2008. évi CX. törvény
egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény, munkabér kifizetési rendjével összefüggő módosításáról1
2009.01.01.
„(6) A munkáltatói igazolásnak a 98. § (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően tartalmaznia kell a következőket: a) a tizenharmadik havi munkabérnek a munkaviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve – jogosító időtartam hiányában – a kifizetés elmaradását,
b) a munkaviszony megszűnésének évében
ba) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
bb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
bc) jogcímenként – a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a munkavállaló átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült.
(7) A (6) bekezdés alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” „193/V. § (1) A munkavállaló tizenharmadik havi munkabérre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt közigazgatási szervnél munkaviszonyban állt. A tizenharmadik havi munkabér a munkavállalót időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap munkaviszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi munkabérre jogosító idő számítása során a közigazgatási szerveknél tárgyévben fennállt munkaviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a munkavállaló részére járó tizenharmadik havi munkabér összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt munkaviszonynak az időtartamát, amely után a munkavállaló a tizenharmadik havi munkabért időarányosan megkapta.
(4) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a munkavállaló átlagkereset-, illetve – a rendes szabadság kivételével – távollétidíj-fizetésben részesült
(5) A tizenharmadik havi munkabér összege a munkavállaló munkaszerződésében foglalt,
a) tárgyév december 1-jei személyi alapbérének havi összegével egyezik meg, illetve
b) a munkába lépés napján irányadó személyi alapbérének havi összegével egyezik meg, ha a munkavállaló tárgyév december 1-jét követően létesített munkaviszonyt.
(6) A tizenharmadik havi munkabért a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a munkavállaló számára ki kell fizetni.
(7) Ha a munkaviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi munkabér időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a munkavállaló részére ki kell fizetni. Ebben az esetben – az (5) bekezdéstől eltérően – a tizenharmadik havi munkabér mértékét a kifizetés időpontjában irányadó személyi alapbér összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt a munkavállalótól a 162. § (1)–(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)–(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a munkavállaló részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni. (9) A (3)–(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. (10) E § alkalmazásában a közigazgatási szervnél fennálló munkaviszonyon a közalkalmazotti, közszolgálati, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
„49. § (1) A köztisztviselő tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt közszolgálati jogviszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény a köztisztviselőt időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap közszolgálati jogviszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt közszolgálati jogviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a köztisztviselőnek járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt közszolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a köztisztviselő a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe a közszolgálati jogviszony szünetelésének időtartama. (4) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a köztisztviselő átlagkereset-, illetve – a rendes szabadság kivételével – távollétidíj-fizetésben részesült
(5) A tizenharmadik havi illetmény összege a köztisztviselő kinevezésében foglalt,
a) tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve
b) a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha a köztisztviselő tárgyév december 1-jét követően létesített közszolgálati jogviszonyt.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a köztisztviselő számára ki kell fizetni.
(7) Ha a közszolgálati jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a köztisztviselő részére ki kell fizetni. Ebben az esetben – az (5) bekezdéstől eltérően – a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt a köztisztviselőtől a Munka Törvénykönyve 162. § (1)–(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)–(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a köztisztviselő részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni. (9) A (3)–(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. (10) E § alkalmazásában közszolgálati jogviszonyon az e törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, valamint a közalkalmazotti jogviszonyt, a bírói szolgálati, az igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.”
[(2) A fegyelmi vétséget elkövető köztisztviselővel szemben kiszabható fegyelmi büntetések:]
„c) a 49. § szerinti juttatás – még ki nem fizetett összegének tárgyévre történő – csökkentése, megvonása;” „(4) A munkáltató a közszolgálati jogviszony megszűnésekor, megszüntetésekor a köztisztviselő részére közszolgálati igazolást ad.
(5) A közszolgálati igazolásnak tartalmaznia kell különösen
a) a köztisztviselő természetes személyazonosító adatait (név, születési név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap),
b) a köztisztviselő taj-számát,
c) a munkáltatónál közszolgálati jogviszonyban töltött idő tartamát,
d) a köztisztviselő illetményéből jogerős határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást, illetve ennek jogosultját,
e) a köztisztviselő által a közszolgálati jogviszony megszűnésének évében igénybe vett betegszabadság időtartamát,
f) a 19. § (2) bekezdése alapján meghatározott, emelt összegű végkielégítésben való részesülést, g) a köztisztviselő munkakörét,
h) a jubileumi jutalom kifizetését és ennek időpontját,
i) a tizenharmadik havi illetménynek a közszolgálati jogviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve – jogosító időtartam hiányában – a kifizetés elmaradását,
j) a közszolgálati jogviszony megszűnésének évében
ja) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
jb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
jc) jogcímenként – a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a köztisztviselő átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült,
k) a közszolgálati jogviszony megszűnésének módját, és ha e törvény indokolási kötelezettséget ír elő, a megszüntetés okát. Ez utóbbiakat a köztisztviselő kérésére a közszolgálati igazolásból mellőzni kell.
