38/2007. (XI. 13.) OKM rendelet
az érettségi vizsga részletes követelményeiről szóló 40/2002. (V. 24.) OM rendelet módosításáról
2008.01.01.
38. § Az R. mellékletének HORVÁT NYELV címe helyébe a HORVÁT NEMZETISÉGI NYELV cím kerül, továbbá az ezt követő szövegben a II. A VIZSGA LEÍRÁSA alcímet követő szöveg helyébe e rendelet 38. számú melléklete lép.
49. § Az R. mellékletének SZLOVÉN NYELV címe helyébe a SZLOVÉN NEMZETISÉGI NYELV cím kerül, továbbá az ezt követő szövegben a II. A VIZSGA LEÍRÁSA alcímet követő szöveg helyébe e rendelet 49. számú melléklete lép.
64. § Az R. mellékletének KÖZGAZDASÁGI ALAPISMERETEK (ÜZLETI GAZDASÁGTAN, ELMÉLETI GAZDASÁGTAN) ALAPISMERETEK ÉRETTSÉGI VIZSGA II. A VIZSGA LEÍRÁSA címet követő szöveg helyébe e rendelet 64. számú melléklete lép.
85. § Ez a rendelet 2008. január 1-jén lép hatályba, és 2008. február 1-jén hatályát veszti.
Dr. Hiller István s. k.,
oktatási és kulturális miniszter
1. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
180 perc |
15 perc |
240 perc |
20 perc |
|
117 pont |
33 pont |
120 pont |
30 pont |
A vizsgán használható segédeszközök
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
A vizsgázó biztosítja |
Nyomtatott szótár (csak a IV. részhez) |
NINCS |
Nyomtatott szótár (csak a IV. részhez) |
NINCS |
|
A vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja |
CD lejátszó
a III. részhez |
NINCS |
CD lejátszó
a III. részhez |
NINCS |
Nyilvánosságra hozandó anyag nincs.
Az írásbeli vizsga időtartama 180 perc, a szóbeli vizsgáé 15 perc.
A következő táblázat bemutatja a vizsga részeit a lebonyolítás sorrendjében, továbbá az írásbeli vizsgarész egyes részeinek megoldására szánt időtartamot és ezek arányát az értékelésben.
|
|
Időtartam
(perc) |
Arány
(%) |
Pont |
|
Írásbeli vizsgarész |
Olvasott szöveg értése |
60 |
22 |
33 |
|
Nyelvhelyesség |
30 |
12 |
18 |
|
15 perc szünet |
|
Hallott szöveg értése |
30 |
22 |
33 |
|
Íráskészség |
60 |
22 |
33 |
|
Szóbeli vizsgarész |
Beszédkészség |
15 |
22 |
33 |
|
Összesen: |
– |
100 |
150 |
A középszintű vizsga két nyelvi szintet fog át: az Európa Tanács skálájának A2–B1 szintjeit. Az eltérő képesség- és tudásszintek mérése érdekében az írásbeli feladatsorokban a lépcsőzetesség elve érvényesül. A központi feladatsorokat úgy állítják össze, hogy az A2 szinten lévő vizsgázók is le tudják tenni a vizsgát.
– Az írásbeli vizsgarész egyes vizsgarész-összetevőinek értékelése egymástól független.
– Az írásbeli vizsgarész minden vizsgarész-összetevőjében csak a célzottan mért készséget értékeljük.
– A vizsgázónak az írásbeli és a szóbeli vizsgarészben külön-külön teljesítenie kell az elérhető pontszámnak legalább a 10%-át.
– Az írásbeli és a szóbeli vizsgarészek elbírálása központilag kidolgozott javítási-értékelési, illetve értékelési útmutató alapján történik.
– Az Olvasott szöveg értése, a Hallott szöveg értése és a Nyelvhelyesség vizsgarész-összetevők javítási-értékelési útmutatói tartalmazzák a lehetséges elfogadható válaszokat.
– Az Íráskészség vizsgarész-összetevő és a Beszédkészség vizsgarész értékelése központilag kidolgozott analitikus skálák alapján történik.
– Az írásbeli vizsgarész-összetevőkben, illetve a szóbeli vizsgarészben szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési, illetve értékelési útmutató alapján történik.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e a mindennapi életben előforduló, különböző fajtájú autentikus szövegeket önállóan elolvasni, és az olvasási céloknak megfelelő mélységben megérteni.
A vizsgafeladatok megoldásához a vizsgázónak képesnek kell lennie az értési céloknak megfelelő stratégiák alkalmazására is.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó az olvasási céloknak, illetve a feladatnak megfelelő stratégiák alkalmazásával a szövegben
– a lényeget (a szöveg célját) megérteni,
– eseménysorokat követni,
– kulcsinformációkat megérteni,
– a gondolatmenet lényegét megérteni,
– véleményeket, érvelést nagy vonalakban követni,
– egyes részinformációkat kiszűrni.
– autentikus, esetleg kismértékben szerkesztett,
– tartalma, szerkezete, nyelve világos,
– tematikusan megfelel a korosztály élettapasztalatának és általános érdeklődésének,
– megértéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre,
– kiválasztásakor a Témakörök című rész az irányadó,
– autentikus jellegéből adódóan tartalmazhat olyan szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket, amelyek ismerete nem követelmény az adott vizsgaszinten; ezek megértése azonban nem szükséges az adott feladat sikeres megoldásához,
– hétköznapi nyelven íródott, és főként gyakran használt szavakat és nyelvi szerkezeteket tartalmaz,
– rövid, tartalmilag és szerkezetileg világos,
– hétköznapi nyelven íródott.
A vizsgán az alábbi szövegfajták fordulhatnak elő:
– utasítások (pl. feliratok, használati utasítások),
– tájékoztató szövegek (pl. hirdetés, menetrend, prospektus, műsorfüzet),
– újságcikkek (pl. hír, beszámoló, riport),
– ismeretterjesztő szövegek,
– egyszerű elbeszélő szövegek.
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– hiányos szöveg kiegészítése (szavak, kifejezések pótlása előre megadott listából vagy anélkül),
– rövid választ igénylő, nyitott kérdések,
– a szövegből kiemelt mellékmondat, mondat, bekezdés helyének azonosítása a szövegben,
– képek, események, összekevert bekezdések sorrendbe rakása,
– egymáshoz rendelés, pl.
= cím, kép, összegző mondat szöveg(rész)hez, bekezdéshez rendelése,
= szavak, kifejezések, definíciók, szinonimák egymáshoz rendelése a szövegösszefüggés alapján,
= vélemények, kijelentések, események személyekhez kapcsolása,
= csoportosítás megadott kategóriák szerint.
A teszt feladattipológiailag kötetlen szerkezetű, azaz bármelyik felsorolt feladattípus szerepelhet benne. A feladatsor a szövegértés alábbi részkészségeit méri: globális, szelektív és részletes értés.
A feladatsor 3–4 szövegből és 3–4 feladatból áll. Egy feladaton belül egy hosszabb szöveg helyett előfordulhat több rövidebb szöveg is (pl. apróhirdetések). A feladatokhoz felhasznált szövegek együttes terjedelme 900–1100 szó. A feladatsor 25–33 itemből áll.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások angol nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. Ha többféle válasz is elfogadható, az útmutató tartalmazza a szövegből adódó lehetséges válaszokat, illetve azokat a tartalmi elemeket, amelyeket a jó válasznak tartalmaznia kell.
A feladatokat tartalmi szempontok alapján értékelik, azaz a nyelvtani és a helyesírási hibákat csak akkor veszik figyelembe, ha azok a válasz megértését akadályozzák.
A szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó rendelkezik-e azokkal a lexikai, grammatikai, szemantikai és pragmatikai ismeretekkel, amelyek képessé teszik az önálló kommunikációra.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó
– az alapvető nyelvtani szerkezetek és lexikai egységek felismerésére, kiegészítésére és létrehozására mondat- és szövegszinten,
– gyakran használt nyelvtani szerkezetek és lexikai egységek felismerésére, kiegészítésére és létrehozására mondat- és szövegszinten.
A felhasznált szöveg vagy szövegrészlet
– nehézségi foka alacsonyabb, mint az olvasott szöveg megértését mérő feladatokban,
– autentikus, esetleg szerkesztett,
– tartalma, szerkezete, nyelve világos,
– tematikusan megfelel a korosztály élettapasztalatának és általános érdeklődésének,
– megértéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre,
– kiválasztásakor a Témakörök című rész az irányadó,
– autentikus jellegéből adódóan tartalmazhat olyan szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket, amelyek ismerete nem követelmény az adott vizsgaszinten; ezek megértése azonban nem szükséges az adott feladat sikeres megoldásához,
– hétköznapi nyelven íródott, és főként gyakran használt szavakat és nyelvi szerkezeteket tartalmaz,
– rövid, tartalmilag és szerkezetileg világos,
– hétköznapi nyelven íródott.
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– hiányos szöveg kiegészítése feleletválasztással (négy válaszlehetőség közül egy helyes kiválasztása),
– hiányos szöveg kiegészítése önállóan vagy előre megadott szókészletből,
– megadott szavak megfelelően képzett alakjainak vagy a belőlük képzett új szavaknak a szövegbe illesztése.
A teszt feladattipológiailag kötetlen szerkezetű, azaz bármelyik felsorolt feladattípus szerepelhet benne.
A feladatsor 3–4 feladatból, összesen 18–30 itemből áll. A feladatokhoz felhasznált szövegek együttes terjedelme 450–600 szó.
A feladatok szövegekre épülnek.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások angol nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik, amely tartalmazza az összes elfogadható választ.
A szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e megérteni az adott nyelvterületen általánosan elfogadott nyelvhasználattól nem vagy csak kissé eltérő anyanyelvi beszédet az értési céloknak megfelelően.
A vizsgafeladatok megoldásához a vizsgázónak képesnek kell lennie az értési céloknak megfelelő stratégiák alkalmazására is.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó az értési céloknak, illetve a feladatnak megfelelő stratégiák alkalmazásával a szöveg
– kulcsfontosságú szavait megérteni,
– legalapvetőbb adatszerű információit kiszűrni,
– gondolatmenetét nagy vonalakban követni,
– egyes tényszerű részinformációkat megérteni.
– autentikus vagy autentikus hangzású (stúdiófelvétel),
– tematikusan megfelel a korosztály élettapasztalatának és általános érdeklődésének,
– megértéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre,
– kiválasztásakor a Témakörök című rész az irányadó,
– anyanyelvi beszélők közvetítésével hangzik el,
– egy vagy több beszélő közvetítésével hangzik el,
– akusztikai minősége kifogástalan,
– hossza és tartalma nem terheli meg feleslegesen a vizsgázó memóriáját,
– autentikus jellegéből adódóan tartalmazhat olyan szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket, amelyek ismerete nem követelmény az adott vizsgaszinten; ezek megértése azonban nem szükséges az adott feladat sikeres megoldásához,
– hétköznapi nyelven hangzik el, szinte kizárólag gyakran használt szavakat és nyelvi szerkezeteket tartalmaz,
– lassú, de még normál beszédtempójú,
– a standard kiejtés(ek)nek megfelelő,
– tartalmilag kifejezetten egyszerű,
– hétköznapi nyelven hangzik el, alapvetően gyakran használt nyelvtani szerkezetekből és lexikai elemekből építkező,
– a standard kiejtés(ek)hez közel álló,
– tartalmilag és szerkezetileg mérsékelten összetett.
A vizsgán az alábbi szövegfajták fordulhatnak elő:
– közérdekű bejelentések, közlemények (pl. pályaudvaron, repülőtéren, áruházban),
– rögzített telefonos szövegek (pl. üzenetrögzítő, információs szolgálatok: útinformáció, nyitva tartás, menetrend),
– utasítások (pl. utcán, repülőtéren, pályaudvaron),
– médiaközlemények (pl. időjárás-jelentés, reklám, programismertetés, rövid hír),
– beszélgetések, telefonbeszélgetések,
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– egymáshoz rendelés (pl. személy és kijelentés, képek kiválasztása szöveghez),
– események sorrendjének megállapítása,
– nyomtatványok, űrlapok kitöltése,
– hiányos mondatok kiegészítése,
– rövid választ igénylő nyitott kérdések,
– ténybeli hibák azonosítása, javítása.
A teszt feladattipológiailag kötetlen szerkezetű, azaz bármelyik felsorolt feladattípus szerepelhet benne. A feladatsor a hallott szövegértés alábbi részkészségeit méri: globális, szelektív és részletes értés.
A feladatsor 2–3 szövegből és 2–3 feladatból áll. Egy feladaton belül egy hosszabb szöveg helyett előfordulhat több rövidebb szöveg is (pl. hirdetések). A feladatokhoz felhasznált szövegek együttes időtartama 5–8 perc. A feladatsor 18–25 itemből áll.
A vizsgázó minden szöveget kétszer hallgat meg.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások angol nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A hangfelvétel tartalmazza a feladatmeghatározást, a szövegeket kétszer, valamint a feladatok elolvasásához és megoldásához szükséges szüneteket is. A hangfelvételen hallható és a feladatlapon olvasható feladatmeghatározások szó szerint megegyeznek.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. Ha többféle válasz is elfogadható, az útmutató tartalmazza a szövegből adódó lehetséges válaszokat, illetve azokat a tartalmi elemeket, amelyeket a jó válasznak tartalmaznia kell.
A feladatokat tartalmi szempontok alapján értékelik, azaz a nyelvtani és a helyesírási hibákat csak akkor veszik figyelembe, ha azok a válasz megértését akadályozzák.
A szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e magát az adott szinten idegen nyelven írásban kifejezni, illetve írásbeli feladatokat végrehajtani különböző kommunikációs célok megvalósítása érdekében.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó
– a feladatban megadott kommunikációs szándékokat megvalósítani (lásd Kommunikációs helyzetek és szándékok című részt),
– a megadott témákhoz kapcsolódó szövegeket írni (lásd Témakörök című részt),
– a személyével, illetve közvetlen környezetével kapcsolatos témákról írni,
– az adott témáról egyszerű kifejezéseket használva írni,
– egyszerű mondatokból álló rövid, összefüggő szöveget írni,
– a szöveg mondatai között lévő alapvető logikai kapcsolatokat egyszerű nyelvi eszközökkel (pl. a leggyakrabban használt kötőszavakkal) kifejezni,
– néhány egyszerű szerkezetet és alapvető helyesírási szabályt úgy használni, hogy a hibák ellenére érthető legyen a mondanivaló,
– ismert, köznapi témákról írni és véleményét is megfogalmazni,
– meglévő szókincsét változatosan használni,
– a szöveget megfelelően felépíteni és tagolni, a logikai viszonyok kifejezését szolgáló nyelvi eszközöket alkalmazni,
– a szövegfajtának, a közlési szándéknak, a címzetthez való viszonyának megfelelő stílust és hangnemet választani,
– az adott szövegfajta formai sajátosságainak megfelelő írásművet létrehozni,
– egyszerű nyelvtani szerkezeteket, nyelvi fordulatokat és a helyesírási szabályokat általában biztonsággal alkalmazni.
A vizsgázónak olyan szövegeket kell létrehoznia, amelyek
– meghatározott kommunikációs szándékkal jönnek létre,
– az olvasó számára világosak, érthetőek és alkalmasak a kommunikációs cél elérésére,
– szövegfajtája meghatározott,
– tematikusan megfelelnek ezen korosztály élettapasztalatának és általános érdeklődésének,
– megírásához nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre.
A vizsgán az alábbi szövegfajtákat kell létrehozni:
– rövid személyes jellegű közlés (pl. üzenet, naplóbejegyzés),
– magánjellegű vagy intézménynek (pl. nyelviskolának) szóló levél.
A feladatok és a feladatsor felépítése
A feladatok a Kommunikációs helyzetek és szándékok, valamint a Témakörök című listákra épülnek.
Az íráskészség mérése során meghatározott kommunikációs helyzetet teremtünk, azaz megadjuk a szituációt, amelyben az írásmű keletkezik, az ehhez illeszkedő szövegfajtát, továbbá meghatározzuk az írásmű célját, témáját és címzettjét, valamint a szöveg írója és olvasója közötti kapcsolat jellegét. Mindezek meghatározzák a szöveg stílusát és hangnemét.
A feladatok a következő feladattípusok egy vagy több elemét tartalmazhatják:
– meghatározott szituációban megadott szempontok alapján történő szövegalkotás,
– verbális segédanyagok (pl. személyes feljegyzések, üzenetek, levelek, cikkek, felhívások, hirdetések, szórólapok stb.) alapján történő szövegalkotás és/vagy azokra való reagálás,
– vizuális segédanyagok (pl. ábrák, képek, képsorok, grafikonok, táblázatok stb.) alapján történő szövegalkotás.
A vizsga két feladatból áll. Az első feladat egy rövidebb, interakciós és tranzakciós szöveg, a második feladat egy hosszabb, véleménykifejtő szöveg létrehozása megadott szempontok alapján. A vizsgázónak az első feladatban 50–80 szót, a második feladatban 100–120 szót kell írnia.
A feladatmeghatározás és a segédanyagok angol nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a receptív készségeket mérő részek nyelvi szintjénél.
A feladatok megoldásához nyomtatott szótár használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutatók alapján történik. Az értékelés alapjául szolgáló analitikus skálák magukban foglalják az értékelési szempontok részletes leírását is.
A két feladat értékelése egymástól független.
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e az adott szinten gondolatait idegen nyelven szóban kifejezni, és a kommunikációs szándékoknak megfelelő beszélgetést folytatni.
A vizsga azt méri, hogy a vizsgázó milyen mértékben és milyen minőségben képes szóbeli tranzakcióra és interakcióra, amelynek egyaránt részét képezik a receptív és a produktív (beszédértés, beszédkészség) készségek. A vizsgázónak képesnek kell lennie mind az önálló témakifejtésre, mind a beszélgetésben való interaktív részvételre.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó
– a megadott helyzetekben és szerepekben, a feladatnak megfelelő kommunikációs szándékokat megvalósítani (lásd a Kommunikációs helyzetek és szándékok című részt),
– a megadott témákról szóló beszélgetésekben részt venni (lásd a Témakörök című részt),
– a kommunikációs stratégiákat a szintnek megfelelően, hatékonyan alkalmazni (pl. beszélgetést elkezdeni, fenntartani és befejezni),
– saját magáról és közvetlen környezetéről egyszerű, begyakorolt nyelvi eszközökkel röviden és többnyire érthetően megnyilatkozni,
– egyszerű, begyakorolt beszélgetésekben részt venni,
– kiszámítható, mindennapi helyzetekben rutinfeladatokat megoldani (pl. vásárlás),
– érezhető akcentusa és esetenként akadozó beszédtempója ellenére többnyire érthetően beszélni,
– az egyszerű nyelvi eszközök széles skáláját rugalmasan használni, és ezzel mondanivalójának nagy részét egyszerűen kifejezni,
– ismerős témáról folyó társalgásban részt venni,
– kevésbé begyakorolt mindennapi helyzetekben felmerülő feladatokat megoldani,
– viszonylag folyékonyan elmondani egy történetet, beszámolni élményeiről és érzéseiről,
– érezhető akcentusa és esetleg lassú beszédtempója ellenére érthetően beszélni.
A feladatok és a tételek jellemzői
A vizsgafeladatokban előforduló helyzetek és szerepek a Kommunikációs helyzetek és szándékok, valamint a Témakörök című listákra épülnek.
A feladatok tematikusan megfelelnek ezen korosztály élettapasztalatának és általános érdeklődésének, és teljesítésükhöz nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre.
A feladatmeghatározás egyértelműen megadja a szituációt és a vizsgázó szerepének leírását.
A vizsgabeszélgetésben az aktív szerepet a vizsgázó játssza.
A vizsgán a következő feladattípusok fordulnak elő, az alábbi sorrendben:
3. – önálló témakifejtés segédanyagok (vizuális és verbális) alapján.
A szóbeli tételt a vizsgázó húzza. A tétel három feladatból áll. A feladatok kidolgozásához felkészülési idő nincs, de a második és harmadik feladat végiggondolásához a vizsgázónak rövid (körülbelül fél perc) gondolkodási idő áll rendelkezésére.
A tételhez készült vizsgáztatói példány a vizsgázónak adott információkon túl tartalmazza az előre megtervezett közbeszólásokat, kérdéseket és megjegyzéseket is.
A vizsga rövid bevezető, bemelegítő kérdésekkel kezdődik, amelyek célja az, hogy a vizsgázó ráhangolódjon az angol nyelv használatára. Az itt elhangzottakat nem értékeljük.
Az első feladatban, a társalgásban a vizsgázó néhány olyan kérdésre válaszol, amelyek saját személyéhez, közvetlen környezetéhez és hétköznapi tevékenységeihez kapcsolódnak. A társalgás három témát érint röviden.
A második feladat, a szituációs feladat során a vizsgázónak a mindennapi élet helyzeteihez hasonlító szituációban kell részt vennie, amelyben partnere a vizsgáztató. A vizsgázó feladata az, hogy a tételben meghatározott helyzetben, a meghatározott cél elérése érdekében különböző kommunikációs szándékok felhasználásával beszélgetést (interakciót vagy tranzakciót) folytasson, azaz szükség esetén megfelelő kérdéseket tegyen fel, illetve az elhangzottakra megfelelően reagáljon. A vizsgázó számára készült angol nyelvű leírás rögzíti a szituációt, a szerepeket és az elérendő célt, továbbá tartalmazhat néhány szavas angol szöveget, egyszerű képet, rajzot, ábrát.
A harmadik feladatban, az önálló témakifejtésben, a vizsgázónak azt kell megmutatnia, hogy képes-e hétköznapi, élettapasztalatokhoz kapcsolódó témákban gondolatait, véleményét részletesen, összefüggően kifejteni képek és irányítószempontok alapján.
A vizsgázónak ebben a feladatban egy témáról a hozzá kapcsolódó két-három kép (fénykép, rajz) és megadott irányítószempontok alapján kell beszélnie. Ha a vizsgázó elakad, eltér a megadott szempontoktól, vagy mondanivalója elfogy, a vizsgáztató rövid segítő kérdéseket tehet fel. Ezeket a kérdéseket a vizsgáztatói példánynak tartalmaznia kell.
A feladatmeghatározás és a verbális segédanyagok angol nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a receptív készségeket mérő részek nyelvi szintjénél.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
A szaktanárnak a szóbeli tételeket úgy kell összeállítani, hogy azok minden témakört (9) lefedjenek. Ha a vizsgázók száma 9-nél kevesebb, akkor minimum 9 tételt, ha 9 vagy annál több, akkor minimum 20 tételt kell készítenie. Az előző évben felhasznált szóbeli tételsor legalább 15%-át a tapasztalatok alapján frissíteni kell.
A szóbeli vizsgarész értékelése
Az értékelés központilag kidolgozott analitikus skála alapján történik, amely tartalmazza az értékelési szempontok részletes leírását is. A vizsgázó feleletének értékeléséhez központilag kidolgozott egyéni értékelő lapot használnak.
A feladatok értékelése egymástól független.
Az írásbeli vizsga időtartama 240 perc, a szóbeli vizsgáé 20 perc.
A következő táblázat bemutatja a vizsga részeit a lebonyolítás sorrendjében, továbbá az egyes vizsgarészek időtartamát és arányát az értékelésben.
|
|
Időtartam
(perc) |
Arány
(%) |
Pont |
|
Írásbeli vizsgarész |
Olvasott szöveg értése |
70 |
20 |
30 |
|
Nyelvhelyesség |
50 |
20 |
30 |
|
15 perc szünet |
|
Hallott szöveg értése |
30 |
20 |
30 |
|
Íráskészség |
90 |
20 |
30 |
|
Szóbeli vizsgarész |
Beszédkészség |
20 |
20 |
30 |
|
Összesen: |
|
– |
100 |
150 |
Az emelt szintű vizsga az Európa Tanács skálája B2 szintjének felel meg. Az eltérő képesség- és tudásszintek mérése érdekében az írásbeli feladatsorokban a lépcsőzetesség elve érvényesül.
– Az egyes vizsgarészek értékelése egymástól független.
– Minden vizsgarészben csak a célzottan mért készséget értékeljük.
– A vizsgázónak mind az öt vizsgarészben külön-külön teljesítenie kell az elérhető pontszámnak legalább a 10%-át.
– Minden vizsgarész elbírálása központilag kidolgozott javítási-értékelési, illetve értékelési útmutatók alapján történik.
– Az Olvasott szöveg értése, a Hallott szöveg értése és a Nyelvhelyesség vizsgarészek javítási-értékelési útmutatói tartalmazzák a lehetséges elfogadható válaszokat.
– Az Íráskészség és a Beszédkészség vizsgarészek értékelése központilag kidolgozott analitikus skálák alapján történik.
– Az egyes vizsgarészekben szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési, illetve értékelési útmutató alapján történik.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e a mindennapi életben előforduló, különböző fajtájú autentikus szövegeket önállóan elolvasni, és az olvasási céloknak megfelelő mélységben megérteni.
A vizsgafeladatok megoldásához a vizsgázónak képesnek kell lennie az értési céloknak megfelelő stratégiák alkalmazására is.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó az olvasási céloknak, illetve a feladatnak megfelelő stratégiák alkalmazásával a szövegben
– a gondolatmenetet követni,
– véleményeket, érvelést követni,
– az információkat megfelelő részletességgel megérteni,
– a szerző álláspontjára következtetni,
– a szerző, illetve a szereplők érzéseire, érzelmeire következtetni.
– autentikus, esetleg kismértékben szerkesztett,
– tartalma, szerkezete, nyelve világos,
– hosszabb, nyelvileg és tartalmilag összetettebb,
– konkrét vagy elvont témájú,
– tematikusan megfelel a korosztály élettapasztalatának és általános érdeklődésének,
– megértéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre,
– kiválasztásakor a Témakörök című rész az irányadó,
– autentikus jellegéből adódóan tartalmazhat olyan szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket, amelyek ismerete nem követelmény az adott vizsgaszinten; ezek megértése azonban nem szükséges az adott feladat sikeres megoldásához.
A vizsgán az alábbi szövegfajták fordulhatnak elő:
– utasítások (pl. használati utasítások),
– tájékoztató szövegek (pl. műsorfüzet),
– újságcikkek (pl. hír, beszámoló, riport),
– ismeretterjesztő szövegek,
– (modern) szépirodalmi szövegek.
A közép- és az emelt szint közötti különbség az adott téma megközelítési módjában, a szövegek terjedelmében, tartalmi és nyelvi komplexitásában, valamint a feladatok eltérő nehézségi fokában jelenik meg.
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– hiányos szöveg kiegészítése (szavak, kifejezések pótlása előre megadott listából vagy anélkül),
– rövid választ igénylő, nyitott kérdések,
– a szövegből kiemelt mellékmondat, mondat, bekezdés helyének azonosítása a szövegben,
– képek, események, összekevert bekezdések sorrendbe rakása,
– egymáshoz rendelés, pl.
= cím, kép, összegző mondat szöveg(rész)hez, bekezdéshez rendelése,
= szavak, kifejezések, definíciók, szinonimák egymáshoz rendelése a szöveg-összefüggés alapján,
= vélemények, kijelentések, események személyekhez kapcsolása,
= csoportosítás megadott kategóriák szerint.
A teszt feladattipológiailag kötetlen szerkezetű, azaz bármelyik felsorolt feladattípus szerepelhet benne. A feladatsor a szövegértés alábbi részkészségeit méri: globális, szelektív és részletes értés.
A feladatsor 3–4 szövegből és 3–4 feladatból áll. Egy feladaton belül egy hosszabb szöveg helyett előfordulhat több rövidebb szöveg is (pl. apróhirdetések). A feladatokhoz felhasznált szövegek együttes terjedelme 1300–1500 szó. A feladatsor 25–30 itemből áll.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások angol nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. Ha többféle válasz is elfogadható, az útmutató tartalmazza a szövegből adódó lehetséges válaszokat, illetve azokat a tartalmi elemeket, amelyeket a jó válasznak tartalmaznia kell.
A feladatokat tartalmi szempontok alapján értékelik, azaz a nyelvtani és a helyesírási hibákat csak akkor veszik figyelembe, ha azok a válasz megértését akadályozzák.
A szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó rendelkezik-e azokkal a lexikai, grammatikai, szemantikai és pragmatikai ismeretekkel, amelyek képessé teszik az önálló kommunikációra.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó változatos nyelvtani szerkezetek és lexikai egységek felismerésére, kiegészítésére és létrehozására szövegszinten.
A felhasznált szöveg vagy szövegrészlet
– nehézségi foka alacsonyabb, mint az olvasott szöveg megértését mérő feladatoknál,
– autentikus, esetleg szerkesztett,
– tartalma, szerkezete, nyelve világos,
– hosszabb, nyelvileg és tartalmilag összetettebb,
– konkrét vagy elvont témájú,
– tematikusan megfelel a korosztály élettapasztalatának és általános érdeklődésének,
– megértéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre,
– kiválasztásakor a Témakörök című rész az irányadó,
– autentikus jellegéből adódóan tartalmazhat olyan szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket, amelyek ismerete nem követelmény az adott vizsgaszinten; ezek megértése azonban nem szükséges az adott feladat sikeres megoldásához.
A közép- és az emelt szint közötti különbség a nyelvtani és lexikai szerkezetek komplexitásában és a feladatok eltérő nehézségi fokában jelenik meg.
Középszinten a vizsgázó képes az alapvető és gyakran használt nyelvtani és lexikai szerkezetek helyes felismerésére, illetve helyes használatára. Emelt szinten a vizsgázó változatos és komplexebb nyelvtani és lexikai szerkezetek helyes felismerésére és pontos használatára is képes.
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– hiányos szöveg kiegészítése feleletválasztással (négy válaszlehetőség közül egy helyes kiválasztása),
– hiányos szöveg kiegészítése önállóan vagy előre megadott szókészletből,
– megadott szavak megfelelően képzett alakjainak vagy a belőlük képzett új szavaknak a szövegbe illesztése,
A teszt feladattipológiailag kötetlen szerkezetű, azaz bármelyik felsorolt feladattípus szerepelhet benne.
A feladatsor 4–5 feladatból, 30–45 itemből áll, a feladatokhoz felhasznált szövegek együttes terjedelme 700–900 szó.
Valamennyi feladat szövegre épül.
Egy adott feladat több nyelvi jelenségre is rákérdezhet.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások angol nyelvűek, amelyek nyelvi szintje azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik, amely tartalmazza az összes elfogadható választ.
A szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e megérteni az adott nyelvterületen általánosan elfogadott nyelvhasználattól nem vagy csak kissé eltérő anyanyelvi beszédet az értési céloknak megfelelően.
A vizsgafeladatok megoldásához a vizsgázónak képesnek kell lennie az értési céloknak megfelelő stratégiák alkalmazására is.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó az értési céloknak, illetve a feladatnak megfelelő stratégiák alkalmazásával a szöveg
– gondolatmenetét részleteiben is követni,
– egyes tényszerű részinformációit megérteni,
– megértésén túl a szövegkörnyezetből következtetni az egyes beszélők álláspontjára,
– megértésén túl a szövegkörnyezetből következtetni a beszélők érzelmeire és egymáshoz való viszonyára.
A vizsgán használt szöveg
– autentikus vagy autentikus hangzású (stúdiófelvétel),
– változatos nyelvtani szerkezetekből és lexikai elemekből építkező,
– természetes, a szöveg jellegének megfelelően változatos tempójú,
– tartalmilag és szerkezetileg összetett,
– tematikusan megfelel a korosztály élettapasztalatának és általános érdeklődésének,
– megértéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre,
– kiválasztásakor a Témakörök című rész az irányadó,
– anyanyelvi beszélők közvetítésével hangzik el,
– egy vagy több beszélő közvetítésével hangzik el,
– akusztikai minősége kifogástalan,
– hossza és tartalma nem terheli meg feleslegesen a vizsgázó memóriáját,
– autentikus jellegéből adódóan tartalmazhat olyan szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket, amelyek ismerete nem követelmény az adott vizsgaszinten; ezek megértése azonban nem szükséges az adott feladat sikeres megoldásához.
A vizsgán az alábbi szövegfajták fordulhatnak elő:
– közérdekű bejelentések, közlemények,
– rögzített telefonos szövegek (pl. üzenetrögzítő),
– médiaközlemények (pl. rövid hír),
– beszélgetések, telefonbeszélgetések,
– általános érdeklődésre számot tartó témáról szóló ismeretterjesztő szövegek.
A közép- és az emelt szint közötti különbség az adott téma megközelítési módjában, a szövegek terjedelmében, tartalmi és nyelvi komplexitásában, valamint a feladatok eltérő nehézségi fokában jelenik meg.
A szövegértés nehézségi fokát további tényezők is befolyásolhatják, mint például a beszédtempó, a beszélők száma, az artikuláció, a háttérzajok.
Középszinten a vizsgázónak döntően a mindennapi élet helyzeteiben elhangzó szövegeket kell megértenie, amelyek tartalmilag és szerkezetileg egyértelműek. Emelt szinten olyan szövegek is előfordulhatnak, amelyek az adott témát az általánosítás szintjén közelítik meg és árnyalt közléseket, véleményeket és ellenvéleményeket is tartalmaznak.
Középszinten a szövegek nyelvileg egyszerűbbek, emelt szinten pedig a művelt köznyelv összetettebb, választékosabb formái is előfordulnak.
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– egymáshoz rendelés (pl. személy és kijelentés, képek kiválasztása szöveghez),
– események sorrendjének megállapítása,
– hiányos mondatok kiegészítése,
– rövid választ (3–5 szó) igénylő nyitott kérdések,
– ténybeli hibák azonosítása, javítása.
A teszt feladattipológiailag kötetlen szerkezetű, azaz bármelyik felsorolt feladattípus szerepelhet benne. A feladatsor a szövegértés alábbi részkészségeit méri: globális, szelektív és részletes értés.
A feladatsor 2–3 szövegből és 2–3 feladatból áll. Egy feladaton belül egy hosszabb szöveg helyett előfordulhat több rövidebb szöveg is. A feladatokhoz felhasznált felvételek együttes időtartama 7–10 perc. A feladatsor 20–30 itemből áll.
A vizsgázó minden szöveget kétszer hallgat meg.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások angol nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A hangfelvétel tartalmazza a feladatmeghatározást, a szövegeket kétszer, valamint a feladatok elolvasásához és megoldásához szükséges szüneteket is. A hangfelvételen hallható és a feladatlapon olvasható feladatmeghatározások szó szerint megegyeznek.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. Ha többféle válasz is elfogadható, az útmutató tartalmazza a szövegből adódó lehetséges válaszokat, illetve azokat a tartalmi elemeket, amelyeket a jó válasznak tartalmaznia kell.
A feladatokat tartalmi szempontok alapján értékelik, azaz a nyelvtani és a helyesírási hibákat csak akkor veszik figyelembe, ha azok a válasz megértését akadályozzák.
A szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e magát az adott szinten angol nyelven írásban kifejezni, illetve írásbeli feladatokat végrehajtani különböző kommunikációs célok megvalósítása érdekében.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó
– a feladatban megadott kommunikációs szándékokat megvalósítani (lásd a Kommunikációs helyzetek és szándékok című részt),
– a megadott témákhoz kapcsolódó szövegeket írni (lásd a Témakörök című részt),
– a megadott témákat általános nézőpontból is tárgyalni,
– álláspontját viszonylag árnyaltan, érvelését rendszerezetten kifejteni,
– a nyelvi eszközök széles skálájának változatos alkalmazásával összefüggő, megfelelően tagolt, logikusan felépített szöveget létrehozni,
– a nyelvtani struktúrákat, valamint a helyesírás szabályait rendszerszerű hibák nélkül, nagy biztonsággal alkalmazni,
– a szövegfajtának, a közlési szándéknak, a címzetthez való viszonyának megfelelő stílust és hangnemet választani,
– az adott szövegfajta formai sajátosságainak megfelelő írásművet létrehozni.
A vizsgázónak olyan szövegeket kell létrehoznia, amelyek
– meghatározott kommunikációs szándékkal jönnek létre,
– az olvasó számára világosak, érthetőek és alkalmasak a kommunikációs cél elérésére,
– szövegfajtája meghatározott,
– tematikusan megfelelnek ezen korosztály élettapasztalatának és általános érdeklődésének,
– megírásához nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre.
A vizsgán az alábbi szövegfajtákat kell létrehozni:
– magánjellegű vagy intézménynek szóló levél,
– cikk (diák)újság számára.
