Kifejezéskereső
304/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet
a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaság kamatkiegyenlítési rendszeréről szóló 85/1998. (V. 6.) Korm. rendelet módosításáról
2006.01.01.
A Kormány a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló, többször módosított 1994. évi XLII. törvény 26. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:
1. § A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaság kamatkiegyenlítési rendszeréről szóló 85/1998. (V. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
1. § „(1) E rendelet hatálya a Törvény 1. §-ának (5) bekezdésében és 2. §-ának (2) bekezdésében meghatározott pénzügyi szolgáltatások keretében az Eximbank által a magyar áruk létrehozásához és értékesítéséhez, valamint a szolgáltatásokhoz
a) a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú melléklete I.10.1 és I.10.2. a) pontja szerint nyújtott exporthitelekre; valamint a belföldi és külföldi hitelintézeteknek nyújtott exporthitelekre (a továbbiakban: refinanszírozási hitelek), és
b) a Hpt. 2. számú melléklete I.10.2. b) pontjában szereplő pénzkölcsönügyletek közül a külkereskedelmi szerződésből eredő, legalább két éves kockázati időtartamú exportköveteléshez adott megelőlegezésre, illetve engedményezés (faktoring, forfeit ügylet) keretében történő megvásárlására, leszámítolására (a továbbiakban: pénzkölcsön)
terjed ki, amelyek esetében a hitelszerződések, illetve pénzkölcsönszerződések futamideje legalább két év és a kamatláb a futamidő alatt rögzített.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt futamidőre, illetve kockázati időszakra vonatkozó korlátozás nem vonatkozik azokra a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: KKV törvény) meghatározásának megfelelő mikro-, kis- és középvállalatokra, amelyeknél a KKV törvény éves nettó árbevételre vonatkozó előírásainak értelemszerű alkalmazásával számított éves exportforgalom nem haladja meg a 2 000 000 EUR-t. Az Eximbanknak az ilyen ügyletekre vonatkozó kamatfeltételeit és díjait – a 4. §-ban foglaltaktól eltérően – a szóban forgó kockázatvállalásra az Európai Unió tagállamaiban székhellyel rendelkező, hasonló szolgáltatást nyújtó exportfinanszírozó intézmények által felszámított kamatokhoz és díjakhoz kell igazítania, figyelembe véve a külföldi vásárlók korlátozott számát, a finanszírozott vállalkozás jellegzetességeit és a járulékos költségeket.”
2. § Az R. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
2. § „Az Eximbank a kamatkiegyenlítési rendszerbe bevonható exporthiteleket, illetve pénzkölcsönöket a belföldi székhelyű, magyar árukat, szolgáltatásokat exportáló gazdálkodó szervezeteknek, ezek vevőinek, továbbá belföldi és külföldi hitelintézeteknek nyújthat.”