(6) Az (5) bekezdés i)–j) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” „c) a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének évében
ca) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
cb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
cc) jogcímenként – a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült,
d) a tizenharmadik havi illetménynek a közalkalmazotti jogviszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve – jogosító időtartam hiányában – a kifizetés elmaradását,”
„(3) A (2) bekezdés c)–d) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” „68. § (1) A közalkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes időtartama alatt közalkalmazotti jogviszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt közalkalmazotti jogviszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a közalkalmazottnak járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt közalkalmazotti jogviszonynak az időtartamát, amely után a közalkalmazott a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe a közalkalmazotti jogviszony szünetelésének időtartama. (4) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a közalkalmazott átlagkereset-, illetve – a rendes szabadság kivételével – távollétidíj-fizetésben részesült
(5) A tizenharmadik havi illetmény összege a közalkalmazott kinevezésében foglalt,
a) tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve
b) a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha a közalkalmazott tárgyév december 1-jét követően létesített közalkalmazotti jogviszonyt.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a közalkalmazott számára ki kell fizetni.
(7) Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a közalkalmazott részére ki kell fizetni. Ebben az esetben – az (5) bekezdéstől eltérően – a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt a közalkalmazottól a Munka Törvénykönyve 162. § (1)–(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)–(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a közalkalmazott részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni. (9) A (3)–(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. (10) E § alkalmazásában közalkalmazotti jogviszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.” [(1) Az ügyész az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén]
„b) tizenharmadik havi illetményre,”
„48. § (1) Az ügyész tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt ügyészségi szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény az ügyészt időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap ügyészségi szolgálati viszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt ügyészségi szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén az ügyésznek járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt ügyészségi szolgálati viszonynak az időtartamát, amely után az ügyész a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe az ügyészségi szolgálati viszony szünetelésének időtartama. (4) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az ügyész átlagkereset-, illetve – a rendes szabadság kivételével – távollétidíj-fizetésben részesült
(5) A tizenharmadik havi illetmény összege
a) az ügyész tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve
b) a munkába lépés napján irányadó illetmény összegével egyezik meg, ha az ügyész tárgyév december 1-jét követően létesített ügyészségi szolgálati viszonyt.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig az ügyész számára ki kell fizetni.
(7) Ha az ügyészségi szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon kell az ügyész részére kifizetni. Ez esetben – az (5) bekezdéstől eltérően – a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt az ügyésztől a Munka Törvénykönyve 162. § (1)–(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)–(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor az ügyész részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni. (9) Az (1)–(8) bekezdésben foglaltaktól eltérően a tizenharmadik havi illetmény, illetve időarányos része nem illeti meg az ügyészt, ha a) ellene fegyelmi eljárás, illetőleg büntetőeljárás folyik,
b) fegyelmi büntetés hatálya alatt áll,
c) ügyészségi szolgálati viszonyát a fegyelmi eljárás befejezése előtt egyoldalúan megszüntette,
d) ügyészségi szolgálati viszonyát jogellenesen megszüntette.
(10) A tizenharmadik havi illetmény, illetve az időarányos része az ügyészt visszamenőleg illeti meg, ha fegyelmi, illetőleg büntetőjogi felelősségét nem állapították meg.
(11) A (3)–(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. (12) E § alkalmazásában ügyészségi szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.” [(2) A fegyelmi büntetés hatálya alatt álló ügyész]
„e) tizenharmadik havi illetményben nem részesülhet.”