A közép- és az emelt szint közötti különbség a témák megközelítésében, a létrehozandó szövegek terjedelmében, a nyelvi megformálás jellemzőiben jelenik meg.
A témák megközelítésében az a lényeges különbség, hogy középszinten a vizsgázó személyes nézőpontból ír hozzá közel álló, mindennapi, személyével kapcsolatos vagy őt érdeklő témákról, míg emelt szinten az adott témát általánosabban is képes megközelíteni, és átfogó problémaként tárgyalni.
A nyelvi megformálásra az jellemző, hogy középszinten a vizsgázó röviden, egyszerűen, összefüggő mondatokban, emelt szinten pedig részletesen, változatos szókinccsel, nyelvileg igényesebben és pontosabban ír.
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A feladatok a Kommunikációs helyzetek és szándékok, valamint a Témakörök című listákra épülnek.
Az íráskészség mérése során meghatározott kommunikációs helyzetet teremtünk, azaz megadjuk a szituációt, amelyben az írásmű keletkezik, az ehhez illeszkedő szövegfajtát, továbbá meghatározzuk az írásmű célját, témáját és címzettjét, valamint a szöveg írója és olvasója közötti kapcsolat jellegét. Mindezek meghatározzák a szöveg stílusát és hangnemét.
A vizsgán az alábbi feladattípus fordulhat elő:
– meghatározott szituációban megadott szempontok alapján történő szövegalkotás,
– verbális segédanyagok (pl. személyes feljegyzések, üzenetek, levelek, cikkek, felhívások, hirdetések, szórólapok) alapján történő szövegalkotás és/vagy azokra való reagálás,
– vizuális segédanyagok (pl. ábrák, képek, képsorok, grafikonok, táblázatok) alapján történő szövegalkotás.
A vizsgarész két feladatból áll. Mindkét feladatot megadott szempontok alapján kell kidolgozni. Az első feladat egy rövidebb, interakciós és tranzakciós szöveg, a második feladat egy hosszabb, véleménykifejtő szöveg létrehozása. A vizsgázónak az első feladatban 120–150 szót, a második feladatban 200–250 szót kell írnia.
A feladatmeghatározás, és a segédanyagok angol nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a receptív készségeket mérő vizsgarészek nyelvi szintjénél. A feladatok megoldásához nyomtatott szótár használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutatók alapján történik. Az értékelés alapjául szolgáló analitikus skálák magukban foglalják az értékelési szempontok részletes leírását is.
A két feladat értékelése egymástól független.
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e az adott szinten gondolatait idegen nyelven szóban kifejezni és a kommunikációs szándékoknak megfelelő beszélgetést folytatni.
A vizsga azt méri, hogy a vizsgázó milyen mértékben és milyen minőségben képes szóbeli tranzakcióra és interakcióra, amelynek egyaránt részét képezik a receptív és a produktív (beszédértés, beszédkészség) készségek. A vizsgázónak képesnek kell lennie mind az önálló témakifejtésre, mind a beszélgetésben való interaktív részvételre.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó
– a megadott helyzetekben és szerepekben, a feladatnak megfelelő kommunikációs szándékokat megvalósítani (lásd a Kommunikációs helyzetek és szándékok című részt),
– a megadott témákról szóló beszélgetésekben részt venni (lásd a Témakörök című részt),
– a kommunikációs stratégiákat a szintnek megfelelően, hatékonyan alkalmazni (pl. beszélgetést elkezdeni, fenntartani és befejezni),
– folyékonyan, helyesen és hatékonyan használni a nyelvet,
– gondolatait, álláspontját következetesen, folyamatosan kifejteni,
– a megadott témákat általánosabb nézőpontból is tárgyalni,
– folyamatosan és természetesen részt venni a különböző témájú társalgásokban,
– bonyolultabb, váratlan elemeket is tartalmazó feladatokat sikeresen megoldani,
– elmagyarázni álláspontját, világosan érvelni,
– enyhe akcentusa ellenére természetes kiejtéssel, hanglejtéssel és normál beszédtempóban beszélni.
A közép- és az emelt szint közötti különbség a témák megközelítésében és a nyelvi teljesítmény színvonalában, azaz a nyelvi megformálás jellemzőiben jelenik meg.
A témák megközelítésében az a lényeges különbség, hogy középszinten a vizsgázó a megadott témakörökön belül a személyes vonatkozásokat fejti ki. Emelt szinten a vizsgázó az adott témákról az általánosítás szintjén is tud beszélgetni és véleményt nyilvánítani.
A nyelvi megformálásra az jellemző, hogy középszinten a vizsgázó el tudja érni, hogy az adott helyzetben kommunikáció jöjjön létre, és ezáltal szándéka megvalósul. Rövid, egyszerű mondatokban fejezi ki magát. Emelt szinten a vizsgázó választékosan, árnyaltabban fejezi ki magát.
A feladatok és a tételek jellemzői
A vizsgafeladatokban előforduló helyzetek és szerepek a Kommunikációs helyzetek és szándékok, valamint a Témakörök című listákra épülnek.
A feladatok tematikusan megfelelnek ezen korosztály élettapasztalatának és általános érdeklődésének, és teljesítésükhöz nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre.
A feladatmeghatározás egyértelműen meghatározza a szituációt és a vizsgázó szerepének leírását.
A vizsgabeszélgetésben az aktív szerepet a vizsgázó játssza.
A vizsgán a következő feladattípusok fordulnak elő, az alábbi sorrendben:
2. – vita (véleménykülönbség megjelenítése és áthidalása),
3. – önálló témakifejtés vizuális segédanyagok alapján.
A szóbeli tételt a vizsgázó húzza. A tétel három feladatból áll. A feladatok kidolgozásához felkészülési idő nincs, de a második és a harmadik feladat végiggondolásához a vizsgázónak rövid (körülbelül feladatonként fél perc) gondolkodási idő áll rendelkezésére.
A tételhez készült vizsgáztatói példány a vizsgázónak adott információkon túl tartalmazza az előre megtervezett segítő kérdéseket és megjegyzéseket is.
A vizsga rövid bevezető, bemelegítő kérdésekkel kezdődik, amelyek célja az, hogy a vizsgázó ráhangolódjon az angol nyelv használatára. Az itt elhangzottakat nem értékeljük.
Az első feladat, a társalgás, azt méri, hogy a vizsgázó képes-e olyan témákat érintő beszélgetésben részt venni, amelyek nem hétköznapi tevékenységéhez, hanem elvontabb jelenségekhez kapcsolódnak.
A második feladat, a vita, egy adott témához kapcsolódó provokatív állítás megvitatása a vizsgáztatóval. A vizsgázó feladata az, hogy az adott állítás mellett, vagy ellen érveljen, kifejtse álláspontját, és reagáljon vitapartnere álláspontjára. A feladathoz készült vizsgáztatói példány a vizsgázónak adott információkon túl tartalmazza az adott témához kapcsolódó lehetséges érveket, amelyeket a vizsgáztató a beszélgetés során használhat.
A harmadik feladatban, az önálló témakifejtésben a vizsgázónak egy problémakörről kell gondolatait és véleményét önállóan, összefüggően és részletesen kifejtenie vizuális segédanyagokból (képek, rajzok, grafikonok stb.) kiindulva. Ha a vizsgázó elakad, vagy mondanivalója elfogy, a vizsgáztató segítő kérdéseket tehet fel. Ezeket a kérdéseket a vizsgáztatói példánynak tartalmaznia kell.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások és a segédanyagok angol nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
A szóbeli vizsgához vizsganaponként 20 szóbeli tétel készül. Az előző évben felhasznált szóbeli tételsor legalább 15%-át frissíteni kell, felhasználva a korábbi vizsgaidőszak tapasztalatait.
A szóbeli vizsgarész értékelése
Az értékelés központilag kidolgozott analitikus skála alapján történik, amely tartalmazza az értékelési szempontok részletes leírását is. A vizsgázó feleletének értékeléséhez központilag kidolgozott egyéni értékelő lapot használnak. A feladatok értékelése egymástól független.
A vizsgát mindig egy kérdező tanár bonyolítja le, a vizsgáztatói példány előírásainak megfelelően. A másik két vizsgáztató értékel a központi értékelési útmutató alapján. A vitás esetekben a három tanár szótöbbséggel dönt.”
2. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
120 perc |
15 perc |
240 perc |
20 perc |
|
100 pont |
50 pont |
100 pont |
50 pont |
A vizsgán használható segédeszközök
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
A vizsgázó biztosítja |
szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép |
NINCS |
szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép |
NINCS |
|
A vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja |
NINCS |
Állat és Növényismeret c. könyv vagy
ezzel egyenértékű információt tartalmazó egyéb kiadvány, illetve kísérlethez szükséges eszközök |
NINCS |
szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép |
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
Anyag |
NINCS |
NINCS |
NINCS |
A) feladat témakörei |
|
Mikor? |
NINCS |
NINCS |
NINCS |
jogszabály szerint |
|
Írásbeli vizsga 120 perc |
Szóbeli vizsga 15 perc |
|
8–10 feladatból álló feladatsor
(80 részfeladat) |
A) feladat:
projektmunka* vagy
gyakorlati feladat |
B) feladat:
egy téma kifejtése |
|
100 pont |
25 pont |
25 pont |
* Projektmunkát csak akkor választhat a vizsgázó, ha az adott vizsgaidőszakban valamely oktatási intézménnyel tanulói jogviszonyban áll.
Az írásbeli vizsgán a vizsgázónak egy központi feladatsort kell megoldaniuk. A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja. Az írásbeli vizsgán szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép használható.
Az írásbeli feladatlap tartalmi jellemzői
A vizsgafeladatok a középszintű követelményrendszerben megadott bármely témakört érinthetik. A vizsgakövetelményekben megfogalmazott kompetenciák közül az írásbeli vizsga az alábbiakra helyezi a hangsúlyt:
– biológiai tények és elvek felidézésének képessége,
– a jelenségek közti kapcsolatok felismerésének képessége,
– a biológiai megfigyelések és kísérletek értelmezésének készsége,
– szakmai szövegek, ill. ábrák értelmezésének a képessége.
Az írásbeli feladatlap formai jellemzői
A feladatlap 8–10 feladatból áll. Minden feladat több részfeladatot tartalmaz. Egy feladaton belül szerepelhetnek egyszerű (ismeretet felidéző) és értékelő (problémára irányuló) részfeladatok is. Ez utóbbiak kapcsolódhatnak kísérlet leírásához vagy szöveg, kép értelmezéséhez. A részfeladatok közel 50%-a egyszerű zárt végű feladat.
Feleletválasztós feladatok
– összetett választás (a helyes betűk felsorolásával);
– struktúra-funkció, illetve ábraelemzés;
– illesztés (párosítás, besorolás – két halmaz közti kapcsolat).
– rövid válasz (nem meghatározás, hacsak a követelményrendszerben nem szerepel ez egyértelműen);
– ábrakészítés vagy kiegészítés;
Az írásbeli feladatlap értékelése
A középszintű írásbeli vizsgán 100 vizsgapont szerezhető. A vizsgadolgozatot a szaktanár a központi javítási-értékelési útmutató alapján pontszámmal minősíti. A vizsgázó által elért dolgozatpontokat 1,25-tel szorozva kapjuk meg a vizsgapontok számát, pl. a dolgozatban szerzett 80 pont esetén 80 * 1,25 = 100 pont. Ha az így kiszámított vizsgapont nem egész szám, akkor a kerekítés szabályai alapján kell kerekíteni.
A középszintű szóbeli vizsga tételsorának és értékelési útmutatójának összeállításáról a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik. Amennyiben a vizsgázó a szóbeli első részében a projektmunkát választja, akkor ez a munka a vizsgázó által önállóan elvégzett és a projektmunkát segítő konzulens szaktanár által ellenőrzött vizsgálat (kísérlet vagy megfigyelés). Ennek eredménye a munkanapló, amely mindig tartalmazza a vizsgált probléma megfogalmazását, az alkalmazott módszert, a tapasztalatokat, a tapasztalatok értékelését és a felhasznált szakirodalom listáját. A projekt témáját a vizsgázó szabadon választhatja meg, majd konzulens szaktanárával egyezteti. A projektmunkát segítő konzulens szaktanárnak el kell utasítania a témaválasztást, amennyiben az megítélése szerint balesetveszélyes, egészségkárosító, környezetszennyező, törvénysértő vagy az iskolai munkát akadályozza.
A középszintű szóbeli vizsgán a vizsgázó segédeszközként az Állat- és Növényismeret c. könyvet, vagy ezzel egyenértékű információt tartalmazó egyéb kiadványt, ezen kívül a kísérletekhez szükséges eszközöket veheti igénybe, amelyeket a vizsgabizottságot működtető intézménynek kell biztosítania.
A vizsgázó a felkészülési idő alatt – a tételétől függően – elvégzi a vizsgálatot, illetve elemzést, majd – a tétel által megkívánt módon – rögzíti eredményeit. A vizsgázó a felkészülési idő alatt készített vázlatát használhatja.
A tételt a vizsgázónak önállóan kell kifejtenie. A vizsgáztatónak lehetővé kell tennie, hogy a vizsgázó gondolatmenetét önállóan fejtse ki, majd – amennyiben a feladat ez – álláspontját is megfogalmazza és megvédje.
A szóbeli tételsor tartalmi jellemzői
A vizsgakövetelményekben megfogalmazott kompetenciák közül a szóbeli vizsga az alábbiakra helyezi a hangsúlyt:
– a rendszeres biológiai megfigyelések, egyszerű kísérletek elvégzésének, értelmezésének készsége,
– az ismeretek alapján az álláspont megfogalmazása, a mellette való érvelés képessége,
– a helyi, ill. regionális problémák ismerete,
– a biológiai ismeretek alkalmazásának képessége a helyes életmód kialakítása, a fontosabb betegségek és megelőzési módjaik, illetve a környezetvédelmi ismeretek összefüggésében.
A tételsor legalább 20 tételből áll. Valamennyi tételhez két feladat – A) és B) – tartozik. Egy tétel két feladata nem vonatkozhat azonos témára.
Az A) feladat a vizsgázó választása szerint lehet
laboratóriumi vizsgálat (a részletes követelményekben dőlt betűvel szedett lehetőségek közül) vagy fajismerethez kapcsolódó feladat (ezek a lehetőségek 50-50% arányban szerepeljenek a feladatok között). Ez utóbbi lehet
– növényfaj meghatározása és ökológiai igényeinek jellemzése a Növényismeret könyv segítségével
– több állat-, illetve növényfaj morfológiai és ökológiai jellemzésének összevetése
– nemzeti park, természetvédelmi terület, ill. az iskolához közeli életközösség élővilágának jellemzése segédanyag (például képanyag – videofilm, dia, fénykép, fajlista, térkép) alapján.
Ha a vizsgázó a projektmunkát választja, az elkészített munkát legkésőbb az írásbeli vizsgaidőszak kezdetéig be kell adnia a vizsgabizottságot működtető intézménynek. Ha határidőre nem adja be, akkor a szóbeli vizsgán A) feladatot kell húznia. A leadott projektmunka írásbeli dolgozatként kezelendő.
A B) feladat egy életközeli probléma egészségtani, környezetvédelmi, ökológiai vonatkozásairól szóló kifejtés. A B) feladatokat az ember szervezete és egészsége, valamint a természet- és a környezet védelme témakörből kell összeállítani. Amennyiben a téma ezt indokolja, a feladat igényelje a vizsgázó véleményének megfogalmazását is.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A két feladatra 25–25 pont adható.
A beadott munka értékelése:
|
A fölvetett kérdés (probléma) pontos megfogalmazása |
2 pont |
|
A megfigyelés/kísérlet módszereinek, eszközeinek leírása |
3 pont |
|
A megfigyelés/kísérlet eredményeinek rögzítése, megjelenítése |
5 pont |
|
Az irodalom (pontosság, célszerűség, hivatkozások) |
2 pont |
|
Nyelvhelyesség, tagolás, cím, fejezetcímek pontossága |
3 pont |
|
|
15 pont |
|
A munka bemutatásának értékelése: |
|
|
A munka céljának pontos megfogalmazása |
2 pont |
|
A megfigyelés/kísérlet módszereinek, eszközeinek leírása |
3 pont |
|
A tapasztalatok lényegre törő összefoglalása |
3 pont |
|
Koherens, logikus fölépítés |
2 pont |
|
|
10 pont |
|
A projektmunkára összesen: |
25 pont |
Az A) feladat (amennyiben az nem projektmunka bemutatása) tartalmi összetevőre adható maximum 20 pont részpontjait a feladat jellegének és nehézségének megfelelő felosztásban az egyes tételek összeállításakor kidolgozott részletes értékelési útmutató tartalmazza.
Az A) feladat értékelési szempontjai, ha nem projektmunka:
|
A feladat megértése és helyes elvégzése |
5–10 pont |
|
Az értékelés tartalmi helyessége |
15–10 pont |
|
A felelet fölépítése, nyelvi kifejezőkészség |
5 pont |
|
Összesen: |
25 pont |
A felelet felépítésének és előadásának értékelése:
|
– Ha a vizsgázó mondandóját önállóan (segítség nélkül) és logikus gondolatmenetbe illesztve, összefüggően és a nyelvhelyesség szabályainak megfelelően adta elő |
5 pont |
|
– Ha a gondolatmenet nem alkot összefüggő egészet, de az elmondott állítások önmagukban helytállók (például a tapasztalatok és a magyarázatok nem kapcsolódnak egymáshoz) |
4 pont |
|
– Ha a tényeket és összefüggéseket önállóan nem, de tanári segítséggel pótlólag sikeresen megválaszolta |
3 pont |
|
– Ha a tények fölidézése tanári segítséggel is csak részlegesen, pontatlanul sikerült |
2 pont |
|
– Ha a tanári segítséggel fölidézett tények közt nem vagy alig volt összefüggés |
1 pont |
|
– Ha tanári segítséggel sem tudott hozzászólni a témához |
0 pont |
A B) feladat tartalmi összetevőire adható maximum 20 pont részpontjait a feladat jellegének és nehézségének megfelelő felosztásban az egyes tételek összeállításakor kidolgozott részletes értékelési útmutató tartalmazza. A felelet felépítésének és előadásának értékelésében az A) feladatban leírtak az irányadók.
A B) feladat értékelésének szempontjai
|
Az érvelés alapjául szolgáló tények ismerete |
15–20 pont |
|
A véleményalkotás módja, ellentétes vélemények összevetése |
5–0 pont |
|
A felelet felépítése, nyelvi kifejezőkészség |
5 pont |
|
Összesen |
25 pont |
|
Írásbeli vizsga 240 perc |
Szóbeli vizsga 20 perc |
|
Egy 8–10 feladatot tartalmazó
feladatsor |
Egy választható esszé- vagy problémafeladat |
Egy A és egy B feladat előadása |
|
80 pont |
20 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázóknak egy központi feladatsort kell megoldaniuk. A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja.
Az írásbeli vizsgán szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép használható.
Az írásbeli feladatlap tartalmi jellemzői
A feladatsor első része a követelményrendszer egészét lefedő feladatokból áll.
A feladatsor második része, a vizsgázó által választható esszék, illetve problémafeladatok minden évben az alábbi két témakörből kerülnek ki:
A) az ember élettana és szervezettana, egészséges életmód;
B) ökológia, környezet- és természetvédelem, növényélettan.
A vizsgázónak a feladatlap megfelelő helyén jelölnie kell, hogy melyik feladatot választotta.
Az írásbeli vizsga feladatai az alábbi kompetenciák vizsgálatára helyezik a hangsúlyt:
– egyszerű ismeretfelidézés (reproduktív feladat);
– adatértés és -értelmezés, szabályfelismerés (grafikonok, táblázatok);
– szövegértés és -elemzés;
– problémafeladat (a probléma, a választott módszer, az eredmények érvényessége és a hibalehetőségek felismerése, elemzése);
– halmazba sorolás (a felosztás logikai alapjának egyértelmű megjelölésével), ill. fordítottja: a felosztás logikai alapjának keresése (a megadott halmazok értelmezésével);
– képek sorba rendezése, kiegészítése, magyarázata.
Feleletválasztós feladatok
– összetett választás (a helyes betűk felsorolásával);
– struktúra-funkció, ill. ábraelemzés;
– illesztés (párosítás, besorolás – két halmaz közti kapcsolat).
– rövid válasz (nem meghatározás, hacsak a követelményrendszerben nem szerepel ez egyértelműen);
– ábrakészítés vagy -kiegészítés;
– irányított esszé (a szempontok – nem feltétlenül a megoldás sorrendjében történő – pontos megadásával, valamint a tartalomra kapható részpontszámok feltüntetésével).
Az írásbeli feladatlap értékelése
A javítás központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. A vizsgadolgozatra összesen 100 pont adható. Az első rész 80 pont, a választható feladat 20 pont. Ha a vizsgázó nem jelöli a választását vagy az nem egyértelmű, akkor az első választható feladat megoldását kell értékelni.
Az emelt szintű szóbeli vizsga központi tételsor alapján zajlik.
Feleléskor a kifejtés sorrendjét a vizsgázó választja meg. A tételt a vizsgázónak önállóan kell kifejtenie. A vizsgáztatónak lehetővé kell tennie, hogy a vizsgázó gondolatmenetét önállóan fejtse ki, majd – amennyiben a feladat ez – álláspontját is megfogalmazza és megvédje.
A szóbeli tételsor tartalmi jellemzői
A szóbeli vizsgán a vizsgázó tárgyi tudásáról, kifejezőkészségéről, problémaérzékenységéről, olvasottságáról tesz bizonyságot.
A tételsornak legalább 20 tételt kell tartalmaznia. A tételsornak a követelményrendszer minden fő témakörét érintenie kell. Valamennyi tételhez két feladat – A) és B) – tartozik. Egy tétel két feladata nem vonatkozhat azonos témára.
A) feladat: A közzétett témakörök egyikéhez kapcsolódó feladat kifejtése megadott szempontok alapján.
B) feladat: Biológiai problémát tartalmazó szöveg, illetve az abban leírt kísérlet elemzése, értékelése megadott szempontok alapján.
A szóbeli vizsgarész értékelése
Mind az „A”, mind a „B” feladat értékelésénél 20-20 pont adható a tartalomra és 5-5 pont a kifejtés módjára. A központi értékelési útmutató rögzíti az egyes tételek kifejtésének elvárt összetevőit és az ezekre adható, a 20-20 pont felosztásával kialakított maximális részpontszámokat. A felelet felépítését és a nyelvi kifejezőkészséget a középszintű szóbeli vizsgánál leírt módon kell értékelni.”
3. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
I. RÉSZLETES VIZSGAKÖVETELMÉNYEK
1. Színház- és drámatörténet
|
TÉMÁK |
VIZSGASZINTEK |
|
Középszint |
Emelt szint |
|
1.1. Az ókori színház és dráma |
Az ókor színháza és néhány görög dráma
A tanuló legyen képes bemutatni
– a görög színházművészet kialakulását, rituális gyökereit és az ókori görög színház felépítését,
– Aiszkhülosz vagy Szophoklész vagy Euripidész egy tragédiáján, vagy Arisztophanész egy komédiáján pedig az ókori görög dráma sajátosságait,
– Szophoklész Antigoné című művének szereplőit és viszonyaikat, valamint a feldolgozott problémákat. |
Az ókor színháza, a görög dráma és a római komédia
A tanuló legyen képes bemutatni
– az ókori görög és római színházművészetet,
– Aiszkhülosz vagy Szophoklész vagy Euripidész egy tragédiáján és Arisztophanész vagy Plautus egy komédiáján pedig az ókori görög és római dráma sajátosságait. |
|
1.2. A középkori Európa színháza és drámája |
|
A középkori színjátszás, a commedia dell’arte
A tanuló ismerje
– a templomi szertartásból, illetve a bibliai szövegekből kibontakozó középkori színjáték és dráma típusait,
– a középkori rögtönzéses vígjáték, a commedia dell’arte jellegzetes vonásait. |
|
1.3. Az angol reneszánsz színház
és dráma |
Shakespeare színháza és néhány drámája
A tanuló legyen képes bemutatni
– Shakespeare: Rómeó és Júlia, illetve Hamlet című művén a shakespeare-i dramaturgia jellegzetes-
ségeit (pl. jelenetépítés, idő-
és térkezelés), |
Az Erzsébet-kor színháza, Shakespeare
A tanuló ismerje
– Shakespeare egy tragédiáját, egy vígjátékát és az életmű drámatípusait, |
|
– az elemzett dráma szereplőit és viszonyaikat, valamint a feldolgozott problémákat. |
– az Erzsébet-kori színház társadalmi szerepét, a színház felépítését és működését. |
|
1.4. A spanyol barokk dráma és színház |
|
A tanuló ismerje
– a barokk színház szcenikai jellemzőit.
A tanuló legyen képes
– egy szabadon választott művön (pl. Lope de Vega vagy Calderon) bemutatni a barokk dráma dramaturgiai sajátosságait. |
|
1.5. A francia klasszicista
dráma |
Moliére néhány drámája |
Moliére művei és a klasszicista dráma |
|
A tanuló legyen képes bemutatni |
A tanuló ismerje |
|
– Moliére: Tartuffe című művén a moliére-i dramaturgia jellegzetességeit, |
– Moliére legalább két komédiáját, |
|
– az elemzett komédia szereplőit, viszonyaikat, valamint a feldolgozott emberi problémákat. |
– a klasszicista dráma sajátosságait. |
|
1.6. A régi magyar dráma néhány alkotása |
|
A tanuló ismerje
– a magyar drámairodalom általános jellemzőit,
– az alábbi szerzők valamelyikének egy drámáját: Bornemisza Péter, Balassi Bálint, Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály. |
|
1.7. A XIX–XX. századi magyar színház és dráma |
A XIX. és XX. századi magyar színház és dráma néhány alkotása
A tanuló legyen képes bemutatni |
A XIX. századi magyar dráma néhány alkotása
A tanuló ismerje |
|
– A XIX–XX. század magyar színházi irányzatait vagy műhelyeit vagy alkotóit,
– Katona József: Bánk bán, illetve Madách Imre: Az ember tragédiája című művének színházi megvalósulásán keresztül a dráma és színház sajátos kapcsolatát, jellegzetességeit. |
– az alábbi drámákat és szerzőjük drámaírói munkásságának jelentőségét: Katona József: Bánk bán, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, Madách Imre: Az ember tragédiája. |
|
A tanuló legyen képes bemutatni
– Molnár Ferenc: Liliom és Örkény István Tóték című művének szereplőit és viszonyaikat, valamint a feldolgozott problémákat. |
A hazai színjátszás kezdetei
A tanuló ismerje |
|
|
– a magyarországi hivatásos színjátszás kialakulásának jelentős eseményeit, helyszíneit és személyiségeit.
A XX. századi magyar dráma néhány alkotása
A tanuló ismerjen
– az alábbi szerzők valamelyikétől egy szabadon választott drámát: Molnár Ferenc, Füst Milán, Lengyel Menyhért,
Szomory Dezső, Szép Ernő,
Móricz Zsigmond, Tamási Áron,
Németh László, Illyés Gyula,
Örkény István.
A tanuló legyen képes bemutatni
– az elemzett dráma szereplőit és viszonyaikat, valamint a feldolgozott problémákat. |
|
1.8. A modern polgári dráma
és színház kialakulása |
|
A tanuló ismerje
– Ibsen vagy Strindberg vagy Shaw egy drámáját.
A tanuló legyen képes bemutatni
– az elemzett dráma szereplőit és viszonyaikat, valamint a feldolgozott problémákat. |
|
1.9. Csehov és Sztanyiszlavszkij |
Csehov néhány drámája és Sztanyiszlavszkij színháza |
Csehov drámái és Sztanyiszlavszkij színháza |
|
A tanuló legyen képes bemutatni |
A tanuló ismerje |
|
– a Három nővér, illetve a Sirály című művön keresztül a csehovi dráma sajátosságait, |
– Csehov legalább két drámáját, |
|
– a Sztanyiszlavszkij-módszer jellegzetességeit. |
– A Sztanyiszlavszkij-módszer egy-egy elemének továbbélését. |
|
1.10. Brecht színháza és drámái |
Brecht színháza és néhány drámája
A tanuló legyen képes bemutatni |
Brecht drámái és színháza
A tanuló ismerje |
|
– Brecht: Koldusopera című drámáján a brechti dramaturgia alapjait, |
– Brecht drámaírói tevékenységét, legalább két drámáját. |
|
– az elemzett dráma segítségével az epikus dráma jellemzőit. |
|
|
1.11. A XX. század meghatározó színházi irányzatai, jelentős drámaírói |
|
A tanuló ismerje
– a XX. század meghatározó színházi és drámai irányzatait
(pl. az avantgarde, a politikai színház, a szegény színház, az abszurd, a performance),
– az alábbi szerzők valamelyikének egy drámáját (Pirandello, García Lorca, Sartre, Camus, O’ Neill, Williams, Miller, Beckett, Ionesco, Mrozek, Dürrenmatt, Bulgakov). |
|
1.12. Napjaink legfontosabb színházi irányzatai és a kortárs drámairodalom |
A tanuló legyen képes bemutatni
– egy látott színházi előadás jellemzőit,
– egy szabadon választott mű elemzésével egy kortárs drámát (pl. Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja, Spiró György: Csirkefej, Schwajda György:
A csoda, Bereményi Géza: Légköbméter, Parti Nagy Lajos: Mauzóleum, Korniss Mihály: Halleluja, Nádas Péter: Takarítás, Háy János: Gézagyerek, Tasnádi István: Közellenség). |
A tanuló ismerje – a mai magyar színházi struktúra jellemzőit
(pl. hivatásos színház, alternatív színház, amatőr színház, diákszínjátszás), |
|
|
– a mai színházi élet jelentős alkotóit, műhelyeit. |
2. Színház- és drámaelmélet
|
TÉMÁK |
VIZSGASZINTEK |
|
Középszint |
Emelt szint |
|
2.1. A drámai műnem sajátosságai |
A tanuló legyen képes
– az irodalmi alkotások rendszerében elhelyezni a drámai műnemet, |
A tanuló ismerje
– az arisztotelészi dramaturgia alapfogalmait, |
|
– vázolni az epikától és a lírától eltérő sajátosságait,
– bemutatni a dráma és a színházművészet kapcsolatrendszerét. |
– az arisztotelészi drámától eltérő drámaformákat (pl. epikus dráma, konfliktus nélküli dráma). |
|
2.2. A dráma / a színjáték mint kommunikáció |
|
A tanuló ismerje
– a dráma és a színjáték sajátos kommunikációs rendszerét,
– a verbális és a nonverbális kommunikáció eszközeit
(pl. gesztusok, mimika, testtartás). |
|
2.3. A dráma szerkezeti felépítése |
A tanuló ismerje fel
– a dráma felépítésének sajátosságait, tagoltságát (pl. jelenet, kép, szín, felvonás),
– a fordulatokat és a drámai csomópontokat. |
A tanuló ismerje
– a dráma felépítésének kortól és műfajtól függő tagoltságát. |
|
2.4. Dramaturgiai és színházelméleti alapfogalmak |
A tanuló legyen képes elemző tevékenysége során alkalmazni a következő fogalmakat:
– történet és cselekmény, akció és dikció, szituáció, dialógus és monológ, szerep. |
A tanuló legyen képes elemző tevékenysége során alkalmazni a következő fogalmakat:
– karakter, jellem, fordulat, konfliktus, feszültség, tér és idő. |
|
2.5. A színházművészet mint összművészet sajátosságai |
A tanuló legyen képes bemutatni
– hogyan alakítja ki autonóm formanyelvét a színházművészet a különböző művészeti ágak eszközeit felhasználva. |
A tanuló legyen képes elemzően bemutatni
– egy színházi előadás vizuális, zenei és irodalmi összetevőit. |
|
2.6. Színházi szakmák |
Tudják felsorolni
– a színházi előadás létrehozásához szükséges mesterségeket (pl. rendező, díszlettervező, világosító). |
Legyenek képesek
– szabadon választott színházi szakmához tartozó tevékenységek ismertetésére (pl. az író, a rendező, a dramaturg, a díszlettervező, a jelmeztervező, a zeneszerző, a világosító, a hangtechnikus,
a színpadmester, az ügyelő,
a kellékes). |
|
TÉMÁK |
VIZSGASZINTEK |
|
Középszint |
Emelt szint |
|
3.1. A rituális játék/szertartásjáték |
|
A tanuló legyen képes
– a rituális és/vagy szertartásjáték műfajának azonosítására egy-egy színházi előadásban. |
|
3.2. A tragédia |
A tanuló legyen képes |
A tanuló legyen képes |
|
– a klasszikus tragédia jellemző jegyeinek azonosítására egy-egy színházi előadásban. |
– a tragédia műfajának változásait felismerni különböző korszakokban. |
|
3.3. A komédia |
A tanuló legyen képes
– különbséget tenni a vidám műfajú művek között. |
A tanuló legyen képes
– a vidám műfajú művek változásait felismerni különböző korszakokban. |
|
3.4. A realista színjáték |
A tanuló ismerje fel
– a realista előadásmódot. |
A tanuló ismerje fel
– a realizmus és naturalizmus műfaji jegyeit, azokat tudja alkalmazni színházi elemzéseiben. |
|
3.5. Az abszurd és a groteszk |
|
A tanuló ismerje fel
– az abszurd és groteszk elemeket a színházi előadásokban. |
|
3.6. Bábjáték |
|
A tanuló legyen képes
– az alkalmazott bábtechnikák azonosítására. |
|
3.7. Zenés, tánc- és mozgásszínház |
A tanuló legyen képes
– különböző zenés műfajú előadásokat (pl. opera, operetta, musical) felismerni és azonosítani,
– elkülöníteni a tánc- és mozgásszínházi előadásokat a balettől és a tánctól. |
A tanuló legyen képes
– a zene, a tánc és a mozgás szerepének felismerésére színpadi előadásokban. |
|
TÉMÁK |
VIZSGASZINTEK |
|
Középszint |
Emelt szint |
|
4.1. Helyzetgyakorlatok |
Legyenek képesek rögtönzések során |
Legyenek képesek |
|
– a megadott helyzetnek megfelelő alapvető viselkedési sémák megjelenítésére. |
– hétköznapi típusok jellemzőinek sűrítésére, azok megjelenítésére egyéni és/vagy páros munkában. |
|
4.2. Történet szerkesztése és megjelenítése |
Legyenek képesek
– jelenetek összefűzésére. |
Legyenek képesek
– különböző színházi formák és drámatechnikák (pl. a kontraszt,
a különböző időkezelési módok) alkalmazására. |
|
4.3. Improvizáció |
Legyenek képesek
– improvizációra, szöveges vagy szöveg nélküli etűdök alkotására egyéni és/vagy páros munkában. |
Legyenek képesek
– megadott témára és meghatározott stílusban szövegre épülő etűdök alkotására (pl. versrészlet, kisebb
dialógus),
– etűdsorozat összeállítására önálló munkában. |
|
4.4. Drámajáték |
|
Ismerjék és alkalmazzák
– a drámajátékok jellemzőit és különböző típusait. |
|
4.5. Drámapedagógia |
|
Ismerjék
– a dramatikus tevékenység alapfogalmait, a leggyakrabban alkalmazott konvenciókat, munkaformá-
kat. |
5. Mozgás, tánc- és mozgásszínházi ismeretek
|
TÉMÁK |
VIZSGASZINTEK |
|
Középszint |
Emelt szint |
|
5.1. Szituáció megfogalmazása állóképben, mozdulatsorral |
Legyenek képesek
– állókép és állóképsorozat létrehozására,
– egyszerű mozgássorok különböző tempójú kivitelezésére. |
Legyenek képesek
– összetett mozgássorok különböző tempójú kivitelezésére. |
|
5.2. Improvizáció zenére vagy témára |
Legyenek képesek
– a zene hangulatához és tempójához, illetve a megadott téma hangulatához illeszkedő mozgássorok kivitelezésére,
– megadott mozgásmotívumok felhasználására. |
Legyenek képesek
– egy mozgásmotívum kibontására, továbbfejlesztésére, variálására. |
|
5.3. Összetett improvizáció létrehozása és bemutatása |
Legyenek képesek
– egyéni, páros és/vagy csoportos előkészített mozgás- vagy táncimprovizációk bemutatására. |
Legyenek képesek
– a tanult technikák alkalmazásával önálló mozgássor végrehajtására,
– különböző összetett technikákat
alkalmazó egyéni, páros és/vagy csoportos előkészített mozgás- vagy táncimprovizációk bemu-
tatására. |
|
TÉMÁK |
VIZSGASZINTEK |
|
Középszint |
Emelt szint |
|
6.1. A tanulók által a képzés során készített bábok és/vagy maszkok alkalmazása drámamunkában |
Legyenek képesek
– egy választott báb vagy maszk sajátosságainak megfelelő alkalmazására. |
Legyenek képesek
– a választott bábtechnika vagy maszktípus alkalmazásával színházi improvizációra. |
7. Beszéd, vers- és prózamondás, egyéni vagy közös daléneklés
|
TÉMÁK |
VIZSGASZINTEK |
|
Középszint |
Emelt szint |
|
7.1. A beszédtechnika alapjai |
Legyenek képesek
– drámajátékos és színjátékos gyakorlatuk során alkalmazni a légzés, a hangadás és az artikuláció alapvető szabályait. |
Legyenek képesek alkalmazni
– a légző-, hang- és artikulációs játékokat, gyakorlatokat – hangokkal, mechanikusan sorolható szavakkal és irodalmi szövegekkel. |
|
7.2. Lírai, epikai és drámai alkotások tolmácsolása |
Legyenek képesek
– a műfajnak megfelelő előadásmód megválasztására, és az ahhoz illő eszközök alkalmazására. |
Legyenek képesek
– színjátékos gyakorlatuk során alkalmazni a légzés, a hangadás és az artikuláció alapvető szabályait, a hangsúlyszabályokat és a beszéd váltásait (pl. erő, magasság, tempó). |
|
7.3. Pódiumműfajok |
|
Vegyenek részt
– versműsorok, ünnepi műsorok, szerkesztett játékok létrehozásában és bemutatásában. |
|
7.4. Egyéni vagy közös daléneklés |
|
Legyenek képesek
– dallamot improvizálni, vagy dalt előadni. |
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
120 perc |
15 perc/fő |
15 perc |
180 perc |
20 perc/fő |
20 perc |
|
60 pont |
60 pont |
30 pont |
60 pont |
50 pont |
40 pont |
A vizsgán használható segédeszközök
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
A vizsgázó biztosítja |
NINCS |
a produkcióhoz szükséges kellékek |
NINCS |
NINCS |
a jelenethez vagy az előadáshoz szükséges alapdíszletek, kellékek, jelmezek stb. |
NINCS |
|
A vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja |
három példány helyesírási szótár |
a lebonyolítás-
hoz minimálisan szükséges körülmények (20-25 m2 alkalmi színpadi tér, alapvető fény- és hangtechnikai eszközök: világítási és sötétítési lehetőség, magnó vagy CD-lejátszó, mikrofon) |
a tételeknek megfelelő technikai segéd-
eszközök |
videomagnó vagy DVD-lejátszó, három példány
helyesírási
szótár |
színházszerű körülmények (25-30 m2 alkalmi színpadi tér, alapvető fény- és hangtechnikai eszközök: min. 2 reflektor,
magnó vagy CD-lejátszó, mikrofon, erősítő, hangfalak, sötétítéshez alkalmas függönyök) |
a tételeknek megfelelő technikai segéd-
eszközök |
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
Anyag |
NINCS |
NINCS |
tételcímek |
NINCS |
NINCS |
tételcímek |
|
Mikor? |
NINCS |
NINCS |
jogszabály
szerint |
NINCS |
NINCS |
jogszabály
szerint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Gyakorlati vizsga |
|
120 perc |
15 perc |
max. 15 perc/fő |
|
Feladatsor megoldása |
Egy tétel kifejtése |
Háromból két gyakorlati feladat |
|
Egyszerű, rövid választ igénylő feladatok |
Néhány soros
jelenetelemzést,
-értelmezést igénylő kérdések |
|
kiscsoportos
(2-3 fős) drámajátékos improvizáció a helyszínen megadott témára |
előkészített, egyéni színpadi produkció |
előkészített közös színpadi produkció (színielőadás) bemutatása |
|
30 pont |
30 pont |
|
30 pont |
30 pont |
30 pont |
|
60 pont |
30 pont |
60 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázóknak egy központi feladatlapot kell megoldaniuk.
