szennyező anyagoknak a mintában kiválasztott járműveken mért értékeit lognormális eloszlásúnak tekintjük. Első lépésként ennek megfelelően transzformálni kell őket, természetes alapú logaritmusukat véve. Legyen m₀ a legkisebb és m a legnagyobb darabszámú minta (m₀ = 3, m = 32), n pedig a tényleges minta darabszáma.

4. Ha a minta elemein (az egyes járműveken) mért valamely szennyező-anyag kibocsátás értékeinek természetes logaritmusa x₁, x₂,..., x_j és L a szennyező anyag határértékének természetes alapú logaritmusa, akkor a következőket kell meghatározni:

5. Az I.6. táblázat tartalmazza a "megfelelő" (A_n) és "nem megfelelő" (B_n) határértékeket a minta n elemszámának függvényében. A minta statisztikai értéke a d_n/ν_n hányados, mely alapján a sorozatgyártás "megfelelő" vagy "nem megfelelő" elbírálása a következő szabály szerint történik:

m₀ ≤ n ≤ m:

- megfelelő, ha d_j/ν_n ≤ A_n

- nem megfelelő, ha d_n/ν_n ≥ B_n

- a minta elemszámának növelése és további mérés szükséges, ha A_n < d_n/ν_n < B_n

6. Az alábbi rekurzív kifejezések hasznosak a minta darabszámának növelésekor az egymást követő statisztikai értékek kiszámításához:

I.6. Táblázat

(Mintaméret) n	A "Megfelelő" minősítés küszöbértéke A_n	A "Nem megfelelő" minősítés küszöbértéke B_n
3	-0,80381	16,64743
4	-0,76339	7,68627
5	-0,72982	4,67136
6	-0,69962	3,25573
7	-0,67129	2,45431
8	-0,64406	1,94369
9	-0,61750	1,59105
10	-0,59135	1,33295
11	-0,56542	1,13566
12	-0,53960	0,97970
13	-0,51379	0,85307
14	-0,48791	0,74801
15	-0,46191	0,65928
16	-0,43573	0,58321
17	-0,40933	0,51718
18	-0,38266	0,45922
19	-0,35570	0,40788
20	-0,32840	0,36203
21	-0,30072	0,32078
22	-0,27263	0,28343
23	-0,24410	0,24943
24	-0,21509	0,21831
25	-0,18557	0,18970
26	-0,15550	0,16328
27	-0,12483	0,13880
28	-0,09354	0,11603
29	-0,06159	0,09480
30	-0,02892	0,07493
31	0,00449	0,05629
32	0,03876	0,03876

I/C. RÉSZ

MÁR ÜZEMELŐ JÁRMŰ MEGFELELŐSÉGÉNEK ELLENŐRZÉSE

1. Az alábbiak az ennek a mellékletnek az I. rész 7.1.7. pontjában foglalt feltételeket sorolják fel, melyek a vizsgálandó járművek kiválasztására és a már üzemelő jármű megfelelőségének ellenőrzésére vonatkoznak.

2. KIVÁLASZTÁSI KRITÉRIUMOK

A kiválasztott jármű elfogadására vonatkozó feltételeket a 2.1. - 2.8. pontok határozzák meg. Az információkat a jármű átvizsgálása és a tulajdonossal/üzemeltetővel folytatott beszélgetés útján lehet megszerezni.

2.1. A járműnek e melléklet alapján típusjóváhagyást kapott, és az ER. A Függeléke szerinti típusbizonyítvánnyal rendelkező járműtípushoz kell tartoznia, valamint Magyarországon nyilvántartásba vett és használt járműnek kell lennie.

2.2. A járműnek futásának 15.000 és 80.000 km között, és az első forgalomba helyezéstől számított üzemeltetési idejének 6 hónap és 5 év között kell lennie.

2.3. Rendelkezésre kell állnia a karbantartásra vonatkozó feljegyzéseknek, amelyek igazolják, hogy a járművet megfelelő módon karbantartották, pl. a gyártó javaslatai szerinti átvizsgálásokat elvégezték.

2.4. A jármű nem mutathatja helytelen használat jeleit (pl. túlhajtás, túlterhelés, helytelen üzemanyag használata vagy más helytelen kezelés), vagy olyan tényezőket (pl. illetéktelen beavatkozás) amelyek hatással lehetnek a szennyezőanyag-kibocsátásra. OBD rendszerrel felszerelt járművek esetében figyelembe kell venni a számítógépben tárolt hibakód és futás-teljesítmény információkat. Nem szabad a vizsgálathoz olyan járművet kiválasztani, amelynek számítógépében tárolt információ azt mutatja, hogy a jármű egy hibakód tárolása után anélkül üzemelt, hogy lehetőleg gyorsan elvégezték volna a szükséges javítást.

2.5. A motoron vagy a járművön nem kerülhetett sor nagyobb, meg nem engedett javításra.

2.6. A jármű tartályából vett tüzelőanyag-minta ólomtartalmának és kéntartalmának meg kell felelnie az 5/2000. (II. 16.) GM rendeletben foglalt követelményeknek és nem lehet nyilvánvaló jele a nem megfelelő tüzelőanyag-tankolásának. Ellenőrzés végezhető a kipufogócsőben stb. is.

2.7. Nem mutatkozhat jele semmilyen olyan problémának, ami a vizsgáló laboratórium személyzetét veszélyeztethetné.

2.8. A jármű levegőszennyezést csökkentő rendszere elemeinek meg kell felelniük a jármű regisztrálásakor alkalmazható típusjóváhagyásnak.

3. HIBAMEGHATÁROZÁS ÉS KARBANTARTÁS

A vizsgálatra elfogadott járművön hibameghatározást és szükség esetén minden normál karbantartást el kell végezni a szennyezőanyag-kibocsátás mérése előtt, a 3.1. - 3.7. pontokban megállapított eljárás szerint.

3.1. A következő ellenőrzéseket kell elvégezni: a levegőszűrő, az összes hajtószíj, minden folyadékszint, hűtősapka, minden, a szennyezésgátló rendszerrel kapcsolatban álló vákuumtömlő és villamos vezeték sértetlenségének ellenőrzése; a gyújtó, üzemanyag-adagoló és szennyezésgátló berendezések elemeinek ellenőrzése helytelen beállítás vagy illetéktelen beavatkozás szempontjából. Minden eltérést fel kell jegyezni.

3.2. Ellenőrizni kell az OBD rendszer helyes működését. Az OBD memóriájában tárolt minden hibajelzést fel kell jegyezni, és el kell végezni a megkövetelt javításokat. Ha az OBD hibajelzője egy kondicionáló ciklus alatt jelez hibát, azt azonosítani lehet és ki lehet javítani. A vizsgálatot meg lehet ismételni és a kijavított jármű eredményeit fel lehet használni.

3.3. Ellenőrizni kell a gyújtórendszert és ki kell cserélni a hibás alkatrészeket, például a gyújtógyertyákat, kábeleket, stb.

3.4. Ellenőrizni kell a kompressziót. Ha az eredmény nem megfelelő, a járművet a vizsgálatból ki kell zárni.

3.5. Ellenőrizni kell a motorparamétereket a gyártó előírásai szerint és szükség esetén be kell őket állítani.

3.6. Ha a jármű 800 km-nél közelebb van valamely futási értékhez, amelynél előírt karbantartást vagy szervizelést kell végezni, úgy az előírt műveleteket végre kell hajtani a gyártó utasításainak megfelelően. A gyártó kívánságára az olaj- és a levegőszűrő a kilométerszámláló állásától függetlenül kicserélhető.

3.7. Ha a jármű a vizsgálatra kerülő mintához megfelelőnek bizonyult, az üzemanyagot ki kell cserélni a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálathoz előírt megfelelő referencia-üzemanyagra, hacsak a gyártó nem fogadja el a piacon kapható üzemanyag használatát.

4. A MÁR ÜZEMELŐ JÁRMŰ VIZSGÁLATA

4.1. Ha szükségesnek mutatkozik járművek ellenőrzése, a III. rész szerinti szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatokat az I. rész 7.4.2. és 7.4.3. pontjaiban foglalt követelményeknek megfelelően kiválasztott, előre kondicionált járműveken kell elvégezni.

4.2. Az OBD rendszerrel felszerelt járműveknél ellenőrizhető a hiba-kijelzés üzem közbeni működőképessége a szennyezőanyag-kibocsátás szintjei szempontjából (pl. a XI. részben meghatározott hibajelzési határértékek) a típusjóváhagyási dokumentációhoz képest.

4.3. Az OBD rendszernél ellenőrizhető az alkalmazható határértékek feletti szennyezőanyag-kibocsátási szint hibajelzésének elmaradása, a hibajelzés rendszeres téves aktiválása és ellenőrizhetők az OBD rendszer által azonosított hibás vagy tönkrement elemek.

4.4. Ha egy elem vagy rendszer nem úgy működik ahogyan azt a járműtípus típusjóváhagyási bizonylatának és/vagy információs anyagának részletes adatai leírják, és ha ezt az eltérést az ER. A Függelék 5. Cikk (3) vagy (4) bekezdése nem engedélyezi, továbbá, ha az OBD rendszer nem jelez hibát, az alkatrészt vagy a rendszert nem szabad kicserélni a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat előtt, hacsak meg nem állapítják, hogy az alkatrészt vagy rendszert illetéktelen beavatkozás érte vagy helytelenül használták, aminek következtében az OBD nem ismeri fel az ebből származó működési hibát.

5. AZ EREDMÉNYEK KIÉRTÉKELÉSE

5.1. A vizsgálati eredményeket az I. rész 7.5. pont (és alpontjai) szerinti eljárás alapján kell kiértékelni.

5.2. Az eredményeket nem szabad romlási tényezőkkel megszorozni.

6. A JAVÍTÓ INTÉZKEDÉSEK TERVE

6.1. Ha több mint egy olyan jármű szennyezés kibocsátása kiugró, ami

• az I/D rész 3.2.3. pontjában foglaltaknak megfelel és a típusjóváhagyó hatóság, valamint a gyártó egyetért abban, hogy a járművek magasabb szennyezésének okai megegyeznek, vagy

• az I/D rész 3.2.4. pontjában foglaltaknak megfelel, ahol a típusjóváhagyó hatóság megállapította, hogy a magasabb szennyezés okai megegyeznek,

a típusjóváhagyó hatóságnak, meg kell követelnie a gyártótól a "meg-nem-felelés" kiküszöbölését célzó javító intézkedések tervének benyújtását.

6.2. A javító intézkedések tervének a 6.1. pontban foglalt bejelentés időpontját követő 60 munkanapon belül kell beérkeznie a jóváhagyó hatósághoz. A jóváhagyó hatóságnak 30 munkanapon belül közölnie kell, hogy elfogadja-e a javító intézkedések tervét. Ha a gyártó a hatóságnak kielégítően bizonyítani tudja, hogy a "meg-nem-felelés" okának vizsgálatához több időre van szüksége annak érdekében, hogy a javító intézkedések tervét benyújtsa, a határidő meghosszabbítható.

6.3. A javító intézkedéseknek minden olyan járműre ki kell terjedniük, amelynél valószínű ugyanannak a hibának a megléte. Mérlegelni kell a típusjóváhagyási dokumentáció módosításának szükségességét.

6.4. A gyártónak gondoskodnia kell minden, a javító intézkedések tervével kapcsolatos levelezés egy példányának megőrzéséről, nyilvántartást kell vezetnie a visszahívási intézkedésekről, és rendszeres helyzetjelentést kell adnia a jóváhagyó hatóságnak.

6.5. A gyártónak a javító intézkedések tervét egyedi azonosító névvel vagy számmal kell ellátnia. A javító intézkedések tervének tartalmaznia kell a 6.5.1. - 6.5.11. pontokban előírtakat is.

6.5.1. A javító intézkedések tervében szereplő valamennyi járműtípus leírása.

6.5.2. A járművek megfelelő állapotának eléréséhez elvégzendő sajátos módosítások, változtatások, javítások, beállítások vagy más átalakítások leírása, beleértve a gyártónak a "meg-nem-felelés" kiküszöbölése érdekében teendő sajátos intézkedéseket illető döntését alátámasztó adatok és műszaki tanulmányok rövid összefoglalását is.

6.5.3. Annak a módszernek a leírása, mellyel a gyártó a járművek tulajdonosait tájékoztatja.

6.5.4. A helyes karbantartás vagy üzemeltetés leírása, ha van ilyen, melyet a gyártó a javító intézkedések terve során elvégzendő javításra való kiválaszthatóság feltételéül szab, és a gyártó magyarázata az ilyen feltétel kikötésének okairól. Nem szabható különleges karbantartási vagy üzemeltetési feltétel, hacsak nem áll bizonyítható módon kapcsolatban a "meg-nem-felelés"-sel és a javító intézkedésekkel.

6.5.5. A járműtulajdonosok által a "meg-nem-felelés" kijavítása érdekében követendő eljárás leírása. Ennek tartalmaznia kell azt az időpontot amely után a javító intézkedéseket foganatosítják, azt az időtartamot, amire a műhelynek szüksége lehet a javítás elvégzéséhez, és azt, hogy hol lehet ezeket a javításokat elvégezni. A javítást célszerűen, a jármű beszállítása után ésszerű időn belül kell elvégezni.

6.5.6. A járműtulajdonosnak átadott információs anyag egy példánya.

6.5.7. Annak a rendszernek a rövid leírása, amelyet a gyártó a javítási akció végrehajtásához szükséges alkatrészek vagy rendszerek megfelelő biztosításának érdekében alkalmaz. Jelezni kell, hogy mikor lesz megfelelő ellátás az alkatrészekből vagy rendszerekből ahhoz, hogy a javító intézkedések végrehajtását meg lehessen kezdeni.

6.5.8. A javítást végző személyeknek megküldött utasítások egy példánya.

6.5.9. Annak a leírása, hogy a javasolt javító intézkedések milyen hatással lesznek a javító intézkedések terve által felölelt egyes járműtípusok szennyezőanyag-kibocsátására, üzemanyag-fogyasztására, kezelhetőségére, és biztonságára, az ezeket a döntéseket alátámasztó adatokkal, műszaki tanulmányokkal, stb. együtt.

6.5.10. Bármely más információ, jelentés vagy adat, amely a típusjóváhagyó hatóság ésszerű mérlegelése alapján szükséges a javító intézkedések tervének kiértékeléséhez.

6.5.11. Ha a javító intézkedések terve visszahívást tartalmaz, a típusjóváhagyó hatósághoz be kell nyújtani a javítás nyilvántartására szolgáló módszer leírását. Ha erre a célra címkét használnak, be kell nyújtani ennek egy mintapéldányát.

6.6. A gyártótól megkövetelhető, hogy ésszerűen megtervezett és szükséges vizsgálatokat hajtson végre a változtatni, javítani vagy módosítani javasolt alkatrészeken és járműveken, a változtatás, javítás vagy módosítás hatékonyságának bizonyítására.

6.7. A gyártó felel azért, hogy nyilvántartást vezessen minden visszahívott és kijavított járműről, és a javítást végző műhelyről. A típusjóváhagyó hatóságnak, kívánságára, szabad betekintést kell biztosítani a nyilvántartásba a javító intézkedések tervének bevezetésétől számított 5 éves időtartamig.

6.8. A javítást és/vagy módosítást vagy új berendezések beépítését a gyártó által a jármű tulajdonosának átadott bizonylatban kell rögzíteni.

I/D. RÉSZ

STATISZTIKAI ELJÁRÁS ÜZEMELŐ JÁRMŰ MEGFELELŐSÉGÉNEK

VIZSGÁLATÁRA

1. Ez a rész a már üzemelő jármű megfelelőségi követelményeinek I. típusú vizsgálattal történő ellenőrzéséhez használt eljárást tartalmazza.

2. Két különböző eljárást kell követni:

- az egyik eljárás azokkal a mintába tartozó járművekkel foglalkozik, amelyek a szennyezőanyag-kibocsátással kapcsolatos hiba miatt a többi közül kiugró eredményt adnak (3. pont);

- a másik a teljes mintával foglalkozik (4. pont).

3. A MINTÁBAN ELŐFORDULÓ, KIUGRÓ EREDMÉNYT ADÓ SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÓK ESETÉBEN KÖVETENDŐ ELJÁRÁS

3.1. Minimum három és a 4. pontban alkalmazott eljárás szerinti maximális darabszámú mintából véletlenszerűen választott jármű szennyező kibocsátásának mérésével kell eldönteni, hogy a jármű kiugró szennyező-e.

3.2. Egy jármű akkor számít kiugró szennyezőanyag-kibocsátónak, ha a 3.2.1. vagy a 3.2.2. pontok feltételei teljesülnek.

3.2.1. Olyan jármű, amelyik típus jóváhagyása az I. rész 5.3.1.4. pont táblázatának A sorához tartozó határértékek alapján történt, kiugró szennyezőnek minősül, ha szennyezőanyag kibocsátása a (vonatkozó határérték x 1,2) szorzatot meghaladja.

3.2.2. Olyan jármű, amelyik típus jóváhagyása az I. rész 5.3.1.4. pont táblázatának B sorához tartozó határértékek alapján történt, kiugró szennyezőnek akkor minősül, ha szennyezőanyag kibocsátása a (vonatkozó határérték x 1,5) szorzatot meghaladja.

3.2.3. Követendő eljárás, ha a jármű bármely szabályozott szennyezőanyag kibocsátása a "középső zónába"¹⁴ esik.

3.2.3.1. Ha a jármű ezen pont feltételeinek megfelel, a magas szennyezeőanyag kibocsátás okát meg kell állapítani és azután másik járművet kell véletlenszerűen választani a mintából.

3.2.3.2. Ha több, mint egy jármű felel meg ezen pont feltételeinek, akkor a típusjóváhagyó hatóság és a gyártó megállapítja, hogy mindkét jármű esetében ugyanaz-e a túlzott szennyezés kibocsátás oka.

3.2.3.2.1. Ha a típusjóváhagyó hatóság és a gyártó egyetért abban, hogy a túlzott kibocsátás oka megegyezik, akkor a mintát meg nem feleltnek kell minősíteni és az I/C rész 6. pontjában foglaltakat (javító intézkedések terve) kell követni.

3.2.3.2.2. Ha a típusjóvágyó hatóság és a gyártó nem egyezik meg sem az egyes járművek túlzott szennyezőanyag kibocsátásának okát, sem az okok megegyezését illetően, akkor egy további járművet kell a mintából véletlenszerűen választani, kivéve, ha a mintaméret már elérte maximumát.

3.2.3.3. Ha ezen pont feltételeinek csak egy jármű felel meg, vagy ha több ilyen járművet találtak és a típusjóváhagyó hatóság és a gyártó egyetért, hogy az okok eltérőek, akkor egy további járművet kell a mintából véletlenszerűen választani, kivéve, ha a mintaméret már elérte maximumát.

3.2.3.4. Ha a mintanagyság már elérte maximumát és nem találtak két olyan járművet, amelynél a túlzott szennyezőanyag kibocsátás oka megegyezik, akkor a mintát az I/D rész 3. pontja tekintetében megfeleltnek kell tekinteni.

3.2.3.5. Ha bármikor a kezdeti minta elfogy, akkor egy következő járművet kell a kezdeti mintába sorolni és azt a járművet választani.

3.2.3.6. Bármely olyan esetben, amikor egy újabb járművet választanak a mintából, ezen rész 4. pontjában foglalt statisztikai eljárást kell alkalmazni a megnövekedett nagyságú mintára.

3.2.4. Követendő eljárás, ha a jármű bármely szabályozott szennyezőanyag kibocsátása a "hiba-zónába"¹⁵ esik.

3.2.4.1. Ha a jármű ezen pont feltételeinek megfelel, típusjóváhagyó hatóság megállapítja a magas szennyezeőanyag kibocsátás okát és azután másik járművet kell véletlenszerűen választani a mintából.

3.2.4.2. Ha több, mint egy jármű felel meg ezen pont feltételeinek, és a típusjóváhagyó hatóság megállapítja, hogy ugyanaz a túlzott szennyezés kibocsátás oka, a gyártót értesíteni kell az okokat is közölve, hogy a minta nem felelt meg és az I/C rész 6. pontjában foglaltakat (javító intézkedések terve) kell követni.

3.2.4.3. Ha ezen pont feltételeinek csak egy jármű felel meg, vagy ha több ilyen járművet találtak és a típusjóváhagyó hatóság megállapítja, hogy az okok eltérőek, akkor egy továvábbi járművet kell a mintából véletlenszerűen választani, kivéve, ha a mintaméret már elérte maximumát.

3.2.4.4. Ha a mintanagyság már elérte maximumát és nem találtak két olyan járművet, amelynél a túlzott szennyezőanyag kibocsátás oka megegyezik, akkor a mintát a I/D rész 3. pontja tekintetében megfeleltnek kell tekinteni.

3.2.4.5. Ha bármikor a kezdeti minta elfogy, akkor egy következő járművet kell a kezdeti mintába sorolni és azt a járművet választani.

3.2.4.6. Bármely olyan esetben, amikor egy újabb járművet választanak a mintából, ezen rész 4. pontjában foglalt statisztikai eljárást kell alkalmazni a megnövekedett nagyságú mintára.

3.2.5. Ha egy jármű nem bizonyul kiugró szennyezőanyag kibocsátónak, akkor egy következő járművet kell a mintából véletlenszerűen választani.

4. KÖVETENDŐ ELJÁRÁS A MINTÁBAN LÉVŐ KIUGRÓ SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÓK KÜLÖN KIÉRTÉKELÉSE NÉLKÜL

4.1. A legkevesebb három darabból álló minta mellett a mintavételi eljárást úgy alakították ki, hogy annak valószínűsége, hogy a tétel átmenjen a próbán 40%nyi hibás termék mellett 0,95 (a gyártó kockázata = 5%), míg annak valószínűsége, hogy a tételt elfogadják 75%nyi hibás termék mellett 0,15 (a fogyasztó kockázata = 15%).

4.2. Az I. rész 5.3.1.4. pontjában foglalt valamennyi szennyezőanyagra az I.4. ábra szerinti eljárást kell alkalmazni ahol

L
x_i
n

=
=
=

a szennyezőanyag határértéke,
a minta i-edik járművén mért érték,
az érvényes minta-darabszám

4.3. A vizsgálati statisztika a mintában lévő nem megfelelő járművek számának meghatározását, azaz az x_i> L jellemzőjű járművek számát jelenti

4.4. Ekkor:

- ha a 4.3. vizsgálati statisztika a mintaméretre az I.7. táblázatban megadott "megfelel" döntési számot nem haladja meg, a szennyezőanyagot tekintve a mintára a "megfelel" döntés érvényes,

- ha a vizsgálati statisztika a mintaméretre az I.7. táblázatban megadott "nem felel meg" döntési számmal egyenlő vagy annál nagyobb a, a szennyezőanyagot tekintve a mintára a "nem felel meg" döntés érvényes,

- egyéb esetben egy további járművet kell megvizsgálni és az eljárást az egy további egységet tartalmazó mintára kell alkalmazni.

Az I.7. táblázatban a "megfelel" és a "nem felel meg" döntési számok az MSZ ISO 8422:2000 szabványnak megfelelően vannak kiszámítva.

4.5. Egy minta akkor tekinthető a vizsgálaton "megfelelt"-nek, ha az 3. és 4. pont követelményeit egyaránt kielégítette.

I.7. táblázat

Tulajdonságokon alapuló elfogadási — elvetési mintavételi terv táblázata

Halmozott mintaméret	"Megfelel" döntési szám	"Nem felel meg" döntési szám
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20	0 1 1 2 2 3 4 4 5 5 6 6 7 8 8 9 9 11	— — 5 6 6 7 8 8 9 9 10 11 11 12 12 13 13 12

I.3. ábra

II. RÉSZ

AZ INFORMÁCIÓS DOKUMENTUM

1. Ez a fejezet a gépjárművek szennyezőanyag kibocsátásának vizsgálatához és a jármű szennyezőanyag kibocsátás szempontjából történő jóváhagyásához benyújtandó adatokat (rajzok, jelleggörbék, stb. jegyzékét) adja meg.

2. A következő adatokat, amennyiben azokra szükség lesz, a mellékelt dokumentumok jegyzékével együtt három példányban kell benyújtani. Ha rajzokat is mellékelnek, akkor azok formátuma A4-es legyen, vagy A4-es formátumra kell összehajtogatni őket és elegendő, megfelelő méretarányú részleteket kell tartalmazniuk. Az esetleg mellékelt fényképfelvételeknek elegendő részleteket kell tartalmazniuk.