„81/J. § (1) Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó minden naptári évben egyhavi illetményére jogosult (tizenharmadik havi illetmény). (2) A tizenharmadik havi illetményre egyebekben a 48. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.” „90/K. § (1) A tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott minden naptári évben egyhavi illetményére jogosult (tizenharmadik havi illetmény). (2) A tizenharmadik havi illetményre egyebekben a 48. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.” [Az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyve]
„c) 98. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltatói igazolásnak tartalmaznia kell a következőket is: ca) a tizenharmadik havi illetménynek az ügyészségi szolgálati viszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve – jogosító időtartam hiányában – a kifizetés elmaradását,
cb) az ügyészségi szolgálati viszony megszűnésének évében
(i) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
(ii) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
(iii) jogcímenként – a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt az ügyész átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült;”
„(4) A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” [Az (1) bekezdésben említett igazolás tartalmazza a hivatásos állomány tagjának:]
„g) a tizenharmadik havi illetmény szolgálati viszonya megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve – jogosító időtartam hiányában – a kifizetés elmaradását;
h) a szolgálati viszony megszűnésének évében
ha) az egészségügyi szabadsága időtartamát,
hb) igénybe vett illetmény nélküli szabadsága időtartamát, valamint
hc) jogcímenként – az alap-, pótszabadság, az egészségügyi szabadság, a szülési szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időtartamát, amely alatt a hivatásos állomány tagja átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült.”
„(3) A (2) bekezdés g)–h) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” „(4) Az (1)–(3) bekezdésben foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell a 43. § szerinti vezénylés, az 59/A. § alapján fegyveres szerven belül történő áthelyezés, valamint a 60. § szerinti áthelyezés esetén is.” „109. § (1) A hivatásos állomány tagja egyhavi távolléti díjra (tizenharmadik havi illetmény) jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény a hivatásos állomány tagját időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap szolgálati viszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén a hivatásos állomány tagjának járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt közszolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után a hivatásos állomány tagja a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe a szolgálati viszony szünetelésének időtartama. (4) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál az alap-, pótszabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – a) az egészségügyi szabadság időtartamát,
b) a 30 napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartamát, valamint
c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt a hivatásos állomány tagja átlagkereset-, illetve – az alap-, pótszabadság, az egészségügyi szabadság, valamint a szülési szabadság kivételével – távollétidíj-fizetésben részesült
(5) A tizenharmadik havi illetmény összege
a) a tárgyév december 1-jén irányadó távolléti díj összegével egyezik meg, illetve
b) a munkába lépés napján irányadó távolléti díj összegével egyezik meg, ha a hivatásos állomány tagja tárgyév december 1-jét követően létesített szolgálati viszonyt.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig a hivatásos állomány tagja számára ki kell fizetni.
(7) Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon a hivatásos állomány tagja részére ki kell fizetni. Ebben az esetben – az (5) bekezdéstől eltérően – a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés esedékességekor irányadó távolléti díj összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt a hivatásos állomány tagjától a 106. § (3) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)–(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor a hivatásos állomány tagja részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni. (9) A (3)–(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. (10) E § alkalmazásában szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati, az igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.” „f) a tizenharmadik havi illetménynek a szolgálati viszony megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve – jogosító időtartam hiányában – a kifizetés elmaradását,
g) a szolgálati viszony megszűnésének évében
ga) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
gb) igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
gc) jogcímenként – a rendes szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időtartamot, amely alatt az igazságügyi alkalmazott átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült”
„(3) A (2) bekezdés f)–g) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” „116. § (1) Az igazságügyi alkalmazott tizenharmadik havi illetményre jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény az igazságügyi alkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap szolgálati viszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén az igazságügyi alkalmazottnak járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt szolgálati viszonynak az időtartamát, amely után az igazságügyi alkalmazott a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(3) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott idő számításánál – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – nem vehető figyelembe a szolgálati viszony szünetelésének időtartama. (4) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – a) a keresőképtelenséget okozó betegség időtartamát,
b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság időtartamát, valamint
c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az igazságügyi alkalmazott átlagkereset-, illetve – a rendes szabadság kivételével – távollétidíj-fizetésben részesült
(5) A tizenharmadik havi illetmény összege az igazságügyi alkalmazott kinevezésében foglalt,
a) tárgyév december 1-jei illetményének összegével egyezik meg, illetve
b) a munkába lépés napján irányadó illetményének összegével egyezik meg, ha az igazságügyi alkalmazott tárgyév december 1-jét követően létesített szolgálati viszonyt.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig az igazságügyi alkalmazott számára ki kell fizetni.
(7) Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon az igazságügyi alkalmazott részére ki kell fizetni. Ez esetben – az (5) bekezdéstől eltérően – a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában irányadó illetmény összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt az igazságügyi alkalmazottól az Mt. 162. § (1)–(2) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)–(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor az igazságügyi alkalmazott részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni. (9) A (3)–(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető szünetelésnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. (10) E § alkalmazásában szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, a közszolgálati jogviszonyt, a közalkalmazotti, bírói szolgálati jogviszonyt, az ügyészségi szolgálati viszonyt, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, továbbá a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak szolgálati jogviszonyát is érteni kell.” „117. § (1) A 116. §-ban foglaltaktól eltérően a tizenharmadik havi illetmény, illetve időarányos része nem illeti meg az igazságügyi alkalmazottat, ha a) ellene fegyelmi eljárás, illetőleg büntetőeljárás folyik,
b) fegyelmi büntetés hatálya alatt áll,
c) szolgálati viszonyát a fegyelmi eljárás befejezése előtt egyoldalúan megszüntette,
d) szolgálati viszonyát jogellenesen megszüntette.