A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja.
Vizsgacsoportonként szükséges segédeszköz: három példány helyesírási szótár. Ezeket a vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
Az írásbeli vizsgán a vizsgázónak elméleti ismereteiről és elemzési képességeiről kell számot adnia.
Az írásbeli vizsga témakörei:
– színház- és drámatörténet;
– színház- és drámaelmélet;
Az írásbeli vizsga egy komplex feladatlap megírása, mely az értékelési arányoknak megfelelően két feladattípust tartalmaz. Egyszerű, rövid választ igénylő feladatokat és jelenetértelmezéshez, színházi megvalósításhoz stb. kapcsolódó néhány soros elemzést, értelmezést igénylő kérdéseket. A feladatlap egyszerű, rövid választ igénylő feladatai a színház- és drámatörténetből az alábbiakban megadott alkotók és kijelölt műveik mindegyikéhez, a néhány soros elemzést, értelmezést igénylő kérdései pedig a kijelölt művek közül csak egyhez kapcsolódhatnak.
Shakespeare: Rómeó és Júlia, Hamlet
Madách Imre: Az ember tragédiája
Csehov: Három nővér, Sirály
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. A vizsgadolgozatra, a feladatlap megoldására összesen 60 pont adható.
|
– Egyszerű, rövid választ igénylő feladatok |
30 pont |
|
– Néhány soros jelenetelemzést, -értelmezést igénylő kérdések |
30 pont |
|
Összesen: |
60 pont |
A gyakorlati vizsgát a vizsgacsoport szóbeli vizsgájához kapcsolva, azt megelőzően vagy azt követően kell megszervezni.
A gyakorlati vizsga megkezdése előtt 30 perc felkészülési időt kell biztosítani.
A vizsgatárgy, illetve a művészeti ág jellegéből adódóan a gyakorlati vizsga előre megszerkesztett színházi műsor (előadás) vagy előadásrészlet is lehet. A vizsgázó – a gyakorlati vizsga megszerkesztése és a feltételek biztosítása érdekében – a vizsga előtt legalább egy hónappal a vizsgát szervező intézmény által készített adatlapon jelzi a gyakorlati vizsga választott feladattípusait és a szükséges információkat (szerző, cím, műfaj, időtartam, technikai igények, vendégszereplők stb.).
A gyakorlati vizsga helyszínén a vizsgát szervező intézményeknek biztosítaniuk kell a gyakorlati vizsga lebonyolításához minimálisan szükséges körülményeket (20-25 m2 alkalmi színpadi tér, alapvető fény- és hangtechnikai eszközök: világítási és sötétítési lehetőség, magnó vagy CD-lejátszó, mikrofon).
A gyakorlati feladatok tartalmi és formai jellemzői
A gyakorlati vizsgán a vizsgázóknak a képzés során szerzett gyakorlati képességeikről és jártasságaikról kell számot adniuk.
A gyakorlati vizsga témakörei:
– mozgás- vagy táncszínház;
– beszéd, vers- és prózamondás, egyéni vagy közös daléneklés;
– kiscsoportos (2-3 fős) drámajátékos improvizáció a helyszínen megadott témára;
– előkészített, egyéni színpadi produkció;
– előkészített közös színpadi produkció (színielőadás) bemutatása.
A drámajátékos improvizációs feladatokhoz a vizsgabizottságot működtető intézmény a részletes vizsgakövetelmények alapján tételsort állít össze. A tételsornak legalább tíz tételt kell tartalmaznia. Az egyes tételekben meg kell adni az eljátszandó jelenet témáját és/vagy konfliktusszerkezetét és/vagy figuráit. Az egyes tételeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy eljátszásuk nem igényelhet három percnél hosszabb időt. A vizsgázók önállóan vagy a vizsgáztató tanár irányításával 2-3 fős csoportokat alkotnak, és ennek megfelelően a csoportok közösen húznak a 2, ill. 3 szereplőt igénylő tételek közül. A vizsgázók a tételhúzás után maximum 5 perces felkészülési időt kapnak.
Az előkészített, egyéni színpadi produkcióknál a vizsgázó egy szabadon választott verset, monológot, dalt, táncot vagy mozgásetűdöt ad elő. Az előadás időtartama legalább 2, legfeljebb 5-6 perc.
Az előkészített közös színpadi produkció (jelenet[ek] vagy színielőadás vagy színielőadás-részlet) bemutatása során a vizsgázók előadóként lépnek fel egy vizsgaelőadásban és/vagy aktívan részt vesznek annak előkészítésében (pl. rendezőként, dramaturgként, színpadkép-tervezőként vagy kivitelezőként, világosítóként, hangtechnikusként). A vizsgaelőadás lehet bármilyen stílusú színházi előadás, prózai vagy zenés színpadi mű, báb- vagy táncjáték. A vizsgaelőadás a vizsgázók által a vizsga helyszínéhez igazított, minimális színházszerű körülmények között zajlik. Az előadás hossza a vizsgázó szereplők számától függ: egy vizsgázó játékideje átlagosan 5-10 perc lehet. A vizsgaelőadásban részt vehetnek drámából nem érettségizők („mint vendég”), de rájuk nem számolható a vizsgaidő.
A produkcióhoz szükséges kellékekről a vizsgázó gondoskodik.
A gyakorlati vizsga során a vizsgázóknak – választásuk alapján – legalább két feladattípus gyakorlati munkájában kell részt venniük.
A gyakorlati vizsgarész értékelése
A gyakorlati vizsgán a két feladattípusban összesen 60 pont szerezhető. Az értékelés a vizsgakövetelmények szerint az alábbi szempontok alapján történik:
Drámajátékos improvizáció:
|
– A szituáció megértése |
8 pont |
|
– Fantázia, ötletesség |
12 pont |
|
– Karakterábrázolás |
10 pont |
|
|
30 pont |
|
Egyéni színpadi produkció: |
|
|
– Szövegtudás vagy a dallam vagy a lépések memorizáltsága |
5 pont |
|
– Értelmezés, szerkesztés |
5 pont |
|
– Az alkalmazott technikák (beszéd, mozgás stb.) |
8 pont |
|
– Előadásmód (karakterábrázolás, hitelesség, hangulatteremtés, kapcsolatteremtés) |
10 pont |
|
– Koncentráció |
2 pont |
|
|
30 pont |
|
Közös színpadi produkció: |
|
|
– Az alkalmazott technikák (beszéd, mozgás stb.) |
8 pont |
|
– Koncentráció, játékfegyelem |
10 pont |
|
– Előadásmód (karakterábrázolás, hitelesség, hangulatteremtés, kapcsolatteremtés stb.) |
12 pont |
|
|
30 pont |
Amennyiben a vizsgázó a közös színpadi produkcióban nem játszóként vesz részt, az előadásmód helyett értelemszerűen az adott feladat színházszakmai megoldásának minőségét kell értékelni.
Ha a vizsgázó három feladattípus megoldásában vesz részt, az általa kiválasztott kettőben nyújtott teljesítményét kell értékelni, így a gyakorlati vizsgára maximálisan 2×30 pontot kaphat.
A középszintű szóbeli vizsga tételsorának összeállításáról a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik.
A tételsornak legalább 20 tételt kell tartalmaznia. A tételek 45–55%-ának a színház- és drámatörténet köréből kell kikerülnie.
A tételek tartalmazzák mindazon segédeszközöket, forrásokat stb., melyek a megoldáshoz szükségesek.
A tételsorban szereplő műveknek a tétel kifejtéséhez szükséges részleteit megfelelő (nyomtatott, DVD-n vagy videokazettán rögzített) formában a vizsgázó rendelkezésére kell bocsátani, és lehetővé kell tenni, hogy a 3-5 perces felvételeket fejhallgató használatával a felkészülési időben használhassa. Ha technikai okok miatt erre várakoznia kell, akkor a felkészülési időt meg kell hosszabbítani. A tételeknek megfelelő technikai segédeszközöket a vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja.
A szóbeli vizsgák videokazettára, ill. DVD-re rögzített anyagai idegen nyelven történő vizsga esetén is csak magyar nyelven állnak a vizsgázók rendelkezésére.
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A tételben megfogalmazott feladat lehet
– egy dráma- és/vagy színháztörténeti korszak problémájának elemző bemutatása
– dráma- és színházelmélethez kapcsolódó feladat megoldása
– egy meghatározó színházi alkotó tevékenységének elemző ismertetése
– egy konkrét drámai/vagy színházi mű részletének elemzése.
A tételekben törekedni kell a változatos, a problémamegoldást ösztönző, az elemzési képességet mérő, valamint az ismeretek alkalmazását vizsgáló feladatok megfogalmazására.
A szóbeli vizsga alapvetően elméleti ismereteket, illetve az elemzési képességek alkalmazását várja a vizsgázóktól.
A szóbeli vizsga tartalma:
– színház- és drámatörténet;
– színház- és drámaelmélet;
A középszintű tételcímeket – a hozzájuk kapcsolódó feladatok és mellékletek (idézetek, képek stb.) nélkül – a vizsgáztató intézmény legalább 60 nappal a vizsgaidőszak kezdete előtt nyilvánosságra hozza.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A felelet 30 ponttal értékelhető.
Az értékelés a vizsgakövetelmények szerint az alábbi szempontok alapján történik:
|
– A feladat megértése, a lényeg kiemelése |
5 pont |
|
– A megközelítés, az elemzés sokszínűsége |
10 pont |
|
– Az ismeretek gazdagsága |
10 pont |
|
– Világosság, nyelvhelyesség, a felelet felépítettsége |
5 pont |
|
Összesen |
30 pont |
A tételsor összeállításakor röviden rögzíteni kell az egyes tételek kifejtésének elvárt összetevőit és a fenti szempontok alapján az ezekre adható pontszámok felosztásával kialakított maximális részpontszámokat.
|
Írásbeli vizsga 180 perc |
Szóbeli vizsga
20 perc |
Gyakorlati vizsga
20 perc/fő |
|
Feladatsor megoldása |
Egy tétel kifejtése |
Háromból két gyakorlati feladat |
|
Általános színház- és drámaelméleti kérdések |
Néhány soros jelenetelemzést, -értelmezést igénylő kérdések |
Elemzést, értelmezést, reflektálást igénylő esszéfeladat |
|
kiscsoportos (2-3 fős) drámajátékos improvizáció a helyszínen megadott
témára |
előkészített, egyéni színpadi produkció
|
előkészített közös színpadi produkció
(színielőadás) bemutatása |
|
15 pont |
20 pont |
25 pont |
|
25 pont |
25 pont |
25 pont |
|
60 pont |
40 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán egy feladatlapot kell megoldani, mely az értékelési arányoknak megfelelően három feladattípusból áll: az első rész általános történeti és elméleti kérdéseket tartalmaz, a második rész egy jelenetértelmezéshez, a jelenet színházi megvalósításához kötődő, elemzést és értelmezést igénylő kérdésekből áll (melynek színházi anyagát a vizsgázók videokazettán [vagy DVD-n] vagy szövegesen is kapják meg). A feladatsorban a jelenetértelmezéshez kapcsolódó videokazettán vagy DVD-n rögzített anyag hossza maximálisan 10 perc lehet, a szöveges anyag terjedelme is ezzel arányos. A harmadik rész színházi előadáshoz kapcsolódó elemzést, értelmezést, reflektálást igénylő esszéfeladat. Az esszéfeladat megoldása keretében a vizsgázónak a követelményekben felsorolt színházi előadások közül a feladatlapban kijelölt kettőből egyet kell választania és kidolgoznia. A vizsga megkezdésekor – a feladatlapok kiosztását követően – a vizsgázók együttesen, kétszer egymás után nézhetik meg a videokazettán vagy DVD-n rögzített anyagot. A megtekintés alkalmával a vizsgázók a kiosztott feladatlaphoz tartozó jelenetszövegekhez jegyzeteket készíthetnek.
Ezt követően a vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja.
A feladatlapon az esszékérdésekhez a vizsgázók 0,5-1 oldalas szöveges (pl. kritikarészlet, rendezői vallomás) vagy egyéb (pl. képi, rajzos) forrásokat kaphatnak.
Vizsgacsoportonként szükséges segédeszköz: videomagnó vagy DVD-lejátszó, három példány helyesírási szótár. Ezeket a vizsgáztató intézmény biztosítja.
Az írásbeli vizsga jelenetértelmezéshez kapcsolódó, videokazettára, ill. DVD-re rögzített színházi anyaga, és/vagy azok szöveges változata, az esszékérdésekhez kapcsolódó színházi előadások videokazettára, ill. DVD-re rögzített anyagai idegen nyelven történő vizsga esetén is csak magyar nyelven állnak a vizsgázók rendelkezésére.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
Az írásbeli vizsgán a vizsgázónak elméleti ismereteiről és elemzési képességeiről kell számot adnia.
Az általános történeti és elméleti feladatok témakörei:
– színház- és drámatörténet;
– színház- és drámaelmélet;
A jelenetértelmezést igénylő feladatok témakörei:
– az ókor színháza és a görög dráma;
– az Erzsébet-kor színháza és Shakespeare;
– Moliére néhány műve és a klasszicista dráma;
– a XIX. századi magyar dráma néhány alkotása;
– Csehov drámái és Sztanyiszlavszkij színháza;
– Molnár Ferenc és Örkény István drámái;
– Beckett drámái és az abszurd színház.
A néhány soros jelenetelemzést, -értelmezést igénylő kérdésekhez kapcsolódó feladathoz az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet videotárában lévő anyagok használhatóak fel.
Az esszéfeladatok a következő színházi előadásokhoz kapcsolódhatnak 2008–2012 között:
Plautus: A hetvenkedő katona (Rendező: Taub János) Radnóti Színház, 1988;
Shakespeare: Szentivánéji álom (Rendező: Csányi János) Bárka Színház, 1997;
Csehov: Három nővér (Rendező: Ascher Tamás) Katona József Színház, 1985;
Schiller: Ármány és szerelem (Rendező: Mohácsi János) Kaposvári Csiky Gergely Színház, 1989;
Ibsen: Nóra (Rendező: Valló Péter) Radnóti Színház, 1989;
Csehov: Siráj (Rendező: Schilling Árpád) Krétakör Színház, 2003;
Madách Imre: Az ember tragédiája (Rendező: Ruszt József) Zalaegerszeg Hevesi Sándor Színház, 1983.
Az esszéfeladatok megoldásához szükséges előadások felvételei az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet videotárában előzetes egyeztetés alapján megtekinthetőek, vagy hozzáférhetőek a megyei könyvtárakban.
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. A vizsgadolgozatra összesen 60 pont adható. Az értékelés az alábbi szempontok alapján történik:
|
– Általános színház- és drámaelméleti kérdések |
15 pont |
|
– Néhány soros jelenetelemzést, -értelmezést igénylő kérdések |
20 pont |
|
– Elemzést, értelmezést, reflektálást igénylő esszéfeladat |
25 pont |
|
Összesen |
60 pont |
Ha a vizsgázó a 2 választható esszéfeladat közül egynél többet dolgoz ki, akkor az értékelés során csak a feladatlapon szereplő sorrendben első téma kifejtését kell figyelembe venni.
A gyakorlati vizsgát a szóbeli vizsgával egyidejűleg – az összes szóbeli tétel kifejtése után – kell megszervezni.
A gyakorlati vizsga megkezdése előtt 30 perc felkészülési időt kell biztosítani.
A vizsgatárgy, illetve a művészeti ág jellegéből adódóan a gyakorlati vizsga előre megszerkesztett műsor (előadás, előadásrészlet) is lehet. A vizsgázó – a gyakorlati vizsga megszerkesztése és a feltételek biztosítása érdekében – az írásbeli vizsga alkalmával a központilag kiadott adatlapon jelzi a gyakorlati vizsga választott feladattípusait és a szükséges információkat (szerző, cím, műfaj, időtartam, technikai igények, vendégszereplők stb.).
A gyakorlati vizsga helyszínén a vizsgát szervező intézményeknek biztosítaniuk kell a színházszerű körülményeket (25-30 m2 alkalmi színpadi tér, alapvető fény- és hangtechnikai eszközök: min. 2 reflektor, magnó vagy CD-lejátszó, mikrofon, erősítő, hangfalak, sötétítéshez alkalmas függönyök), a vizsgázóknak pedig a jelenethez vagy az előadáshoz szükséges alapdíszleteket, kellékeket, jelmezeket stb.
A gyakorlati feladatok tartalmi és formai jellemzői
A gyakorlati vizsgán a vizsgázóknak a képzés során szerzett gyakorlati képességeikről és jártasságaikról kell számot adniuk.
A gyakorlati vizsga témakörei:
– mozgás- vagy táncszínház;
– beszéd, vers- és prózamondás, egyéni vagy közös daléneklés;
– kiscsoportos (2–3 fős) drámajátékos improvizáció a helyszínen megadott témára;
– előkészített, egyéni színpadi produkció;
– előkészített közös színpadi produkció (színielőadás) bemutatása.
A drámajátékos improvizációs feladatokat a részletes vizsgakövetelmények alapján összeállított központi tételsor tartalmazza. A tételsor legalább tíz tételből áll. A tétel szövege megadja az eljátszandó jelenet témáját és/vagy konfliktusszerkezetét és/vagy figuráit és/vagy a játék követendő stílusát. Az egyes tételeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy eljátszásuk nem igényelhet öt percnél hosszabb időt. A vizsgázók önállóan vagy a vizsgáztató tanár irányításával 2–3 fős csoportokat alkotnak, és ennek megfelelően a csoportok közösen húznak a 2, ill. 3 szereplőt igénylő tételek közül. A vizsgázók a tételhúzás után maximum 5 perces felkészülési időt kapnak. A jeleneten belüli szereposztást a vizsgázók döntik el, vitás helyzetben sorsolás útján kell dönteni.
Az előkészített, egyéni színpadi produkcióknál a vizsgázó öt elemből (versek és/vagy monológok és/vagy dalok és/vagy táncok és/vagy mozgásetűdök) listát állít össze, amelyből a tantárgyi bizottság választ verset vagy monológot vagy dalt vagy táncot vagy mozgásetűdöt. Az egyéni színpadi produkció időtartama minimum 2 perc, maximum 6 perc.
Az előkészített közös színpadi produkció (jelenet[ek] vagy színielőadás vagy színielőadás-részlet) bemutatása során a vizsgázók előadóként lépnek fel egy vizsgaelőadásban, vagy aktívan részt vesznek annak előkészítésében (pl. rendezőként, dramaturgként, színpadkép-tervezőként vagy kivitelezőként, világosítóként, hangtechnikusként). A vizsgaelőadás a vizsgát szervező – a drámatanításban tapasztalatokkal rendelkező és a feltételeket biztosítani képes – intézményben kialakított színházszerű körülmények között zajlik. Az előadás hossza a vizsgázó szereplők számától függ: egy vizsgázó játékideje átlagosan 5–10 perc lehet. A vizsgaelőadásban részt vehetnek drámából nem érettségizők („mint vendég”), de rájuk nem számolható a vizsgaidő. Az előadásban, jelenetben közreműködő nem érettségizők száma nem lehet több, mint az érettségizőké. Az előadáshoz szükséges kellékekről a vizsgázóknak kell gondoskodniuk.
A vizsgaelőadás lehet bármilyen stílusú színházi előadás – prózai vagy zenés színpadi mű, báb- vagy táncjáték – színpadi körülmények között előadott monológja vagy jelenete vagy részlete, illetve a vizsgázó szereplők számától függően a teljes előadás.
A gyakorlati vizsga során a vizsgázónak – választása alapján – legalább két típusú gyakorlati munkában kell alkotó módon részt vennie.
A gyakorlati feladatok értékelése
A gyakorlati vizsgán a két feladattípusban nyújtott teljesítmény alapján 50 pontot lehet szerezni. Az értékelés központi értékelési útmutató alapján az alábbi általános szempontok alapján történik:
Drámajátékos improvizáció:
|
– A szituáció megértése |
5 pont |
|
– Fantázia, ötletesség |
10 pont |
|
– Karakterábrázolás |
5 pont |
|
– Instrukciók követése |
5 pont |
|
|
25 pont |
|
Egyéni színpadi produkció: |
|
|
– Szövegtudás vagy a dallam vagy a lépések memorizáltsága |
5 pont |
|
– Értelmezés, szerkesztés |
5 pont |
|
– Az alkalmazott technikák (beszéd, mozgás stb.) |
5 pont |
|
– Előadásmód (karakterábrázolás, hitelesség, hangulatteremtés, kapcsolatteremtés stb.) |
8 pont |
|
– Koncentráció |
2 pont |
|
|
25 pont |
|
|
|
|
Közös színpadi produkció: |
|
|
– Az alkalmazott technikák (beszéd, mozgás stb.) |
8 pont |
|
– Előadásmód (karakterábrázolás, hitelesség, hangulatteremtés, kapcsolatteremtés stb.) |
10 pont |
|
– Koncentráció, játékfegyelem |
7 pont |
|
|
25 pont |
Amennyiben a vizsgázó a közös színpadi produkcióban nem játszóként vesz részt, az előadásmód helyett értelemszerűen az adott feladat színházszakmai megoldásának minőségét kell értékelni.
Ha a jelölt három feladattípus megoldásában vesz részt, az általa kiválasztott kettőben nyújtott teljesítményét kell értékelni, így a gyakorlati vizsgára maximálisan 2×25 pontot kaphat.
Az emelt szintű szóbeli vizsga központi tételsor alapján zajlik.
A tételsor legalább 20 tételt tartalmaz.
A tételek tartalmazzák mindazon segédeszközöket, forrásokat stb., melyek a megoldáshoz szükségesek.
A tételsorban szereplő művekhez kapcsolódhatnak olyan feladatok is, melyek kifejtéséhez a szükséges részleteket megfelelő (nyomtatott, DVD-n vagy videokazettán rögzített) formában a vizsgázó rendelkezésére kell bocsátani, és lehetővé kell tenni, hogy a kb. 5 perces felvételeket fejhallgató használatával a felkészülési időben használhassa. Ha technikai okok miatt erre várakoznia kell, akkor a felkészülési időt meg kell hosszabbítani. A tételeknek megfelelő technikai segédeszközöket a vizsgáztató intézmény biztosítja.
A szóbeli vizsgák videokazettára, ill. DVD-re rögzített anyagai idegen nyelven történő vizsga esetén is csak magyar nyelven állnak a vizsgázók rendelkezésére.
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A szóbeli vizsga alapvetően elméleti ismereteket, illetve az elemzési képességek alkalmazását várja a vizsgázóktól.
A szóbeli vizsga tartalma:
– színház- és drámatörténet;
– színház- és drámaelmélet;
– drámajátékos ismeretek.
– egy dráma- és/vagy színháztörténeti korszak problémájának elemző bemutatása
– dráma- és színházelmélethez kapcsolódó feladat megoldása
– egy meghatározó színházi alkotó tevékenységének elemző ismertetése
– egy konkrét drámai/vagy színházi mű elemzése
– a drámajátékos gyakorlatokhoz kapcsolódó feladat megoldása.
A tételek kijelölésekor törekedni kell a változatos, a problémamegoldást ösztönző, az elemzési képességet mérő, valamint az ismeretek alkalmazását vizsgáló feladatok megfogalmazására.
Az emelt szintű tételcímeket – a hozzájuk kapcsolódó feladatok és mellékletek (idézetek, képek stb.) nélkül – a vizsgáztató intézmény legalább 60 nappal a vizsgát megelőzően nyilvánosságra hozza.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A felelet 40 ponttal értékelhető.
Az értékelés központi értékelési útmutató alapján, az alábbi értékelési szempontok szerint történik.
|
– A feladat megértése, a lényeg kiemelése |
5 pont |
|
– Az ismeretek gazdagsága |
15 pont |
|
– A megközelítés, az elemzés sokszínűsége |
15 pont |
|
– Világosság, nyelvhelyesség, a felelet felépítettsége |
5 pont |
|
Összesen |
40 pont |
4. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
120 perc |
15 perc |
180 perc |
20 perc |
|
100 pont |
50 pont |
100 pont |
50 pont |
A vizsgán használható segédeszközök
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
A vizsgázó biztosítja |
NINCS |
NINCS |
NINCS |
NINCS |
|
A vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja |
CD lejátszó |
Jól hangolt zongora |
CD lejátszó |
Jól hangolt zongora |
Nyilvánosságra hozandó anyag nincs.
|
Középszint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
120 perc |
15 perc |
|
I. Zenefelismerés |
II.
Zenetörténeti szövegalkotás,
Általános zenei alapismeretek,
Dallamátírás. |
Éneklés, műelemzés, lapról olvasás. |
|
20 perc |
100 perc |
|
|
100 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a jelölteknek egy központi feladatsort kell megoldaniuk.
A vizsgát az I. feladatlap (20 perc) megoldásával kell kezdeni. A vizsgadolgozatokat a 20. perc leteltével a felügyelő tanár összegyűjti.
Ezután kerülhet sor a II. feladatlap kiosztására és megoldására. A vizsgázó a II. részen belül a rendelkezésére álló időt (100 perc) tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között, és megoldásuk sorrendjét is megváltoztathatja.
Vizsgacsoportonként szükséges segédeszköz: a feladatsor hanganyagának (I. Zenefelismerés) lejátszásához szükséges egy CD-lejátszó, amelyet a vizsgát lebonyolító intézmény biztosít. A feladatsor hangzó anyagát a vizsgát szervező intézmény központilag megkapja.
Az írásbeli feladatlap tartalmi jellemzői
A zenefelismerési feladatban a hangzó (CD-n rögzített) zenei szemelvényeket kell felismerni, megnevezni. A feladat zenei szemelvény hallás utáni felismerése, megnevezése, a feladattól függően a hangszerek, a korszak, a zeneszerző, a mű vagy a műfaj meghatározása.
A bejátszások időtartama 1–1,5 perc. Valamennyi zenei idézet egyszer szólal meg. A bejátszások között időt kell adni a feladatok megoldására. A hangzó anyag, illetve a feladatlap minden esetben tartalmazza a szükséges utasításokat, és a feladat megoldására biztosított időt is meghatározza.
Zenetörténeti szövegalkotás
Feladat egy szöveg önálló kidolgozása, megfogalmazása adott szempontok alapján, amelynek címét a vizsgázó a megadott három téma közül választhatja. A feladat megoldásának terjedelme maximum 4–5 oldal.
A dolgozat témája lehet például:
– egy adott zenetörténeti kor, stílus, műfaj, népzenei stíluskör, népszokások jellegzetes vonásainak leírása,
– egy, a részletes követelményben megadott zeneszerző életútjának vázlatos bemutatása, egy mű vagy műfaj elhelyezése a szerző életművében,
– egy zenetörténeti kor és a kapcsolódó társművészetek összefüggéseinek feltárása.
Általános zenei alapismeretek
Összetett feladatokból álló zenetörténeti és zeneelméleti kérdések.
A feladattípusok lehetnek:
– fogalmi meghatározások (pl. zenei formák, műfajok),
– válaszok illesztése (pl. művek – zeneszerzők párosítása),
– rövid válaszokat igénylő feladatok, kiegészítések,
– zeneelméleti ismeretek.
A vizsga során egy egyszólamú, hangnemben maradó, periódus terjedelmű dallamot kell átírni a tanult hangnemekben (2#–2b) betűkottából a vonalrendszerbe violinkulcsban.
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az írásbeli vizsgadolgozatokat a szaktanár javítja és értékeli. Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. Az írásbeli vizsgarészben 100 pont szerezhető. Az értékelési útmutató rögzíti a szerzett pontok vizsgaponttá történő átalakítását is.
A középszintű szóbeli vizsga tételsorának összeállításáról a részletes vizsgakövetelményeket figyelembe véve a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik.
Vizsgacsoportonként szükséges segédeszköz egy jól hangolt zongora, mely a műdalénekléshez esetlegesen előírt kíséret megszólaltatásához szükséges.
A tételt a vizsgázónak önállóan kell kifejtenie. A szóbeli feleletkor a felkészülési idő alatt készített jegyzet használata lehetséges.
A szóbeli tételsor tartalmi jellemzői
A tétel három altételből áll („A”, „B”, „C”). A vizsgázónak mindhárom altételből kell húznia egyet. Az altételsoroknak legalább 20–20 tételt kell tartalmazniuk, melyeknek legalább 20%-át évente cserélni kell. Az altételsornak a követelményrendszer minden témakörét (stíluskörét) érintenie kell.
„A” altétel: egy népdal éneklése szöveggel (maximum két versszakkal), emlékezetből, valamint az énekelt népdal elemzése emlékezetből.
„B” altétel: egy műdal éneklése a részletes vizsgakövetelményekben megjelölt szintek alapján, továbbá az énekelt anyaghoz kötődő zenei, és általános művészettörténeti ismeretek kifejtése.
Az altételben szereplő műdalokat úgy kell kiválasztani, hogy azok a részletes követelményrendszerben szereplő valamennyi stíluskört érintsék. Az altételeknek a megfelelő formában kell tartalmazniuk a szükséges mellékleteket (a „B” altételben szereplő műdalok zongorakísérete megfelelő hangfekvésben).
Vizsgacsoportonként szükséges segédeszköz: egy jól hangolt zongora, valamint a műdalok előadásához egy zongorakísérő tanár.
„C” altétel: egy periódus terjedelmű, modulációt nem tartalmazó bécsi klasszikus zenei idézet lapról olvasása szolmizálva 2#–2b-ig terjedő hangnemekben.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A szóbeli vizsgarészben 50 pont szerezhető. Az értékelés a következő szempontok alapján történik:
„A” altétel: Népdal éneklése és elemzése 15 pont
Feladat: Egy népdal éneklése emlékezetből, szöveggel, maximum két versszakkal
Az énekelt népdal elemzése emlékezetből
„B” altétel: Egy műdal éneklése és a kapcsolódó ismeretek kifejtése 25 pont
Feladat: Műdal éneklése a vizsgakövetelmények meghatározása szerint
Az énekelt műdalhoz kapcsolódó ismeretek kifejtése
„C” altétel: Lapról olvasás 10 pont
Feladat: Egy periódus terjedelmű, modulációt nem tartalmazó bécsi klasszikus zenei idézet lapról olvasása szolmizálva 2#–2b-ig terjedő hangnemekben.
|
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
180 perc |
20 perc |
|
I. Dallamdiktálás Zenefelismerés |
II. Zeneelmélet, Zenetörténeti
szövegalkotás |
Éneklés, műelemzés, zeneelmélet, lapról olvasás |
|
60 perc |
120 perc |
|
|
100 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázóknak egy központi feladatsort kell megoldaniuk.
A vizsgát az I. feladatlap (60 perc) megoldásával kell kezdeni. A feladatlapokat a 60. perc leteltével a felügyelő tanár összegyűjti.
Ezután kerülhet sor a II. feladatlap (120 perc) kiosztására és megoldására. A vizsgázó a II. részben a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között, és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja. A II. feladatlapot 120 perc elteltével a felügyelő tanár összegyűjti.
Vizsgacsoportonként szükséges segédeszköz: a feladatsor hanganyagának (I. Dallamdiktálás és Zenefelismerés) lejátszásához szükséges egy CD-lejátszó, amelyet a vizsgát lebonyolító intézmény biztosít. A feladatsor hangzó anyagát a vizsgát szervező intézmény központilag megkapja. A feladatsorok hangzó anyagát a vizsgán a tanulók közösen hallgatják meg.
Az írásbeli feladatlap tartalmi jellemzői
A feladat egy egyszólamú és egy kétszólamú, CD-felvételről zongorán lejátszott barokk vagy bécsi klasszikus zenei részlet lejegyzése. Kiválasztásuk a követelményekben meghatározottak szerint történik. Az egyszólamú dallamokat violinkulcsban, a kétszólamút violinkulcsban vagy violinkulcs és basszuskulcsban kell leírni a megadott előjegyzéssel. Adott a kezdőhang, a kulcs és a metrum.
A dallamokat mindig teljes terjedelemben hallják a vizsgázók: az egyszólamú dallamot 5–8 alkalommal, a kétszólamú zenei részletet 8–10 alkalommal. A dallamdiktálásokat szünetek tagolják.
A zenefelismerési feladatsorban (CD-n rögzített) zenei szemelvényeket kell felismerni és megnevezni. A feladatsor 16 zenei szemelvényt tartalmaz.
A 16 szemelvényből 9 ismert műrészlet (lásd Műjegyzék) és 7 ismeretlen zenei részlet. A tanult művekből válogatott 9 részletet egyenként 1–1,5 perces időtartamban, egyszer hallja a vizsgázó, ennek alapján kell a szerzőt, a címet, a műfajt, a korszakot megneveznie. A 7 ismeretlen zenei anyagot 1 –1,5 perces terjedelemben, egyszer hallja a vizsgázó. Ezen belül 4 ismeretlen műrészlet alapján a hangszert kell megneveznie, felismernie, és 3 ismeretlen műrészlet alapján a mű korszakba helyezése a feladat.