3. Rendszerek, alkatrészek vagy elektronikus vezérlésű önálló műszaki egységek esetén az azok teljesítményjellemzőire vonatkozó adatokat meg kell adni.

4. INFORMÁCIÓS DOKUMENTUM

(Adatközlő lap)

0. ÁLTALÁNOS ADATOK

0.1. Gyártmány (a gyártó cégneve):

0.2. Típus és általános kereskedelmi megnevezés(ek):

0.3. Típusazonosító ismertetőjelek, amennyiben vannak ilyenek a járművön :

0.3.1. Az ismertetőjelek feltüntetési helye:

0.4. Járműkategória :

0.5. A gyártó neve és címe:

0.8. A gyártó-, összeszerelő üzem(ek) címe(i):

1. A JÁRMŰ ÁLTALÁNOS ÉPÍTÉSI JELLEMZŐI

1.1. A jármű jellemző fényképei és/vagy rajzai:

1.2. Hajtott tengelyek (darabszám, helyzet, kölcsönös kapcsolat):

2. TÖMEGEK ÉS MÉRETEK (kg és mm) (esetleg hivatkozás a rajzokra)

2.1. A jármű tömege felépítménnyel együtt, üzemkész állapotban vagy a vezetőfülkével szerelt alváz tömege, ha a felépítményt nem a gyártó szállítja, (normál felszereléssel, beleértve hűtőfolyadékot, kenőanyagokat, tüzelőanyagot, szerszámokat, pótkereket és a vezetőt) (a legnagyobb és a legkisebb érték minden kivitelre):

2.2. A megrakott állapotban műszakilag megengedett össztömeg a gyártó adatai alapján (a legnagyobb és a legkisebb érték minden kivitelre):

3. MOTOR(OK)

3.1. Gyártó:

3.1.1. A gyártó típusjelölése (a motoron lévő jelölés vagy más azonosító jel szerint):

3.2. Belsőégésű motor

3.2.1.1. Működési alapelv: külső gyújtású/kompresszió gyújtású, négyütemű/kétütemű¹

3.2.1.2. A hengerek száma és elrendezése:

3.2.1.2.1. Furat : mm

3.2.1.2.2. Löket : mm

3.2.1.2.3. Gyújtási sorrend:

3.2.1.3. Lökettérfogat : cm³

3.2.1.4. Sűrítési viszony:

3.2.1.5. Az égéstér, a dugattyúfenék és külső gyújtású motoroknál a dugattyúgyűrűk rajzai:

3.2.1.6. Alapjárati fordulatszám (tűréssel együtt): min^-1

3.2.1.6.1. Emelt fordulatú üresjárat (tűréssel együtt)…………………………………………………min^-1

3.2.1.7. A kipufogógázok térfogatra vonatkoztatott szénmonoxid-tartalma alapjáratban, a gyártó adatai alapján (csak külső gyújtású motoroknál) V/V %

3.2.1.8. Névleges legnagyobb teljesítmény^t: kW f/min-nél (a gyártó adatai alapján)

3.2.2. Tüzelőanyag: gázolaj/benzin/PB-gáz/földgáz¹

3.2.2.1. RON, ólmozott:

3.2.2.2. RON, ólmozatlan:

3.2.2.3. Tüzelőanyag-töltőcsonk, szűkített átmérő/jelzőtábla¹

3.2.4. Tüzelőanyag-ellátás

3.2.4.1. Porlasztóval: igen/nem¹

3.2.4.1.1. Gyártó (gyártók):

3.2.4.1.2. Típus(ok):

3.2.4.1.3. Beépített mennyiség (darabszám):

3.2.4.1.4. Beállító elemek

3.2.4.1.4.1.	Fúvókák:	vagy tüzelőanyag-áram jelleggörbéje a levegőáram függvényében, és ennek a görbének a fenntartásához szükséges beállítások
3.2.4.1.4.2.	Légtorok:
3.2.4.1.4.3.	Úszókamra-szint:
3.2.4.1.4.4.	Úszó tömege:
3.2.4.1.4.5.	Úszótű:

3.2.4.1.5. Hidegindító rendszer: kézi/automatikus¹

3.2.4.1.5.1. Működési alapelv(ek):

3.2.4.1.5.2. Az üzemi tartomány határai/beállítási értékek¹

3.2.4.2. Tüzelőanyag-befecskendezéssel (csak az kompresszió-gyújtású motorokhoz): igen/nem¹

3.2.4.2.1. A rendszer leírása:

3.2.4.2.2. Működési alapelv: közvetlen befecskendezés/előkamra//örvénykamra¹

3.2.4.2.3. Befecskendező szivattyú

3.2.4.2.3.1. Gyártmány(ok):

3.2.4.2.3.2. Típus(ok):

3.2.4.2.3.3. Legnagyobb befecskendezhető mennyiség¹: mm³/löket vagy munkaciklus esetén, f/min. szivattyú-fordulatszámnál, vagy választhatóan szállítási jelleggörbe

3.2.4.2.3.4. Befecskendezési időpont:

3.2.4.2.3.5. Az előbefecskendezés-szabályozó jelleggörbéje:

3.2.4.2.3.6. Adagolószivattyú beállítási eljárása: próbapad/hajtómotor¹

3.2.4.2.4. Regulátor

3.2.4.2.4.1. Típus:

3.2.4.2.4.2. Leszabályozási fordulatszám

3.2.4.2.4.2.1. Leszabályozási fordulatszám terhelésnél: f/min.

3.2.4.2.4.2.2. Leszabályozási fordulatszám terhelés nélkül: f/min.

3.2.4.2.6. Befecskendező fúvóka(ák)

3.2.4.2.6.1. Gyártmány(ok):

3.2.4.2.6.2. Típus(ok):

3.2.4.2.6.3. Nyitó nyomás kPa vagy jelleggörbe:

3.2.4.2.7. Hidegindító berendezés

3.2.4.2.7.1. Gyártmány(ok):

3.2.4.2.7.2. Típus(ok):

3.2.4.2.7.3. Leírás:

3.2.4.2.8. Kiegészítő indító segítség

3.2.4.2.8.1. Gyártmány(ok):

3.2.4.2.8.2. Típus(ok):

3.2.4.2.8.3. A rendszer leírása:

3.2.4.3. Tüzelőanyag-befecskendezővel (csak külső gyújtású motor): igen/nem¹

3.2.4.3.1. Működési alapelv: szívócső (központi befecskendező/több pontú befecskendező¹)/közvetlen befecskendező/egyéb (pontos adat)¹:

3.2.4.3.2. Gyártmány(ok):

3.2.4.3.3. Típus(ok):

3.2.4.3.4. A rendszer leírása:

3.2.4.3.4.1.	A vezérlőkészülék típusa vagy száma:	A folyamatosan befecskendező rendszerektől eltérő rendszereknél el kell készíteni a megfelelő részletes adatokat
3.2.4.3.4.2.	A tüzelőanyag-szabályozó típusa:
3.2.4.3.4.3.	A levegőmennyiség-mérő típusa:
3.2.4.3.4.4.	Az üzemanyag-elosztó típusa :
3.2.4.3.4.5.	A nyomásszabályozó típusa:
3.2.4.3.4.6.	A mikrokapcsoló típusa:
3.2.4.3.4.7.	Az alapjárati beállító-csavar típusa:
3.2.4.3.4.8.	A fojtószelep-ház típusa:
3.2.4.3.4.9.	A hűtővízhőmérséklet-érzékelő típusa:
3.2.4.3.4.10. 3.2.4.3.4.11.	A levegőhőmérséklet-érzékelő típusa: A hőmérséklet-kapcsoló típusa:

3.2.4.3.5. Befecskendező szelepek: nyitó nyomás: kPa vagy jelleggörbe:

3.2.4.3.6. Befecskendezési időpont:

3.2.4.3.7. Hidegindító berendezés

3.2.4.3.7.1. Működési elv(ek):

3.2.4.3.7.2. Az üzemi tartomány határai/beállítási értékek¹

3.2.4.4. Tüzelőanyag-szivattyú

3.2.4.4.1. Szállítási nyomás: kPa vagy jelleggörbe:

3.2.6. Gyújtás

3.2.6.1. Gyártmány(ok):

3.2.6.2. Típus(ok):

3.2.6.3. Működési elv:

3.2.6.4. Előgyújtási jelleggörbe:

3.2.6.5. Statikus gyújtási időpont: fok a felső holtpont előtt

3.2.6.6. A megszakító érintkező-távolsága: mm

3.2.6.7. Zárásszög: fok

3.2.7. Hűtőrendszer: folyadék/levegő¹

3.2.8. Szívórendszer

3.2.8.1. Feltöltő: igen/nem¹

3.2.8.1.1. Gyártmány(ok):

3.2.8.1.2. Típus(ok):

3.2.8.1.3. A rendszer leírása (pl. a legnagyobb feltöltő nyomás: kPa, esetleg lefuvószelep):

3.2.8.2. Töltőlevegő-visszahűtő: igen/nem¹

3.2.8.4. A szívóvezetékek és tartozékaik leírása és rajzai (szívólevegő-gyűjtő, előmelegítő egység, kiegészítő levegő-beeresztők stb.):

3.2.8.4.1. A szívócső leírása (rajzokkal és/vagy fényképekkel együtt):

3.2.8.4.2. Levegőszűrő, rajzok: vagy

3.2.8.4.2.1. Gyártmány(ok):

3.2.8.4.2.2. Típus(ok):

3.2.8.4.3. Szívóoldali hangtompító, rajzok: vagy

3.2.8.4.3.1. Gyártmány(ok):

3.2.8.4.3.2. Típus(ok):

3.2.9. Kipufogórendszer

3.2.9.2. A kipufogórendszer leírása és/vagy rajza:

.3.2.11. Szelepvezérlési idők vagy azzal egyenértékű adatok

.1.3.2.11.1. Legnagyobb szelepemelkedés, nyitás- és zárásszög vagy alternatív vezérlő-rendszerek esetén a vezérlési idők adatai a holtpontokra vonatkoztatva:

3.2.11.2. Vonatkoztatási értékek és/vagy beállítási tartományok¹:

3.2.12. A levegőszennyezés elleni intézkedések

3.2.12.1. A kartergázok visszavezetésére szolgáló berendezés (leírás és rajzok):

3.2.12.2. További légszennyezés elleni berendezések (ha van ilyen és más cím alatt nem szerepel)

3.2.12.2.1 Katalizátor: igen/nem¹

3.212.2.1.1. A katalizátorok és a monolitok darabszáma:

3.2.12.2.1.2. A katalizátor (katalizátorok) méretei, alakja és térfogata:

3.2.12.2.1.3. A katalitikus reakció típusa:

3.2.12.2.1.4. Összes nemesfém-mennyiség a katalizátorban:

3.2.12.2.1.5. A nemesfémek aránya:

3.2.12.2.1.6. Hordozótest (felépítés és anyag):

3.2.12.2.1.7. Cellasűrűség:

3.2.12.2.1.8. A katalizátor(ok) házának típusa:

3.2.12.2.1.9. A katalizátor(ok) elhelyezkedése (helye és a kipufogóvezetéken belüli viszonylagos távolság):

3.2.12.2.1.10. Hővédő pajzs: igen/nem¹

3.2.12.2.2. Oxigénérzékelő: igen/nem¹

3.2.12.2.2.1. Típus:

3.2.12.2.2.2. Elhelyezkedés:

3.2.12.2.2.3. Szabályozási tartomány:

3.2.12.2.3. Levegőbefúvás: igen/nem¹

3.2.12.2.3.1. Módja (rezgőszelep, légszivattyú stb.):

3.2.12.2.4. Kipufogógáz visszavezetés: igen/nem¹

3.2.12.2.4.1. Jellemző értékek (átáramló mennyiség stb.):

3.2.12.2.5. A párolgási kibocsátások korlátozására szolgáló berendezés: igen/nem¹

3.2.12.2.5.1. Az eszközök és beállítási állapotaik részletes leírása:

3.2.12.2.5.2. A párolgási szabályozórendszer rajza:

3.2.12.2.5.3. Az aktívszén tartály rajza:

3.2.12.2.5.4. Az aktívszén száraz tömege: g

3.2.12.2.5.5. A tüzelőanyag-tartály vázlatos rajza, a betölthető mennyiségnek és az anyagának az adataival:

3.2.12.2.5.6. A tüzelőanyag-tartály és a kipufogó-berendezés közötti hőpajzs rajza:

3.2.12.2.6. Részecskeszűrő: igen/nem¹

3.2.12.2.6.1. A részecskeszűrő alakja, méretei és térfogata:

3.2.12.2.6.2.. A részecskeszűrő típusa és szerkezete:

3.2.12.2.6.3. Helye (a kipufogórendszeren belüli viszonylagos távolsága:

3.2.12.2.6.4. A regenerálásra szolgáló eljárás vagy berendezés; leírás és/vagy rajz:

3.2.12.2.7. Egyéb berendezések (leírás és működtetés):

3.2.12.2.8. Fedélzeti diagnosztika (OBD) rendszer

3.2.12.2.8.1. A zavarjelző készülék (ZK) leírása és/vagy rajza:.........................................................................

3.2.12.2.8.2. Az OBD rendszer által folyamatosan ellenőrzött egységek jegyzéke és feladata:...........................

3.2.12.2.8.3. Az alábbiak leírása (általános működési elvek):...............................................................................

3.2.12.2.8.3.1. Külső gyújtású motorok¹:.........................................

3.2.12.2.8.3.1.1. Katalizátor folyamatos ellenőrzése¹:................................................

3.2.12.2.8.3.1.2. Gyújtáskimaradás észlelése¹:....................................................................

3.2.12.2.8.3.1.3. Oxigén-érzékelő folyamatos ellenőrzése¹:..............................................................

3.2.12.2.8.3.1.4. Más, az OBD rendszer által folyamatosan ellenőrzött egységek¹:...........................

3.2.12.2.8.3.2. Kompresszió gyújtású motorok¹:...........................................................

3.2.12.2.8.3.2.1. Katalizátor folyamatos ellenőrzése¹:...............................................................

3.2.12.2.8.3.2.2. A részecskeszűrő folyamatos ellenőrzése¹:..................................................................

3.2.12.2.8.3.2.3. Az elektronikus üzemanyag-ellátó rendszer folyamatos ellenőrzése¹:..........................

3.2.12.2.8.3.2.4. Más, az OBD rendszer által folyamatosan ellenőrzött egységek¹:.............................

3.2.12.2.8.4. A zavarjelző készülék (ZK) aktiválásának kritériumai (meghatározott számú munkaciklus vagy statisztikai módszer):.....................................................................................................

3.2.12.2.8.5. Az OBD hibakódok és az alkalmazott formátumok jegyzéke (valamennyi kód magyarázatával):.......

3.2.12.2.8.6. A következő információt a jármű gyártónak abból a célból kell szolgáltatnia - feltéve, hogy az ilyen információ nem szerzői joggal védett és nem a gyártó egyedi szaktudásához fűződő - hogy lehetővé váljon OBD kompatíbilis csere- vagy pótalkatrészek, diagnosztikai és vizsgálati eszközök gyártása.

Az itt megadott információt meg kell ismételni a X. rész II részében.

3.2.12.2.8.6.1. A jármű eredeti típus-jóváhagyásához használt előkondicionáló menetciklusok típusának és számának leírása…..

3.2.12.2.8.6.2. A jármű eredeti típus-jóváhagyásánál használt, az OBD működést az OBD rendszer által felügyelt részegységek vonatkozásában bemutató menetciklus típusának leírása.

3.2.12.2.8.6.3. Egy átfogó dokumentum, amely leírja az összes érzékelő alkatrészt, részegységet a hiba észlelés és hibajelzés (MI – Malfuction Indikaction) aktiválásának módjával együtt (menetciklusok rögzített száma vagy statisztikus módszer), beleértve az OBD rendszer által ellenőrzött minden egység lényeges másodlagosan érzékelt jellemzőinek listáját is. További lista az összes OBD kimeneti kódról és a használt formátumról (magyarázattal mindegyikhez), amely egyedi emisszióval összefüggő erőátviteli egységhez kapcsolódik, valamint egyedi nem emisszióval összefüggő egységekről, amennyiben az egység ellenőrzését felhasználják hibajelzés szükség szerinti aktiválásához. Különösen a $05 szerviz teszt ID $21-FF és a $06 szerviz teszt adataira vonatkozóan kell mindenre kiterjedő magyarázatot nyújtani. Az ISO 15765-4 "Road vehicles – Diagnostic on Controller Area Network (CAN) – Part 4: Requirements for emission-related systems" ["Közúti járművek – Diagnosztika az Ellenőrző Felület Hálózaton (CAN) – 4. Rész: Az emisszióval összefüggő rendszerek követelményei"] szabványnak megfelelő kommunikációs kapcsolatot alkalmazó járművek esetében a $06 szerviz teszt ID $00-FF adataira vonatkozóan, minden egyes OBD ellenőrző által támogatott ID-re kell mindenre kiterjedő magyarázatot szolgáltatni.

3.2.12.2.8.6.4. Az információ megadható táblázatos formában, a következő példa szerint:

Egység	Hiba kód	Ellenőrzési stratégia	Hiba detektálás kritériuma	MI aktiválás kritériumai	Másodlagos jellemzők	Előkondicio- nálás	Igazoló vizsgálat
Katalizátor	P0420	Az 1. és 2. oxigén-érzékelő jele	Különbség az 1. és 2. oxigén-érzékelő jele között	Harmadik ciklus	Motor fordulat- szám, terhelés, le vegő/ tüzelőanyag módusz, katalizátor hőmérséklet	Két I. típusú ciklus	I' típus

3.2.15. PB-gáz üzemanyag-ellátó rendszer: van/nincs¹

3.2.15.1. A PB rendszer jóváhagyási száma²:

3.2.15.2. Elektronikus motor-menedzsment vezérlőegység a PBG üzemhez:

3.2.15.2.1. Gyártmány(ok):

3.2.15.2.2. Típus(ok):

3.2.15.2.3. Szennyezőanyag-kibocsátás szabályozási lehetőségek:

3.2.15.3. További dokumentáció:

3.2.1.5.3.1. A katalizátor anyag védelme a benzinüzemről PB üzemre és vissza történő átkapcsolás során:

3.2.15.3.2. A rendszer elrendezése (elektromos csatlakozások, vákuum-csatlakozások rugalmas tömlői, stb.):

3.2.15.3.3. A PB üzem jelképének rajza vagy hivatkozás jelképre:

3.2.16. FG tüzelőanyag-ellátó rendszer: van/nincs¹

3.2.16.1. A FG rendszer jóváhagyási száma²:

3.2.16.2. Elektronikus motor-menedzsment vezérlőegység a FG üzemhez:

3.2.16.2.1. Gyártmány(ok):

3.2.16.2.2. Típus(ok):

3.2.16.2.3. Szennyezőanyag-kibocsátás szabályozási lehetőségek (ha vannak):

3.2.16.3. További dokumentációk:

3.2.16.3.1. A katalizátor anyag védelme a benzinüzemről FG üzemre és vissza történő átkapcsolás során:

3.2.16.3.2. A rendszer elrendezése (elektromos csatlakozások, vákuum-csatlakozások rugalmas tömlői, stb.):

3.2.16.3.3. Az FG üzem jelképének rajza vagy hivatkozás jelképre:

4. ERŐÁTVITEL

4.4. Tengelykapcsoló (típus):

4.4.1. A nyomaték-módosítás legnagyobb értéke:

4.5. Sebességváltó:

4.5.1. Típus (kézi kapcsolású/automatikus/fokozatmentes(CVT)¹):

4.6. Áttételi viszonyok:

Sebességváltó-fokozat	Sebességváltó-áttétel (a motor és a sebességváltó hajtótengelye közötti áttételi viszonyok)	A tengelyhajtás áttétele (a sebességváltó-hajtás és a hajtókerék közötti áttételi viszony)	Összáttétel
Legn. érték CVT esetén
1. fokozat
2. fokozat
3. fokozat
4, 5, további
Legkisebb érték CVT esetén
Hátrameneti fokozat

6. FELFÜGGESZTÉS

6.6. Gumiabroncsok és kerekek

6.6.1. Kerék-/abroncskombináció(k) (A gumiabroncsokra meg kell adni a nagyságra vonatkozó jelöléseket, a legalább szükséges teherbírási tényezőt és a legalább szükséges sebességosztályt, a kerekekre pedig a keréktárcsa-mérete(ke)t és a perem mélysége(ke)t)

6.6.1.1. Tengelyek

6.6.1.1.1. 1. tengely:

6.6.1.1.2. 2. tengely:

stb.

6.6.2. A gördülési sugarak felső és alsó határértékei

6.6.2.1. 1. tengely:

6.6.2.2. 2. tengely:

stb.

6.6.3.. A járműgyártó által ajánlott gumiabroncs-nyomás(ok): kPa

9. FELÉPÍTMÉNY

9.10.3.. Ülések

9.10.3.1. Az ülések száma:

Dátum, ügyiratszám, aláírás

Megjegyzés:

¹	A nem kívánt, illetve nem alkalmazható rész értelemszerűen törlendő.
²	Amennyiben a gáz-üzemanyaggal üzemelő járművek tartályaira is kiterjed a követelmények hatálya

5. TÁJÉKOZTATÁS A VIZSGÁLATOK SORÁN BETARTANDÓ FELTÉTELEKRŐL

1. Gyújtógyertyák

1.1. Gyártmány:

1.2. Típus:

1.3. A elektródahézag beállítása:

2. Gyújtótekercsek

2.1. Gyártmány:

2.2. Típus:

3. Gyújtókondenzátorok

3.1. Gyártmány:

3.2. Típus:

4. Kenőanyagok

4.1. Gyártmány:

4.2. Típus:

III. Rész

I. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT – KIPUFOGÓGÁZ-EMISSZIÓ VIZSGÁLATA
HIDEGINDÍTÁS UTÁN

1. Ez a rész tartalmazza I. rész 5.3.1. pontja szerinti I. típusú vizsgálat végrehajtására vonatkozó előírásokat. Ha az alkalmazandó referencia tüzelőanyag PBG, vagy FG, akkor a vonatkozó rész rendelkezéseit is alkalmazni kell.

2. MENETCIKLUS A GÖRGŐS JÁRMŰFÉKPADON

2.1. A görgős járműfékpadon végrehajtandó menetciklust a III/A. rész tartalmazza.

2.2. A menetciklus végrehajtásának általános feltételei

Az elméleti menetciklust az előírt határok között közelítő menetciklus végrehajtásához előzetes vizsgálati ciklusok keretében meg kell állapítani a gáz- és a fékpedál legkedvezőbb működtetési módját.

2.3. A sebességváltó használata

2.3.1. Ha az első fokozatban elérhető legnagyobb sebesség kisebb 15 km/ó-nál, akkor a városi menetciklusban (1. rész) a 2., 3. és 4. fokozatot, a városon kívüli menet- ciklusban (2. rész) pedig a 2., 3., 4. és 5. fokozatot kell használni. A 2., 3. és 4. fokozatot a városi ciklusban (1. rész), illetve a 2., 3., 4. és 5. fokozatot a városon kívüli ciklusban (2. rész) akkor is lehet alkalmazni, ha a kezelési útmutató a sík úton való elinduláshoz a 2. fokozatot javasolja, illetve ha az 1. fokozatot kizárólag csak terepen való közlekedésnél, emelkedőn vagy vontatatásnál használandóként jelöli.

A ciklusban előírt gyorsulást és legnagyobb sebességértéket el nem érő járműveket, annyi ideig kell teljesen lenyomott gázpedállal működtetni, amíg az előírt menetgörbét ismét el nem érik. A menetciklustól való eltéréseket a vizsgálati jegyzőkönyvben rögzíteni kell.

2.3.2. A félautomatikus sebességváltóval ellátott járműveket a forgalomban rendes körülmények között használt sebességfokozatokban kell vizsgálni, és a váltót a gyártó előírásai szerint kell működtetni.

2.3.3. Az automatikus váltóval ellátott járműveket a legfelső menetfokozatban ("drive") kell vizsgálni. A gázpedált úgy kell működtetni, hogy a gyorsulás lehetőleg állandó értékű legyen, mivel ez a sebességváltó számára lehetővé teszi a fokozatoknak a rendes sorrendben való kapcsolását. Ezekre a járművekre nem érvényesek a 2. pontban megadott kapcsolási pontok. A gyorsításokat mindegyik alapjárati szakasz végpontját a rá következő állandó sebességű szakasz kezdőpontjával összekötő egyenes mentén kell végrehajtani. A 2.4. pont szerinti tűrések érvényesek.