(2) A tizenharmadik havi illetmény, illetve időarányos része az igazságügyi alkalmazottat visszamenőleg illeti meg, ha fegyelmi, illetőleg büntetőjogi felelősségét nem állapították meg.”
„g) a tizenharmadik havi illetmény szolgálati viszonya megszűnése évében történő kifizetését, összegét, valamint a tizenharmadik havi illetményre jogosító időtartamot, illetve a kifizetés elmaradását; valamint
h) a szolgálati viszonya megszűnésének évében
ha) az egészségügyi szabadsága időtartamát,
hb) igénybe vett illetmény nélküli szabadsága időtartamát, valamint
hc) jogcímenként – az alap-, pótszabadság, az egészségügyi szabadság, a szülési szabadság és a munkaszüneti napok kivételével – minden olyan munkában nem töltött időtartamát, amely alatt az állomány tagja átlagkereset-, illetve távollétidíj-kifizetésben részesült.”
„(3) A (2) bekezdés g)–h) pontjainak alkalmazásában időtartamon az időtartam kezdő és befejező időpontjának naptárilag történő megjelölését kell érteni.” „119. § (1) Az állomány tagja egyhavi távolléti díjra (tizenharmadik havi illetmény) jogosult, ha a tárgyév teljes tartama alatt szolgálati viszonyban állt. A tizenharmadik havi illetmény az állomány tagját időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 90 nap szolgálati viszonnyal rendelkezik. (2) A tizenharmadik havi illetményre jogosító idő számítása során a tárgyévben fennállt szolgálati viszonyok időtartamát össze kell számítani. Összeszámítás esetén az állomány tagjának járó tizenharmadik havi illetmény összegének megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni annak a tárgyévben már megszűnt szolgálati jogviszonynak az időtartamát, amely után az állomány tagja a tizenharmadik havi illetményt időarányosan megkapta.
(4) Az (1)–(2) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál az alap-, pótszabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint – ha ezek együttes időtartama a 183 napot nem haladja meg – a) az egészségügyi szabadság időtartamát,
b) a 30 napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartamát, valamint
c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az állomány tagja átlagkereset-, illetve – az alap-, pótszabadság, az egészségügyi szabadság, valamint a szülési szabadság kivételével – távollétidíj-fizetésben részesült
(5) A tizenharmadik havi illetmény összege
a) a tárgyév december 1-jén irányadó távolléti díj összegével egyezik meg, illetve
b) a szolgálati viszony létesítésének napján irányadó távolléti díj összegével egyezik meg, ha az állomány tagja tárgyév december 1-jét követően létesített szolgálati viszonyt.
(6) A tizenharmadik havi illetményt a tárgyév decemberében, a hónap 20. napjáig az állomány tagja számára ki kell fizetni.
(7) Ha a szolgálati viszony év közben szűnik meg, a tizenharmadik havi illetmény időarányos részét az utolsó munkában töltött napon az állomány tagja részére ki kell fizetni. Ebben az esetben – az (5) bekezdéstől eltérően – a tizenharmadik havi illetmény mértékét a kifizetés esedékességekor irányadó távolléti díj összege alapján kell meghatározni. (8) Ha a tárgyévi jogszerző időszakot figyelembe véve megállapítható, hogy túlfizetés történt, akkor azt az állomány tagjától a 116. § (3) bekezdésének alkalmazásával vissza kell követelni. Amennyiben kevesebb jogszerző időt vettek figyelembe, mint ami az (1)–(4) bekezdés alapján megállapítható, akkor az állomány tagja részére a különbözetet a tárgyévet követő január 15-éig ki kell fizetni. (9) A (3)–(4) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető munkában nem töltött időnek a munkaszüneti nap miatt kiesett idő, illetőleg a heti pihenőnap (pihenőidő) miatti távollét. (10) E § alkalmazásában szolgálati viszonyon a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél fennálló munkaviszonyt, továbbá a Hjt. 2. § (31) bekezdése szerinti közszolgálati jogviszonyt is érteni kell.” „(9) A Gazdasági Versenyhivatallal közszolgálati jogviszonyban, valamint munkaviszonyban álló munkatársak minden naptári évben külön juttatásként két alkalommal, alkalmanként egyhavi illetményre jogosultak, amennyiben a kifizetés időpontjában a jogviszonyuk a Gazdasági Versenyhivatallal fennáll, és a tárgyfélévben tényleges munkavégzésük nem szünetelt. A külön juttatást két részletben, a tárgyfélévet követő hónap végéig kell kifizetni.”