A hangzó anyag tartalmazza a szükséges utasításokat, és meghatározza a feladatok megoldására biztosított időt is.
Ebben a vizsgarészben a vizsgázónak összetett feladatokból álló feladatsorokat kell megoldania. A feladatok a vizsgázó tudását mérik a hangsorok, a hangközök, a hármas- és négyeshangzatok, a funkciós rend és a zárlatok, a formatani ismeretek, a zenei szakkifejezések és a műfajelméleti ismeretek területein.
– hangsorok elméleti ismerete és kottázása,
– hangközök, hármas- és négyeshangzatok elméleti ismerete és kottázása,
– formatani fogalmak, zenei szakkifejezések és műfajelméleti ismeretek meghatározása.
Zenetörténeti szövegalkotás
A vizsgázó feladata egy szöveg önálló kidolgozása, megfogalmazása adott szempontok alapján, amelynek címét a jelölt a megadott három téma közül választhatja. A feladat megoldásának terjedelme maximum 5–6 oldal.
– egy adott zenetörténeti kor, stílus, műfaj jellegzetes vonásainak leírása,
– egy zeneszerző életútjának vázlatos bemutatása, esetleg egy mű vagy műfaj elhelyezése a szerző életművén belül,
– egy zenetörténeti kor és a kapcsolódó társművészetek összefüggéseinek feltárása.
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az emelt szintű írásbeli vizsgarészben 100 pont szerezhető. Az értékelés a központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. Az értékelési útmutató rögzíti a vizsgarészekben szerzett pontok vizsgaponttá történő átalakítását is.
Az emelt szintű szóbeli vizsga központi tételsor alapján zajlik.
A szóbeli vizsga tartalmi és formai jellemzői
A szóbeli vizsga anyagát az „Ének-zene részletes érettségi vizsgakövetelmények” mellékleteként megjelent műjegyzékben található népdalok és műzenei szemelvények adják. A felkészülés során a tanuló a közép- és emelt szint anyagából egyaránt készül.
Az Ének-zene részletes érettségi vizsgakövetelmények „szakkifejezések” című fejezetében szereplő fogalmakat el kell sajátítania a tanulónak. Ezek használatáról a diák mind az írásbeli feladatsorok megoldásakor, mind a szóbeli vizsgarészek teljesítésekor számot ad.
A szóbeli vizsga feltételezi a vizsgakövetelményekben megjelölt teljes zenetörténeti és zeneelméleti tudás birtoklását is.
A tételt a vizsgázónak önállóan kell kifejtenie. A szóbeli feleletkor a felkészülési idő alatt készített jegyzet használata lehetséges.
Vizsgacsoportonként szükséges segédeszköz: egy jól hangolt zongora, valamint a műdalok előadásához egy zongorakísérő tanár.
A vizsgázónak a kétféle tételtípusból, „A” és „B” altételekből kell húznia egy-egy tételt. Az „A” altétel összetett, mivel öt feladatot tartalmaz. A „B” altétel maga a 6. feladat.
Minden tételtípusnak legalább 20 tételt kell tartalmaznia. Az altételsoroknak a követelményrendszer minden témakörét – stíluskörét tartalmazniuk kell.
Az „A” altétel öt feladatot tartalmaz:
Egy népdal éneklése és elemzése emlékezetből a részletes vizsgakövetelményekben megjelölt szempontok szerint,
Egy műdal éneklése emlékezetből szöveggel, zongorakísérettel, a dal elemzése kotta alapján,
Műzenei szemelvény éneklése (vagy hangszeres bemutatása) emlékezetből szöveggel, abszolút névvel vagy szolmizálva,
Modális hangsorok éneklése szolmizálva,
Adott hangnem egy-egy alaphelyzetű hármas-, illetve négyeshangzatának éneklése szolmizálva és hangnévvel, oldással.
A műdalt és a szemelvényt a tételsor összeállításakor különböző stíluskorszakból kell választani. A szükséges mellékleteket megfelelő formában a tételeknek tartalmazniuk kell (pl. a műdalok partitúrája, zongorakíséretek közép hangfekvésben).
A „B” altétel egy feladatot tartalmaz:
Egy műzenei részlet lapról éneklése a követelményrendszerben meghatározottak szerint.
A szóbeli vizsgarész értékelése
Az értékelés központi értékelési útmutató alapján történik. Az emelt szintű szóbeli vizsgarészben 50 pont szerezhető a következő megosztásban:
1. feladat: Népdal 10 pont
Egy népdal éneklése emlékezetből szöveggel, két versszakkal
Az énekelt népdal elemzése emlékezetből
2. feladat: Műdal 10 pont
Egy műdal éneklése emlékezetből, szöveggel, egy versszakkal
Az énekelt műdal elemzése kottából
3. feladat: Műzenei részlet 5 pont
Egy műzenei részlet éneklése emlékezetből, szolmizálva
4. feladat: Modális hangsorok 5 pont
Két modális hangsor éneklése szolmizálva felfelé és lefelé
5. feladat: Hármas- és négyeshangzatok 10 pont
Hármashangzat éneklése szolmizálva és hangnévvel
Négyeshangzat éneklése szolmizálva és hangnévvel
6. feladat: Lapról olvasás 10 pont”
5. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
180 perc |
15 perc |
240 perc |
20 perc |
|
100 pont |
50 pont |
100 pont |
50 pont |
A vizsgán semmilyen segédeszköz nem használható.
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
Anyag |
NINCS |
témakörök |
NINCS |
témakörök |
|
Mikor? |
NINCS |
jogszabály szerint |
NINCS |
jogszabály szerint |
|
Középszint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
180 perc |
15 perc |
|
Feladatsor |
Egy tétel kifejtése |
|
A)
Filozófiatörténeti ismeretekre vonatkozó kérdéssor |
B)
Szövegértelmezés, reflektálás |
A)
Egy téma kifejtése |
B)
A filozófiával kapcsolatba hozható alkotás értelmezése |
|
30 pont |
70 pont |
35 pont |
15 pont |
|
100 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázóknak egy központi feladatsort kell megoldaniuk.
A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az A), B) vizsgarész–összetevő között, illetve az egyes feladatok között. A vizsgázó a feladatok megoldásának sorrendjét is meghatározhatja.
Az írásbeli vizsgán semmilyen segédeszköz nem használható.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
|
A) vizsgarész–összetevő: 30 pontKérdéssora a vizsgakövetelmények kötelező ismeretanyagára épül.
– filozófiatörténeti alapismeretek
– alapfogalmak
– korszakok
– problémák |
|
B) vizsgarész–összetevő: 70 pont (2×35 pont)
– a megadott 3 szövegből 2 szöveg választása kötelező
– filozófiai szövegrészletek értelmezése
– reflektálás a felismert filozófiai problémára
– önálló vélemény megfogalmazása |
Az A) vizsgarész–összetevőben a feladatsor a filozófiatörténeti tények ismeretét kéri.
Az A) vizsgarész–összetevő kérdéssora olyan ismeretek tudását méri, amelyek a részletes vizsgakövetelmények kötelező ismeretanyagát képezik. A kötelezően választható filozófusok (4 filozófus) esetében a feladatok is választást engednek meg. (Például a középkori filozófia esetében a feladat Szent Ágostonra vagy – választhatóan – Aquinói Szent Tamásra fog vonatkozni, a XX. századi filozófusok esetében is lesz lehetőség arra, hogy a vizsgázó az általa választott filozófushoz kapcsolja a kérdést.)
A kérdések lehetnek zárt és nyílt végűek.
– fogalom értelmezése és alkalmazása
– egy korszak vagy egy irányzat felismerése
– filozófiai művek ismerete
– filozófusok jelentőségének ismerete, bemutatása
– a filozófia alapvető kérdéseinek ismerete
– a műalkotásban rejlő filozófiai és tudománytörténeti utalások felismerése
– filozófiai ábrák elemzése
– a filozófiai problémák hétköznapi aspektusainak megmutatása
– hétköznapi problémák filozófiai aspektusainak megmutatása
A B) vizsgarész–összetevő a filozófiai szövegek értelmezését és az arra való reflektálás képességét méri.
A B) vizsgarész–összetevő feladatai egyrészt a filozófiai szövegek értelmezési képességét mérik, ez jelenti a filozófiai probléma felismerését és az adott szövegben megjelenő állásfoglalás megértését; másrészt a feladat a reflektálást, az önálló vélemény kifejtését várja el. A szövegekben megfogalmazott (és megértett) filozófiai problémára a reflektálás megmutatja a vizsgázó filozofálási, argumentációs képességét.
A vizsgán csak „elsődleges” művekből származó szövegek jelennek meg. A szövegrészletek jellemző gondolatmeneteket mutatnak be, melyekből kitűnik a szerző kérdésfeltevése, a filozófiai problémával kapcsolatos álláspontja. Egy-egy szövegrészlet hossza kb. 4000 karakter.
A B) vizsgarész–összetevőhöz tartozó 3 szemelvényt a feladatsor tartalmazza. A 3 szemelvényből kettőt kell a vizsgázónak választania.
Egy szöveg értelmezése és az arra való reflektálás átlagos terjedelme másfél-két oldal.
Az írásbeli vizsgarészhez kapcsolódó nyilvánosságra hozandó anyag nincs.
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik, melynek kidolgozásában az alábbi szempontok érvényesülnek..
A vizsgadolgozatra adható összpontszám 100 pont, melynek 30%-a az „A”, 70%-a a „B” vizsgarész–összetevő teljesítésére adható az alábbi értékelési szempontok szerint:
– filozófiatörténeti tudás alkalmazása az érvelésben;
– problémafelvetések és válaszok, interpretációk ismeretének terjedelme és mélysége;
– a logikus gondolkodás eljárásainak és az érvelési technikáknak az alkalmazása;
– a szövegértelmezési készség szintje;
– a vizsgázó véleménye, nyitottsága más gondolatrendszerek iránt;
– a filozófiai problémák interdiszciplináris és kultúrtörténeti megközelítése;
– az argumentálás nyelvi színvonala.
Ha a vizsgázó a B) vizsgarész–összetevőben található 3 választható szemelvényhez tartozó mindhárom feladatot kidolgozza, akkor az értékelés során csak a feladatlapon szerelő sorrendben első és második feladatra kidolgozott választ kell figyelembe venni.
Az értékelés során csak egész pontszám adható.
A vizsgázó vázlatot készíthet, és azt használhatja (amennyiben a feladat ezt megköveteli, a vázlat készítése szükséges is).
A tételsor legalább 20 tételt tartalmaz. Évente a tételek 20%-át meg kell újítani.
A tétel kifejtéséhez szükséges szemelvényeket, képeket stb. a tételnek tartalmaznia kell.
A szóbeli vizsgán semmilyen segédeszköz nem használható.
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A szóbeli vizsgarész „A” és „B” feladatai az általános érettségi vizsgakövetelményekben szereplő három nagy témakörre épülnek: filozófiai problémák; filozófusok alapvető gondolatainak ismerete; korszakok, irányzatok.
A tételsort úgy kell összeállítani, hogy a vizsgázónak legyen lehetősége szóbeli feleletében a filozófia, a tudományok, a művészetek és a hétköznapi gondolkodás találkozási pontjainak bemutatására.
A szaktanár kb. 10%-os arányban beépítheti a helyi tantervben szereplő speciális tartalmakat is (művészettel, természettudományokkal, médiával, környezeti etikával összefüggő filozófiai kérdések stb.). Amennyiben a vizsgázók között olyan is van, aki nem a tételekhez illeszkedő helyi tanterv szerint tanult, következmények nélkül kérheti az ilyen jellegű tételek alóli felmentését.
Minden tétel két feladatot („A” és „B”) foglal magába.
– egy filozófiai probléma átfogó kifejtése;
– egy filozófus jellemző gondolatainak bemutatása;
– egy filozófus művének ismert szövegrészleteken alapuló értelmezése;
– egy filozófiatörténeti korszak, ill. irányzat bemutatása.
Minden tételnek legalább két „A” feladatot kell tartalmaznia, amelyek közül a vizsgázó választhat.
A „B” feladat filozófiai, illetve filozófiával összefüggő irodalmi szövegrészlet, fogalom, ábra vagy művészeti alkotás értelmezését foglalja magába.
Az „A” és „B” feladatban a filozófia eltérő területeiről és korszakaiból származó problémafelvetések, álláspontok, érvek, szövegértelmezések szerepeljenek.
A feladathoz szükséges szövegrészleteket, ábrákat stb. a tételnek tartalmaznia kell. A vizsgán csak elsődleges szövegek használhatóak. A szövegrészleteket úgy kell kiválasztani, hogy jellemző gondolatmeneteket mutassanak be, s a szövegből kitűnjenek a szerző kérdésfeltevése, álláspontja, érvei. Egy-egy szövegrészlet nem lehet hosszabb, mint két gépelt oldal, azaz 4000 karakter. A domináns filozófiai szövegek mellett irodalmi vagy jól érthető tudományos ismeretterjesztő szövegek is felhasználhatók egy probléma sokoldalú megközelítéséhez (művelődéstörténeti és interdiszciplináris vonatkozások).
A szóbeli vizsga előtt a szóbeli tételsor témakörei a jogszabály szerint hozhatók nyilvánosságra.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A szóbeli vizsgarészen 50 pont érhető el. Ebből 35 pont az „A”, 15 pont a „B” feladat teljesítésére adható az alábbi értékelési szempontok szerint:
– filozófiatörténeti tudás, problémafelvetések és válaszok, interpretációk ismerete;
– a logikus gondolkodás eljárásainak és az érvelési technikáknak az alkalmazása;
– a szövegértelmezés szintje;
– a filozófiai problémák interdiszciplináris és kultúrtörténeti megközelítése.
A tételsor összeállításakor röviden rögzíteni kell az egyes tételekhez a fenti értékelési szempontok szerinti részpontszámokat. A felelet minősítése ennek az értékelési útmutatónak az alkalmazásával történik.
|
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
240 perc |
20 perc |
|
Feladatsor |
Egy tétel kifejtése |
|
A)
Feleletválasztós
kérdéssor |
B) Szövegértelmezés, probléma-
meghatározás |
C) Esszé |
A
Egy téma kifejtése |
B
Szemelvény elemzése |
|
20 pont |
30 pont |
50 pont |
35 pont |
15 pont |
|
100 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázóknak egy központi feladatsort kell megoldaniuk.
A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az A), B) és C) vizsgarész–összetevő, illetve az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja.
Az írásbeli vizsgán semmilyen segédeszköz nem használható.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
A feladatsor 20%-ában elemi filozófiatörténeti tények ismeretét kéri, 30%-ában az olvasottságot, a problémafelismerési és -értelmezési képességet vizsgálja, 50%-ában komplex készségeket mér. Az esszéírási feladat a filozófiai ismereteket, a filozófiai gondolkodásmódot és az argumentációs készséget együttesen vizsgálja.
Az A) vizsgarész-összetevő az elemi filozófiatörténeti ismereteket ellenőrző zártvégű kérdésekből áll. Négy feladatot tartalmaz. Az első az ókori vagy a középkori, a második a XVII–XVIII. századi, a harmadik és a negyedik a XIX–XX. századi filozófia történetéhez kapcsolódik.
A B) vizsgarész-összetevő az olvasottság és a problémaértelmezési készség mérésére hivatott. Három rövid idézet szerzőjének és az idézetekben taglalt filozófiai kérdéseknek a meghatározását, illetve értelmezését igényli. Az első idézet az ókorból vagy a középkorból, a második a XVII–XVIII. századból, a harmadik a XIX–XX. századból származik.
A C) vizsgarész-összetevő egyetlen, kisebb terjedelmű (minimum két oldal) önálló esszé megalkotása. A vizsgázó három téma közül egyet választhat.
A második és a harmadik feladathoz a szemelvényeket a feladatlap tartalmazza.
Az írásbeli vizsgarészhez kapcsolódó nyilvánosságra hozandó anyag nincs.
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. A vizsgadolgozatra összesen 100 pont adható. Ez a következőképpen oszlik meg a három vizsgarész–összetevő között:
Ha a vizsgázó a C) vizsgarész–összetevő 3 választható témája közül egynél többet is kidolgoz, akkor az értékelés során csak a feladatlapon szereplő, sorrendben első téma kifejtését kell figyelembe venni.
A tételsor legalább 20 tételt tartalmaz. Évente a tételek 20%-át meg kell újítani.
A szóbeli vizsgán semmilyen segédeszköz nem használható.
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A szóbeli vizsgarész az általános érettségi vizsgakövetelményekben szereplő három nagy témakörre épül.
A tételsor az alábbi típusú feladatokat tartalmazza:
– egy filozófus legfontosabb gondolatainak kifejtése;
– egy filozófiai probléma több bölcselő segítségével való bemutatása;
– egy irányzat, egy korszak filozófusokon keresztül történő bemutatása;
– fogalmak értelmezése, kifejtése és alkalmazása;
– a filozófia és más területek (művészet, vallás, tudomány) találkozási pontjainak a bemutatása;
– a filozófiai problémák hétköznapi aspektusainak a bemutatása;
– szépirodalmi szövegekben rejlő filozófiai gondolatok feltárása.
A tételsor „A” feladataiban az érettségi vizsga általános követelményei szerint kötelezően ismerendő filozófusok valamilyen kontextusban megjelennek. Legalább egy tétel erejéig szerepel a magyar filozófia is (pl. Apáczai Csere János, Bibó István, Hamvas Béla, Lukács György, Polányi Mihály).
Minden tétel két feladatból áll.
Az „A” feladat egy filozófiai problémának vagy egy filozófus alapvető gondolatainak az összefüggő kifejtése, illetve egy korszak vagy irányzat átfogó bemutatása lehet. A tételnek ezt a részét a fenti három megközelítésmód szerinti két-három különböző változatban kell megfogalmazni. Ezek közül kell a vizsgázónak egyet kiválasztania.
A „B” feladat egy – legfeljebb 2–3 gépelt oldal terjedelmű – elsődleges filozófiai szemelvény elemzése. Az elemzés során a vizsgázónak rekonstruálnia kell a szövegben taglalt filozófiai problémát és az argumentáció módszerét. Ismernie kell, és helyesen kell használnia a szövegben előforduló filozófiai szakkifejezéseket. A szemelvényben tárgyalt kérdést el kell helyeznie a vele összefüggő problémák és kérdésfelvetések általánosabb rendszerében.
A tételnek tartalmaznia kell a kidolgozáshoz szükséges szemelvényeket. A vizsgán csak elsődleges forrásból származó filozófiai szövegek használhatóak. A szövegkiválasztás alapvető szempontja, hogy az idézett részből kitűnjön a filozófus kérdésfeltevése és álláspontja. Törekedni kell a művek jellemző részleteinek a kiválasztására.
A szóbeli vizsgarész előtt a szóbeli tételek témakörei és a szemelvények listája hozhatók nyilvánosságra a jogszabály által meghatározott időben.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A szóbeli vizsgán 50 pont érhető el. Ebből 35 pont az „A”, 15 pont a „B” feladat teljesítésére adható az alábbi értékelési szempontok szerint:
– filozófiatörténeti tudás;
– logikus gondolkodás, argumentációs készség;
– szövegértelmezési készség;
– a filozófiai problémák kultúrtörténeti és interdiszciplináris vonatkozásainak meglátása;
– a vizsgázó kreativitása, önálló véleményformáló képessége.
A központi értékelési útmutató rögzíti az egyes tételekhez a fenti szempontoknak megfelelő pontszámokat. A felelet minősítése ennek az értékelési útmutatónak az alkalmazásával történik.”
6. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
120 perc |
15 perc |
240 perc |
20 perc |
|
90 pont |
60 pont |
100 pont |
50 pont |
A vizsgán használható segédeszközök
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
A vizsgázó biztosítja |
Függvénytáblázat, szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép |
NINCS |
Függvénytáblázat, szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép |
NINCS |
|
A vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja |
NINCS |
Függvénytáblázat, szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, tételeknek megfelelően csoportosított eszközök, mérőműszerek |
NINCS |
Függvénytáblázat, szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, tételeknek megfelelően csoportosított eszközök, mérőműszerek |
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
Anyag |
NINCS |
Mérések, ehhez szükséges eszközök |
NINCS |
Mérések, ehhez szükséges eszközök, tanári instrukciók, balesetvédelemmel kapcsolatos előírások |
|
Mikor? |
NINCS |
jogszabály szerint |
NINCS |
jogszabály szerint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
120 perc |
15 perc |
|
I. Feleletválasztós kérdéssor |
II. Összetett feladatok |
Egy téma kifejtése méréssel |
|
40 pont |
50 pont |
60 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázóknak egy központi feladatsort kell megoldaniuk. A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az I. és a II. rész, illetve az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja.
Vizsgázónként szükséges segédeszköz a függvénytáblázat és szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép. Ezeket a vizsgázók hozzák magukkal.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
A feladatlap két részből áll:
I. A feleletválasztós kérdéssor tartalmi arányai a következők:
|
Mechanika: |
25% |
|
Hőtan: |
20% |
|
Elektromágnesség: |
25% |
|
Atomfizika, magfizika: |
20% |
|
Gravitáció, csillagászat: |
10% |
Ezek az arányok csak hozzávetőlegesek, hiszen lehetnek olyan kérdések, amelyek több fejezethez is kapcsolódnak.
II. A négy összetett feladat a követelményrendszer négy különböző fejezetéhez kapcsolódik.
A feladatlap egy 20 kérdésből álló feleletválasztós kérdéssort és négy összetett (nyílt végű) feladatot tartalmaz. Az utóbbiak közül a vizsgázónak hármat kell megoldania; a 3. és 4. feladat közül választhat.
Minden feleletválasztós kérdéshez három válasz adott, amelyek közül pontosan egy helyes. Bár ezek a feladatok formailag azonos szerkezetűek, a megoldásukhoz szükséges képességek, kompetenciák tekintetében nagyon különbözőek lehetnek. A középszintű írásbeli feladatsorban nagyrészt olyan kérdések szerepelnek, amelyek a legalapvetőbb tanult törvényszerűségek közvetlen alkalmazását jelentik lehetőleg a mindennapi életben is tapasztalható jelenségekre. Ezek egyszerű számítást is igényelhetnek. Továbbá olyan jelenségekre, összefüggésekre irányulnak, amelyek mélyebb értelmezésére, problémamegoldásban történő alkalmazására középszinten nincs mód, de a vizsgázónak legalább a felismerés szintjén rendelkeznie kell a kérdésre vonatkozó ismeretekkel.
A nyílt végű kérdések numerikus eljárások alkalmazását vagy rövid szöveges kifejtést egyaránt igényelhetnek. Ezek közül kettő számításos feladat, gyakorlati alkalmazásokkal kapcsolatos egyszerű problémamegoldás. A két értelmezés jellegű feladat közül (jelenség- vagy mérésértelmezés) a vizsgázónak választása szerint egyet kell megoldania.
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az írásbeli vizsgadolgozatokat a szaktanár javítja és értékeli. Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A feleletválasztós kérdéssorban minden helyes válaszra 2 pont adható, így ebben a részben maximálisan 40 pont szerezhető. A 10–20 ponttal értékelt három összetett feladattal 50 pont érhető el. A választható feladatpár tagjai azonos pontértékűek. A feladatlap megfelelő helyén a vizsgázónak meg kell jelölnie, melyik feladatot választotta. Ezt a felügyelő tanárnak a vizsgadolgozat beszedésekor ellenőriznie kell. Amennyiben ez nem történt meg, és a választás ténye a dolgozatból sem derül ki egyértelműen, akkor minden esetben az első választható feladat megoldását kell értékelni.
A középszintű szóbeli vizsga tételsorának összeállításáról a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik. Vizsgázónként szükséges segédeszköz a függvénytáblázat és szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, továbbá a tételeknek megfelelően csoportosított eszközök, mérőműszerek. Ezeket a vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja.
A felkészülési idő akkor kezdődik, amikor a vizsgázó, a tétele kihúzása után megkapja a szükséges eszközöket. A felkészülési időben elvégzi a mérést, a kapott eredményeket rögzíti, illetve vázlatot készíthet a kifejtendő tételrészhez. Feleléskor a kifejtés sorrendjét a vizsgázó választja meg.
A tételt a vizsgázónak önállóan kell kifejtenie. A mérést nem kell újra elvégeznie, elég, ha elmondja, mit csinált, illetve bemutatja a rögzített eredményeket (táblázat, grafikon stb.). Közbekérdezni csak akkor lehet, ha a vizsgázó teljesen helytelen úton indult el, vagy nyilvánvaló, hogy elakadt. (Ez esetben segítő kérdést lehet feltenni, amennyiben az még a felelési időbe belefér.)
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A tételsornak legalább 20 tételt kell tartalmaznia. Tartalmi arányai a következők:
|
Mechanika: |
25% |
|
Hőtan: |
20% |
|
Elektromágnesség: |
25% |
|
Atomfizika, magfizika: |
20% |
|
Gravitáció, csillagászat: |
10% |
Ezek az arányok csak hozzávetőlegesek, hiszen lehetnek olyan tételek, amelyek több fejezethez is kapcsolódnak. Az azonos fejezethez kötődő tételek különböző témaköröket tartalmazzanak.
A tételek legalább kétharmadának tartalmaznia kell ténylegesen kivitelezendő mérést.
A tétel tartalmazzon egy megadott szempontok szerint kifejtendő elméleti részt, egy ehhez kapcsolódó, lehetőség szerint elvégzendő mérést, illetve ennek jellegétől függően egy ezzel összefüggő egyszerű számítást. A tétel kifejtéséhez tartozik a fizikatörténeti vonatkozások ismertetése is, erre a tétel szövegének utalnia kell. A tételt lehetőleg úgy kell megfogalmazni, hogy a vizsgázónak lehetősége legyen több altéma közül választania. Ha a téma nem teszi lehetővé ténylegesen elvégezhető mérés beiktatását, akkor egy mérési eljárás ismertetését vagy értékelését kell feladatul adni valamilyen forrás segítségével (grafikon, táblázat, sematikus rajz, videofelvétel, számítógépes szimuláció stb.).
A szóbeli vizsgarész értékelése
A felelet 60 ponttal értékelhető.
Ebből 55 pont a tartalmi rész minősítése. A tételsor összeállításakor röviden rögzíteni kell az egyes tételek kifejtésének elvárt összetevőit és az ezekre adható, az 55 pont felosztásával kialakított maximális részpontszámokat. Az egyes összetevők jellemzően legfeljebb 10 pontot érnek. Az egyes részpontok a felelet színvonalától függően bontandók. A felelet tartalmi minősítése ennek az értékelési szempontsornak az alkalmazásával történik.
5 pont adható a felelet felépítésére és az önálló kifejtésre. A 0–5 pontig adható pontszám megítélése az alábbi szempontok szerint történik:
– a felelet mennyire alkot összefüggő, logikus egészet;
– nem tartalmaz-e a témától eltérő fejtegetést;
– mennyire önálló a kifejtés (azaz szükség van-e és milyen mértékben, mennyire lényeges részeknél segítő kérdésre).
A vizsgázó teljesítményének rögzítése az egyéni értékelőlapon történik, amely tartalmazza a felelet elvárt összetevőit (beleértve a kifejtést is), az ezekre adható maximális részpontszámot és a vizsgázó által kapott részpontszámokat, továbbá az elért összpontszámot.
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
240 perc |
20 perc |
|
I. Feleletválasztós kérdéssor |
II. Esszé |
III. Összetett feladatok |
Egy mérés elvégzése |
|
30 pont |
23 pont |
47 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázóknak egy központi feladatsort kell megoldaniuk. A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az I., II. és III. rész, illetve az egyes feladatok között, és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja.
Vizsgázónként szükséges segédeszköz a függvénytáblázat és szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép. Ezeket a vizsgázók hozzák magukkal.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
Az írásbeli feladatlap három részből áll.
I. A feleletválasztós kérdéssor tartalmi arányai a következők:
|
Mechanika: |
25% |
|
Hőtan: |
20% |
|
Elektromágnesség: |
25% |
|
Atomfizika, magfizika: |
20% |
|
Gravitáció, csillagászat: |
10% |
Ezek az arányok csak hozzávetőlegesek, hiszen lehetnek olyan kérdések, amelyek több fejezethez is kapcsolódnak.
A vizsgázónak három megadott téma közül kell egyet választania. A három téma a követelményrendszer három különböző fejezetéhez kapcsolódik.
III. Számítást igénylő problémák
A feladatsor négy ilyen, különböző nehézségű feladatot tartalmaz. A négy feladat a követelményrendszer négy különböző fejezetéhez kapcsolódik.
Az írásbeli feladatlap jellemzői
I. Feleletválasztós kérdéssor
A kérdéssor 15 kérdést tartalmaz 3–4 válaszlehetőséggel, amelyek közül pontosan egy helyes. Ezek a kérdések a követelményrendszerben leírt törvényszerűségek, összefüggések közvetlen alkalmazását jelentik a megismert jelenségekre, folyamatokra, illetve jelenségek, összefüggések felismerésére vagy értelmezésére irányulnak. Ezek egyszerű számítást is igényelhetnek.
A vizsgázónak a választott témát kell kifejtenie összefüggő szöveg formájában, megadott szempontok szerint másfél-két oldal terjedelemben. A kifejtés során egy-egy témakör áttekintése, a hozzá tartozó ismeretek rendszerezése, logikus elrendezése szükséges.
III. Számítást igénylő problémák megoldása
A feladatlap négy különböző nehézségű, számítást igénylő feladatot tartalmaz. A feladatok megoldása során a vizsgázónak értelmeznie kell a problémát, fel kell ismernie, milyen törvényszerűségek, összefüggések alkalmazása vezethet a megoldáshoz, használnia kell a fizika következtetési és megoldási módszereit, eljárásait.
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. A vizsgadolgozatra összesen 100 pont adható. Ez a következőképpen oszlik meg a három rész között:
I. rész: 30 pont – helyes válaszonként 2 pont.
II. rész: 23 pont, amelyből 18 pont a tartalmi megoldásra, 5 pont a kifejtés módjára adható. A tartalmi megoldás értékelését a konkrét feladathoz kiadott részletes javítási-értékelési útmutató szabja meg. A kifejtés módjának értékelése az alábbi szempontok alapján történik:
Nyelvhelyesség: 0–1–2 pont
– a kifejtés szabatos, érthető, jól szerkesztett mondatokat tartalmaz;
– a szakkifejezésekben, nevekben, jelölésekben nincsenek helyesírási hibák.
A szöveg egésze: 0–1–2–3 pont
– a egész ismertetés szerves, egységes egészet alkot;
– az egyes szövegrészek, résztémák összefüggenek egymással egy világos, követhető gondolatmenet alapján.
Amennyiben a válasz a 100 szó terjedelmet nem haladja meg, a nyelvi megoldásra nem adható pont.
Ha a vizsgázó témaválasztása nem egyértelmű, akkor az utoljára leírt téma kifejtését kell értékelni.
III. rész: 47 pont. Az egyes feladatok pontértéke 10-től 17-ig terjedhet a feladatokhoz kiadott részletes javítási-értékelési útmutató szerint.
Az emelt szintű szóbeli vizsga központi tételsor alapján zajlik.
Vizsgázónként szükséges segédeszköz a függvénytáblázat és szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, továbbá a tételeknek megfelelően csoportosított eszközök, mérőműszerek. Ezeket a vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja.
A felkészülési idő akkor kezdődik, amikor a vizsgázó, a tétele kihúzása után, megkapja a szükséges eszközöket. A felkészülési időben elvégzi a mérést, a kapott eredményeket a tétel által megkívánt módon rögzíti, illetve vázlatot készíthet a kifejtendő részhez. Feleléskor a kifejtés sorrendjét a vizsgázó választja meg.
A tételt a vizsgázónak önállóan kell kifejtenie. A mérést nem kell újra elvégeznie, elég, ha elmondja, mit csinált, illetve bemutatja a rögzített eredményeket (táblázat, grafikon stb.). Közbekérdezni csak akkor lehet, ha teljesen helytelen úton indult el, vagy nyilvánvaló, hogy elakadt. (Ez esetben segítő kérdést lehet feltenni, amennyiben az még a felelési időbe belefér.)
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A tételsornak 20 tételt kell tartalmaznia. A tétel két feladatból – A) és B) feladatokból – áll. Az A) feladat a méréshez köthető kompetenciákat kéri számon. (A mérés megtervezése, elvégzése, a mért értékek kezelése, a megfelelő következtetések levonása.)
A B) feladatok a fejezetek között az alábbi arányban oszlanak meg:
|
Mechanika: |
25% |
|
Hőtan: |
20% |
|
Elektromágnesség: |
25% |
|
Atomfizika, magfizika: |
20% |
|
Gravitáció, csillagászat: |
10% |
Ezek az arányok csak hozzávetőlegesek, hiszen lehetnek olyan B) feladatok, amelyek több fejezethez is kapcsolódnak. Az azonos fejezethez kötődő B) feladatok témakörei között nem lehet jelentős átfedés.
Az A) feladatok legalább kétharmadának tartalmaznia kell ténylegesen kivitelezendő mérést.
A) feladat: egy mérés elvégzése
A mérési feladat a nyilvános anyagban szereplő 20 mérés valamelyike. A mérési feladatnak része a mérés megtervezése is.
A feladat szövege megszabja, hogy a vizsgázónak milyen módon kell rögzítenie a kapott eredményeket, azok alapján milyen további számításokat kell elvégeznie.
B) feladat: egy tétel kifejtése
A tételkifejtés a vizsgakövetelményben szereplő témakörökhöz kapcsolódó elméleti anyag kifejtése megadott kérdések alapján, illetve amennyiben a követelményrendszer lehetővé teszi – a kapcsolódó fizikatörténeti vonatkozások ismertetése. A feladat szövegének erre utalnia kell.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A felelet 50 ponttal értékelhető.
Ebből 45 pont a tartalmi rész minősítése. A központi értékelési útmutató rögzíti az egyes tételek kifejtésének elvárt összetevőit és az ezekre adható, a 45 pont felosztásával kialakított maximális részpontszámokat. Az egyes összetevők jellemzően legfeljebb 8–10 pontot érnek. Az egyes részpontok a felelet színvonalától függően bontandók. A felelet tartalmi minősítése ennek az értékelési szempontsornak az alkalmazásával történik.
5 pont adható a felelet felépítésére és az önálló kifejtésre. A 0–5 pontig adható pontszám megítélése az alábbi szempontok szerint történik:
– a felelet mennyire alkot összefüggő, logikus egészet;
– nem tartalmaz-e a tételtől eltérő fejtegetést;
– mennyire önálló a kifejtés (azaz szükség van-e és milyen mértékben, mennyire lényeges részeknél segítő kérdésre).
A vizsgázó teljesítményének rögzítése az egyéni értékelőlapon történik, amely tartalmazza a felelet elvárt összetevőit (beleértve a kifejtést is), az ezekre adható maximális részpontszámot és a vizsgázó által kapott részpontszámokat, továbbá az elért összpontszámot.”
7. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
120 perc |
15 perc |
240 perc |
20 perc |
|
100 pont |
50 pont |
100 pont |
50 pont |
A vizsgán használható segédeszközök
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
A vizsgázó biztosítja |
I. feladatlap megoldásához nem használható segédeszköz!
II. feladatlap megoldásához használható segédeszközök: középiskolai földrajz atlasz, szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, körző, vonalzó |
NINCS |
szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, körző, vonalzó |
NINCS |
|
A vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja |
NINCS |
középiskolai földrajz atlasz |
NINCS |
középiskolai földrajz atlasz |
Nyilvánosságra hozandó anyag nincs, a szóbeli tételek témakörei mindkét szinten lentebb olvashatók.
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
120 perc |
15 perc |
|
I. Topográfiai ismereteket, képességeket ellenőrző feladatlap
20 perc |
II. Földrajzi ismeretek és képességek meglétét vizsgáló feladatlap 100 perc |
Egy természetföldrajzi feladat és egy társadalomföldrajzi feladat kifejtése |
|
100 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázónak egy központi feladatsort kell megoldania. A vizsgázó az I. (20 perc) és a II. (100 perc) feladatlapon belül a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja.
A vizsgázó először az I. feladatlapot oldja meg. A vizsgadolgozatokat a 20 perc leteltével a felügyelő tanár összegyűjti. A dolgozatok összegyűjtésére, illetve kiosztására fordított idő a vizsga időtartamába nem számítható be. Ezután kerülhet sor a II. feladatlap kiosztására és megoldására.