3. § Az R. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
3. § „E rendelet alkalmazása szempontjából
a) bázisköltség: a kamatkiegyenlítési rendszerben az Eximbank által nyújtott hitelek és pénzkölcsönök költségét a bázisköltség fejezi ki. A bázisköltség az Eximbanknál felmerülő forrásszerzési költség, banküzemi költség (banküzemi spread) és a kockázati felár fedezete;
b) kockázati időtartam az 1. § alkalmazásában: a követelés hátralévő futamideje alapján az Eximbank kockázata szempontjából számított időtartam;
c) diszkontkamatláb: az az éves szintű kamatláb, amely a futamidő alatt a faktorált, forfetírozott, leszámítolt exportkövetelések hátralévő, még nem törlesztett összegére (névértékére) vetítve, a diszkontértékkel (jelenértékkel) megegyező összegű exporthitelnyújtás esetén az exporthitelekre érvényesített – a két éves és két éven túli futamidejű a 7. § (3) bekezdésében meghatározott legkisebb kamatlábbal, a két éven belüli futamidejű exporthiteleknél az 1. § (2) bekezdésében meghatározott kamatfeltételekkel számított – kamattal egyező hozamot eredményezne. A faktorált, forfetírozott, leszámítolt követelések diszkontértékének (jelenértékének) számításakor a 7. § (3) bekezdés, illetve az 1. § (2) bekezdés szerinti kamatlábakat kell alapul venni. [d = ((1–D)/t)*n ; ahol „d” az éves szintű diszkontkamatláb századrésze; „n” az éven belüli elszámolási időszakok száma; „D” a diszkonttényező: 1/(1+i/n)t; „i” a 7. § (3) bekezdés, illetve az 1. § (2) bekezdés szerinti kamatláb éves szinten meghatározott mértékének századrésze; „t” az években kifejezett futamidő és az éven belüli elszámolási időszakok számának szorzata];
d) diszkontérték (jelenérték) a c) pont alkalmazásában: a faktorált, a forfetírozott, a leszámítolt követelés és a diszkonttényező szorzata;
e) export: olyan termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás, amelyet a gazdálkodó szervezet a számviteli szabályok szerint exportárbevételként számol el, azzal, hogy a szolgáltatásnyújtás teljesítésének helye a szerződésben – az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény előírásaitól függetlenül meghatározott – egyértelműen rögzített, a magyar államhatáron kívüli azon terület (külföld), ahol a vevő a szolgáltatást igénybe veszi, élvezi;
f) szállítói hitel: olyan tagállami származású áruk vagy szolgáltatások exportjáról szóló, egy vagy több szállító és egy vagy több vevő közötti kereskedelmi szerződésre vonatkozik, ahol a vevő(k) vállalja (vállalják), hogy a szállító(k)nak készpénzzel vagy hitelmegállapodás keretében fizet(nek);
g) vevőhitel: olyan kereskedelmi szerződést finanszírozó, egy vagy több pénzügyi intézmény és egy vagy több kölcsönvevő közötti, egy vagy több tagállamból származó termékek és szolgáltatások exportjáról szóló hitelszerződésre vonatkozik, ahol a hitelintézet(ek) vállalja (vállalják), hogy a szállító(k)nak a kölcsön alapjául szolgáló ügylet alapján készpénzben fizet(nek) a vevő(k)/kölcsönvevő(k) nevében, míg a vevő(k)/kölcsönvevő(k) lejáratkor visszafizetik azt a hitelintézet(ek)nek;
h) Kamatkiegyenlítési Rendszer Szakértői Bizottság (a továbbiakban: CIRR Bizottság): a Pénzügyminisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a Magyar Fejlesztési Bank Rt. és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. által delegált tagokból, valamint az Eximbank szakértőiből álló bizottság,”
4. § Az R. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
4. § „Az 1. §-ban meghatározott, két éves és két éven túli futamidejű exporthitelek és pénzkölcsönök kamatfeltételei, leghosszabb futamideje, legkisebb készpénzhányada és a türelmi idő, valamint egyéb feltételek tekintetében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) „A hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló megállapodás” (a továbbiakban: Megállapodás) szerződéskötés időpontjában hatályos rendelkezései az irányadóak.”
5. § (1) Az R. 5. §-a (2) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„A kamatkiegyenlítés exporthitelek és pénzkölcsönök finanszírozásához csak akkor vehető igénybe, ha”
(2) Az R. 5. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„a) az ügyletben résztvevők írásban nyilatkoznak arról, hogy az OECD Vesztegetésről és a hivatalosan támogatott exporthitelekről szóló cselekvési nyilatkozatában foglaltak értelmében nem vettek részt az ügylettel kapcsolatos vesztegetésben és nincs tudomásuk korrupcióról;”
6. § (1) Az R. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kamatkiegyenlítési rendszerbe vont exporthitel-, illetve pénzkölcsön szerződés alapját képező külkereskedelmi szerződés alapján a belföldi gazdálkodó szervezet által teljesített exportnak legalább fele részben magyar származásúnak kell minősülnie, illetve a belföldi gazdálkodó szervezet által külföldön megvalósított – 5 millió EUR-t meghaladó – építési, szerelési fővállalkozói szerződés értékének legalább egynegyed részben magyar származású exportnak kell minősülnie. Az e bekezdésben előírtnál kisebb magyar hányad esetén a finanszírozás csak a magyar hányad exporthitelezésére, valamint az 1. § szerinti megelőlegezésére terjedhet ki.”
(2) Az R. 6. §-a (2) bekezdésének bevezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az exporthitel, illetve pénzkölcsön által finanszírozott fővállalkozói szerződés teljesítésében kizárólag az Európai Unió egy vagy több tagállamából származó alvállalkozó vesz részt, a kamatkiegyenlítési rendszerbe bevonható idegen tartalom aránya a következő:”
(3) Az R. 6. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az Eximbank által az exporthitel-, illetve pénzkölcsön szerződésekben felszámított kamatláb mértékében és a felszámított bankköltségekben nem lehet eltérés arra tekintettel, hogy a fővállalkozó hazai vagy más, az Európai Unió többi tagállamából származó alvállalkozót vesz igénybe.”
(4) Az R. 6. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A származás megállapítására a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 19. §-ában, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet II. Címének 2. fejezetében foglalt rendelkezések az irányadók.
(7) Az áruk magyar származásának megállapítására és igazolására a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 19. §-ában foglaltak, a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet 23. §-ában foglaltak, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet 48. cikkében foglaltak az irányadók, azzal, hogy a külkereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet köteles a származási bizonyítványt az annak kiadására felhatalmazott szervtől beszerezni és azzal az (1) bekezdésben foglaltak teljesülését az Eximbank, refinanszírozás esetén a finanszírozó bank felé igazolni.”
7. § Az R. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A két éves és két éven túli futamidejű exporthitelek, illetve megelőlegezés legkisebb kamatlába az OECD Megállapodás által meghatározott, a finanszírozási feltételeket rögzítő exporthitel szerződés megkötésének időpontjában a hitelnyújtás devizanemére érvényes, az OECD titkárság által közzétett CIRR kamatláb (a továbbiakban: CIRR), amely kamatláb rögzített a teljes futamidő alatt.”
8. § Az R. 8. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A két éven belüli futamidejű refinanszírozási hitelek legkisebb kamatlába az 1. § (2) bekezdése szerint megállapított kamatláb mínusz 2%.
(2) A két éves és két éven túli futamidejű refinanszírozási hitelek legkisebb kamatlába belföldi hitelintézetek esetében a 7. § (3) bekezdésében szereplő kamatláb mínusz 2%.”
9. § (1) Az R. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az Eximbank külföldi hitelintézetnek csak vevőhitel vagy vevőhitelkeret konstrukcióban, külföldi vevő finanszírozására nyújthat refinanszírozási hitelt és csak akkor, ha az vállalja, hogy e forrást legalább az Eximbankkal kötött hitelszerződésben rögzített kamatlábon adja tovább. E bekezdés alkalmazásában a 3. § g) pontjától eltérően a származásra 6. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.”
(2) Az R. 9. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A külföldi hitelintézeteknek nyújtott két éves és két éven túli futamidejű refinanszírozási hitelek legkisebb kamatlába a 7. § (3) bekezdésében szereplő kamatláb.”
10. § Az R. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
10. § „A kamatkiegyenlítés alapjául szolgáló bázisköltséget az Eximbank javaslatára a CIRR Bizottság negyedévente határozza meg a megelőző negyedév utolsó hónapjának 25. napjáig. A CIRR Bizottság által megállapított banküzemi költség nem haladhatja meg a jóváhagyott üzleti tervben szereplő mértéket. Minden hitel- és pénzkölcsön szerződés kamatkiegyenlítésénél az adott negyedévben érvényes bázisköltség mértékét kell alkalmazni. A CIRR Bizottság hagyja jóvá az 1. § (2) bekezdésében szereplő kamatokra és díjakra vonatkozó számítási módszert.”
11. § (1) Az R. 11/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
11/A. § „(1) Az Eximbank által a Törvény 6. § (1) bekezdésének b) pontja alapján nyújtott garanciának (a továbbiakban: garancia) meg kell felelnie a szerződéskötés időpontjában hatályos OECD Megállapodásban foglaltaknak.”
(2) Az R. 11/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A két éves és két éven túli futamidejű exporthitelhez nyújtott garanciáért felszámított díj nem lehet alacsonyabb az OECD Megállapodásban előírtak alapján felszámítandó minimális díjszintnél. A felszámított díjnak tükröznie kell a felmerülő összes kockázatot, és fedeznie kell az Eximbank hosszú távú működési költségeit. A két éven belüli futamidejű garanciáért felszámított díjakat az e bekezdésben meghatározott elvek szerint, az 1. § (2) bekezdésében a díjakra vonatkozó előírások figyelembevételével kell meghatározni.”
(3) Az R. 11/A. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az Eximbank által nyújtott, az (1) bekezdés szerinti garanciával finanszírozott ügylet esetében – ha a teljesítésben külföldi székhelyű alvállalkozó is részt vesz, – az alvállalkozónak nyújtható garanciákra megfelelően alkalmazni kell a 6. § (2), (3), (4) és (5) bekezdéseiben foglaltakat.”
(4) Az R. 11/A. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az Európai Unió Tanácsa által létrehozott, a hitelbiztosításra, a hitelgaranciákra és a pénzügyi hitelekre vonatkozó politika koordinálásával foglalkozó csoport, valamint a Bizottság I. Főigazgatósága felé fennálló, az Európai Közösségek jogszabályaiban meghatározott adatszolgáltatási, bejelentési kötelezettségeket – az előírt formában, tartalommal és határidőben – az Eximbank végzi, és az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben eljár ezekben a testületekben. Az Eximbanknak a jelen rendelet hatálya alá eső, közép- és hosszú lejáratú, azaz a két éves és két éven túli futamidejű szállítói, illetve vevőhiteleket magában foglaló garanciaügyleteihez kapcsolódóan a mellékletben foglalt valamennyi eljárást le kell lefolytatnia. Az Eximbank a közép- és hosszú lejáratú ügyleteinél a jelen rendeletben rögzített garancia feltételektől eltérő feltételeket alkalmazhat, feltéve, hogy az ilyen esetekben a melléklet 1, 2., 3. és 4. pontjában foglalt kötelező bejelentési eljárásokat lefolytatja.”
(5) Az R. 11/A. §-a a következő (10)–(13) bekezdésekkel egészül ki:
„(10) Az (1) bekezdés szerinti garanciánál az exporthitel szerződéshez nyújtott garancia alapját képező külkereskedelmi szerződés alapján a belföldi gazdálkodó szervezet által teljesített exportnak legalább fele részben magyar származásúnak kell minősülnie, illetve a belföldi gazdálkodó szervezet által külföldön megvalósított – 5 M EUR-t meghaladó – építési, szerelési fővállalkozói szerződés értéke legalább egynegyedének magyar származású exportnak kell minősülnie. Az e bekezdésben előírtnál kisebb magyar hányad esetén a 11/A. § (1) bekezdésében meghatározott exporthitel-garancia csak a magyar hányadra terjedhet ki.
(11) A származás megállapítására a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 19. §-ában, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet II. Címének 2. fejezetében foglalt rendelkezések az irányadók.”
(12) Az áruk magyar származásának megállapítására és igazolására a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 19. §-ában foglaltak, a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet 23. §-ában foglaltak, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet 48. cikkében foglaltak az irányadók, azzal, hogy a külkereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet minden esetben köteles a származási bizonyítványt az annak kiadására felhatalmazott szervtől beszerezni és azzal a (10) bekezdésben foglaltak teljesülését az Eximbank felé igazolni.