„(1) A hivatásos nevelőszülő tizenharmadik havi díjra jogosult, ha a tárgyévben tizenkét hónap hivatásos nevelőszülői jogviszonnyal rendelkezik. A tizenharmadik havi díj a hivatásos nevelőszülőt időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább hathavi hivatásos nevelőszülői jogviszonnyal rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a hivatásos nevelőszülő nem jogosult tizenharmadik havi díjra, ha gyermeknevelési feladatait – szabadsága, betegsége vagy egyéb akadályoztatása miatt – a tárgyévben hat hónapnál hosszabb ideig nem látta el. (3) A tizenharmadik havi díj mértéke a tárgyév december havi hivatásos nevelőszülői díj összegével egyezik meg.”
Hatályba léptető rendelkezések
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 12. § (1) bekezdésében a „ ,valamint minden naptári évben külön juttatásként legalább egyhavi illetményére, jubileumi jutalomra pedig a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint jogosult” szövegrész helyébe a „ , valamint a munkáltatói jogkör gyakorlója és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter együttes javaslata alapján a miniszterelnök által meghatározott összegű jutalomra, illetve a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint jubileumi jutalomra jogosult” szöveg lép.
„(3) Az államtitkár és a szakállamtitkár számára céljuttatást és projekt-prémiumot a munkáltatói jogkör gyakorlója és a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter együttes javaslata alapján a miniszterelnök állapíthat meg.”
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
d) a Hszt. 108. § (1) bekezdésében a „külön juttatás” szövegrész helyébe az „a 2009. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatás” szövegrész lép,
e) a Hszt. 183. § (4) bekezdésében a „külön juttatást” szövegrész helyébe az „a 2009. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatást” szövegrész lép,
f) a Hjt. 118. § (1) bekezdésében a „külön juttatás” szövegrész helyébe az „a 2009. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatás” szövegrész lép,
g) a Hjt. 204. § (4) bekezdésében a „külön juttatást” szövegrész helyébe az „a 2009. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatást” szövegrész lép,
(6) 2010. január 1-jén lépnek hatályba a törvény
Hatályon kívül helyező rendelkezések
11. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
k) az egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló 2007. évi XXXIII. törvény.
(3) E törvény 2010. december 31-én hatályát veszti.
„(3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt a szabadságot, amelynek megszakítás nélküli tartama – az esedékesség évében történő megkezdése esetén – a következő évben jár le, és a következő évre átnyúló szabadságrész nem haladja meg az öt munkanapot. A munkáltató
a) kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig,
b) a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül
adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. E rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.”
„(4) A pályázati felhívást a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ (a továbbiakban: KSZK) internetes oldalán kell közzétenni. Emellett a pályázati felhívást, valamint a munkáltatónál közalkalmazotti jogviszony keretében pályázat nélkül betölthető munkakört és a kinevezés feltételeit (a továbbiakban: álláshirdetés)
a) ha a fenntartó önkormányzat, a székhelyén,
b) ha a fenntartó önkormányzati társulás, a társulásban részt vevő önkormányzatok székhelyén is, továbbá
c) a munkáltató a székhelye és telephelye szerinti településen
a helyben szokásos módon köteles közzétenni. Végrehajtási jogszabály hivatalos lapban vagy egyéb módon való közzétételt is előírhat. Ebben az esetben, továbbá az a)–c) pontban foglalt esetekben meg kell jelölni a pályázati felhívás KSZK honlapján való közzétételének időpontját. A pályázat benyújtásának a határideje a pályázati felhívásnak a KSZK honlapján való elsődleges közzétételétől számított tizenöt napnál – a munkáltató vezetésére kiírt pályázat esetén harminc napnál – rövidebb nem lehet. Álláshirdetés esetén e határidőket az a) pont alapján történő közzétételtől kell számítani.
a) a munkáltató vezetésére kiírt pályázat esetén a munkáltató vezetésére, fejlesztésére vonatkozó programját,
b) arról szóló nyilatkozatát, hogy a pályázati anyagában foglalt személyes adatainak a pályázati eljárással összefüggésben szükséges kezeléséhez hozzájárul,
c) a külön jogszabályban vagy a pályázatban előírt további követelmények igazolására vonatkozó okiratokat.