2.3.4. A vezető által bekapcsolható gyorsmeneti fokozattal ("overdrive") rendelkező járműveket, a városi ciklusban (1. rész) a gyorsmeneti fokozat kikapcsolt állapotában, a városon kívüli ciklusban (2. rész) pedig bekapcsolt gyorsmeneti fokozattal kell vizsgálni.

2.3.5. A gyártó kérésére, azon járműtípusoknál, ahol az üresjárati motor fordulatszám magasabb, mint a városi ciklus (1. rész) 5, 12, és 24 műveletei alatt előforduló motor fordulatszám, a tengelykapcsoló kinyomott állapotban lehet a megelőző műveletek alatt.

2.4. Tűrések

2.4.1. A gyorsításkor, az állandó sebességű szakaszokon és a jármű fékeinek használatával végzett lassításkor a kijelzett és az elméleti sebesség közti ± 2 km/óra értékű eltérés megengedett. Ha a jármű a fékek használata nélkül is jobban lassul, akkor az 1.6.5.3. pont előírásait kell alkalmazni. Az egyik vizsgálati szakaszból a másikba való átmenet során az előírtnál nagyobb sebesség eltérés is elfogadható, feltéve, hogy a regisztrált eltérések időtartama egyetlen előfordulási esetben sem lépi túl 0,5 s-ot.

2.4.2. Az időbeni tűrés ± 1,0 s. A tűrésértékek érvényesek minden fokozatváltás¹⁶ kezdetén és végén a városi menetciklusban (1. rész) és a 3, 5. és 7. számú üzemi állapotokban a városon kívüli menetciklusban (2. rész).

2.4.3. A sebesség és idő tűrés kombinálásának módját a.2. pont tartalmazza.

3. A JÁRMŰ ÉS A TÜZELŐANYAG

3.1. A vizsgálati jármű

3.1.1. A járműnek kifogástalan mechanikai állapotúnak és bejáratottnak kell lennie, továbbá a vizsgálat megkezdése előtt már legalább 3000 kilométert kellett megtennie.

3.1.2. A kipufogó-rendszerben nem lehetnek a kipufogógázok mennyiségének a csökkenését eredményező szivárgási helyek. A mintavevőbe vezetett gázmennyiségnek a motor által kibocsátott teljes kipufogógáz mennyiséggel azonosnak kell lennie.

3.1.3. A motor szívórendszerének tömítettsége ellenőrizhető annak biztosításához, hogy a keverékképzést ne változtassa meg nem tervezett módon a tömítetlenségen át beszívott levegő.

3.1.4. A motor és a jármű működtető berendezéseinek a beállítása feleljen meg a gyártó előírásainak. Ez különösen érvényes az alapjárat beállítására (fordulatszám és a kipufogógáz CO tartalma), a hidegindító berendezésre és a kipufogógáz emissziót szabályozó rendszerekre.

3.1.5. Szükség esetén a vizsgálandó járművet, vagy vele azonos másik járművet el kell látni olyan berendezéssel, amely alkalmas azon jellemző paraméterek mérésére, amelyek a görgős járműfékpad beállításához szükségesek a 4. pontban megadottak szerint.

3.1.6. A jóváhagyó hatóság vizsgálhatja, hogy a jármű teljesítménye és nyomatéki jellemzői megfelelnek-e a gyártó által megadottaknak, a jármű normális közlekedési viszonyok között vezethető, és megfelelően indítható hideg és meleg állapotban.

3.2. Tüzelőanyag

Ha az I. rész 5.3.1.4. táblázatának A sorában feltüntetett határértékek betartása szempontjából vizsgálják a jármű szennyezőanyag kibocsátását, a vonatkozó referencia tüzelőanyag minőségének meg kell felelnie a IX. rész A. fejezete szerinti értékeknek, illetve gáznemű referencia tüzelőanyagok esetén vagy az A.1. vagy a IXa. rész B fejezetében foglaltaknak.

Ha az I. rész 5.3.1.4. táblázatának B sorában feltüntetett határértékek betartása szempontjából vizsgálják a jármű szennyezőanyag kibocsátását, a vonatkozó referencia tüzelőanyag minőségének meg kell felelnie a IX. rész B. fejezete szerinti értékeknek, illetve gáznemű referencia tüzelőanyagok esetén vagy az A.2. vagy a IXa. rész B fejezetében foglaltaknak.

4. VIZSGÁLÓBERENDEZÉSEK

4.1. A görgős járműfékpad

4.1.1. A járműfékpad legyen képes szimulálni a közúti menetellenállásokat a következő két osztályba sorolás valamelyike szerint:

- fix terhelési görbéjű próbapad, vagyis olyan próbapad, amelynél egy kiválasztott terhelési görbe alakját a próbapad fizikai jellemzői határozzák meg;

- állítható terhelési görbéjű próbapad, vagyis olyan próbapad, amelynél legalább két menetellenállás érték beállítható egy terhelési görbe alakjának meghatározásához.

4.1.2. A próbapad beállításának időben állandónak kell lennie. Nem kelthet a járművön érzékelhető lengéseket, amelyek a normális üzemi viszonyokat befolyásolhatják.

4.1.3. A próbapadot fel kell szerelni a haladó tömegek tehetetlenségének és a menetellenállásoknak szimulálását szolgáló berendezésekkel. Két-görgős próbapad esetében ezeket a berendezéseket az elülső görgőnek kell meghajtania.

4.1.4. Pontosság

4.1.4.1. A próbapad fékezőelemén a szükséges terhelésnek ± 5%-os pontossággal mérhetőnek és leolvashatónak kell lennie.

4.1.4.2. A fix terhelési görbéjű próbapad esetében a terhelés beállításának pontossága 80 km/óra sebességnél ± 5% pontosságúnak kell lennie. Állítható terhelési görbéjű próbapadok esetében a próbapadon a terhelésbeállítás pontosságának a közúti menetellenálláshoz képest 120, 100, 80, 60 és 40 km/óra sebességnél ±5%-on, 20 km/óra sebességnél pedig ±10%-on belül kell lennie. Ez alatt a sebesség alatt teljesítményfelvétel pozitív legyen.

4.1.4.3. A próbapad forgó részei teljes tehetetlenségének (adott esetben a szimulációt szolgáló lendítőtömegét beleértve) ismertnek kell lennie, és ± 20 kg-nál többel nem térhet el a vizsgálati egyenértékű tömeg-kategóriáktól.

4.1.4.4. A jármű sebességét a próbapad görgő (két-görgős próbapadok esetében az elülső görgő) fordulatszámával kell mérni. 10 km/óra felett a mérés pontossága ±1 km/óra legyen.

4.1.5. A terhelés és a lendítőtömeg beállítása

4.1.5.1. Fix terhelési görbéjű próbapad: a próbapad fékezőelemét úgy kell beállítani, hogy a hajtókerekekre kifejtett fékerő megfeleljen a jármű 80 km/óra állandó sebesség melletti menetellenállásának. Regisztrálni kell az 50 km/óra sebességen felvett erőt. A beállítandó terhelés meghatározására szolgáló eszközöket a 3. pont tartalmazza.

4.1.5.2. Beállítható terhelési görbéjű próbapad: a próbapad fékezőelemét úgy kell beállítani, hogy a hajtókerekekre kifejtett erő megfeleljen 120, 100, 80, 60, 40 és 20 km/óra állandó sebesség esetében adódó menetellenállásnak. A beállítandó terhelés meghatározására szolgáló eszközöket a 3. pont tartalmazza.

4.1.5.3. Lendítőtömeg: az elektromos lendtömeg szimulálású próbapadok esetében bizonyítani kell, hogy az egyenértékű a mechanikus lendítőtömegű rendszerekkel. Az egyenértékűség bizonyítására vonatkozó eljárást az 5. pont tartalmazza.

4.2. Kipufogógáz mintavevő rendszer

4.2.1. A kipufogógáz mintavevő rendszernek képesnek kell lennie a mérés során a kipufogógázokkal kibocsátott szennyező anyagok tényleges mennyiségének mérésére. Az alkalmazandó rendszer az állandó térfogatú mintavevő (továbbiakban: CVS - "Constant Volume Sampler"). Ez megköveteli a jármű kipufogógázainak ellenőrzött feltételek közötti folyamatos hígítását környezeti levegővel. Az állandó térfogatú mintavevő rendszer esetében két feltételnek kell teljesülnie: mérni kell a kipufogógázokból és a hígító levegőből álló keverék teljes térfogatát (a mintavevőben a keverék térfogatárama állandó), és elemzés céljára folyamatosan arányos részmintát kell venni ebből a keverékből.

A szennyező anyagok kibocsátott mennyiségét a mintában lévő, a környezeti levegő szennyezőanyag tartalmával korrigált koncentrációjukból és a vizsgálat ideje alatt a mintavevőn átáramló teljes gázmennyiségből határozzák meg.

A légszennyező részecskék kibocsátott mennyiségének a meghatározásához a teljes vizsgálati idő alatt arányos részáramból megfelelő szűrővel le kell választani a részecskéket. A részecske kibocsátást a részáramból leválasztott részecske mennyiség gravimetrikus meghatározásával és a teljes átfolyó mennyiségre vonatkoztatásával kell megállapítani, az 4.3.2. pontban megadottak szerint.

4.2.2. A mintavevő rendszerben a térfogatáramnak elegendően nagynak kell lennie ahhoz, hogy a vizsgálat során előforduló bármely állapotban elkerülhető legyen a vízkondenzáció, amint azt a III/E rész meghatározza.

4.2.3. A III.1. ábrán látható sematikus vázlat mutatja a CVS rendszer alap koncepcióját, míg a III/E rész példákat ad a CVS rendszer alaptípusaira, amelyek megfelelnek az előírt feltételeknek.

4.2.4. A levegő/kipufogógáz keveréknek az S₂ mintavevő szonda beépítési helyénél homogénnek kell lennie.

4.2.5. A szondának reprezentatív mintát kell vennie a felhígított kipufogógázból.

4.2.6. A CVS rendszer szivárgásoktól mentes és gáztömör legyen. Olyan kiképzésű legyen és olyan anyagokból épüljön fel, hogy ne befolyásolja a felhígított kipufogógázokban levő szennyezőanyag-koncentrációt. Ha a berendezés valamelyik része (hőcserélő, ventilátor stb.) hatással van a felhígított gázokban valamely levegőszennyező anyag koncentrációjára, akkor az illető szennyezőanyagból még a megfelelő rész előtt kell mintát venni, hogy a befolyásoló hatás kiküszöbölhető legyen.

4.2.7. Ha a vizsgálandó jármű kipufogórendszere több, elválasztott kipufogógáz kivezetéssel rendelkezik, a kivezető csöveket a járműhöz a lehető legközelebb kell összekapcsolni úgy, hogy a jármű rendellenes működése elkerülhető legyen.

4.2.8. A kipufogócsöveken a CVS rendszerrel mért statikus nyomás nem térhet el ±1,25 kPa-nál nagyobb mértékben attól a statikus nyomástól, amely a próbapadon a menetciklusban akkor mérhető, amikor a kipufogócsövek nincsenek összekapcsolva mintavevő rendszerrel. A statikus nyomáseltérést ±0,25 kPa-on belül tartani képes mintavevő rendszert kell alkalmazni akkor, ha a gyártó a jóváhagyó hatóságtól – a tűrés csökkentésének szükségességét megindokolva – ezt írásban kéri. Az ellennyomást a kipufogócső végdarabjának lehetőleg a külső végén kell mérni, vagy egy olyan hosszabbító csőben, amelynek ugyanolyan az átmérője, mint a végdarabnak.

4.2.9. A kipufogógázokat különböző helyekre vezető szelepek gyorsan állíthatók, az összekapcsoló elemek (pl. a minta zsákoknál) gyors csatlakozók legyenek.

4.2.10. A gázmintákat megfelelő méretű minta zsákokban kell felfogni. A zsákok anyaga olyan legyen, hogy a minta 20 perces tárolása során ne változtassa meg ± 2%-nál nagyobb mértékben a levegőszennyező gázok koncentrációját.

4.3. Gázelemző-készülékek

4.3.1. Követelmények

4.3.1.1. A kipufogógázok elemzéséhez a következő készülékeket kell használni:

- szén-monoxid (CO), szén-dioxid (CO₂): nem-diszperzív infravörös elnyelés elvén működő gázelemző (NDIR);

- szénhidrogén (HC) elemző külső gyújtású motorral ellátott járműveknél: lángionizációs detektor (FID), propánnal kalibrálva, a koncentrációt szénatom-egyenértékben (C₁) kifejezve;

- szénhidrogén elemző (HC) kompresszió-gyújtású motorral ellátott járműveknél: lángionizációs analizátor, 190 ^oC ± 10 ^oC-ra fűtött detektorral, szelepekkel, csővezetékekkel stb. (HFID), propánnal kalibrálva, a koncentrációt szénatom-egyenértékben (C₁) kifejezve;

- nitrogénoxidok (NO_x): kémiai luminsszencia elvén működő analizátor (CLA), vagy nem-diszperzív ultraibolya rezonancia elnyelés elvén működő analizátor (NDUVR), mindkét esetben NO_x/NO átalakítóval.

- részecskék - a leválasztott részecskék gravimetrikus (súlyméréses) meghatározása: részecskéket mindig két, a mintavételi gázáramban egymás mögött elhelyezkedő szűrővel kell leválasztani. A leválasztott részecskemennyiséget szűrőpáronként a következő képlettel kell meghatározni.

V_ep	a szűrőn átáramló mintagáz térfogata,
V_mix	a hígító alagúton átáramló gáz térfogata,
M	részecske tömeg (g/km),
M_limit	a kibocsátott részecske tömeg határértéke (hatályos határérték - g/km),
m	a szűrő által leválasztott részecske tömeg (g),
d	a tényleges, a menetciklusnak megfelelő megtett út (km).

A részecske minta és a higított kipufogógáz arányát (V_ep/V_mix) úgy kell beállítani, hogy, hogy M = M_limit esetén teljesüljön az 1 ≤ m ≤ 5 mg összefüggés (47 mm átmérőjű szűrők használata esetén).

A szűrők felülete olyan anyagú legyen, amely hidrofób, és nem reagál a kipufogógáz összetevőivel (teflon bevonatú üvegszálas szűrő, vagy valamely más, ezzel egyenértékű anyag).

4.3.1.2. Mérési pontosság

A gázelemzők rendelkezzenek olyan mérési tartománnyal, amely megfelel a kipufogógáz minták szennyezőanyag-koncentrációjának a meghatározásához megkövetelt pontosságnak. A mérési hiba a kalibráló gázok tényleges értékétől függetlenül nem lépheti túl a ± 2%-ot.

100 ppm-nél kisebb koncentráció esetén a mérési hiba nem lépheti túl a ± 2 ppm-et. A környezeti levegő mintát, a megfelelő mérési tartományban, ugyanazzal az elemző műszerrel kell mérni, amelyet a higított kipufogógáz-mintához használtak.

Az összes szűrő súlyának meghatározására használt mérlegnek 5 μg mérési pontosságúnak és 1 μg leolvasási pontosságúnak kell lennie.

4.3.1.3. Vízgőz leválasztó hűtő

A gázelemzők előtt csak akkor szabad gázszárító berendezést alkalmazni, ha kimutatható, hogy az nincs hatással a gázáram szennyezőanyag-tartalmára.

4.3.2. Különleges követelmények kompresszió-gyújtású motorok esetében

Fűtött mintavezetéket kell alkalmazni a szénhidrogének (HC) regisztrálókészüléket (R) is magába foglaló lángionizációs detektorral (HFID) történő folyamatos elemzéséhez. A mért szénhidrogének átlagos koncentrációját integrálással kell meghatározni. A mintavezeték hőmérsékletének a teljes vizsgálat alatt 463 K (190 ^oC) ± 10 K-nek kell lennie. A fűtött mintavezetéket el kell látni a "részecske méret" ≥0,3 μ esetén 99%-os hatásfokú fűtött szűrővel (Fh), amely képes a szilárd részecskéknek az elemezendő folytonos gázáramból való kiszűréséhez. A mintavezeték rendszer reakcióideje (a szondától az elemzőbe belépésig) nem haladhatja meg a 4 másodpercet.

A fűtött lángionizációs detektort (HFID) konstans gázáramot biztosító rendszerrel (hőcserélő) kell használni, hogy reprezentatív mintákat kapjunk, feltéve, hogy nincs a CFV vagy CFO rendszerek átfolyásingadozása szerinti szabályozás.

A részecskék mintavevő egysége a következő összetevőket tartalmazza: hígító alagút, mintavevő szonda, szűrőegység, minta szivattyú, áramlásszabályozó és áramlásmérő. A részecskék mintavételezését biztosító részáram két, egymás mögött elhelyezkedő szűrőn áramlik át.

A szilárd részecskék mérésre szolgáló részáram kivételi helyét úgy kell megválasztani a mintavevő rendszer hígító alagútjában, hogy a homogén a levegő-kipufogógáz keverékből reprezantatív minta-részáramot vehessünk, és a levegő-kipufogógáz keverék hőmérséklete közvetlenül a szilárdrészecske-szűrő előtt ne lépje túl a 325 K-t (52 °C). A minta gázáram hőmérsékletingadozása az áramlásmérőben ne legyen nagyobb ± 3 K-nél, és a gáz térfogatáramának ingadozása ne haladja meg a ± 5%-ot.

Ha a gázáram a szűrő túlságosan nagy terhelése miatt megengedhetetlenül nagy mértékben változik, a vizsgálatot meg kell szakítani. Az ismétléskor kisebb térfogatáramot kell beállítani, vagy nagyobb szűrőt kell alkalmazni (adott esetben mindkettőt). A szűrőt legkorábban egy órával a vizsgálat megkezdése előtt kell kivenni a kamrából.

A szükséges részecskeszűrőket legalább 8 órán, illetve legfeljebb 56 órán keresztül klímakamrában, egy nyitott és por ellen védett tálban kondicionálni kell (hőmérséklet, páratartalom). A kondicionálást követően a fel nem használt szűrőket le kell mérni, és a felhasználásáig tárolni.

Ha a szűrőket a súlymérő kamrából való kivétel után 1 órán belül nem használják fel, akkor újra meg kell mérni a súlyukat.

Az 1 órás határérték helyett a következő feltételek valamelyikének fennállása esetén 8 órás határérték érvényes:

- a kondicionált szűrőt lezárt, a végein ledugaszolt szűrőtartóba helyezik és ebben tartják, vagy

- a kondicionált szűrőt zárt szűrőtartóba helyezik, majd ezt azonnal egy olyan mintavételi vezetékbe helyezik, amelyben nincs áramlás.

4.3.3. Kalibrálás

Minden gázelemzőt a szükséges (a műszer gyártója által javasolt) gyakorisággal kalibrálni kell, és minden esetben a típusengedély kiadásához szükséges vizsgálatot megelőző hónapban, valamint minden hat hónapban legalább egyszer a gyártás megfelelőség ellenőrzéséhez. A 4.3. pont szerinti gázelemzők kalibrálási eljárását a III/F. rész tartalmazza.

4.4. Térfogatmérés

4.4.1. A CVS - rendszerben a hígított kipufogógáz teljes térfogatának mérésére használt eljárásnak biztosítania kell a teljes térfogat ± 2% pontosságú meghatározását.

4.4.2. A CVS - rendszer kalibrálása

A CVS - rendszerben felhasznált térfogatmérő készüléket olyan eljárással kell kalibrálni, amely biztosítja az előírt pontosságú mérést, és olyan gyakorisággal, amellyel a pontosság fenntartható.

A III/F. rész példát tartalmaz olyan kalibrálási eljárásra, amellyel elérhető a kívánt pontosság. Ennek az eljárásnál az alkalmazásakor olyan áramlásmérőt használnak, amely dinamikus és megfelelő a CVS rendszerben mérendő nagy térfogatáramokhoz. A készülék pontosságát tanúsítvánnyal kell bizonyítani az elfogadott nemzeti vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően.

4.5. Gázok

4.5.1. Tiszta gázok

A kalibráláshoz és a készülékek működtetéséhez felhasznált tiszta gázokra vonatkozóan teljesüljenek az alábbi feltételek:

- tisztított nitrogén (tisztaság ≤ 1 ppm C; ≤ 1 ppm CO; ≤ 400 ppm CO₂; ≤ 0,1 ppm NO),

- tisztított szintetikus levegő (tisztaság ≤ 1 ppm C; ≤ 1 ppm CO; ≤ 400 ppm CO₂; ≤ 0,1 ppm NO); oxigéntartalom 18 és 21 V/V% között,

- tisztított oxigén (tisztaság ≥ 99,5 V/V% O₂)

- tisztított hidrogén (és hidrogéntartalmú elegy) (tisztaság ≤ 1 ppm C; ≤ 400 ppm CO₂).

4.5.2. Kalibrálógázok

A kalibráláshoz a következő kémiai összetételű gázelegyeknek kell rendelkezésre állniuk:

- C₃H₈ (propán) és tisztított szintetikus levegő,

- CO és tisztított nitrogén,

- CO₂ és tisztított nitrogén,

- NO és tisztított nitrogén (a kalibrálógáz NO₂-tartalma nem haladhatja meg a NO-tartalom 5 százalékát).

A kalibrálógáz tényleges koncentrációja ± 2%-on belül egyezzen meg a feltüntetett értékkel.

A III/F. részben előírt koncentrációkat gázkeverő készülékkel is elő lehet állítani, tiszta nitrogénnel vagy tiszta szintetikus levegővel való hígítással. A keverő-készülék pontossága tegye lehetővé a higított kalibrálógáz koncentrációjának ± 2% pontosságú meghatározását.

4.6. További mérőkészülékek

4.6.1. Hőmérsékletek

A III/F. részben megadott hőmérsékleteket ±1,5 K pontossággal kell mérni.

4.6.2. Nyomás

A légnyomást ± 0,1 kPa pontossággal kell mérni.

4.6.3. Abszolút légnedvesség

Az abszolút légnedvességet (H) ± 5%-os pontossággal kell meghatározni.

4.7. A teljes mintavevő rendszer ellenőrzése

A kipufogógáz mintavevő rendszert a III/G. részben megadott módszerrel kell ellenőrizni. A bevezetett és a mért gázmennyiség közti megengedett legnagyobb eltérés ± 5%.

5. ELŐKÉSZÜLET A VIZSGÁLATRA

5.1. A jármű haladó tömegeinek tehetetlenségét szimuláló lendtömeg beállítása

Olyan tehetetlenség szimuláló berendezést (mechanikai rendszerrel történő szimuláció esetében akkora lendtömeget) kell használni, hogy a próbapad forgó tömegeinek teljes tehetetlensége megfeleljen a jármű vonatkozási tömegének (lásd a III.1. táblázatot):

III.1. táblázat

A jármű vonatkozási tömege Pr (kg)	Egyenértékű lendtömegek I (kg)
Pr ≤ 480 480 < Pr ≤ 540 540 < Pr ≤ 595 595 < Pr ≤ 650 650 < Pr ≤ 710 710 < Pr ≤ 765 765 < Pr ≤ 850 850 < Pr ≤ 965 965 < Pr ≤ 1 080 1 080 < Pr ≤ 1 190 1 190 < Pr ≤ 1 305 1 305 < Pr ≤ 1 420 1 420 < Pr ≤ 1 530 1 530 < Pr ≤ 1 640 1 640 < Pr ≤ 1 760 1 760 < Pr ≤ 1 870 1 870 < Pr ≤ 1 980 1 980 < Pr ≤ 2 100 2 100 < Pr ≤ 2 210 2 210 < Pr ≤ 2 380 2 380 < Pr ≤ 2 610 2 610 < Pr	455 510 570 625 680 740 800 910 1 020 1 130 1 250 1 360 1 470 1 590 1 700 1 810 1 930 2 040 2 150 2 270 2 270 2 270

A jármű vonatkozási tömege
Pr
(kg)

Egyenértékű lendtömegek
I
(kg)

        Pr     ≤     480
    480    <    Pr    ≤    540
    540    <    Pr    ≤    595
    595    <    Pr    ≤    650
    650    <    Pr    ≤    710
    710    <    Pr    ≤    765
    765    <    Pr    ≤    850
    850    <    Pr    ≤    965
    965    <    Pr    ≤    1 080
    1 080    <    Pr    ≤    1 190
    1 190    <    Pr    ≤    1 305
    1 305    <    Pr    ≤    1 420
    1 420    <    Pr    ≤    1 530
    1 530    <    Pr    ≤    1 640
    1 640    <    Pr    ≤    1 760
    1 760    <    Pr    ≤    1 870
    1 870    <    Pr    ≤    1 980
    1 980    <    Pr    ≤    2 100
    2 100    <    Pr    ≤    2 210
    2 210    <    Pr    ≤    2 380
    2 380    <    Pr    ≤    2 610
    2 610    <    Pr

    455
    510
    570
    625
    680
    740
    800
    910
    1 020
    1 130
    1 250
    1 360
    1 470
    1 590
    1 700
    1 810
    1 930
    2 040
    2 150
    2 270
    2 270
    2 270

Ha a próbapadon nincs megfelelő egyenértékű lendítő tömeg, akkor a jármű vonatkozási tömegénél eggyel magasabb értéket kell beállítani.