Az I. feladatlap megoldásához semmilyen segédeszköz nem használható. A II. feladatlaphoz vizsgázónként szükséges segédeszközök: középiskolai földrajzi atlasz, szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, körző és vonalzó, amelyeket a vizsgázó biztosít. Amennyiben az egyes feladatokhoz egyéb információkra, pl. adatokra, szemelvényekre van szükség, azt a feladatsornak mindig tartalmaznia kell.
Az írásbeli feladatlap tartalmi jellemzői
Az írásbeli feladatsor a vizsgakövetelmények valamennyi fő témaköréből tartalmaz kérdéseket. Az írásbeli feladatsorban közel azonos arányban jelennek meg a természetföldrajzi és a társadalomföldrajzi tartalmak.
Az írásbeli feladatsor megközelítően a következő belső arányok szerint épül fel:
– 45%-ban földrajzi-környezeti ismeretanyag. Ez a részletes érettségi követelményekre épülő zártvégű vagy rövid választ igénylő nyílt végű feladatokban jelenik meg, amelyek a követelményrendszer arányait figyelembe véve különböző témakörökhöz kapcsolódnak.
– 15%-ban topográfiai ismeretek, amelyek a vizsgakövetelményben felsorolt névanyagra épülnek; a megjelölt földrajzi fogalmak megnevezését és a hozzájuk kapcsolódó tartalmak ismeretét várják el a jelölttől.
– 40%-ban gyakorlati jellegű feladatok (pl. grafikonelemzés, ábraelemzés, számításos feladatok, ábrázolás, mérés a térképen, képfelismerés, forráselemzés).
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az írásbeli vizsgadolgozatokat a szaktanár javítja és értékeli. Az értékelés központilag összeállított javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A középszintű szóbeli vizsga tételsorának összeállításáról a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik. A tétel pontos megfogalmazása nem hozható nyilvánosságra.
Vizsgázónként szükséges segédeszköz a középiskolai földrajzi atlasz. Az egyes feladatokhoz kapcsolódó esetleges mellékletekről, szemelvényekről a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik. A vizsgázó vázlatot készíthet és azt felhasználhatja (amennyiben a feladat ezt megköveteli, a vázlat készítése szükséges is).
A tételt a vizsgázónak önállóan, a szaknyelv használatával kell kifejtenie. Közbekérdezni csak akkor lehet, ha teljesen helytelen úton indult el vagy nyilvánvaló, hogy elakadt. (Ez esetben segítő kérdést lehet feltenni, amennyiben az még a felelési időbe belefér.)
A szóbeli tételsor tartalmi jellemzői
A tételsornak legalább 20 tételt kell tartalmaznia. A tételekben meg kell jelennie a követelményrendszerben meghatározott valamennyi témakörnek.
A tételsor összeállításánál az alábbi arányokat javasolt figyelembe venni.
1. feladat – Általános természetföldrajz, a kontinensek, illetve Magyarország természetföldrajza
|
Témakör |
A feladatok száma 20 tétel esetén |
|
Kozmikus környezetünk vagy térképi ismeretek |
1 |
|
A geoszférák földrajza és környezeti problémáik |
9 |
|
– Kőzetburok, földtörténet |
(4) |
|
– Vízburok |
(2) |
|
– Levegőburok |
(3) |
|
Földrajzi övezetesség |
4 |
|
A kontinensek természetföldrajza |
2 |
|
Magyarország és tájainak természetföldrajza |
4 |
2. feladat Általános társadalomföldrajz, regionális társadalmi-gazdasági földrajz
|
Témakör |
A feladatok száma 20 tétel esetén |
|
Népesség- és településföldrajz |
3 |
|
A világ változó társadalmi-gazdasági képe |
5 |
|
A világgazdaságban különböző szerepet betöltő régiók, országok és országcsoportok. Európa és a többi kontinens regionális földrajzi jellegzetességei |
5 |
|
Magyarország földrajza. Hazánk helye és kapcsolatai a Kárpát-medencében és Európában |
6 |
|
Globális környezeti problémák |
1 |
A szóbeli tétel két feladatból áll:
– a tételek első feladata az általános természetföldrajzra vagy a kontinensek, illetve Magyarország természetföldrajzára vonatkozik;
– a tételek második feladata általános társadalomföldrajzi vagy regionális társadalmi-gazdasági földrajzi tartalmakhoz kapcsolódik.
A két feladat között tartalmi és területi átfedés nem lehet (pl. Magyarországra vonatkozó ismeretek csak az egyik feladatban kérdezhetők).
A szóbeli vizsgarész értékelése
Az egyes feladatok megoldására 25–25 pont adható.
Az értékelés szempontjai feladatonként:
|
Tartalmi összetevők |
20 pont |
|
Logikus felépítés |
2 pont |
|
A szaknyelv, a térkép- és eszközhasználat |
3 pont |
A tételsor összeállításakor a vizsgáztató tanárnak röviden rögzítenie kell az egyes feladatok kifejtésének elvárt tartalmi összetevőit és az ezekre adható, a 20 pont felosztásával kialakított maximális részpontszámokat, amely alapján a feleleteket értékelni kell.
A vizsgázó teljesítményének rögzítésére egyéni értékelő lap készítése javasolt.
|
Írásbeli vizsga 240 perc |
Szóbeli vizsga 20 perc |
|
Földrajzi ismeretek és képességek meglétét vizsgáló feladatsor |
Egy természetföldrajzi feladat és egy társadalomföldrajzi feladat kifejtése |
|
100 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázónak egy központi írásbeli feladatsort kell megoldania. A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja.
Vizsgázónként szükséges segédeszköz: szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, körző és vonalzó, amelyeket a vizsgázó biztosít. A megoldáshoz térkép, középiskolai földrajzi atlasz nem használható.
Amennyiben az egyes feladatokhoz egyéb információkra, pl. adatokra, szemelvényekre van szükség, azt a feladatsornak mindig tartalmaznia kell.
Az írásbeli feladatlap tartalmi jellemzői
Az írásbeli feladatsor a vizsgakövetelmény valamennyi fő témaköréből tartalmaz kérdéseket. Az írásbeli feladatsorban közel azonos arányban jelennek meg a természetföldrajzi és a társadalomföldrajzi tartalmak.
Az írásbeli feladatsor megközelítően a következő belső arányok szerint épül fel:
– 50%-ban földrajzi-környezeti ismeretanyag. Az emelt szintű részletes érettségi követelményekre épülő (a középszint követelményeit is magába foglaló) zártvégű, valamint rövidebb vagy hosszabb választ igénylő nyílt végű feladatok, esszé, illetve rajzos feladatok lehetnek, amelyek lefedik a követelményrendszer valamennyi fő témakörét.
– 20%-ban topográfiai ismeretek. A vizsgakövetelményben felsorolt névanyagra épülő feladatok a megjelölt földrajzi fogalmak felismerését, megnevezését, földrajzi tartalmak hozzárendelését, illetve a földrajzi-környezeti ismeretek topográfiai feladatok során történő alkalmazását várják el a vizsgázótól.
– 30%-ban az ismeretek alkalmazását igénylő gyakorlati jellegű feladatok (pl. grafikonelemzés, ábraelemzés, számításos feladatok, ábrázolás, mérés a térképen, képfelismerés, forráselemzés, adat- és szöveges vagy képi információ értelmezése, adatok alapján egyszerű prognózis készítése, problémamegoldó feladatok).
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
Az írásbeli dolgozat összesen 200 pont értékű feladatot tartalmaz. A vizsgán nyújtott összteljesítmény megállapításához a dolgozatra adott pontszámot 2-vel kell osztani. Ennek megfelelően az írásbeli vizsgarészre maximum 100 vizsgapont adható (pl. ha a dolgozatra 150 pontot kapott a vizsgázó, akkor az 75 pontnak felel meg a vizsgán nyújtott összteljesítmény megállapításakor). Ha az osztás törtszámot eredményez, akkor felfelé kell kerekíteni.
Az emelt szintű szóbeli vizsga központi tételsor alapján zajlik.
Vizsgázónként szükséges segédeszköz a középiskolai földrajzi atlasz, amelyről a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik. Az egyes feladatokhoz kapcsolódó esetleges mellékletekről, szemelvényekről a tételsort összeállító vizsgaközpont gondoskodik.
A tétel pontos megfogalmazása nem hozható nyilvánosságra.
A vizsgázó vázlatot készíthet és azt felhasználhatja (amennyiben a feladat ezt megköveteli, a vázlat készítése szükséges is).
A tételt a vizsgázónak önállóan, a szaknyelv használatával kell kifejtenie. Közbekérdezni csak akkor lehet, ha teljesen helytelen úton indult el vagy nyilvánvaló, hogy elakadt. (Ez esetben segítő kérdést lehet feltenni, amennyiben az még a felelési időbe belefér.)
A szóbeli tételsor tartalmi jellemzői
A tételsornak legalább 20 tételből kell állnia.
A tételekben meg kell jelennie a követelményrendszerben meghatározott valamennyi témakörnek. A tételsor összeállítása az alábbi arányok figyelembevételével történik:
1. feladat – Általános természetföldrajz, a kontinensek, illetve Magyarország természetföldrajza
|
Témakör |
A feladatok száma 20 tétel esetén |
|
Térképi ismeretek |
1 |
|
Kozmikus környezetünk |
1 |
|
A geoszférák földrajza és környezeti problémáik |
8 |
|
– Kőzetburok, földtörténet |
(4) |
|
– Vízburok |
(2) |
|
– Levegőburok |
(2) |
|
Földrajzi övezetesség |
4 |
|
A kontinensek természetföldrajza |
2 |
|
Magyarország és tájainak természetföldrajza |
4 |
2. feladat – Általános társadalomföldrajz, regionális társadalmi-gazdasági földrajz
|
Témakör |
A feladatok száma 20 tétel esetén |
|
Népesség- és településföldrajz |
3 |
|
A világ változó társadalmi-gazdasági képe |
5 |
|
A világgazdaságban különböző szerepet betöltő régiók, országok és országcsoportok. Európa és a többi kontinens regionális földrajzi jellegzetességei |
5 |
|
Magyarország földrajza. Hazánk helye és kapcsolatai a Kárpát-medencében és Európában |
5 |
|
Globális környezeti problémák |
2 |
A szóbeli tétel két feladatból áll:
– a tételek első feladata az általános természetföldrajzra vagy a kontinensek, illetve Magyarország természetföldrajzára vonatkozik;
– a tételek második feladata általános társadalomföldrajz vagy a regionális társadalmi-gazdasági földrajzi tartalmakhoz kapcsolódik.
A két feladat között tartalmi és területi átfedés nem lehet (pl. Magyarországra vonatkozó ismeretek csak az egyik feladatban kérdezhetők).
A szóbeli vizsgarész értékelése
Az egyes feladatok megoldására 25–25 pont adható.
Az értékelés szempontjai feladatonként:
|
Tartalmi összetevők |
20 pont |
|
Logikus felépítés |
2 pont |
|
A szaknyelv, a térkép- és eszközhasználat |
3 pont |
A központi értékelési útmutató rögzíti az egyes feladatok kifejtésének elvárt tartalmi összetevőit és az ezekre adható, feladatonként 20 pont felosztásával kialakított maximális részpontszámokat, amely alapján a feleletet értékelni kell.”
8. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
180 perc |
15 perc |
240 perc |
20 perc |
|
117 pont |
33 pont |
120 pont |
30 pont |
A vizsgán használható segédeszközök
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
A vizsgázó biztosítja |
Nyomtatott szótár (csak a IV. részhez) |
NINCS |
Nyomtatott szótár (csak a IV. részhez) |
NINCS |
|
A vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja |
CD lejátszó a
III. részhez |
NINCS |
CD lejátszó a
III. részhez |
NINCS |
Nyilvánosságra hozandó anyag nincs.
Az írásbeli vizsga időtartama 180 perc, a szóbeli vizsgáé 15 perc.
A következő táblázat bemutatja a vizsga részeit a lebonyolítás sorrendjében, továbbá az írásbeli vizsgarész egyes részeinek megoldására szánt időtartamot és ezek arányát az értékelésben.
|
|
Időtartam
(perc) |
Arány
(%) |
Pont |
|
Írásbeli vizsgarész |
Olvasott szöveg értése |
60 |
22 |
33 |
|
Nyelvhelyesség |
30 |
12 |
18 |
|
|
15 perc szünet |
|
|
|
Hallott szöveg értése |
30 |
22 |
33 |
|
Íráskészség |
60 |
22 |
33 |
|
Szóbeli vizsgarész |
Beszédkészség |
15 |
22 |
33 |
|
Összesen: |
|
– |
100 |
150 |
A középszintű vizsga két nyelvi szintet fog át: az Európa Tanács skálájának A2-B1 szintjeit. Az eltérő képesség- és tudásszintek mérése érdekében az írásbeli feladatsorokban a lépcsőzetesség elve érvényesül. A központi feladatsorokat úgy állítják össze, hogy az A2 szinten lévő vizsgázók is le tudják tenni a vizsgát.
– Az írásbeli vizsgarész egyes vizsgarész-összetevőinek értékelése egymástól független.
– Az írásbeli vizsgarész minden vizsgarész-összetevőjében csak a célzottan mért készséget értékeljük.
– A vizsgázónak az írásbeli és a szóbeli vizsgarészben külön-külön teljesítenie kell az elérhető pontszámnak legalább a 10%-át.
– Az írásbeli és szóbeli vizsgarészek elbírálása központilag kidolgozott javítási-értékelési, illetve értékelési útmutató alapján történik.
– Az Olvasott szöveg értése, a Hallott szöveg értése és a Nyelvhelyesség vizsgarész-összetevők javítási-értékelési útmutatói tartalmazzák a lehetséges elfogadható válaszokat.
– Az Íráskészség vizsgarész-összetevő és a Beszédkészség vizsgarész értékelése központilag kidolgozott analitikus skálák alapján történik.
– Az írásbeli vizsgarész-összetevőkben, illetve a szóbeli vizsgarészben szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési, illetve értékelési útmutató alapján történik.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e a mindennapi életben előforduló, különböző fajtájú autentikus szövegeket önállóan elolvasni és az olvasási céloknak megfelelő mélységben megérteni.
A vizsgafeladatok megoldásához a vizsgázónak képesnek kell lennie az értési céloknak megfelelő stratégiák alkalmazására is.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó az olvasási céloknak, illetve a feladatnak megfelelő stratégiák alkalmazásával a szövegben
– a lényeget (a szöveg célját) megérteni,
– eseménysorokat követni,
– kulcsinformációkat megérteni,
– a gondolatmenet lényegét megérteni,
– véleményeket, érvelést nagy vonalakban követni,
– egyes részinformációkat kiszűrni.
– nyomtatott, vagy elektronikus formában megjelent autentikus szöveg, esetleg kismértékben szerkesztett,
– tartalma, szerkezete, nyelve világos,
– megértéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre,
– kiválasztásakor a Témakörök című rész az irányadó a korosztály szintjének megfelelően,
– autentikus jellegéből adódóan tartalmazhat olyan szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket, amelyek ismerete nem követelmény az adott vizsgaszinten; ezek megértése azonban nem szükséges az adott feladat sikeres megoldásához,
– hétköznapi nyelven íródott, és főként gyakran használt szavakat és nyelvi szerkezeteket tartalmaz,
– rövid, tartalmilag és szerkezetileg világos,
– hétköznapi nyelven íródott.
A vizsgán az alábbi szövegfajták fordulhatnak elő:
– utasítások (pl. feliratok, használati utasítások),
– formanyomtatványok, űrlapok,
– tájékoztató szövegek (pl. hirdetés, apróhirdetés, menetrend, prospektus, műsorfüzet),
– levelek, internetes fórumok üzenetei,
– személyes feljegyzések, (naplórészletek, blogok),
– újságcikkek (pl. hír, beszámoló, riport),
– ismeretterjesztő szövegek.
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– egymáshoz rendelés (cím és szöveg, kérdés és felelet, személy és kijelentés stb.),
– képek, események sorrendbe rakása a szöveg alapján,
– a szövegből kiemelt mondat, bekezdés helyének azonosítása a szövegben,
– szöveg részeinek sorrendbe rakása,
– hiányos mondatok kiegészítése a szöveg alapján,
– rövid választ igénylő nyitott kérdések.
A teszt feladattipológiailag kötetlen szerkezetű, azaz bármelyik felsorolt feladattípus szerepelhet benne. A feladatsor a szövegértés alábbi részkészségeit méri: globális, szelektív és részletes értés.
A feladatsor 3–4 szövegből és 3–4 feladatból áll. Egy feladaton belül egy hosszabb szöveg helyett előfordulhat több rövidebb szöveg is (pl. apróhirdetések). A feladatokhoz felhasznált szövegek együttes terjedelme 900–1100 szó. A feladatsor 25–33 itemből áll. Az egyes szövegek és feladatok lehetőleg különböző típusúak.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások francia nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. Ha többféle válasz is elfogadható, az útmutató ezt jelzi a lehetséges válaszok, vagy tartalmi elemek felsorolásával, – ebben az esetben kizárólag az itt felsorolt válaszok fogadhatók el –, illetve a „Minden azonos tartalmú válasz elfogadható” (Toute réponse ayant le mLme contenu) megjegyzéssel. A feladatokat kizárólag tartalmi szempontok alapján értékelik, azaz a nyelvtani és a helyesírási hibákat csak akkor veszik figyelembe, ha a válasz nem egyértelmű, vagy azok a válasz megértését akadályozzák.
A szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó rendelkezik-e azokkal a lexikai, grammatikai, szemantikai és pragmatikai ismeretekkel, amelyek képessé teszik az önálló kommunikációra.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó
– az alapvető nyelvtani szerkezetek és lexikai egységek felismerésére, kiegészítésére és létrehozására mondat- és szövegszinten,
– gyakran használt nyelvtani szerkezetek és lexikai egységek felismerésére, kiegészítésére és létrehozására szövegszinten.
A felhasznált szöveg vagy szövegrészlet
– nehézségi foka alacsonyabb, mint az olvasott szöveg megértését mérő feladatoknál,
– autentikus, esetleg szerkesztett,
– tartalma, szerkezete, nyelve világos,
– megértéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre,
– kiválasztásakor a Témakörök című rész az irányadó a korosztály szintjének megfelelően,
– autentikus jellegéből adódóan tartalmazhat olyan szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket, amelyek ismerete nem követelmény az adott vizsgaszinten; ezek megértése azonban nem szükséges az adott feladat sikeres megoldásához,
– hétköznapi nyelven íródott, és főként gyakran használt szavakat és nyelvi szerkezeteket tartalmaz,
– rövid, tartalmilag és szerkezetileg világos,
– hétköznapi nyelven íródott.
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– hiányos mondatok vagy szövegek kiegészítése feleletválasztással (négy válaszlehetőség közül egy helyes kiválasztása),
– a szövegből kivett mondatrész helyének azonosítása a szövegkohéziós eszközök segítségével,
– hiányos szöveg kiegészítése önállóan vagy megadott szókészletből,
– megadott szavak képzett /vagy ragozott, egyeztetett alakjainak beillesztése a szövegbe,
– autentikus szöveg transzformációja megadott szempontok alapján.
A teszt feladattipológiailag kötetlen szerkezetű, azaz bármelyik felsorolt feladattípus szerepelhet benne.
A feladatsor 3–4 feladatból, összesen 18–30 itemből áll. A feladatokhoz felhasznált szövegek együttes terjedelme 450–600 szó.
Valamennyi feladat szövegre épül.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások francia nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik, amely tartalmazza az összes elfogadható választ.
A szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e megérteni az adott nyelvterületen általánosan elfogadott nyelvhasználattól nem vagy csak kissé eltérő anyanyelvi beszédet az értési céloknak megfelelően.
A vizsgafeladatok megoldásához a vizsgázónak képesnek kell lennie az értési céloknak megfelelő stratégiák alkalmazására is.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó az értési céloknak, illetve a feladatnak megfelelő stratégiák alkalmazásával a szöveg
– kulcsfontosságú szavait megérteni,
– legalapvetőbb adatszerű információit kiszűrni,
– gondolatmenetét nagy vonalakban követni,
– egyes tényszerű részinformációkat megérteni.
– autentikus vagy autentikus hangzású (stúdiófelvétel),
– megértéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre,
– kiválasztásakor a Témakörök című rész az irányadó a korosztály szintjének megfelelően,
– anyanyelvi beszélők közvetítésével hangzik el,
– egy vagy több beszélő közvetítésével hangzik el,
– akusztikai minősége kifogástalan,
– hossza és tartalma nem terheli meg feleslegesen a vizsgázó memóriáját,
– autentikus jellegéből adódóan tartalmazhat olyan szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket, amelyek ismerete nem követelmény az adott vizsgaszinten; ezek megértése azonban nem szükséges az adott feladat sikeres megoldásához,
– hétköznapi nyelven hangzik el, többségében gyakran használt szavakat és nyelvi szerkezeteket tartalmaz,
– lassú, de még normál beszédtempójú,
– a standard kiejtés(ek)nek megfelelő,
– tartalmilag kifejezetten egyszerű,
– hétköznapi nyelven hangzik el, alapvetően gyakran használt nyelvtani szerkezetekből és lexikai elemekből építkezik,
– a standard kiejtés(ek)hez közel álló,
– tartamilag és szerkezetileg mérsékelten összetett.
A vizsgán az alábbi szövegfajták fordulhatnak elő:
– közérdekű bejelentések, közlemények (pl. pályaudvaron, repülőtéren, áruházban),
– rögzített telefonos szövegek (pl. üzenetrögzítő, információs szolgálatok: útinformáció, nyitva tartás, menetrend),
– utasítások (pl. utcán, repülőtéren, pályaudvaron),
– médiaközlemények (pl. időjárás-jelentés, reklám, programismertetés, rövid hír),
– beszélgetések, telefonbeszélgetések,
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– egymáshoz rendelés (pl. személy és kijelentés, képek kiválasztása szöveghez),
– események sorrendjének megállapítása,
– nyomtatványok, űrlapok kitöltése,
– hiányos mondatok kiegészítése,
– rövid választ igénylő nyitott kérdések,
– ténybeli hibák azonosítása, javítása.
A teszt feladattipológiailag kötetlen szerkezetű, azaz bármelyik felsorolt feladattípus szerepelhet benne. A feladatsor a szövegértés alábbi részkészségeit méri: globális, szelektív és részletes értés.
A feladatsor 2–3 szövegből és 2–3 feladatból áll. Egy feladaton belül egy hosszabb szöveg helyett előfordulhat több rövidebb szöveg is. A feladatokhoz felhasznált szövegek együttes terjedelme 5–8 perc. A feladatsor 18–25 itemből áll.
A vizsgázó minden szöveget kétszer hallgat meg.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások francia nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A hangfelvétel tartalmazza a feladatmeghatározást, a szövegeket kétszer, valamint a feladatok elolvasásához és megoldásához szükséges szüneteket is. A hangfelvételen hallható és a feladatlapon olvasható feladatmeghatározások szó szerint megegyeznek.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. Ha többféle válasz is elfogadható, az útmutató ezt jelzi a lehetséges válaszok, vagy tartalmi elemek felsorolásával, – ebben az esetben kizárólag az itt felsorolt válaszok fogadhatók el –, illetve a „Minden azonos tartalmú válasz elfogadható” (Toute réponse ayant le mLme contenu) megjegyzéssel. A feladatokat kizárólag tartalmi szempontok alapján értékelik, azaz a nyelvtani és a helyesírási hibákat csak akkor veszik figyelembe, ha a válasz nem egyértelmű, vagy azok a válasz megértését akadályozzák.
A szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e magát az adott szinten francia nyelven írásban kifejezni, illetve írásbeli feladatokat végrehajtani különböző kommunikációs célok megvalósítása érdekében.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó
– a feladatban megadott kommunikációs szándékokat megvalósítani (lásd a Kommunikációs helyzetek és szándékok című részt),
– a megadott témákhoz kapcsolódó szövegeket írni (lásd a Témakörök című részt),
– a személyével, illetve közvetlen környezetével kapcsolatos témákról írni,
– az adott témáról egyszerű kifejezéseket használva írni,
– egyszerű mondatokból álló rövid, összefüggő szöveget írni,
– a szöveg mondatai között lévő alapvető logikai kapcsolatokat egyszerű nyelvi eszközökkel (pl. a leggyakrabban használt kötőszavakkal) kifejezni,
– néhány egyszerű szerkezetet és alapvető helyesírási szabályt úgy használni, hogy a hibák ellenére érthető legyen a mondanivaló,
– ismert, köznapi témákról írni és véleményét is megfogalmazni,
– meglévő szókincsét változatosan használni,
– a szöveget megfelelően felépíteni és tagolni, a logikai viszonyok kifejezését szolgáló nyelvi eszközöket alkalmazni,
– a szövegfajtának, a közlési szándéknak, a címzetthez való viszonyának megfelelő stílust és hangnemet választani,
– az adott szövegfajta formai sajátosságainak megfelelő írásművet létrehozni,
– egyszerű nyelvtani szerkezeteket, nyelvi fordulatokat és a helyesírási szabályokat általában biztonsággal alkalmazni.
A vizsgázónak olyan szövegeket kell létrehoznia, amelyek
– meghatározott kommunikációs szándékkal jönnek létre,
– az olvasó számára világosak, érthetőek és alkalmasak a kommunikációs cél elérésére,
– szövegfajtája meghatározott,
– tematikusan megfelelnek ezen korosztály élettapasztalatának és általános érdeklődésének,
– megírásához nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre.
A vizsgán az alábbi szövegfajtákat kell létrehozni:
– rövid, személyes jellegű közlés (pl. üzenet, naplóbejegyzés),
– magánjellegű vagy intézménynek (pl. nyelviskolának) szóló levél.
A feladatok és a feladatsor felépítése
A feladatok a Kommunikációs helyzetek és szándékok, valamint a Témakörök című listákra épülnek.
Az íráskészség mérése során valós kommunikációs helyzetet teremtünk, azaz megadjuk a szituációt, amelyben az írásmű keletkezik, az ehhez illeszkedő szövegfajtát, továbbá meghatározzuk az írásmű célját, témáját és címzettjét, valamint a szöveg írója és olvasója közötti kapcsolat jellegét. Mindezek meghatározzák a szöveg stílusát és hangnemét.
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– meghatározott szituációban, megadott szempontok alapján történő szövegalkotás,
– verbális segédanyagok (pl. személyes feljegyzések, üzenetek, levelek, cikkek, felhívások, hirdetések, szórólapok stb.) alapján történő szövegalkotás és/vagy azokra való reagálás,
– vizuális segédanyagok (pl. ábrák, képek, képsorok, grafikonok, táblázatok stb.) alapján történő szövegalkotás.
A vizsga két feladatból áll. Az első feladat egy rövidebb, tranzakciós és interakciós szöveg, a második feladat egy hosszabb, elbeszélő, leíró, esetleg véleménykifejtő szöveg létrehozása. A vizsgázónak az első feladatban 50–80 szót, a második feladatban 100–120 szót kell írnia.
A feladatmeghatározás, valamint a segédanyagok francia nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a receptív készségeket mérő részek nyelvi szintjénél.
A feladatok megoldásához nyomtatott szótár használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutatók alapján történik. Az értékelés alapjául szolgáló analitikus skálák magukban foglalják az értékelési szempontok részletes leírását is.
A két feladat értékelése egymástól független.
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e az adott szinten gondolatait francia nyelven szóban kifejezni és a kommunikációs szándékoknak megfelelő beszélgetést folytatni.
A vizsga azt méri, hogy a vizsgázó milyen mértékben és milyen minőségben képes szóbeli tranzakcióra és interakcióra, amelynek egyaránt részét képezik a receptív és a produktív (beszédértés, beszédkészség) készségek. A vizsgázónak képesnek kell lennie mind az önálló témakifejtésre, mind a beszélgetésben való interaktív részvételre.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó
– a megadott helyzetekben és szerepekben a feladatnak megfelelő kommunikációs szándékokat megvalósítani (lásd a Kommunikációs helyzetek és szándékok című részt),
– a megadott témákról szóló beszélgetésekben részt venni (lásd a Témakörök című részt),
– a kommunikációs stratégiákat a szintnek megfelelően, hatékonyan alkalmazni (pl. beszélgetést elkezdeni, fenntartani és befejezni),
– saját magáról és közvetlen környezetéről egyszerű, begyakorolt nyelvi eszközökkel röviden és többnyire érthetően megnyilatkozni,
– egyszerű, rutinszerű beszélgetésekben részt venni,
– kiszámítható, mindennapi helyzetekben szokásos feladatokat megoldani (pl. vásárlás),
– érezhető akcentusa és esetenként akadozó beszédtempója ellenére többnyire érthetően beszélni,
– az egyszerű nyelvi eszközök széles skáláját rugalmasan használni, és ezzel mondanivalójának nagy részét egyszerűen kifejezni,
– ismerős témáról folyó társalgásban részt venni,
– kevésbé begyakorolt, mindennapi helyzetekben felmerülő feladatokat megoldani,
– viszonylag folyékonyan elmondani egy történetet, beszámolni élményeiről és érzéseiről,
– érezhető akcentusa és esetleg lassú beszédtempója ellenére érthetően beszélni.
A tételek és a tételsor jellemzői
A feladatokban előforduló helyzetek és szerepek a Kommunikációs helyzetek és szándékok, valamint a Témakörök című listákra épülnek a korosztály szintjének megfelelően.
A feladatok teljesítéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre.
A feladatmeghatározás egyértelműen megadja a szituációt és a vizsgázó szerepének leírását.
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulnak elő:
– önálló témakifejtés vizuális vagy verbális segédanyagok alapján,
A szóbeli tétel két feladatból áll. A tételt a vizsgázó húzza. A feladatok kidolgozásához felkészülési idő nincs, de végiggondolásukhoz a vizsgázónak rövid (körülbelül feladatonként fél perc) gondolkodási idő áll rendelkezésére.
A tételhez készült vizsgáztatói példány a vizsgázónak adott információkon túl tartalmazza az előre megtervezett közbeszólásokat, kérdéseket és megjegyzéseket is.
A vizsga rövid bevezető társalgással kezdődik, amelynek célja az, hogy a vizsgázó ráhangolódjon a francia nyelv használatára. Az itt elhangzottakat nem értékeljük.
Az első feladatban a vizsgázónak azt kell megmutatnia, hogy képes-e hétköznapi, élettapasztalatához kapcsolható témákban véleményét hosszabban, összetett formában kifejteni vizuális vagy verbális segédanyagok alapján (hasonlóságok és különbségek kiemelése stb.).
A második feladat azt méri, hogy a vizsgázó képes-e egy meghatározott cél elérésének érdekében tárgyalni, egyszerű kommunikációs stratégiákat használni, a társalgási szabályokat és szerepeket helyesen alkalmazni, miközben különböző kommunikációs szándékokat valósít meg (egyetértés és ellenvetés kifejezése; javaslattétel; információ kérése és adása stb.). Ebben a feladatban a vizsgázó választhat a felkínált két szerep közül. A feladathoz felhasználható segédanyag lehet kulcsszó, kép, rajz, fénykép, térkép, ábra stb.
A feladatmeghatározás és a szöveges segédanyagok francia nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a receptív készségeket mérő részek nyelvi szintjénél.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
A szaktanárnak a szóbeli tételeket úgy kell összeállítania, hogy azok minden témakört /9/ lefedjenek. Ha a vizsgázók száma 9-nél kevesebb, akkor minimum 9 tételt, ha 9 vagy annál több, akkor minimum 20 tételt kell készítenie. Az előző évben felhasznált szóbeli tételsor legalább 15%-át frissíteni kell.
A szóbeli vizsgarész értékelése
Az értékelés központilag kidolgozott analitikus skála alapján történik, amely tartalmazza az értékelési szempontok részletes leírását is. A vizsgázó feleletének értékeléséhez központilag kidolgozott egyéni értékelő lapot használnak.
A feladatok értékelése egymástól független.
Az írásbeli vizsga időtartama 240 perc, a szóbeli vizsgáé 20 perc.
A következő táblázat bemutatja a vizsga részeit a lebonyolítás sorrendjében, továbbá az egyes vizsgarészek időtartamát és arányát az értékelésben.
|
|
Időtartam
(perc) |
Arány
(%) |
Pont |
|
Írásbeli vizsgarész |
Olvasott szöveg értése |
70 |
20 |
30 |
|
Nyelvhelyesség |
50 |
20 |
30 |
|
15 perc szünet |
|
|
|
|
Hallott szöveg értése |
30 |
20 |
30 |
|
Íráskészség |
90 |
20 |
30 |
|
Szóbeli vizsgarész |
Beszédkészség |
20 |
20 |
30 |
|
Összesen: |
|
– |
100 |
150 |
Az emelt szintű vizsga az Európa Tanács skálája B2 szintjének felel meg. Az eltérő képesség- és tudásszintek mérése érdekében az írásbeli feladatsorokban a lépcsőzetesség elve érvényesül.
– Az egyes vizsgarészek értékelése egymástól független.
– Minden vizsgarészben csak a célzottan mért készséget értékeljük.
– A vizsgázónak mind az öt vizsgarészben külön-külön teljesítenie kell az elérhető pontszámnak legalább a 10%-át.
– Minden vizsgarész elbírálása központilag kidolgozott javítási-értékelési, illetve értékelési útmutatók alapján történik.
– Az Olvasott szöveg értése, a Hallott szöveg értése és a Nyelvhelyesség vizsgarészek javítási-értékelési útmutatói tartalmazzák a lehetséges elfogadható válaszokat.
– Az Íráskészség és a Beszédkészség vizsgarészek értékelése központilag kidolgozott analitikus skálák alapján történik.
– Az egyes vizsgarészekben szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési, illetve értékelési útmutató alapján történik.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e a mindennapi életben előforduló, különböző fajtájú autentikus szövegeket önállóan elolvasni és az olvasási céloknak megfelelő mélységben megérteni.
A vizsgafeladatok megoldásához a vizsgázónak képesnek kell lennie az értési céloknak megfelelő stratégiák alkalmazására is.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó az olvasási céloknak, illetve a feladatnak megfelelő stratégiák alkalmazásával a szövegben
– a gondolatmenetet követni,
– véleményeket, érvelést követni,
– az információkat megfelelő részletességgel megérteni,
– a szerző álláspontjára következtetni,
– a szerző, illetve a szereplők érzéseire, érzelmeire következtetni.
– nyomtatott, vagy elektronikus formában megjelent autentikus szöveg, esetleg kismértékben szerkesztett,
– tartalma, szerkezete, nyelve világos,
– hosszabb, nyelvileg és tartalmilag összetettebb,
– konkrét vagy elvont témájú,
– megértéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre,
– kiválasztásakor a Témakörök című rész az irányadó a korosztály szintjének megfelelően,
– autentikus jellegéből adódóan tartalmazhat olyan szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket, amelyek ismerete nem követelmény az adott vizsgaszinten; ezek megértése azonban nem szükséges az adott feladat sikeres megoldásához.
A vizsgán az alábbi szövegfajták fordulhatnak elő:
– utasítások (pl. használati utasítások),
– formanyomtatványok, űrlapok,
– tájékoztató szövegek (pl. műsorfüzet),
– levelek, internetes fórumok üzenetei,
– személyes feljegyzések, (naplórészletek, blogok)
– újságcikkek (pl. hír, beszámoló, riport),
– ismeretterjesztő szövegek,
A közép- és az emelt szint közötti különbség az adott téma megközelítési módjában, a szövegek terjedelmében, tartalmi és nyelvi komplexitásában, valamint a feladatok eltérő nehézségi fokában jelenik meg.
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– egymáshoz rendelés (cím és szöveg, kérdés és felelet, személy és kijelentés stb.),
– képek, események sorrendbe rakása a szöveg alapján,
– a szövegből kiemelt mondat, bekezdés helyének azonosítása a szövegben,
– szöveg részeinek sorrendbe rakása,
– hiányos szöveg-összefoglalás kiegészítése,
A teszt feladattipológiailag kötetlen szerkezetű, azaz bármelyik felsorolt feladattípus szerepelhet benne. A feladatsor a szövegértés alábbi részkészségeit méri: globális, szelektív és részletes értés.