(6) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a 23. § (2) bekezdés szerinti magasabb vezetői munkakörre vagy megbízásra kiírt pályázat esetén a pályázót a pályázati határidő lejártát követő huszonegy napon belül a kinevezési, megbízási jogkör gyakorlója által létrehozott legalább háromtagú, a betöltendő munkakör feladatait érintően szakértelemmel rendelkező bizottság hallgatja meg, melynek nem lehet tagja – a helyi önkormányzati képviselő-testület tagja kivételével – a kinevezési, megbízási jogkör gyakorlója. A kinevezési, megbízási jogkör gyakorlója a bizottság írásba foglalt véleményét mérlegelve a pályázati határidő lejártát követő a) hatvan napon belül, vagy
b) első ülésén, ha e jogot testület gyakorolja,
dönt a közalkalmazotti jogviszony létesítéséről, illetve a vezetői megbízásról. Egyebekben a pályázat elbírálásának rendjét a munkáltató határozza meg.
(7) A benyújtott pályázat tartalma – törvény eltérő rendelkezése hiányában – csak a pályázó beleegyezésével közölhető harmadik személlyel. Sikertelen pályázat esetén a pályázó részére a pályázati anyagot vissza kell juttatni. Amennyiben a pályázó az általa benyújtott, személyes adatokat tartalmazó adathordozót a pályázat elbírálási határidejétől számított kilencven napon belül nem veszi át, azokat meg kell semmisíteni és személyes adatait törölni kell.”
„(1) Végkielégítés illeti meg a közalkalmazottat, ha közalkalmazotti jogviszonya
c) a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következtében vagy
„(3) Ha a közalkalmazottal ugyanazon munkáltató legalább két alkalommal határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyt létesít, és a korábbi közalkalmazotti jogviszony megszűnése, valamint az újabb közalkalmazotti jogviszony létesítésének időpontja között hat hónapnál hosszabb idő nem telt el, a közalkalmazott végkielégítésre jogosult, feltéve, hogy közalkalmazotti jogviszonya a 27. § (2) bekezdés szerinti eljárásban, a 30. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt okok alapján kerül megszüntetésre, vagy a 25. § (1) bekezdés a) pontja szerint szűnik meg. Kettőnél több határozott idejű közalkalmazotti jogviszony esetén a hat hónapnál hosszabb megszakítás előtt fennállt jogviszonyok időtartamát nem lehet figyelembe venni. A végkielégítésre való jogosultság megállapításakor a (6) bekezdést kell alkalmazni azzal, hogy az e bekezdés szerinti jogcímen megszűnt vagy megszüntetett határozott idejű jogviszonyok időtartamát kell összeszámítani. Ha az első mondatban szereplő okokra alapított megszüntetés vagy megszűnés alapján a közalkalmazott végkielégítésre vált jogosulttá, az azonos felek közötti újabb határozott idejű kinevezés esetén a végkielégítésre való jogosultság megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni azon közalkalmazotti jogviszonyok időtartamát, amelyekre tekintettel a korábbi végkielégítés kifizetése megtörtént.” „41. § (1) A közalkalmazott nem létesíthet munkavégzésre irányuló további jogviszonyt, ha az a közalkalmazotti jogviszonya alapján betöltött munkakörével összeférhetetlen. (2) A magasabb vezető, vezető, továbbá a pénzügyi kötelezettségvállalásra jogosult közalkalmazott munkakörével, vezető megbízásával összeférhetetlen
a) ha közeli hozzátartozójával [Mt. 139. § (2) bekezdés] irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne, b) gazdasági társaságban vezető tisztségviselői, felügyelőbizottsági tagság, kivéve, ha a gazdasági társaság önkormányzati, köztestületi többségi tulajdonban vagy tartósan állami tulajdonban van, vagy az állami tulajdonos különleges jogokat biztosító részvény alapján delegálja, továbbá, ha a társaságban az állami közvetlen vagy közvetett befolyás mértéke – a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezései alapján számítva – legalább ötven százalék. (3) A (2) bekezdés b) pontjától eltérően a kinevezett, illetve megbízott magasabb vezető és vezető az ott meghatározott feltételek esetén sem lehet vezető tisztségviselője a munkáltató tevékenységével azonos tevékenységet folytató vagy az intézménnyel gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak.” „57/A. § (1) Az 56. §-tól eltérően a magasabb vezető munkakörre kinevezett közalkalmazottat naptári évenként harmincöt, a vezetői munkakörre kinevezett közalkalmazottat harminc munkanap alapszabadság