5.2. A próbapad fékező elemének beállítása

A fékterhelést a III/C részben foglalt eljárással kell beállítani. Az alkalmazott eljárást és a meghatározott értékeket (egyenértékű lendítőtömeg - jellemző beállítási érték) a vizsgálati jelentésben meg kell adni.

5.3. A jármű előkészítése

5.3.1. A kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek részecske kibocsátásának mérése előtt legfeljebb 36 órával és legalább 6 órával a 3.2. pontban leírt menetciklus 2. részét kell végrehajtani. Legalább három, egymást követő városon kívüli ciklust kell lefutni. A próbapad fékterhelésének beállítása az 5.1. és 5.2. pont szerinti legyen. A gyártó kérésére külső gyújtású motorral rendelkező járművek is előkondicionálhatók egy 1. rész szerinti ciklussal és két 2. rész szerinti ciklussal.

A kompresszió-gyújtású motorral ellátott járműveket a fenti előkészületi műveletek után és a vizsgálat előtt mind a kompresszió-gyújtású, mind a külső gyújtású motorral ellátott járműveket olyan helyiségben kell tartani, amelyben a hőmérséklet 293 K és 303 K (20 és 30 °C) között közel állandó. Ennek a kondicionálásnak legalább 6 órán át kell tartania, illetve addig, amíg a motorolaj és a hűtőfolyadék (ha van) hőmérséklete ± 2 K-en belül megközelíti a helyiség hőmérsékletét.

A gyártó kérésére a vizsgálatot a jármű üzemi hőmérsékletén történő üzemelését követő 30 órán belül kell elvégezni.

5.3.2. PB-gázzal vagy földgázzal üzemelő, külső gyújtású motorokkal felszerelt járműveknél, vagy azoknál, amelyek benzinnel, illetve PB-gázzal vagy földgázzal is üzemeltethetők, az első gáznemű referencia-tüzelőanyaggal és a második referencia-tüzelőanyaggal végzett vizsgálat között, a második referencia-tüzelőanyaggal végzett vizsgálat megkezdése előtt a járművet előkészítik. Ezt az előkészítést a második referencia-tüzelőanyaggal végzik el, végrehajtva egy előkészítő ciklust, amely a III/A részben leírt vizsgálati ciklus első részének (városi ciklus) egyszeri és második részének (városon kívüli ciklus) kétszeri lefutásából áll. A gyártó kívánságára, a vizsgáló intézmény egyetértése esetén, az előkészítő ciklus meghosszabbítható. A görgős járműfékpadot az 5.1. és 5.2. pontnak megfelelően kell beállítani.

5.3.3. A gumiabroncsok légnyomása a fékterhelés beállítására szolgáló előzetes közúti próba során feleljen meg a gyártó előírásainak. Két görgővel ellátott próbapadon végzett vizsgálathoz a nyomás legfeljebb 50%-kal megnövelhető a gyártó ajánlásaihoz képest. Az alkalmazott nyomást a vizsgálati jelentésben meg kell adni.

6. VIZSGÁLATOK A PRÓBAPADON

6.1. Különleges előírások a menetciklus végrehajtásához

6.1.1. A vizsgáló helyiség hőmérsékletének a teljes vizsgálat során 293 K és 303 K között (20-30 °C) kell lennie. A környezeti levegő vagy a motor által beszívott levegő abszolút légnedvességére (H) vonatkozóan teljesülnie kell a következő feltételnek:

5,5 ≤ H ≤ 12,2 (g H₂O/kg száraz levegő).

6.1.2. A járműnek a vizsgálat során közel vízszintes helyzetben kell lennie, hogy a rendellenes tüzelőanyag eloszlás elkerülhető legyen.

6.1.3. A próbapadon a menetszél pótlására változtatható sebességű levegőáramot kell a járműre fújni. A légfúvót úgy kell szabályozni, hogy a levegő kilépési keresztmetszetre merőleges (axiál ventillátornál tengelyirányú) sebessége a 10 - 50 km/óra sebesség tartományban ± 5 km/óra pontossággal feleljen meg a görgők kerületi sebességének. A légfúvó kilépőnyílása a következő jellemzőkkel rendelkezzen:

- felülete legalább 0,2 m²,

- alsó szélének a padló feletti magassága megközelítően 20 cm,

- a jármű homlokfelületétől való távolság megközelítően 30 cm.

Alternatív megoldásként választható legalább 6 m/s (21,6 km/óra) kilépő levegősebességű fúvó is. A gyártó kérésére különleges járműveknél (pl. áruszállítók, terepjárók) megváltoztatható a levegőfúvó magassága.

6.1.4. A vizsgálat alatt a sebességet az időfüggvényében regisztrálni vagy adatrögzítő rendszerrel tárolni kell, a ciklusok korrekt elvégzésének ellenőrzéséhez.

6.2. A motor indítása

6.2.1. A motort a gyártó által, a sorozatban gyártott járművek kezelési útmutatójában megadottak szerint, a megfelelő indítási segédeszköznek/eljárásnak az alkalmazásával kell beindítani.

6.2.2. Az első ciklus a motorindítási folyamattal kezdődik.

6.2.2.1. PBG vagy FG tüzelőanyag használata esetén a motor benzinnel is indítható, ekkor a vezető által nem módosítható, előre meghatározott idő után kell átkapcsolnia PB-gázra vagy földgázra.

6.3. Alapjárat

6.3.1. Kézi kapcsolású vagy félautomatikus sebességváltók

6.3.1.1. Az alapjárati fázisban a sebességváltó "üres" állásban, és a tengelykapcsoló zárt állapotban legyen.

6.3.1.2. A városi menetciklusban (1. rész) az alapjáratról történő gyorsításokhoz minden, az alapjárati szakaszt követő gyorsítás kezdete előtt 5 másodperccel az első sebességváltó fokozatot be kell kapcsolni és a tengelykapcsolót kioldott állapotban kell tartani.

6.3.1.3. A városi menetciklus (1. rész) kezdetéhez tartozó első alapjárati fázisból 6 másodpercig a jármű sebességváltója "üres" fokozatban a tengelykapcsoló zárt állapotban van és 5 másodpercig az első fokozatba kapcsolva, kioldott tengelykapcsolóval. A városon kívüli menetciklus (2. rész) kezdetéhez tartozó alapjárati fázis 20 másodperce alatt a sebességváltó első fokozatba kapcsolva és a tengelykapcsoló kioldott állapotban van.

6.3.1.4. A városi menetciklusokon (1. rész) belül a megfelelő alapjárati időkből 16 másodpercet tesz ki a sebességváltó "üres" állásában zárt tengelykapcsolóval és 5 másodpercet az első fokozatba kapcsolva és a tengelykapcsoló kioldott állapotában eltöltött rész.

6.3.1.5. Az egymást követő városi menetciklusok (1. rész) között 13 másodpercnek kell eltelnie, amely alatt a tengelykapcsoló zárt állapotban és a sebességváltó üres állásban van.

6.3.1.6. A városon kívüli menetciklus (2. rész) utolsó fékezési fázisa után (amikor a jármű már megáll) az alapjárati fázis 20 másodpercig tart, és közben a tengelykapcsolónak zárt állapotban kell lennie, a sebességváltó pedig üres állásban van.

6.3.2. Automatikus sebességváltók

A váltókarhoz - az első beállítás után - a teljes vizsgálat során nem szabad hozzányúlni. Kivételt képez a 6.4.3. pontban foglalt eset, illetve a gyorsmeneti fokozat kapcsolása (ha van ilyen).

6.4. Gyorsítások

6.4.1. A gyorsulásoknak a gyorsítási fázisok teljes időtartama alatt lehetőleg konstansoknak kell lenniük.

6.4.2. Ha egy gyorsítást az előírt idő alatt nem lehet végrehajtani, akkor a szükséges többlet időt lehetőleg a fokozatváltási időből kell elvenni, egyébként pedig az ezután következő, állandó sebességű szakasz idejéből.

6.4.3. Automatikus sebességváltó

Ha a gyorsítást az előírt idő alatt nem lehet végrehajtani, akkor a váltókart a kézi kapcsolású váltókra előírtak szerint kell működtetni.

6.5. Lassítások

6.5.1. A városi elemi menetciklusban (1. rész) az összes fékezést úgy kell végrehajtani, hogy a lábunkat teljesen levesszük a gázpedálról, és a tengelykapcsoló zárt állapotban van. Sebességfokozatba kapcsolt állásban a tengelykapcsolót akkor kell kinyomni, ha a sebesség 10 km/óra alá csökkent.

6.5.2. A városon kívüli menetciklusban (2. rész) minden fékezést úgy kell végrehajtani, hogy a lábunkat levesszük a gázpedálról, miközben a tengelykapcsoló zárt állapotban van. Sebességbe kapcsolt állásban a tengelykapcsolót akkor kell kinyomni, ha a sebesség 50 km/óra alá csökkent.

6.5.3. Ha a fékezés időtartama meghaladja a megfelelő vizsgálati pontban előírt időt, akkor a jármű fékjeit kell a ciklus betartásához használni.

6.5.4. Ha a fékezés időtartama rövidebb, mint a megfelelő vizsgálati pontban megadott idő, az elméleti ciklushoz való visszatéréshez be kell iktatni egy állandó sebességű vagy alapjárati szakaszt a következő szakaszhoz kapcsolódóan.

6.5.5. A városi menetciklus (1. rész) megállásig történő fékezési fázisainak végén (amikor a jármű nyugalmi helyzetbe kerül a görgőkön) a sebességváltót "üres" állásba kell állítani, és a tengelykapcsolót fel kell engedni.

6.6. Állandó sebességek

6.6.1. A gyorsítási fázisról az utána következő állandó sebességű fázisra való áttérésnél kerülni kell a gázpedál "pumpálását" és a fojtószelep zárását.

6.6.2. Az állandó sebességű szakaszokon a gázpedált tartsuk változatlan helyzetben.

7. GÁZ- ÉS RÉSZECSKE MINTAVÉTEL ÉS - ELEMZÉS

7.1. Mintavétel

A mintavétel legkésőbb a motorindítási folyamat megkezdésekor kezdődik (a III.2. ábrán az "MK" pont) és a városon kívüli ciklus utolsó alapjárati szakaszának (2. rész, a III.2. ábrán "MV" pont), vagy a VI. típusú vizsgálat esetében az utolsó elemi ciklus utolsó alapjárati szakaszának (1. rész) befejeztével végződik.

7.2. Gázelemzés

7.2.1. A mintavevő zsákban felfogott gázt a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb 20 perccel a menetciklus befejezése után elemezni kell. A mintát tartalmazó részecskeszűrőt a kipufogógáz vizsgálatot követően legkésőbb 1 órán belül kondicionáló kamrába kell helyezni és 2-36 órán keresztül ott kell tartani, majd ezt követően a súlyát meg kell mérni.

7.2.2. Az gázelemzőket minden minta elemzése előtt az egyes szennyező anyagokhoz tartozó mérési tartományban a megfelelő nullázó gáz felhasználásával nullázni kell.

7.2.3. Az gázelemzőket a kalibrálási görbéknek megfelelően kalibráló gázokkal be kell állítani. A névleges koncentrációknak a mindenkori skála végérték 70 és 100%-a között kell lenniük.

7.2.4. Ezt követően ismételten ellenőrizni kell az gázelemzők nullapont beállítását. Az eljárást meg kell ismételni, ha a kijelzett érték a skálavégérték több mint a 2%-ával eltér a 7.2.2. pontban előírt művelet során beállítottól.

7.2.5. Ezt követően kell elemezni a mintákat.

7.2.6. Az elemzés után az előzőekben használt gázokkal ellenőrizni kell a nulla pontot és a kalibrálási értékeket. Ha ezek az értékek legfeljebb 2%-kal térnek el azoktól, amelyeket a 7.2.2. és 7.2.3. pont szerint beállítottak, akkor az elemzési eredmények érvényesek.

7.2.7. A 7. pontban megadott összes eljárás végrehajtása során a gázok áramlási sebessége és nyomása azonos legyen az elemzőkészülékek kalibrálásakor alkalmazottal.

7.2.8. A gyűjtött mintagázokban az egyes szennyező anyagok koncentrációjának mért értéke az, amelyet a mérőműszer kijelzésének a stabilizálódása után olvasnak le. A kompresszió-gyújtású motorok által kibocsátott szénhidrogének mennyiségét a HFID kijelzés integrált értékének megfelelően kell megállapítani, és szükség esetén a III/E. részben foglaltak szerint - az áramlás-ingadozás figyelembevételével - korrigálni kell.

8. A KIBOCSÁTOTT LEVEGŐSZENNYEZŐ GÁZOK ÉS RÉSZECSKÉK MENYNYISÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA

8.1. A mértékadó térfogat

A kipufogógáz-levegő keverék mért térfogatát 101,33 kPa nyomásra és 273,2 K hőmérsékletre kell korrigálni, ez lesz a mértékadó térfogat.

8.2. A kibocsátott légszennyező gázok és részecskék teljes tömege

A jármű által a vizsgálat során kibocsátott egyes gázhalmazállapotú szennyező anyagok "m" tömegét a térfogati koncentráció és a gáztérfogat szorzatából kell meg állapítani a következő sűrűség értékekkel, és a fentiekben megadott vonatkozási feltételekkel:

-	szén-monoxid (CO) esetében:		d = 1,25 g/dm³
-	szénhidrogének esetében:
-		benzinre: (CH_1,85)	d = 0,619 g/dm³
-		gázolajra (CH_1,86)	d = 0,619 g/dm³
-		PB-gázra (CH_2,525)	d = 0,649 g/dm³
-		földgázra (CH₄)	d = 0,714 g/dm³
-	nitrogén-oxidok (NO₂) esetében:		d = 2,05 g/dm³

A jármű által a vizsgálat során kibocsátott légszennyező részecskék "m" tömegét a két szűrő által leválasztott, mérlegen lemért részecske tömeg alapján határozzuk meg (m₁ = az első szűrőn levő részecsketömeg, m₂ = a második szűrőn levő részecsketömeg):

- ha 0,95 (m₁ + m₂) < m₁ akkor m = m₁

- ha 0,95 (m₁ + m₂) > m₁ akkor m = m₁ + m₂,

- ha m₂ > m₁ akkor a vizsgálati eredmény érvénytelen.

A III/H. rész tartalmazza a kibocsátott légszennyező gázok és részecskék tömegének a meghatározására szolgáló számítási módszereket (példákkal).

III/A. RÉSZ

AZ I. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT MENETCIKLUSA

1. MENETCIKLUS

A menetciklus az 1 . részből (városi ciklus) és a 2. részből (városon kívüli ciklus) tevődik össze a III.2 ábrán megadottak szerint.

2. ELEMI VÁROSI MENETCIKLUS (1. RÉSZ - III.3. ÁBRA ÉS A III..2 TÁBLÁZAT)

2.1. Üzemi állapotok szerinti felosztás

	Idő ( s )	%
Alapjárat Üresjárat, menet közben, bekapcsolt sebességfokozattal, zárt tengelykapcsolóval Fokozatváltás Gyorsítás Menet állandó sebességgel Lassítás	60 9 8 36 57 25	30,8 4,6 4,1 18,5 29,2 12,8		35,4
Összesen	195	100

Idő ( s )

Alapjárat

Üresjárat, menet közben, bekapcsolt sebességfokozattal, zárt tengelykapcsolóval

Fokozatváltás

Gyorsítás

Menet állandó sebességgel

Lassítás

60

9

30,8

4,6

4,1

18,5

29,2

12,8

35,4

Összesen

195

100

2.2. Felosztás a váltófokozatok használata szerint

	Idő ( s )	%
Alapjárat Üresjárat menet közben kapcsolt sebességfokozattal Fokozatváltás 1. fokozat 2. fokozat 3. fokozat	60 9 8 24 53 41	30,8 4,6 4,1 12,3 27,2 21		35,4
Összesen	195	100

Idő ( s )

Alapjárat

Üresjárat menet közben kapcsolt sebességfokozattal

Fokozatváltás

1. fokozat

2. fokozat

3. fokozat

30,8

4,6

4,1

12,3

27,2

35,4

Összesen

195

100

2.3. Általános adatok

Átlagsebesség a vizsgálat során:	19 km/ó
Tényleges üzemidő:	195 s
A ciklusonként megtett útszakasz elméleti hossza:	1,013 km
4 ciklus megfelelő hossza:	4,052 km

III.2. ábra Az I. típusú vizsgálat menetciklusa

Művelet sor- száma	Művelet	Fázis	Gyorsulás ( ms^-1 )	Sebesség ( km/ó )	Időtartam		Összegzett idő ( s )	Sebességváltó használat manuális váltó esetén
Művelet sor- száma	Művelet	Fázis	Gyorsulás ( ms^-1 )	Sebesség ( km/ó )	Művelet ( s )	Fázis ( s )	Összegzett idő ( s )	Sebességváltó használat manuális váltó esetén
1	Alapjárat	1			11	11	11	6 s PM + 5 s K₁ ^{( * )}
2	Gyorsítás	2	1,04	0 - 15	4	4	15	1
3	Állandó sebesség	3		15	8	8	23	1
4	Lassítás	4	-0,69	15 - 10	2	5	25	1
5	Lassítás, tengelykapcsoló kioldva	4	-0,92	10 - 0	3	5	28	K₁
6	Alapjárat	5			21	21	49	16 s PM + 5 s K₁
7	Gyorsítás	6	0,83	0 - 15	5	12	54	1
8	Sebességváltás				2		56
9	Gyorsítás		0,94	15 - 32	5		61	2
10	Állandó sebesség	7		32	24	24	85	2
11	Lassítás	8	-0,75	32 - 10	8	11	93	2
12	Lassítás, tengelykapcsoló kioldva	8	-0,92	10 - 0	3	11	96	K₂
13	Alapjárat	9			21	21	117	16 s PM + 5 s K₁
14	Gyorsítás	10	0,83	0 - 15	5	26	122	1
15	Sebességváltás				2		124
16	Gyorsítás		0,62	15 - 35	9		133	2
17	Sebességváltás				2		135
18	Gyorsítás		0,52	35 - 50	8		143	3
19	Állandó sebesség	11		50	12	12	155	3
20	Lassítás	12	-0,52	50 - 35	8	8	163	3
21	Állandó sebesség	13		35	13	13	176	3
22	Sebességváltás	14			2	12	178
23	Lassítás		-0,86	35 - 10	7		185	2
24	Lassítás, tengelykapcsoló kioldva		-0,92	10 - 0	3		188	K₂
25	Alapjárat	15			7	7	195	7 s PM
^{( * )}PM - sebességváltó "üres" állásban, tengelykapcsoló zárva K₁, K₂- 1. vagy 2. sebességfokozatban, tengelykapcsoló kioldva

3. VÁROSON KÍVÜLI MENETCIKLUS (2.RÉSZ)

Lásd a III.4. ábrát és a III.3. táblázatot

3.1. Üzemállapotok szerinti felosztás

	Idő ( s )	%
Alapjárat Üresjárat menet közben kapcsolt sebességfokozattal Fokozatváltás Gyorsítás Állandó sebességgel való menet Lassítás	20 20 6 103 209 42	5,0 5,0 1,5 25,8 52,2 10,5
Összesen	400	100

3.2. Felosztás a váltófokozatok használata szerint

	Idő ( s )	%
Alapjárat Üresjárat menet közben kapcsolt sebességfokozattal Fokozatváltás 1. fokozat 2. fokozat 3. fokozat 4. fokozat 5. fokozat	20 20 6 5 9 8 99 233	5,0 5,0 1,5 1,3 2,2 2,0 24,8 58,2
Összesen	400	100

3.3. Általános adatok

Átlagsebesség a vizsgálat során:	62,6 km/ó
Tényleges üzemidő:	400 s
A ciklusonként megtett út hossza:	6,955 km
Legnagyobb sebesség:	120 km/ó
Legnagyobb gyorsulás:	0,833 m/s²
Legnagyobb lassulás:	-1,389 m/s²

III.3. táblázat Az I. típusú vizsgálat városon kívüli ciklusa (2. rész)

Művelet sorszáma	Művelet	Fázis	Gyorsulás ( ms^-1 )	Sebesség ( km/ó )	Időtartam		Összegzett idő ( s )	Sebességváltó használat manuális váltó esetén
Művelet sorszáma	Művelet	Fázis	Gyorsulás ( ms^-1 )	Sebesség ( km/ó )	Művelet ( s )	Fázis ( s )	Összegzett idő ( s )	Sebességváltó használat manuális váltó esetén
1	Alapjárat	1			20	20	20	K₁ ^{( * )}
2	Gyorsítás	2	0,83	0 - 15	5	41	25	1
3	Sebességváltás				2		27	-
4	Gyorsítás		0,62	15 - 30	9		36	2
5	Sebességváltás				2		38	-
6	Gyorsítás		0,52	30 - 50	8		46	3
7	Sebességváltás				2		48	-
8	Gyorsítás		0,43	50 - 70	13		61	4
9	Állandó sebesség	3		70	50	50	111	5
10	Lassítás	4	-0,69	70 - 50	8	8	119	4 s 5. fok. + 4 s 4. fok.
11	Állandó sebesség	5		50	69	69	188	4
12	Gyorsítás	6	0,43	50 - 70	13	13	201	4
13	Állandó sebesség	7		70	50	50	251	5
14	Gyorsítás	8	0,24	70 - 100	35	35	286	5
15	Állandó sebesség	9		100	30	30	316	5^{( * * )}
16	Gyorsítás	10	0,28	100 - 120	20	20	336	5^{( * * )}
17	Állandó sebesség	11		120	10	20	346	5^{( * * )}
18	Lassítás	12	-0,69	120 - 80	16	34	362	5^{( * * )}
19	Lassítás		-1,04	80 - 50	8		370	5^{( * * )}
20	Lassítás, tengelykapcsoló kioldva		-1,39	50 - 0	10		380	K₁
21	Alapjárat	13			20	20	400	PM
^{( * )}PM - sebességváltó "üres" állásban, tengelykapcsoló zárva K₁ - 1. vagy 5. sebességfokozatban, tengelykapcsoló kioldva ^{( * * )}Magasabb sebességfokozat is használható a gyártó javaslata szerint, ha a jármű erőátviteli rendszere 5-nél több fokozatú

III.4. ábra Az I. típusú vizsgálat városon kívüli ciklusa (2. rész)

III/B. RÉSZ

A GÖRGŐS JÁRMŰFÉKPAD

1. Fix terhelési görbéjű görgős járműfékpad

1.1. Ha a próbapadon nem lehet 10 km/óra és 120 km/óra között a tetszőlegesen választott pontokon reprodukálni a jármű teljes közúti menetellenállását, akkor legalább olyan görgős járműfékpadot kell alkalmazni, amely az 1.2. és 1.3. pontokban foglalt jellemzőkkel rendelkezik.

1.2. A járműfékpad egy- vagy kétgörgős lehet. Az elülső görgőnek kell közvetlenül vagy közvetve meghajtania a lendítőtömeget és a fékezőelemet.

1.3. A fékezőelem és a görgős járműfékpad belső súrlódása által a 0 és 120 km/óra közötti sebességeknél felvett vonóerő feleljen meg a következő képlettel számított értékeknek:

F		= ( a + bV²) ± 0,1 ^. F₈₀ (nem negatív),
ahol:
F	=		a görgős járműfékpad által felvett teljes vonóerő (N),
a	=		a gördülési ellenállás értékének megfelelő együttható (N),
b	=		a légellenállás értékének megfelelő együttható [N/(km/ó)²],
V	=		sebesség (km/ó),
F₈₀	=		vonóerő 80 km/óra sebességnél (N),

2. Eljárás a görgős járműfékpad hitelesítéséhez

2.1. Jelen pont ismerteti a görgős járműfékpad fékje által felvett vonóerő meghatározására szolgáló eljárást. A felvett vonóerő tartalmazza a súrlódás és a járműfékpad fékezőeleme által felvett vonóerőt.