A feladatsor 3–4 szövegből és 3–4 feladatból áll. Egy feladaton belül egy hosszabb szöveg helyett előfordulhat több rövidebb szöveg is. A feladatokhoz felhasznált szövegek együttes terjedelme 1300–1500 szó. A feladatsor 25–30 itemből áll.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások francia nyelvűek, amelyek nyelvi szintje azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. Ha többféle válasz is elfogadható, az útmutató ezt jelzi a lehetséges válaszok, vagy tartalmi elemek felsorolásával, – ebben az esetben kizárólag az itt felsorolt válaszok fogadhatók el –, illetve a „Minden azonos tartalmú válasz elfogadható” (Toute réponse ayant le mLme contenu) megjegyzéssel. A feladatokat kizárólag tartalmi szempontok alapján értékelik, azaz a nyelvtani és a helyesírási hibákat csak akkor veszik figyelembe, ha a válasz nem egyértelmű, vagy azok a válasz megértését akadályozzák.
A szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítás-értékelési útmutató alapján történik.
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó rendelkezik-e azokkal a lexikai, grammatikai, szemantikai és pragmatikai ismeretekkel, amelyek képessé teszik az önálló kommunikációra.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó változatos nyelvtani szerkezetek és lexikai egységek felismerésére, kiegészítésére és létrehozására szövegszinten.
A felhasznált szöveg vagy szövegrészlet
– nehézségi foka alacsonyabb, mint az olvasott szöveg megértését mérő feladatoknál,
– autentikus, esetleg szerkesztett,
– tartalma, szerkezete, nyelve világos,
– hosszabb, nyelvileg és tartalmilag összetettebb,
– konkrét vagy elvont témájú,
– megértéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre,
– kiválasztásakor a Témakörök című rész az irányadó a korosztály szintjének megfelelően,
– autentikus jellegéből adódóan tartalmazhat olyan szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket, amelyek ismerete nem követelmény az adott vizsgaszinten; ezek megértése azonban nem szükséges az adott feladat sikeres megoldásához.
A közép- és az emelt szint közötti különbség a nyelvtani és lexikai szerkezetek komplexitásában és a feladatok eltérő nehézségi fokában jelenik meg.
Középszinten a vizsgázó képes az alapvető nyelvtani és lexikai szerkezetek helyes felismerésére, illetve helyes használatára. Emelt szinten a vizsgázó változatos és komplexebb nyelvtani és lexikai szerkezetek helyes felismerésére és pontos használatára is képes.
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– hiányos szövegek kiegészítése feleletválasztással (négy válaszlehetőség közül egy helyes kiválasztása),
– a szövegből kivett mondatrész helyének megtalálása a szövegkohéziós eszközök segítségével,
– hiányos szöveg kiegészítése önállóan vagy megadott szókészletből,
– megadott szavak képzett /vagy ragozott, egyeztetett alakjainak beillesztése a szövegbe,
– autentikus szöveg transzformációja megadott szempontok alapján.
A teszt feladattipológiailag kötetlen szerkezetű, azaz bármelyik felsorolt feladattípus szerepelhet benne.
A feladatsor 4–5 feladatból, 30–45 itemből áll, a feladatokhoz felhasznált szövegek együttes terjedelme 700–900 szó.
Valamennyi feladat szövegre épül.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások francia nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik, amely tartalmazza az összes elfogadható választ.
A szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e megérteni az adott nyelvterületen általánosan elfogadott nyelvhasználattól nem vagy csak kissé eltérő anyanyelvi beszédet az értési céloknak megfelelően.
A vizsgafeladatok megoldásához a vizsgázónak képesnek kell lennie az értési céloknak megfelelő stratégiák alkalmazására is.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó az értési céloknak, illetve a feladatnak megfelelő stratégiák alkalmazásával a szöveg
– gondolatmenetét részleteiben is követni,
– egyes tényszerű információkat megérteni,
– megértésén túl a szövegkörnyezetből következtetni az egyes beszélők álláspontjára,
– megértésén túl a szövegkörnyezetből következtetni a beszélők érzelmeire és egymáshoz való viszonyára.
A vizsgán használt szöveg
– autentikus vagy autentikus hangzású (stúdiófelvétel),
– változatos nyelvtani szerkezetekből és lexikai elemekből építkező,
– természetes, a szöveg jellegének megfelelően változatos tempójú,
– tartalmilag és szerkezetileg összetett,
– megértéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre,
– kiválasztásakor a Témakörök című rész az irányadó a korosztály szintjének megfelelően,
– anyanyelvi beszélők közvetítésével hangzik el,
– egy vagy több beszélő közvetítésével hangzik el,
– akusztikai minősége kifogástalan,
– hossza és tartalma nem terheli meg feleslegesen a vizsgázó memóriáját,
– autentikus jellegéből adódóan tartalmazhat olyan szavakat, kifejezéseket, szerkezeteket, amelyek ismerete nem követelmény az adott vizsgaszinten; ezek megértése azonban nem szükséges az adott feladat sikeres megoldásához.
A vizsgán az alábbi szövegfajták fordulhatnak elő:
– közérdekű bejelentések, közlemények,
– rögzített telefonos szövegek (pl. üzenetrögzítő),
– médiaközlemények (pl. rövid hír),
– beszélgetések, telefonbeszélgetések,
– általános érdeklődésre számot tartó témáról szóló ismeretterjesztő szövegek.
A közép- és az emelt szint közötti különbség az adott téma megközelítési módjában, a szövegek terjedelmében, tartalmi és nyelvi komplexitásában, valamint a feladatok eltérő nehézségi fokában jelenik meg.
A szövegértés nehézségi fokát további tényezők is befolyásolhatják, mint például a beszédtempó, a beszélők száma, az artikuláció, a háttérzajok.
Középszinten a vizsgázónak döntően a mindennapi élet helyzeteiben elhangzó szövegeket kell megértenie, amelyek tartalmilag és szerkezetileg egyértelműek. Emelt szinten olyan szövegek is előfordulhatnak, amelyek az adott témát az általánosítás szintjén közelítik meg, és árnyalt közléseket, véleményeket és ellenvéleményeket is tartalmaznak.
Középszinten a szövegek nyelvileg egyszerűbbek, emelt szinten pedig a művelt köznyelv összetettebb, választékosabb formái is előfordulnak.
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulhatnak elő:
– egymáshoz rendelés (pl. személy és kijelentés, képek kiválasztása szöveghez),
– események sorrendjének megállapítása,
– hiányos mondatok kiegészítése,
– hiányos szöveg kiegészítése,
A teszt feladattipológiailag kötetlen szerkezetű, azaz bármelyik felsorolt feladattípus szerepelhet benne. A feladatsor a szövegértés alábbi részkészségeit méri: globális, szelektív és részletes értés.
A feladatsor 2–3 szövegből és 2–3 feladatból áll. A feladatokhoz felhasznált szövegek együttes terjedelme 7–10 perc. Egy feladaton belül egy hosszabb szöveg helyett előfordulhat több rövidebb szöveg is. A feladatsor 20–30 itemből áll.
A vizsgázó minden szöveget kétszer hallgat meg.
Az egységes megfogalmazású feladatmeghatározások francia nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a feladatok megoldásához szükséges nyelvi szintnél.
A hangfelvétel tartalmazza a feladatmeghatározást, a szövegeket kétszer, valamint a feladatok elolvasásához és megoldásához szükséges szüneteket is. A hangfelvételen hallható és a feladatlapon olvasható feladatmeghatározások szó szerint megegyeznek.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. Ha többféle válasz is elfogadható, az útmutató ezt jelzi a lehetséges válaszok, vagy tartalmi elemek felsorolásával, – ebben az esetben kizárólag az itt felsorolt válaszok fogadhatók el – , illetve a „Minden azonos tartalmú válasz elfogadható” (Toute réponse ayant le mLme contenu) megjegyzéssel. A feladatokat kizárólag tartalmi szempontok alapján értékelik, azaz a nyelvtani és a helyesírási hibákat csak akkor veszik figyelembe, ha a válasz nem egyértelmű, vagy azok a válasz megértését akadályozzák.
A szerzett pontok vizsgaponttá való átalakítása központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e magát az adott szinten francia nyelven írásban kifejezni, illetve írásbeli feladatokat végrehajtani különböző kommunikációs célok megvalósítása érdekében.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó
– a feladatban megadott kommunikációs szándékokat megvalósítani (lásd Kommunikációs helyzetek és szándékok című részt),
– a megadott témákhoz kapcsolódó szövegeket írni (lásd Témakörök című részt),
– a megadott témákat általános nézőpontból is tárgyalni,
– álláspontját viszonylag árnyaltan, érvelését rendszerezetten kifejteni,
– a nyelvi eszközök széles skálájának változatos alkalmazásával összefüggő, megfelelően tagolt, logikusan felépített szöveget létrehozni,
– a nyelvtani struktúrákat, valamint a helyesírás szabályait rendszerszerű hibák nélkül, nagy biztonsággal alkalmazni,
– a szövegfajtának, a közlési szándéknak, a címzetthez való viszonyának megfelelő stílust és hangnemet választani,
– az adott szövegfajta formai sajátosságainak megfelelő írásművet létrehozni.
A vizsgázónak olyan szövegeket kell létrehoznia, amelyek
– meghatározott kommunikációs szándékkal jönnek létre,
– az olvasó számára világosak, érthetőek, és alkalmasak a kommunikációs cél elérésére,
– szövegfajtája meghatározott,
– tematikusan megfelelnek ezen korosztály élettapasztalatának és általános érdeklődésének,
– megírásához nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre.
A vizsgán az alábbi szövegfajtákat kell létrehozni:
– magánjellegű vagy intézménynek szóló levél,
– cikk (diák)újság számára.
A közép- és az emelt szint közötti különbség a témák megközelítésében, a létrehozandó szövegek terjedelmében, a nyelvi megformálás jellemzőiben jelenik meg.
A témák megközelítésében az a lényeges különbség, hogy középszinten a vizsgázó személyes nézőpontból ír hozzá közel álló, mindennapi, személyével kapcsolatos vagy őt érdeklő témákról, míg emelt szinten az adott témát általánosabban is képes megközelíteni, és átfogó problémaként tárgyalni.
A nyelvi megformálásra az jellemző, hogy középszinten a vizsgázó röviden, egyszerűen, összefüggő mondatokban, emelt szinten pedig részletesen, változatos szókinccsel, nyelvileg igényesebben és pontosabban ír.
A feladatok és a feladatsor jellemzői
A feladatok a Kommunikációs helyzetek és szándékok, valamint a Témakörök című listákra épülnek.
Az íráskészség mérése során valós kommunikációs helyzetet teremtünk, azaz megadjuk a szituációt, amelyben az írásmű keletkezik, az ehhez illeszkedő szövegfajtát, továbbá meghatározzuk az írásmű célját, témáját és címzettjét, valamint a szöveg írója és olvasója közötti kapcsolat jellegét. Mindezek meghatározzák a szöveg stílusát és hangnemét.
A feladatok a következő feladattípusok egy vagy több elemét tartalmazhatják:
– meghatározott szituációban, megadott szempontok alapján történő szövegalkotás,
– verbális segédanyagok (pl. személyes feljegyzések, üzenetek, levelek, cikkek, felhívások, hirdetések, szórólapok stb.) alapján történő szövegalkotás és/vagy azokra való reagálás,
– vizuális segédanyagok (pl. ábrák, képek, képsorok, grafikonok, táblázatok stb.) alapján történő szövegalkotás.
A vizsgarész két feladatból áll. Az első feladat egy rövidebb, tranzakciós és interakciós szöveg, a második feladat egy hosszabb, véleménykifejtő szöveg létrehozása. A vizsgázónak az első feladatban 120–150 szót, a második feladatban 200–250 szót kell írnia.
A feladatmeghatározás és a segédanyagok francia nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a receptív készségeket mérő vizsgarészek nyelvi szintjénél.
A feladatok megoldásához nyomtatott szótár használható.
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutatók alapján történik. Az értékelés alapjául szolgáló analitikus skálák magukban foglalják az értékelési szempontok részletes leírását is.
A két feladat értékelése egymástól független.
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A vizsga célja annak mérése, hogy a vizsgázó képes-e az adott szinten gondolatait francia nyelven szóban kifejezni és a kommunikációs szándékoknak megfelelő beszélgetést folytatni.
A vizsga azt méri, hogy a vizsgázó milyen mértékben és milyen minőségben képes szóbeli tranzakcióra és interakcióra, amelynek egyaránt részét képezik a receptív és a produktív (beszédértés, beszédkészség) készségek. A vizsgázónak képesnek kell lennie mind az önálló témakifejtésre, mind a beszélgetésben való interaktív részvételre.
A vizsga azt méri, hogy képes-e a vizsgázó
– a megadott helyzetekben és szerepekben a feladatnak megfelelő kommunikációs szándékokat megvalósítani (lásd a Kommunikációs helyzetek és szándékok című részt),
– a megadott témákról szóló beszélgetésekben részt venni (lásd a Témakörök című részt),
– a kommunikációs stratégiákat a szintnek megfelelően, hatékonyan alkalmazni (pl. beszélgetést elkezdeni, fenntartani és befejezni),
– folyékonyan, helyesen és hatékonyan használni a nyelvet,
– gondolatait, álláspontját következetesen, folyamatosan kifejteni,
– a megadott témákat általánosabb nézőpontból is tárgyalni,
– folyamatosan és természetesen részt venni a különböző témájú társalgásokban,
– bonyolultabb, váratlan elemeket is tartalmazó feladatokat sikeresen megoldani,
– elmagyarázni álláspontját, világosan érvelni,
– enyhe akcentusa ellenére természetes kiejtéssel, hanglejtéssel és normál beszédtempóban beszélni.
A közép- és az emelt szint közötti különbség a témák megközelítésében és a nyelvi teljesítmény színvonalában, azaz a nyelvi megformálás jellemzőiben jelenik meg.
A témák megközelítésében az a lényeges különbség, hogy középszinten a vizsgázó a megadott témakörökön belül a személyes vonatkozásokat fejti ki. Emelt szinten a vizsgázó az adott témákról az általánosítás szintjén is tud beszélgetni és véleményt nyilvánítani.
A nyelvi megformálásra az jellemző, hogy középszinten a vizsgázó el tudja érni, hogy az adott helyzetben kommunikáció jöjjön létre, és ezáltal szándéka megvalósul. Rövid, egyszerű mondatokban fejezi ki magát. Emelt szinten a vizsgázó választékosan, árnyaltabban fejezi ki magát.
A tételek és tételsorok jellemzői
A vizsgafeladatokban előforduló helyzetek és szerepek a Kommunikációs helyzetek és szándékok, valamint a Témakörök című listákra épülnek a korosztály szintjének megfelelően.
A feladatok teljesítéséhez nincs szükség az érettségi vizsga általános műveltségi szintjét meghaladó ismeretekre.
A feladatmeghatározás egyértelműen meghatározza a szituációt és a vizsgázó szerepének leírását.
A vizsgán az alábbi feladattípusok fordulnak elő:
– önálló témakifejtés vizuális vagy verbális segédanyag alapján,
– problémamegoldó feladat (véleménykülönbség megjelenítése és áthidalása).
A szóbeli tétel három feladatból áll. A szóbeli tételt a vizsgázó húzza. A feladatok kidolgozásához felkészülési idő nincs, de a második és a harmadik feladat végiggondolásához a vizsgázónak rövid (körülbelül feladatonként fél perc) gondolkodási idő áll rendelkezésére.
Az első feladat azt méri, hogy a vizsgázó képes-e általános társas érintkezésben részt venni olyan témák részletesebb kifejtésével, melyek elvontabb jelenségekhez, nem pedig a vizsgázó hétköznapi tevékenységeihez kapcsolódnak, vagy többnyire az általánosítás szintjén értendők. A vizsga első, nyitó kérdése azonban mindig személyes jellegű, hogy a vizsgázó feszültségét oldja. A vizsga ilyen módon kíván bemelegítést biztosítani a vizsgázóknak.
A második feladatban, az önálló témakifejtésben a vizsgázónak egy általánosabb témáról kell gondolatait, véleményét részletesen és összefüggően kifejtenie. Ehhez verbális és/vagy vizuális segédanyagok állnak rendelkezésére. A feladathoz készült vizsgáztatói példány a vizsgázónak adott információkon túl tartalmazza az előre megtervezett segítő kérdéseket is.
A harmadik feladat azt méri, hogy a vizsgázó képes-e egy meghatározott cél elérésének érdekében (problémamegoldás) tárgyalni, változatos kommunikációs stratégiákat használni, a társalgási szabályokat és szerepeket helyesen alkalmazni, miközben különböző kommunikációs szándékokat valósít meg (egyetértés és ellenvetés kifejezése; javaslattétel; információ kérése és adása stb.). Ebben a feladatban a vizsgázó választhat a felkínált két szerep közül. A feladathoz felhasználható segédanyag lehet kulcsszó, kép, rajz, fénykép, térkép, ábra vagy rövid írott szöveg.
A feladatmeghatározás és a szöveges segédanyagok francia nyelvűek, nyelvi szintjük azonban alacsonyabb a receptív készségeket mérő vizsgarészek nyelvi szintjénél.
A feladatok megoldásához szótár nem használható.
A szóbeli vizsgához vizsganaponként 20 szóbeli tétel készül. Az előző évben felhasznált szóbeli tételsor legalább 15%-át frissíteni kell.
A szóbeli vizsgarész értékelése
Az értékelés központilag kidolgozott analitikus skála alapján történik, amely tartalmazza az értékelési szempontok részletes leírását is. A vizsgázó feleletének értékeléséhez központilag kidolgozott egyéni értékelő lapot használnak.
A feladatok értékelése egymástól független.
A vizsgát mindig egy kérdező tanár bonyolítja le, a vizsgáztatói példány előírásainak megfelelően. A másik két vizsgáztató értékel a központi értékelési útmutató alapján. A vitás esetekben a három tanár szótöbbséggel dönt.”
9. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
180 perc |
15 perc |
240 perc |
20 perc |
|
120 pont |
30 pont |
120 pont |
30 pont |
A vizsgán használható segédeszközök
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
A vizsgázó biztosítja |
vonalzó |
NINCS |
vonalzó |
NINCS |
|
a vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja |
számítógép a megfelelő szoftverekkel |
nyomtatott és elektronikus források, internetkapcsolattal rendelkező számítógép |
számítógép a megfelelő szoftverekkel |
nyomtatott és elektronikus források, internetkapcsolattal rendelkező számítógép |
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
Anyag |
szoftverlista |
témakörök |
szoftverlista |
témakörök |
|
Mikor? |
a vizsga évét megelőző tanév végéig |
a vizsga előtt legkésőbb 60 nappal |
a vizsga évét megelőző tanév végéig |
a vizsga előtt legkésőbb 60 nappal |
|
Középszint |
|
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
180 perc |
15 perc |
|
Számítógéppel megoldandó feladatsor |
Egy tétel kifejtése, és párbeszéd a tétellel kapcsolatban |
|
120 pont |
30 pont |
A gyakorlati vizsgán az érettségizőknek egy központi feladatsort kell megoldaniuk. A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is önállóan határozhatja meg.
A gyakorlati vizsgát számítógépteremben kell lebonyolítani. A vizsga időtartama alatt a rendszergazdának elérhetőnek kell lennie. A rendszergazda a vizsgaterembe csak gép- vagy szoftverhiba esetén hívható be. Jelenlétéről és az általa végzett tevékenységről jegyzőkönyvet kell felvenni.
Vizsgázónként szükséges vizsgatárgyra jellemző segédeszközök: számítógép a megfelelő szoftverekkel (a vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja), vonalzó (a vizsgázónak kell hoznia).
A vizsgázó a vizsgát megelőző tanévben központilag jóváhagyott (az iskola által kihirdetett) szoftverek használatával vizsgázhat.
A gyakorlati vizsga helyszínén a vizsgázónak a vizsga kezdete előtt fél órával kell megjelennie, ahol a rendszergazda által kijelölt helyet kell elfoglalnia. A vizsga megkezdése előtt a rendszergazda írásban tájékoztatja a vizsgázót arról, hogy milyen felhasználói adatai vannak, milyen módon éri el a vizsgához szükséges forrásfájlokat, valamint arról, hogy befejezett munkáját hova mentse el. A vizsga kezdetekor a felügyelő tanár kiosztja a feladatlapot és a lepecsételt piszkozatlapot. A vizsgázó a feladatlapok kiosztásával egyidejűleg kezdheti használni a számítógépet.
A felügyelő tanárnak a vizsga befejezése előtt kb. 10 perccel figyelmeztetnie kell a vizsgázókat, hogy mentsék el a munkájukat.
A gyakorlati vizsgarész esetleges összetevőinek lebonyolítási szabályai
– A géptermet lehetőség szerint a számítógépes munkahelyre vonatkozó előírások figyelembevételével kell berendezni.
– A monitorok elhelyezése olyan legyen, hogy a vizsgázók egymás munkáját ne zavarják, illetve ne tudják segíteni egymást.
– A megfelelő működés biztosítása érdekében a vizsgakörnyezetet kellő időben (lehetőség szerint már hónapokkal a vizsga előtt) elő kell készíteni. Rendelkezésre kell állni legalább a vizsgázók számának megfelelő számú számítógépnek, valamint tartalékgépeknek. A vizsgakörnyezetet javasolt a korábbi évek gyakorlati vizsgafeladatainak megoldásával tesztelni, mert e nélkül nehezen deríthető ki, hogy valóban felkerült-e minden szükséges szoftverkomponens a gépekre, valamint azok jól működnek-e.
– Csak olyan számítógép használható, amely megfelel az alkalmazott operációs rendszer és egyéb szoftverek optimális hardverigényének, a háttértárolón pedig feltétlenül maradjon kellő szabad terület.
– A vizsga ideje alatt a gépekről nem lehet elérhető egyetlen olyan állomány sem, amely nem tartozik a telepített programokhoz és a várható feladatok megoldását segíti.
– Ha valamelyik – eredetileg kiválasztott – számítógép működése a vizsga előtti időszakban bizonytalan, akkor javasolt azt a vizsgáztatásból kivonni.
– A vizsga során használható gépekhez (a tartalékgépekhez is) létre kell hozni az adott hálózati operációs rendszerben egy-egy felhasználót. A felhasználó azonosítója egyezzen meg a központilag meghatározott vizsgázói kódokkal.
– A feladatok megoldásához szükséges forrásállományokat minden vizsgázó mappájába be kell másolni, amint az a központból elérhetővé válik.
– Az internet elérését le kell tiltani a vizsgagépeken a gyakorlati vizsga teljes idejére.
– A rendszergazda a vizsga után a lehető legrövidebb időn belül a vizsgázók által használt mappákat két példányban, egyszer írható, kellőképpen elterjedt adathordozóra írja (például CD-R, DVD-R, DVD+R).
– A vizsgabizottságot működtető intézmény az egyik adathordozót bélyegzővel ellátva elzárja mint biztonsági másolatot, a másikat pedig a továbbiakban az írásbeli dolgozatokra vonatkozó szabályoknak megfelelően kezeli.
A gyakorlati feladatlap tartalmi jellemzői
A feladatsor tematikailag lefedi a követelményrendszer alábbi témaköreit, és időarányaiban a következőkre törekszik:
|
Témakör |
Idő |
|
Szövegszerkesztés |
60 perc |
|
Táblázatkezelés |
50 perc |
|
Adatbázis-kezelés |
30 perc |
|
Weblapkészítés |
20 perc |
|
Prezentáció és grafika |
20 perc |
Az adott témakörhöz rendelt idő kitölthető egyetlen nagyobb, több részfeladatot tartalmazó feladattal, vagy legfeljebb 4 kisebb feladattal.
A feladatsor 50%-a egyértelmű utalásokat tartalmaz a feladat minden részletének megoldására, így csak a feladatban szereplő fogalmak és a feladatot megoldó eszköz ismeretét, valamint az eszköz kezelésében való jártasságot méri.
A gyakorlati feladatlap értékelése
A gyakorlati vizsgadolgozatot a szaktanár javítja és értékeli. Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. A javítási-értékelési útmutató tartalmazza a feladatok részletes megoldásait, annak lehetséges változatait, az egyes megoldásrészekre adható részpontszámokat, annak lehetséges bontását.
A témakörök szerinti pontszámarányok a következők:
|
Témakör |
Pontszám |
|
Szövegszerkesztés |
40 pont |
|
Táblázatkezelés |
30 pont |
|
Adatbázis-kezelés |
20 pont |
|
Weblapkészítés |
15 pont |
|
Prezentáció és grafika |
15 pont |
Az egyes témakörök feladatainak, részfeladatainak pontozása feladatfüggő, összpontszámuknak azonban meg kell egyezni a témakörhöz rendelt összpontszámmal.
Archiválásra a vizsgázónak csak azon produktumai kerülnek, melyeket a számára kijelölt könyvtárba elmentett, és értékelni kizárólag ezeket lehet. A javító tanár minden vizsgázó vizsgadolgozatáról értékelőlapot tölt ki. A dolgozat értékelésének megtekintésekor a vizsgázó a saját munkájáról kitöltött értékelőlap, valamint az archivált produktum másolatát kaphatja meg. Az elektronikus megoldások másolása a vizsgázó saját adathordozójára is történhet.
A középszintű szóbeli vizsga tételsorának összeállításáról a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik. A szóbeli vizsga helyszínén internetkapcsolattal rendelkező számítógépnek kell működőképesen rendelkezésre állnia, amelyet a vizsgázó a felelete során használ. A számítógép működőképességének biztosítása érdekében a rendszergazdának a szóbeli vizsga teljes ideje alatt elérhetőnek kell lennie.
A könyvtárhasználat szóbeli témakör vizsgatételeinek teljesítéséhez szükséges nyomtatott és elektronikus forrásokat (pl. lexikon, enciklopédia, szakkönyv, tankönyv, szépirodalmi mű, CD-ROM) a vizsga helyszínén a vizsgázók rendelkezésére kell bocsátani. E források jellegének, típusának összhangban kell lenniük a szóbeli tételsor feladataival.
A szóbeli vizsga egyetlen tétel kifejtéséből, valamint egy-két perces beszélgetésből áll, amely a vizsgázónak a témakörhöz kapcsolódó kommunikációs képességét tárja föl. A tételt a vizsgázónak önállóan kell kifejtenie. Közbekérdezni csak akkor lehet, ha teljesen helytelen úton indult el, vagy nyilvánvaló, hogy elakadt. (Ez esetben segítő kérdést lehet feltenni, amennyiben a szóbeli felelet első részére szánt felelési időbe még belefér.) Amikor a vizsgázó befejezte a tétel kifejtését, a vizsgáztató párbeszédet kezdeményez a témához kapcsolódóan.
A szóbeli tételsor tartalmi jellemzői
A tételsornak legalább 20 tételt kell tartalmaznia.
A tételek a részletes vizsgakövetelmények 1–3., 7.1 és 9. számú témaköreiből jelölhetők ki, így a tételeket az alábbi táblázatban látható arányok figyelembevételével kell összeállítani úgy, hogy egy tétel csak egy témakör elméleti ismeretanyagát kérje számon. Nyilvánosságra ezen témakörök hozandók.
Bármely tétellel kapcsolatban számítógépes szemléltetés is kérhető, melynek várakozás nélküli végrehajtási ideje – a 7.1-es témakör kérdései kivételével – legfeljebb két perc.
|
Információs társadalom (1) |
8–20% |
|
Informatikai alapismeretek – hardver (2) |
24–32% |
|
Informatikai alapismeretek – szoftver (3) |
20–28% |
|
Kommunikáció az interneten (gyakorlati kivitelezéssel) (7.1) |
20–28% |
|
Könyvtárhasználat (9) |
8–12% |
A tételsor frissítésének szabályai
A tételsor tételeinek 8–28%-a évenként cserélendő.
A vizsgára megfogalmazott tételek a tételcímeken túl a kifejtéshez konkrét tartalmi szempontokat is felsorolnak.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A felelet értékelése a következő szempontok alapján történik:
– Logikai felépítés 6 pont
(Jó időbeosztás; a lényeg kiemelése; követhető gondolatmenet.)
– Kifejezőkészség, szaknyelv használata 6 pont
(Mindent tartalmaz-e, ami a témakörhöz szükséges; vannak-e tárgyi tévedések, rossz magyarázatok.)
– Kommunikatív készség 6 pont
– (Lehet-e a vizsgázót a témában vezetni; ha elakad, megérti-e, amit kérdez a bizottság; lehet-e a vizsgázóval a témáról tartalmas párbeszédet folytatni.)
|
Emelt szint |
|
Gyakorlati vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
240 perc |
20 perc |
|
Számítógéppel megoldandó feladatsor |
Egy tétel kifejtése, és párbeszéd a tétellel kapcsolatban |
|
120 pont |
30 pont |
A gyakorlati vizsgán a vizsgázóknak egy központi feladatsort kell megoldaniuk. A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is önállóan határozhatja meg.
A gyakorlati vizsgát számítógépteremben kell lebonyolítani. A vizsga időtartama alatt a rendszergazdának elérhetőnek kell lennie. A rendszergazda a vizsgaterembe csak gép- vagy szoftverhiba esetén hívható be. Jelenlétéről és az általa végzett tevékenységről jegyzőkönyvet kell felvenni. Vizsgázónként szükséges segédeszközök: számítógép a megfelelő szoftverekkel (a vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja), vonalzó (a vizsgázónak kell hoznia).
A vizsgázó a vizsgát megelőző tanévben központilag jóváhagyott (és a vizsgaközpont által kihirdetett) szoftverek használatával vizsgázhat.
A gyakorlati vizsga helyszínén a vizsgázónak a vizsga kezdete előtt fél órával kell megjelennie, ahol a rendszergazda által kijelölt helyet kell elfoglalnia. A vizsga megkezdése előtt a rendszergazda írásban tájékoztatja a vizsgázót arról, hogy milyen felhasználói adatai vannak, milyen módon éri el a vizsgához szükséges forrásfájlokat, valamint arról, hogy befejezett munkáját hova mentse el. A vizsga kezdetekor a felügyelő tanár kiosztja a feladatlapot és a lepecsételt piszkozatlapot. A vizsgázó a feladatlapok kiosztásával egyidejűleg kezdheti használni a számítógépet.
A felügyelő tanárnak a vizsga befejezése előtt kb. 10 perccel figyelmeztetnie kell a vizsgázókat, hogy mentsék el a munkájukat.
A vizsga lebonyolításával és a résztvevők feladataival kapcsolatos tudnivalók megegyeznek a középszintű vizsga leírásában találhatókkal.
A gyakorlati feladatlap tartalmi jellemzői
A feladatsor tematikailag lefedi a követelményrendszer alábbi témaköreit, és időarányaiban a következőkre törekszik:
|
Témakörök |
Idő |
|
Szövegszerkesztés, prezentáció, grafika, weblapkészítés |
60 perc |
|
Táblázatkezelés |
30 perc |
|
Adatbázis-kezelés |
60 perc |
|
Algoritmizálás, adatmodellezés |
90 perc |
Az adott témakörhöz rendelt idő kitölthető egyetlen nagyobb, több részfeladatot tartalmazó feladattal, vagy legfeljebb 4 kisebb feladattal.
A feladatsor 50%-a egyértelmű utalásokat tartalmaz a feladat minden részletének megoldására, így csak a feladatban szereplő fogalmak és a feladatot megoldó eszköz ismeretét, valamint az eszköz kezelésében való jártasságot méri.
A gyakorlati feladatlap értékelése
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. A javítási-értékelési útmutató tartalmazza a feladatok részletes megoldásait, annak lehetséges változatait, az egyes megoldásrészekre adható részpontszámokat, annak lehetséges bontását.
A témakörök szerinti érékelési arányok a következők:
|
Témakörök |
Pontszám |
|
Szövegszerkesztés, prezentáció, grafika, weblapkészítés |
30 pont |
|
Táblázatkezelés |
15 pont |
|
Adatbázis-kezelés |
30 pont |
|
Algoritmizálás, adatmodellezés |
45 pont |
Az egyes témakörök feladatainak, részfeladatainak pontozása feladatfüggő, összpontszámuknak azonban meg kell egyezni a témakörhöz rendelt összpontszámmal.
Archiválásra a vizsgázónak csak azon produktumai kerülnek, melyeket a számára kijelölt könyvtárba elmentett, és értékelni kizárólag ezeket lehet. A javító tanár minden vizsgázó vizsgadolgozatáról értékelőlapot tölt ki. A dolgozat értékelésének megtekintésekor a vizsgázó a saját munkájáról kitöltött értékelőlap, valamint az archivált produktum másolatát kaphatja meg. Az elektronikus megoldások másolása a vizsgázó saját adathordozójára is történhet.
Az emelt szintű szóbeli vizsga központi tételsor alapján zajlik. A szóbeli vizsga helyszínén internetkapcsolattal rendelkező számítógépnek kell működőképesen rendelkezésre állnia, amelyet a vizsgázó a felelete során használ. A számítógép működőképességének biztosítása érdekében a rendszergazdának a szóbeli vizsga teljes ideje alatt elérhetőnek kell lennie.
A könyvtárhasználat szóbeli témakör vizsgakérdéseinek teljesítéséhez szükséges nyomtatott és elektronikus forrásokat (pl. lexikon, enciklopédia, szakkönyv, tankönyv, szépirodalmi mű, CD-ROM) a vizsga helyszínén a vizsgázók rendelkezésére kell bocsátani. E források jellegének, típusának összhangban kell lenniük a szóbeli tételsor feladataival.
A szóbeli vizsga egyetlen tétel kifejtéséből, valamint egy-két perces beszélgetésből áll, amely a vizsgázónak a témakörhöz kapcsolódó kommunikációs képességét tárja föl.
A tételt a vizsgázónak önállóan kell kifejtenie. Közbekérdezni csak akkor lehet, ha teljesen helytelen úton indult el, vagy nyilvánvaló, hogy elakadt. (Ez esetben segítő kérdést lehet feltenni, amennyiben a szóbeli felelet első részére szánt felelési időbe még belefér.) Amikor a vizsgázó befejezte a tétel kifejtését, a vizsgáztató párbeszédet kezdeményez a témához kapcsolódóan.
A szóbeli tételsor tartalmi jellemzői
A tételsor legalább 20 tételből áll.
A szóbeli feladatokat az 1–3., 7.1, 9. számú témakörökből jelölik ki, az alábbi táblázatban látható arányok figyelembevételével. Egy tétel csak egy témakör elméleti ismeretanyagát kéri számon. Nyilvánosságra ezen témakörök hozandók.
Bármely tétellel kapcsolatban számítógépes szemléltetés is kérhető, melynek várakozás nélküli végrehajtási ideje – a 7.1-es témakör kérdései kivételével – legfeljebb két perc.
|
Információs társadalom (1) |
8–20% |
|
Informatikai alapismeretek – hardver (2) |
24–32% |
|
Informatikai alapismeretek – szoftver (3) |
20–28% |
|
Kommunikáció az interneten (gyakorlati kivitelezéssel) (7.1) |
20–28% |
|
Könyvtárhasználat (9) |
8–12% |
A tételsor frissítésének szabályai
A tételsor tételeinek 8–28%-a évenként cserélendő.
A vizsgára megfogalmazott tételek a tételcímeken túl a kifejtéshez konkrét tartalmi szempontokat is felsorolnak.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A felelet értékelése a következő szempontok alapján történik:
– Logikai felépítés 6 pont
(Jó időbeosztás; a lényeg kiemelése; követhető gondolatmenet.)
– Kifejezőkészség, szaknyelv használata 6 pont
(Mindent tartalmaz-e, ami a témakörhöz szükséges; vannak-e tárgyi tévedések, rossz magyarázatok.)
– Kommunikatív készség 6 pont
(Lehet-e a vizsgázót a témában vezetni; ha elakad, megérti-e, amit kérdez a bizottság; lehet-e a vizsgázóval a témáról tartalmas párbeszédet folytatni.)”
10. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
120 perc |
15 perc |
240 perc |
20 perc |
|
100 pont |
50 pont |
100 pont |
50 pont |
A vizsgán használható segédeszközök
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
A vizsgázó biztosítja |
Függvénytáblázat periódusos rendszerrel, szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép |
NINCS |
Függvénytáblázat periódusos rendszerrel, szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép |
NINCS |
|
A vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja |
NINCS |
Függvénytáblázat periódusos rendszerrel, szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, tételeknek megfelelően csoportosított kísérleti eszközök |
NINCS |
Függvénytáblázat periódusos rendszerrel, szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, tételeknek megfelelően csoportosított kísérleti eszközök |
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
Anyag |
NINCS |
témakörök, kísérletek |
NINCS |
A és C feladatok témakörei, B feladat kísérletei vagy leírt kísérlet eredményének becslése, elemzése |
|
Mikor? |
NINCS |
jogszabály szerint |
NINCS |
jogszabály szerint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
120 perc |
15 perc |
|
Egy írásbeli feladatsor |
Egy téma kifejtése; Egy kísérlettel kapcsolatos feladat |
|
100 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázóknak egy központi írásbeli feladatsort kell megoldaniuk. A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja.