illeti meg. „81/A. § (1) A magasabb vezető a vezetői tevékenységének keretében gondatlanul okozott károkért teljes mértékben felel. (2) A magasabb vezető által a vezetői tevékenység keretében szándékosan okozott kárért, illetve a nem vezetői tevékenysége keretében okozott kár megtérítésével kapcsolatban az általános kárfelelősségi szabályok (Munka Törvénykönyve Harmadik rész, VIII. fejezet) az irányadóak azzal az eltéréssel, hogy gondatlan károkozás esetén a felelősség mértéke a vezető hathavi átlagkeresetéig terjedhet. (3) Ha a magasabb vezető a közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szünteti meg – a 35. § (1) bekezdésétől eltérően – hathavi átlagkeresetével felel.” „(5) A programban részt vevő foglalkoztatásra irányuló jogviszonyára a Ktv., a Kjt., illetőleg az Mt. rendelkezéseit – a díjazásra és egyéb juttatásokra, valamint az illetmény- és előmeneteli rendszerre vonatkozó szabályok kivételével – megfelelően alkalmazni kell. A programban részt vevőt a számára foglalkoztatásra irányuló jogviszonya alapján járó természetbeni étkezés vagy étkezési hozzájárulás, továbbá – ha a munkáltató a foglalkoztatottak részére egyébként ilyen juttatást biztosít – ruházati költségtérítés harminc százaléka illeti meg. A jubileumi jutalomra való jogosultság tekintetében a programban való részvétellel összefüggésben foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban töltött idő jogszerző időnek számít, a jubileumi jutalom összegét a (4) bekezdésben meghatározott juttatás alapulvételével kell megállapítani. A programban részt vevőt utazási költségeinek megtérítése címén a havonta munkában töltött munkanapokkal arányos juttatás illeti meg. Ahol a foglalkoztatási jogviszonyra vonatkozó szabályok távolléti díj, illetmény vagy azokon alapuló juttatás fizetését írják elő, a programban részt vevőt a (4) bekezdésben meghatározott juttatás illeti meg, melynek kifizetésére az illetmény kifizetésének szabályait kell megfelelően alkalmazni.” „(5) A programban részt vevő foglalkoztatásra irányuló jogviszonyára a Ktv., a Kjt., illetőleg az Mt. rendelkezéseit – a díjazásra és egyéb juttatásokra, valamint az illetmény- és előmeneteli rendszerre vonatkozó szabályok kivételével – megfelelően alkalmazni kell. A programban részt vevőt a számára foglalkoztatásra irányuló jogviszonya alapján járó természetbeni étkezés vagy étkezési hozzájárulás, továbbá – ha a munkáltató a foglalkoztatottak részére egyébként ilyen juttatást biztosít – ruházati költségtérítés harminc százaléka illeti meg. A jubileumi jutalomra való jogosultság tekintetében a programban való részvétellel összefüggésben foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban töltött idő jogszerző időnek számít, a jubileumi jutalom összegét a (4) bekezdésben meghatározott juttatás alapulvételével kell megállapítani. A programban részt vevő tizenharmadik havi juttatásra a (11) bekezdésben foglaltak szerint jogosult. A programban részt vevőt utazási költségeinek megtérítése címén a havonta munkában töltött munkanapokkal arányos juttatás illeti meg. Ahol a foglalkoztatási jogviszonyra vonatkozó szabályok távolléti díj, illetmény vagy azokon alapuló juttatás fizetését írják elő, a programban részt vevőt a (4) bekezdésben meghatározott juttatás illeti meg, melynek kifizetésére az illetmény kifizetésének szabályait kell megfelelően alkalmazni.” „(11) A tizenharmadik havi juttatás összege – ha a programban való részvétel a tárgyévben folyamatosan fennállt – a (4) bekezdésben foglalt juttatás egyhavi összegének harminc százalékával egyezik meg. A tizenharmadik havi juttatás a programban részt vevőt időarányosan illeti meg, amennyiben a tárgyévben legalább kilencven nap időtartamban vett részt a programban. Ha a programba való belépésre év közben került sor, a belépés időpontjáig járó tizenharmadik havi illetmény összegét hozzá kell számítani a tizenharmadik havi juttatáshoz. A tizenharmadik havi juttatást a tárgyév december hónap huszadik napjáig a programban részt vevő számára ki kell fizetni. Ha a jogviszony év közben szűnik meg, akkor a tizenharmadik havi juttatás időarányos részét az utolsó munkában töltött napon kell kifizetni a programban részt vevő részére.” „b) a 2006–2015. évekre vonatkozóan az éves költségvetési törvényben meghatározott forrás.”