(13) A Törvény 6. § (1) bekezdése szerinti készfizető kezesség az (1) bekezdésben foglaltak mellett kiterjed az Eximbank által vállalt, az 1. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén a két éven belüli futamidejű exporthitelekhez nyújtott garanciára. Az e bekezdés alapján nyújtott garanciáknál az Eximbanknak alkalmaznia kell a (6) bekezdésben, valamint a (10)–(12) bekezdésben foglaltakat is.”
12. § Az R. a következő 11/B. §-al egészül ki:
„
11/B. § Az Eximbank a garanciabeváltás kapcsán a jogosultat megillető összeget határidős beszedési megbízás benyújtásával igényli a központi költségvetésből.”
13. § Az R. az e rendelet mellékletében meghatározott melléklettel egészül ki.
14. § (1) Ez a rendelet 2006. január 1-jén lép hatályba, rendelkezései a 11. § (4) bekezdése és a melléklet kivételével a hatálybalépés után megkötött exporthitel-, pénzkölcsön- és garancia-szerződésekre az irányadóak.
(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az R. 7. §-ának (4) bekezdése, 8. §-ának (4) bekezdése és 9. §-ának (4) bekezdése.
(3) Ez a rendelet a Tanács 1988. május 7-én kelt, a közép- és hosszú lejáratú fedezettel rendelkező ügyletek exporthitel-biztosításával kapcsolatos főbb rendelkezések összehangolásáról szóló 98/29/EK irányelvnek való megfelelést szolgálja.
15. § E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaság kamatkiegyenlítési rendszeréről szóló 85/1998. (V. 6.) Korm. rendelet módosításáról szóló 311/2001. (XII. 28.) Korm. rendelet 1. §-a.
A miniszterelnök helyett:
Kiss Péter s. k.,
a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter
Melléklet
a 304/2005. (XII. 25.) Korm. rendelethez
„
Melléklet a 85/1998. (V. 6.) Korm. rendelethez
A 11/A. § (8) bekezdésében foglaltak teljesítésére vonatkozó eljárások
1. Előzetes értesítés tájékoztatás céljából
a) Amennyiben az Eximbank egy bizonyos ügyletre vagy ügyletcsoportra, egy bizonyos ágazatra vagy ágazatokra, egy bizonyos országra vagy országokra, vagy teljes rendszerére vonatkozóan a jelen rendelet rendelkezéseinél kedvezőbb feltételek nyújtásával el szándékozik térni, döntése hatálybalépését megelőzően legalább hét munkanappal értesíteni köteles e szándékáról a többi érintett export-hitelügynökséget (a továbbiakban: ECA) és a Bizottságot, megjelölve a tervezett eltérés okát, amely lehet például a nemzetközi versenyhez történő igazodás, és közölnie kell a felszámításra kerülő megfelelő díjmértéket.
b) Amennyiben az Eximbank az e melléklet 5.1. b) pontja szerinti értesítés kötelezettség teljesítése során bejelentett éves relációs politikája szerinti éves értesítésében megadottnál alacsonyabb díjat szándékozik felszámítani, döntése hatálybalépését megelőzően legalább hét munkanappal értesíteni köteles e szándékáról a többi érintett ECA-t és a Bizottságot.
c) Amennyiben az Eximbank egy másik ECA-nak a fenti a) és b) pontok szerinti értesítését követően a kezdeményező értesítőénél kedvezőbb feltételeket kíván nyújtani, döntése hatálybalépését megelőzően legalább hét nappal értesíteni köteles e szándékáról a többi ECA-t és a Bizottságot, megjelölve az általa felszámítani szándékozott díjmértéket.
d) Amennyiben az Eximbank egy országra vagy egy adott ország-csoportra, kétoldalú politikai vagy nemzeti érdekből, kivételesen olyan országbeli adósokkal kötött ügyletekre kíván garanciát nyújtani, amelyekre rendes esetben nem nyújt garanciát, döntése hatálybalépését megelőzően legalább hét munkanappal értesíteni köteles e szándékáról a többi ECA-t és a Bizottságot, megadva az általa felszámítani szándékozott díjmértéket.