2.1.1. A járműfékpad görgőit a legnagyobb vizsgálati sebességet meghaladó kerületi sebességre (ennek megfelelő fordulatszámra) kell gyorsítani. Ezt követően ki kell kapcsolni a járműfékpad meghajtását, és hagyni kell a görgő fordulatszámát csökkenni.

2.1.2. A görgők mozgási energiáját a súrlódás és a fékezőelem emészti fel. Ennek során figyelmen kívül kell hagyni a görgők terhelt és terheletlen állapotban adódó belső súrlódásának különbségét, valamint a hátsó görgő súrlódását is, ha az üresen fut.

2.2. A vonóerő-mérő műszer által kijelzett érték kalibrálása a 80 km/óra-nál felvett vonóerő függvényében

A következő eljárást kell alkalmazni (lásd a III.5. ábrát is).

2.2.1. Ötödik kereket, fordulatszámmérőt vagy más alkalmas berendezést alkalmazva mérni kell a görgő fordulatszámát, szögsebességét vagy kerületi sebességét.

2.2.2. Egy járművet, vagy valamely más eszközt kell használni a járműfékpad görgőinek felgyorsításához.

2.2.3. Egy választott egyenértékű tömegnek megfelelő lendkereket, vagy valamely más, a lendítőtömeg szimulálására használt rendszert kell alkalmazni.

2.2.4. A járműfékpad görgőit 80 km/ó állandó sebességgel kell forgatni.

2.2.5. Regisztrálni kell a kijelzett F_i (N) vonóerőt.

2.2.6. A görgők kerületi sebességét 90 km/ó-ra kell növelni.

2.2.7. Oldani ( kikapcsolni) kell a próbapad meghajtására szolgáló berendezést.

III.5. ábra. A görgős járműfékpad által felvett vonóerő diagrammja

2.2.8. Regisztrálni kell a próbapad 85 km/ó sebességről 75 km/ó-ra lassulásának idejét.

2.2.9. A fékezőelem terhelését valamely más tartományba kell állítani.

2.2.10. Meg kell ismételni a 2.2.4. - 2.2.9. pont szerinti eljárást, amíg a kapott eredmények nem fedik le a közúti terhelés vonóerő tartományát.

2.2.11. A felvett vonóerőt a következő képlettel kell meghatározni:

ahol:

F - a felvett vonóerő [N],

m_i - az egyenértékű lendítőtömeg kg-ban (figyelmen kívül marad az üresen futó hátsó görgő lendítőtömege)

Δv - (v₁ - v₂) [m/s]

v₁ - a lassulás kezdeti, felső sebességhatára m/s-ban (85 km/ó = 23,61 m/s)

v₂ - a lassulás alsó sebességhatára m/s-ban (75 km/ó = 20,83 m/s)

t - A görgőnek 85 km/ó-ról 75 km/ó-ra való lassulásához tartozó idő

2.2.12. Fel kell rajzolni a kijelzett vonóerőt a 80 km/óránál felvett vonóerő függvényében. A III.6. ábra mutat példát az így adódó kalibrálási görbére.

III.6. ábra

2.2.13. A 2.2.3.– 2.12. pontok szerinti eljárást meg kell ismételni az összes, figyelembe veendő lendtömeggel.

2.3. A vonóerő-kijelzés kalibrálása más sebességeken felvett vonóerők függvényében

Választott sebességeken a szükséges számban meg kell ismételni a 2.2. pont szerinti eljárást.

2.4. A görgős próbapad vonóerő-jelleggörbéjének vizsgálata 80 km/ó sebességű vonatkozási pontból kiindulóan.

2.4.1. Egy járművet, vagy valamely más eszközt kell használni a járműfékpad görgőinek meghajtásához.

2.4.2. A járműfékpadot be kell állítani a 80 km/ó sebességen felvett vonóerőre.

2.4.3. A görgők kerületi sebességét változtatva regisztrálni kell a 120,100, 80, 60, 40 és 20 km/ó állandó sebességen felvett vonóerőt.

2.4.4. Meg kell szerkeszteni az F(v) görbét, és ellenőrizni kell az 1.3. pont előírásának teljesülését.

2.4.5. Meg kell ismételni a 2.4.1.- 2.4.4. pontban foglalt eljárásokat az F vonóerő más értékeivel is 80 km/ó sebességen és más lendtömeg-értékekkel is.

2.4. Ugyanezzel az eljárással kell kalibrálni a kijelzett teljesítményt vagy forgatónyomatékot is.

3. A PRÓBAPAD BEÁLLÍTÁSA

3.1. A szívócső-vákuum mérésének módszere

A próbapad a III/C. részben foglalt követelmények betartása mellett állítható be 80 km/ó állandó sebességen.

3.1.1. Ez az eljárás csak fix terhelési görbéjű próbapadok esetében használható a 80 km/ó sebességen felvett teljesítménynek a megállapításához. Az eljárás nem alkalmazható kompresszió-gyújtású motorokhoz.

3.1.2. Mérőberendezés

A szívócső vákuumot (vagy abszolút nyomást) ± 0,25 kPa pontossággal kell mérni a jármű szívócsövében. A mért értéket folyamatosan vagy legalább 1 másodpercenként regisztrálni kell. A sebességet ± 0,4 km/ó pontossággal folyamatosan regisztrálni kell.

3.1.3. Vizsgálatok közúton

3.1.3.1. A mérések megkezdése előtt meg kell győződni a III/C. rész 1. pontjában foglalt követelmények teljesüléséről.

3.1.3.2. A járművel 80 km/óra állandó sebességgel kell haladni, és a 3.1.2. pontban előírtak szerint regisztrálni kell a sebességet és a szívócsővákuumot (vagy az abszolút nyomást).

3.1.3.3. Meg kell ismételni a 3.1.3.2. pont szerinti mérést mindkét menetirányban háromszor. A hat mérést 4 órás időtartamon belül kell végrehajtani.

3.1.4. Az adatok feldolgozása és elfogadásuk feltételei

3.1.4.1. A 3.1.3.2. és 3.1.3.3. pont alapján kapott adatokat ellenőrizni kell. A sebesség legfeljebb 1 másodperc időtartamra csökkenhet 79,5 km/óra alá vagy növekedhet 80,5 km/óra fölé. A szívócső vákuumot minden menet esetében 1 másodperces időközökben meg kell határozni, és ki kell számítani a vákuum átlag-értékét (V_átl) valamint szórását (s). A számítás során legalább 10 vákuum értéket kell figyelembe venni.

3.1.4.2. A szórás (s) egyetlen irányban végzett méréssorozat esetén sem haladhatja meg az átlagérték (V_átl) 10%- át.

3.1.4.3. Ki kell számítani hat méréssorozat (három-három mindegyik irányban) átlagértékét (

3.1.5. A görgős próbapad beállítása

3.1.5.1. Előkészítés

Az 5.1.2.2.1. - 5.1.2.2.4. pontokban foglalt műveleteket kell végrehajtani.

3.1.5.2. A fékezőelem terhelésének beállítása

A bemelegítés után a járműfékpadon a jármű sebességét 80 km/ó-ra kell beállítani, és a fékezőelem terhelését addig kell változtatni, amíg elérjük a 3.1.4.3. pont szerinti vákuumértéket (

). A közúton mért és a próbapadon beállított vákuum eltérése ne haladja meg a ± 0,25 kPa-t. A járműfékpad beállításánál és a közúti mérés során ugyanazokat a mérőkészülékeket kell használni.

3.2. Más beállítási módszer

A gyártó hozzájárulásával a következő módszer alkalmazható.

3.2.1. A görgős próbapad fékező elemét úgy kell beállítani, hogy 80 km/óra állandó sebességnél a hajtókerekekre ható felvett vonóerő a következő táblázat szerinti legyen:

III.4. táblázat A felvett vonóerő beállítása a gyártó hozzájárulásával

A jármű vonatkoz- tatási tömege (Pr)	Egyen-értékű lendítő tömeg	A teljesítmény-próbapad által 80 km/ó-nál felvett teljesítmény és vonóerő		Együtthatók
A jármű vonatkoz- tatási tömege (Pr)	Egyen-értékű lendítő tömeg			a	b
(kg)	kg	kW	N	N	N/(km/ó)²
Pr ≤ 480 480 < Pr ≤ 540 540 < Pr ≤ 595 595 < Pr ≤ 650 650 < Pr ≤ 710 710 < Pr ≤ 765 765 < Pr ≤ 850 850 < Pr ≤ 965 965 < Pr ≤ 1 080 1 080 < Pr ≤ 1 190 1 190 < Pr ≤ 1 305 1 305 < Pr ≤ 1 420 1 420 < Pr ≤ 1 530 1 530 < Pr ≤ 1 640 1 640 < Pr ≤ 1 760 1 760 < Pr ≤ 1 870 1 870 < Pr ≤ 1 980 1 980 < Pr ≤ 2 100 2 100 < Pr ≤ 2 210 2 210 < Pr ≤ 2 380 2 380 < Pr ≤ 2 610 2 610 < Pr	455 510 570 625 680 740 800 910 1 020 1 130 1 250 1 360 1 470 1 590 1 700 1 810 1 930 2 040 2 150 2 270 2 270 2 270	3,8 4,1 4,3 4,5 4,7 4,9 5,1 5,6 6,0 6,3 6,7 7,0 7,3 7,5 7,8 8,1 8,4 8,6 8,8 9,0 9,4 9,8	171 185 194 203 212 221 230 252 270 284 302 315 329 338 351 365 378 387 396 405 423 441	3,8 4,2 4,4 4,6 4,8 5,0 5,2 5,7 6,1 6,4 6,8 7,1 7,4 7,6 7,9 8,2 8,5 8,7 8,9 9,1 9,5 9,9	0,0261 0,0282 0,0296 0,0309 0,0323 0,0337 0,0351 0,0385 0,0412 0,0433 0,0460 0,0481 0,0502 0,0515 0,0536 0,0557 0,0577 0,0591 0,0605 0,0619 0,0646 0,0674

3.2.2. Az 1700 kg-nál nagyobb vonatkozási tömegű, nem személygépkocsik, és az állandó összkerék meghajtású járművek esetében a III.4. táblázatban megadott teljesítményértékeket 1,3-mal meg kell szorozni.

III/C. RÉSZ

A járművek menetellenállása – Mérési eljárás közúton – Szimulálás görgős járműfékpadon

1. A VIZSGÁLANDÓ JÁRMŰ KIVÁLASZTÁSA

Ha egy járműtípus összes változatát nem vizsgálják, akkor a vizsgálandó jármű kiválasztását a következő kritériumok szerint kell végezni.

1.1. Felépítmény

Különböző típusú felépítmények esetén az aerodinamikai szempontból legkedvezőtlenebb típust kell kiválasztani. A kiválasztáshoz szükséges adatokat a gyártónak kell rendelkezésre bocsátania.

1.2. Gumiabroncsok

A legszélesebb gumiabroncsot kell választani. Háromnál több abroncsméret esetén a második legszélesebbet kell választani.

1.3. Vizsgálati tömeg

A vizsgálati tömeg a legnagyobb tehetetlenségi tartománnyal rendelkező jármű vonatkozási tömege.

1.4. Motor

A vizsgálandó járműnek legyen(ek) a legnagyobb hűtője (hűtői).

1.5. Erőátvitel

A következő erőátviteli megoldások mindegyikén el kell végezni a vizsgálatot:

⎯ első kerék-hajtás,

⎯ hátsó kerék-hajtás,

⎯ állandó négy kerék-hajtás,

⎯ bekapcsolható négy kerék-hajtás,

⎯ automatikus sebességváltó,

⎯ kézi sebességváltó.

2. A KÖZÚTTAL SZEMBENI KÖVETELMÉNYEK

Az úttestnek vízszintesnek és elegendően hosszúnak kell lennie a következőkben megadott mérések végrehajtásához. Az út százalékos lejtése ne haladja meg az 1,5%-ot, és ± 0,1%-on belül konstans legyen.

3. LÉGKÖRI VISZONYOK

3.1. Szél

A vizsgálat során az átlagos szélsebesség nem haladhatja meg a 3 m/s-ot, és a széllökések sebessége nem lehet nagyobb 5 m/s-nál. Az úttestre merőleges irányú szélsebesség komponensnek 2 m/s-nál kisebbnek kell lennie. A szélsebességet 0,7 m-rel az úttest felülete felett kell mérni.

3.2. Nedvesség

Az úttestnek száraznak kell lennie.

3.3. Légnyomás és hőmérséklet

A vizsgálat során a levegő sűrűsége térhet el ± 7,5%-nál nagyobb mértékben a vonatkozási feltételekhez (p = 100 kPa és T = 293,2 K) tartozó sűrűségtől.

4. A JÁRMŰ ELŐKÉSZÍTÉSE

4.1. Bejáratás

A jármű normálisan menetkész és beállított legyen, legalább 3000 km-es bejáratás után. A jármű bejáratásával egyidejűleg a gumiabroncsokat is be kell járatni, illetve a futófelületük profilmélységének 50 - 90% közöttinek kell lennie.

4.2. A járművön végzett felülvizsgálatok

A járművön a következő, a gyártó előírásai szerinti használathoz tartozó vizsgálatokat kell végrehajtani:

- kerekek, dísztárcsák, gumiabroncsok (márka, típus, nyomás),

- az első tengely geometriai viszonyai,

- a fékek beállítása (a zavaró tényezők megszüntetése),

- az első és a hátsó tengelyek kenése,

- a kerékfelfüggesztés és a járműszint stb. beállítása.

4.3. Előkészítés a vizsgálatra

4.3.1. A járművet meg kell terhelni a vonatkozási tömegnek megfelelően. A terhelést úgy kell elhelyezni, hogy a jármű vízszintes helyeztében a terhelés súlypontja a mellső ülések "R" pontjai között középen legyen, az ezeket a pontokat összekötő egyenesen.

4.3.2. Az úton végrehajtott vizsgálatok során az ablakoknak zárva kell lenniük. A klímaberendezés, fényszórók stb. esetleges fedelei ne legyenek üzemi állásukban.

4.3.3. A járműnek tisztának kell lennie.

4.3.4. A járművet közvetlenül az úton végzett vizsgálat előtt megfelelő módon fel kell melegíteni a rendes üzemi hőfokra.

5. A MENETELLENÁLLÁS MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZEREI

5.1. Energiaváltozás kifutási próba során

5.1.1. Az úton végzett vizsgálatok

5.1.1.1. Mérőkészülékek és megengedett mérési hibák:

- az időmérés hibája kisebb legyen, mint 0,1 s;

- a sebességmérés hibája kisebb legyen a mért érték 2%-ánál.

5.1.1.2. Vizsgálati eljárás

5.1.1.2.1. A járművet fel kell gyorsítani a kiválasztott vizsgálati sebességet (v) több mint 10 km/ó-val meghaladó sebességre.

5.1.1.2.2. A sebességváltót "üres" pozícióba kell állítani.

5.1.1.2.3. Meg kell mérjük a t₁ lassulási időt, amely alatt a jármű sebessége lecsökken

v₂ = v + Δv km/óra sebességről v₁ = v - Δv km/óra sebességre, ahol Δv ≤ 5 km/óra.

5.1.1.2.4. Az 5.1.1.2.1. - 5.1.1.2.3. pontok szerinti vizsgálatot végre kell hajtani a másik irányba az ekkor mért lassulási idő, t₂ meghatározásához.

5.1.1.2.5. A t₁ és t₂ idők T_i átlagértékét kell venni.

5.1.1.2.6. Az 5.1.1.2.1 - 5.1.1.2.5. pontok szerinti vizsgálatot annyiszor kell megismételni, hogy a

átlagérték statisztikai pontossága 2% vagy jobb legyen (p ≤ 2%).

A statisztikai pontosság meghatározása a következő:

ahol:

t - az következő táblázat szerinti tényező

n - a vizsgálatok száma

s - a szórás

n	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15
1	3,2	2,8	2,6	2,5	2,4	2,3	3,3	2,2	2,2	2,2	2,2	2,2
	1,6	1,25	1,06	0,94	0,85	0,77	0,73	0,66	0,64	0,61	0,59	0,57

5.1.1.2.7. A menetellenállások által felvett teljesítmény az következő képlettel számítható ki:

ahol:

P - a teljesítmény [kW]

v - a vizsgálati sebesség [m/s]

Δv - a sebesség eltérése a v sebességtől [m/s]

M - a vonatkozási tömeg [kg]

T - az átlagos lassulási idő [s]

5.1.1.2.8. Az úton megállapított teljesítményt (P) a következők szerint kell a vonatkozási környezeti feltételekre korrigálni:

ahol

	R_R	= a gördülési ellenállás v sebességnél,
	R_AERO	= a légellenállás V sebességnél,
	R_T	= a teljes menetellenállás v sebességen = R_R + R_AERO
	K_R	= a gördülési ellenállás hőmérsékleti korrekciós tényezője, melynek értéke 8,64 ×10^-3/°C, vagy a gyártónak a hatóság által jóváhagyott korrekciós tényezője
	t	= környezeti hőmérséklet a vizsgálat idején (°C-ban),
	t₀	= vonatkozási környezeti hőmérséklet = 20 °C
	ρ	= a levegő sűrűsége a vizsgálat idején [kg/m³],
	ρ₀	= a levegő sűrűsége vonatkozási feltételek között (293 K, 100 kPa) [kg/m³].

Az R_R/R_T és az R_AERO/R_T hányadosokat a jármű gyártójának kell megadnia, a rendelkezésére álló adatok alapján.

Ha ezek az értékek nem állnak rendelkezésre, akkor a gyártó és a műszaki szolgálat jóváhagyásával a gördülési ellenállás/összes ellenállás viszonyra a következő képlettel kapott értéket lehet használni:

	R_R	= a ⋅ M + b
	R_T	= a ⋅ M + b

ahol az egyes sebességekre az "a" és "b" együttható az alábbi táblázatban látható:

v (km/óra)	a	b
20 40 60 80 100 120	7,24 ×10^-5 1,59 ×10^-4 1,96 ×10^-4 1,85 ×10^-4 1,63 ×10^-4 1,57 ×10^-4	0,82 0,54 0,33 0,23 0,18 0,14

5.1.2. Műveletek a görgős járműfékpadon

5.1.2.1. Mérőkészülékek és megengedett mérési hibák:

Ugyanazokat az eszközöket kell használni, amelyeket az úton végzett vizsgálat során alkalmaztak.

5.1.2.2. Beállítási eljárás

5.1.2.2.1. A járművet a próbapadra kell állítani.

5.1.2.2.2. A hajtókerekeken levő gumiabroncsok nyomását (hideg állapotban) be kell állítani a próbapadhoz szükséges értékűre.

5.1.2.2.3. Be kell állítani a próbapad egyenértékű lendítőtömegét (I).

5.1.2.2.4. A próbapadot és a járművet megfelelő eljárással fel kell melegíteni az üzemi

hőfokukra.

5.1.2.2.5. Végre kell hajtani az 5.1.1.2. pont szerinti műveleteket az 5.1.1.2.4. és 5.1.1.2.5. pont kivételével, és ennek során az 5.1.1.2.7. pont szerinti képletben az M-et helyettesítsük I-vel.

5.1.2.2.6. A járműfékpad fékezőelemét úgy kell beállítani, hogy az úton végzett vizsgálat során adott jármű tömeg (M) és a próbapadon alkalmazandó egyenértékű lendítő tömeg (I) közötti különbség figyelembevételével a korrigált teljesítmény (5.1.1.2.8. pont) azonos legyen. A próbapadon beállítandó korrigált lassulási időt az úton végzett kigurulási kísérlet során V₂-ről V₁-re lassulás átlagos idejének a következő képlet segítségével történő korrigálásával kapjuk:

	T_korrigált=	T_mért	⋅	I
	T_korrigált=	K	⋅	M

ahol K azonos az 5.1.1.2.8. pontban foglaltakkal.

5.1.2.2.7. Meg kell állapítani a járműfékpad által felvett P_a teljesítményt, hogy reprodukálni lehessen az azonos járműhöz tartozó teljesítményt (5.1.1.2.8. pont) különböző napokon.

5.2. A forgatónyomaték állandó sebességen való mérésének eljárása

5.2.1. Az úton végzett mérések

5.2.1.1. Mérőkészülékek és megengedett mérési hibák:

- a forgatónyomatékot megfelelő mérőkészülékkel 2%-on belüli pontossággal kell mérni;

- a sebességmérés pontossága 2%-on belül legyen.

5.2.1.2. Vizsgálati eljárás

5.2.1.2.1. A járművet be kell állítani a kívánt állandó sebességre (v).

5.2.1.2.2. A C_(t) forgatónyomatékot és a sebességet legalább 20 másodpercen keresztül kell regisztrálni. A mérő és adatrögzítő rendszer együttes pontossága a forgatónyomatéknál legalább ± 1 Nm, a sebességnél pedig ± 0,2 km/óra legyen.

5.2.1.2.3. A C_(t) forgatónyomaték és a sebesség idő függvényében regisztrált értékének változása a regisztrálási idő bármely 1 s-os intervallumában nem haladhatja meg a mért érték 5%-át.

5.2.1.2.4. Az irányadó forgatónyomaték C megfelel az átlagos forgatónyomatéknak, és ezt az alábbi módon kell számítani:

5.2.1.2.5. A vizsgálatot mindkét irányban háromszor kell elvégezni. A közepes forgatónyomatékot a vonatkozási sebességnél a hat mérésből kell meghatározni. Ha az átlagsebesség több, mint 1 km/óra-val eltér a vonatkozási sebességtől, akkor az átlagos forgatónyomaték kiszámításához lineáris regressziót kell alkalmazni.

5.2.1.2.6. Az úton meghatározott átlagos C_tforgatónyomatékot a következőképpen kell a vonatkozási környezeti feltételekre korrigálni:

C_{t korrigált} = K ⋅ C_{t mért}

ahol K azonos az 5.1.1.2.8. pontban foglaltakkal.

5.2.2. Eljárás a próbapadon

5.2.2.1. Mérőkészülékek és megengedett mérési hibák:

Ugyanazokat a készülékeket kell használni, amelyeket az úton végzett vizsgálat során alkalmaztak

5.2.2.2. Vizsgálati eljárás

5.2.2.2.1. Végre kell hajtani az 5.1.2.2.1.-5.1.2.2.4. pontok szerinti műveleteket.

5.2.2.2.2. Végre kell hajtani az 5.2.1.2.1.- 5.2.1.2.4. pont szerinti műveleteket.

5.2.2.2.3. A járműfékpad fékezőelemét úgy kell beállítani, hogy az 5.2.1.2.7. pont szerint úton mért teljes korrigált forgatónyomatékkal azonos nyomaték jöjjön létre.

5.2.2.2.4. Az 5.1.2.2.7. pontban foglalt teljesítmény meghatározást - azonos célból - itt is el kell végezni.

III/D. RÉSZ

A NEM MECHANIKUS LENDTÖMEG SZIMULÁCIÓ ELLENŐRZÉSE

1. AZ ELJÁRÁS CÉLJA

Az ebben a részben meghatározott eljárással ellenőrizhető, hogy a próbapad teljes lendtömege kielégítően szimulálja-e a tényleges értékeket a vizsgálati ciklus különböző fázisaiban. A görgős próbapad gyártója adja meg, hogy milyen módszerrel kell ellenőrizni a 3. pont szerinti követelmények teljesülését.

2. ELVEK

2.1. Munkaegyenletek felállítása

Tekintettel arra, hogy a próbapadra hat(nak) a görgő(k) szögsebesség-változásai, a görgő(k)re ható kerületi erő a következő képlettel fejezhető ki:

F = I γ = I_M γ + F_i

ahol:

F	- a görgő(k)re ható erő,
I	- a próbapad teljes görgőkerületre vonatkoztatott lendtömege (a jármű egyenértékű lendtömege, lásd a III/B. rész 3.2.1. pontban levő III.4. táblázatot)
I_M	- a próbapadnak a görgő kerületére vonatkoztatott mechanikai tömegei
γ	- tangenciális gyorsulás a görgő kerületén
F_i	- a lendítőtömeg szimulációból adódó, a görgő kerületén fellépő erő.

A teljes lendítőtömeget a következő képlet adja:

I_M	- számítható vagy szokásos módszerekkel mérhető
F_i	- a próbapadon mérhető
γ	- a görgők kerületi sebessége alapján számítható

A teljes lendítőtömeget (I) gyorsítási vagy lassítási vizsgálattal lehet meghatározni, olyan sebességváltozási értékekkel, amelyek nagyobbak vagy legalább akkorák, mint a vizsgálati ciklusban adott értékek.

2.2. Előírások a teljes lendítőtömeg számításához

A vizsgálati és számítási eljárás tegye lehetővé a teljes lendítőtömeg (I) meghatározását 2%-nál kisebb relatív hibával ( Δ I/I).

3. ELŐÍRÁSOK

3.1. A szimulált teljes lendítőtömegnek (I) akkorának kell lennie, mint az egyenértékű lendítőtömeg elméleti értéke (lásd a III/B. rész 3.2.1. pontot), az alábbi határokon belül:

3.1.1. az elméleti érték ± 5%-a minden pillanatnyi értékre vonatkozóan;

3.1.2. az elméleti érték ± 2%-a arra az átlagértékre vonatkozóan, amelyet a ciklus minden fázisára vonatkozóan kiszámítanak.

3.2. A 3.1.1. pontban megadott határértékek az indulás utáni 1 másodpercben, illetve kézi kapcsolású sebességváltóval ellátott járművek esetében sebességváltásnál két másodperc időtartamra ± 50%-ra változnak.

4. ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁS

4.1. Az ellenőrzést minden vizsgálat során a ciklus teljes időtartama alatt 2.1. pontban foglaltak szerint kell végrehajtani.

4.2. Nincs szükség a 4.1. pont szerinti ellenőrzésre, ha a 3. pont előírásai teljesülnek az elméleti ciklus során fellépő értékeknél legalább háromszor nagyobb vagy kisebb, pillanatszerű gyorsítások esetén.

III/E. RÉSZ

A KIPUFOGÓGÁZ – MINTAVEVŐ RENDSZER LEÍRÁSA

1. ÁLTALÁNOS LEÍRÁS

1.1.1. A kipufogógáz mintavevő rendszernek több olyan típusa van, amelyek kielégíthetik a 2. pontban megadott követelményeket.

A 3.1., 3.2. és 3.3. pontok szerinti rendszerek akkor minősülnek megfelelőknek, ha eleget tesznek a változó hígítású mintavételi elv fő kritériumainak.

1.1.2. A vizsgáló laboratóriumnak (műszaki szolgálatnak) a jóváhagyó hatósághoz küldött közleményében meg kell adnia a vizsgálatnál használt mintavevő rendszert.

2. A KIPUFOGÓGÁZOKBAN LEVŐ SZENNYEZŐ-ANYAGOK MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ, VÁLTOZÓ HÍGÍTÁSÚ RENDSZEREKKEL KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK

2.1. Általános követelmények

Ez a pont határozza meg a jármű által a kipufogógázokkal kibocsátott szennyező-anyagok tényleges tömegének a mérésére szolgáló mintavevő rendszer megkövetelt működési jellemzőit. A kibocsátott szennyezőanyag tömegének mérésére szolgáló változó hígítású mintavevő rendszernek teljesítenie kell az alábbi három feltételt:

2.1.1. a jármű kipufogógázait az előírt feltételek között folyamatosan hígítani kell környezeti levegővel;

2.1.2. a kipufogógázokból és a hígítólevegőből álló gázkeverék teljes térfogatát pontosan meg kell mérni;

2.1.3. elemzési célra folyamatosan arányos részmintát kell venni a felhígított kipufogógázból és a hígító levegőből.

A kibocsátott szennyező-anyagok mennyiségét meg kell határozni az arányos részminta koncentrációjából és kipufogógáz-hígítólevegő keveréknek a vizsgálat időtartama alatt mért teljes térfogatából. A mintakoncentrációkat korrigálni kell a környezeti (hígító) levegő szennyező-anyag tartalmának megfelelően. A kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek esetében a részecske emissziót is meg kell határozni.

2.1.4. A III.7. ábra szemlélteti vázlatos formában a mintavevő rendszert.

2.1.5. A jármű által kibocsátott kipufogógázokat olyan mennyiségű környezeti levegővel kell hígítani, amely kizárja kondenzvíz keletkezését a mintavevő rendszerben.

2.1.6. A kipufogógáz-mintavevő rendszert úgy kell kialakítani, hogy a menetciklus során kibocsátott kipufogógázok átlagos CO₂, CO, HC és NO_x térfogati koncentrációja, valamint a kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek esetében a részecske kibocsátás mérhető legyen.

2.1.7. A kipufogógáz/levegő keveréknek a részmintát vevő szondánál homogénnek kell lennie (lásd a 2.3.1.2. pontot).

2.1.8. A szondának reprezentatív mintát kell vennie a hígított kipufogógázból.

2.1.9. A készüléknek lehetővé kell tennie a vizsgált jármű által kibocsátott, hígított kipufogógáz teljes térfogatának a mérését.

2.1.10. A mintavevő rendszer gáztömör legyen. A mintavevő rendszer felépítésének és anyagának biztosítania kell, hogy a felhígított gázban levő szennyezőanyag-koncentráció változatlan maradjon. Ha a mintavevő rendszer bármelyik része (hőcserélő, ciklonleválasztó, fúvó stb.) hatással van a felhígított gáz valamelyik szennyező komponensének koncentrációjára és ez nem szüntethető meg, akkor az érintett szennyező komponens gázmintavételét a befolyásoló szerkezeti elem előtt kell végrehajtani.

2.1.11. Ha a vizsgálandó járműnek több kipufogócsöve van, akkor ezeket a járműhöz minél közelebb egy gyűjtőcsővel össze kell kötni.

2.1.12. A gázmintákat mintagyűjtő zsákokban kell gyűjteni. A gyűjtőzsák térfogatának kellően nagynak kell lennie ahhoz, hogy a mintavétel ideje alatt ne befolyásolja a minta térfogatáramát. A zsákoknak olyan anyagból kell készülniük, hogy a kipufogógázokban levő szennyezőanyagok koncentrációja változatlan maradjon (lásd a 2.2.4. pontot).

2.1.13. A változó hígítású mintavevő rendszer olyan kialakítású legyen, hogy a kipufogócső végénél a kipufogócsőben kialakuló ellennyomásra ne gyakoroljon észlelhető befolyást (lásd a 2.2.1.1. pontot).

III.7. ábra

A változó hígítású kipufogógáz-emisszió mérőrendszer áramlási diagramja

2.2. Különleges előírások

2.2.1. A mintavevő rendszer

2.2.1.1. A kipufogócső(vek) és a keverőkamra közti összekötő cső a lehető legrövidebb legyen. Semmiképpen sem engedhető meg, hogy:

- a vizsgálandó jármű kipufogócsövében (csöveiben) a statikus nyomás 50 km/óra sebességnél több mint ± 0,75 kPa-lal, illetve a teljes vizsgálati ciklus során több mint ± 1,25 kPa-lal megváltozzon a kipufogócsőben (csövekben) összekötő cső nélkül a uralkodó statikus nyomáshoz képest. A nyomást a kipufogócső végének közelében vagy egy ugyanolyan átmérőjű hosszabbító csőben kell mérni;

- a kipufogógáz összetétele megváltozzon.

2.2.1.2. A mintavevő rendszerben legyen keverőkamra, amelyben a jármű kipufogógázai és a hígító levegő keveredik úgy, hogy a keverőkamra kimenetén homogén elegy legyen.

A mintavételi helyen a gázkeverék homogenitása a mintavételi hely közelében lévő keresztmetszet bármely pontjában legfeljebb ± 2%-kal térhet el attól az átlagértéktől, amely legalább öt, a gázáramlásra merőleges átmérő mentén egyenletes elosztott pontban mért értékből adódik. A keverőkamrában a nyomás legfeljebb 0,25 kPa-lal térhet el a légnyomástól, hogy a kipufogócsövekben uralkodó nyomásra gyakorolt hatás a legkevesebb legyen, és a hígító levegőt kondicionáló berendezésben (ha van ilyen) a nyomásesés korlátozott legyen.

2.2.2. Fő átáramoltató szivattyú, illetve fúvó

Ennek a szivattyúnak több fix fordulatszáma lehet, amelyekkel a mintavevő rendszerben elegendően nagy gázáram (illetve hígítási tényező) érhető el a vízlecsapódás megakadályozására. Általában nem keletkezik kondenzvíz, ha a felhígított kipufogógáz gyűjtőzsákjában a CO₂-koncentráció 3 V/V% alatti értéken van.

2.2.3. Térfogatmérés

2.2.3.1. A térfogatmérő készülék kalibrálási pontosságának az összes lehetséges üzemi állapotban ± 2%-on belül kell maradnia. Ha a készülék nem képes a kipufogógáz és hígítólevegő keverék hőmérsékletingadozásait kiegyenlíteni a mérési ponton, akkor hőcserélőt kell használni, hogy a meghatározott üzemi hőmérsékletet ± 6 K-en belül lehessen tartani.

Szükség esetén a térfogatmérő készülék védelmére ciklonleválasztót lehet használni.

2.2.3.2. Közvetlenül a térfogatmérő készülék elé hőmérsékletérzékelőt kell beépíteni. Ez ± 1 K pontosságú legyen, és az időállandója (egy adott hőmérsékletváltozás 62%-ának eléréséig eltelt idő, szilikonolajban mérve) 0,1 s vagy kisebb legyen .

2.2.3.3. A vizsgálat során a nyomásméréseknek ± 0,4 kPa pontosságúnak kell lenniük.

2.2.3.4. A légköri nyomáshoz viszonyított nyomáskülönbség mérését a térfogatmérő készülék előtt és - ha szükséges - utána is végre kell hajtani.

2.2.4. Gázmintavétel

2.2.4.1. Mintavétel a higított kipufogógázból

2.2.4.1.1. A higított kipufogógázból a mintát a fő átáramoltató szivattyú belépési pontja előtt, de az esetleges hőcserélő berendezés után kell venni.

2.2.4.1.2. A minta pillanatnyi térfogatárama nem térhet el ± 2%-nál nagyobb mértékben az átlagértéktől.

2.2.4.1.3. Az elemzéshez vett gázminta térfogatárama legalább 5 liter/min. legyen, és ne haladja meg a hígított kipufogógáz térfogatáramának a 0,2%-át.

2.2.4.1.4. Azonos korlátok vonatkoznak az állandó tömegáramú rendszerekre.

2.2.4.2. Mintavétel a hígító levegőből

2.2.4.2.1. A hígító levegőből állandó térfogatárammal, a környezeti levegő belépési pontjának közelében (ha van, a szűrő után) kell mintát venni.

2.2.4.2.2. A hígító levegőt a mintavétel helyén nem szennyezhetik a keverőzónából származó kipufogógázok.

2.2.4.2.3. A hígító levegőből vett minta térfogatáramának közelítőleg azonosnak kell lennie a higított kipufogógázoknál alkalmazottal.

2.2.4.3. A gázelemzéshez vett minta kezelése

2.2.4.3.1. A gázelemzéshez vett minta szállító, gyűjtő rendszerében használt anyagok ne befolyásolják a szennyező-anyag koncentrációját.

2.2.4.3.2. A szilárd anyagrészecskéknek a mintából való leválasztásához szűrők használhatók.

2.2.4.3.3. A mintának a gyűjtőzsák(ok)ba szállításához szivattyúkat kell beépíteni.

2.2.4.3.4. A minta szükséges térfogatáramának biztosításához áramlásszabályozó szelepet és áramlásmérőt kell beépíteni.

2.2.4.3.5. A (mintát a zsák(ok)ba, illetve a szabadba vezető) háromutas szelepek és a gyűjtőzsákok között gázzáró gyorscsatlakozók alkalmazhatók. A csatlakozók a zsákok oldalán automatikusan zárjanak. Egyéb eszközök is felhasználhatók a mintáknak a gázelemző készülékhez való továbbvezetéséhez (például háromutas elzárócsapok).

2.2.4.3.6. A gázminták vezetékében használt különféle szelepek gyorsan állíthatók és gyorsan működők legyenek.

2.2.4.4. A minták tárolása

A gázmintákat kellően nagy mintazsákokban kell gyűjteni, hogy a zsákban keletkező nyomás a minta térfogatáramát ne csökkentse. A zsákoknak olyan anyagból kell lenniük, hogy a gázminta koncentrációja a mintavétel befejezése után 20 percen belül ne változzon meg ± 2%-nál nagyobb mértékben.

2.3. Kiegészítő mintavevő készülék a kompresszió-gyújtású motorral ellátott járművek vizsgálatához

2.3.1. A külső gyújtású motorokkal ellátott járművek gázmintavételi módjától eltérően a szénhidrogének és a részecskék mintavételi pontja a hígító alagútban van.

2.3.2. A kipufogócsőtől a hígító alagút bemenetéig terjedő hőveszteségek csökkentése érdekében az alkalmazott csővezeték hossza legfeljebb 3,6 méter, illetve - hőszigetelés alkalmazásakor - 6,1 méter lehet. A belső átmérő ne lehet nagyobb 105 mm-nél.

2.3.3. A hígító alagútban - amely egyenes és elektromosan vezető anyagból készült cső - turbulens áramlási viszonyokat kell létrehozni (Reynolds-szám ≥ 4000), hogy a hígított kipufogógáz a mintavételi helyen homogén, a gáz- és részecskeminta reprezentatív legyen. A hígító alagút belső átmérője legalább 200 mm legyen. A rendszert földelni kell.

2.3.4. A részecske mintavevő rendszer a hígító alagútban levő mintavevő szondából és két, egymás mögötti elrendezésű szűrőből áll. A szűrőpár előtt és után az áramlás irányában gyors működésű szelepek vannak.

2.3.5. A részecske mintavevő szonda kialakítása és beépítése a következő:

A mintavevő szonda a III.8. ábra szerinti kivitelű legyen. A szonda az alagút középvonalának közelében legyen, körülbelül 10 alagút átmérőnek megfelelő távolságban a gáz belépési helyétől az áramlás irányában. A szonda belső átmérője legalább 12 mm legyen. A mintavevő szonda csúcsa és a szűrőtartó közötti távolság legalább 5 szonda-átmérőnyi legyen, de nem haladhatja meg az 1020 mm-t.

2.3.6. A mintagáz-áram mérőegysége az alábbiakból áll: szivattyúk, gázáramlás-szabályozó és áramlásmérő egységek.

2.3.7. A szénhidrogén-mintavevő rendszer a fűtött mintavevő szondából, vezetékből, szűrőből és szivattyúból áll. A mintavevő szondát ugyanolyan távolságban kell beépíteni a kipufogó-gáz belépő nyílásától, mint a részecske-mintavevő szondát, olyan módon, hogy a mintavételek egymásra hatása elkerülhető legyen. A szonda belső átmérője legalább 4 mm legyen.

2.3.8. A fűtőrendszernek az összes fűtött alkatrészt 463 K (190 ^oC) ±10 K hőmérsékleten kell tartania.

2.3.9. Ha az áramlás ingadozások kiegyenlítése nem lehetséges, akkor a CVS rendszerben hőcserélőt és hőmérsékletszabályozót kell alkalmazni a 2.2.3.1. pontban foglaltak szerint, hogy a mintavevőben a gázáram állandó legyen, biztosítva ezzel az elemzésre vett részminta arányosságát.

3. A MINTAVEVŐ RENDSZER KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAINAK LEÍRÁSA

3.1. Változó hígítású mintavevő rendszer térfogat-kiszorításos szivattyúval (PDP-CVS) (III.9 ábra)

3.1.1. A térfogat-kiszorításos szivattyúval épített állandó gázáramú rendszer (PDP-CVS) teljesíti a jelen mellékletben megadott feltételeket, mivel a szivattyún átáramló gázmennyiség állandó hőmérsékleten és állandó nyomáson meghatározható. A teljes térfogat méréséhez a kalibrált térfogat-kiszorításos szivattyú fordulatainak a számát kell mérni. Az arányos rész-minta azáltal biztosított, hogy a mintaszivattyú áramlásmérő és egy áramlásszabályozó szelep segítségével konstans térfogatáramú részmintát vesz a higított kipufogógázból.

3.1.2. A III.8. ábra mutatja a PDP-CVS mintavevő rendszer vázlatos rajzát. Tekintettel arra, hogy különböző elrendezésekkel is pontos eredményeket lehet kapni, nem feltétel az ábra szerinti kivitel. Járulékos alkatrészek is alkalmazhatók, például műszerek, szelepek, mágnes szelepek és kapcsolók, amelyek révén további adatok nyerhetők, és össze lehet hangolni a berendezés egyes részeinek működését.

3.1.3. A változó hígítású mintavevő rendszer a következő elemekből áll:

3.1.3.1. a hígító levegő szűrője (B), amely - ha szükséges - előfűtött is lehet. Ez a szűrő tartalmaz két papírréteg közötti aktívszén-réteget, amely csökkenti és stabilizálja a hígító levegőben a szénhidrogének koncentrációját;

3.1.3.2. keverőkamra (M), amelyben a kipufogógáz és a levegő homogén keveréket alkot;

3.1.3.3. hőcserélő (H), amelynek teljesítménye elegendő ahhoz, hogy a levegő-kipufogógáz keverék hőmérséklete közvetlenül a térfogat-kiszorításos szivattyú előtt a teljes vizsgálati időtartam alatt ± 6 K-en belül maradjon a tervezett hőmérséklethez képest. A hőcserélő nem változtathatja meg a későbbiekben az elemzéshez vett, hígított kipufogógázok szennyezőanyag tartalmát;

3.1.3.4. hőmérsékletszabályozó (TC) a hőcserélő előfűtéséhez a vizsgálat előtt, és a hőmérsékletnek az előre megadotthoz képest ± 6 K-en belül tartásához a vizsgálat során;

3.1.3.5. térfogat kiszorításos szivattyú (PDP) a levegő-kipufogógáz keverék állandó térfogatáramának szállításához. A szivattyú szállítása legyen elegendő a vízkondenzáció elkerüléséhez a vizsgálat során előálló körülmények között. E követelményt szokásos körülmények között kielégíti az a térfogatkiszorításos szivattyú, amelynek a szállított gázárama:

3.1.3.5.1. a kétszeresét teszi ki a menetciklus gyorsítási fázisaiban keletkező legnagyobb kipufogógáz térfogatáramnak, vagy

3.1.3.5.2. elegendő ahhoz, hogy a mintazsákban a hígított kipufogógázok CO₂-koncentrációja benzin és gázolaj üzemanyagú járműveknél kisebb 3 V/V%-nál, PB-gáz üzemű járműveknél kisebb 2,2 V/V%-nál és földgázüzem esetében kisebb 1,5 V/V%-nál;

3.1.3.6. hőmérsékletérzékelő (T₁) (pontossága ± 1 K), amelyet közvetlenül a térfogat- kiszorításos szivattyú elé kell be építeni. Ezzel az érzékelővel folyamatosan ellenőrizhető a vizsgálat során a felhígított kipufogógáz levegő keverék hőmérséklete;

3.1.3.7. nyomásmérő (G₁) (pontossága ± 0,4 kPa), amelyet közvetlenül a térfogat kiszorításos szivattyú elé kell beépíteni, és amellyel regisztrálni kell a gázkeverék nyomása és a légköri nyomás közötti különbséget;

3.1.3.8. egy további nyomásmérő (G₂) (pontossága ± 0,4 kPa), amely a térfogatkiszorításos szivattyú bemeneti és kimeneti oldala közti nyomáskülönbséget méri;

3.1.3.9. két mintavevő szonda (S₁ és S₂), amelyek állandó térfogatáramú mintát vesznek a hígító levegőből és a hígított kipufogógáz/levegő keverékből;

3.1.3.10. szűrő (F), amellyel a szilárd anyagrészecskék leválaszthatók a gázelemzéshez vett gázáramból;

3.1.3.11. szivattyúk (P) az állandó térfogatáramú minták vételéhez a hígító levegőből, valamint a hígított kipufogógáz/levegő keverékből a vizsgálat során.

3.1.3.12. áramlásszabályozó (N), amely állandó értéken tartja a vizsgálat során az S₁ és az S₂ szondák által vett gázminták térfogatáramát. A térfogatáram akkora (kb. 10 l/min), hogy a vizsgálat végén kellő mennyiségű minták álljanak rendelkezésre elemzési célra;

3.1.3.13. áramlásmérő (FL) a minta gázáram konstans értékének beállításához és ellenőrzéséhez a vizsgálat során;

3.1.3.14. gyors működésű szelep (V) az állandó térfogatáramú gázminta mintagyűjtő zsákba vagy szabadba vezetéséhez;

3.1.3.15. gáztömör gyorscsatlakozók (Q) a gyors működésű szelepek és a mintagyűjtő zsákok között. A csatlakozóknak automatikusan zárniuk kell a zsák felőli oldalon. Más eszközök is felhasználhatók a mintának a gázelemző készülékbe juttatásához (például háromutas elzáró szelepek);

3.1.3.16. zsák (B) a hígított kipufogógáz és a hígító levegő mintáinak a gyűjtéséhez a vizsgálat során. Megfelelően nagy térfogatú zsákokra van szükség, hogy ne jöjjön létre a gáz térfogatáramát csökkentő nyomás a zsákokban. A zsákoknak olyan anyagból kell lenniük, amely nem befolyásolja sem magukat a méréseket, sem pedig a gázminták kémiai összetételét (például rétegelt polietilén/poliamid fóliák vagy fluorizált szénhidrogének, mint a teflon);

3.1.3.17. digitális számláló (C) a térfogat-kiszorításos szivattyú vizsgálat alatt megtett fordulatai számának méréséhez.

3.1.4. Kiegészítő eszközök dízelmotorokkal ellátott járművek vizsgálatához

A dízelmotorral ellátott járművek vizsgálatához a következő, a III.8. ábrán szaggatott vonallal bekeretezett kiegészítő eszközökre van szükség:

Fh	fűtött szűrő,
S₃	mintavevő szonda a keverőkamra közelében.
V_h	fűtött több utas szelep
Q	gyorscsatlakozó a környezeti levegőnek (BA) a HFID-del való elemzéséhez
HFID	fűtött lángionizációs detektor
R és I	berendezések a pillanatnyi szénhidrogén koncentrációk regisztrálásához és integrálásához
Lh	fűtött minta vezeték.

Az összes fűtött alkatrészt 463 K ± 10 K hőmérsékleten kell tartani.

Részecske mintavevő rendszer:

S₄	mintavevő szonda a hígító alagútban;
F_p	szűrőegység, amelyben két, egymás mögött elhelyezkedő szűrő van;
	átkapcsoló berendezés további, párhuzamos elrendezésű szűrőpárokhoz;
	minta vezeték;
P,T,G	szivattyúk, áramlásszabályozó, áramlásmérő, nyomásmérő készülékek.

3.2. Változó hígítású mintavevő rendszer kritikus áramlású Venturi-csővel (CFV-CVS-System) (III.10. ábra)

3.2.1. Kritikus áramlású Venturi-cső alkalmazása a CVS mintavevőben az áramlástan kritikus áramlási feltételekre vonatkozó elveinek az alkalmazását jelenti. A hígító levegőből és a kipufogógázból álló gázkeverék sebessége a Ventúri csőben eléri a hangsebességet, amely egyenesen arányos a gázhőmérséklet négyzetgyökével. A térfogatáramot folyamatosan mérni, számítani és összegezni kell a vizsgálat során. Abban az esetben, ha Venturi-csövet alkalmaznak a gázelemzés céljára vett minta gázáramának szabályozására is, ez biztosítja a gázminták arányosságát. A két Venturi-cső bemenetén a gáz nyomása és a hőmérséklete azonos, így az elemzési mintaként vett gáz térfogata arányos a felhígított kipufogógázokból álló keverék teljes térfogatával, és teljesülnek a változó hígítású mintavevőkre vonatkozó alapvető feltételek.

3.2.2. A III.10. ábra mutatja a CFV rendszer sematikus rajzát. Tekintettel arra, hogy eltérő összeállításokkal is nyerhetők pontos eredmények, az alkalmazott berendezés eltérhet a rajzon feltüntetettől. Kiegészítő alkatrészek is alkalmazhatók, például műszerek, szelepek, mágnes szelepek és kapcsolók, amelyek révén további adatok nyerhetők, illetve össze lehet hangolni a berendezés egyes részeinek a működését.

3.2.3. A CFV mintavevő rendszer a következő elemekből áll:

3.2.3.1. szűrő (D) a hígító levegőhöz, amely - ha szükséges - előfűtött is lehet. A szűrő két papírréteg közötti aktívszén-rétegből áll, csökkenti és stabilizálja a hígító levegőben a szénhidrogének koncentrációját;

3.2.3.2. keverőkamra (M), amelyben a kipufogógázok és a levegő homogén keveréke jön létre;

3.2.3.3. ciklonleválasztó (CS) a szilárd részecskék leválasztásához;

3.2.3.4. két mintavevő szonda (S₁ és S₂), amelyek gázelemzés céljára mintát vesznek a hígító levegőből és a felhígított kipufogógázból;

3.2.3.5. kritikus áramlású Venturi-cső (SV), amely arányos részmintát vesz a felhígított kipufogógázból az S₂ mintavevő szondán;

3.2.3.6. szűrő (F), az elemzési célokra vett gázokból a szilárd anyagrészecskék leválasztására;

3.2.3.7. szivattyúk (P) a levegőből és a felhígított kipufogógázokból vett mintáknak a gyűjtőzsákokba való szállításához a vizsgálat során,

3.2.3.8. áramlásszabályozó (N) az S₁ mintavevő szondánál a konstans térfogatáram tartásához a vizsgálat során. A térfogatáramnak akkorának kell lennie, hogy a vizsgálat végén kellő mennyiségű minta álljon rendelkezésre gázelemzési célokra (kb. 10 l/min. térfogatáram szükséges).

3.2.3.9. csillapító (PS) a minta vezetékben;

3.2.3.10. áramlásmérő (FL), amellyel a vizsgálat során beállítható és ellenőrizhető a minta térfogatárama;

3.2.3.11. gyors működésű szelepek (V) a konstans térfogatáramú gázmintának a gyűjtőzsákokba vagy a szabadba vezetéséhez,

III. 10. ábra

Mintavevő rendszer változó hígítással és kritikus Venturi cső alkalmazásával (CFV-CVS)

3.2.3.12. gáztömör gyorscsatlakozók (Q) a gyors működésű szelepek és a gyűjtőzsákok között. A csatlakozóknak automatikusan záródniuk kell a zacskók oldalán. Más eszközök is alkalmazhatók a mintáknak az gázelemző készülékbe vezetéséhez (például háromutas elzárócsapok);

3.2.3.13. gyűjtőzsákok (B) a hígított kipufogógázból és a hígító levegőből vett mintáknak a vizsgálat közbeni gyűjtéséhez. Megfelelően nagy zsákokra van szükség, hogy ne keletkezzen a gáz térfogatáramát csökkentő nyomás a zsákokban. A zsákokat a méréseket, illetve a gázminták kémiai összetételét nem befolyásoló anyagból kell készíteni (például rétegelt polietilén/poliamid fóliák vagy fluorizált szénhidrogének, mint a teflon);

3.2.3.14. nyomásmérő (G), amelynek pontossága ± 0,4 kPa;

3.2.3.15. hőmérsékletérzékelő (T), amelynek a pontossága ± 1 K, és az időállandója (egy adott hőmérsékletváltozás 62%-ának eléréséig eltelt idő, szilikonolajban mérve) T_62% ≤ 0,1 s;

3.2.3.16. kritikus áramlású mérő Venturi-cső (MV) a hígított kipufogógáz térfogat-áramának méréséhez;

3.2.3.17. megfelelő teljesítményű fúvó (BL) a hígított gázok teljes mennyiségének kezeléséhez (beleértve a szükséges térfogatáram mellett a kritikus áramlás létrehozását és fenntartását);

3.2.3.18. a CFV rendszer BL fúvójának a szállítási kapacitása legyen elegendő a vizsgálatok során fellépő bármely állapotban a vízkondenzáció elkerüléséhez. Ez általában teljesül, ha a fúvó szállítása:

3.2.3.18.1. megfelel a menetciklus gyorsítási fázisaiban keletkező legnagyobb kipufogógáz térfogatáram kétszeresének, vagy

3.2.3.18.2. elegendő ahhoz, hogy a mintagyűjtő zsákban a hígított kipufogógáz CO₂ koncentrációja 3 V/V% alatt maradjon.

3.2.4. Kiegészítő eszközök a dízelmotoros járművek vizsgálatához

A dízelmotoros járművek vizsgálatához a III.9 ábrán szaggatott vonallal jelzett kiegészítő eszközökre van szükség:

Fh	fűtött szűrő,
S₃	mintavevő szonda a keverőkamra közelében,
V_h	fűtött, több utas szelep
Q	gyorscsatlakozó a környező levegőnek (BA) a HFID-del való elemzéséhez,
HFID	fűtött lángionizációs detektor,
I, R	összegző és regisztráló készülék a pillanatnyi szénhidrogén koncentrációkhoz
Lh	fűtött minta vezeték

Az összes fűtött alkatrészt 463 K ± 10 K hőmérsékleten kell tartani.

Részecske mintavevő rendszer

S₄	mintavevő szonda a hígító alagútban,
F_p	szűrőegység, amelyben két, egymás mögött elhelyezkedő szűrő van,
	átkapcsoló berendezés további, párhuzamos elrendezésű szűrőpárokhoz,
	P,T,G mintavezeték, szivattyúk, áramlásszabályozó, áramlásmérő, hőmérséklet és nyomásmérő készülék.

Ha az áramlásingadozások kiegyenlítése nem lehetséges, akkor a 2.2.3. pont értelmében hőcserélőre (H) és hőmérsékletszabályozóra (TC) van szükség ahhoz, hogy a Venturi-cső (MV) konstans térfogatáramot biztosítson, és így teljesüljön az S₃ szondán vett minta térfogatáramának arányosságára vonatkozó követelmény.

III/F. RÉSZ

A KÉSZÜLÉKEK KALIBRÁLÁSI ELJÁRÁSA

1. GÁZELEMZŐ MŰSZEREK

1.1. A kalibrációs görbe meghatározása

1.1.1. A szokásos körülmények között használt összes méréstartományt kalibrálni kell a következő eljárással.

1.1.2. A gázelemzők kalibrálási görbéjét legalább öt, az adott mérési tartományban egyenletes távolságban elosztott kalibrálási pont alapján kell meghatározni. A legnagyobb koncentrációjú kalibráló gáz koncentrációjának legalább a mérési tartomány felső határának 80%-át kitevőnek kell lennie.

1.1.3. A kalibrálási görbét a "legkisebb négyzetek" módszerével kell illeszteni a kalibrálási pontokra. Ha a létrejövő polinom fokszáma meghaladja a 3-at, akkor a hitelesítési pontok száma legalább a polinom fokszáma + 2 legyen.

1.1.4. A kalibrálási görbe nem térhet el több mint 2%-kal a kalibráló gázok névleges értékétől.

1.2. A kalibrálási görbe elfogadása

A kalibrálási görbe alakja és a kalibrálási pontok alapján ellenőrizhető a kalibrálás kifogástalan végrehajtása. Meg kell adni az gázelemző készülék jellemző értékeit, különösen:

- a skálabeosztást,

- az érzékenységet,

- a nullapontot,

- a kalibrálás időpontját.

1.2.1. Más eljárások (számítógép, elektronikus méréstartomány-átkapcsolás stb.) is alkalmazhatók, ha a jóváhagyó hatóság számára kielégítően bizonyítható, hogy azonos pontosság érhető el velük.

1.3. A kalibráció ellenőrzése

1.3.1. Minden gázelemzés előtt az alábbiakban megadottak szerint ellenőrizni kell a szokásos körülmények között használt összes méréstartományt.

1.3.2. A kalibrációt nullázó gázzal és kalibráló gázzal kell ellenőrizni. A kalibráló gáz koncentrációjának névleges értéke feleljen meg az elemezendő érték 80 - 95%-ának.

1.3.3. Ha legalább két ponton az elméleti érték és az ellenőrzés során kapott érték különbsége nem haladja meg a skála végértékének ± 5%-át, akkor a beállítási értékek korrigálhatók. Egyébként új hitelesítési görbét kell felvenni az 1.1. pontban megadottak szerint.

1.3.4. A vizsgálat után a nullázó gázzal és a vizsgálat előtt használt kalibráló gázzal ismételten ellenőrizni kell a kalibrációt. A gázelemzés akkor érvényes, ha a kalibráló gázzal vizsgálat előtt és után kapott két kijelzés között az eltérés 2%-nál kisebb.

1.4. A lángionizációs analizátor (FID) különböző szénhidrogénekre adott válaszának vizsgálata

1.4.1. A lángionizációs detektor válaszának optimálása

A FID-et a gyártó ajánlásai szerint kell beállítani. A válaszreakció beállításához "propán a levegőben" alkalmazandó a leggyakrabban használt méréstartományokban.

1.4.2. A szénhidrogén-elemző kalibrálása

A gázelemzőt "propán a levegőben" alkalmazásával és tiszta szintetikus levegővel kell kalibrálni. (III. rész 4.5.2. pont - kalibráló gázok). A kalibrálási görbét az 1.1. pont szerint kell létrehozni.

1.4.3. Válasz tényezők különféle szénhidrogénekhez és a javasolt határértékek

Egy meghatározott szénhidrogénhez az Rf válasz tényező a FID által kijelzett szénatom szám (C₁) és a kalibráló gáz palackon feltüntetett ppm C1-ben kifejezett koncentráció aránya, (ppm - 10^-6V/V, térfogat milliomod rész).

A kalibráló gáz koncentrációjának akkorának kell lennie, hogy a válasz a mérési tartomány végkitérésének kb. a 80%-a legyen. A koncentráció valamely térfogat viszonyra átszámított gravimetriai standardhoz képest ± 2% pontossággal ismert legyen. A gázpalackot a választényezők vizsgálata előtt 293 - 303 K (20 - 30 °C) közötti hőmérsékleten 24 órán keresztül kondicionálni kell.

A válasz tényezőket a készülék üzembe helyezésekor és ezt követően minden nagyobb karbantartás alkalmával meg kell határozni. A felhasználandó próbagázok és a javasolt válasz tényezők a következők:

-	metán és tiszta levegő	1,00 <Rf <1,15 vagy
1,00 <Rf <1,05 földgáz-üzemű járműveknél
-	propilén és tiszta levegő	0,90 ≤Rf ≤1,00
-	toluol és tiszta levegő	0,90 ≤Rf ≤1,00

ha a propán és tiszta levegő válasz tényezője Rf = 1.

1.5. Az oxigén keresztérzékenység vizsgálata és a javasolt határértékek

A válasz tényezőt az 1.4.3. pont alapján kell meghatározni. Az alkalmazandó próbagáz és a javasolt válasz tényező tartománya a következő:

Propán és nitrogén

0,95 ≤Rf ≤1,05.

1.6. Az NO_x konverter hatásfokának vizsgálata

Ellenőrizni kell a NO₂-t NO-vá átalakító konverter hatásfokát. Az ellenőrzéshez ózon generátort kell alkalmazni a III.11. ábra szerinti vizsgálati felépítésben, az 1.6.1- 1.6.6. pontokban foglalt eljárás szerint.

1.6.1. A gázelemzőt nullázó gázzal és kalibráló gázzal kalibrálni kell a gyártó útmutatásai szerint a leggyakrabban használt méréstartományban (a kalibráló gáz NO tartalma a skálavégérték kb. 80%-a legyen, és NO₂-koncentrációja ne legyen nagyobb az NO-koncentráció 5%-ánál). A NO_x elemzőt NO üzemmódra kell kapcsolni, hogy a kalibráló gáz ne jusson a konverterbe. A kijelzett koncentráció értéket fel kell jegyezni.

III.11. ábra Berendezés az NO_x konverter hatékonyságának ellenőrzéséhez

1.6.2. T-elágazón keresztül a gázáramhoz folyamatosan oxigént vagy szintetikus levegőt kell hozzávezetni egészen addig, amíg a kijelzett koncentráció körülbelül 10%-kal kisebb nem lesz, mint az 1.6.1. pont szerinti kijelzett kalibrálási koncentráció. A kijelzett koncentrációértéket (c) rögzíteni kell. Az ózon generátornak eközben kikapcsolt állapotban kell lennie.

1.6.3. Be kell kapcsolni az ózon generátort, elegendő ózont hozva létre a kijelzett NO koncentrációnak az 1.6.1. pont szerinti kalibrálási koncentráció 20%-a alá (legfeljebb a 10%-ára) csökkentéséhez. A kijelzett koncentrációt fel kell jegyezni (d).

1.6.4. Az analizátort NO_x üzemállapotba kell kapcsolni, ekkor NO, NO₂, O₂ és N₂ tartalmú gázkeverék keresztüláramlik a konverteren. A kijelzett koncentrációt fel kell jegyezni (a).

1.6.5. Ki kell kapcsolni az ózon generátort. Ekkor az 1.6.2. pont szerinti gázelegy a konverteren keresztül áramlik a detektorba. A kijelzett koncentrációt fel kell jegyezni (b).

1.6.6. Az ózon generátort ismét be kell kapcsolni, és meg kell szakítani az oxigénnek illetve a szintetikus levegőnek a hozzávezetését. A gázelemző által kijelzett NO_x érték ekkor nem lépheti túl 5%-nál nagyobb mértékben a 1.6.1. pont szerinti értéket.

1.6.7. Az NO_x konverter hatásfokát az alábbi összefüggéssel számítjuk:

1.6.8. A konverter hatásfoka nem lehet kisebb 95%-nál.

1.6.9. A konverter hatásfokát legalább hetenként egyszer ellenőrizni kell.

2. AZ ÁLLANDÓ TÉRFOGATÚ MINTAVEVŐ RENDSZER KALIBRÁLÁSA (CVS)

2.1. Általános előírások

2.1.1. A CVS rendszert precíziós áramlásmérővel és áramlásszabályozóval kell kalibrálni. A rendszeren átáramló közeg térfogatát különféle nyomásértékeken, és a rendszer térfogatáramot befolyásoló szabályozási jellemzőinek különböző értékei mellett kell mérni.

2.1.2. Többféle áramlásmérő is használható (például hitelesített Venturi-cső, lamináris áramlásmérő, hitelesített szárnykerekes áramlásmérő), feltéve, hogy azok dinamikus mérőeszközök, és teljesülnek a 3.4.4.2.2. és 3.4.4.2.3. pontban foglalt előírások.

2.1.3. A következő pontok ismertetik a PDP és a CFV mintavevő rendszerek kalibrálását lamináris áramlásmérővel, amely a kalibrálás statisztikai ellenőrzésével együtt biztosítja a megkívánt pontosságot.

2.2. A térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) kalibrálása

2.2.1. A következő kalibrálási eljárásban a CVS rendszerben lévő fő szállító szivattyú teljesítményének a meghatározására szolgáló készülékek, kísérleti összeállítások és különféle jellemző értékek vannak megadva. A szivattyú összes jellemző értékét a vele sorba kapcsolt átfolyásmérő jellemző értékeivel szinkronban kell mérni. A számított térfogatáram (m³/min-ben kifejezve a szivattyú bemenetén, abszolút nyomáson és hőmérsékleten) felhasználható a korrelációs függvényben, a szivattyú jellemzőinek egy kombinációjához tartozó értékként.

A jellemzőknek a szokásos működés során fellépő kombinációját elegendő számban megmérve meg kell határozni a szivattyú szállítását leíró lineáris egyenletet és a korrelációs függvényt. Ha a CVS rendszer szivattyújának több fordulatszáma van, akkor minden alkalmazott fordulatszámon külön kalibráció szükséges.

2.2.2. A kalibrálási eljárás a szivattyú és az áramlásmérő térfogatárammal kapcsolatban álló jellemzői abszolút értékeinek a mérésén alapul minden pontban. Három feltételnek kell teljesülnie, hogy garantálható legyen a hitelesítési görbe pontossága és teljessége.

2.2.3. A szivattyúnyomásokat a szivattyú csatlakozási pontjain kell mérni, és nem azokon a külső csővezetékeken, amelyek a szivattyú bemenetéhez és kimenetéhez kapcsolódnak. A szivattyú hajtás homloklapjának felső és alsó középpontján levő nyomáscsatlakozókra a tényleges kamranyomások hatnak, ezeken az abszolút nyomáskülönbségek mérhetők.

2.2.4. A kalibrálás közben a hőmérsékletnek állandónak kell lennie. A lamináris átfolyásmérő (LFE - Laminar Flow Element) érzékeny a bemeneti hőmérséklet változásaira, ami a mért értékek szórását eredményezheti. ± 1 K hőmérsékletingadozás megengedhető, feltéve, hogy fokozatosan, több perc alatt jön létre.

2.2.5. Az átfolyásmérő és a CVS-szivattyú közötti összes csatlakozó csővezetéknek tömítettnek kell lennie.

2.2.6. A kipufogógáz-emisszió meghatározásánál a szivattyút jellemző értékek mérése alapján, a kalibrálási egyenletből számítható az átfolyás.

2.2.7. A III.12. ábrán látható a kalibrációs rendszer összeállítása. Eltérések megengedhetők, ha a jóváhagyó hatóság egyenértékűnek fogadja el a létrehozott rendszert. A III.9. ábra szerinti PDP-CVS kalibrálása során az egyes jellemzőket a következő tűréshatárokon belüli pontossággal kell mérni:

	légnyomás (korrigált) (PB)	±0,03 kPa
	környezeti hőmérséklet (T)	±0,2 K
	léghőmérséklet az LFE-en (ETI)	±0,15 K
	depresszió az LFE előtt (EPI)	±0,01 kPa
	nyomásesés az LFE -n (EDP)	±0,01 kPa
	levegőhőmérséklet a CVS szivattyú bemenetén (PTI)	±0,2 K
	levegőhőmérséklet a CVS szivattyú kimenetén (PTI)	±0,2 K
	depresszió a CVS szivattyú bemeneténél (PPI)	±0,22 kPa
	túlnyomás a CVS szivattyú kimeneténél (PPO)	±0,22 kPa
	a szivattyú fordulatainak száma a mérés alatt (n)	±1 fordulat
	a mérés időtartama (legalább 250 s) (t)	±0,1 s

III.12. ábra Kalibrálási összeállítás a PDP-CVS rendszerhez

2.2.8. A III.12. ábra szerinti rendszer felépítését, a rendszernek a mérőelemekhez való csatlakoztatását követően, a kalibrálás megkezdése előtt a CVS térfogatkiszorításos szivattyúját teljesen nyitott átáramlásszabályozó fojtószeleppel 20 percig járatni kell.

2.2.9. Az áramlásszabályozó fojtószelepet részlegesen zárni kell, megnövelve a szivattyú bemenetén a depressziót (kb. 1 kPa-lal). A fojtószelep fokozatos zárásával legalább 6 mérési pontot kell felvenni a teljes kalibráláshoz. Minden fojtószelep helyzetben legalább 3 percet várni kell, hogy a rendszer stabilizálódjon, és ezt követően kell leolvasni a számításokban felhasznált adatokat.

2.2.10. Az eredmények elemzése

2.2.10.1. Az áramlásmérő gyártójának előírásait alkalmazva minden vizsgálati pontban meg kell határozni a levegő térfogatáramát (Q_s) m³/min-ben, normál állapotra vonatkoztatva.

2.2.10.2. A levegő térfogatáramát át kell számítani a fordulatonként vett szivattyú szállításra (V₀ - m^3/fordulat) a szivattyú bemenetén mért és abszolút hőmérsékletre és abszolút nyomásra vonatkoztatva:

ahol:

V_o	a szivattyú fordulatonkénti szállítása T_p és P_p értéken [m³/fordulat],
Q_s	a levegő térfogatárama 101,33 kPa nyomáson és 273,2 K hőmérsékleten [m³/min]
T_p	a szivattyú bemeneti hőmérséklete [ K ]
P_p	az abszolút nyomás a szivattyú bemenetén [kPa]
n	a szivattyú fordulatszáma [1/min]

A szivattyúfordulatszám függvényében a szivattyúnál fellépő nyomásingadozások és a szivattyú fordulatszám szlipje közötti kölcsönhatás kompenzálására a szivattyú fordulatszámából (n), a szivattyú bemenete és kimenete közti nyomáskülönbségből és a szivattyú kimenetén lévő abszolút nyomásból ki kell számítani a korrelációs függvényt (X_o) a következő képlettel:

Ahol:

X_o -	korrelációs függvény,
ΔP_p -	nyomáskülönbség a szivattyú be- és kimenete között [kPa]
P_a -	abszolút nyomás a szivattyú kimenetén (PPO + P_B) [kPa]

A mérési pontokra legkisebb négyzetek módszerével kell egyenest illeszteni a kalibrációs egyenletek előállításához, amelyek a következő alakúak:

V_o = D_o - M (X_o)

n = A - B (ΔPp)

D_o, M, A és B az egyenesek tengelymetszéke, illetve meredeksége.

2.2.11. Ha a CVS rendszernek több fordulatszáma van, akkor minden használt fordulatszámon kalibrálni kell. Az egyes fordulatszámokhoz tartozó kalibrálási görbéknek közel párhuzamosaknak kell lenniük, és az ordináta értékeknek (D_o) nagyobbaknak kell lenniük, ha a szivattyú szállítása csökken.

2.2.12. Gondos kalibrálással elérhető, hogy a kalibrálási egyenlet felhasználásával számított értékek ± 0,5%-on belül megegyezzenek a mért V_o értékkel. Az M értékek szivattyúnként eltérőek. A kalibrálást a szivattyú üzembe helyezésekor és minden nagyobb karbantartása után végre kell hajtani.

2.3. A kritikus áramlású Venturi - cső (CFV) kalibrálása

2.3.1. A CFV kalibrálásakor a kritikus áramlású Venturi áramlási egyenletét kell alkalmazni:

ahol:

Q_s -	térfogatáram [m³/min]
K_v -	kalibrálási együttható
P -	abszolút nyomás [kPa]
T -	abszolút hőmérséklet [K].

A gáz térfogatárama a belépő nyomás és hőmérséklet függvénye.

A következő kalibrálási eljárás megadja a kalibrálási együttható értékét a nyomás, a hőmérséklet és a levegő térfogatáram a mért értékein.

2.3.2. A CFV rendszer elektronikus részeinek kalibrálásánál a gyártójuk által javasolt eljárást kell alkalmazni.

2.3.3. A kritikus áramlású Venturi kalibrálása során az egyes jellemzőket a következő tűréshatárokon belüli pontossággal kell mérni:

légnyomás (korrigált) (P_B)		±0,03 kPa
léghőmérséklet az LFE-n (ETI)		±0,15 K
depresszió az LFE előtt (EPI)		±0,01 kPa
nyomásesés az LFE- n (EDP)		±0,0015 kPa
a levegő térfogatárama (Q_s)		±0,5%
depresszió a CFV bemenetén (PPI)		±0,02 kPa
hőmérséklet a CFV bemenetén (T_v)		±0,2 K.

2.3.4. A kalibráláshoz a III.13. ábra szerinti rendszert kell felépíteni, és ellenőrizni kell a rendszer tömítettségét. Az átfolyásmérő készülék és a kritikus áramlású Venturi közötti minden tömítetlenség erősen befolyásolja a kalibrálás pontosságát.

2.3.5. Teljesen ki kell nyitni az áramlásszabályozó fojtószelepet, be kell kapcsolni a fúvót, és megvárni a rendszer stabilizálódását. Regisztrálni kell az összes műszer által kijelzett értékeket.

2.3.6. Részlegesen zárni kell a fojtószelepet. Több fojtószelep állással legalább 8 mérést kell végrehajtani a Venturi kritikus áramlási tartományában.

III.13. ábra Hitelesítési összeállítás a CFS-CVS rendszerhez

2.3.7. A kalibrálás során regisztrált mérési értékeket kell felhasználni a következő számításokban. Az egyes mérési pontokon a levegő térfogatáramát (Q_s) az átfolyásmérő mérési értékei alapján kell kiszámítani a gyártó által megadott eljárással. Minden mérési ponthoz ki kell számítani a kalibrálási együttható értékét:

ahol:

Q_s - a mért térfogatáram [m³/min, 273,2 K hőmérsékleten és 101,33 kPa nyomáson]

T_v - hőmérséklet a Venturi- cső bemenetén [K]

P_v - abszolút nyomás a Venturi- cső bemenetén [kPa]

2.3.8. Meg kell szerkeszteni a K_v görbét a Venturi bemeneti nyomásának függvényében. A hangsebességen a K_v majdnem konstans. Az abszolút nyomás csökkenésével (a vákuum növekedésével) a Venturi már nem határolja az áramlási sebességet és K_v csökken. K_v ebből adódó változása nem megengedett, a CFV rendszer ebben a tartományban nem használható.

2.3.9. Legalább nyolc, a kritikus áramlási tartományban lévő mérési pontból ki kell számítani K_v átlagértékét és szórását. Ha a szórás meghaladja K_v átlagértékének 0,3%-át, akkor korrekciós intézkedésekre van szükség.

III/G. RÉSZ

A TELJES MÉRŐRENDSZER VIZSGÁLATA

1. A III. rész 4.7. pontjában foglalt előírásnak való megfelelőség vizsgálata során meg kell állapítani a teljes CVS-mintavevő rendszernek és az elemző készülékeknek az együttes pontosságát, ismert tömegű gázt bevezetve a rendszerbe, miközben az a szokásos jármű vizsgálatnak megfelelően működik. A gázelemzést el kell végezni, és meg kell határozni a szennyező anyag tömegét a III/H részben foglalt képletekkel, Abban az esetben, ha propánt bocsátanak a rendszerbe, a III/H. részben foglaltaktól eltérően a propánnak a normál állapotra vonatkozó 1,967 g/dm³ sűrűségét kell a számításban használni. A következő két eljárás kellő pontosságot biztosít az ellenőrzéshez.

1.1. Tiszta gáz (CO vagy C₃H₈) konstans térfogatáramának mérése kritikus áramlású mérőelemmel

1.1.1. A kritikus áramlású kalibrált mérőelemmel ismert mennyiségű tiszta gázt (CO vagy C₃H₈) kell be vezetni a CVS- rendszerbe. Ha a belépési nyomás kellően nagy, akkor a kritikus áramlású mérőelemmel beállított térfogatáram (q) független a mérőelem kilépési nyomásától (kritikus áramlás).

1.1.2. A CVS rendszert 5-10 percig működtetni kell, ugyanúgy, mint a kipufogógázok kibocsátásának a vizsgálatakor. A mintagyűjtő zsákban felfogott gázokat szokásos gázelemző készülékkel elemezni kell, és el kell végezni a szennyezőanyag tömegének kiszámítását. A mintagyűjtő zsákokban mért koncentrációt össze kell hasonlítani a hígító alagútban mért átlagos koncentrációval, valamint a gáztömegre kapott eredményeket össze kell hasonlítani a kritikus áramlású mérőelemmel beeresztett gáztömeggel. Ha a bevezetett gáznak a mérőelem szerinti és a CVS számítással meghatározott tömege vagy a gázkoncentrációk közötti eltérés meghaladja az 5%-ot, akkor a hiba okát meg kell állapítani, és meg kell szüntetni.

2. Meghatározott mennyiségű tiszta gáz (CO vagy C₃H₈) mérése gravimetrikus eljárással

2.1. A CVS- rendszernek gravimetrikus eljárással való vizsgálata az alábbiak szerint lehetséges. Egy kis, szénmonoxiddal vagy propánnal töltött palackot kell használni, és a palack tömegét ± 0,01 gramm pontossággal meg kell határozni. Ezt követően a CVS-rendszert 5-10 percig úgy kell működtetni, mint a kipufogógáz kibocsátás meghatározásának szokásos vizsgálata során, miközben CO-t vagy propánt injektálunk a rendszerbe. A tiszta gáz bevezetett mennyiségét a palack tömegének változását mérve kell meghatározni. Ezt követően elemezni kell a rendes körülmények között a kipufogógázokhoz alkalmazott zsákban gyűjtött gázokat, és el kell végezni a szennyezőanyag tömegének kiszámítását. A számított és gravimetrikus módszerrel mért tömegeket kell összehasonlítani. A beinjektált gázmennyiség 5%-át meghaladó eltérés esetén a hiba okát meg kell állapítani, és meg kell szüntetni.

III/H. RÉSZ

A KIBOCSÁTOTT SZENNYEZŐ-ANYAGOK TÖMEGÉNEK SZÁMÍTÁSA

1. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.1. A szennyezőanyagok tömegének számítása

A gáz halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátott tömegét az alábbi egyenlettel kell kiszámítani:

ahol:

M_i	-	az i-edik szennyező-anyag kibocsátott fajlagos tömege [g/km];
V_mix	-	a hígított kipufogógáz térfogata [dm³/vizsgálat, normál állapotra (273,2 K és 101,33 kPa) korrigálva];
Q_i	-	az i-edik szennyező-anyag sűrűsége [g/dm³, normál állapotban (273,2 K és 101,33 kPa)];
k_H	-	nedvességkorrekciós tényező a kibocsátott nitrogén-oxidok tömegének meghatározásához (HC és CO esetében nincs nedvességkorrekció);
C_i	-	az i-edik szennyező-anyag koncentrációja a higított kipufogógázban, ugyanazon szennyezőanyagnak a hígító levegőben levő koncentrátumával korrigálva [ppm];
d	-	a menetciklusnak megfelelő útszakasz [km]

1.2. A higított kipufogógáz térfogatának meghatározása (V_mix)

1.2.1. A térfogat számítása változó hígítású mintavevő rendszerben, amelyben kritikus áramlású mérőtorok vagy Venturi szabályozza az állandó áramlást.

Folyamatosan regisztrálni kell a térfogatáramra jellemző értékeket, és ki kell számítani a vizsgálat alatt a rendszeren átáramló teljes gáztérfogatot.

1.2.2. A térfogat számítása térfogat-kiszorításos szivattyúval ellátott mintavevő rendszerben.

A térfogat-kiszorításos szivattyúval ellátott mintavevő rendszerek esetében a hígított kipufogógáz térfogatát a következő képlettel kell kiszámítani:

V = V_o ^. N

ahol:

V	-	a hígított kipufogógáz térfogata (a korrekció előtt) [dm³/vizsgálat];
V_o	-	a térfogat-kiszorításos szivattyú által szállított gáztérfogat vizsgálati feltételek között [dm³/fordulat];
N	-	a szivattyú fordulatainak száma a vizsgálat során.

1.2.3. A hígított kipufogógáz térfogat-korrekciója normál állapotra

A hígított kipufogógáz térfogatát a következő képlettel kell normál állapotra korrigálni:

P_B	-	a légnyomás a vizsgáló helyiségben [kPa]
P_i	-	a térfogat-kiszorításos szivattyú bemenetén mért vákuum és a környezeti légnyomás közötti nyomáskülönbség [kPa]
T_p	-	a hígított kipufogógáz átlagos hőmérséklete a térfogat-kiszorításos szivattyú bemenetén a vizsgálat során [K]

1.3. A mintazsákban levő szennyező-anyagok korrigált koncentrációjának kiszámítása (C_i)

ahol:

C_i	-	az i-edik szennyező-anyag koncentrációja a hígított kipufogógázban, ugyanazon szennyező-anyagnak a hígító levegőben koncentrációjával korrigálva [ppm];
C_e	-	az i-edik szennyező-anyag koncentrációja a hígított kipufogógázban [ppm]
C_d	-	az i-edik szennyező-anyag mért koncentrációja a hígító levegőben [ppm]
DF	-	hígítási tényező.

A hígítási tényező kiszámítása:

ahol:

C_CO2	-	a CO₂ koncentráció a hígított kipufogógáz mintazsákjában [V/V%]
C_HC	-	a szénhidrogén-koncentráció a hígított kipufogógáz mintazsákjában [ppm szénegyenértékként]
C_CO	-	a CO koncentráció a a hígított kipufogógáz mintazsákjában [ppm].

1.4. A nedvességkorrekciós tényező számítása a NO_x-hoz (k_H)

A következő képletet kell alkalmazni a nitrogén-oxidok koncentrációjánál a nedvesség hatásának a korrigálására:

Az utóbbi képletben:

H	-	abszolút nedvesség [g H₂O/ kg száraz levegő]
R_a	-	a környezeti levegő relatív nedvességtartalma [%]
P_d	-	a környezeti levegő telítési gőznyomása [kPa]
P_B	-	a vizsgáló helyiség légnyomása [kPa].

2. SZÁMÍTÁSI PÉLDA

2.1. Vizsgálati eredmények

2.1.1. Környezeti feltételek:

Környezeti hőmérséklet:	T_k= 23 °C = 296,2 K
Légnyomás:	P_B = 1O1,33 kPa
Relatív páratartalom:	R_a = 60%
A telítettségi gőznyomás vízre:	P_d = 3,2 kPa H₂O, 23°-on

2.1.2. A mért és a normál állapotnak (lásd az 1. pontot) megfelelően korrigált hígított térfogat:

V_mix = 51,961 m³

2.1.3. A mintazsákban gyűjtött gázminta gázelemző készülékeken kijelzett koncentrációértékei:

Szennyezőanyag	A hígított kipufogó-gáz minta	a hígító levegő minta
	HC ⁽¹⁾	92	ppm	3,0		ppm
	CO	470	ppm	0	ppm
	NO_x	70	ppm	0	ppm
	CO₂	1,6	V/V%	0,03		ppm
⁽¹⁾ppm szénegyenértékben kifejezve.

2.2. Számítások

2.2.1. Nedvesség-korrekciós tényező (k_H) (1.4. pont)

H =	6,211 ⋅ R_a⋅ P_d
	P_B − P_d ⋅ R_a⋅ 10^-2
H =	6,211 ⋅ 60⋅ 3,2
	101,33 − (2,81 ⋅ 0,6)

H = 10,5092

k_H =	1
	1 −0,0329 ⋅(H −10,71)

k_H =	1
	1 −0,0329 ⋅(10,5092 −10,71)

k_H = 0,9934

2.2.2. Hígítási tényező (DF) (1.3. pont)

DF =	13,4
	C_CO2 + (C_HC + C_CO) 10 ^-4

DF =	13,4
	1.6 + (92 + 470) 10^-4

DF = 8,091

2.2.3. A mintazsák korrigált koncentrációjának és a kibocsátott szennyezőanyag tömegének számítása

2.2.3.1. HC emissziós tömeg (1.3. és 1.1. pont):

C_i =	C_e - C_d (1 –	1	)
		DF

C_HC =	92-3 (1 –	1	)
		8.091

C_HC = 89,371

M_HC =	C_HC^.V_mix ^.ρ_HC	1
		d

ρ_HC = 0,619 [g/dm³] benzin és gázolaj esetében

ρ_HC = 0,649 [g/dm³] PB-gáz esetében

ρ_HC = 0,714 [g/dm³] földgáz esetében’

M_HC =	89,371^.51961 ^.0,619^. 10^-6	1
		d

M_HC =	2,88	g/km
	d

2.2.3.2. CO emissziós tömeg (1.1. pont)

M_CO =	C_CO^.V_mix ^.ρ_CO	1
		d

ρ_CO = 1,25 [g/dm³]

M_CO =	470 ^.51961 ^.1,25^. 10^-6	1
		d

M_HC =	30,5	g/km
	d

2.2.2.3. NO_x - emissziós tömeg (1.1.; 1.4. és 2.2.1. pont)

M_NO_X=	C_NO_X^.V_mix ^.ρ_NO_X^.k_H	1
		d

ρ_NO_X = 2,05 [g/dm³]

M_NO_X=	70^.51961 ^.2,05^.0,9934 ^.10^-6	1
		d

M_HC =	7,41	g/km
	d

3. KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK A KOMPRESSZIÓ-GYÚJTÁSÚ MOTOROKRA

3.1. A szénhidrogének mérése kompresszió-gyújtású motorok esetén

3.1.1. A kompresszió-gyújtású motorok által kibocsátott szénhidrogén tömegének a meghatározásához az átlagos szénhidrogén-koncentrációt a következő képlet felhasználásával kell kiszámítani:

ahol:

_{a fűtött lángionizációs analizátor által mért értékek integrálja a t}₁– t₂vizsgálati időre

C_e - szénhidrogén-koncentráció a hígított kipufogógázban [ppm C₁-ben]

3.1.2. C_e-t kell behelyettesíteni C_HC helyére az 1. és 2. pontban foglalt összes egyenletben .

3.2. Részecske-meghatározás

3.2.1. A szűrőn átmenő gázmintának a hígítóalagútból a szabadba vezetése esetén a részecske-kibocsátást - M_p [g/km] - az alábbi egyenlettel kell kiszámítani:

3.2.2. A szűrőn átmenő gázmintának a hígítóalagútba visszavezetése esetén a részecske-kibocsátást - M_p [g/km] - az alábbi egyenlettel kell kiszámítani:

3.2.3. A 3.2.1. és 3.2.2. pontban

V_mix	-	a hígított kipufogógáz térfogata normál állapotban(1.1. pont),
V_ep	-	a részecske-szűrőn átáramoltatott kipufogógáz térfogata normál állapotban,
P_e	-	a szűrő által leválasztott részecskék tömege [g]
d	-	a menetciklusnak megfelelő útszakasz [km]
M_p	-	részecske-kibocsátás [g/km].

IV. RÉSZ

II. TÍPUSVIZSGÁLAT – A SZÉNMONOXID-KIBOCSÁTÁS ALAPJÁRATON

1. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

Jelen részben foglaltak szerint kell végrehajtani az I. rész 5.3.2. pontja szerinti II. típusú vizsgálatot.

2. MÉRÉSI FELTÉTELEK

2.1. Tüzelőanyag

2.1.1. A mérések során a IX. részben megadott referencia tüzelőanyagot kell használni.

2.1.2. A benzinnel és autógázzal (PB-gázzal vagy földgázzal) is üzemeltethető járműveket az I. vizsgálatnál használt referencia tüzelőanyagokkal kell vizsgálni.

2.2. Környezeti viszonyok

A vizsgálat idején a környezeti hőmérséklet 293 - 303 K (20 - 30 ^oC) között legyen.

2.3. A jármű előkészítése

Mérés előtt járatni kell a jármű motorját, amíg a hűtőközeg és a kenőanyag hőmérséklete, valamint a kenőanyag nyomása a közepes üzemi értéket el éri.

2.4. A sebességváltó beállítása

2.4.1. A kézi sebességváltóval vagy félautomatikus sebességváltóval ellátott járművek esetében a vizsgálatot a sebességváltó "üres" állásában, zárt tengelykapcsolóval kell végrehajtani.

2.4.2. Az automatikus sebességváltóval ellátott járművek esetében a váltónak a vizsgálat során a "semleges" vagy a "parkolási" állásban kell lennie.

2.5. Alapjárati beállító elemek

2.5.1. Az alapjárati beállító elemek a járműnek azok a részei, amelyekkel a motor alapjárati viszonyai megváltoztathatók, és amelyek a 2.5.1.2. pontban megadott szerszámokkal is állíthatók.

2.5.1.1. Nem minősülnek alapjárati beállító elemnek a tüzelőanyag és levegő áramlását befolyásoló kalibrált elemek, valamint azok az elemek, amelyeknek az állításához olyan biztosítóeszközöket kell eltávolítani, amelyek rendes körülmények között megakadályozzák, hogy illetéktelenek állíthassanak a motoron.

2.5.1.2. Azok a szerszámok, amelyekkel állítani lehet az alapjárati beállító elemeket: csavarhúzók (egyenes és kereszthornyos csavarokhoz), csavarkulcsok (csillagkulcs, villáskulcs vagy állítható csavarkulcs), fogók, imbusz kulcsok.

2.5.2. A mérési pontok meghatározása

2.5.2.1. Elsőként ellenőrizni kell a gyártó által meghatározott feltételek szerinti beállításokat.

2.5.2.2. Minden folyamatosan állítható beállító elemhez kellő számú jellemző állást kell rögzíteni.

2.5.2.3. A beállító elem minden lehetséges állásában meg kell mérni a kipufogógázok szénmonoxid-tartalmát. A folyamatosan állítható beállító elemek esetében azonban csak a 2.5.2.2. pont szerinti állásokat kell figyelembe venni.

2.5.2.4. A II. típusú vizsgálat eredményét a következő két feltétel legalább egyikének teljesülése esetén lehet megfelelőnek minősíteni:

2.5.2.4.1. a 2.5.2.3. pontnak megfelelően mért értékek egyike sem haladja meg a határértéket,

2.5.2.4.2. az egyik beállító elem folyamatos változtatása és a többi változatlan állásban tartása mellett kapott legnagyobb érték nem haladja meg a határértéket, és ez a feltétel a változtatotton kívüli többi beállító elem különböző beállítási kombinációival is teljesül.

2.5.2.5. A beállító elemek lehetséges helyzetét a következők korlátozzák:

2.5.2.5.1. a következő két érték közül a nagyobbik: a motorral elérhető legkisebb alapjárati motorfordulatszám, illetve a gyártó által ajánlott alapjárati fordulatszám mínusz 100 min^-1,

2.5.2.5.2. a következő három érték közül a legkisebb: a legnagyobb motorfordulatszám, amely az alapjárati beállító elemekkel beállítható; a gyártó által ajánlott alapjárati fordulatszám plusz 250 min^-1; az automatikus tengelykapcsoló bekapcsolási fordulatszáma.

2.5.2.6. Tilos olyan alapjárati beállításokat választani mérési pontokként, amelyek nem teszik lehetővé a motor kifogástalan működését. A több porlasztóval ellátott motorok esetében az összes porlasztónak azonos módon kell beállítva lennie.

3. GÁZ MINTAVÉTEL ÉS ELEMZÉS

3.1. A kipufogógázokból a mintát közvetlenül a kipufogócsőből vagy a kipufogócsövet a CVS rendszerrel összekötő csőből kell venni a lehető legközelebb a kipufogócsőhöz.

3.2. A szén-monoxid (C_CO) és a szén-dioxid (C_CO2) koncentrációkat a kalibrálási görbék felhasználásával a kijelzett értékek alapján vagy a mérőműszerek regisztrátumából kell meghatározni.

3.3. A négyütemű motorok korrigált szén-monoxid koncentrációja a következő:

3.4. A mért C_CO-koncentrációt (3.2. pont) nem kell korrigálni a 3.3. pont szerinti képlettel, ha a mért koncentrációk összege (C_CO + C_CO2) a négyütemű motorok esetében legalább 15.

V. RÉSZ

III. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT – A FORGATTYÚHÁZBÓL SZÁRMAZÓ GÁZEMISSZIÓ VIZSGÁLATA

1. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

Jelen részben foglaltak szerint kell végrehajtani az I. rész 5.3.3. pontja szerinti III. típusú vizsgálatot.

2. A VIZSGÁLANDÓ JÁRMŰ, ILLETVE MOTOR

2.1. A III. típusú vizsgálatot külső gyújtású motorral szerelt, az I., illetve II. típusú vizsgálatokon már átesett járműveken kell elvégezni.

2.2. Az összes motoron - a szivárgásmenteseken is - végre kell hajtani a III. típusú vizsgálatot, kivéve azokat, amelyeknél konstrukciós okokból a legkisebb szivárgás is elfogadhatatlan üzemzavart okozhat (például fekvő, ikerhengeres motorok).

3. VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

3.1. Be kell állítani az alapjáratot a gyártó ajánlásai szerint.

A rendeletet a 106/2007. (XII. 23.) GKM rendelet 8. § (2) bekezdésének i) pontja hatályon kívül helyezte 2008. január 1. napjával.

A Bizottság 2003. február 27-én hozott – az elhasználódott járművekre vonatkozó az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelve alá tartozó járművekhez használt alkatrészek és anyagok kódolási szabványáról szóló – 2003/138/EK határozatának mellékletét.

A gépjárműfenntartó tevékenység személyi és dologi feltételeiről szóló 1/1990. (IX. 29.) KHVM rendelet.

⁴

Az 5. § (2) bekezdését a 126/2005. (XII. 29.) GKM rendelet 4. § (4) bekezdésének d) pontja hatályon kívül helyezte.

⁵

A 6. § (1) bekezdését a 45/2007. (IV. 4.) GKM rendelet 5. § (1) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.

⁶

A gépjárműfenntartó tevékenység személyi és dologi feltételeiről szóló 1/1990. (IX. 29.) KHVM rendelet.

⁷

A 11. § b) pontját a 16/2007. (II. 2.) GKM rendelet 2. § b) pontja hatályon kívül helyezte.

⁸

A 12. § (3) bekezdését a 20/2006. (IV. 19.) GKM rendelet 3. § (5) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.

⁹

A 2. számú mellékletet a 16/2007. (II. 2.) GKM rendelet 2. § b) pontja hatályon kívül helyezte.

¹⁰

A 3. számú mellékletet a 126/2005. (XII. 29.) GKM rendelet 4. § (4) bekezdésének d) pontja hatályon kívül helyezte.

¹¹

Ez a melléklet a Tanács 70/220/EGK irányelvével, és az azt módosító, a Tanács 98/69/EK, a Tanács 98/77/EK, a Tanács 1999/102/EK, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2001/1/EK és 2001/100/EK, valamint a Bizottság 2003/76/EK irányelvével összeegyeztethető, valamint az ENSZ-EGB 83. számú előírás 05 változatával egyenértékű szabályozást tartalmaz.

¹²

Lásd a Tanács 88/351/EGK irányelvével módosított, a Tanács 70/220/EGK irányelvének 1. cikke szerinti érvényességi tartományt, HL. L 197, 1983. 7. 20., 1. oldal

¹³

A Tanács 70/156/EGK irányelv 11. cikke (3) bekezdése.

¹⁴

A középső zóna meghatározása a következőképpen történik: A jármű megfelel a 3.2.1. vagy a 3.2.2. pontban foglaltaknak, de a szabályozott szennyezőanyag kibocsátás a hozzá tartozó ( I. rész 5.3.1.4. táblázat A sorában foglalt) határérték x 2,5 szorzatot nem haladja meg.

¹⁵

A „hiba-zóna” meghatározása a következőképpen történik: bármely szabályozott szennyezőanyag mért kibocsátása a hozzá tartozó ( I. rész 5.3.1.4. táblázat A sorában foglalt) határérték x 2,5 szorzatot meghaladja.

¹⁶

A megadott 2 másodperces idő magában foglalja a fokozatváltás idejét és szükség esetén egy bizonyos időközt a menetciklusra való beálláshoz.

¹⁷

ISO 2575-1982 (E) nemzetközi szabvány: "Közúti járművek — jelképek szabályozó, jelző és visszajelző készülékekhez", 4.36. jelkép.

¹⁸

Ez a követelmény csak 2003. január 1-jétől vonatkozik olyan új típusú járművekre, amelyeknél a motorvezérlő rendszer elektronikus sebesség-bemenőjelet kap. Vonatkozik minden 2005. január 1-je után üzembe helyezett új típusú járműre.

¹⁹

A Tanács 70/156/EGK irányelv 4. cikke.

²⁰

Az ER. A. Függelékének A/2.számú melléklete szerint.

²¹

Ez a melléklet nem vonatkozik az olyan csere-katalizátorokra, melyeket fedélzeti diagnosztikai rendszerrel ellátott M1 és N1 kategóriájú járműre kívánnak felszerelni.

²²

Ha a jelen rész 6.2.1. pontja alatt mért HC érték magasabb, mint a jármű típus-jóváhagyásakor mért érték, akkor a pozitív gyújtású motorral felszerelt járművek bemutató tesztjének céljaira, a különbséget hozzá kell adni, a XI. rész 3.3.2. pontjában említett küszöbértékhez, amire a XI/A. rész 1. pontjában megállapított határérték eltérés vonatkozik.

²³

1. Németország; 2. Franciaország; 3. Olaszország; 4. Hollandia; 5. Svédország; 6. Belgium; 9. Spanyolország; 11. Egyesült Királyság; 12. Ausztria; 13. Luxemburg; 17. Finnország; 18. Dánia; 21. Portugália; 23. Görögország; IRL. Írország

²⁴

Az I. rész 5.3.1.4. pontban meghatározott és ahhoz a változathoz tartozó határértékek szerinti szennyezőanyagok, amely alapján a jármű az eredeti katalizátorral típus-jóváhagyást kapott.

^*)

A számozás és a lábjegyzetek megegyeznek az ER A. Függeléke A/1. számú mellékletének számozásával. Jelen típusjóváhagyáshoz nem tartozó tételek elmaradnak.

¹⁾

() A nem kívánt törlendő.

²⁵

Ez a melléklet megegyező szabályozást tartalmaz az Európai Parlament és a Tanács – a gyalogosok és más sérülékeny úthasználók védelmére vonatkozó követelményekről a gépjárművel történő ütközés esetén, valamint a Tanács 70/156/EGK irányelvének módosításáról szóló – 2003/102/EK irányelvével.

²⁶

Ez a melléklet megegyező szabályozást tartalmaz a Tanács − a vezetőtérből való kilátásra (a látómezőre) vonatkozó követelményekről szóló − 77/649/EGK, és az azt módosító 90/630/EGK irányelvével.

²⁷

28 Kihirdetve a Hivatalos Lap 2004. 02. 04. napján megjelent L 31 (p 21 - 69.) számában.

¹⁾

1 Szükség szerint törlendő

^1.

1 Szükség szerint törlendő

²⁸

A 8. számú mellékletet a 20/2006. (IV. 19.) GKM rendelet 3. § (5) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Önkormányzati rendeletek
Jogszabálykereső
{{ page.url }}

Megnyitottak

{{ page.url }}

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

35/2004. (III. 30.) GKM rendelet

a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet módosításáról¹

Változott rendelkezések

Megnyitottak

Megnyitottak

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

35/2004. (III. 30.) GKM rendelet

a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet módosításáról1

Változott rendelkezések

Megnyitottak

Megnyitottak

a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet módosításáról¹