„A 4. § (4)–(5), (8) és (9), valamint (11) bekezdése, valamint az 5. § (4) bekezdése szerinti juttatás – kivéve a ruházati költségtérítést – és munkáltatói közterhei összegét a munkáltató számára a központi költségvetés a (2) bekezdés alapján megtéríti, annak forrása:” e) a Hszt. 108. § (1) bekezdésében az „a 2009. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatás” szövegrész helyébe a „külön juttatás” szövegrész lép,
g) a Hszt. 183. § (4) bekezdésében az „a 2009. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatást” szövegrész helyébe a „külön juttatást” szövegrész lép,
i) a Hjt. 118. § (1) bekezdésében az „a 2009. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatás” szövegrész helyébe a „külön juttatás” szövegrész lép,
k) a Hjt. 204. § (4) bekezdésében az „a 2009. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti külön juttatást” szövegrész helyébe a „külön juttatást” szövegrész,
l) a Ksztv. 12. § (1) bekezdésében a „jubileumi jutalomra” szövegrész helyébe a „jubileumi jutalomra és tizenharmadik havi illetményre” szövegrész
„c) 21/A. §-ának (5) bekezdésében, 22. §-ának (4) és (5) bekezdésében, a 22/B. §-ának felvezető szövegében, 39. §-ának (4) bekezdésében, 54. §-ának (3) bekezdésében, 55. §-ában, 57. §-ának (3) és (4) bekezdésében, 61. §-ának (4) bekezdésében, 66. §-ának (4) bekezdésében, 71. §-ának (3) bekezdésében, 75. §-a (1) bekezdésében „a miniszter” szövegrész helyébe „végrehajtási rendelet” szöveg, d) 57. §-ának (2) bekezdésében a „magasabb vezető állású” szövegrész helyébe a „magasabb vezető megbízású” szövegrész, a „vezető állásút” szövegrész helyébe a „vezető megbízásút” szövegrész „(6) Ha a közalkalmazott magasabb vezetői, illetve vezetői megbízása e törvény erejénél fogva magasabb vezetői vagy vezetői munkakörré alakult át,
a) a határozatlan, illetve határozott idejű magasabb vezetői, illetve vezetői megbízást – a b) pontban foglaltak kivételével – határozatlan időre szóló magasabb vezetői vagy vezetői munkakörre szóló kinevezésnek kell tekinteni,
b) az a) pontban foglaltaktól eltérően, ha a vezetői feladatok határozott időre szóló ellátását törvény írja elő, a magasabb vezetői, illetve vezetői megbízást az annak lejártáig tartó határozott idejű magasabb vezetői vagy vezetői munkakörre szóló kinevezésnek kell tekinteni azzal, hogy a határozott idő lejárta előtt a közalkalmazott kérelmére a 30/A. § megfelelő alkalmazásával másik munkakört kell felajánlani. Ha nincs felajánlható munkakör, vagy a közalkalmazott a felajánlott munkakört elutasítja, a határozott idő lejártakor a közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltatónak ezen okra hivatkozással felmentéssel meg kell szüntetnie, és a munkakör elutasítása esetén megfelelően alkalmazni kell a 37. § (9) bekezdését, (7) 2009. január 1-jétől 2009. december 31-ig a Kjt. 66/A. §-át és 3. számú mellékletét azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a kinevezett vezető garantált illetménye az ezek által meghatározott összeg kilencven százaléka. A 2009. január 1-jétől a magasabb vezető vagy vezető munkakört betöltő közalkalmazott illetményként legalább a 2008. december 31-én irányadó illetményének, valamint a Kjt. 70–71., valamint 74. és 75. §-a alapján irányadó rendszeres illetménypótlékainak együttes összegére jogosult, ha ez magasabb, mint a Kjt. 66/A. §-a és 3. sz. melléklete alapján meghatározott összeg kilencven százaléka. Ha a vezető a Kjt. 72. §-ában szabályozott pótlékra volt jogosult, azt az illetmény összegébe nem kell beszámítani, és arra az átalakulást követően is önálló jogcímen jogosult.” (16) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
13. § A 2008. évre járó tizenharmadik havi illetmény, munkabér, díj, külön juttatás, tiszteletdíj összegének megállapítására, kifizetésére és elszámolására a jogviszonytól függően az Mt., a Ktv., a Kjt., az Üsztv., a Hszt., az Iasz., a Hjt., a Tpvt., a Gyvt., illetve a Ksztv. 2008. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.”