2. Utólagos értesítés tájékoztatás céljából
a) Amennyiben az Eximbank úgy dönt, hogy egy bizonyos ügyletre vagy ügyletcsoportra, egy bizonyos ágazatra vagy ágazatokra, egy bizonyos országra, vagy országokra, vagy teljes rendszerére e rendelet rendelkezéseinél kedvezőtlenebb feltételek nyújtásával el szándékozik térni, legkésőbb január 31-éig az előző évre vonatkozóan tájékoztatni köteles a többi ECA-t és a Bizottságot.
b) Amennyiben az Eximbank úgy dönt, hogy e melléklet 5.1. b) alpontja szerinti éves értesítésében közzétett országonkénti relációs politikájának egy vagy több elemét módosítja, erről azonnal értesíti a többi ECA-t és a Bizottságot.
c) Amennyiben az Eximbank az e melléklet 1. pont a), illetve b) alpontja szerinti értesítést követően úgy dönt, hogy ugyanazokat a feltételeket nyújtja, mint a kezdeményező értesítő, erről azonnal értesíti a többi ECA-t és a Bizottságot.
d) Az Eximbank azonnal részletes választ küld egy másik ECA-tól vagy a Bizottságtól érkező, a tevékenységére vonatkozó magyarázat vagy tájékoztatás iránti megkeresésre.
3. Az elektronikus levelezési rendszer használata
Minden értesítés általában elektronikus levelezés útján történik, vagy, ha szükséges, más megfelelő azonnali írásos kommunikációs eszköz útján.
4. Fenti eljárások kiegészítik a hitelbiztosítással, a hitelgaranciával és a pénzügyi hitelekkel kapcsolatos konzultációs és bejelentési eljárásokról szóló – a Tanács 1976. július 27-ei 6/641/EGK Határozatával módosított – 1973. december 3-i 73/391/EGK Tanácsi Határozatban megállapítottakat, ezért az Eximbanknak ezen bejelentési eljárásokat a Határozatban foglaltakkal együttesen kell alkalmaznia.
5. További értesítési eljárások
5.1. Éves értesítés tájékoztatás céljából
a) Minden év végén, de legkésőbb a következő év április 30-áig, az Eximbank visszamenőleges alapon jelentést küld a többi ECA-nak és a Bizottságnak előző évi tevékenységéről. E jelentésnek ki kell terjednie valamennyi adós országra, és tartalmaznia kell ezen országok mindegyikére vonatkozóan:
– az Eximbank által kibocsátott garancia teljes összegét,
– a két éves és két éven túli lejáratú exporthitel-garanciák összegei alapján meghatározott teljes fennálló kinnlevőségeket,
– a beszedett díjat,
– a megtérülések összegét, és
– a kifizetések összegét.
b) Minden év elején legkésőbb január 31-ig az Eximbank jelentést küld a többi ECA-nak és a Bizottságnak a következő évre tervezett, vagy a következő évben alkalmazandó relációs politikájáról, beleértve a felső határok fajtáját és szintjét csakúgy, mint azokat a feltételeket, amelyeket az Eximbank a következő évben a fedezetet illetően szokásosan megszabni szándékozik.
5.2. Értesítés döntés céljából
a) Közösségi exportőrök vagy bankok egymással versengő ajánlata esetén az Eximbank azonnal válaszol egy másik közreműködő ECA arra irányuló információkérésére, hogy a szóban forgó ügyletbeli adósnak státusa állami adós vagy magánadós.
b) Az adós státusát illető vita esetén a közreműködő ECA-k a rendelkezésre álló információkat a többi ECA számára hozzáférhetővé teszik, hogy megállapodjanak egy kölcsönösen elfogadott státusban.
c) Amennyiben a ECA-k az információkéréstől számított 10 munkanapon belül nem tudnak megállapodni az adós státusáról, a közreműködő ECA-k az ügyet a vonatkozó információval együtt a Bizottság tudomására hozzák, amely a reá vonatkozó eljárásnak megfelelően határozatot hoz.”