Vizsgázónként szükséges segédeszköz a függvénytáblázat periódusos rendszerrel és szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép.
Az írásbeli feladatlap tartalmi jellemzői
Az írásbeli feladatsor általános, szervetlen és szerves kémiai kérdéseket tartalmaz. Az írásbeli feladatsor tartalmi összeállításánál meg kell jelennie a környezetkémiai szemléletmódnak.
Az írásbeli feladatsor a következő típusú feladatokból állhat:
– Feleletválasztásos kérdések (ezen belül egyszerű, akár fejben is megoldható számítási feladat is lehetséges).
– Az elméleti feladatok többi részét a következő feladattípusok teszik ki: táblázatkiegészítés, reakcióegyenletek kiegészítése, elemző feladatok (kísérletelemzés, táblázatok, grafikonok elemzése, anyagok összehasonlítása, a jelenségek magyarázata stb. kis esszé formájában). Az elméleti feladatoknak ismeret-, értés- és alkalmazásszintű kérdéseket is tartalmazniuk kell.
– Számítási feladatok (szöveges feladatok és feleletválasztásos kérdések egyaránt).
– Az írásbeli feladatsor tartalmazhat egy esettanulmány típusú problémát, amely valamely kémiai tárgyú szöveg (pl. újságcikk) értelmezésén túl a témához kapcsolódó kémiai kérdéseket is tartalmaz.
A feladatok száma változó, a felsorolt feladattípusok közül lehetőleg minél többféle szerepel az írásbeli feladatsorban. A feladattípusok vegyesen is alkalmazhatók az egyes feladatokon belül, például kísérlet értelmezése és hozzá kapcsolódó számítás. Az írásbeli feladatsor az egyik feladat esetében két alternatívát kínál: az egyik inkább kémiai anyagismeretet, a másik problémamegoldást igénylő feladat (pl. számítási feladat) lehet. A vizsgadolgozat megfelelő helyén a vizsgázónak meg kell jelölnie, hogy a választásra felajánlott részben melyik feladatot választotta.
Az írásbeli feladatsor összeállításában a következő arányok érvényesülnek:
– A számítási feladatokkal elérhető pontszám az összpontszámnak mintegy 20–40%-át teszi ki: annak, aki az alternatív feladat számításos formáját választja, legfeljebb 40%, annak, aki az elméleti jellegű kérdést oldja meg, 20% körüli érték.
– Az elméleti feladatok az elérhető összpontszámnak 60–80%-át teszik ki.
– A feleletválasztásos kérdések pontaránya az elméleti feladatokon belül minimum 15%.
– Az alternatív feladat pontszáma az összpontszámnak legfeljebb 15%-a lehet.
– Egy-egy feladat maximális pontszáma nem haladhatja meg az írásbeli feladatsor összpontszámának 20%-át.
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az írásbeli vizsgadolgozatokat a szaktanár javítja és értékeli. Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
Az írásbeli feladatsoron elérhető összpontszám vizsgaidőszakonként változhat. A vizsgadolgozatok pontszámát az elért pontszámokból számított százalékos teljesítmény egész számra kerekített értéke adja meg. Például ha az elérhető összpontszám 112, az elért pontszám 81, akkor a vizsgapontszám 72.
A vizsgadolgozat megfelelő helyén a vizsgázónak meg kell jelölnie, hogy a választásra felajánlott részben melyik feladatot választotta. Ezt a felügyelő tanárnak a vizsgadolgozat beszedésekor ellenőriznie kell. Amennyiben ez nem történt meg, és a választás ténye a dolgozatból sem derül ki egyértelműen, akkor minden esetben az első választható feladat megoldását kell értékelni.
A középszintű szóbeli vizsga tételsorának összeállításáról a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik. A tétel pontos megfogalmazása nem hozható nyilvánosságra.
Vizsgázónként szükséges segédeszköz a függvénytáblázat periódusos rendszerrel és szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, továbbá a tételeknek megfelelően csoportosított kísérleti eszközök.
A tételt a vizsgázónak önállóan kell kifejtenie. Közbekérdezni csak akkor lehet, ha teljesen helytelen úton indult el, vagy nyilvánvaló, hogy elakadt. (Ez esetben segítő kérdést lehet feltenni, amennyiben az még a felelési időbe belefér.)
A szóbeli tételsor tartalmi jellemzői
A tételsor legalább 20 tételt tartalmaz. A tételeknek a követelményrendszer egészét le kell fedniük.
A szóbeli vizsgatétel két feladatot, A. és B. feladatokat tartalmaz.
Az A. feladat: Egy szerves, szervetlen vagy általános kémiai téma vagy témakör átfogó ismertetése,
A B. feladat: Egy kísérlet végrehajtása és a tapasztalatok értelmezése,
leírt kísérlet megadott tapasztalatainak értelmezése.
A két feladatnak eltérő témaköröket (pl. szerves és szervetlen vagy általános és szerves kémia) kell érinteniük. A tételeknek utalniuk kell a használható segédeszközökre.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A felelet összpontszáma az alábbi szempontok szerint megállapított részpontszámok összegzésével alakul ki:
|
|
Értékelési szempontok |
Max. pontszám |
|
A. feladat |
a) Tartalmi helyesség |
20 |
|
b) Előadásmód, logikai helyesség |
5 |
|
B. feladat |
a) A kísérlet elvégzése, a tapasztalatok megállapítása* |
10/0 |
|
b) A kísérlet tapasztalatainak értelmezése |
5/15 |
|
Szakmai nyelvezet, a mértékegységek, a jelrendszer helyes használata |
5 |
|
A segédeszközök szakszerű használata |
5 |
|
Maximálisan elérhető összes pontszám |
50 |
* Attól függően, hogy elvégzendő kísérletről van-e szó vagy megadott kísérletet kell-e értelmezni.
Az értékelés az alábbi szempontrendszer alapján történik:
A. feladat a) Tartalmi helyesség
|
0 pont |
A vizsgázó nem a témáról beszél, tanári segítséggel sem tér át a kérdésben szereplő témára. |
|
1–3 pont |
A vizsgázó megemlít néhány információt a kérdésben szereplő témával kapcsolatban, de alapvetően nincs tisztában a kérdés lényegével. |
|
4–7 pont |
A vizsgázó tisztában van a feladatával, hiányos tudása miatt azonban csupán egy szűk részletét tárgyalja. |
|
8–11 pont |
A vizsgázó a kérdésben szereplő téma egyes részeit csak felületesen tárgyalja, illetve a felelet több súlyos szaktárgyi tévedést tartalmaz. |
|
12–15 pont |
A vizsgázó a kérdésben szereplő téma egy nagyobb részletével nincs tisztában, vagy sok apró hibát ejt, vagy csak a tanári kérdésekre adott válaszokkal fejti ki a témát. |
|
16–19 pont |
A vizsgázó felelete során a kérdésben szereplő téma legtöbb lényeges részletét önállóan tisztázza. A felelet hiányosságára vagy apróbb pontatlanságra vonatkozó, a tanár által feltett egy-két kiegészítő kérdésre nem tudja a választ. |
|
20 pont |
A vizsgázó felelete során a kérdésben szereplő téma minden lényeges részletét önállóan tisztázza, a tanár által feltett egy-két kiegészítő kérdésre helyesen felel. |
A. feladat b) Előadásmód, logikai helyesség
|
5 pont |
3–4 pont |
1–2 pont |
0 pont |
|
A felelet minden része logikus rendszerbe foglalt. A vizsgázó csak ritkán keresi a szavakat mondanivalója megfogalmazásához. |
A felelet nagyrészt logikusan felépített, csak néhány logikai hibát tartalmaz. A vizsgázót többször kell kisegíteni a mondanivalója megfogalmazásánál. |
A felelet sok súlyos logikai hibát tartalmaz, illetve a megfogalmazások szakszerűtlenek. |
A felelet összefüggéstelen, logikai rendszere követhetetlen. |
Elvégzendő kísérlet esetén:
B. feladat a) A kísérlet elvégzése, a tapasztalatok megállapítása
|
10 pont |
5–9 pont |
4–1 pont |
0 pont |
|
A vizsgázó szakszerűen elvégzi a kísérletet, tapasztalatai helyesek. |
A vizsgázó rendelkezik a feladat megoldásához szükséges gyakorlati ismeretekkel, de a kísérlet végrehajtásakor apró hibákat vét. |
A vizsgázó a feladat megoldásához szükséges gyakorlati ismeretek egy részével rendelkezik, de a kísérletet nem tudja végrehajtani. |
A vizsgázó nem rendelkezik a kísérlet elvégzéséhez szükséges gyakorlati ismeretekkel. |
B. feladat b) A kísérlet tapasztalatainak értelmezése
|
5 pont |
3–4 pont |
1–2 pont |
0 pont |
|
A vizsgázó a kísérlet tapasztalatait hibátlanul értelmezi. |
A vizsgázó a kísérlet tapasztalatait kisebb tanári segítséggel értelmezi. |
A vizsgázó a kísérlet tapasztalatait tanári segítséggel is csak hiányosan értelmezi. |
A vizsgázó a kísérlet tapasztalatait tanári segítséggel sem képes értelmezni. |
Megadott kísérlet esetén:
B. feladat b) A kísérlet tapasztalatainak értelmezése
|
15 pont |
8–14 pont |
1–7 pont |
0 pont |
|
A vizsgázó a kísérlet tapasztalatait hibátlanul értelmezi. |
A vizsgázó a kísérlet tapasztalatait kisebb tanári segítséggel értelmezi. |
A vizsgázó a kísérlet tapasztalatait tanári segítséggel is csak hiányosan értelmezi. |
A vizsgázó a kísérlet tapasztalatait tanári segítséggel sem képes értelmezni. |
Szakmai nyelvezet, a mértékegységek, jelrendszer helyes használata
|
5 pont |
3–4 pont |
1–2 pont |
0 pont |
|
A vizsgázó helyesen használja a szakkifejezéseket, mértékegységeket, illetve hibátlanul alkalmazza a fizikai és kémiai jelrendszert. |
A vizsgázó többnyire szakszerűen használja a szakkifejezéseket, mértékegységeket, illetve a fizikai és kémiai jelrendszert. Hibáit tanári segítséggel korrigálja. |
A vizsgázó a szakkifejezések, mértékegységek, illetve a fizikai és kémiai jelrendszer használatában gyakran téved. Hibáit többször még tanári segítséggel sem tudja korrigálni. |
A vizsgázó tájékozatlan a szakkifejezések, mértékegységek, illetve a fizikai és kémiai jelrendszer használatában. |
A segédeszközök szakszerű használata
|
5 pont |
3–4 pont |
1–2 pont |
0 pont |
|
A vizsgázó önállóan és helyesen használja a segédeszközöket (periódusos rendszert, táblázatokat, grafikonokat stb.). |
A vizsgázó csak felszólításra használja a segédeszközöket a kérdések megoldásához. |
A vizsgázó csak tanári segítséggel képes eligazodni a segédeszközök használatában. |
A vizsgázó tanári segítséggel sem képes eligazodni a segédeszközök használatában. |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
240 perc |
20 perc |
|
Egy írásbeli feladatsor |
Egy téma kifejtése; Egy kísérlettel kapcsolatos feladat; Egy problémafeladat |
|
100 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázóknak egy központi írásbeli feladatsort kell megoldaniuk. A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja.
Vizsgázónként szükséges segédeszköz a függvénytáblázat periódusos rendszerrel és szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép.
Az írásbeli feladatlap tartalmi jellemzői
Az írásbeli feladatsor közel azonos pontszámban tartalmaz általános, szervetlen és szerves kémiai kérdéseket. Az írásbeli feladatsor tartalmi összeállításánál meg kell jelennie a környezetkémiai szemléletmódnak.
Az írásbeli feladatsor a következő típusú feladatokból állhat:
– Feleletválasztásos kérdések.
– Elméleti feladatok, ezen belül táblázatos feladat, egyenletkiegészítés, elemző feladatok (kísérletelemzés, táblázatok elemzése, anyagok összehasonlítása, a jelenségek magyarázata stb. kis esszé formájában), esettanulmány. Az esettanulmány valamely kémiai tárgyú szöveg (pl. újságcikk) értelmezésén túl a témához kapcsolódó kémiai kérdéseket is tartalmaz. Az elméleti feladatoknak ismeret-, értés és alkalmazásszintű kérdéseket is tartalmazniuk kell.
– Számítási feladatok (szöveges feladatok és feleletválasztásos kérdések egyaránt).
A feladatok száma változó, a felsorolt feladattípusok közül lehetőleg minél többfajta szerepel az írásbeli feladatsorban. Egy feladaton belül a feladattípusok vegyesen is alkalmazhatók, például kísérlet értelmezése és hozzá kapcsolódó számítás.
Az írásbeli feladatsor összeállításában a következő arányok érvényesülnek:
– A számítási feladatokkal elérhető pontszám az összpontszámnak mintegy 40–50%-át teszi ki.
– Az elméleti feladatok az elérhető összpontszámnak 50–60%-át teszik ki.
– Ezen belül: az elméleti feladatok típusainak aránya az elmélet pontszámának százalékában:
– Feleletválasztásos kérdések 15–20%
– Táblázatos feladat, egyenletkiegészítés 25–40%
– Elemző feladatok 30–40%
– Az alkalmazás szintű válaszok pontszáma az elméleti pontszámnak minimálisan 20%-a.
– A környezetkémiával kapcsolatos kérdések az elméleti pontszámnak minimum 5%-át teszik ki.
– Egy-egy feladat maximális pontszáma nem haladhatja meg az írásbeli feladatsor összpontszámának 20%-át.
– Az írásbeli feladatsor legalább négy számítási feladatot tartalmaz.
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
Az írásbeli feladatsoron elérhető összpontszám vizsgaidőszakonként változhat. A vizsgadolgozatok pontszámát az elért pontszámokból számított százalékos teljesítmény egész számra kerekített értéke adja meg. Például ha az elérhető összpontszám 112, az elért pontszám 81, akkor a vizsgapontszám 72.
Az emelt szintű szóbeli vizsga központi tételsor alapján zajlik.
Vizsgázónként szükséges segédeszköz a függvénytáblázat periódusos rendszerrel és szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, továbbá a tételeknek megfelelően csoportosított kísérleti eszközök.
A tétel pontos megfogalmazása nem hozható nyilvánosságra.
A tételt a vizsgázónak önállóan kell kifejtenie. Közbekérdezni csak akkor lehet, ha teljesen helytelen úton indult el, vagy nyilvánvaló, hogy elakadt. (Ez esetben segítő kérdést lehet feltenni, amennyiben az még a felelési időbe belefér.)
A szóbeli feladatsor tartalmi jellemzői
A tételsor egyenként legalább 20 tételt tartalmaz. A tételeknek a követelményrendszer egészét le kell fedniük.
A szóbeli vizsgatétel három feladatot, A., B. és C. feladatokat, tartalmaz.
Az A. feladat: Egy szerves, szervetlen vagy általános kémiai téma vagy témakör átfogó ismertetése.
A B. feladat: Egy kísérlet végrehajtása és a tapasztalatok értelmezése,
Egy leírt kísérlet várható eredményének becslése és elemzése.
A C. feladat: Problémamegoldó feladat.
A tétel három feladatának megfogalmazásánál törekedni kell arra, hogy legalább egy-egy szerves, illetve szervetlen kémiai kérdés szerepeljen, amelyben fel kell használni az általános kémiai ismereteket. (Például, ha az A. feladat általános kémiai témára vonatkozik, akkor a következő két feladat egyikében a szerves, a másikban a szervetlen kémia domináljon.)
Törekedni kell arra, hogy a B. és C. feladat közel azonos nehézségű legyen. A tételeknek utalniuk kell a használható segédeszközközökre.
A szóbeli vizsgarész értékelése
Az értékelés központi értékelési útmutató alapján, az alábbi szempontok szerint megállapított részpontszámok összegzésével történik:
|
Értékelési szempontok |
Max. pontszám |
|
A. feladat |
a) Tartalmi helyesség |
15 |
|
b) Előadásmód, logikai helyesség |
5 |
|
B. feladat |
a) A kísérlet elvégzése, illetve a várható tapasztalatok megadása |
5 |
|
b) A kísérlet elemzése |
5 |
|
C. feladat |
a) A probléma megoldásához szükséges elmélet ismerete |
5 |
|
b) A probléma megoldása |
5 |
|
Szakmai nyelvezet, a mértékegységek, a jelrendszer helyes használata |
5 |
|
A segédeszközök szakszerű használata |
|
5 |
|
Maximálisan elérhető összes pontszám |
|
50 |
Az értékelés az alábbi szempontrendszer alapján történik:
A. feladat a) Tartalmi helyesség
|
0 pont |
A vizsgázó nem a témáról beszél, tanári segítséggel sem tér át a kérdésben szereplő témára. |
|
1–3 pont |
A vizsgázó megemlít néhány információt a kérdésben szereplő témával kapcsolatban, de alapvetően nincs tisztában a kérdés lényegével. |
|
4–6 pont |
A vizsgázó tisztában van a feladatával, hiányos tudása miatt azonban csupán egy szűk részletét tárgyalja. |
|
7–9 pont |
A vizsgázó a kérdésben szereplő téma egyes részeit csak felületesen tárgyalja, illetve a felelet több súlyos szaktárgyi tévedést tartalmaz. |
|
10–12 pont |
A vizsgázó a kérdésben szereplő téma egy nagyobb részletével nincs tisztában, vagy sok apró hibát ejt, vagy csak a tanári kérdésekre adott válaszokkal fejti ki a témát. |
|
13–14 pont |
A vizsgázó felelete során a kérdésben szereplő téma legtöbb lényeges részletét önállóan tisztázza. A felelet hiányosságára vagy apróbb pontatlanságra vonatkozó, a tanár által feltett egy-két kiegészítő kérdésre nem tudja a választ. |
|
15 pont |
A vizsgázó felelete során a kérdésben szereplő téma minden lényeges részletét önállóan tisztázza, a tanár által feltett egy-két kiegészítő kérdésre helyesen felel. |
A. feladat b) Előadásmód, logikai helyesség
|
5 pont |
3–4 pont |
1–2 pont |
0 pont |
|
A felelet minden része logikus rendszerbe foglalt. A vizsgázó csak ritkán keresi a szavakat mondanivalója megfogalmazásához. |
A felelet nagyrészt logikusan felépített, csak néhány logikai hibát tartalmaz. A vizsgázót többször kell kisegíteni a mondanivalója megfogalmazásánál. |
A felelet sok súlyos logikai hibát tartalmaz, illetve a megfogalmazások szakszerűtlenek. |
A felelet összefüggéstelen, logikai rendszere követhetetlen. |
B. feladat a) A kísérlet elvégzése, illetve a várható tapasztalatok megadása
|
5 pont |
3–4 pont |
1–2 pont |
0 pont |
|
A vizsgázó szakszerűen elvégzi a kísérletet, tapasztalatai helyesek. |
A vizsgázó rendelkezik a feladat megoldásához szükséges ismeretekkel, de a kísérlet végrehajtásakor apró hibákat vét. |
A vizsgázó rendelkezik a feladat megoldásához szükséges ismeretekkel, de a kísérletet nem tudja végrehajtani. |
A vizsgázó nem rendelkezik a kísérlet elvégzéséhez szükséges ismeretekkel. |
|
vagy |
|
|
|
|
A vizsgázó önállóan, és helyesen oldja meg feladatát. |
A vizsgázó csak tanári segítséggel képes megbecsülni a kísérlet várható eredményét. |
A vizsgázó tanári segítséggel is csak a feladat megoldásához szükséges részismeretekkel rendelkezik. |
A vizsgázó nem rendelkezik a feladat megoldásához szükséges ismeretekkel. |
B. feladat b) A kísérlet elemzése
Az alábbi pontok a felismert vagy a tanár által közölt probléma megoldására adhatók.
|
5 pont |
3–4 pont |
1–2 pont |
0 pont |
|
A vizsgázó a kísérlet tapasztalatait hibátlanul értelmezi. |
A vizsgázó a kísérlet tapasztalatait kisebb tanári segítséggel értelmezi. |
A vizsgázó a kísérlet tapasztalatait tanári segítséggel is csak hiányosan értelmezi. |
A vizsgázó a kísérlet tapasztalatait tanári segítséggel sem képes értelmezni. |
C. feladat a) A probléma megoldásához szükséges elmélet ismerete
|
5 pont |
3–4 pont |
1–2 pont |
0 pont |
|
A vizsgázó megérti a problémát, és rendelkezik a megoldásához szükséges ismeretekkel. |
A vizsgázó rendelkezik a megoldásához szükséges ismeretekkel, de a problémát csak segítséggel ismeri fel. |
A vizsgázó segítséggel ismeri fel a problémát, és a megoldásához szükséges összefüggéseket a tanár közli. |
A vizsgázó segítséggel sem ismeri fel a problémát. |
C. feladat b) A probléma megoldása
Az alábbi pontok a felismert vagy akár a tanár által közölt probléma megoldására adhatók.
|
5 pont |
3–4 pont |
1–2 pont |
0 pont |
|
A vizsgázó a problémát hibátlanul megoldja. |
A vizsgázó a problémát kisebb tanári segítséggel oldja meg. |
A vizsgázó a problémát tanári segítséggel is csak hiányosan oldja meg. |
A vizsgázó a problémát tanári segítséggel sem képes megoldani. |
Szakmai nyelvezet, a mértékegységek, jelrendszer helyes használata
|
5 pont |
3–4 pont |
1–2 pont |
0 pont |
|
A vizsgázó helyesen használja a szakkifejezéseket, mértékegységeket, illetve hibátlanul alkalmazza a fizikai és kémiai jelrendszert. |
A vizsgázó többnyire szakszerűen használja a szakkifejezéseket, mértékegységeket, illetve a fizikai és kémiai jelrendszert. Hibáit tanári segítséggel korrigálja. |
A vizsgázó a szakkifejezések, mértékegységek, illetve a fizikai és kémiai jelrendszer használatában gyakran téved. Hibáit többször még tanári segítséggel sem tudja korrigálni. |
A vizsgázó tájékozatlan a szakkifejezések, mértékegységek, illetve a fizikai és kémiai jelrendszer használatában. |
A segédeszközök szakszerű használata
|
5 pont |
3–4 pont |
1–2 pont |
0 pont |
|
A vizsgázó önállóan és helyesen használja a segédeszközöket (periódusos rendszert, táblázatokat, grafikonokat stb.) |
A vizsgázó csak felszólításra használja a segédeszközöket a kérdések megoldásához. |
A vizsgázó csak tanári segítséggel képes eligazodni a segédeszközök használatában. |
A vizsgázó tanári segítséggel sem képes eligazodni a segédeszközök használatában. |
11. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
180 perc |
15 perc |
180 perc |
20 perc |
|
75 pont |
75 pont |
75 pont |
75 pont |
A vizsgán használható segédeszközök
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
A vizsgázó biztosítja |
Nyomtatott latin-
magyar szótár
(csak az I. részhez) |
NINCS |
Nyomtatott latin-
magyar szótár
(csak az I. részhez) |
NINCS |
|
A vizsgáztató intézmény biztosítja |
NINCS |
NINCS |
NINCS |
NINCS |
Nyilvánosságra hozandó anyag nincs.
|
Középszint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
180 perc |
15 perc |
|
75 pont |
75 pont |
|
I. fordítás |
II. feladatsor |
Szövegismeret |
|
135 perc |
45 perc |
Szövegelemzés |
|
40 pont |
35 pont |
Képelemzés |
Az írásbeli vizsgán a jelölteknek a vizsgaközpont által összeállított feladatsort kell megoldaniuk. A vizsgázó az I. (135 perc) és a II. (45 perc) részen belül a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja.
A jelölt először a fordítási feladatot oldja meg. A vizsgadolgozatokat a 135 perc leteltével a felügyelő tanár összegyűjti. Ezután kerülhet sor a II. feladatlap kiosztására és megoldására.
A fordításhoz segédeszközként nyomtatott latin-magyar szótár használható. A II. részhez nem használható segédeszköz.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
A középszintű érettségi vizsgán a fordítási feladat szövege eredeti, klasszikus latin vagy ahhoz közel álló próza vagy vers, terjedelme 500 karakter (± 10%) szóközökkel, amely témájában nem tér el a középiskolában feldolgozott szemelvényektől.
A fordítási feladat azt méri, hogy a vizsgázó képes-e nyomtatott szótár segítségével közepes nehézségű, számára ismeretlen latin szöveget önállóan és szabatosan lefordítani magyar nyelvre. A feladat célja annak mérése, hogy a vizsgázó elsajátította-e a követelményrendszerben meghatározott nyelvi és művelődéstörténeti ismereteket, és tudja-e ezeket adott latin nyelvű szöveg feldolgozása során mozgósítani. A fordítás és a feladatsor időtartama is jelzi, hogy a fordítási feladat igényel a vizsgázótól nagyobb kreativitást, míg a feladatsor inkább reproduktív jellegű.
A középszintű érettségi vizsgán a feladatsor 6 leíró nyelvtani és 2 lexikai-szóképzéstani feladatból áll. A leíró nyelvtani feladatokban az általános szabályokon túl csak a gyakoribb kivételek ismerete elvárt. A feladatok között szerepelhet kiegészítés, módosítás, átalakítás, meghatározás, felismerés, általában olyan típusú feladat, amely a vizsgázó részéről önálló latin nyelvű szövegalkotást nem igényel.
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az írásbeli vizsgadolgozatokat a szaktanár értékeli. Az értékelés központi javítási-értékelési útmutató alapján történik.
Az írásbeli vizsgán összesen 75 pont szerezhető, ebből a fordítási feladatra 40 pont, a feladatsorra 35 pont adható. A feladatsor első 6 leíró nyelvtani feladatának pontértéke mindig legalább 25.
A javítási-értékelési útmutató a fordítási feladat értékeléséhez mintafordítást nyújt, és megadja a feladatsor megoldását, valamint a fordítás tagmondatonkénti és a feladatsor helyes válaszonkénti pontértékét.
A középszintű szóbeli vizsga tételsorának összeállításáról a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik. A felkészüléshez és a felelethez semmilyen segédeszköz nem használható.
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A tételsornak legalább kétszer annyi tételt kell tartalmaznia, mint a vizsgára jelentkezők száma, de nem lehet kevesebb 5-nél. Ha a vizsgázók száma 10 vagy annál több, akkor minimum 20 tétel kell.
A tétel első részének feladatai egyazon eredeti latin szövegrészlethez kapcsolódnak, és alapvetően reproduktív jellegűek. A tétel első részének alapjául szolgáló szöveg bármely, a részletes követelményeknek megfelelő szemelvény lehet, amelynek terjedelme 300 karakter (± 10%) vers vagy 400 karakter (± 10%) próza szóközökkel. A szemelvényhez kapcsolódó feladatok típusai minden tétel esetében a következők:
– a szöveg fordítása, amit kiegészít a benne szereplő
= 3–5 nyelvtani, stilisztikai jelenség felismerése;
= 3–5 lexikai elem pontos meghatározása; valamint
= 3–5, a szöveg keletkezésére, kultúrtörténeti utalásaira, illetve értelmezésére vonatkozó rövid kérdés;
– a szöveg szerzőjétől vagy a követelményrendszer forrásanyagában meghatározott szerzők valamelyikétől legalább ötsornyi szöveg emlékezetből történő hibátlan előadása. (Öt különálló szállóige is elfogadható).
A tétel második részében a jelöltnek egy fénykép, reprodukció alapján az ókori, illetve későbbi latin nyelvű kultúra valamely, napjaink műveltségében számottevő jelentőségű területének ismeretéről kell számot adnia. A képnek egyértelműen kell szemléltetnie egy, a követelmények (források és kulturális ismeretek) által meghatározott témát. A képek témája nem feltétlenül kapcsolódik a vizsgán szereplő szöveghez.
A vizsgázó által kihúzott tétel tartalmazza a szöveg felolvasására és fordítására, a memoriterek előadására és a képhez kapcsolódó kultúrtörténeti összefoglalásra vonatkozó feladatot. A felelet során a vizsgázónak önállóan kell számot adnia olvasási és közvetítői készségéről, majd válaszolnia a vizsgáztató tanár 3–5 nyelvtani (stilisztikai), lexikai és tartalmi kérdésére, valamint számot adnia memoritertudásáról. Ezt követően a vizsgázó önállóan fejti ki a képhez kapcsolódó művelődéstörténeti témát. A vizsgáztató kérdéseit a tételsor összeállításával együtt kell rögzíteni.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A felelet 75 ponttal értékelhető. Ez a következőképpen oszlik meg az egyes feladatok között:
– Felolvasás: helyes latin kiejtés; a szöveg értő intonációja; esetleges versritmusának felismerése.
– Fordítás: a szöveg ismerete, értése.
– A nyelvtani, stilisztikai jelenségek felismerésének önállósága, helyessége.
– A lexikai elemek meghatározásának pontossága, önállósága.
– A szöveg keletkezése, kultúrtörténeti utalásai, értelmezése: az ismeretek helyessége, gazdagsága.
– Memoriter: pontosság, helyes latin kiejtés; a szöveg értő intonációja, terjedelem.
– Képelemzés: absztrakciós készség; az előadott ismeretek tartalmi gazdagsága; nyelvi megformáltság; az elsajátított ismeretek adott régészeti vagy művészeti emlékkel történő összekapcsolásának képessége.
A vizsgázó feleletének értékeléséhez központilag kidolgozott egyéni értékelő lapot használnak.
|
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
180 perc |
20 perc |
|
75 pont |
75 pont |
|
I. fordítás |
II. feladatsor |
Szövegismeret |
|
135 perc |
45 perc |
Szövegelemzés |
|
40 pont |
35 pont |
Képelemzés |
Az írásbeli vizsgán a jelölteknek a vizsgaközpont által összeállított feladatsort kell megoldaniuk. A vizsgázó az I. (135 perc) és a II. (45 perc) részen belül a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja.
A jelölt először a I. feladatsort oldja meg. A vizsgadolgozatokat a 135 perc leteltével a felügyelő tanár összegyűjti. Ezután kerülhet sor a II. feladatlap kiosztására és megoldására.
A fordításhoz segédeszközként nyomtatott latin-magyar szótár használható. A II. részhez semmilyen segédeszköz nem használható.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
Az emelt szintű érettségi vizsgán a fordítási feladat szövege eredeti klasszikus latin vagy ahhoz közel álló próza vagy vers, amely a részletes érettségi követelményrendszerben meghatározott szerzők műveinek nyelvi megformálásától és témáitól eltérhet. Terjedelme 600 karakter (± 10%) szóközökkel. A fordítási feladat azt méri, hogy a vizsgázó képes-e nyomtatott szótár segítségével nyelvileg és tartalmilag összetettebb, számára ismeretlen latin szöveget önállóan és szabatosan lefordítani magyar nyelvre. A feladat célja annak mérése, hogy a vizsgázó elsajátította-e a követelményrendszerben előírt nyelvtani és művelődéstörténeti ismereteket, és tudja-e ezeket adott latin nyelvű szöveg feldolgozása során mozgósítani. A fordítás és a feladatsor időtartama is jelzi, hogy a fordítási feladat igényel a vizsgázótól nagyobb kreativitást, míg a feladatsor inkább reproduktív jellegű.
A feladatsor 6 db leíró nyelvtani és 2 db lexikai-szóképzéstani feladatból áll. Ezek között szerepelhet kiegészítés, módosítás, átalakítás, meghatározás, felismerés, általában olyan típusú feladat, amely a vizsgázó részéről aktív nyelvtani és kultúrtörténeti tudást, önálló latin nyelvű szövegalkotást is igényel.. A leíró nyelvtani feladatokban az általános szabályok részletes ismeretén túl a kivételek ismerete is elvárt. A feladatok közt produktív jellegű is szerepel.
Az írásbeli feladatlap értékelése
Az értékelést központi javítási-értékelési útmutató alapján a vizsgaközpont végzi. A vizsgadolgozatra összesen 75 pont adható, ebből a fordítási feladatra 40 pont, a feladatsorra 35 pont adható. A feladatsor első 6 nyelvtani feladatának pontértéke mindig legalább 25.
A javítási-értékelési útmutató a fordítási feladat értékeléséhez mintafordítást nyújt, és megadja a feladatsor megoldását, valamint a fordítás tagmondatonkénti és a feladatsor helyes válaszonkénti pontértékét.
Az emelt szintű szóbeli vizsga központi tételsor alapján zajlik. A felkészüléshez és a felelethez semmilyen segédeszköz nem használható.
A szóbeli feladatsor tartalmi és formai jellemzői
A szóbeli vizsgához vizsganaponként 20 szóbeli tétel készül.
A tétel első része a vizsgázó számára ismeretlen, de a klasszikus nyelvi normákat követő szövegrészletre épül. A szöveghez kapcsolódó tartalmi kérdések a követelményrendszerben meghatározott irodalmi, stilisztikai és művelődéstörténeti jelenségekre vonatkoznak. A fordítandó szöveg mennyisége 250 karakter (± 10%). A szemelvényhez kapcsolódó feladatok típusai minden tétel esetében a következők:
– a szöveg fordítása, illetve az ezt előkészítő és követő nyelvi elemzés;
– a szerzőre és a műre vonatkozó ismeretek bemutatása vagy a szövegben megfogalmazódó információ értelmezése;
– ötsornyi, a tételhez kapcsolódó szöveg emlékezetből történő felidézése és helyes előadása.
A tétel második részében a jelölt egy fénykép, reprodukció alapján az ókori, illetve későbbi latin nyelvű kultúra valamely, napjaink műveltségében számottevő jelentőségű területének ismeretéről ad számot. A képek egyértelműen szemléltetnek egy-egy, az emelt szintű érettségi követelményrendszerének (források és kulturális ismeretek) megfelelően kiválasztott témát. A képek témája nem kapcsolódik feltétlenül a vizsgán szereplő szöveghez. Emelt szinten a vizsgázó ismertetését nem csupán a kép témájához köti, hanem leszűkíti a képen ábrázolt egyedi elemekre, s szól az ábrázolás vagy az információhordozás mikéntjéről is (régészeti jelentőség, értelmezés stb.).
A vizsgázó által kihúzott tétel szövege a szöveg felolvasására, fordítására és értelmezésére, a memoriterek előadására vonatkozó feladatokat tartalmazza. Tartalmazza továbbá a kép, reprodukció címét és alkotóját (ha az ismeretlen, valamely további segítő információt: lelőhely, rendeltetés stb.), valamint egy-egy, a kép tartalmára, illetve az információhordozás mikéntjére vonatkozó kérdést. A felelet során a vizsgázónak önállóan kell számot adnia olvasási és fordítási készségéről, a szöveg értelmezéséről, memoritertudásáról, illetve válaszolnia a vizsgáztató leíró nyelvtani vagy művelődéstörténeti kérdéseire. Ezt követően önállóan fejti ki a kép által megvilágított művelődéstörténeti témát és mutatja be annak adott ábrázolását. A vizsgáztató kérdéseit a tételsor összeállításával együtt kell rögzíteni.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A felelet 75 ponttal értékelhető központi értékelési útmutató alapján. Az összpontszám a következőképpen oszlik meg az egyes feladatok között:
Nyelvtani értelmezés 18 pont
Tartalmi-történeti kérdések 10 pont
– Felolvasás: helyes latin kiejtés; a szöveg értő intonációja; esetleges versritmusának felismerése.
– Fordítás, illetve az ezt előkészítő és követő nyelvi elemzés: fordítási készség; grammatikai ismeretek alkalmazása.
– Tartalmi, történeti kérdések: az ismeretek helyessége, gazdagsága.
– Memoriter: helyes előadás, terjedelem.
– Kép bemutatása: absztrakciós készség; az előadott ismeretek tartalmi gazdagsága; nyelvi megformáltság; az elsajátított ismeretek adott régészeti vagy művészeti emlékkel történő összekapcsolása.
A vizsgázó feleletének értékeléséhez központilag kidolgozott egyéni értékelő lapot használnak.”
12. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
240 perc |
15 perc |
240 perc |
20 perc |
|
100 pont |
50 pont |
100 pont |
50 pont |
A vizsgán használható segédeszközök
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
A vizsgázó biztosítja |
NINCS |
NINCS |
NINCS |
NINCS |
|
A vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja |
helyesírási szótár (legalább négy példány) |
irodalmi szöveggyűjtemény, kötet vagy a feladatok kidolgozásával összefüggő más nyomtatott ismerethordozó (pl. internetes oldal nyomtatott változata, egynyelvű szótár, művelődéstörténeti térkép, képzőművészeti album) a tételnek megfelelő részlete |
helyesírási szótár (legalább négy példány) |
irodalmi szöveggyűjtemény, kötet vagy a feladatok kidolgozásával összefüggő más nyomtatott ismerethordozó (pl. internetes oldal nyomtatott változata, egynyelvű szótár, művelődéstörténeti térkép, képzőművészeti album) a tételnek megfelelő részlete |
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
Anyag |
NINCS |
tételcímek |
NINCS |
tételcímek |
|
Mikor? |
NINCS |
jogszabály szerint |
NINCS |
jogszabály szerint |
|
Középszint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
240 perc |
15 perc |
|
Feladatsor |
Tételkifejtés |
|
I. feladatlap Szövegértési feladatsor |
II. feladatlap Szövegalkotási feladat |
Egy magyar nyelvi tétel kifejtése |
Egy irodalmi tétel kifejtése |
|
60 perc |
180 perc |
|
|
|
40 pont |
60 pont |
|
|
|
100 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázóknak egy központi feladatsort kell megoldaniuk.
A vizsgázó először az I. feladatlapot oldja meg. A vizsgázó az I. részen (60 perc) belül a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja. A vizsgadolgozatokat a 60 perc leteltével a felügyelő tanár összegyűjti. Ezután kerülhet sor a II. feladatlap kiosztására és megoldására.
Az írásbeli vizsgafeladatok megoldásakor helyesírási szótár használható, ebből vizsgacsoportonként legalább négy példány szükséges. A szótárról a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik.
Az írásbeli feladatlap formai jellemzői
Az írásbeli vizsga szövegek megértését, illetve egy szöveg önálló megfogalmazását kívánja. Az írásbeli vizsga tehát tartalmaz egy szövegértési feladatsort, továbbá megjelöl három szövegalkotási feladatot. A szövegalkotási feladatokból egyet választ a vizsgázó. A vizsgázó az írásbeli feladatlapon jelzi a választását. Ha az elkezdett feladat helyett másikat választ, akkor az általa érvénytelennek tekintett írásművet át kell húznia.
Az írásbeli feladatlap tartalmi jellemzői
A szövegértési feladat szövege általában 800–1100 szó terjedelmű esszé, ismeretterjesztő céllal íródott tanulmány, publicisztikai mű egésze vagy részlete. A feladatok megoldása általában a kérdésre adott válasz szöveges kifejtése, esetenként megadott válaszvariációk közötti döntés.
A szövegértést vizsgáló kérdések – az adott szöveg tematikus, szerkezeti, nyelvi jellemzőinek megfelelően – a következőkre irányulhatnak:
– a szövegben közvetlenül megtalálható tény, adat, megállapítás azonosítása;
– a szövegbeli érv, álláspont stb. azonosítása;
– a szöveg grammatikai, stilisztikai jellemzői; ezek szövegbeli funkciója;
– a szöveg kommunikatív sajátosságai;
– a cím és a szöveg egészének viszonya;
– a szöveg egészének jelentése, jelentésrétegei;
– a szövegbeli logikai, tartalmi kapcsolatok;
– a szerzői álláspont azonosítása, értelmezése;
– a szövegbeli utalások, hivatkozások szerepe;
– a szöveg műfaji jellemzői;
– a szöveg szerkezete, a szerkesztésmód, a felépítés által közvetített jelentés.
– vázlat, tematikai háló készítése;
– önálló következtetés, álláspont megfogalmazása;
– a szöveg témájához, a szövegben megjelenített álláspontokhoz kapcsolódó önálló rövid írásmű vagy beszédmű megfogalmazása műfaji normák követésével;
– a szöveg rövid, esetleg adott szempontú vagy adott címzetteknek szóló összegzése.
A vázlatírás, illetve az összegzés által kívánt fő képességek: a kulcsszavak feltárása, a tematikus háló [„téma-réma viszony”] követése, a tételmondatok felismerése a különböző szövegegységekben, a szöveg fókuszának megértése, a témaváltás, az előre- és visszautalások követése, a kihagyások érzékelése, a szöveg részletezettségének követése, az ismert és új közlés elkülönítése.
A vizsgázó három, eltérő típusú, műfajú és témájú szövegalkotási feladatból választ egyet. A vizsgázó által választott feladat megoldásának elvárható terjedelme 500–1500 szó. A feladatok a következők:
– Érvelő fogalmazás nyelvi, irodalmi, általános kulturális, etikai, életmódbeli kérdésekről. A feladat tartalmaz egy gondolatébresztő, az érvelés tematikai hálózatára utaló szöveget, általában szövegrészletet. (E felvezető szöveg lehet kritika, esszé, publicisztikai mű, szépirodalmi mű stb. részlete. A feladat megfogalmazása nem feltételezi a felvezető szöveg egészének ismeretét.)
– Egy mű (lírai alkotás, rövid szépprózai mű, drámarészlet, esszé) adott szempontú elemzése, értelmező bemutatása. A feladat tartalmazza az értelmezés kiemelt szempontját, szempontjait.
– Két, három szöveg (szépirodalmi mű, műrészlet) adott szempontú összehasonlítása. A feladat megjelöli a szövegek összehasonlító elemzésének, értelmezésének kiemelt szempontját, szempontjait, pl. a tematikus, a poétikai, stílusbeli összevetést. A feladat lényeges eleme az irodalmi szövegek egymásrautaltságának hangsúlyozása, az intertextualitás, evokáció különböző példái révén.
Az írásbeli feladatlap értékelése
A szövegértési feladatsor megoldásával maximum 40 pontot érhet el a vizsgázó. A szaktanár az írásbeli dolgozatot a központi javítási-értékelési útmutató alapján értékeli. A javítási-értékelési útmutató közli a szövegértési feladatok lehetséges választartományát, és jelzi, hol és mennyiben lehet azoktól eltérni, továbbá a válasz pontértékét, az adható részpontszámokat. Az értékelő az egyes feladatokra adott pontszámot, majd a szövegértési feladatsor megoldásával elért összpontszámot feltünteti a dolgozaton.
A vizsgázó által választott szövegalkotási feladat megoldását a szaktanár a javítási-értékelési útmutató alapján minősíti.
Értékelni csak az adott három téma valamelyikéről szóló dolgozatot lehet. Ha a vizsgázó egynél több (kettő vagy három) szövegalkotási feladatot old meg, és választását nem jelöli egyértelműen (nem húzza alá, melyiket választotta vagy nem húzza át a szerinte érvénytelen megoldást), akkor a javító tanárnak a vizsgadolgozatban szereplő megoldások közül sorrendben az első megoldást kell értékelnie.
A szövegalkotási feladat pontszámának megoszlása
A fogalmazási feladat megoldásával maximum 60 pontot érhet el a vizsgázó. Az elérhető 60 pont megoszlása a következő:
tartalmi minőség: 20 pont
szerkezet, felépítés: 20 pont
A szövegalkotási feladatok értékelésében alkalmazott általános kritériumok
A tartalmi kifejtés minőségének általános kritériumai:
– a feladatnak, a feladatban közölt szempontoknak megfelelő kifejtés, szövegbázisú feladatokban a gondolatébresztő szövegre vonatkoztatás;
– tárgyszerűség; az állítások bizonyítása szükség esetén hivatkozással;
– problémaérzékenység; a témához való személyes viszonyulás kifejezése (pl. reflexió, állásfoglalás);
– világismeret, gondolkodási kulturáltság.
A szöveg megszerkesztettségének általános kritériumai:
– a feladatban megjelölt műfaj elemeinek való megfelelés;
– a témának, a címzettnek, a műfajnak, a tartalmi mondandónak megfelelő szerkezet kialakítása;
– koherens szövegszerkezet (pl. térbeli és időbeli viszonyok; logikai és jelentésszintű kapcsolatok létrehozása; kulcsszavak, előre- és visszautalások, nyelvtani, jelentésbeli és pragmatikai kapcsolatok megteremtése);
– arányosság és tagolás (pl. a felvezetés, tárgyalás, lezárás aránya, témaváltás jelölése, bekezdések szerkesztése);
– az adott terjedelem megtartása.
A szöveg nyelvi minőségének értékelésében alkalmazott általános kritériumok:
– a köznyelvi norma biztos ismerete;
– adekvát és változatos szóhasználat, a feladatnak és a kommunikációs helyzetnek megfelelő szókincs, hangnem, stílus;
– világos és lényegre törő, szabatos előadásmód;
– gördülékeny, érthető mondat- és szövegalkotás;
– olvasható kézírás, rendezett íráskép.
A javítási-értékelési útmutató közli a tartalomra, a szerkezetre és a nyelvi minőségre adható 20–20–20 pont megoszlását. A javítási-értékelési útmutató tartalmazza az egyes kitűzött feladatok témafüggő, címszószerűen megfogalmazott (azaz nem kifejtett) lehetséges tartalmi elemeit. Az ettől eltérő minden jó megoldás elfogadható. A javítási-értékelési útmutatóban közölt hibajelölési módok, kritériumok és pontszámok figyelembevételével a szaktanár által megállapított pontszám jelzi a vizsgázó dolgozatának tartalmi minőségét, a dolgozat felépítését, szerkezetét és nyelvi minőségét, továbbá a vizsgázó helyesírását, valamint a dolgozat írásképét.
Az értékelő tanár a dolgozaton feltünteti a szövegalkotási feladat tartalmi, szerkezeti, illetve nyelvi minőségének pontszámát, a helyesírási hibapontok összegét, továbbá a helyesírási hibapontok miatt, illetve az íráskép miatt levont vizsgapontok számát, majd a vizsgázó által az írásbeli feladatsor egészében elért összpontszámot. Az összpontszám negatív szám nem lehet. Ha a vizsgadolgozat pontszáma a levonások miatt a negatív tartományba kerülne, az összpontszámot 0-ban kell megállapítani.
A vizsgázó helyesírásának és a dolgozat írásképének értékelése a szövegértési feladatsor, valamint a szövegalkotási feladat megoldásában egységes elv szerint történik.
– Az értékelő tanár a helyesírási hibákat aláhúzza, jelöli, mind a szövegértési, mind a szövegalkotási feladat megoldásában, majd a javítási-értékelési útmutatóban feltüntetett módon kialakítja a vizsgázó helyesírási hibáinak összpontszámát.
– A helyesírási hibák miatt összesen 15 vizsgapont vonható le az összteljesítményből.
– Az íráskép rendezetlensége, illetve a nehezen olvasható kézírás miatt összesen 3 vizsgapont vonható le az összteljesítményből.
A középszintű szóbeli vizsga tételsorának összeállításáról a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik.
A tétellapon megjelölt feladatot a vizsgázónak önállóan kell kifejtenie. Közbekérdezni csak akkor lehet, ha a vizsgázó teljesen helytelen úton indult el vagy nyilvánvaló, hogy elakadt. (Ez esetben segítő kérdést lehet feltenni, amennyiben az még a felelési időbe belefér.)
A szóbeli vizsgán egy irodalmi és egy magyar nyelvi tételt fejt ki a vizsgázó. Az egyes tételekhez egy-egy feladat tartozik.
A magyar nyelv és irodalom tételsor összességében legalább 20, legfeljebb 25 magyar nyelvi és legalább 20, legfeljebb 25 irodalmi tételből áll. A magyar nyelvi és az irodalmi tételek egymástól elkülönülő tételsorokat alkotnak.
A magyar nyelvi és az irodalmi tételsor legalább 30%-át (20 tétel esetén 6 tételt) az előző vizsgáztatási időszakhoz képest módosítani kell.
A vizsgázó a következő segédeszközöket használhatja a felkészüléshez és a tételkifejtéshez: irodalmi szöveggyűjtemény, kötet vagy a feladatok kidolgozásával összefüggő más nyomtatott ismerethordozó (pl. internetes oldal nyomtatott változata, egynyelvű szótár, művelődéstörténeti térkép, képzőművészeti album) a tételnek megfelelő részlete. A tételsornak megfelelő segédeszközöket a vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja.
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A tételsort a részletes vizsgakövetelmény Magyar nyelv című fejezetében foglaltak alapján állítja össze a szaktanár. A magyar nyelvi tételek a részletes követelmények következő témáira, illetve a vizsgáztató tanár által kiválasztott altémáira épülnek: Ember és nyelv, Kommunikáció, A magyar nyelv története, Nyelv és társadalom, A nyelvi szintek, A szöveg, A retorika alapjai, Stílus és jelentés. A tételsort úgy kell összeállítani, hogy a jelzett témák mindegyikéhez legalább két tétel tartozzék. További szóbeli tételek kijelöléséről – ide értve a húszon felüli tételszámot is – a szaktanár dönt.
A tételsort a részletes vizsgakövetelmény Irodalom című fejezetében foglaltak, a Szerzők, művek, illetve az Értelmezési szintek, megközelítések témáinak lehetséges kombinációiból állítja össze a szaktanár. A Szerzők, művek témáiból összeállított tételek bármelyike meríthet az Értelmezési szintek, megközelítések szempontjaiból, illetve értelemszerűen tartalmazhatja az iskola helyi tantervében szereplő művet, műveket.
A tematikai arányok a következők:
|
Szerzők, művek |
Tételek száma |
|
Életművek |
6 |
|
Portrék |
4 |
|
Látásmódok |
3 |
|
A kortárs irodalomból |
1 |
|
Világirodalom |
2 |
|
Színház- és drámatörténet |
2 |
|
Az irodalom határterületei |
1 |
|
Interkulturális megközelítések és regionális kultúra |
1 |
|
Összesen |
20 |
További szóbeli tételek esetleges kijelöléséről a vizsgáztató szaktanár dönt.
A témának, illetve a tételnek megfelelő feladatot bevezeti egy megállapítás, idézet, nyomtatott vagy elektronikus dokumentum (pl. űrlap, használati utasítás, újságoldal, kép, ábra, térkép, internetes oldal, egynyelvű szótár részlete).
A tételben kitűzött feladat az idézet, illetve a mellékelt dokumentum adott szempontú elemzése, értelmezése, a szempontban megfogalmazott nyelvi probléma, jelenség, szabály bemutatása, kifejtése, fogalom értelmezése, érvek megfogalmazása, a feladatban adott műfajnak megfelelő előadása stb.
A témának, illetve a tételnek megfelelő feladat tartalmazhat egy felvezető nyomtatott vagy elektronikus dokumentumot (pl. szépirodalmi idézetet, értekező próza, esszé rövid részletét, illusztrációt, képzőművészeti alkotást, színpadképet, filmképet, ábrát, térképet stb.), majd közli a kifejtendő vizsgakérdést, annak kiemelt szempontját, esetleg megjelöli a vizsgakérdésnek, illetve a kitűzött szempontnak megfelelő konkrét szerzőt és művet vagy szerzőket és műveket. A kiemelt szempont lehet például bármely műfaji, tematikus, stíluskorszakbeli, poétikai, esztétikai, etikai kérdés. Ha a feladat lehetővé teszi, a vizsgázó választ a megjelölt szerzők vagy művek közül.
A tételsorból a tételcímeket a jogszabályban meghatározott időben és módon nyilvánosságra kell hozni. Az egyes tételekhez tartozó feladatok csak a vizsgán ismerhetőek meg.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A szóbeli vizsgateljesítmény maximális pontértéke 50 pont. A vizsgázó a feleletére a magyar nyelvi és az irodalmi tétel kifejtésének tartalmát és előadásmódját értékelő pontszámot kap. A vizsgateljesítmény értékelése a következő általános értékelési kritériumok alkalmazásával történik:
|
TARTALOM
25 pont |
ELŐADÁSMÓD
25 pont |
|
– Nyelvtani, irodalmi, kulturális tájékozottság
– Tárgyi tudás
– Gondolatgazdagság
– Rendszerezés |
– Világos, tagolt szöveg- és mondatszerkesztés
– Lényegkiemelés
– Logikus érvelés
– Megfelelő szóhasználat
– Érthető előadásmód |
A BESZÉDMŰ (A MAGYAR NYELVI ÉS AZ IRODALOM FELELET EGYÜTTESEN) 50 pont
Elérhető pontszám: 25 pont
Teljesítménytartomány: 25–20 pont
A vizsgázó a tételének megfelelő (átfogó) összefüggések, gondolatok, megállapítások önálló közlésével bizonyítja, hogy jól érti és ismeri a tétel témáját (összefüggéseit, fő kérdéseit). Megfogalmazza a tétel kívánta értékelő véleményét. Nyelvi, irodalmi ismereteit meggyőzően alkalmazza, kifejtését releváns példákkal támasztja alá. A feladat megoldása minden lényeges elemében meggyőző.
Teljesítménytartomány: 19–10 pont
A tétel kifejtése lényegében önálló, a főbb megállapítások lényegében helytállóak. A tétel kifejtése rendszerezésre törekvő, de néhány tartalmi elem bizonytalan, esetleg hiányos. A felelet kifejezi a felelő témával kapcsolatos véleményét. Előfordulhat némi felületesség, túlzott általánosítás, irreleváns narráció.
Teljesítménytartomány: 9–1 pont
A vizsgázó a tétel témáját nem ismeri kielégítően, de rendelkezik a feladatmegoldáshoz tartozó összefüggések, tények, művek, fogalmak töredékes ismeretével. A felelethez szükséges a kérdező tanár segítsége.
Elérhető pontszám: 25 pont
Teljesítménytartomány: 25–20 pont
Az előadásmód önálló, folyamatos, érthető. A felelet gondolati íve rendezett, átlátható. Az érvelés, kifejtés szerkezete meggyőző; a vizsgázó elkerüli a lényegtelen elemeket, kitérőket. Fogalomhasználata világos, pontos, szókincse gazdag, egészében megfelel a téma és a vizsgahelyzet nyelvi, stiláris regiszterének.
Teljesítménytartomány: 19–10 pont
A tétel kifejtése, a mondandó elrendezése, gondolati íve általában átlátható. Az előadásmód esetleg néhol akadozó, körülményes. Fogalomhasználata, szókincse a témának megfelelő, csak néhány kisebb nyelvi, stilisztikai, mondatszerkesztési hiba fordulhat elő benne.
Teljesítménytartomány: 9–1 pont
A felelet gondolatmenete nem vagy kevéssé azonosítható. A felelet nem eléggé folyamatos, érvelése bizonytalan, kevéssé elfogadható. A nyelvi, stilisztikai kifejezésmódja nem igényes (pl. bizonytalan mondatszerkesztés, szegényes szókincs).
|
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
240 perc |
20 perc |
|
Feladatsor |
Tételkifejtés |
|
Nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsor |
Szövegalkotási feladatok |
Egy magyar nyelvi tétel
kifejtése |
Egy irodalmi tétel kifejtése |
|
40 pont |
60 pont |
|
100 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázóknak egy központi feladatsort kell megoldaniuk.
A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg, és a feladatok megoldásának sorrendjét is meghatározhatja.
Az írásbeli vizsgafeladatok megoldásakor helyesírási szótár használható, amelyből vizsgacsoportonként legalább négy példány szükséges. A példányokról a vizsgabizottságot működtető intézmény gondoskodik.
Az írásbeli feladatlap tartalmi és formai jellemzői
Az írásbeli vizsga nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsorból és három különböző szövegalkotási feladatból tevődik össze.
Nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsor
A nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsor egy alkotáshoz (lírai műhöz, szépprózai alkotáshoz, illetve részletéhez, esszéhez, értekező prózához vagy annak részletéhez, egy drámához vagy annak részletéhez) kapcsolódik.
A feladatsor nyelvi és irodalmi ismeretek alkalmazását, fogalmak felismerését, azonosítását, definícióját tartalmazhatja, különböző történeti, műfaji, tematikus, motivikus összefüggések feltárására irányulhat, továbbá tartalmazhat a vizsgálandó szöveg nyelvi, grammatikai, retorikai, stilisztikai, szövegtani, helyesírási jellemzőire irányuló kérdéseket.
A nyelvi, illetve irodalmi műveltséget vizsgáló kérdések aránya hozzávetőlegesen 40–60%.
A három szövegalkotási feladat különböző témáról, adott szempontú és műfajú önálló szöveg alkotását írja elő.
A szövegalkotási feladatok a következők:
– Egy adott mű vagy irodalmi, kulturális, esztétikai, bölcseleti, etikai kérdés értelmezése, értékelése adott terjedelemben.
– Érvelő szöveg megfogalmazása: reflektálás egy jelenségre (pl. kor-, kulturális, közéleti).
– Egy gyakorlati szövegfajta megalkotása (pl. vitaindító, hozzászólás, kérvény), esetenként adott címzetteknek, megjelölt kommunikációs helyzetben, illetve adott műfajban.
A feladatok bármelyike lehet szövegbázisú (pl. irodalmi művet közlő, az esszé, a kifejtés, értékelő érvelés alapjául szolgáló rövid felvezető idézetet tartalmazó) vagy szövegbázis nélküli.
Az írásbeli feladatlap értékelése
A központi javítási-értékelési útmutató tartalmazza az egyes feladatokra adható pontok megoszlását. A javítási-értékelési útmutató címszavakban közli a megoldás lehetséges tartalmi elemeit. Az ettől eltérő minden jó megoldás is elfogadható. A vizsgázó teljesítményének értékelését nem befolyásolhatja sem az, ha az értékelők személyes értékítélete eltér a feladatban tárgyalt probléma, kérdés, jelenség általánosnak tekinthető megítélésétől, sem az, ha a vizsgázó véleménye eltér az általánosnak tekinthető megközelítéstől.
Az értékelő a dolgozaton feltünteti a nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsorral és a szövegalkotási feladatok megoldásával elért pontszámot, a helyesírási hibapontok összegét, továbbá a helyesírási hibapontok miatt, illetve az íráskép miatt levont vizsgapontok számát, majd a vizsgázó által az írásbeli feladat egészében elért összpontszámot. Az összpontszám negatív szám nem lehet. Ha a vizsgadolgozat pontszáma a levonások miatt a negatív tartományba kerülne, az összpontszámot 0-ban kell megállapítani.
Nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsor
A nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsor értékelése központi javítási-értékelési útmutató alapján történik. A feladatsor maximális pontértéke 40 pont. Az elfogadható válaszok tartományát, valamint az adható részpontokat a javítási-értékelési útmutató közli. Az értékelő a dolgozaton feltünteti a vizsgázó által elért részpontszámokat, valamint a feladatsor megoldásával elért összpontszámot.
Az értékelő a javítási-értékelési útmutató alapján minősíti a vizsgázó teljesítményét, majd feltünteti a dolgozaton az egyes szövegalkotási feladatok megoldásával elért pontszámot.
A feladattípusok pontértéke a következő:
|
– |
Egy adott mű vagy irodalmi, kulturális, esztétikai, bölcseleti, etikai kérdés értelmezése, értékelése adott terjedelemben: |
25 pont |
|
– |
Érvelő szöveg megfogalmazása: reflektálás egy jelenségre: |
20 pont |
|
– |
Egy gyakorlati szövegfajta megalkotása (pl. vitaindító, hozzászólás, kérvény), esetenként adott címzetteknek, megjelölt kommunikációs helyzetben, illetve adott műfajban: |
15 pont |
A megoldás minőségének elbírálásában a következő általános kritériumok érvényesülnek
A tartalmi kifejtés minőségének általános kritériumai:
– a feladat értelmezése, kifejtése; szövegbázisú feladatokban a gondolatébresztő szövegre vonatkoztatás;
– nyelvi és irodalmi műveltség, tájékozottság, indokolt hivatkozás, idézés;
– tárgyszerűség; az állítások bizonyítása;
– problémaérzékenység; a témához való személyes viszonyulás kifejezése (pl. reflexió, állásfoglalás);
– világismeret, gondolkodási kulturáltság.
A szöveg megszerkesztettségének általános kritériumai:
– a feladatban megjelölt műfaj elemeinek való megfelelés;
– a témának, a címzettnek, a műfajnak, a tartalmi mondandónak megfelelő szerkezet kialakítása;
– koherens szövegszerkezet (pl. térbeli és időbeli viszonyok; logikai és jelentésszintű kapcsolatok létrehozása; kulcsszavak, előre- és visszautalások, nyelvtani, jelentésbeli és pragmatikai kapcsolatok megteremtése);
– arányosság és tagolás (pl. a felvezetés, tárgyalás, lezárás aránya; a témaváltás jelölése, bekezdések szerkesztése);
– az adott terjedelem megtartása.
A szöveg nyelvi minőségének értékelésében alkalmazott általános kritériumok:
– a köznyelvi norma biztos ismerete;
– adekvát és változatos szóhasználat, a feladatnak és a kommunikációs helyzetnek megfelelő szókincs, hangnem, stílus;
– világos és lényegre törő, szabatos előadásmód;
– gördülékeny, érthető, mondat- és szövegalkotás;
– olvasható kézírás, rendezett íráskép.
A helyesírás értékelése a központi javítási-értékelési útmutató szerint történik. Az értékelő a helyesírási hibákat aláhúzza, jelöli, mind a nyelvi-irodalmi műveltségi feladatsorban, mind a szövegalkotási feladat megoldásában, majd a javítási-értékelési útmutatóban feltüntetett módon kialakítja a vizsgázó helyesírási hibáinak összpontszámát.
– A helyesírási hibák miatt összesen 15 vizsgapont vonható le az összteljesítményből.
– Az íráskép rendezetlensége, illetve a nehezen olvasható kézírás miatt összesen 3 vizsgapont vonható le az összteljesítményből.
Az emelt szintű szóbeli vizsga központi tételsor alapján zajlik.
A tétellapon megjelölt feladatot a vizsgázónak önállóan kell kifejtenie. Közbekérdezni csak akkor lehet, ha a vizsgázó teljesen helytelen úton indult el vagy nyilvánvaló, hogy elakadt. (Ez esetben segítő kérdést lehet feltenni, amennyiben az még a felelési időbe belefér.)
A szóbeli vizsga egy magyar nyelvi és egy irodalmi témához megfogalmazott tétel kifejtése.
A meghirdetett magyar nyelv és irodalom tételsor összességében legalább 20 magyar nyelvi és 20 irodalmi tételből áll. A magyar nyelvi és az irodalmi tételek egymástól elkülönülő tételsorokat alkotnak.
A vizsgázó a következő segédeszközöket használhatja a felkészüléshez és a tételkifejtéshez: irodalmi szöveggyűjtemény, kötet vagy a feladatok kidolgozásával összefüggő más nyomtatott ismerethordozó (pl. internetes oldal nyomtatott változata, egynyelvű szótár, művelődéstörténeti térkép, képzőművészeti album) a tételnek megfelelő részlete. A tételsornak megfelelő segédeszközöket a vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja.
A szóbeli tételsor tartalmi és formai jellemzői
A tételsor a részletes vizsgakövetelmények Magyar nyelv című fejezete nyolc témájának mindegyikéből legalább 2 tételt tartalmaz. Az egyes tételekhez egy-egy feladat tartozik, a feladatok vizsganaponként változhatnak.
A tételsor a részletes vizsgakövetelmények Szerzők, művek, valamint az Értelmezési szintek, megközelítések témáinak lehetséges kombinációiból tartalmaz legalább 20 tételt. Minden tételhez egy feladat tartozik, a feladatok vizsganaponként változhatnak.
A tematikai arányok a következők:
|
Szerzők, művek |
Tételek száma |
|
Életművek |
6 |
|
Portrék |
4 |
|
Látásmódok |
3 |
|
A kortárs irodalomból |
2 |
|
Világirodalom |
2 |
|
Színház- és drámatörténet |
2 |
|
Az irodalom határterületei |
1 |
|
Összesen |
20 |
A témának, illetve a tételnek megfelelő feladatot bevezeti egy megállapítás, idézet, nyomtatott vagy elektronikus dokumentum (pl. űrlap, használati utasítás, újságoldal, kép, ábra, térkép, internetes oldal, egynyelvű szótár részlete).
A feladat az idézet, illetve a mellékelt dokumentum adott szempontú elemzése, értelmezése, a szempontban megfogalmazott nyelvi probléma, jelenség, szabály bemutatása, kifejtése, fogalom értelmezése, érvek megfogalmazása, a feladatban megjelölt műfaj előadása stb.
A témának, illetve a tételnek megfelelő feladat tartalmaz egy felvezető nyomtatott vagy elektronikus dokumentumot (pl. szépirodalmi idézetet, értekező próza, esszé rövid részletét, illusztrációt, képzőművészeti alkotást, színpadképet, filmképet, ábrát, térképet stb.), majd közli a kifejtendő vizsgakérdést, annak kiemelt szempontját, esetleg megjelöli a vizsgakérdésnek, illetve a kitűzött szempontnak megfelelő konkrét szerzőt és művet vagy szerzőket és műveket. A kiemelt szempont lehet bármely poétikai, irodalomtörténeti, stíluskorszakbeli, esztétikai, etikai kérdés, valamely életprobléma, motívum, a műre, a szerzői életpályára jellemző sajátosság. Bizonyos tételek a szerzők és az elemzendő művek körét a vizsgázó személyes választására bízzák. E tételeket a nyilvánosságra hozott tételsor jelzi. A vizsgázó a szóbeli vizsgára magával viszi, és a bizottság kérésére bemutatja azt az olvasmánylistát, amely az e tételek körében általa választott művek jegyzékét tartalmazza.
A tételsorból a tételcímeket a jogszabályban meghatározott időben és módon nyilvánosságra kell hozni. A tételekhez tartozó feladatok nem nyilvánosak.
A szóbeli vizsgarész értékelése
A szóbeli vizsgateljesítmény maximális pontértéke 50 pont. A vizsgázó a feleletére a magyar nyelvi és az irodalmi tétel kifejtésének tartalmát és előadásmódját értékelő pontszámot kap. A vizsgateljesítmény értékelése a következő általános értékelési kritériumok alkalmazásával történik:
|
TARTALOM
25 pont |
ELŐADÁSMÓD
25 pont |
|
– Nyelvtani, irodalmi, kulturális tájékozottság
– Tárgyi tudás
– Gondolatgazdagság
– Rendszerezés |
– Világos, tagolt szöveg- és mondatszerkesztés
– Lényegkiemelés
– Logikus érvelés
– Megfelelő szóhasználat
– Érthető előadásmód |
A BESZÉDMŰ (A MAGYAR NYELVI ÉS AZ IRODALOM FELELET EGYÜTTESEN) 50 pont
Elérhető pontszám: 25 pont
Teljesítménytartomány: 25–20 pont
A vizsgázó a tételének megfelelő (átfogó) összefüggések, gondolatok, megállapítások önálló közlésével bizonyítja, hogy jól érti és ismeri a tétel témáját (összefüggéseit, fő kérdéseit). Megfogalmazza a tétel kívánta értékelő véleményét. Nyelvi, irodalmi ismereteit meggyőzően alkalmazza, kifejtését releváns példákkal támasztja alá. A feladat megoldása minden lényeges elemében meggyőző.
Teljesítménytartomány: 19–10 pont
A tétel kifejtése lényegében önálló, a főbb megállapítások lényegében helytállóak. A tétel kifejtése rendszerezésre törekvő, de néhány tartalmi elem bizonytalan, esetleg hiányos. A felelet kifejezi a felelő témával kapcsolatos véleményét. Előfordulhat némi felületesség, túlzott általánosítás, irreleváns narráció.
Teljesítménytartomány: 9–1 pont
A vizsgázó a tétel témáját nem ismeri kielégítően, de rendelkezik a feladatmegoldáshoz tartozó összefüggések, tények, művek, fogalmak töredékes ismeretével. A felelethez szükséges a kérdező tanár segítsége.
Elérhető pontszám: 25 pont
Teljesítménytartomány: 25–20 pont
Az előadásmód önálló, folyamatos, érthető. A felelet gondolati íve rendezett, átlátható. Az érvelés, kifejtés szerkezete meggyőző; a vizsgázó elkerüli a lényegtelen elemeket, kitérőket. Fogalomhasználata világos, pontos, szókincse gazdag, egészében megfelel a téma és a vizsgahelyzet nyelvi, stiláris regiszterének.
Teljesítménytartomány: 19–10 pont
A tétel kifejtése, a mondandó elrendezése, gondolati íve általában átlátható. Az előadásmód esetleg néhol akadozó, körülményes. Fogalomhasználata, szókincse a témának megfelelő, csak néhány kisebb nyelvi, stilisztikai, mondatszerkesztési hiba fordulhat elő benne.
Teljesítménytartomány: 9–1 pont
A felelet gondolatmenete nem vagy kevéssé azonosítható. A felelet nem eléggé folyamatos, érvelése bizonytalan, kevéssé elfogadható. A nyelvi, stilisztikai kifejezésmódja nem igényes (pl. bizonytalan mondatszerkesztés, szegényes szókincs).”
13. számú melléklet a 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelethez
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
180 perc |
15 perc |
240 perc |
20 perc |
|
I. 45 perc |
II. 135 perc |
Definíció, ill. tétel kimondása Definíció közvetlen alkalmazása Feladatmegoldás |
I. |
II. |
Egy téma összefüggő kifejtése megadott szempontok szerint |
|
30 pont |
70 pont |
50 pont |
51 pont |
64 pont |
35 pont |
A vizsgán használható segédeszközök
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
A vizsgázó biztosítja |
függvénytáblázat (egyidejűleg akár többféle is), szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, körző, vonalzó, szögmérő |
függvénytáblázat (egyidejűleg akár többféle is), szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, körző, vonalzó, szögmérő |
függvénytáblázat (egyidejűleg akár többféle is), szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, körző, vonalzó, szögmérő |
szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, körző, vonalzó, szögmérő |
|
A vizsgabizottságot működtető intézmény biztosítja |
NINCS |
NINCS |
NINCS |
a tételsorban szereplő feladatokhoz kapcsolódó összefüggéseket tartalmazó képlettár |
|
|
Középszint |
Emelt szint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
Anyag |
NINCS |
NINCS |
NINCS |
tételcímek, képlettár |
|
Mikor? |
NINCS |
NINCS |
NINCS |
Jogszabály szerint |
|
Középszint |
|
Írásbeli vizsga |
Szóbeli vizsga |
|
180 perc |
15 perc |
|
I. 45 perc |
II. 135 perc |
Definíció, ill. tétel kimondása Definíció közvetlen alkalmazása Feladatmegoldás |
|
30 pont |
70 pont |
50 pont |
Az írásbeli vizsgán a vizsgázóknak egy központi feladatsort kell megoldaniuk.
A vizsgázó az I. (45 perc) és a II. (135 perc) feladatlapon belül a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és megoldásuk sorrendjét is meghatározhatja. A vizsgázó először az I. feladatlapot oldja meg. A vizsgadolgozatokat a 45 perc leteltével a felügyelő tanár összegyűjti. Ezután kerülhet sor a II. feladatlap kiosztására és megoldására.
Vizsgázónként megengedett segédeszközök: függvénytáblázat (egyidejűleg akár többféle is), szöveges adatok tárolására és megjelenítésére nem alkalmas zsebszámológép, körző, vonalzó, szögmérő, melyekről a vizsgázó gondoskodik. Ezeket az eszközöket a vizsgázók a vizsga során egymás között nem cserélhetik.
Az írásbeli feladatlap formai jellemzői
A feladatsor két, jól elkülönülő feladatlapból áll.
Az I. feladatlap 10–12 feladatot tartalmaz, amely az alapfogalmak, definíciók, egyszerű összefüggések ismeretét hivatott ellenőrizni. Ebben a feladatlapban előfordulhat néhány igaz-hamis állítást tartalmazó vagy egyszerű feleletválasztós feladat is, de a feladatok többsége nyílt végű. Az első feladatlap megoldására 45 perc áll rendelkezésre, vagyis ezen idő eltelte után e feladatok megoldására nincs tovább mód.
A II. feladatlap megoldási időtartama 135 perc. Ez további két részre oszlik, melynek megoldása folyamatos, az adott időn belül nem korlátozott.
A II/A rész három, egyenként 9–14 pontos feladatot tartalmaz. A feladatok egy vagy több kérdésből állnak.
A II/B rész három, egyenként 17 pontos feladatot tartalmaz, amelyből a vizsgázó választása szerint kettőt kell megoldani, és csak ez a kettő értékelhető. A feladatok a középszintű követelmények keretein belül összetett feladatok, általában több témakört is érintenek és több részkérdésből állnak.
A II. feladatlap megoldására fordított időt a vizsgázó szabadon használhatja fel.
Az írásbeli feladatlap tartalmi jellemzői
A feladatsor összeállításakor az alábbi tartalmi arányok az irányadók:
