9/2008. (III. 21.) GKM rendelet

a belvízi utakon közlekedő úszólétesítmények hajózásra alkalmassága és megfelelősége feltételeiről, az üzemképesség vizsgálatáról és tanúsításáról szóló 13/2001. (IV. 10.) KöViM rendelet módosításáról¹

2008.07.02.

A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 88. § (2) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a gazdasági és közlekedési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 163/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § e) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1–12. §²

13. § (1) Ez a rendelet 2008. július 1-jén lép hatályba, és 2009. január 1-jén hatályát veszti.

(2) Az 1–12. § és a 13. § (3) bekezdés a rendelet hatálybalépését követő napon hatályát veszti.

(3)³

(4) A nemzetközi forgalomban részt vevő belvízi nagyhajókra a közösségi hajóbizonyítványt a hajózási hatóság kérelemre a hajóbizonyítvány érvényességének lejártakor, de legkésőbb 2008. december 31-ig, a kizárólag belföldi forgalomban részt vevő belvízi nagyhajókra pedig kérelemre, a hajóbizonyítvány érvényességének lejártakor állítja ki.

14. § Ez a rendelet a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) az Európai Parlament és a Tanács 2006/87/EK irányelve (2006. december 12.) a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról és a 82/714/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről,

b) az Európai Parlament és a Tanács 2006/137/EK irányelve (2006. december 18.) a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló 2006/87/EK irányelv módosításáról.

1. melléklet a 9/2008. (III. 21.) GKM rendelethez

[1. melléklet a 13/2001. (IV. 10.) KöViM rendelethez]

A FÖLDRAJZILAG AZ 1., 2., 3. ÉS 4. HAJÓZÁSI ZÓNÁBA TARTOZÓ KÖZÖSSÉGI BELVÍZI UTAK JEGYZÉKE

I. FEJEZET

1. zóna

NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG

Ems

A régi Greetsiel világítótornyot az eemshaveni kikötői bejárat nyugati kikötőgátjával összekötő vonaltól kifelé az északi szélesség 53° 30′ és a keleti hosszúság 6° 45′-ig, azaz kissé kifelé a szárazáru-szállító hajók átrakási helyétől az Alte Emsen [1]

LENGYEL KÖZTÁRSASÁG

A Pomorska-öböl Rugen-szigeti Nord Perdet és a Niechorze világítótornyot összekötő vonaltól délre eső része

A Gdanski-öböl Hel világítótornyot és Baltijsk kikötőjének bejárati bójáját összekötő vonaltól délre eső része

NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA

SKÓCIA

Blue Mull Sound | Gutcher és Belmont között |

Yell Sound | Tofts Voe és Ulsta között |

Sullom Voe | A Gluss-sziget északkeleti pontjától Calback Ness északi pontjáig egy vonalon belül |

Dales Voe | Télen: Kebister Ness északi fokától Breiwick partjáig egy vonalon belül a nyugati 1° 10,8′ hosszúsági foknál |

Dales Voe | Nyáron: mint Lerwicknél |

Lerwick | Télen: északról Scottle Holmtól Scarfi Taing on Bressayig egy vonallal, és délről a Twageos-fok világítótoronytól Whalpa Taing on Bressayig egy vonallal határolt területen belül

Lerwick | Nyáron: északról Brim Nesstől Inner Score északkeleti csücskéig egy vonallal, és délről Ness of Sound déli végétől Kirkabisternessig egy vonallal határolt területen belül |

Kirkwall | Kirkwall és Rousay között, a Point of Graand (Egilsay) és Galt Ness (Shapinsay) vagy Head of Work (szárazföld) közötti vonaltól nem keletre Helliar Holm jelzőfényein keresztül Shapinsay partjáig; az Eynhallow-sziget délkeleti csücskétől nem északnyugatra, nem a tenger felé és egy vonal felé Rousay partján az északi szélesség 59° 10,5′ és a nyugati hosszúság 002° 57,1′, valamint Egilsay partján az északi szélesség 59° 10,0′ és a nyugati hosszúság 002° 56,4′-nél |

Stromness | Scapáig, de nem Scapa Flow-n kívül |

Scapa Flow | A Point of Clettstől Hoy szigetén át a Fara szigetén levő Thomson's Hill háromszögelési pontig, majd innen a Flotta szigetén levő Gibraltar kikötőgátig húzott vonallal határolt területen belül; a St Vincent kikötőgáttól Flotta szigetén át Calf of Flotta legnyugatibb pontjáig; Calf of Flotta legkeletibb pontjától a South Ronaldsay-szigeten levő Needle Pointig, valamint Ness on Mainland Nesstől a Graemsay-szigeten levő Point of Oxan világítótoronyig és innen a Hoy-szigeten levő Bu-fokig; és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Balnakiel-öböl | Eilean Dubh és A'Chleit között |

Cromarty Firth | Észak-Sutortól Nairn Breakwaterig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Inverness | Észak-Sutortól Nairn Breakwaterig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Tay folyó – Dundee | A Broughty kastélytól Tayportig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Firth of Forth és a Forth folyó | Kirkcaldytől a Portobello folyóig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Solway Firth | A legdélebbi foktól Sillothig egy vonalon belül |

Loch Ryan | Finnart's-foktól Milleur-fokig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Clyde folyó | Külső határ: egy vonal Skipnesstől Garroch Headtől egy mérföldre délre egy pontig, majd innen Farland Headig Belső határ télen: egy vonal a Cloch világítótoronytól Dunoon kikötőig Belső határ nyáron: egy vonal Bogany-foktól, Bute-sziget, a Skelmorlie kastélyig és egy vonal Ardlamont-foktól az Ettrick-öböl legdélibb széléig a Kyles of Bute öbölön belül

Megjegyzés: A fenti belső nyári határ június 5. és szeptember 5. között (mindkét napot beleértve) kiterjesztésre kerül egy vonallal, a Skelmorlie kastélynál levő Ayrshire parttól két mérföldre egy pont és a Tomond End, Cumbrae között, valamint egy vonallal Portachur-fok, Cumbrae és Inner Brigurd-fok, Ayrshire között |

Oban | Északról Dunollie-fok fényétől Ard na Chruidhig egy vonallal, és délről Rudha Seanachtől Ard na Cuile-ig egy vonallal határolt területen belül |

Kyle of Lochalsh | A Loch Alshen keresztül a Loch Duich csúcsáig |

Loch Gairloch | Télen: nincs | | Nyáron: A Rubha na Moine-tól Eilan Horrisdale-ig, majd Rubha nan Eanntag-ig vezető vonaltól délre |

ÉSZAK-ÍRORSZÁG

Belfast Lough | Télen: nincs | | Nyáron: Carrickfergustól Bangorig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Loch Neagh | A parttól 2 mérföldnél nagyobb távolságra |

ANGLIA KELETI PARTJA

Humber folyó | Télen: New Hollandtól Paullig egy vonalon belül | | Nyáron: A Cleethorpes mólótól Patrington Church-ig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

WALES ÉS ANGLIA NYUGATI PARTJA

Severn folyó | Télen: Blacknore-foktól Caldicot Pillig, Porstkewett, egy vonalon belül | | Nyáron: Barry dokk kikötőgáttól Steepholmig, majd innen Brean Down-ig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Wye folyó | Télen: Blackmore-foktól Caldicot Pillig, Porstkewett, egy vonalon belül | | Nyáron: Barry dokk kikötőgáttól Steepholmig, majd innen Brean Downig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Newport | Télen: nincs | | Nyáron: Barry dokk kikötőgáttól Steepholmig, majd innen Brean Downig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Cardiff | Télen: nincs | | Nyáron: Barry dokk kikötőgáttól Steepholm-ig, majd innen Brean Down-ig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Barry | Télen: nincs | | Nyáron: Barry dokk kikötőgáttól Steepholmig, majd innen Brean Downig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Swansea | A kikötőgátak tenger felőli végét összekötő vonalon belül |

Menai-szoros | A Menai-szoroson belül a Llanddwyn-szigeti jelzőfényt Dinas Dinlleu-vel összekötő vonaltól és a Puffin-sziget déli végét Trwyn Du-fokkal és a llanfairfechani vasútállomással összekötő vonalaktól, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Dee folyó | Télen: a Hilbre-foktól az Air-fokig egy vonalon belül | | Nyáron: a Formby-foktól az Air-fokig egy vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Mersey folyó | Télen: nincs | | Nyáron: a Formby-fok és az Air-fok közötti vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Preston és Southport | a Southport és Blackpool közötti vonalon belül a partokon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Fleetwood | Télen: nincs | | Nyáron: a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Lune folyó | Télen: nincs | | Nyáron: a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Heysham | Télen: nincs | | Nyáron: a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belül |

Morecambe | Télen: nincs | | Nyáron: a Rossal-fok és Humphrey Head közötti vonalon belültől |

Workington | a legdélebbi fok és Silloth közötti vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

ANGLIA DÉLI RÉSZE

Colne–Colchester folyó | Télen: a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül | | Nyáron: a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül |

Blackwater folyó | Télen: a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül | | Nyáron: a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Crouch folyó és Roach folyó | Télen: a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül | | Nyáron: a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Temze és mellékfolyói | Télen: a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül | | Nyáron: a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Medway folyó és Swale folyó | Télen: a Colne-fok és Whitstable közötti vonalon belül | | Nyáron: a Clacton kikötőgát és Reculvers közötti vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Chichester | A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Langstone kikötő | A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Portsmouth | A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Bembridge, Wight-sziget | A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Cowes, Wight-sziget | A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Southampton | A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Beaulieu folyó | A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Keyhaven tó | A Wight-szigeten belül keletre a west-witteringi templomtorony és a bembridge-i Trinity templom között húzódó vonal, nyugatra pedig a Needles és Hurst-fok között húzódó vonallal határolt területen belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Weymouth | A Portland kikötőn belül, és a Wey folyó és a Portland kikötő között |

Plymouth | a Cawsand és Breakwater és Staddon közötti vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Falmouth | Télen: a St. Anthony Head és Rosemullion közötti vonalon belül | | Nyáron: a St.Anthony Head és Nare-fok közötti vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Camel folyó | A Stepper-fok és Trebetherick-fok közötti vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Bridgewater | A zátonyon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

Avon folyó (Avon) | Télen: a Blacknore-fok és Caldicot Pill, Porstkewett közötti vonalon belül | | Nyáron: a Barry kikötőgát és Steepholm, majd innen Brean Down közötti vonalon belül, és a 2. zónájú vizektől a tenger felé |

2. zóna

CSEH KÖZTÁRSASÁG

Lipno tavi gát

NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG

Ems | Az Emsen keresztül a Papenburg kikötő bejáratához közel a diemeni szivattyútelep és a Halténél levő töltés eleje között húzódó vonaltól egészen a régi Greetsiel világítótornyot és az eemshaveni kikötő bejáratát összekötő vonalig |

Jade | A Schillig jelzőfényt a lanwardeni templomtoronnyal összekötő vonalon belül |

Weser | A brémai vasúti híd északnyugati szélétől egészen a langwardeni és a cappeli templomtornyot összekötő vonalig, beleértve a Westergate, Rekumer Loch, Rechter Nebenarm és Schweiburg oldalágakat |

Elba | A hamburgi kikötő alsó határától egészen a döse-i irányfényt és a Friedrichskoog töltés (Dieksand) nyugati szélét összekötő vonalig, beleértve a Nebenelbe és az Este, a Lühe, a Schwinge, az Oste, a Pinnau, a Krückau és a Stör mellékfolyóit (minden esetben a torkolattól a duzzasztógátig) |

Meldorfer Bucht | A Friedrichskoog töltés (Dieksand) nyugati szélét és a büsumi kikötő nyugati végét összekötő vonalon belül |

Eider | A Gieselau-csatornától az Eider duzzasztógátig |

Flensburger Förde | A Kegnäs világítótornyot és Birknackot összekötő vonalon belül |

Schlei | A schleimündei kikötő végei közötti vonalon belül |

Eckernförder Bucht | A Boknis-Ecket és a szárazföld Dänisch Nienhofnál levő északkeleti pontját összekötő vonalon belül |

Kieler Förde | A Bülk világítótornyot a Laboe tengerészeti emlékművel összekötő vonalon belül |

Nord-Ostsee-Kanal (Kiel csatorna) | A brunsbütteli kikötőgát végpontjait összekötő vonaltól a Kiel-Holtenaunál levő bejárati fényeket, a Schirnauer See-t, a Bergstedter See-t, az Andorfer See-t, az Obereidersee-t az Enge-vel, a Flemhuder See-vel és az Achterwehrer csatornával összekötő vonalig |

Trave | A lübecki nyitható vasúti híd északnyugati szélétől és a Holstenbrücke (Stadttrave) északi szélétől egészen a travemündei kikötőgát belső déli és külső északi végpontját összekötő vonalig, beleértve a Pötenitzer Wieket, a Dassower See-t és az Altarment a Teerhof-szigetnél |

Leda | A Leernél levő tengeri zsilip külső kikötője bejáratától a torkolatig |

Oste | A bremervördei malom gátjának északkeleti szélétől az Oste duzzasztógátjáig

Pinnau | A pinnebergi vasúti híd délnyugati szélétől a Pinnau duzzasztógátjáig |

Krückau | Az elmshorni Wedenkamptól és az ide vezető híd délnyugati szélétől a Krückau duzzasztógátjáig |

Stör | A Rensing árapályszintmérőtől a Stör duzzasztógátjáig |

Freiburger Hafenpriel | A Freiburg an der Elbe zsilip keleti szélétől egészen a torkolatig |

Wismarbucht, Kirchsee, Breitling, Salzhaff és Wismar kikötői terület | A tenger felé egészen a Hoher Wieschendorf Huk és a Timmendorf jelzőfény közötti vonalig, és a Poel-szigeti Gollwitz jelzőfényt a Wustow-félsziget déli pontját összekötő vonalig |

Warnow, valamint a Breitling és mellékágai | Lefelé a Mühlendammon a rostocki Geinitzbrücke északi szélétől a tenger felé egészen a warnemündei nyugati és keleti kikötőgát északi pontjait összekötő vonalig |

A szárazföld és a Darß és Zingst félsziget által körbezárt vizek, valamint a Hiddensee- és Rügen-sziget (beleértve a Stralsund kikötői területet) | A tenger felé kiterjedve az alábbiak között a Zingst-félsziget és Bock szigete: egészen az északi szélesség 54° 26′ 42″-ig Bock és Hiddensee szigete: egészen a Bock-sziget északi pontját a Hiddensee-sziget déli pontjával összekötő vonalig Hiddensee szigete és Rügen szigete (Bug): egészen a Neubessin délkeleti pontját és Buger Hakent összekötő vonalig |

Greifswalder Bodden és Greifswald kikötői terület, beleértve a Rycket | A tenger felé egészen a Thiessower Haken (Südperd) keleti pontjától a Ruden-sziget keleti pontjáig húzódó vonalig, és innen az Usedom-sziget északi pontjáig (északi szélesség 54° 10′ 37″, keleti hosszúság 13° 47′ 51″) |

A szárazföld és a Usedom-sziget által közrezárt vizek (a Peenestrom, beleértve a Wolgast kikötői területet és az Achterwassert és a Stettiner Haffot) | Kelet felé egészen a Lengyel Köztársaság határáig a Stettiner Haffban |

Megjegyzés: Azon hajók esetében, amelyek honi kikötője másik tagállamban van, az 1960. április 8-i Ems–Dollart-szerződés 32. cikkét kell figyelembe venni (BGBl. 1963 II, 602. o.).

FRANCIA KÖZTÁRSASÁG

Dordogne | A Libourne-ban levő kőhídtól a torkolatig |

Garonne és Gironde | A Bordeaux-ban levő kőhídtól a torkolatig |

Loire | A Haudaudine-hídtól a Madeleine-mellékágon át a torkolatig, és a Pirmil-hídtól a Pirmil-mellékágon át |

Rhône | Az Arles-ban levő Trinquetaille-hídtól, és azon túl Marseille irányában |

Szajna | A Rouenban levő Jeanne-d'Arc-hídtól a torkolatig |

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

Balaton

HOLLAND KIRÁLYSÁG

Dollard

Eems

Waddenzee: beleértve az összekötőket az Északi-tengerrel

Ijsselmeer: beleértve a Markermeert és az Ijmeert, de a Gouwzee nem

Nieuwe Waterweg és a Scheur

Calandkanaal nyugatra a Benelux kikötőtől

Hollands Diep

Breeddiep, Beerkanaal és kapcsolódó kikötői

Haringvliet és Vuile Gat: beleértve egyrészről a Goeree-Overflakkee, másrészről a Voorne-Putten és Hoeksche Waard közötti vízi utakat

Hellegat

Volkerak

Krammer

Grevelingenmeer és Brouwerschavensche Gat: beleértve a Schouwen-Duiveland és Goeree-Overflakkee közötti vízi utakat

Keten, Mastgat, Zijpe, Krabbenkreek, Eastern Scheldt és Roompot: beleértve egyrészről a Walcheren, Noord-Beveland és Zuid-Beveland, másrészről pedig a Schouwen-Duiveland és Tholen közötti vízi utakat; nem tartozik ide a Scheldt-Rajna csatorna

Scheldt és Nyugat-Scheldt, valamint tengeri torkolata: beleértve egyrészről a Zeeland Flanders, másrészről pedig a Walcheren és Zuid-Beveland közötti vízi utakat; de nem tartozik ide a Scheldt-Rajna csatorna

LENGYEL KÖZTÁRSASÁG

Szczecini lagúna

Kamień-lagúna

Wisła-lagúna

Puck-öböl

Włocławski víztározó

Śniardwy tó

Niegocin tó

Mamry tó

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

SKÓCIA

Scapa Flow | A Flotta szigetén levő Wharth-tól a dél-Wallson levő Martello toronyig húzott és a Hoy szigetén levő Point Clettstől a Fara szigetén levő Thomson's háromszögelési pontig, majd innen a Flotta-szigeti Gibraltar kikötőgátig húzott vonallal határolt területen belül |

Kyle of Durness | Eilean Dubhtól délre |

Cromarty Firth | Az észak-Sutor és dél-Sutor közötti vonalon belül |

Inverness | A Fort George és Chanonry-fok közötti vonalon belül |

Findhorn-öböl | A földnyelven belül |

Aberdeen | A déli kikötőgát és az Abercromby kikötőgát közötti vonalon belül |

Montrose-medence | Nyugatra attól a vonaltól, amely a Scurdie Ness világítótoronynál levő kikötői bejáraton át észak–dél irányban fut |

Tay folyó–Dundee | A dundee-i árapálymedence (halasdokk) és Craig Head, Kelet-Newport közötti vonalon belül |

Firth of Forth és a Forth folyó | A Firth of Forthon belül, de nem keletre a Forth vasúti hídtól |

Dumfries | Az Airds-fok és Scar-fok közötti vonalon belül |

Loch Ryan | A Cairn-fok és Kircolm-fok közötti vonalon belül |

Ayr kikötő | A homokpadon belül |

Clyde | Az 1. zónájú vizek felett |

Kyles of Bute | Colintraive és Rhubodach között |

Campbeltown kikötő | A Macringan's-fok és Ottercharach-fok közötti vonalon belül |

Loch Etive | A Loch Etive-n belül a Lora vízesés felett |

Loch Leven | A Ballachulishnál levő híd felett |

Loch Linnhe | A Corran-fok jelzőfénytől északra |

Loch Eil | Az egész tó |

Kaledóniai-csatorna | Lochs Lochy, Oich és Ness |

Kyle of Lochalsh | Kyle Akinon belül, nem nyugatra az Eilean Ban jelzőfénytől vagy keletre Eileanan Dubhától |

Loch Carron | Stromemore és a Strome komp között |

Loch Broom, Ullapool | Az Ullapool-fok jelzőfény és Aultnaharrie közötti vonalon belül |

Kylesku | A Loch Cairnbawnon keresztül Garbh legkeletibb pontja közötti területen Eilean és Eilean na Rainich legnyugatibb pontja |

Stornoway kikötő | Az Arnish-fok és Sandwick-öböl világítótorony közötti vonalon belül, északnyugati oldal |

The Sound of Scalpay | Berry Cove-tól (Scalpay) nem keletre és Croc a Lointól (Harris) nem nyugatra |

Északi kikötő, Scalpay és Tarbert kikötő | A Harris-sziget partjától egy mérföldön belül |

Loch Awe | Az egész tó |

Loch Katrine | Az egész tó |

Loch Lomond | Az egész tó |

Loch Tay | Az egész tó |

Loch Loyal | Az egész tó |

Loch Hope | Az egész tó |

Loch Shin | Az egész tó |

Loch Assynt | Az egész tó |

Loch Glascarnoch | Az egész tó |

Loch Fannich | Az egész tó |

Loch Maree | Az egész tó |

Loch Gairloch | Az egész tó |

Loch Monar | Az egész tó |

Loch Mullardach | Az egész tó |

Loch Cluanie | Az egész tó |

Loch Loyne | Az egész tó |

Loch Garry | Az egész tó |

Loch Quoich | Az egész tó |

Loch Arkaig | Az egész tó |

Loch Morar | Az egész tó |

Loch Shiel | Az egész tó |

Loch Earn | Az egész tó |

Loch Rannoch | Az egész tó |

Loch Tummel | Az egész tó |

Loch Ericht | Az egész tó |

Loch Fionn | Az egész tó |

Loch Glass | Az egész tó |

Loch Rimsdale/nan Clar | Az egész tó |

ÉSZAK-ÍRORSZÁG

Strangford Lough | A Cloghy-fok és Dogtail-fok közötti vonalon belül |

Belfast Lough | A Holywood és Macedon-fok közötti vonalon belül |

Larne | A Larne kikötőgát és a Magee-szigeten levő kompkikötő közötti vonalon belül |

Bann folyó | A Seaward végétől a Toome híd kikötőgátig |

Lough Erne | Felső- és Alsó-Lough Erne |

Lough Neagh | A parttól 2 mérföldön belül |

ANGLIA KELETI PARTJA

Berwick | A kikötőgátakon belül |

Warkworth | A kikötőgátakon belül |

Blyth | A kikötőgát külső végpontjain belül |

Tyne folyó | Dunston Staithes a Tyne kikötőgát végéig |

Wear folyó | Fatfield a Sunderland kikötőgát végéig |

Seaham | A kikötőgátakon belül |

Hartlepool | A Middleton kikötőgát és Old Pier Head közötti vonalon belül a kikötőgát északi végét a déli végével összekötő vonalon belül |

Tees folyó | A Government hullámtörőgáttól nyugatra a Tees duzzasztógátjáig nyúló vonalon belül |

Whitby | A Whitby kikötőgát végpontjain belül |

Humber folyó | Az észak-Ferriby és dél-Ferriby közötti vonalon belül |

Grimsby dokk | Az árapálymedence nyugati kikötőgátja és az észak-quayi halasdokk keleti kikötőgátja közötti vonalon belül |

Boston | A New Cuton belül |

Dutch folyó | Az egész csatorna |

Hull folyó | Beverley Beck a Humber folyóig |

Kielder Water | Az egész tó |

Ouse folyó | A Naburn zsilip alatt |

Trent folyó | A Cromwell zsilip alatt |

Wharfe folyó | Az Ouse folyóval való összefolyástól Tadcaster Bridge-ig |

Scarborough | A Scarborough kikötőgát végpontjain belül |

WALES ÉS ANGLIA NYUGATI PARTJA

Severn folyó | A Sharpness-foktól (északi szélesség 51° 43,4′) nyugatra Llanthonyig és Maisemore Weirsig futó vonaltól északra, és a 3. zónájú vizektől a tenger felé |

Wye folyó | Chepstow-nál, az északi szélesség 51° 38,0′-től északra Monmouth-ig |

Newport | A Fifoot-fokon áthaladó távvezetékektől északra |

Cardiff | A déli hullámtörőgát és Penarth Head közötti vonalon belül. A közrezárt vizek a Cardiff-öböl duzzasztógátjától nyugatra |

Barry | A kikötőgátak tenger felőli végpontjai közötti vonalon belül |

Talbot kikötő | Az Afran folyó kikötőgátjainak tenger felőli végpontjait összekötő vonalon belül, a közrezárt dokkokon kívül |

Neath | A Baglan-öböl tartályhajó hullámtörőgát tenger felőli végpontjától északra futó vonalon belül (északi szélesség 51° 37,2′, nyugati hosszúság 3° 50,5′) |

Llanelli és Burry kikötő | A Burry kikötő nyugati kikötőgátját a Whiteford-fokkal összekötő vonallal határolt területen belül |

Milford Haven | A Dél-Hook-fok és a Thorn-fok közötti vonalon belül |

Fishguard | Az északi és keleti kikötőgátak tenger felőli végpontjait összekötő vonalon belül |

Cardigan | A Pen-Yr-Ergydnél levő tengerszoroson belül |

Aberystwyth | A kikötőgátak tenger felőli végpontjain belül |

Aberdyfi | Az Aberdyfi vasútállomás és a Twyni Bach jelzőfény közötti vonalon belül |

Barmouth | A Barmouth vasútállomás és Penrhyn-fok közötti vonalon belül |

Portmadoc | A Harlech-fok és Graig Ddu közötti vonalon belül |

Holyhead | A fő kikötőgáttal határolt területen belül, és a Brynglas-fok kikötőgát végétől a Towyn-öbölig húzott vonalon belül |

Menai-szoros | A Menai-szoroson belül, az Aber Menai-fokot a Belan-fokkal összekötő vonal és a Beaumaris kikötőgátat a Pen-y-Coed-fokkal összekötő vonal között |

Conway | A Mussel Hill és a Tremlyd-fok közötti vonalon belül |

Llandudno | A kikötőgáton belül |

Rhyl | A kikötőgáton belül |

Dee folyó | Connah's Quay felett a Barrelwell Hill vízkiemelő pontig |

Mersey folyó | A Rock világítótorony és a Seaforth-dokk északnyugati része közötti vonalon belül, de a többi dokk kizárásával |

Preston és Southport | A Lytham és Southport közötti vonalon belül, és a Preston dokkokon belül |

Fleetwood | Az alsó fénysor és Knott közötti vonalon belül |

Lune folyó | A Sunderland-fok és Chapel Hill közötti vonalon belül a Glasson dokkig, és még a dokk is |

Barrow | A Haws-fokot, a Walney-szigetet a Roa-sziget sólyával összekötő vonalon belül |

Whitehaven | A kikötőgáton belül |

Workington | A kikötőgáton belül |

Maryport | A kikötőgáton belül |

Carlisle | A Point Carlisle és Torduff közötti vonalon belül |

Coniston Water | Az egész tó |

Derwentwater | Az egész tó |

Ullswater | Az egész tó |

Windermere | Az egész tó |

ANGLIA DÉLI RÉSZE

Blakeney és Morston kikötő és megközelítő útvonalai | A Blakeney-foktól délre a Stiffkey folyó bejáratáig húzódó vonaltól keletre |

Orwell folyó és Stour folyó | Az Orwell folyó a Blackmanshead kikötőgát és Landguard-fok közötti vonalon belül, és a 3. zónájú vizektől a tenger felé |

Blackwater folyó | Valamennyi vízi út a Mersea-sziget legdélnyugatibb végétől a Sales-fokig húzódó vonalon belül |

Crouch folyó és Roach folyó | A Crouch folyó a Holliwell-fok és a Foulness-fok közötti vonalon belül, beleértve a Roach folyót is |

Temze és mellékfolyói | A Temze a Denton Wharf kikötőgát legkeletibb pontján keresztül észak–dél irányban húzott vonal felett, Gravesend a Teddington zsilipig |

Medway folyó és a Swale | A Medway folyó a Garrison-foktól a Grain toronyig, az Allington zsilipig húzott vonaltól; és a Swale Whitstable-től a Medwayig |

Stour folyó (Kent) | A Stour folyó a Flagstaff Reachnél levő kiszállóhely torkolata felett |

Doveri kikötő | A kikötő keleti és nyugati bejárata között húzódó vonalon belül |

Rother folyó | A Rother folyó a camberi árapály-jelző állomás felett a Scots Float zsilipig és a Brede folyón levő bejárati zsilipig |

Adur folyó és Southwick-csatorna | A Shoreham kikötő bejáratán keresztül a Soutwick-csatorna zsilipig, és Tarmac Wharf nyugati végéig húzott vonalon belül |

Arun folyó | Az Arun folyó a Littlehampton kikötőgát felett Littlehampton Marináig |

Ouse folyó (Sussex) Newhaven | Az Ouse folyó a Newhaven kikötő bejáratának kikötőgátjain keresztül az északi rakpart északi végéig húzott vonaltól |

Brighton | Brighton Marina külső kikötő a nyugati rakpart déli végétől a déli rakpart északi végéig húzott vonalon belül |

Chichester | Az Eastoke-pont és a nyugat-witteringi templomtorony közötti vonalon belül, és a 3. zónájú vizektől a tenger felé |

Langstone kikötő | Az Eastney-fok és a Gunner-fok közötti vonalon belül |

Portsmouth | A kikötő port blockhouse-i bejáratán keresztül a kerek toronyig húzott vonalon belül |

Bembridge, Wight-sziget | A Brading kikötőn belül |

Cowes, Wight-sziget | A Medina folyó a keleti parti kikötőgát jelzőfényétől a nyugati parti House jelzőfényig húzott vonalon belül |

Southampton | A Calshot vár és a Hook jelzőfény közötti vonalon belül |

Beaulieu folyó | A Beaulieu folyón belül nem keletre az Inchmery House-on keresztül húzott észak–déli vonaltól |

Keyhaven tó | A Hurst-fok alsó jelzőfényeitől a keyhaveni mocsarakig északra húzott vonalon belül |

Christchurch | A Run |

Poole | A Chain komp útvonala a Sandbanks és Dél-Haven-fok közötti vonalon belül |

Exeter | A Warren-fok és a Checkstone szirttel szemben levő parti mentőcsónak-állomás közötti kelet–nyugati irányban húzódó vonalon belül |

Teignmouth | A kikötőn belül |

Dart folyó | A Kettle-fok és a Battery-fok közötti vonalon belül |

Salcombe folyó | A Splat-fok és a Limebury-fok közötti vonalon belül |

Plymouth | A Mount Batten kikötőgáttól a Drake-szigeten keresztül a Raveness-fokig húzott vonalon belül. A Yealm folyó a Warren-fok és a Misery-fok közötti vonalon belül |

Fowey | A kikötőn belül |

Falmouth | A St. Anthony Head és a Pendennis-fok közötti vonalon belül |

Camel folyó | A Gun-fok és Brea Hill közötti vonalon belül |

Taw és Torridge folyó | A Crow-fokon levő világítótoronytól a Skern-foknál levő partig húzódó 200° vonalon belül |

Bridgewater | A Stert-foktól keletre futó vonaltól délre (északi szélesség 51° 13,0′) |

Avon folyó (Avon) | A Wharf-fok Avonmouth kikötőgátja és a Netham gát közötti vonalon belül |

II. FEJEZET

3. zóna

BELGA KIRÁLYSÁG

Maritime Scheldt (az antwerpeni nyílt horgonyzóhelytől lefelé)

CSEH KÖZTÁRSASÁG

Labe: az Ústí nad Labem-Střekov zsiliptől a Lovosice zsilipig

Duzzasztógáttavak: Baška, Brněnská (Kníničky), Horka (Stráž pod Ralskem), Hracholusky, Jesenice, Nechranice, Olešná, Orlík, Pastviny, Plumov, Rozkoš, Seč, Skalka, Slapy, Těrlicko, Žermanice

Máchovo tó

Velké Žernoseky vízterület

Mesterséges tavak: Oleksovice, Svět, Velké Dářko

Kavicsbányatavak: Dolní Benešov, Ostrožná Nová Ves a Tovačov

NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG

Duna | Kelheimtől (2414,72 fkm) a német–osztrák határig |

Rajna | A német–svájci határtól a német–holland határig |

Elba | Az Elba-Seiten csatorna torkolatától a hamburgi kikötő alsó határáig |

Müritz

FRANCIA KÖZTÁRSASÁG

Rajna

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

Duna: 1812 fkm – 1433 fkm

Mosoni-Duna: 14 fkm – 0 fkm

Szentendrei-Duna: 32 fkm – 0 fkm

Ráckevei-Duna: 58 fkm – 0 fkm

Tisza: 685 fkm – 160 fkm

Dráva: 198 fkm – 70 fkm

Bodrog: 51 fkm – 0 fkm

Kettős-Körös: 23 fkm – 0 fkm

Hármas-Körös: 91 fkm – 0 fkm

Sió-csatorna: 23 fkm – 0 fkm

Velencei-tó

Fertő-tó

HOLLAND KIRÁLYSÁG

Rajna

Sneekermeer, Koevordermeer, Heegermeer, Fluessen, Slotermeer, Tjeukemeer, Beulakkerwijde, Belterwijde, Ramsdiep, Ketelmeer, Zwartemeer, Veluwemeer, Eemmeer, Alkmaardermeer, Gouwzee, Buiten Ij, afgesloten Ij, Noordzeekanaal, Ijmuiden kikötő, Rotterdam kikötői terület, Nieuwe Maas, Noord, Oude Maas, Beneden Merwede, Nieuwe Merwede, Dordische Kil, Boven Merwede, Waal, Bijlandsch Canal, Boven Rijn, Pannersdensch-csatorna, Geldersche Ijssel, Neder Rijn, Lek, Amsterdam-Rajna-csatorna, Veerse Meer, Schelde-Rajna-csatorna egészen a Volkeraknál levő torkolatig, Amer, Bergsche Maas, a Meuse Venlo alatt, Gooimeer, Europort, Calandkanaal (a Benelux kikötőtől keletre), Hartelkanaal

OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG

Duna: a német határtól a szlovák határig

Inn: a torkolattól a Passau-Ingling erőműig

Traun: a torkolattól az 1,80 km-ig

Enns: a torkolattól a 2,70 km-ig

March: a 6,00 km-ig

LENGYEL KÖZTÁRSASÁG

– A Biebrza folyó az Augustowski-csatorna torkolatától a Narwia folyó torkolatáig

– A Brda folyó a bydgoszczi Bydgoski-csatorna összefolyásától a Visztula folyó torkolatig

– A Bug folyó a Muchawiec folyó torkolatától a Narwia folyó torkolatáig

– A Dąbie tó a belső tengervizekkel való határig

– Az Augustowski-csatorna a Biebrza folyóval való összefolyástól az államhatárig, a csatorna mentén elhelyezkedő tavakkal együtt

– A Bartnicki-csatorna a Ruda Woda tótól a Bartężek tóig, a Bartężek tóval együtt

– A Bydgoski-csatorna

– Az Elbląski-csatorna a Druzno tótól a Jeziorak tóig és a Szeląg Wielki tó, ezekkel a tavakkal és a csatorna mentén levő tavakkal együtt, valamint egy mellékút Zalewo irányába a Jeziorak tótól az Ewingi tóig, mindkét tavat beleértve

– A Gliwicki-csatorna a Kędzierzyński-csatornával

– A Jagielloński-csatorna az Elbląg folyóval való összefolyástól a Nogat folyóig

– A Łączański-csatorna

– A Ślesiński-csatorna a csatorna mentén elhelyezkedő tavakkal és a Gopło tóval

– A Żerański-csatorna

– A Martwa Visztula folyó a przegalinai Visztula folyótól a belső tengervizekkel való határig

– A Narew folyó a Biebrza folyó torkolatától a Visztula folyó torkolatáig, a Zegrzyński tóval együtt

– A Nogat folyó a Visztula folyótól a Visztula-lagúnabeli torkolatig

– A (felső) Noteć folyó a Gopło tótól a Górnonotecki-csatornával, a Górnonotecki-csatornával és az (alsó) Noteć folyóval való összefolyásig, a Bydgoski-csatornától a Warta folyó torkolatig

– A Nysa Łużycka folyó Gubintól az Odera folyó torkolatáig

– Az Odera folyó Racibórz városától a keleti-Odera folyóval való összefolyásig, amely a Regalica folyóba fordul a klucz-ustowói áttöréstől, azzal a folyóval és mellékágaival együtt a Dąbie tóig, valamint az Odera folyó egy mellékútja az Opatowice zsiliptől Wrocław városában

– A nyugati Odera folyó egy widuchowai duzzasztógáttól (az Odera folyó 704,1 km-je) a belső tengervizekkel való határig, mellékágakkal együtt, valamint a klucz-ustowói áttörés, ami a keleti Odera folyót köti össze a nyugati Odera folyóval

– A Parnica folyó és a Parnicki áttörés a nyugati Odera folyótól a belső tengervizekkel való határig

– A Pisa folyó a Roś tótól a Narew folyó torkolatáig

– A Szkarpawa folyó a Visztula folyótól a Visztula-lagúnabeli torkolatig

– A Warta folyó a Ślesiński-lagúnától az Odera folyó torkolatáig

– A Wielkie Jeziora Mazurskie rendszere, amely körbeöleli a piszi Roś tótól (azt is beleértve) a węgorzewói Węgorzewski-csatornáig (azt is beleértve) vezető fő útvonalat alkotó folyókkal és csatornákkal összekötött tavakat, a következő tavakkal együtt: Seksty, Mikołajskie, Tałty, Tałtowisko, Kotek, Szymon, Szymoneckie, Jagodne, Boczne, Tajty, Kisajno, Dargin, Łabap, Kirsajty és Święcajty, a Giżycki-csatornával és a Niegociński-csatornával, valamint a Piękna Góra-csatornával együtt, továbbá a ryni Ryńskie tó egy mellékútja (beleértendő) Nidzkie tóig (3 km-ig, amely egy határt alkot a „Nidzkie rezervátummal”), a következő tavakkal együtt: Bełdany, Guzianka Mała és Guzianka Wielka

– A Visztula folyó a Przemsza folyó torkolatától a Łączański-csatornával való összefolyásig, valamint e csatorna skawinai torkolatától a Visztula folyó Gdański-öbölbeli torkolatáig, nem tartozik bele a Włocławski víztározó

SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG

Duna: Dévénytől (1880,26 fkm) a szlovák–magyar határig

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

SKÓCIA

Leith (Edinburgh) | A kikötőgátakon belül |

Glasgow | Strathclyde Loch |

Crinan-csatorna | Crinan Ardrishaigig |

Kaledóniai-csatorna | A csatorna szakaszai |

ÉSZAK-ÍRORSZÁG

Lagan folyó | A Lagan Weir duzzasztógát Stranmillisig |

ANGLIA KELETI PARTJA

Wear folyó (nem árapályos) | Régi vasúti híd, Durham a Prebends hídig, Durham |

Tees folyó | A Tees duzzasztógáttól felfelé a folyón |

Grimsby dokk | A zsilipeken belül |

Immingham dokk | A zsilipeken belül |

Hull dokkok | A zsilipeken belül |

Boston dokk | A zsilipkapukon belül |

Aire és Calder Navigation | A Goole dokkok Leedsig, összefolyás a leedsi és liverpooli csatornával; a Bank Dole összefolyása a Selbyvel (az Ouse folyó zsilipje); a Castleford összefolyása a Wakefielddel (Falling zsilip) |

Ancholme folyó | A Ferriby zsilip Briggig |

Calder és Hebble-csatorna | Wakefield (Falling zsilip) a Broadcut felső zsilipig |

Foss folyó | Az Ouse folyóval való (kék híd) összefolyástól a Monk hídig |

Fossdyke-csatorna | A Trent folyóval való összefolyás a Brayford tóba |

Goole dokk | A zsilipkapukon belül |

Hornsea Mere | Az egész csatorna |

Hull folyó | A Struncheon Hill zsiliptől a Beverley patakig |

Market Weighton-csatorna | A Humber folyó zsilipjétől a Sod Houses zsilipig |

New Junction-csatorna | Az egész csatorna |

Ouse folyó | A Naburn zsiliptől Nun Monktonig |

Sheffield és a Dél-Yorkshire-csatorna | A Keadby zsilip a Tinsley zsilipig |

Trent folyó | A Cromwell zsilip Shardlow-ig |

Witham folyó | A Boston zsilip a Brayford tóig (Lincoln) |

WALES ÉS ANGLIA NYUGATI RÉSZE

Severn folyó | A Llanthony és Maisemore duzzasztógát felett |

Wye folyó | Monmouth felett |

Cardiff | Roath Park tó |

Port Talbot | A körbezárt dokkokon belül |

Swansea | A körbezárt dokkokon belül |

Dee folyó | A Barrelwell Hill vízkiemelő pont felett |

Mersey folyó | A dokkok (a Seaforth dokk nem tartozik bele) |

Lune folyó | A Glasson dokk felett |

Avon folyó (Midland) | A Tewkesbury zsilip Eveshamig |

Gloucester | A Gloucester városi dokkok Gloucester/Sharpness-csatorna |

Hollingworth tó | Az egész tó |

Manchester hajócsatorna | Az egész csatorna és a Salford dokkok beleértve az Irwell folyót is Pickmere tó | Az egész tó |

Tawe folyó | A tengeri duzzasztógát/jachtkikötő és a Morfa atlétikai stadion között |

Rudyard tó | Az egész tó |

Weaver folyó | Northwich alatt |

ANGLIA DÉLI RÉSZE

Nene folyó | Wisbech Cut és a Nene folyó Dog-ig-páros zsilipben |

Great Ouse folyó | Kings Lynn Cut és a Great Ouse folyó a nyugat-Lynn Road híd alatt |

Yarmouth | A Yare folyó torkolata az északi és déli bejárati kikötőgátak végpontjain keresztül húzott vonaltól beleértve Breydon Watert |

Lowestoft | A Lowestoft kikötő a Mutford zsilip alatt a külső kikötő bejárati kikötőgátjain keresztül húzott vonalig |

Alde és Ore folyó | Az Ore folyó Westrow-foki bejárata felett |

Deben folyó | A Deben folyó Felixstowe komphoz való bejárata felett |

Orwell folyó és Stour folyó | A Fagbury-foktól a Shotley-fokig húzott vonaltól az Orwell folyón az Ipswich dokkig, valamint az Erwarton Nessen keresztül húzott észak–dél irányú vonaltól a Stour folyón Manningtree-ig |

Chelmer és Blackwater-csatorna | A Beeleigh zsiliptől keletre |

Temze és mellékfolyói | A Temze az oxfordi Teddington zsilip felett |

Adur folyó és Southwick-csatorna | Az Adur folyó a Tarmac Wharf nyugati vége felett és a Southwick csatornán belül |

Arun folyó | Az Arun folyó a Littlehampton jachtkikötő felett |

Ouse folyó (Sussex) Newhaven | Az Ouse folyó az északi rakpart északi vége felett |

Bewl Water | Az egész tó |

Grafham Water | Az egész tó |

Rutland Water | Az egész tó |

Thorpe Park tó | Az egész tó |

Chichester | A Cobnor-fokot és a Chalkdock-fokot összekötő vonaltól keletre |

Christchurch | A Christchurch kikötőn belül, a Run nem tartozik bele |

Exeter-csatorna | Az egész csatorna |

Avon folyó (Avon) | Bristol városi dokkok, a Netham gát a Pulteney duzzasztógátig |

III. FEJEZET

4. zóna

BELGA KIRÁLYSÁG

Az egész belga hálózat, kivéve a 3. zónában levő vízi utakat

CSEH KÖZTÁRSASÁG

Minden, az 1., 2. és 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG

Valamennyi, az 1., 2. és 3. zónán kívüli belvízi út

FRANCIA KÖZTÁRSASÁG

Az összes francia belvízi út, az 1., 2. és a 3. zónában levőkön kívül

OLASZ KÖZTÁRSASÁG

Pó folyó: Piacenzától a torkolatig

Milánó-Cremona-csatorna, Pó folyó: a Póhoz vezető utolsó 15 km-es pont

Mincio folyó: a governolói Mantuától a Póig

Ferrara vízi út: a ferrarai Pótól (Pontelagoscuro) Porto Garibaldiig

Brondolo és Valle csatornák: a keleti Pótól a velencei lagúnáig

Fissero-csatorna – Tartaro – Canalbianco: az Adriától a keleti Póig

A velencei partvonal: a velencei lagúnától Gradóig

LITVÁN KÖZTÁRSASÁG

Az egész litván hálózat

LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG

Moselle

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

Valamennyi, a 2. és 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

HOLLAND KIRÁLYSÁG

Valamennyi, az 1., 2. és 3. zónában fel nem sorolt egyéb folyó, csatorna és beltenger

OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG

Thaya: Bernhardsthalig

March: a 6,00 km felett

LENGYEL KÖZTÁRSASÁG

Valamennyi, az 1., 2. és 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG

Valamennyi, a 3. zónában fel nem sorolt egyéb vízi út

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

SKÓCIA

Ratho és Linlithgow Union csatorna | Az egész csatorna |

Glasgow | Forth és Clyde csatorna, Monkland-csatorna – Faskine és Drumpellier pontok, Hogganfield Loch |

ANGLIA KELETI RÉSZE

Ancholme folyó | Brigg a Harram Hill zsilipig |

Calder és Hebble csatorna | A Broadcut Top zsilip a Sowerby hídig |

Chesterfield csatorna | Nyugat-Stockwith Worksopig |

Cromford csatorna | Az egész csatorna |

Derwent folyó | Az Ouse folyóval való összefolyástól a Stamford hídig |

Driffield Navigation | A Struncheon Hill zsiliptől Great Driffieldig |

Erewash csatorna | A Trent zsilip a Langley Mill zsilipig |

Huddersfield csatorna | A Calderrel és a Hebble-lel való összefolyás a Coopers hídnál a huddersfieldi Huddersfield Narrow csatornáig Ashton-Under-Lyne és Huddersfield között |

Leeds és Liverpool csatorna | A Leeds folyó zsilipjétől Skipton Wharf-ig |

Light Water Valley tó | Az egész tó |

A Mere, Scarborough | Az egész tó |

Ouse folyó | A Nun Monkton tó felett |

Pocklington csatorna | A Derwent folyóval való összefolyástól a Melbourne medencéig |

Sheffield és a dél-yorkshire-i csatorna | A Tinsley zsilip Sheffieldig |

Soar folyó | A Trent összefolyása Loughborough-ig |

Trent és Mersey csatorna | Shardlow a Dellow Lane zsilipig |

Ure folyó és Ripon-csatorna | Az Ouse folyóval való összefolyástól a Ripon-csatornáig (Ripon medence) |

Ashton csatorna | Az egész csatorna |

WALES ÉS ANGLIA NYUGATI RÉSZE

Avon folyó (Midland) | Evesham felett |

Birmingham-csatorna | Az egész csatorna |

Birmingham és Fazeley csatorna | Az egész csatorna |

Coventry-csatorna | Az egész csatorna |

Grand Union-csatorna (a Napton összefolyástól Birmingham és Fazeleyig | A csatorna egész pontpontja |

Kennet és Avon-csatorna (Bath Newburyig) | A csatorna egész pontpontja |

Lancaster-csatorna | Az egész csatorna |

Leeds és Liverpool-csatorna | Az egész csatorna |

Llangollen-csatorna | Az egész csatorna |

Caldon-csatorna | Az egész csatorna |

Peak Forest-csatorna | Az egész csatorna |

Macclesfield-csatorna | Az egész csatorna |

Monmouthshire és Brecon-csatorna | Az egész csatorna |

Montgomery-csatorna | Az egész csatorna |

Rochdale-csatorna | Az egész csatorna |

Swansea-csatorna | Az egész csatorna |

Neath és Tennant-csatorna | Az egész csatorna |

Shropshire Union-csatorna | Az egész csatorna |

Staffordshire és Worcester-csatorna | Az egész csatorna |

Stratford-upon-Avon-csatorna | Az egész csatorna |

Trent folyó | Az egész folyó |

Trent és Mersey-csatorna | Az egész csatorna |

Weaver folyó | Northwich felett |

Worcester és Birmingham-csatorna | Az egész csatorna |

ANGLIA DÉLI RÉSZE

Nene folyó | Dog felett – kettős zsilipben |

Great Ouse folyó | Kings Lynn a nyugat-lynni közúti híd felett. A Great Ouse folyó és minden kapcsolódó fenlandi vízi út, beleértve a Cam folyót és a közepes szintű utat |

Norfolki és suffolki tavak | Minden hajózható árapály és nem árapály folyó, tó, csatorna és vízi út a norfolki és suffolki tavakon belül, beleértve az Oulton tót, a Waveney folyókat,

Yare-t, Bure-t, Ant-et és Thurne-t, kivéve a Yarmouth és Lowestoft esetében meghatározottakat |

Blyth folyó | A Blyth folyó bejárata Blythburgh-ig |

Alde és Ore folyó | Az Alde folyó a Westrow-fok felett |

Deben folyó | A Deben folyó a Felixstowe komp felett |

Orwell folyó Stour folyó | Minden vízi út a Stour folyón Manningtree felett |

Chelmer és Blackwater-csatorna | A Beeleigh zsiliptől nyugatra |

Temze és mellékfolyói | A Stort és a Lee folyó a Bow patak felett. A Grand Union-csatorna a Brentford zsilip felett és a Regents-csatorna a Limehouse medence felett, továbbá valamennyi kapcsolódó csatorna. A Wey folyó a Temze zsilip felett. A Kennet és Avon-csatorna. A Temze Oxford felett. Az Oxford-csatorna |

Medway folyó és a Swale | A Medway folyó az Allington zsilip felett |

Stour folyó (Kent) | A Stour folyó a Flagstaff Reach-nél levő kikötőhely felett |

Doveri kikötő | Az egész kikötő |

Rother folyó | A Rother folyó és a Royal Military-csatorna a Scots Float zsilip felett és a Brede folyó a bejárati zsilip felett |

Brighton | A Brighton belső jachtkikötő a zsilip felett |

Wickstead Park tó | Az egész tó |

Kennet és Avon-csatorna | Az egész csatorna |

Grand Union-csatorna | Az egész csatorna |

Avon folyó (Avon) | A Pulteney duzzasztógát felett |

Bridgewater-csatorna | Az egész csatorna |

[1] Azon hajók esetében, amelyek honi kikötője máshol van, az 1960. április 8-i Emst–Dollart-szerződés 32. cikkét kell figyelembe venni (BGBl. 1963 II, 602. o.).

2. melléklet a 9/2008. (III. 21.) GKM rendelethez

[2. melléklet a 13/2001. (IV. 10.) KöViM rendelethez]

Az 1., 2., 3. és 4. zónába sorolt belvízi utakon
üzemeltetett hajók és úszómunkagépek szemleszabályzata

I. RÉSZ

1. Fejezet

ÁLTALÁNOS RÉSZ

1.01 cikk

Fogalommeghatározások

A Szemleszabályzat alkalmazásában:

Az úszólétesítmények típusai

1. Úszólétesítmény – hajó, továbbá úszómű vagy úszómunkagép;

2. Hajó – belvízi vagy tengeri hajó;

3. Belvízi hajó – kizárólag vagy főleg belvízi közlekedésre tervezett hajó;

4. Tengeri hajó – tengeri hajóként nyilvántartott hajó;

5. Önjáró teherhajó – önjáró tartály- vagy szárazáruszállító hajó;

6. Önjáró tartályhajó – állandó tartályokban történő áruszállításra szolgáló és saját géperővel önállóan közlekedni képes hajó;

7. Önjáró szárazáruszállító hajó – olyan áruszállításra szolgáló és saját géperővel önállóan közlekedni képes hajó, amely nem tartályhajó;

8. Csatornadereglye – olyan legfeljebb 38,5 m hosszú és 5,05 m széles belvízi hajó, amely általában csatornákon vagy kizárólag a hajózási hatóság által meghatározott vízterületen közlekedik;

9. Vontatóhajó – kifejezetten vontatási műveletekre épített hajó;

10. Tolóhajó – kifejezetten tolt kötelék továbbítására épített hajó;

11. Uszály – szárazáruszállító vagy tartályuszály;

12. Tartályuszály – állandó tartályokban történő áruszállításra szolgáló, vontatással való továbbításra épített olyan saját géperővel rendelkező hajó, amely csak korlátozott műveleteket tesz lehetővé;

13. Szárazáruszállító uszály – áruszállításra szolgáló, vontatással való továbbításra épített olyan saját géperővel rendelkező hajó, amely csak korlátozott műveleteket tesz lehetővé és nem tartályuszály;

14. Bárka – tartálybárka, szárazáruszállító bárka vagy hajón szállítható bárka;

15. Tartálybárka – állandó tartályokban történő áruszállításra szolgáló, tolással való továbbításra épített olyan saját géperővel rendelkező hajó, amely csak korlátozott műveleteket tesz lehetővé akkor, amikor nem része tolt köteléknek;

16. Szárazáruszállító bárka – áruszállításra szolgáló, tolással való továbbításra épített olyan saját géperővel rendelkező hajó, amely csak korlátozott műveleteket tesz lehetővé akkor, amikor nem része tolt köteléknek és nem tartálybárka;

17. Hajón szállítható bárka – tengeri hajón való szállításra és belvízi úton való közlekedésre épített bárka;

18. Személyhajó – 12 főnél több utas szállítására épített és felszerelt termes vagy kabinos hajó;

19. Vitorlás személyhajó – elsősorban vitorlával való hajtásra épített és felszerelt személyhajó;

20. Termes személyhajó – hálóhelyes utaskabinokkal nem rendelkező személyhajó;

21. Kabinos hajó – hálóhelyes utaskabinokkal rendelkező személyhajó;

22. Gyorsjáratú hajó – 40 km/h-t meghaladó holtvízi sebességgel közlekedni képes géphajó;

23. Úszómunkagép – munkagépekkel felszerelt úszólétesítmény, mint például daru, kotró berendezés, cölöpverő, elevátor;

24. Munkaterületi úszólétesítmény – munkaterületeken történő felhasználásra épített és felszerelt úszólétesítmény, mint például fenékürítős, billenő vagy fedélzetes dereglye, úszómű vagy kőszóró hajó;

25. Kedvtelési célú kishajó – olyan sport- és kedvtelési célra szolgáló kishajó, amely nem személyhajó;

26. Szolgálati csónak – a hajó közlekedésre, felkutatásra, mentésre és munkavégzésre használt csónakja;

27. Úszómű – helyváltoztatásra általában nem szolgáló úszólétesítmény, mint például úszó fürdőmedence, dokk, kikötőponton vagy csónakház, amennyiben az nem úszómunkagép;

28. Úszóanyagok köteléke – tutaj, továbbá vízen helyváltoztatásra alkalmassá tett és hajónak, illetve úszóműnek nem tekinthető egyéb létesítmény, tárgy vagy kötelék;

Kötelékek

29. Kötelék – úszólétesítmények mereven csatolt vagy vontatott köteléke;

30. Alakzat – a kötelék összeállítási formája;

31. Merev kötelék – tolt kötelék vagy mellévett alakzatok;

32. Tolt kötelék – az úszólétesítmények merev összecsatolása, amelyek közül legalább egy a köteléket továbbító [tolóhajó(k)] előtt található; merevnek kell tekinteni azt a köteléket is, amely egy toló és egy tolt úszólétesítményből áll, amelyek összecsatolása vezérelt együttmozgást tesz lehetővé;

33. Mellévett alakzat – hosszirányban oldalával egymáshoz mereven csatolt úszólétesítmények olyan köteléke, amelyben egy sem helyezkedik el a köteléket továbbító géphajó előtt;

34. Vontatott kötelék – egy vagy több hajóból, úszómunkagépből, úszóműből vagy úszóanyagok kötelékéből álló kötelék, amelyet a kötelékhez tartozó egy vagy több géphajó vontat;

Az úszólétesítmények különleges terei

35. Főgéptér – a hajót hajtó gépek elhelyezésére szolgáló helyiség;

36. Géptér – olyan helyiség, amelyben belső égésű motorok vannak elhelyezve;

37. Kazántér – olyan helyiség, amelyben a gőz előállítására vagy a termikus folyadék melegítésére tervezett, tüzelőanyaggal működő berendezés található;

38. Zárt felépítmény – a fedélzethez szilárd és vízmentes falakkal csatlakozó folytonos és vízmentes építmény;

39. Kormányállás – az a helyiség, amelyben az úszólétesítmény vezetéséhez szükséges kezelő- és ellenőrző készülékek helyezkednek el;

40. Lakótér – az úszólétesítményen folyamatosan tartózkodó személyek részére szolgáló terek, beleértve a konyhákat, élelmiszerraktárakat, mosdókat, mosogatókat, mosodákat, előtereket és folyosókat, kivéve a kormányállást;

41. Utastér – az utasok által a hajón való használatra szolgáló területek, valamint zárt terek, mint például a társalgók, irodák, üzletek, fodrászszalonok, szárítóhelyiségek, mosodák, szaunák, mosdók, mosóhelyiségek, folyosók, átjárók és fallal nem elkerített lépcsők;

42. Vezérlőközpont – a kormányállás, továbbá az a hely, ahol a vészüzemi energiaszolgáltató berendezés vagy annak részei találhatók, illetve az a hely, ahol olyan központ van, ahol állandóan tartózkodnak a személyzet tagjai, mint például a tűzjelző berendezésnél, az ajtók távvezérlésénél vagy a tűzcsappantyúknál;

43. Lépcsőakna – a belső lépcső vagy lift aknája;

44. Szalon – a lakó- vagy utastérben elhelyezkedő helyiség. A személyhajókon a konyhák nem tekinthetők szalonnak;

45. Konyha – olyan helyiség, ahol tűzhely vagy más, hasonló főzőberendezés található;

46. Raktárhelyiség – gyúlékony folyadékok tárolására használt vagy olyan tárolóhelyiség, amelynek alapterülete a 4 m²-t meghaladja;

47. Raktér – a hajónak elől és hátul válaszfallal határolt, nyitott vagy raktártetővel zárható, a csomagolt vagy ömlesztett rakomány, illetve a hajótest részét nem képező (különálló) tartályok befogadására alkalmas része;

48. Beépített tartály – a hajótestben kialakított vagy a hajón rögzített különálló tartály;

49. Munkavégzési terület – a személyzet tevékenységére szolgáló terület, beleértve a járódeszkát, a lendítő rudat és a szolgálati csónakot is;

50. Közlekedési út – személyek mozgására, áruk mozgatására szolgáló tér;

51. Biztonsági terület – a hajótest középsíkjától párhuzamosan 1/5 B_WL távolságra, a legnagyobb merülés síkjában futó, kívülről függőleges felülettel határolt tér;

52. Gyülekezőhelyek – a hajó különlegesen védett területei, ahol az utasok veszély esetén gyülekeznek;

53. Evakuálási területek – a munkavégzési terület azon része, ahonnan a személyek evakuálását el lehet végezni;

Hajóműszaki fogalmak

54. Legnagyobb merülés síkja – a legnagyobb megengedett merüléshez tartozó vízvonal síkja;

55. Biztonsági távolság – a legnagyobb merülés síkja és az azzal párhuzamos olyan sík között függőlegesen mért távolság, amely felett a hajót nem lehet vízmentesnek tekinteni;

56. Maradó biztonsági távolság – a hajó megdőlésekor a rendelkezésre álló függőleges távolság a víz szintje és a bemerült oldal azon legalsó pontja között, amelyen túl a hajó nem tekinthető vízmentesnek;

57. Szabadoldal (f) – a legnagyobb merülés síkja és az azzal párhuzamos olyan sík közötti függőlegesen mért távolság, amely a fedélzet felső élének legalacsonyabb pontján vagy – fedélzet hiányában – a folytonos oldallemezelés felső élének legalacsonyabb pontján halad át;

58. Maradó szabadoldal – a hajó megdőlésekor rendelkezésre álló függőleges távolság a víz szintje és a fedélzetnek a vízbemerült oldalon lévő legalsó pontjánál levő felső éle között, illetve ha nincs fedélzet, a hajó állandó oldala felső élének legalsó pontja között;

59. Biztonsági peremvonal – olyan elméleti vonal a hajóoldalon, amely legalább 100 mm-rel a válaszfalfedélzet alatt vagy legalább 100 mm-re a hajóoldal legmélyebb, nem vízmentes pontján halad át. Válaszfalfedélzet hiányában olyan vonalat kell felvenni, amely legalább 100 mm-rel azalatt a legmélyebb vonal alatt halad, ameddig a hajó oldala vízmentesnek tekinthető;

60. Vízkiszorítási térfogat () – a hajó vízbe merülő térfogata, m³;

61. Vízkiszorítási tömeg (Δ) – a hajó teljes tömege, beleértve a rakományt, t;

62. Hasábos teltség (C_B) – a vízkiszorítási térfogat és az L_WLhossz, a B_WLszélesség és a T merülés szorzatának viszonyszáma;

63. Szélnek kitett felület (A_v) – a hajó merülésvonal feletti részének vetülete, m²;

64. Válaszfalfedélzet – az a fedélzet, amelyhez a megkövetelt vízmentes válaszfalak nyúlnak és amelytől a szabadoldalt mérik;

65. Válaszfal – adott magasságú, általában függőleges, a hajót terekre osztó, a fenék, a külhéj vagy másik válaszfal által határolt fal;

66. Keresztválaszfal – a hajó egyik oldalától a másik oldalig nyúló válaszfal;

67. Fal – általában függőleges irányú elválasztó felület;

68. Térhatároló fal – nem vízmentes fal;

69. Hossz (L) – a hajótest legnagyobb hossza a kormány és a kígyófej nélkül;

70. Legnagyobb hossz (L_OA) – az úszólétesítmény legnagyobb hossza m-ben, beleértve a kormányberendezést, a propulziós művet, a gépészeti és egyéb szerkezeteket;

71. Vízvonalhossz (L_WL) – a hajótest legnagyobb merülés síkjában mért hossza, m;

72. Szélesség (B) – a hajótest legnagyobb szélessége a külhéj külső éléig mérve (beleértve a lapátkereket, a dörzssínt és hasonló szerkezeteket), m;

73. Legnagyobb szélesség (B_OA) – a hajótest legnagyobb szélessége a külhéj külső éléig mérve, beleértve az összes állandó szerkezeteket, mint pl. a lapátkereket, a dörzssínt, a gépészeti és hasonló szerkezeteket, m;

74. Szélesség a vízvonalon (B_WL) – a hajótest legnagyobb szélessége a külhéj külső éléig a legnagyobb merülés síkján mérve, m;

75. Oldalmagasság – a hajótest legalsó pontja vagy a gerinc és a fedélzet legalsó pontja között a hajó oldalán mért legrövidebb függőleges távolság, m;

76. Merülés (T) – a hajótest legalsó pontja vagy a gerinc és a legnagyobb merülés síkja között mért függőleges távolság, m;

77. Mellső függély – a hajótest és a legnagyobb merülés síkjának mellső metszéspontján keresztül húzott függőleges vonal;

78. Fedélzeti oldaljáró tiszta szélessége – fedélzet oldalsó részén a nyíláskeret legkiugróbb részén keresztül húzott függőleges vonal és a fedélzet szélén levő szegély (védőkorlát, lábvédő léc) belső éle közötti távolság;

Kormányberendezés

79. Kormányberendezés – a hajó kormányzásához mint az 5. fejezetben megállapított műveletképesség biztosításához szükséges valamennyi berendezés;

80. Kormány – a kormány vagy a kormányok a kormányszárral, beleértve a kormánynegyedet és a kormánygéppel való összekötés elemeit;

81. Kormánygép – a kormányberendezésnek a kormány kihajtását közvetlenül végző része;

82. Kormányhajtás – a kormánygépnek az energiaforrás és a kormánygép közötti hajtóműve;

83. Energiaforrás – a kormányhajtás és vezérlés energiaellátása fedélzeti hálózatról, akkumulátorról vagy belsőégésű motorról;

84. Kormányvezérlés – a kormányhajtás vezérlését szolgáló részegységek és áramkörök;

85. Kormányhajtó egység – a kormánygép hajtó egysége, ennek vezérlése és energiaforrása;

86. Kézi hajtás – kézi kormánykihajtás mechanikus áttételen keresztül, rásegítő energiaforrás nélkül;

87. Kézi-hidraulikus hajtás – kézi kormánykihajtás hidraulikus erőátvitellel;

88. Fordulási szögsebesség szabályozó – a meghatározott érték alapján a hajó fordulási szögsebességét beállító és fenntartó berendezés;

89. Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállás – olyan módon berendezett és felszerelt kormányállás, hogy a hajót egy személy tudja a radarhajózás során vezetni;

A szerkezeti elemek és anyagok jellemzői

90. Vízmentes – az a szerkezeti elem vagy szerkezet, amely úgy van kialakítva, hogy a víz áthatolását megakadályozza;

91. Fröccsenő víz- és időjárásálló – az a szerkezeti elem vagy szerkezet, amely úgy van kialakítva, hogy szokásosan előforduló viszonyok közt csak jelentéktelen vízmennyiséget enged át;

92. Gáztömör – az a részegység vagy berendezés, amely úgy van kialakítva, hogy gázok vagy gőzök áthatolását megakadályozza;

93. Nem éghető – az az anyag, amely nem gyújtható meg és nem fejleszt gázokat olyan mennyiségben, hogy azok a kb. 750 °C-ra való hevítés során maguktól meggyulladjanak;

94. Nehezen éghető – az az anyag, amely saját maga vagy legalább felülete nehezen gyújtható meg és amely a tűz terjedését a 15.11 cikk 1. pont (c) alpontban meghatározott eljárás szerint megfelelő módon korlátozza;

95. Tűzállóság – a szerkezeti elemek vagy szerkezetek jellemzője a 15.11 cikk 1. pont (d) alpont szerinti vizsgálati eljárással hitelesítve;

96. Tűzállósági Vizsgálati Módszerek Szabályzata – a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) Tengerészeti Biztonsági Bizottságának MSC.61(67) határozatával elfogadott tűzállósági vizsgálati módszerek alkalmazására vonatkozó nemzetközi szabályzat;

Egyéb fogalmak

97. Elismert hajóosztályozó társaság – az Európai Bizottság által elismert hajóosztályozó társaság;

98. Radarberendezés – a környezetet és a forgalmat érzékelő és megjelenítő elektronikus navigációs segédeszköz;

99. Belvízi ECDIS – szabványos belvízi elektronikus térképmegjelenítő és információs rendszer, amely megjeleníti a belvízi elektronikus hajózási térképekből kiválasztott információkat és a úszólétesítmény egyéb érzékelőiből származó tetszés szerinti információkat;

100. Belvízi ECDIS berendezés – belvízi elektronikus hajózási térképeket megjelenítő berendezés, amelyet kétféle módban lehet működtetni: információs módban és navigációs módban;

101. Információs mód – a belvízi ECDIS csak információra történő használata a radar rátöltése nélkül;

102. Navigációs mód – a belföldi ECDIS vízijármű navigálására történő használata a radar rátöltésével;

103. Kiszolgáló személyzet – személyhajón valamennyi olyan alkalmazott, aki nem tagja a hajó személyzetének;

104. Mozgáskorlátozott személyek – a közforgalmú közlekedés használatában különleges problémákkal szembesülő személyek, úgymint az idősek és a mozgássérültek, valamint az érzékszervi hiányosságokkal rendelkezők, a tolószékben ülők, a terhes nők és a kisgyermekeket kísérők;

105. Közösségi bizonyítvány – belvízi nagyhajóra az illetékes hatóság által kiadott bizonyítvány, amely igazolja a Szemleszabályzatban foglalt műszaki követelményeinek való megfelelést.

1.02 cikk

Alkalmazási kör

1. A Szemleszabályzat alkalmazási köre

(a) a 20 m vagy annál hosszabb hajókra,

(b) a 100 m³ vagy annál nagyobb L.B.T szorzatú hajókra

terjed ki.

2. Főméreteiktől függetlenül a Szemleszabályzatot kell alkalmazni

(a) a nagyhajók, illetve úszómunkagépek vontatására, tolására vagy mellévett alakzatban való továbbítására szolgáló hajókra,

(b) a személyzeten kívül több mint 12 személy szállítására szolgáló személyhajókra,

terjed ki.

3. Nem tartoznak Szemleszabályzat alkalmazási körébe:

(a) a hadihajók, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik,

(b) a tengeri hajók – beleértve a tengeri vontatókat és tolóhajókat –, amelyek ideiglenesen belvízi utakon közlekednek, ha a Szemleszabályzat eltérően nem rendelkezik és amennyiben ezek a hajók rendelkeznek az alábbiakkal:

(ba) megfelelőségi – vagy azzal egyenértékű – bizonyítvány az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény^* (SOLAS) tekintetében, megfelelőségi – vagy azzal egyenértékű – bizonyítvány a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény^** (LL) tekintetében és a nemzetközi olajszennyezésmegelőzési bizonyítvány a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezménynek^*** (MARPOL) való megfelelés tekintetében meghatározott, vagy

(bb) olyan személyhajók tekintetében, amelyek nem tartoznak a (ba) alpontban meghatározott egyezmények hatálya alá, a tengeri személyhajókra vonatkozó biztonsági követelményekről szóló 12/2002. (II. 7.) KöViM rendeletnek megfelelően kiállított személyhajó biztonsági bizonyítvány.

1.03 cikk

Hajóbizonyítvány

Nem magyar lobogó alatt a Magyar Köztársaság területén közlekedő úszólétesítménynek rendelkeznie kell közösségi, dunai vagy rajnai hajóbizonyítvánnyal, illetve a lobogó szerinti illetékes hajózási hatóság által kiállított és érvényes, a Magyar Köztársaság által elismert hajóokmánnyal (az elismerésre vonatkozó szabályt nem kell alkalmazni az olyan lobogó alatt közlekedő úszólétesítményekre, amelyek nemzetközi szerződés alapján a nemzeti elbánás szabályai alá tartoznak).

1.04 cikk

Különleges vizeken közlekedő úszólétesítmények

Azoknak az úszólétesítményeknek a hajózási alkalmasságát, amelyek csak víziútnak nem nyilvánított vízterületen vagy az 1-3. zónába nem tartozó víziúton közlekednek, az illetékes hajózási hatóság szemlebizottsága meghatározott vízterületre korlátozva állapítja meg. Ebben az esetben az úszólétesítménynek meg kell felelnie a 19. fejezet előírásainak.

1.05 cikk

Tengeri hajók

Tengeri hajóknak rendelkezniük kell az 1.02 cikk 3. pontja (b) alpont (ba) és (bb) alpontjában foglalt bizonyítványokkal, amennyiben azok ilyenekkel nem rendelkeznek, azokat az 5. melléklet szerinti bizonyítvány helyettesíti, amely az abban meghatározott vízterületre hajózásra alkalmasságukat igazolja. Ebben az esetben meg kell felelniük a 20. fejezetnek.

1.06 cikk

Átmeneti rendelkezések

A Szemleszabályzat előírásait a rendelet átmeneti rendelkezései és a 24. fejezetben foglaltak szerint kell alkalmazni.

1.07 cikk

Irányelvek a szemlebizottságok részére

A szemlebizottságok részére az irányelveket az NKH Központi Hivatala adja ki.

2. Fejezet

ELJÁRÁS

2.01 cikk

Szemlebizottság

1. A hajózási hatóság szemlebizottságo(ka)t működtet. A szemlebizottság a hajózási hatóság nevében jár el.

2. A szemlebizottság a hajózási hatóság köztisztviselői közül kijelölt elnökből és két felkért tagból áll. A szemlebizottság felkért tagjai:

(a) egy belvízi hajózásban jártas hajótest- és hajógépgyártási vagy üzemeltetői gyakorlattal rendelkező személy,

(b) egy hajóvezető „A” vagy hajóskapitányi képesítéssel és gyakorlattal rendelkező személy.

3. A szemlebizottság elnökét és tagjait a hajózási hatóság jelöli ki. Az elnöknek és a tagoknak – a hajózási hatóság köztisztviselőit kivéve – feladataik átvételekor írásos nyilatkozatot kell tenniük arról, hogy azokat teljesen függetlenül fogják végrehajtani.

4. A szemlebizottság(ok) tevékenységük támogatására szakértőket vonhatnak be.

2.02 cikk

Szemlekérelem

1. Az úszólétesítmény tulajdonosának vagy meghatalmazottjának, aki szemlét kíván kérelmezni, a választása szerinti – hatáskörrel és illetékességgel rendelkező – szemlebizottságot kijelölő hatósághoz a 8. melléklet függeléke szerinti kérelmet kell benyújtani. A kijelölt szemlebizottság határozza meg azokat a dokumentumokat, amelyeket részére be kell terjeszteni.

2. Olyan úszólétesítményre, amelyre a Szemleszabályzat hatálya nem terjed ki, a tulajdonos vagy megbízottja kérelmezheti hajóokmány kiadását. A kérelemnek helyt kell adni, amennyiben az úszólétesítmény az e szabályzatban foglaltaknak eleget tesz.

2.03 cikk

Az úszólétesítmény kiállítása szemlére

1. A tulajdonosnak vagy megbízottjának az úszólétesítményt üresen, tisztán és felszerelve kell szemlére – beleértve a köbözést is – kiállítania. A szemle során meg kell adnia a szükséges segítséget, például egy megfelelő csónakot és személyzetet kell rendelkezésre bocsátania, továbbá szabaddá kell tennie a hajótest vagy a berendezések olyan részeit, amelyek közvetlenül nem hozzáférhetők vagy nem láthatók.

2. A szemlebizottságnak az úszólétesítmény első szemléje során azt a parton kell megszemlélnie. A parti szemle elhagyható, amennyiben osztályozási bizonyítvány vagy egy elismert hajóosztályozó társaság bizonylata, amely szerint az építés ennek a társaságnak az előírásai szerint történt, bemutatásra kerül, illetve ha egy olyan bizonyítványt mutatnak be, amely igazolja, hogy a parton végzett szemlét egy másik illetékes hatóság már elvégezte más célból. Időszakos vagy rendkívüli vizsgálatnál a szemlebizottság parti szemlét rendelhet el. A szemlebizottságnak a géphajók és a kötelékben való továbbításra szolgáló úszólétesítmények első vizsgálatánál, továbbá a hajtó berendezés vagy a kormányberendezés jelentős változtatásánál próbauta(ka)t kell végeztetnie.

3. A szemlebizottság pótlólagos szemlé(ke)t és próbauta(ka)t vagy további vizsgálatokat rendelhet el. Ugyanez érvényes az építés során.

2.04 cikk

A közösségi hajóbizonyítvány, illetőleg az úszómunkagép-bizonyítvány megadása

1. Ha az úszólétesítmény szemléje során a szemlebizottság megállapítja, hogy az úszólétesítmény a rendeletben foglalt követelményeknek megfelel, a kérelmező számára kiállítja az 5. mellékletben foglalt minta szerinti üzemképességet igazoló közösségi hajóbizonyítványt, illetőleg úszómunkagép-bizonyítványt (a továbbiakban együtt: közösségi hajóbizonyítvány), illetve amennyiben az úszómunkagépet a Magyar Köztársaság határain kívül kívánják üzemeltetni, a hajózási hatóság az 5. mellékletben szereplő minta szerinti közösségi hajóbizonyítványt állítja ki.

2. Ha a szemlebizottság megtagadja a közösségi hajóbizonyítvány megadását, úgy ezt annak okaival együtt határozatban (szemlejegyzőkönyv) közölnie kell a kérelmezővel.

3. A szemlebizottság azonosító jelét, ami a közösségi hajóbizonyítványba is bejegyzésre kerül, a közösségi hajóbizonyítvány sorszámával együtt, latin betűkkel és arab számokkal, amelyek magassága legalább 2 cm, jól látható helyen, az úszólétesítménynek ütközésektől védett és kopásnak kevéssé kitett szilárd helyén, letörölhetetlenül fel kell tüntetni.

2.05 cikk

Ideiglenes közösségi hajóbizonyítvány

1. A szemlebizottság ideiglenes közösségi hajóbizonyítványt adhat ki

(a) azoknak az úszólétesítményeknek, amelyek közösségi hajóbizonyítvány kiállítása céljából az általuk választott illetékes szemlebizottság által kijelölt helyre kívánnak eljutni,

(b) azoknak az úszólétesítményeknek, amelyek a 2.07 cikkben, 2.13 cikk 1. pontban vagy 2.14 cikkben felsorolt okok miatt átmenetileg nem rendelkeznek hajóbizonyítvánnyal,

(d) az úszólétesítményeknek, amennyiben az 5. melléklet szerinti bizonyítvány kiadásának nem minden feltétele teljesült,

(e) azoknak az úszólétesítményeknek, amelyeknek állapota baleset vagy káresemény következtében már nem egyezik meg a közösségi hajóbizonyítvány szerinti állapottal,

(f) olyan úszóművek és úszóanyagok részére, amennyiben a Hajózási Szabályzat 1.21 cikk 1. pontja alkalmazásáért felelős hajózási hatóság a különleges szállítmány részére az engedély megadását ilyen bizonyítványtól teszi függővé,

(g) úszólétesítményeknek, amelyek részére a szemlebizottság a 2.19 cikk 2. pontja szerinti egyenértékűséget azokra az esetekre hagyja jóvá, amelyekre az NKH Központi Hivatala még nem adott ki ajánlást.

2. Az ideiglenes közösségi hajóbizonyítvány az 5. mellékletben foglalt minta szerint kerül kiállításra, amennyiben az úszólétesítmény menetképessége megfelelően biztosítottnak fogadható el. Ez a bizonyítvány tartalmazza a szemlebizottság által szükségesnek tartott feltételeket és érvényes

(a) az 1. pont (a), (d)-(f) alpontig felsorolt esetekben egy egyszeri, meghatározott útra, egy méltányos időn belül, de legfeljebb egy hónapig,

(b) az 1. pont (b) és (c) alpont alatt felsorolt esetekben egy méltányos időre,

(c) az 1. pont (g) alpont szerinti esetekben hat hónapig. Ez csak az NKH Központi Hivatala hozzájárulásával hosszabbítható meg.

2.06 cikk

A közösségi hajóbizonyítvány érvényességének tartama

1. Új úszólétesítményre kiállított bizonyítvány

(a) kompnál két évig,

(b) személyhajónál, valamint a kereskedelmi szolgáltató úszóműnél öt évig,

érvényes.

2. Meglévő úszólétesítmény bizonyítványának érvényességi idejét a szemle eredményétől függően a hajózási hatóság állapítja meg, azonban az nem haladhatja meg az 1. pontban megállapított időtartamot.

2.07 cikk

Bejegyzések és módosítások a közösségi hajóbizonyítványban

1. Az úszólétesítmény névváltozását, a tulajdonosváltozást, valamint a köbözési adatokban, a hivatalos hajószámban, a lajstromozási vagy anyakikötőben történt változást a tulajdonos vagy megbízottja a változás bejegyzése céljából köteles bejelenteni az illetékes hajózási hatóságnak.

2. A közösségi hajóbizonyítványba minden bejegyzést vagy annak módosításait, amelyeket ez a rendelet, a Hajózási Szabályzat vagy egyéb rendelkezések írnak elő, bármelyik illetékes szemlebizottság elvégezheti.

3. Amennyiben a szemlebizottság a közösségi hajóbizonyítványban módosítást végez, abba megjegyzést vezet be, úgy ezt közölnie kell azzal a szemlebizottsággal, amelyik a bizonyítványt kiállította.

2.08 cikk

Rendkívüli szemle

1. Minden olyan jelentős változtatás vagy felújítás után, amely a szerkezeti szilárdságot, a menet- vagy műveletezési tulajdonságokat vagy az úszólétesítmény különleges jellemzőit befolyásolja, az újbóli forgalomba állítás előtt az úszólétesítményt rendkívüli szemlére kell kiállítani valamely illetékes szemlebizottság elé.

2. A szemlebizottság, amelyik a rendkívüli szemlét végezte, ennek a szemlének az eredménye szerint határozza meg a közösségi hajóbizonyítvány érvényességének tartamát. Ez azonban nem lépheti túl a meglevő közösségi hajóbizonyítvány érvényességének tartamát. Az érvényesség időtartamát a szemlebizottság bejegyzi a közösségi hajóbizonyítványba és tudomására kell hoznia annak a szemlebizottságnak, amelyik a bizonyítványt kiállította.

2.09 cikk

Időszakos szemle

1. A közösségi hajóbizonyítvány érvényességének lejárta előtt az úszólétesítményt szemlének kell alávetni.

2. Kivételesen a tulajdonosnak vagy megbízottjának megalapozott kérelme alapján a szemlebizottság szemle nélkül meghosszabbíthatja a közösségi hajóbizonyítvány érvényességének tartamát legfeljebb hat hónappal. A meghosszabbításról kiállított dokumentumot az úszólétesítményen kell tartani.

3. A szemlebizottság, amelyik az időszakos szemlét végrehajtotta, e szemle eredményétől függően határozza meg a közösségi hajóbizonyítvány új érvényességi tartamát a 2.06 cikk rendelkezéseit nem érintve.

4. Az érvényesség időtartamát a szemlebizottság bejegyzi a közösségi hajóbizonyítványba és ezt tudomására kell hoznia annak a szemlebizottságnak, amelyik a bizonyítványt kiállította.

5. Amennyiben a közösségi hajóbizonyítvány érvényességi tartamának meghosszabbítása helyett a közösségi hajóbizonyítványt egy újjal pótolják, akkor a régi bizonyítványt vissza kell adni annak a szemlebizottságnak, amelyik azt kiállította. A közösségi hajóbizonyítványt a szemlebizottságot megbízó hajózási hatóság – jogszabályban előírt ideig – megőrzi.

2.10 cikk

Önkéntes szemle

A hajótulajdonos vagy meghatalmazottja bármikor kérelmezhet szemlét. Ennek a szemlekérelemnek helyt kell adni.

2.11 cikk

Hivatalból indított szemle

1. Amennyiben a hajózási hatóság azt vélelmezi, hogy egy úszólétesítmény a fedélzetén tartózkodó személyekre vagy a hajózásra nézve veszélyt jelent, elrendelheti az úszólétesítménynek valamely szemlebizottság általi megszemlélését.

2. Az 1. pontban meghatározott esetben az úszólétesítmény tulajdonosa csak akkor viseli a szemle költségeit, ha a szemlebizottság az 1. pontban megnevezett hatóság álláspontját a szemle alapján megerősíti.

2.12 cikk

Hajóosztályozó társaság bizonylata

A szemlebizottság teljesen vagy részben eltekinthet annak vizsgálatától, hogy az úszólétesítmény eleget tesz-e a Szabályzat II. részében és a 23.09 cikkben foglalt előírásoknak, ha elismert hajóosztályozó társaság érvényes bizonylata azt igazolja, hogy az úszólétesítmény ezeknek az előírásoknak teljesen vagy részben megfelel.

2.13 cikk

Közösségi hajóbizonyítvány visszatartása és bevonása

1. Ha a szemlebizottság valamely szemle során megállapítja, hogy az úszólétesítmény vagy felszerelése súlyos hiányosságokat mutat és ezek az úszólétesítményen tartózkodó személyek vagy a hajózás biztonságát veszélyeztetik, akkor vissza kell tartania a közösségi hajóbizonyítványt és erről haladéktalanul értesítenie kell azt a szemlebizottságot, amelyik azt kiállította. Tolt bárkáknál és munkaterületi úszólétesítményeknél ilyen esetben a Hajózási Szabályzat szerinti fémtáblát is vissza kell tartani. Ha a szemlebizottság megállapítja, hogy a hiányosságokat megszüntették, visszaadja a közösségi hajóbizonyítványt a hajótulajdonosnak vagy megbízottjának. A hiányosságok megszüntetésének megállapítását, a közösségi hajóbizonyítvány visszaadását a hajótulajdonos vagy megbízottja egy másik szemlebizottságnál is kérelmezheti. Ha a közösségi hajóbizonyítványt visszatartó szemlebizottság azt vélelmezi, hogy a hiányosságok belátható időn belül nem háríthatók el, akkor a közösségi hajóbizonyítványt visszaküldi annak a szemlebizottságnak, amelyik azt kiadta vagy utolsóként meghosszabbította.

2. Ha az úszólétesítményt végleg leállították vagy kiselejtezték, a tulajdonos köteles a közösségi hajóbizonyítványt visszaküldeni annak a szemlebizottságnak, amelyik azt kiállította. A közösségi hajóbizonyítványt a közösségi hajóbizonyítványt kibocsátó hajózási hatóság – jogszabályban előírt ideig – megőrzi.

2.14 cikk

Másolat, másodlat kiadása

1. A közösségi hajóbizonyítvány elvesztését be kell jelenteni annál a szemlebizottságnál, amelyik azt kiállította. A szemlebizottság a közösségi hajóbizonyítványról egy másolatot állít ki, amelyet ilyenként kell megjelölni.

2. Amennyiben egy közösségi hajóbizonyítvány olvashatatlanná vagy egyébként használhatatlanná válik, akkor az úszólétesítmény tulajdonosának vagy megbízottjának vissza kell szolgáltatnia a közösségi hajóbizonyítványt annak a szemlebizottságnak, amelyik azt kiállította; ez az 1. pontnak megfelelően második példányt (másodlat) állít ki.

2.15 cikk

Költségek

1. A 2.11 cikk 2. pontjának sérelme nélkül az úszólétesítmény tulajdonosa vagy annak képviselője viseli a szemlével és a közösségi hajóbizonyítvány kiadásával kapcsolatos költségeket a hajózási hatósági eljárási díjakról rendelkező külön jogszabály szerint. Nem tehető megkülönböztetés a lajstromozó országra, a tulajdonos állampolgárságára vagy a lakóhelyére való tekintettel.

2. A szemlebizottság a szemle lefolytatása előtt – hajózási hatósági eljárási díjakról rendelkező külön jogszabály szerint – megkövetelheti az előre látható díj és költségek mértékéig terjedő előleg befizetését.

2.16 cikk

Tájékoztatás

Olyan személyek, akik megalapozott érdekeltséget tudnak igazolni, a szemlebizottságnál betekinthetnek az úszólétesítmény közösségi hajóbizonyítványába és saját költségükre abból kivonatokat vagy hitelesített másolatokat kaphatnak, amelyeket ilyenként kell megjelölni.

2.17 cikk

Közösségi hajóbizonyítványok nyilvántartása

1. A szemlebizottságok az általuk kiállított közösségi hajóbizonyítványokat sorszámmal látják el. Az általuk kibocsátott valamennyi közösségi hajóbizonyítványról a szemlebizottságot megbízó hajózási hatóság nyilvántartást vezet a 6. melléklet szerint.

2. A szemlebizottságot megbízó hajózási hatóságnak a szemlebizottság által kibocsátott közösségi hajóbizonyítványokról meg kell őrizni egy eredeti példányt vagy egy másolatot. Ebbe kell bevezetnie minden észrevételt és változást, továbbá érvényesítést és visszavonást.

2.18 cikk

Hivatalos hajószám

1. A bizonyítványt kiállító szemlebizottságnak a bizonyítványba be kell jegyeznie a hivatalos hajószámot, amit annak az államnak lajstromozási hatósága, illetve szerve határozott meg, ahol az lajstromozásra került vagy ahol az anyakikötő található. A nem magyar hajólajstromban szerepelő úszólétesítmény közösségi hajóbizonyítványába bevezetendő hivatalos hajószámot a lobogó szerinti állam illetékes szerve adja meg. Ezeket a rendelkezéseket nem kell alkalmazni a tengeri hajókra és a kedvtelési célú hajóra.

2. A hivatalos hajószámot az Egységes Európai Hajószám (ENI) szerint kell megállapítani.

Az Egységes Európai Hajószám (ENI) felépítése

A	A	A	x	x	x	x	x
Az európai hajószámot megállapító illetékes hatóság kódja			Sorszám

AAA az illetékes hatóság háromjegyű kódszáma;

xxxxx ötjegyű lajstromozási sorszám.

Az illetékes hatóságok kódszámai országok szerint

001-019	Franciaország
020-039	Hollandia
040-059	Németország
060-069	Belgium
070-078	Svájc
080-099	fenntartva a Mannheimi Egyezményben nem részes azon országoknak, amelyek 2007. április 1-jétől rajnai közösségi hajóbizonyítványt állítanak ki
100-119	Norvégia
120-139	Dánia
140-159	Egyesült Királyság
160-169	Izland
170-179	Írország
180-189	Portugália
190-199	fenntartva
200-219	Luxemburg
220-239	Finnország
240-259	Lengyelország
260-269	Észtország
270-279	Litvánia
280-289	Lettország
290-299	fenntartva
300-309	Ausztria
310-319	Liechtenstein
320-329	Cseh Köztársaság
330-339	Szlovákia
340-349	fenntartva
350-359	Horvátország
360-369	Szerbia
370-379	Bosznia és Hercegovina
380-399	Magyarország
400-419	Oroszországi Föderáció
420-439	Ukrajna
440-449	Fehéroroszország
450-459	Moldova
460-469	Románia
470-479	Bulgária
480-489	Grúzia
490-499	fenntartva
500-519	Törökország
520-539	Görögország
540-549	Ciprus
550-559	Albánia
560-569	Makedónia
570-579	Szlovénia
580-589	Montenegro
590-599	fenntartva
600-619	Olaszország
620-639	Spanyolország
640-649	Andorra
650-659	Málta
660-669	Monaco
670-679	San Marino
680-699	fenntartva
700-719	Svédország
720-739	Kanada
740-759	Amerikai Egyesült Államok
760-769	Izrael
770-799	fenntartva
800-809	Azerbajdzsán
810-819	Kazahsztán
820-829	Kirgizisztán
830-839	Tadzsikisztán
840-849	Türkménisztán
850-859	Üzbekisztán
860-869	Irán
870-999	fenntartva

A 2007. április 1-je előtt kiadott hivatalos hajószámokat 2007. április 1-je után egységes európai hajószámként az azok elé írt „0” számmal kell alkalmazni.

3. A hivatalos hajószám az úszólétesítmény teljes élettartama alatt változatlan. Ha az úszólétesítmény egy másik ország lajstromába kerül bejegyzésre vagy ott lesz a honi kikötője, akkor a hivatalos hajószám érvényét veszti. Ilyenkor a közösségi hajóbizonyítványt be kell nyújtani egy szemlebizottsághoz, hogy az érvénytelenné vált hivatalos hajószámot abból töröljék és adott esetben az új, az illetékes szerv által megadott hivatalos hajószámot bejegyezzék.

4. Az úszólétesítmény tulajdonosa vagy üzemben tartója, illetve megbízottja köteles az illetékes hajózási hatóságnál kérelmezni a hivatalos hajószám kiadását, továbbá felel a közösségi hajóbizonyítványba bejegyzett hivatalos hajószámnak az úszólétesítményen való elhelyezéséért, valamint azért, hogy eltávolítassa, amennyiben az érvénytelenné vált.

2.19 cikk

Egyenértékűség és mentesség

1. A hajózási hatóság egyenértékűnek ismerheti el és engedélyezheti, hogy egy úszólétesítményen olyan anyagokat és berendezéseket vagy felszereléseket építsenek be, helyezzenek el – anélkül, hogy más szerkezeti intézkedéseket vagy más rendelkezéseket kellene kielégíteni –, ha azokat a belvízi áru- és személyszállításra vonatkozó nemzeti hajóvezetői bizonyítványok kölcsönös elismeréséről szóló 1991. december 16-ai 91/672/EGK tanácsi irányelv 7. cikkével létrehozott bizottság (a továbbiakban: bizottság) egyenértékűnek ismeri el.

2. Amennyiben a bizottság nem jut döntésre az 1. pont szerinti egyenértékűséget illetően, a hajózási hatóság ideiglenes közösségi hajóbizonyítványt adhat ki.

A Nemzeti Közlekedési Hatóság Központi Hivatala a bizottságnak az ideiglenes közösségi bizonyítvány kiadásától számított egy hónapon belül jelentést tesz a 2.05 cikk 1. pont (g) ponttal összhangban, megjelölve az úszólétesítmény nevét és hatósági számát, az eltérés típusát, valamint azt a tagállamot, amelyben az úszólétesítményt lajstromozták vagy ahol anyakikötője található.

3. Kísérleti célból, korlátozott időtartamra a szemlebizottság is megadhatja a közösségi hajóbizonyítványt a bizottság ajánlása alapján olyan úszólétesítmény részére, amely a II. rész előírásaitól eltérő műszaki újdonságokkal rendelkezik, ha ezek kielégítő biztonságot nyújtanak.

4. Az 1–3. pontban meghatározott egyenértékűségeket és mentességeket a közösségi hajóbizonyítványban fel kell tüntetni. Ezekről tájékoztatni kell az Európai Bizottságot.

II. RÉSZ

ÉPÍTÉS, BERENDEZÉS ÉS FELSZERELÉS

3. Fejezet

HAJÓÉPÍTÉSI KÖVETELMÉNYEK

3.01 cikk

Alapkövetelmény

A hajókat a hajóépítés általánosan elfogadott szabályainak és gyakorlatának megfelelően kell építeni.

3.02 cikk

Szilárdság és stabilitás

1. A hajótest szilárdsága feleljen meg azoknak az igénybevételeknek, amelyek rendeltetésének megfelelő, üzemszerű használata során érik.

(a) Új hajó építésekor, illetve minden olyan átépítésnél, amely a hajó szilárdságát befolyásolhatja, a hajótest megfelelő szilárdságát számítással kell igazolni. Elismert hajóosztályozó társaság osztályozási bizonyítványának vagy nyilatkozatának bemutatása esetén a számításokkal történő igazolás nem szükséges.

(b) A 2.09 cikk szerinti hajóvizsgálat során mért lemezvastagság – a fenék-, medersori és oldallemezelés – legkisebb vastagsági értékeinek megfelelőségét az alábbi számítási eljárással kell ellenőrizni:

Az acélból épített hajóknál a t_min legkisebb vastagság a következő összefüggésekkel meghatározott értékeknél nagyobb legyen:

1. 40 m-nél hosszabb hajóknál: t_min = f·b·c (2,3 + 0,04 L) [mm];

40 m vagy kisebb hajóhossz esetén: t_min = f·b·c (1,5 + 0,06 L) [mm], de legalább 3 mm;

2. t_min = 0,005.a [mm]

A fenti összefüggésekben:

a – bordaköz mm-ben;

f – a bordaköz együtthatója, amely

f = 1, ha a ≤ 500 mm,

f = 1 + 0,0013 (a – 500), ha a > 500 mm

b – a fenék-, oldal- és medersori lemezelés együtthatója, amely

b = 1,0 a fenék- és oldallemezeknél

b = 1,25 a medersori lemezelésnél.

A medersori lemezelés minimális vastagsága számításánál f=1. A medersori lemezelés minimális vastagsága nem lehet kevesebb a fenék- és oldallemezelés vastagságánál,

c – a szerkezeti típustól függő együttható, amely

c = 0,95 olyan hajóknál, amelyek kettős fenékkel és olyan oldaltérrel rendelkeznek, amelynek oldalsó raktárfala függőlegesen helyezkedik el a raktárkeret alatt,

c = 1,0 más szerkezeti típus esetén.

(c) Hosszmerevítős rendszerű kettősfenekű és fedélzeti oldaljárós hajóknál a (b) alpontban foglalt összefüggésből számított lemezvastagság minimális értékét a hajótest szilárdságszámítása (hossz-, oldalirányú és helyi igénybevételre) során kiszámított és elismert hajóosztályozó társaság által jóváhagyott értékre csökkenteni lehet.

A lemezeket ki kell cserélni, ha a fenék-, medersori és oldallemezek az ilyen módon meghatározott érték alatt vannak.

A külhéjlemezelés fenti módon meghatározott minimális vastagsági értékei egyenletes elhasználódás mellett a további üzemeltethetőség szempontjából határértékeknek tekinthetők azzal a feltétellel, hogy a hajótestet hajóépítési acélból építették, a belső szerkezeti elemek mint a bordák, bordatalpak, szerkezeti hossz- és keresztmerevítők jó állapotban vannak, továbbá a hajótesten túlzott mértékű hosszirányú szilárdsági igénybevételre utaló károsodások nem találhatók.

Amennyiben a fenti módon meghatározott értékeknél kevesebbet mérnek, a megfelelő lemezeket cserélni vagy javítani kell. Kisebb, helyi elvékonyodás esetén a minimális vastagság 10%-os csökkenése megengedhető.

2. Ha a hajótest építéséhez nem acélt használnak, számításokkal kell igazolni, hogy a hajótest szilárdsága (hossz-, oldalirányú és helyi szilárdsága) egyenértékű legalább azzal a szilárdsággal, amely az 1. pont szerinti minimális vastagságú acél használatából következne. Amennyiben elismert hajóosztályozó társaság osztályozási bizonyítványát vagy nyilatkozatát bemutatják, a számítással való igazolástól el lehet tekinteni.

3. A hajók stabilitása feleljen meg az e szabályzat – rendeltetésszerű használathoz szükséges – előírásainak.

3.03 cikk

Hajótest

1. A fedélzetes vagy fedélzet nélküli hajóknál a fedélzetig vízmentes válaszfalakat kell beépíteni az alábbiak szerint:

(a) ütköző (kollíziós) válaszfal az orrtól kellő távolságra úgy, hogy az előtte levő vízmentes tér elárasztása esetén a 100%-os készletekkel rendelkező, a megengedett legnagyobb hordképességgel terhelt hajó úszóképes maradjon és biztonsági távolsága legalább 100 mm legyen.

A felvezető szöveg szerinti követelmény általában teljesítettnek minősül, ha a kollíziós válaszfal távolsága a mellső függélytől 0,04 L és 0,04 L + 2 m között helyezkedik el.

Amennyiben ez a távolság nagyobb 0,04 L + 2 m-nél, a felvezető szöveg szerinti követelmény betartását számítással kell igazolni. A távolság 0,03 L értékig csökkenthető. Ebben az esetben a felvezető szöveg szerinti követelmény betartását a kollóziós válaszfal előtti és az azzal közvetlenül szomszédos terek együttes elárasztása esetére elvégzett számításokkal kell igazolni,

(b) a 25 m-nél nagyobb teljes hosszúságú hajóknál járulékosan egy kollóziós válaszfalat kell beépíteni a fartól megfelelő távolságra.

2. Lakóterek, továbbá a hajó és a hajóüzem biztonsága szempontjából fontos berendezések nem helyezhetők el a kollíziós válaszfal előtt. Ez nem vonatkozik a horgonyberendezésre.

3. A lakótereket, gép- és kazántereket, valamint a hozzájuk tartozó munkahelyeket a rakományterektől fedélzetig érő vízmentes harántfalakkal kell elválasztani.

4. A lakótereket a gép-, kazán- és rakományterektől gáztömören kell elválasztani, a megközelítésüket közvetlenül a fedélzetről kell biztosítani. Amennyiben ilyen be- és kijárat kialakítása nem lehetséges, egy pótlólagos vészkijáratot kell kialakítani, melynek közvetlenül a fedélzetre kell nyílnia.

5. Az 1. és 3. pontban előírt válaszfalakon és a 4. pont szerinti térhatárolókon nem lehetnek nyílások.

Engedélyezhetők a fartéri válaszfalajtók és átvezetések, különösen tengelyvezetékek és csővezetékek részére, ha ezek kivitelezése olyan, hogy a válaszfalak és térhatárolók megtartják eredeti rendeltetésüket. Fartéri válaszfalajtók csak abban az esetben engedélyezhetők, ha a kormányállásban távellenőrzéssel megállapítható, hogy ezek zárt vagy nyitott állapotban vannak és ha mindkét oldalukon a következő feliratot festették fel jól olvashatóan:

„Az ajtót minden nyitás után azonnal zárni kell!”

6. A vízbevezető és vízkifolyó csővezetékeket, továbbá a csatlakozó csővezetékeket úgy kell kialakítani, hogy a víz véletlen behatolása a hajótestbe ne legyen lehetséges.

7. A hajó orrát olyan módon kell megépíteni, hogy a horgonyok se teljesen, se részben ne nyúljanak túl az oldallemezen.

3.04 cikk

Gép-, kazán- és tartályterek

1. Azokat a tereket, amelyekben gépi berendezések vagy kazán, ezek tartozékai vannak beépítve, úgy kell kialakítani és berendezni, hogy a berendezések kezelése, karbantartása és állagmegőrzése könnyen és veszély nélkül történhessen.

2. Azoknak a folyékony üzemanyag- vagy kenőolajtankoknak, amelyek üzemszerű használatuk során folyadékok statikus nyomása alatt állnak, nem lehetnek lakótérrel közös falai.

3. A gép-, kazán- és tartályterek falait, fedeleit és ajtóit acélból vagy egyéb egyenértékű, nem éghető anyagból kell készíteni.

A gépterekben használt szigetelőanyagokat védeni kell az üzemanyag és üzemanyaggőzök behatolásától.

A géptér, kazántér és üzemanyagtároló tér falán, fedelén és ajtaján levő minden nyílásnak olyannak kell lennie, hogy az a téren kívülről zárható legyen. A zárszerkezetek acélból vagy más, azzal egyenértékű, nem éghető anyagból készüljenek.

4. Gép- és kazántereknek – továbbá azoknak a tereknek, melyekben éghető vagy mérgező gázok fejlődhetnek – a megfelelő szellőzését biztosítani kell.

5. A gép-, kazán- és tartályterekbe vezető hágcsókat és lépcsőket megfelelő szilárdsággal kell beépíteni. Anyaguk acél vagy más, ütésálló, éghetetlen anyag legyen.

6. A gép- és kazántereket két kijárattal kell kialakítani, amelyek közül az egyik vészkijáratként szolgál. A második kijárat elhagyható, ha

(a) a gép- vagy kazántér alapterülete (átlagos hossz x átlagos szélesség a padlószinten) összesen nem több 35 m²-nél,

(b) a menekülési út bármely tartózkodási helytől – ahol kezelési műveleteket vagy karbantartási munkákat kell végezni – a kijáratig vagy a szabadba vezető lépcső talppontjáig nem több 5 m-nél,

(c) a kijárattól legtávolabb levő karbantartási helynél egy kézi tűzoltókészülék található. Ez az előírás érvényes a 10.03 cikk 1. pontja (e) alponttal ellentétben akkor is, ha a beépített gép teljesítménye 100 kW vagy kevesebb.

7. A géptérben megengedett maximális hangnyomásszint 110 dB (A). A mérőhelyeket a berendezések üzeme közben szükséges karbantartási munkák figyelembevételével kell megválasztani.

4. Fejezet

BIZTONSÁGI TÁVOLSÁG, SZABADOLDAL ÉS MERÜLÉSI MÉRCE

4.01 cikk

Biztonsági távolság

1. A biztonsági távolság legalább 300 mm legyen.

2. A biztonsági távolságot azoknál a hajóknál, amelyek nyílásait nem lehet fröccsenő víz- és időjárásállóan lezárni, valamint azoknál a hajóknál, amelyek nem rendelkeznek raktártetőkkel, a biztonsági távolságot annyira meg kell növelni, hogy az ilyen nyílások mindegyike legalább 500 mm-rel magasabban legyen a legnagyobb bemerülés síkja felett.

4.02 cikk

Szabadoldal

1. A szabadoldal folyamatos fedélzetű, fedélzethajlat nélküli és felépítmény nélküli hajóknál legalább 150 mm legyen.

2. A fedélzethajlattal és felépítményekkel rendelkező hajóknál a szabadoldalt a következő összefüggés alapján kell számítani:

F = 150 (1 – α) –[mm]

Ebben az összefüggésben:

α – korrekciós együttható, ami figyelembe veszi az összes meglevő felépítményt;

β_v – a mellső fedélzethajlat korekciós együtthatója, amennyiben az L mellső negyedében felépítmények helyezkednek el;

β_a – a hátsó fedélzethajlat helyesbítési együtthatója, amennyiben az L hátsó negyedében felépítmények helyezkednek el;

Se_v– számított mellső fedélzethajlat mm-ben;

Se_a – számított hátsó fedélzethajlat mm-ben.

3. Az α együtthatót a következő összefüggésből kell számítani:

α =,

ahol:

le_m – a felépítmények számított hossza az L középső részén,

le_v – a felépítmények számított hossza az L mellső negyedében,

le_a – a felépítmények számított hossza az L hátsó negyedében.

A vizsgált felépítmény számított hosszát a következő összefüggés szerint kell meghatározni:

ahol:

l – a vizsgált felépítmény tényleges hossza m-ben,

b – a vizsgált felépítmény szélessége m-ben,

B₁ – a hajó szélessége m-ben a lemezelés külső élén a fedélzet szintjén mérve, a vizsgált felépítmény hosszfelezőjében,

h – a vizsgált felépítmény magassága m-ben. Raktárakra a h értékének meghatározásához a raktárkeret magasságát a 4.01 cikk szerinti biztonsági távolság felével csökkenteni kell. A h értéke nem lehet több mint 0,36 m.

Amennyiben a vagy a kisebb 0,6-nál, a számított felépítmény tényleges hosszát 0 értékekben kell felvenni.

4. A β_v és β_a együtthatókat a következő összefüggések szerint kell meghatározni:

5. A mindenkori számított mellső és hátsó fedélzethajlat Se_v és Se_a értékeit a következő összefüggések szerint kell meghatározni:

Se_v = S_v·p;

Se_a = S_a·p,

ahol:

S_v – a tényleges fedélzethajlat a hajó orr részén mm-ben; mindamellett S_v-ként 1000 mm-nél nagyobb érték nem vehető fel;

S_a – a tényleges fedélzethajlat a hajó far részén mm-ben. S_a-ként 500 mm-nél nagyobb érték nem vehető fel;

p – együttható, amely a következő összefüggés szerint határozható meg:

x – addig a pontig mért abszcissza, ahol a fedélzethajlat 0,25 S_v vagy S_a (lásd az ábrát).

A p együtthatóra azonban 1-nél nagyobb értéket nem szabad felvenni.

6. Ha a β_a · Se_a értéke nagyobb, mint β_v· Se_v értéke, akkor β_a · Se_a_· értéke helyett a

β_v .· Se_vértékét kell behelyettesíteni.

4.03 cikk

Minimális szabadoldal

A 4.02 cikk szerinti csökkentés figyelembevételével a minimális szabadoldal nem lehet kisebb 0 mm-nél.

4.04 cikk

Merülési jelek

1. A legnagyobb bemerülés síkját úgy kell meghatározni, hogy a minimális szabadoldalra és a minimális biztonsági távolságra vonatkozó előírások teljesüljenek. A szemlebizottság biztonsági okokból nagyobb szabadoldalt vagy biztonsági távolságot is meghatározhat.

2. A legnagyobb bemerülés síkját jól látható és kitörölhetetlen, külön jogszabályban^* megállapított merülési jelekkel kell megjelölni.

3. A 2. és 3. vagy csak a 3. hajózási zónában közlekedő hajóra a körgyűrűs merülési jel helyettesíthető egy 300 mm hosszú és 40 mm magas téglalapból álló merülési jellel, amelynek alsó éle vízszintes és egybeesik a megengedett legnagyobb bemerülés síkjával.

4. Minden hajón legalább három merülési jelpárt – összevont merülési és köbözési jel – kell alkalmazni, amelyek közül az egyik jelpár 1/2 L-nél, a másik két jelpárt pedig a hajó hosszúságának körülbelül egyhatodával a hajó orra mögött, illetve a hajó fara előtt kell elhelyezni. Ettől eltérően:

(a) azoknál a hajóknál, amelyek hosszúsága 40 m-nél kevesebb, elegendő két jelpárt alkalmazni, melyeket 1/4 L távolságban a hajó orra mögött, illetve a hajó fara előtt kell elhelyezni

(b) azoknál a hajóknál, amelyek nem áruszállításra szolgálnak, elegendő egy jelpárt alkalmazni, amit körülbelül 1/2 L-nél kell elhelyezni.

5. A szemle következtében érvénytelenné vált jeleket vagy adatokat a szemlebizottság felügyelete alatt el kell távolítani vagy érvénytelenítésüket megfelelő módon meg kell jelölni. Felismerhetetlenné vált merülési jeleket csak a szemlebizottság felügyelete alatt lehet pótolni.

6. Amennyiben a hajót a belvízi hajók köbözéséről szóló 1966. évi genfi egyezmény szerint köböztek és a köbözési jelek ugyanabban a magasságban vannak, mint a rendeletben előírt merülési jelek, úgy ezek a köbözési jelek merülési jeleknek is tekinthetők. Ezt a tényt közösségi hajóbizonyítványba be kell jegyezni.

7. A nem 3. zónába (1., 2. vagy 4. zónába) sorolt belvízi utakon közlekedő hajók esetében a 4. pontban előírt mellső és hátsó jelpárt ki kell egészíteni egy függőleges vonallal, amelyre egy, illetve több zóna esetében több 150 mm hosszú kiegészítő merülésvonalat kell felvinni az orr irányába a 3. zónára megjelölt merülési vonalhoz igazítva.

Ez a függőleges vonal és vízszintes vonal 30 mm vastag. A hajó orra felé mutató merülésvonalon kívül a megfelelő zóna számát meg kell jelölni 60 mm magas × 40 mm széles betűkkel (lásd az 1. ábrát).

1. ábra

4.05 cikk

Azoknak a hajóknak a legnagyobb megengedett merülése, amelyek raktárai nem minden esetben vannak fröccsenő víz- és időjárásálló módon lezárva

Amennyiben a legnagyobb bemerülés síkját azzal a feltétellel határozták meg, hogy a raktárak fröccsenő víz- és időjárásálló módon zárhatók és a raktárkeret felső éle, valamint a legnagyobb bemerülés síkja között mért távolság kevesebb mint 500 mm, meg kell határozni a legnagyobb megengedett merülést nyitott raktárakkal történő üzemelés esetére is.

A közösségi hajóbizonyítványba be kell jegyezni:

„Amennyiben a raktárak teljesen vagy részben nyitottak, a hajót a 3. zóna merülési jele alatt legfeljebb ... mm-ig szabad terhelni!”

4.06 cikk

Merülési mércék

1. Azokon a hajókon, amelyek merülése meghaladhatja az 1 m-t, a hajó far-részén mindkét oldalon egy-egy merülési mércét kell elhelyezni. Járulékos merülési mércék elhelyezése is megengedett.

2. Minden egyes merülési mérce nullpontjának függőlegesen azon a legnagyobb merüléssel párhuzamos síkon kell elhelyezkednie, amely a hajótest legmélyebb pontján vagy – amennyiben van – a gerinc legmélyebb pontján megy keresztül. A nullpont feletti függőleges távolságot deciméterenként osztással kell ellátni. Ezt az osztást az üres merülés síkjától a legnagyobb merülés síkja feletti 100 mm-es távolságig minden egyes merülési mércénél bepontozott jelekkel meg kell jelölni és jól láthatóan, sávonként váltakozva két különböző színnel fel kell felfesteni. Az osztást a merülési mérce mellett legalább 5 dm-enként, valamint annak felső végén számokkal kell feltüntetni.

3. A két hátsó köbözési mérce – amennyiben kialakításuk megfelel a 4.04 cikk 6. pontjában megnevezett egyezmény előírásainak – merülési mérceként is szolgálhatnak. Ebben az esetben a merülés számjegyeit is fel kell tüntetni.

5. Fejezet

MŰVELETEZÉSI TULAJDONSÁGOK

5.01 cikk

Általános rész

A hajóknak és kötelékeknek kielégítő menet- és műveletezési tulajdonságokkal kell rendelkeznie:

– gépnélküli hajók, amelyeket vontatási üzemre szántak, feleljenek meg a szemlebizottság külön követelményeinek;

– géphajók és kötelékek feleljenek meg az 5.02-5.10 cikkek előírásainak.

5.02 cikk

Próbautak

1. A menet- és műveletezési tulajdonságokat próbautakkal (futópróbákkal) kell meghatározni. Ezek során meg kell határozni:

– a legkisebb sebességet (előremenetben) (5.06 cikk),

– megállási tulajdonságokat (5.07 cikk),

– hátrameneti tulajdonságokat (5.08 cikk),

– kitérési tulajdonságokat (5.09 cikk),

– fordulási tulajdonságokat (5.10 cikk).

2. A szemlebizottság részben vagy teljesen eltekinthet a próbautaktól, amennyiben a menet- és műveletezési tulajdonságokra vonatkozó követelmények teljesítése más módon bizonyítást nyer.

5.03 cikk

Próbaúti víziútszakasz

1. Az 5.02 cikk szerinti próbautakat a hajózási hatóság által kijelölt víziútszakaszon kell végrehajtani.

2. A próbaút-szakasz legalább 2 km hosszú és elegendő szélességű egyenes folyamszakaszon vagy állóvízen helyezkedhet el.

3. A szemlebizottságnak rendelkeznie kell a víziút hidrológiai adatainak (például vízmélység, hajóút-szélesség, átlagos vízsebesség különböző vízállásoknál) rögzítési lehetőségével.

5.04 cikk

A hajók és kötelékek terhelésének mértéke a próbaút során

Az önjáró teherhajókat és kötelékeket a próbaútra egyenletesen és a hordképesség legalább 70%-nak mértékéig megrakottan kell kiállítani. Ha a próbautat kevesebb rakománnyal hajtják végre, akkor völgymenetre az engedélyezést erre a rakományra kell korlátozni.

5.05 cikk

Fedélzeti segédeszközök a próbaúthoz

1. A próbautak során – a horgonyok kivételével – minden, a közösségi hajóbizonyítvány 34. és 52. pontjában felsorolt berendezés igénybe vehető, amelyet a kormányállásból lehet kezelni.

2. Az 1. pontban foglaltakat nem érintve, az 5.10 cikk szerinti fordulási műveletnél az orrhorgonyok használhatók.

5.06 cikk

Legkisebb menetsebesség (előremenetben)

1. A hajóknak és kötelékeknek a vízhez viszonyítva legalább 13 km/h sebességet kell elérniük. Ez nem érvényes a tolóhajókra, amikor azok egyedül közlekednek.

2. A kizárólag horgonyzóhelyen, illetve kikötőben közlekedő hajók és kötelékek részére a szemlebizottság eltérést engedélyezhet az 1. pontban foglalt követelmények alól.

3. A szemlebizottság vizsgálja, hogy az üres hajó képes-e meghaladni a 40 km/h holtvízi sebességet. Amennyiben ez igazolódik, a közösségi közösségi hajóbizonyítvány 52. rovatába a következőt kell bejegyezni:

"A hajó képes meghaladni a 40 km/h holtvízi sebességet."

5.07 cikk

Megállási tulajdonságok

1. A hajóknak és kötelékeknek völgymenetben kellő időben meg kell tudni állniuk és emellett kielégítően műveletképesnek kell maradniuk.

2. Olyan hajók és kötelékek esetében, amelyeknél L nem több 86 m-nél és B nem több 22,9 m-nél, ezeket a megállási tulajdonságokat a fordulási tulajdonságok pótolhatják.

3. A megállási tulajdonságokat az 5.03 cikk szerinti próbaúton „Állj” művelettel, a fordulási tulajdonságokat az 5.10 cikk szerinti fordulási művelettel kell igazolni.

5.08 cikk

Hátrameneti tulajdonságok

Ha az 5.07 cikk szerinti szükséges „Állj” műveletet állóvízen hajtják végre, kiegészítő hátrameneti próbát is végre kell hajtani.

5.09 cikk

Kitérési tulajdonságok

A hajóknak és kötelékeknek kellő időben ki kell tudni térni. A kitérési tulajdonságokat az 5.03 cikk szerinti próbaúton kitérési művelettel kell igazolni.

5.10 cikk

Fordulási tulajdonságok

Az olyan hajóknak és kötelékeknek, amelyeknél L nem több 86 m-nél és B nem több 22,9 m-nél, képesnek kell lenni kellő időben megfordulni.

Ezeket a fordulási tulajdonságokat az 5.07 cikk szerinti megállási tulajdonságok pótolhatják.

A fordulási tulajdonságokat fordulási művelettel kell igazolni.

6. Fejezet

KORMÁNYBERENDEZÉSEK

6.01 cikk

Általános követelmények

1. A hajókat olyan megbízható kormányberendezéssel kell ellátni, amellyel legalább az 5. fejezet szerinti műveletezési tulajdonságok biztosíthatók.

2. A gépi hajtású kormányberendezéseket úgy kell kialakítani, hogy a kormány akaratlan elállítódása kizárt legyen.

3. A teljes kormányberendezést a hajó 15°-ig terjedő tartós oldalirányú dőlésére és –20-tól +50 °C-ig terjedő környezeti hőmérsékletre kell tervezni.

4. A kormányberendezés egyes részeit szilárdságilag úgy kell kialakítani, hogy a normál üzemben rájuk ható valamennyi erőt biztonságosan el tudják viselni. Egy külső behatás során a kormányra ható erők nem csökkenthetik a kormánygép és hajtása működőképességét.

5. A kormányberendezéseket gépi kormányhajtással kell ellátni, amennyiben a kormány működtetéséhez kifejtendő erők nagysága ezt megköveteli.

6. A gépi kormányhajtásokat olyan túlterhelés elleni védelemmel kell felszerelni, amely a hajtásoldalról kifejtett nyomatékot behatárolja.

7. A kormányszárak átvezetéseit úgy kell kialakítani, hogy a vizet szennyező kenőanyag ne juthasson ki.

6.02 cikk

A kormánygép hajtóberendezése

1. Gépi hajtású kormányberendezéseknél a kormánygép-hajtás meghibásodása vagy zavara esetén 5 másodpercen belül egy második független hajtóberendezésnek vagy kézi hajtásnak kell üzembe lépni.

2. Amennyiben a második hajtóberendezés vagy a kézi hajtás üzembe helyezése nem automatikusan történik, akkor a kormányosnak egyetlen művelettel, egy közvetlen, gyors és egyszerű üzembe helyezést kell tudni megvalósítania.

3. A második hajtóberendezés vagy a kézi hajtás üzemeltetése mellett is el kell érni az 5. fejezet szerinti műveletezési tulajdonságokat.

6.03 cikk

A kormánygép hidraulikus hajtóberendezése

1. A kormánygép hidraulikus hajtóberendezésére más fogyasztó nem csatlakoztatható. Ha két hidraulikus kormánygéphajtás áll rendelkezésre, ez a két berendezés egyikénél mégis megengedhető, amennyiben a fogyasztók a visszatérő ági vezetékre csatlakoznak és egy elzáró szerelvénnyel a kormánygép-hajtásról leválaszthatók.

2. Két hidraulikus hajtóberendezésnél mindegyik berendezés részére külön olajtartály szükséges, a tartályok kettéválasztása azonban megengedhető. A hidraulika olajtartályokat vészjelzést adó szintérzékelőkkel kell felszerelni, amelyek a biztonságos üzemeltetéshez szükséges legalacsonyabb megengedhető olajszintet jelzik.

3. Amennyiben a vezérlő szelep a kormányállásból kézzel vagy hidraulikusan működtethető, akkor ezt a vezérlő szelepet nem kell megkettőzni.

4. A csővezetékek méretei, kialakítása és vezetése a mechanikus behatások vagy a tűz okozta sérüléseket zárja ki, amennyire ez csak lehetséges.

5. A hidraulikus hajtóberendezéseknél a második hajtóberendezés részére a csővezetékek megosztott fektetése elhagyható, ha mindkét hajtóberendezés független működése biztosítva van és a vezetékrendszer az engedélyezett legnagyobb üzemi nyomás 1,5-szeresére van méretezve.

6. Flexibilis hidraulika tömlők csak akkor alkalmazhatók, ha a részegységek rezgésének csökkentése vagy mozgási szabadsága ilyenek alkalmazását elkerülhetetlenné teszi. Ezeket is legalább az engedélyezett legnagyobb üzemi nyomás 1,5-szeresére kell tervezni.

6.04 cikk

Energiaforrás

1. Két gépi hajtással rendelkező kormányberendezés részére két energiaforrásnak kell rendelkezésre állni.

2. Amennyiben a gépi hajtású kormányberendezés második energiaforrása menet közben nincs állandóan üzemkész állapotban, akkor az indításhoz szükséges időtartamot megfelelő teljesítményű puffer rendszerrel kell áthidalni.

3. Villamos energiaforrásnál a kormányberendezések betáplálási pontjairól semmilyen más fogyasztót nem szabad ellátni.

6.05 cikk

Kézi hajtás

1. A kézi kormánykereket a gépi hajtás nem hozhatja mozgásba.

2. A kézi hajtás önműködő bekapcsolásánál a kormánykerék visszaütését minden kormányhelyzetben meg kell akadályozni.

6.06 cikk

Kormánypropellerek, vízsugárhajtások, cikloidal propellerek és orrsugárkormányok

1. Ha a kormánypropellereknél, vízsugárhajtásoknál, cikloidal propellereknél és orrsugárkormányoknál a tolóerő irányváltoztatására szolgáló távvezérlés villamos, hidraulikus vagy pneumatikus, akkor a kormányállástól a propellerig vagy a vízsugárhajtásig két egymástól független vezérlőrendszernek kell lenni, amelyek a 6.01-6.05 cikkeket értelemszerűen kielégítik.

Ez nem érvényes akkor, ha egy ilyen berendezés alkalmazására az 5. fejezet szerinti műveletezési tulajdonságok kielégítéséhez nincs vagy csak az „Állj” műveletnél van szükség.

2. Amennyiben két vagy több egymástól független kormánypropeller, vízsugárhajtás vagy cikloidal propeller áll rendelkezésre, a második vezérlőrendszer nem szükséges, ha a hajó az ilyen berendezések egyikének meghibásodásakor az 5. fejezet értelmében műveletképes marad.

6.07 cikk

Visszajelzés és ellenőrzés

1. A kormányállásban a kormány helyzetének egyértelműen felismerhetőnek kell lenni. A villamos kormányhelyzet jelzők saját táplálási ponttal rendelkezzenek.

2. A kormányállásban legalább a következő visszajelzések és ellenőrzések legyenek elhelyezve:

(a) a hidraulikus tartályok olajszintje a 6.03 cikk 2. pont szerint és a hidraulikus rendszer üzemi nyomása,

(b) a villamos vezérlés energiaellátásának kiesése,

(d) a fordulási szögsebesség szabályzó kiesése,

(e) az előírt puffer rendszer kiesése.

6.08 cikk

Fordulási szögsebesség szabályzó

1. A fordulási szögsebesség szabályzó és alkatrészei feleljenek meg a 9.20 cikk előírásainak.

2. A fordulási szögsebesség szabályzó üzemkész állapotát a kormányállásban zöld jelzőlámpával kell jelezni. A tápfeszültség meg nem engedett eltérését, kimaradását és a pörgettyű fordulatszámának meg nem engedett csökkenését ellenőrizni kell.

3. Amennyiben a fordulási szögsebesség szabályzó mellett még további vezérlőrendszerek is találhatók, a kormányállásban egyértelműen felismerhetőnek kell lenni, hogy melyik rendszer van bekapcsolva. Az egyik rendszerről a másikra való átkapcsolás késedelem nélkül következzék be. A fordulási szögsebesség szabályzóknak nem lehet visszahatásuk a kormányberendezésekre.

4. A fordulási szögsebesség szabályzók villamosenergia-ellátása legyen független az egyéb fogyasztókétól.

5. A fordulási szögsebesség szabályzókban alkalmazott pörgettyűk, érzékelők, fordulásjelzők stb., feleljenek meg a 9. mellékletben meghatározott, a belvízi utakon alkalmazott fordulási szögsebesség szabályzókra vonatkozó minimális műszaki követelményeknek és vizsgálati feltételeknek.

6.09 cikk

Átvétel

1. A kormányberendezés előírás szerinti beépítését a kijelölt szemlebizottságnak kell felülvizsgálnia. Ehhez az a következő dokumentációt követelheti meg:

(a) a kormányberendezés leírását,

(b) a kormánygép hajtóberendezésre és a vezérlésre vonatkozó terveket és adatokat,

(d) a villamos berendezésekre vonatkozó kapcsolási rajzot,

(e) a fordulási szögsebesség szabályzó bizonylatát,

(f) a berendezés kezelési utasítását.

2. A teljes kormányberendezés működését próbaúton kell ellenőrizni. A fordulási szögsebesség szabályzóknál egy egyenes pálya megbízható tartását és az íven való biztos haladást kell vizsgálni.

7. Fejezet

KORMÁNYÁLLÁS

7.01 cikk

Általános rész

1. A kormányállást úgy kell berendezni, hogy menetben a kormányos a feladatait akadálytalanul el tudja látni.

2. Normális üzemi körülmények között a hajó saját zajának hangnyomásszintje a kormányállásban, a kormányos fejmagasságban a 70 dB(A) értéket nem lépheti túl.

3. Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállásoknál a kormányosnak feladatait ülő helyzetben kell tudni ellátni és valamennyi, a hajó irányításához szükséges kijelző, ellenőrző és kezelő berendezést úgy kell elrendezni, hogy ezeket a kormányos menetben kifáradás nélkül tudja megfigyelni és kezelni anélkül, hogy helyét elhagyná és a radarképernyőt szem elől vesztené.

7.02 cikk

Szabad kilátás

1. A kormányállásból minden irányban kellő szabad kilátást kell biztosítani.

2. Az üres, fél készlettel és ballaszt nélkül haladó hajó orra előtt a kormányos részére a holttér a vízfelszínhez viszonyítva egy haránt irányú ív mentén, bármelyik oldalon, közvetlenül a hajó előtt nem lehet több a hajóhossz kétszeresénél, illetve 250 m-nél aszerint, hogy melyik a kisebb.

A holttér csökkentésére szolgáló optikai és elektronikus segédeszközök a szemle során nem vehetők figyelembe.

A holttér további csökkentéséhez csak megfelelő elektronikus eszközök használhatók.

3. A kormányos szokásos tartózkodási helyén a látómező legalább a horizont 240°-ára terjedjen ki. Ebből legalább 140°-os látómező a mellső félkörben legyen.

A kormányos szokásos látótengelyében nem lehetnek ablakkeretek, árbocok vagy felépítmények.

Amennyiben hátrafelé megfelelő kilátás a 240^o vagy annál nagyobb látómező ellenére nincs biztosítva, a szemlebizottság egyéb intézkedéseket követelhet meg, elsősorban optikai és elektronikus segédeszközök beépítését.

Az oldalablakok alsó élét a lehető legalacsonyabban kell tartani, az oldal- és hátsó ablakok felső élét pedig a lehető legmagasabban.

Az e cikk alkalmazásában a kormányállásból való kilátásra vonatkozó követelmények azt vélelmezve kerültek megállapításra, hogy a kormányos szemmagassága a kormányállásban a fedélzet feletti 1650 mm magasságban van.

4. A kormányállás mellső ablakának felső éle elég magasan legyen, hogy a kormánynál tartózkodó személy 1800 mm szemmagasságban tisztán kilásson előre, szemmagasságban 10 fokkal a horizont felett.

5. A mellső ablakokon keresztül a szabad kilátást egy megfelelő felszereléssel minden időjárásnál biztosítani kell.

6. A kormányállásokban alkalmazott ablaktáblák biztonsági üvegből készüljenek és legalább 75%-os fényátbocsátási tényezővel rendelkezzenek.

A visszatükröződés elkerülése végett a parancsnoki híd mellső ablakai tükrözésmentesek és a függőleges síkhoz képest kifelé megdöntöttek legyenek, felül legalább 10°, de legfeljebb 25°-nál nem nagyobb szögben.

7.03 cikk

A kezelő, kijelző és ellenőrző berendezésekre vonatkozó általános követelmények

1. A hajó vezetéséhez szükséges kezelő berendezések legyenek könnyen üzemi helyzetükbe állíthatók. Ez a helyzet legyen egyértelműen felismerhető.

2. Az ellenőrző készülékek legyenek könnyen leolvashatók; ezeket fokozatmentesen szabályozható megvilágítással kell ellátni. A megvilágító fényforrások nem zavarhatnak és az ellenőrző készülékek felismerhetőségét nem csökkenthetik.

3. A jelzőlámpák ellenőrizhetőségét biztosítani kell.

4. Egyértelműen felismerhetőnek kell lenni, hogy egy berendezés üzemben van-e. Ha ezt jelzőlámpa mutatja, akkor ez zöld színű legyen.

5. Azoknak a berendezéseknek a zavaránál vagy meghibásodásánál, amelyek ellenőrzése elő van írva, vörös jelzőfényt kell alkalmazni.

6. A vörös jelzőlámpa kigyulladásával egyidejűleg egy hangjelzés adása is szükséges. Az akusztikus vészjelzések gyűjtőjelzésként is alkalmazhatók. Ezeknek a jelzéseknek a hangnyomásszintje legalább 3 dB(A)-val legyen magasabb, mint a kormányállásban helyileg tapasztalható legmagasabb zajszint.

7. A hangjelzés a zavar vagy a meghibásodás nyugtázását követően törölhető lehet. A hangjelzés működését további zavarok esetén ez a törlés nem befolyásolhatja. Ezzel szemben a vörös jelzőlámpák kialvására csak a zavar elhárítása után kerülhet sor.

8. Az ellenőrző műszerek és kijelzések betáplálásuk megszűnése vagy zavara esetén automatikusan egy másik energiaforrásra kapcsoljanak át.

7.04 cikk

A főgépeket és kormányberendezéseket kezelő, kijelző és ellenőrző berendezésekre
vonatkozó különleges követelmények

1. A főgépek és a kormányberendezések kezelését és ellenőrzését a kormányállásból kell megvalósítani. Azoknál a főgépeknél, amelyek a kormányállásból működtethető tengelykapcsolóval vannak ellátva vagy amelyek a kormányállásból vezérelhető állítható szárnyú hajócsavart hajtanak meg, megengedhető csak a géptérben történő indítás és leállítás is.

2. Minden főgéphez csak egyetlen vezérlőkart lehet alkalmazni a gép vezérlésére. A vezérlőkar a hajó hossztengelyével közel párhuzamos függőleges síkban köríven legyen mozgatható. A vezérlőkar hajóorr irányában történő mozgatása az előremenetet, a hajófar felé történő mozgatása a hátramenetet idézze elő. A vezérlőkar nulla helyzetéhez közeli állásában történjen a főgép tengelykapcsolójának működtetése vagy átkormányzása. A vezérlőkar a nulla helyzetben érezhetően akadjon meg.

3. Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállásoknál propeller(ek) tolóerő irányát, valamint a propeller(ek) vagy a főgép(ek) fordulatszámát ki kell jelezni.

4. A 6.07 cikk 2. pont, a 8.03 cikk 2. pont és a 8.05 cikk 11. pont szerinti kijelzéseket és ellenőrző műszereket a kormányállás vezérlőpultban kell elhelyezni.

5. Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállásoknál a hajó kormányzását egyetlen vezérlőkarral kell végezni. Ez a vezérlőkar kézzel könnyen kezelhető legyen. A kar kitérése feleljen meg a kormánylapátok hajó hossztengelyéhez viszonyított helyzetének. A vezérlőkar bármely helyzetben elengedhető legyen anélkül, hogy ez által a kormánylapátok helyzete megváltozna. A vezérlőkar „nulla” állása egyértelműen érezhető legyen.

6. Amennyiben a hajó orrkormánnyal vagy más különleges kormánnyal van felszerelve (különösen a hátramenet végzéséhez), ezeket az egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállásoknál külön vezérlőkarokkal kell tudni kezelni, amelyek értelemszerűen az 5. pont követelményeinek felelnek meg. Ez akkor is érvényes, ha a kötelék összeállításánál egyéb, nem a kötelék vezetésére szolgáló jármű kormányberendezéseit veszik igénybe.

7. Fordulási szögsebesség szabályzók alkalmazásánál a fordulási szögsebesség beállítására szolgáló kezelőszerv bármely helyzetben elengedhető legyen anélkül, hogy a beállított fordulási szögsebesség megváltozna. A kezelőszerv elfordítási tartománya olyan legyen, hogy a beállítás megfelelő pontossággal történhessen. A „nulla” helyzet érezhetően különbözzön más állásoktól. A skálát fokozatmentesen szabályozható megvilágítással kell kialakítani.

8. A teljes kormányberendezés távvezérlő berendezéseit szilárdan be kell építeni és úgy kell elrendezni, hogy a választott haladási irány egyértelműen érzékelhető legyen. Ha a távvezérlő berendezések kikapcsolhatók, akkor ezeket olyan jelzőberendezéssel kell ellátni, amely az éppen érvényes „Be” vagy „Ki” helyzetet mutatja. A kezelőszervek elrendezését és működtetését a funkciónak megfelelően kell megvalósítani. A kiegészítő berendezések, mint például az orrsugárkormányok részére nem szilárdan beépített távvezérlő berendezések akkor engedhetők meg, ha a kormányállásban egy elsőbbségi kapcsolóval a kiegészítő berendezés működtetése bármikor átvehető.

9. Kormánypropellereknél, vízsugár-hajtásoknál, cikloidál propellereknél és orrsugár kormányoknál egyenértékű kezelő, kijelző és ellenőrző berendezések engedhetők meg. Az 1-8. pont alatti követelményeket értelemszerűen és a fent nevezett aktív kormány- és propulziós berendezések különleges tulajdonságainak, választott elrendezésének figyelembevételével kell teljesíteni. A kijelzés alapján mindegyik berendezés helyzetének megfelelően felismerhető legyen a hajóra ható tolóerő vagy a vízsugár iránya.

7.05 cikk

A jelzőfények, fényjelzések és hangjelek kezelése és ellenőrzése

1. Az ebben a cikkben szereplő fogalmak:

(a) jelzőfények: árbocfények, oldalfények, farfények, minden oldalról látható fények, nagyon gyakori sárga villanófények a gyorsjáratú hajókon és kék fények a veszélyes áruk szállításához,

(b) fényjelzések: a hangjelzésekhez és a kék táblához tartozó fények.

2. A jelzőfények és fényjelzések ellenőrzését a kormányállásban megfelelő berendezés elhelyezésével biztosítani kell, amennyiben a közvetlen ellenőrzés a kormányállásból nem lehetséges.

3. Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállásoknál a jelzőfények és fényjelzések ellenőrzésére ellenőrző lámpákat kell a kormányállás vezérlőpultba beépíteni. A jelzőfények kapcsolója legyen az ellenőrző lámpával egybeépítve vagy közvetlenül ezek mellett elhelyezve és ezekhez egyértelműen hozzárendelve. A jelzőfények és fényjelzések ellenőrző lámpáinak elrendezése és színe feleljen meg a jelzőfények és fényjelzések valóságos helyzetének és színének. Egy jelzőfény vagy fényjelzés meghibásodása a megfelelő ellenőrző lámpa kialvását kell eredményezze vagy más módon kell a megfelelő ellenőrző lámpának jelzést adnia.

4. Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállásoknál lehetővé kell tenni a hangjelzések lábkapcsolóval való leadását. Ez a követelmény, a tagállamok hajózási hatóságai vonatkozó szabályozásának megfelelően, a „tartsa magát tőlem távol” jelzésre nem vonatkozik.

5. A pozíciófényeknek meg kell felelnie a 9. melléklet I. részében foglalt követelményeknek.

7.06 cikk

Radarkészülék és fordulásjelző

1. A radarkészülék és a fordulásjelző az illetékes hajózási hatóság által jóváhagyott típusú legyen. A 9. melléklet beépítésre és működési próbára vonatkozó előírásait be kell tartani. A navigációs üzemmódban működtethető belvízi elektronikus térképmegjelenítő és információs rendszer (ECDIS) készüléke radarberendezésnek tekintendő. Ezen túlmenően a belvízi ECDIS-készülékekre vonatkozó követelményeket is be kell tartani.

A fordulásjelzőt a kormányos előtt, annak látómezőjében kell elhelyezni.

2. Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállásoknál:

(a) a radarképernyő nem lehet lényegesen a kormányos figyelési irányától eltolva,

(b) a radarképnek a kormányálláson kívül fellépő minden fényviszony mellett teljesen kivehetőnek kell maradni ráhelyezett fényárnyékoló ernyő nélkül,

7.07 cikk

Távbeszélő berendezés egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajók részére

1. Az egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással felszerelt hajóknál a „hajó-hajó” és a „hajózási információk” összeköttetés részére a vétel hangszórón, az adás rögzített mikrofonon keresztül történjék. Az átkapcsolást vételről adásra nyomógombbal kell megoldani.

Ezeknek az összeköttetéseknek a mikrofonjai nem vehetők igénybe nyilvános hírközlő kapcsolatok létrehozásához.

2. Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással felszerelt hajóknál, amelyek a nyilvános hírközlési hálózatra csatlakozó távbeszélő berendezéssel (rádiótelefon) vannak felszerelve, a vétel a kormányos üléséből legyen megvalósítható.

7.08 cikk

Fedélzeti hírközlő rendszer

Az egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással felszerelt hajókon belső hírközlő berendezésnek kell lenni.

A kormányállásból a kormányosnak a következő beszédkapcsolatokat kell tudnia létrehozni:

(a) a hajó vagy kötelék orrához,

(b) a hajó vagy kötelék farához, amennyiben a kormányállásból közvetlen kapcsolat nem lehetséges,

(d) a hajó vezetőjének kabinjához.

Valamennyi beszédkapcsolat helyén a vételt hangszórón, az adást rögzített mikrofonon keresztül kell megvalósítani. A hajó vagy tolatmány orrával és farával a rádiókapcsolat is engedélyezett.

7.09 cikk

Riasztóberendezés

1. Egy független riasztóberendezésnek kell rendelkezésre állni, amellyel a lakóterek, gépterek és esetleg a különálló szivattyúterek elérhetők.

2. A kormányos részére a riasztási jel adásához elérhető közelségben egy „Be-Ki” kapcsolót kell elhelyezni. Ehhez a jelzéshez nem használható olyan kapcsoló, amelynek elengedéskor az a „Ki” állásba tér vissza.

3. A riasztójelzés hangnyomásszintje a lakóterekben legalább 75 dB(A) legyen. A gép- és szivattyúterekben egy mindenhonnan jól észlelhető, körkörösen látható, szaggatott fényt kell riasztójelzésként alkalmazni.

7.10 cikk

Fűtés és szellőztetés

A kormányállásokat hatásos, szabályozható fűtéssel és szellőztetéssel kell ellátni.

7.11 cikk

Fahorgony kezelő berendezés

Egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással felszerelt, 86 m-nél hosszabb vagy 22,9 m-nél szélesebb hajókon és kötelékeken a kormányosnak a kormányállás vezérlőpulttól a farhorgonyokat le kell tudnia dobni.

7.12 cikk

Emelhető kormányállások

Az emelhető kormányállásokat vészleeresztővel kell ellátni. Minden leengedési folyamat alatt egy jól észlelhető figyelmeztető hangjelzés lépjen automatikusan működésbe.

Ez nem kötelező akkor, ha megfelelő konstrukciós kialakítással a magasságváltoztatás által okozott sérülés veszélye ki van zárva.

A kormányállás minden magassági helyzetben veszély nélkül elhagyható legyen.

7.13 cikk

Bejegyzés a közösségi hajóbizonyítványban egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkező hajóknál

Amennyiben egy hajó megfelel az egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállásokra vonatkozó különleges előírásoknak a 7.01., 7.04–7.08. és 7.11 cikkek értelmében, akkor a közösségi hajóbizonyítványba be kell vezetni:

„A hajó egyszemélyes radarhajózásra kialakított kormányállással rendelkezik.”

8. Fejezet

GÉPI BERENDEZÉSEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

8.01 cikk

Általános meghatározások

1. Minden gépet, az azokhoz tartozó berendezéseket az idevonatkozó előírások és szabványok szerint kell megtervezni, kivitelezni és beépíteni.

2. A felügyeletet igénylő berendezések – különösen a gőzkazánok és egyéb nyomástartó edények, valamint azok tartozékai és a felvonók – feleljenek meg az idevonatkozó hatósági és műszaki-biztonsági előírásoknak.

3. Csak olyan belső égésű motorokat szabad beépíteni, amelyek 55 °C feletti lobbanáspontú tüzelőanyaggal üzemelnek.

8.02 cikk

Biztonsági berendezések

1. A gépi berendezéseket úgy kell kialakítani és beépíteni, hogy azok kezelés és karbantartás céljából kellően hozzáférhetők legyenek, az azokat kiszolgáló személyeket ne veszélyeztessék. Ezek az akaratlan üzembevétel ellen is biztosíthatók legyenek.

2. A fő- és segédgépeket, valamint a gőzkazánokat, ezek tartozékait biztonsági berendezésekkel kell ellátni.

3. A szívó- és nyomóventillátorok, a tüzelőanyag-szivattyúk hajtó motorjait szükség esetén a felállítási helyükön kívüli térből is le kell tudni kapcsolni.

4. Az olajat, kenőolajat, az erőátviteli rendszerekben, a vezérlő- és indítórendszerekben, valamint a fűtőrendszerekben használt olajat szállító csővezetékek csatlakozásait szükség esetén védőburkolattal kell ellátni vagy más, megfelelő módon kell védeni annak elkerülése érdekében, hogy forró felületekre, gépek levegőbemenetébe vagy egyéb gyulladási forrást képező területekre olaj fröccsenjen vagy szivárogjon. Az ilyen csatlakozások számát minimális szinten kell tartani.

5. A dízelmotorok külső, nagynyomású üzemanyag-szállító csöveit a nagynyomású üzemanyag-szivattyú és az üzemanyag-befecskendezők között borítással ellátott csővel kell védeni, amely képes az üzemanyag megtartására a nagynyomású csővezeték meghibásodása esetén. A burkolással ellátott csőrendszernek egy gyűjtőtálcát kell tartalmaznia a szivárgások számára és intézkedni kell az üzemanyag-szállító cső meghibásodásához tartozó vészjelzésről, kivéve a legfeljebb kéthengeres motorok esetét, amikor a vészjelzés nem kötelező. Burkolással ellátott csőrendszereket kell alkalmazni a csörlőket és járgányokat hajtó, nyitott fedélzeten elhelyezkedő motorokhoz is.

6. A motor alkatrészei szigetelésének meg kell felelnie a 3.04 cikk 3. pont második mondatban foglalt követelményeknek.

8.03 cikk

Propulziós berendezések

1. A propulziós berendezések legyenek megbízhatóak, gyorsan indíthatók, megállíthatók és átkormányozhatók.

2. A következő jellemzőket, azaz

(a) a hajtógépek hűtővízének hőfokát,

(b) a hajtógépek és hajtóművek kenőolajnyomását,

megfelelő berendezésekkel kell felügyelni, amelyek a kritikus értékek elérésekor riasztó jelzést adnak.

3. Egyetlen főgéppel rendelkező hajóknál a motort a 2. pontban részletezett figyelő rendszerek nem állíthatják le automatikusan, kivéve a megengedett legnagyobb fordulatszám elleni védelmet.

4. Ha a hajónak csak egy főmotorja van, ezt a motort fel kell szerelni egy olyan automatikus berendezéssel, amely csak akkor csökkenti a motor sebességét, ha a motorsebesség csökkenését a kormányállásban fény- és hangjelzés is automatikusan jelzi és a motor sebességét csökkentő berendezés a kormányos helyéről kikapcsolható.

5. A tengelykilépéseket úgy kell tervezni, hogy a vízszennyező kenőanyagok azokon keresztül ne juthassanak ki.

8.04 cikk

Motorok kipufogóvezetékei

1. A kipufogógázokat maradéktalanul ki kell vezetni a hajón kívülre.

2. A veszélyes gázok behatolását a hajó különböző tereibe megfelelő intézkedésekkel meg kell gátolni. Amennyiben kipufogóvezetékek lakótereken vagy a kormányálláson keresztül vannak átvezetve, úgy azokat ezeken az meghatározott tereken történő átvezetéskor gázzáró köpenycsőben kell elhelyezni. A kipufogóvezeték és a köpenycső közötti tér a szabad légtérrel legyen összeköttetésben.

3. A kipufogóvezetékeket úgy kell vezetni és védeni, hogy tüzet ne okozzanak.

4. Gépterekben a kipufogóvezetékek kellően szigeteltek vagy hűtöttek legyenek. Géptereken kívül az érintés elleni védelem is elegendő.

8.05 cikk

Tüzelőanyag-tartályok, csővezetékek és tartozékok

1. Folyékony tüzelőanyagokat a hajótest részét képező vagy szilárdan a hajóba beépített tartályokban kell elhelyezni. A tartályok acélból vagy – amennyiben a hajó építési módja megköveteli – tűzállóság szempontjából egyenértékű anyagból készüljenek. Ez nem érvényes a segédaggregátokra rögzített, 12 l-nél nem nagyobb befogadóképességű tartályokra. A tüzelőanyag tartályoknak nem lehet az ivóvíztartályokkal közös határoló fala.

2. A tüzelőanyag-tartályokat, vezetékeket és ezek tartozékait úgy kell elrendezni és kialakítani, hogy a hajó tereibe se tüzelőanyag, se ezek gázai ne juthassanak be véletlenül. Azok a tüzelőanyag-tartályokon levő szelepek, amelyek tüzelőanyag vételezésére vagy víztelenítésre szolgálnak, önzáróak legyenek.

3. Kollíziós válaszfal előtt tüzelőanyag-tartályok nem helyezhetők el.

4. A napi tartályokat és ezek szerelvényeit nem lehet gépi berendezések vagy kipufogóvezetékek fölött elhelyezni.

5. A tüzelőanyag-tartályok töltőnyílásait feltűnően meg kell jelölni.

6. A tüzelőanyag tartályok töltőcsövei – a napi-tartályok kivételével – a fedélzetről induljanak. A töltőcsöveket az EN 12827:1999 sz. európai szabvány szerinti csatlakozóval kell felszerelni.

Ezeket a tartályokat a fedélzet fölé kivezetett és a víz behatolása ellen védett légzőcsővel kell ellátni. A légzőcső keresztmetszete legalább a töltőcső keresztmetszetének 1,25-szöröse legyen.

Amennyiben a folyékony tüzelőanyag-tartályok egymással össze vannak kötve, az összekötő csővezeték keresztmetszete legalább a töltőcső keresztmetszetének 1,25-szöröse legyen.

7. A tüzelőanyag-tartály kilépő vezetékeit közvetlenül a tartálynál egy, a fedélzetről működtethető elzáró szeleppel kell ellátni. A napi tartályokon gyorselzáró típusú szelepeket kell beépíteni.

Ez a követelmény a motorra közvetlenül felszerelt tartályokra nem vonatkozik.

8. A tüzelőanyag-vezetékeket, azok kötéseit, tömítéseit és szerelvényeit olyan anyagokból kell készíteni, amelyek a várható mechanikai, kémiai és hőigénybevételeknek ellenállnak. A tüzelőanyag-vezetékeket nem szabad káros hőhatásnak kitenni, ezeket teljes hosszukon ellenőrizhetően kell vezetni.

9. A tüzelőanyag-tartályokat szondázó berendezéssel kell ellátni, amelyek a legmagasabb töltési állapotig tegyék lehetővé a tüzelőanyagszint leolvasását. Az üvegből készült szintmutatókat sérülés ellen védeni kell, alsó végüket önműködő elzáró berendezéssel zárhatóvá kell tenni, a felső végüket a legmagasabb töltési szint felett a tartályokra kell csatlakoztatni. A folyadékszint mutatók anyagának normál környezeti hőmérséklet mellett alaktartónak kell maradnia. A szondacsövek végei nem lehetnek lakóterekben. A gép- vagy kazánházban végződő szondacsövek végeit megfelelő önzáró szerkezettel kell felszerelni.

10. a) A tüzelőanyag-tartályokat a töltés folyamán a tüzelőanyag kiömlése ellen megfelelő fedélzeti műszaki eszközökkel kell védeni, amelyeket a közösségi bizonyítvány 52. szakaszába be kell jegyezni.

b) Ha a tüzelőanyagot a töltőállomásokról saját, a töltés során a fedélre történő kiömlést gátló műszaki eszközeikkel együtt szállítják, az a) alpontban és a 11. pontban meghatározott berendezésre vonatkozó követelményeket nem kell alkalmazni.

11. Ha a tüzelőanyag-tartályok fel vannak szerelve automatikus kikapcsoló berendezéssel, az érzékelőknek le kell állítani a töltést, amikor a tartály 97%-ig tele van. Ennek a berendezésnek meg kell felelnie az „üzembiztonsági” követelményeknek.

Ha az érzékelő egy olyan villamos érintkezést kapcsol be, amely a töltőállomás által leadott bináris jellel áramkört szakíthat meg, a jelet át kell tudni küldeni a töltőállomásra egy olyan vízmentes csatlakozón, amely megfelel az IEC (Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság) által kiadott 60309-1:1999, 40-50 V feszültségű egyenáramra vonatkozó előírás követelményeinek, továbbá amelynek borítása fehér, a földelés pedig tíz óránál van.

12. A tüzelőanyagok tartályait és tankjait olyan tömören zárható nyílásokkal kell ellátni, amelyek lehetővé teszik a tisztítást és az ellenőrzést.

13. A főgépeket és a hajó biztonságos üzeméhez szükséges segédgépeket közvetlenül ellátó tüzelőanyag-tartályokat el kell látni egy olyan szerkezettel, amely a kormányállásban fény- és hangjelzésekkel jelzi, hogy a tüzelőanyagszint már nem elég a további biztonságos üzemhez.

8.06 cikk

Kenőolajak, csövek és tartozékaik tárolása

1. A kenőolajat olyan acéltartályokban kell tárolni, amelyek a hajótest beépített részei vagy ahhoz szilárdan rögzítve vannak. Ha a hajó szerkezete úgy kívánja meg, tűzállósági szempontból egyenértékű anyag használható. A követelmény nem érinti a legfeljebb 25 literes tartályokat. A kenőolajtartályoknak nem lehetnek az ivóvíztartályokkal közös válaszfalaik.

2. A kenőolajtartályokat, csővezetékeiket és egyéb tartozékaikat úgy kell elrendezni és felszerelni, hogy se kenőolaj, se kenőolajgőz ne kerülhessen a hajó belsejébe.

3. Kenőolajtartály nem helyezhető az ütközési válaszfal elé.

4. Kenőolajtartály és szerelvényei nem helyezkedhetnek el közvetlenül a motorok vagy kipufogócsövek felett.

5. A kenőolajtartályok töltőnyílásait egyértelműen kell megjelölni.

6. A kenőolajcsöveket, csatlakozásaikat, tömítéseiket és szerelvényeiket olyan anyagból kell készíteni, amelyek a várható mechanikai, kémiai és hőigénybevételeknek ellenállnak. A tüzelőanyag-vezetékeket nem szabad káros hőhatásnak kitenni, ezeket teljes hosszukon ellenőrizhetően kell vezetni.

7. A kenőolajtartályokat szondázó berendezéssel kell ellátni, amelyek a legmagasabb töltési állapotig tegyék lehetővé a tüzelőanyagszint leolvasását. Az üvegből készült szintmutatókat sérülés ellen védeni kell, alsó végüket önműködő elzáró berendezéssel zárhatóvá kell tenni, a felső végüket a legmagasabb töltési szint felett a tartályokra kell csatlakoztatni. A folyadékszint-mutatók anyagának normál környezeti hőmérséklet mellett alaktartónak kell maradnia. A szondacsövek végei nem lehetnek lakóterekben. A gép- vagy kazánházban végződő szondacsövek végeit megfelelő önzáró szerkezettel kell felszerelni.

8.07 cikk

Az erőátviteli rendszerekben, vezérlő- és indítórendszerekben, valamint fűtőrendszerekben, csővezetékekben és tartozékaikban használt olaj tárolása

1. Az erőátviteli rendszerekben, vezérlő- és indítórendszerekben, valamint fűtőrendszerekben, csővezetékekben és tartozékaikban használt olajat olyan acéltartályokban kell tárolni, amelyek a hajótest beépített részei vagy ahhoz szilárdan rögzítve vannak. Ha a hajó szerkezete úgy kívánja meg, tűzállósági szempontból egyenértékű anyag használható. Ez a követelmény a legfeljebb 25 literes tartályokra nem vonatkozik. A kenőolajtartályoknak nem lehetnek az ivóvíztartályokkal közös válaszfalaik.

2. Az ilyen olajtartályokat, csővezetékeiket és egyéb tartozékaikat úgy kell elrendezni és felszerelni, hogy se kenőolaj, se kenőolajgőz ne kerülhessen a hajó belsejébe.

3. Ilyen olajtartály nem helyezhető az ütközési válaszfal elé.

4. Ilyen olajtartály és rögzítése nem helyezkedhet el közvetlenül motorok vagy kipufogócsövek felett.

5. Az ilyen olajtartályok töltőnyílásait egyértelműen kell megjelölni.

6. Az ilyen olajcsöveket, csatlakozásaikat, tömítéseiket és szerelvényeiket olyan anyagból kell készíteni, amely az ezeket várhatóan érő mechanikai, kémiai és hőhatásoknak ellenáll. A vezetékek nem lehetnek káros hőhatásoknak kitéve és azoknak a teljes hosszukon ellenőrizhetőnek kell lenniük.

7. Az ilyen olajtartályokat szondázó berendezéssel kell ellátni, amelyek a legmagasabb töltési állapotig tegyék lehetővé a tüzelőanyagszint leolvasását. Az üvegből készült szintmutatókat sérülés ellen védeni kell, alsó végüket önműködő elzáró berendezéssel zárhatóvá kell tenni, a felső végüket a legmagasabb töltési szint felett a tartályokra kell csatlakoztatni. A folyadékszint mutatók anyagának normál környezeti hőmérséklet mellett alaktartónak kell maradnia. A szondacsövek végei nem lehetnek lakóterekben. A gép- vagy kazánházban végződő szondacsövek végeit megfelelő önzáró szerkezettel kell felszerelni.

8.08 cikk

Fenékvízszivattyúk és fenékvízrendszer

1. Mindegyik vízmentes tér önállóan vízteleníthető legyen. Ez nem érvényes azokra a terekre, amelyek menet közben szokásosan légmentesen le vannak zárva.

2. A személyzettel ellátott hajókat két egymástól független fenékvízszivattyúval kell ellátni, amelyek nem helyezhetők el ugyanabban a térben és amelyek közül legalább az egyik gépi meghajtású legyen. Ha ezek a hajók 225 kW-nál kisebb főgépteljesítménnyel vagy 350 t-nál kisebb hordképességgel rendelkeznek vagy olyan hajóknál, amelyek nem áruszállításra szolgálnak és 250 m³-nél kisebb vízkiszorítással rendelkeznek, elegendő egyetlen kézi vagy gépi fenékvíz-szivattyú alkalmazása.

Mindegyik előírt szivattyú legyen alkalmazható valamennyi vízmentes tér víztelenítésére.

3. Az első fenékvízszivattyú Q₁ legkisebb szállítóteljesítményét az alábbi összefüggéssel kell meghatározni:

Q₁ = 0,1.d₁ ²[l/min].

A d₁értéke a következő összefüggésből számítható ki:

d₁= 1,5+25 [mm].

A második fenékvízszivattyú legkisebb Q₂ szállítóteljesítményét az alábbi összefüggéssel kell meghatározni:

Q₂ = 0,1.d₂ ²[l/min].

A d₂értéke a következő összefüggésből számítható ki:

d₂= 2 +25 [mm].

Mindamellett a d₂értékének nem kell nagyobbnak lenni a d₁értékénél.

A Q₂ számításánál az l hossz a leghosszabb vízmentes térre vonatkozik.

Ezekben az összefüggésekben:

l – a vizsgált vízmentes tér hosszúsága [m],

d₁ – a fenékvíz-fővezeték számított belső átmérője [mm],

d₂ – a leágazó fenékvízvezeték számított belső átmérője [mm].

4. Amennyiben a fenékvízszivattyúk egy fenékvízrendszerre csatlakoznak, akkor a fenékvízcsövek belső átmérője legalább d₁értéket (mm-ben) és a leágazó csővezetékek belső átmérője legalább d₂értéket (mm-ben) érjen el.

A 25 m-nél rövidebb hajóknál a d₁és a d₂ értéke 35 mm-ig csökkenthető.

5. Csak önfelszívó fenékvízszivattyúk engedélyezhetők.

6. Mindegyik laposfenekű és 5 m-t meghaladó szélességű térben a jobboldalon és a baloldalon legalább egy-egy szívófejet kell elhelyezni.

7. A fartér legyen vízteleníthető a géptér felé egy könnyen hozzáférhető önzáró szelepen keresztül.

8. Az egyes terek leágazó csővezetékeit egy visszacsapó-elzáró szelepen keresztül kell csatlakoztatni a fenékvízszívó fővezetékhez.

Azokat a tereket vagy egyéb helyiségeket, amelyek ballaszt felvételére vannak kiképezve, elegendő csak egy egyszerű elzáró szerelvényen keresztül csatlakoztatni a fenékvíz-fővezetékhez. Ez nem érvényes azokra a raktárterekre, amelyek ballaszt felvételére vannak kialakítva. Ilyen raktárterek ballasztvízzel való töltése egy, a fenékvízvezetéktől elválasztott, szilárdan kiépített ballasztvezetéken vagy olyan leágazó vezetékeken keresztül történhet, amelyek a fenékvíz fővezetékkel leszerelhető flexibilis csövek vagy közdarabok segítségével összeköthetők. Fenékszelepek erre a célra nem alkalmazhatók.

9. A raktéri fenékárkok vagy fenékvízgyűjtő kutak szondázási lehetőségét biztosítani kell.

10. Ha a fenékvízrendszer szilárdan beépített csővezetékekből van kialakítva, az olajtartalmú vizek gyűjtésére szolgáló fenékrészek fenékvízszívó csöveiben elzáró szerelvényeket kell elhelyezni és ezeket zárt állapotban a szemlebizottság ólomzárral zárja le. Az elzáró szerelvények számát és elhelyezését a közösségi hajóbizonyítványba be kell vezetni.

11. Az elzáró szerelvények adott helyzetben történő zárását a 10. pontban meghatározott plombával egyenértékűnek kell tekinteni. Az elzáró szerelvényeket záró kulcsokat megfelelően meg kell jelölni és a géptérben egy kijelölt, könnyen hozzáférhető helyen kell tárolni.

8.09 cikk

Olajos fenékvíz vagy fáradtolaj tárolása

1. Lehetővé kell tenni az üzemelés során felgyülemlett olajos fenékvíz hajón történő tárolását. Erre a célra a megfelelő hely a géptér fenékrésze.

2. A fáradtolaj tárolására a géptérben egy vagy több külön tartálynak kell lennie, amelyek tárolókapacitása legalább 1,5-szöröse legyen annak a fáradtolaj-mennyiségnek, amelyet a valamennyi beépített belsőégésű motor és az erőátviteli rendszer elfolyó olajgyűjtőiből származó olaj, valamint a hidraulikus folyadék tartályaiból származó hidraulikus folyadék képez.

A fent meghatározott tartályok kiürítésére szolgáló csatlakozásoknak meg kell felelniük az EN 1305:1996 sz. európai szabványnak.

3. Ha a hajót csak rövid idejű üzemelésre használják, a hajózási hatóság a 2. pontban foglalt követelmények alól felmentést adhat.

8.10 cikk

Hajók által keltett zaj

1. A hajók menetzaját, különösen a motorok szívási és kipufogó zaját megfelelő berendezésekkel tompítani kell.

2. A hajók menetzaja a hajó oldalától mért 25 m-es távolságban nem lépheti túl a 75 dB(A) értéket.

3. Veszteglő hajóknál – az átrakást kivéve – a hajó oldalától mért 25 m-es távolságban a zaj nem lépheti túl a 65 dB(A) értéket.

9. Fejezet

VILLAMOS BERENDEZÉSEK

9.01 cikk

Általános rendelkezések

1. Amennyiben egy berendezés bizonyos részeire vonatkozóan ez a Szabályzat nem tartalmaz előírásokat, akkor a biztonság mértéke akkor tekinthető kielégítőnek, ha ezeket a részeket hatályos európai szabvány vagy elismert hajóosztályozó társaság előírásai szerint állították elő.

Az erre vonatkozó igazolásokat be kell mutatni a szemlebizottságnak.

2. Az úszólétesítményen kell tartani a szemlebizottság láttamozásával ellátott alábbi dokumentációkat:

(a) elvi kapcsolási rajz a teljes villamos rendszerről,

(b) a fő-, vészüzemi- és elosztótáblák kapcsolási rajzai a legfontosabb műszaki adatokkal, mint például a védelmi és ellenőrző készülékek névleges áramerőssége, a kapcsoló berendezések adatai,

(d) kábeltípusok a vezeték-keresztmetszetek adataival.

A személyzet nélküli úszólétesítményen ezt a dokumentációt nem kell a fedélzeten tartani, azonban ezeknek a tulajdonosnál bármikor rendelkezésre kell állniuk.

3. A berendezéseket az úszólétesítmény 15°-ig terjedő tartós oldalirányú dőlése esetére és belső térben 0 °C-tól +40 °C-ig a fedélzeten -20 °C-tól +40 °C-ig terjedő hőmérsékletre kell tervezni úgy, hogy azok fenti határértékekig kifogástalanul működjenek.

4. A villamos és elektronikus berendezések és eszközök legyenek jól hozzáférhetők és kis karbantartás igényűek.

9.02 cikk

Villamosenergia-ellátó rendszerek

1. Villamos berendezéssel ellátott úszólétesítményeken ezek energiaellátása alapvetően legalább két energiaforrásról történjék úgy, hogy az egyik energiaforrás üzemzavara esetén a másik energiaforrás képes legyen arra, hogy azokat a fogyasztókat, amelyek a biztonságos menetüzemhez szükségesek, legalább 30 percig ellássa.

2. Az energiaforrás kielégítő teljesítményét, illetve kapacitását energiamérleg útján kell igazolni. Ebben megfelelő egyidejűségi tényezők vehetők figyelembe.

3. Az 1. ponttól függetlenül a kormányberendezésekre a 6.04 cikk érvényes.

4. Személyhajókon az 1. pont szerinti energiaforrásoknak egymástól függetleneknek kell lenniük.

5. A kabinos hajóknál és az olyan termes személyhajóknál, amelyeknél L_WL ≥ 25 m, a vészüzemi áramforrásokra a 9.18 cikk érvényes.

9.03 cikk

Víz behatolása elleni, érintés- és mechanikai védelem

A villamos berendezés rögzítetten elhelyezett részeinek minimális védettségi foka feleljen meg a mindenkori beépítési hely szerint a következő táblázatnak:

Beépítési hely		Minimális védettségi fok (MSZ EN 60529, IEC 529)
Beépítési hely		Generátorok	Motorok	Transzformá- torok	Kapcsoló- és elosztótáblák, készülékek	Szerelési anyagok	Lámpák
Üzemi-, gép- és kormánygépterek		IP 22	IP 22	IP 22²	IP 22 ^{1 2}	IP 44	IP 22
Rakományterek						IP 55	IP 55
Akkumulátorterek, festékraktárak							IP 44 és (Ex; EEx)³
Szabad fedélzet, nyitott kormányállások			IP 55		IP 55	IP 55	IP 55
Zárt kormányállás			IP 22	IP 22	IP 22	IP 22	IP 22
Lakóterek, szaniter és vizes terek kivételével					IP 22	IP 20	IP 20
Szaniter és vizes helyiségek			IP 44	IP 44	IP 44	IP 55	IP 44
Megjegyzés:
1	Jelentős mértékben hőt fejlesztő készülékeknél: IP 12.
2	Ha maga a készülék nem biztosítja a védettségi fokot, akkor a beépítés helyének kell kielégítenie a táblázat szerinti védettségi fokot.
3	Bizonylatolt biztonságú villamos berendezés az MSZ EN 50014-50020 vagy IEC 79 szerint

9.04 cikk

Robbanásvédelem

Azokban a terekben, amelyekben robbanásveszélyes gázok vagy gázkeverékek gyűlhetnek össze (például akkumulátor helyiségekben, gyúlékony gázokat kibocsátó anyagok tárolására szolgáló helyiségekben) csak robbanásbiztos kivitelű (bizonylatolt biztonságú) villamos berendezéseket lehet engedélyezni. Ezekben a helyiségekben nem szabad lámpák és egyéb villamos készülékek számára kapcsolókat beépíteni. A robbanásvédelem feleljen meg a fellépő robbanásveszélyes gázok és gázkeverékek (robbanási csoport, hőmérsékleti osztály) tulajdonságainak.

9.05 cikk

Védőföldelés

1. Az 50 V feletti feszültségű berendezéseknél védőföldelés kialakítása szükséges.

2. Azokat a fémrészeket, amelyek üzemszerűen nem állnak feszültség alatt és amelyek érintésre hozzáférhetők, mint például gépek alapkeretei és házai, készülékek és világítótestek, külön kell földelni, amennyiben azok beépítési módjukból következően nincsenek a hajótesttel fémesen vezető módon összekötve.

3. A hordozható fogyasztók és kézi készülékek házait normál esetben a csatlakozókábel védőerével kell földelni.

Nem érvényes ez az előírás védő-elválasztó transzformátor alkalmazása esetén vagy a védőszigetelésű (kettős szigetelésű) készülékekre.

4. A védővezető keresztmetszete legalább a következő táblázat adatainak feleljen meg:

Külső vezető- keresztmetszet (mm²)	Minimális földelő vezető-keresztmetszet
Külső vezető- keresztmetszet (mm²)	szigetelt kábelekben (mm²)	külön fektetve (mm²)
0,5-től 4	a külső vezető-keresztmetszettel egyenlő	4
4-től 16	a külső vezető-keresztmetszettel egyenlő	a külső vezető-keresztmetszettel egyenlő
16-tól 35	16	16
35-től 120	a külső vezető-keresztmetszet felével egyenlő	a külső vezető-keresztmetszet felével egyenlő
120 felett	70	70

9.06 cikk

Megengedett legnagyobb feszültségek

1. A feszültségek nem léphetik túl a következő értékeket:

Berendezés jellege		Megengedhető legnagyobb feszültség
Berendezés jellege		Egyen- áram	Egyfázisú váltakozó áram	Három-fázisú váltakozó áram
a.	Erőátviteli és fűtő berendezések, beleértve az általánosan használt dugaszoló aljzatokat	250 V	250 V	500 V
b.	Világítási-, parancsközvetítő és jelzőberendezések, beleértve az általánosan használt dugaszoló aljzatokkal	250 V	250 V	–
c.	Kézi készülékeket tápláló dugaszoló aljzatok, amelyeket a nyitott fedélzeten vagy szűk és nedves, fém falú terekben használnak, kazánok és tartályok kivételével	50 V¹	50 V¹	–
1.	Általában
2.	Védő-elválasztó transzformátorral, amely csak egy készüléket táplál	–	250 V²	–
3.	Védőszigetelésű készülékek alkalmazása esetén (kettős szigetelés)	250 V	250 V	–
4.	Hibaáram védőkapcsolóval (IΔn ≤ 30 mA)	–	250 V	500 V
d.	Változó helyű fogyasztók mint konténerek villamos berendezései, dugaszolóval csatlakoztatható motorok, hordozható ventillátorok vagy szivattyúk, amelyeket üzem közben általában nem mozgatnak és amelyeknél az érintésre hozzáférhető vezető részek védőkábelen keresztül a csatlakozókábelben földelve vannak és amelyek ezen a védővezetőn kívül az elhelyezésük folytán vagy egy további vezetőn keresztül a hajótesttel össze vannak kötve	250 V	250 V	500 V
e.	Dugaszoló aljzatok kézi készülékek táplálására, amelyeket kazánokban és tartályokban használnak	50 V¹	50 V¹	–
Megjegyzés:
1	Az ilyen feszültség nagyobb feszültségű hálózatból való előállítása esetén galvanikus leválasztást (biztonsági transzformátort) kell alkalmazni.
2	A szekunder áramkört a testtel szemben szigetelni kell minden pólusán.

2. A szükséges óvintézkedések betartása mellett magasabb feszültségek engedhetők meg:

(a) erőátviteli berendezésekhez, amelyek teljesítménye ezt megköveteli,

(b) az úszólétesítmény különleges berendezéseiben (például elektronikus készülékek, gyújtókészülékek).

9.07 cikk

Elosztó rendszerek

1. Egyenáramhoz és egyfázisú váltakozó áramhoz a következő elosztó rendszerek alkalmazása engedélyezett:

(a) kétvezetékes rendszerek, amelyek közül az egyik vezeték földelt (L1/N/PE),

(b) egyvezetékes rendszerek hajótest-visszavezetéssel csak helyileg korlátozott berendezésekhez, mint például egy belsőégésű motor indító berendezése, katódos korrózióvédelem (L1/PEN),

2. Háromfázisú váltakozó áram a következő elosztó rendszerek alkalmazása engedélyezett:

(a) négyvezetékes földelt rendszer csillagponttal, hajótest visszavezetés nélkül (L1/L2/L3/N/PE) = (TN-S-hálózat) vagy (TT-hálózat),

(b) háromvezetékes, hajótesttől szigetelt rendszer (L1/L2/L3/PE) = (IT-hálózat),

(c) háromvezetékes rendszerek földelt csillagponttal és hajótest-visszavezetéssel (L1/L2/L3/PEN). Végáramkörökhöz ezek alkalmazása azonban nem megengedett.

3. A szemlebizottság jóváhagyhatja más rendszerek alkalmazását.

9.08 cikk

Csatlakozás partra vagy más külső hálózatra

1. A parti vagy egyéb külső hálózatoknak a hajóhálózathoz vezető vezetékeit az úszólétesítményen szilárdan beépített kapcsokon vagy szilárdan beépített dugaszolószerkezeteken keresztül lehet csatlakoztatni. A kábelcsatlakozások nem tehetők ki húzó igénybevételnek.

2. Az 50 V feletti csatlakozófeszültség esetén a testet hatásosan kell tudni földelni. Külön meg kell jelölni a földelő csatlakozásokat.

3. A csatlakozók kapcsoló berendezéseinek segítségével biztosítani kell, hogy a hajógenerátorok párhuzamos üzeme a parti hálózattal vagy egyéb külső hálózattal elkerülhető legyen. Egy rövid idejű párhuzamos üzem megengedhető a feszültség-kimaradás nélküli átkapcsoláshoz.

4. A csatlakozót védeni kell rövidzár és túlterhelés ellen.

5. A parti csatlakozó feszültség alatti állapotát a főkapcsolótáblán látható jelzésnek kell mutatnia.

6. Olyan jelzőkészülékeket kell beépíteni, amellyel egyenáram esetén a csatlakozás polaritását és háromfázisú váltakozó áram esetén a csatlakozás fázissorrendjét össze lehet hasonlítani az úszólétesítmény hálózatáéval.

7. A csatlakozás helyénél egy tájékoztató táblán meg kell adni a következőket:

(a) a parti csatlakozás létrehozásához szükséges intézkedéseket,

(b) áramnemet és névleges feszültséget, váltakozó áram esetén ezen túlmenően a frekvenciát is.

9.09 cikk

Áramátadás más úszólétesítményre

1. Más úszólétesítményre történő áramátadáshoz egy különálló csatlakozó szerkezetet kell kialakítani. Dugaszolható csatlakozásoknál –16 A-t meghaladó névleges áramerősség esetén – olyan szerkezeteket (például kapcsolók vagy reteszelők) kell alkalmazni, amelyek az összeköttetés megvalósítását vagy megszakítását csak árammentes állapotban teszik lehetővé.

2. A kábelcsatlakozások nem tehetők ki húzó igénybevételnek.

3. A 9.08 cikk 3–7. pontjait értelemszerűen kell alkalmazni.

9.10 cikk

Generátorok és motorok

1. A generátorok, motorok és azok kapocsszekrényei legyenek hozzáférhetők szemlék, mérések és javítások céljára. A védettség módja feleljen meg a beépítési helynek (9.03 cikk).

2. Azokat a generátorokat, amelyek hajtásukat a főgépről, a csavartengelyről vagy más célra szolgáló segéd-aggregátról kapják, az üzemszerűen fellépő fordulatszám tartománynak megfelelően kell méretezni.

9.11 cikk

Akkumulátorok

1. Az akkumulátorokat hozzáférhetően és úgy kell elhelyezni, hogy azok a úszólétesítmény mozgásai következtében ne mozdulhassanak el. Nem szabad azokat olyan helyeken elhelyezni, ahol túlzott mérvű melegnek, erős hidegnek, fröccsenő víznek vagy gőzöknek vannak kitéve.

Akkumulátorokat nem szabad kormányállásokban, lakóterekben és rakományterekben elhelyezni. Ez nem vonatkozik a hordozható készülékek akkumulátoraira, továbbá azokra az akkumulátorokra, amelyek töltési teljesítménye kisebb 0,2 kW-nál.

2. A 2,0 kW-ot meghaladó töltőteljesítményű akkumulátortelepeket – az akkumulátor maximális töltőáramából és a névleges feszültségéből számítva, a töltőberendezések töltési jelleggörbéjének figyelembevételével – egy külön helyiségben kell elhelyezni. Fedélzeten elegendő egy szekrényben vagy ládában való elhelyezés.

A 2,0 kW-ig terjedő töltőteljesítményű akkumulátorokat el lehet helyezni a fedélzet alatt is egy szekrényben vagy ládában. Ezek állhatnak nyitottan a géptérben is vagy más jól szellőztetett helyen; ezekben az esetekben az akkumulátorokat védeni kell a leeső tárgyak és a csepegő víz ellen.

3. Az akkumulátorok elhelyezésére szolgáló helyiségek, szekrények vagy ládák belső felületeit, valamint a polcokat és egyéb szerkezeti elemeket védeni kell az elektrolit káros hatásai ellen.

4. Azok a zárt terek, szekrények vagy ládák, amelyekben akkumulátorok vannak elhelyezve, legyenek hatásosan szellőztethetők. Mesterséges szellőztetést kell alkalmazni 2,0 kW feletti töltési teljesítményű nikkel-kadmium- és 3,0 kW feletti töltési teljesítményű ólom-akkumulátor-telepeknél.

A bemenő levegőt alul, a kimenő levegőt felül kell vezetni úgy, hogy biztosítva legyen a gázok kifogástalan elvezetése.

A szellőző csatornákban nem lehetnek olyan készülékek (például elzáró csappantyúk), amelyek akadályozzák a levegő szabad átjárását.

5. A szükséges levegőmennyiséget a következő összefüggésbőlkell számítani:

Q = 0,11·I·n [m³/h].

Ebben az összefüggésben:

I – a töltőberendezés maximális áramának 1/4-e (A),

n – a cellák száma.

A hajóhálózattal puffer kapcsolásban levő akkumulátoroknál, a töltőberendezések megfelelő töltési jelleggörbéje esetén, a szemlebizottság más számítási módszert is jóváhagyhat a szükséges levegőmennyiség meghatározására, amennyiben ez a számítási módszer egy elismert hajóosztályozó társaság előírásaira vagy harmonizált európai szabványokra támaszkodik.

6. Természetes szellőzés esetén a levegőcsatorna keresztmetszetét úgy kell méretezni, hogy 0,5 m/mp levegősebesség mellett biztosítsa a szükséges levegőmennyiséget. Mindazonáltal a keresztmetszet ólomakkumulátoroknál legalább 80 cm², nikkel-kadmium akkumulátoroknál legalább 120 cm² legyen.

7. Mesterséges szellőzés esetén egy ventillátort – lehetőleg elszívó ventillátort – kell beépíteni, amelynek motorja nem lehet a gáz- vagy a levegőáramban.

Ezt a ventillátort úgy kell kivitelezni, hogy kizárt legyen a szikraképződés a szárnyaknak a házzal való érintkezése esetén, valamint az elektrosztatikus feltöltődés.

8. Az akkumulátorhelyiségek, szekrények vagy ládák ajtóin vagy fedelein a dohányzást és nyílt láng használatát tiltó, a Hajózási Szabályzat 3.44 cikke szerinti ábrát tartalmazó jelzést kell elhelyezni, melynek átmérője 10 cm-nél kevesebb nem lehet.

9.12 cikk

Kapcsolóberendezések

1. Villamos kapcsolótáblák

(a) A készülékeket, kapcsolókat, biztosítékokat, a kapcsolótábla műszereit áttekinthetően, a karbantartás és javítás számára jól hozzáférhető módon kell elhelyezni.

Az 50 V alatti és az annál nagyobb feszültségű csatlakozópontokat külön kell elhelyezni és megfelelően jelölni kell.

(b) A kapcsolótáblán az áramkör azonosítására minden kapcsolót és készüléket táblával kell megjelölni.

Minden biztosítéknál jelölni kell a névleges áramerősséget és az áramkört.

(c) Ha 50 V-nál nagyobb üzemi feszültségű készüléket ajtó mögé szerelnek fel, a készülék áram alatt levő részeit védeni kell a véletlen érintés ellen, míg az ajtó nyitva van.

(d) A kapcsolótáblák anyagának megfelelő mechanikai szilárdságúnak, tartósnak, lángkésleltetőnek, továbbá önoltónak kell lennie, valamint az nem lehet nedvszívó.

(e) Ha a villamos kapcsolótáblába nagy megszakító képességű (HCR) biztosítékokat építenek be, az ilyen biztosítékok beszereléséhez és eltávolításához az eszközöket és a személyi védőfelszerelést biztosítani kell.

2. Kapcsolók, védőberendezések

(a) A generátor- és fogyasztói áramköröket mindegyik földeletlen vezetőben védeni kell rövidzár és túláram ellen. Erre a célra rövidzár- és túláramkioldással rendelkező kapcsolókészülékek vagy olvadó biztosítékok alkalmazhatók.

A kormányberendezések villamos hajtásainak áramkörei, valamint ezek vezérlő áramkörei csak rövidzár ellen lehetnek védve. Amennyiben a teljesítménykapcsolókban termikus kioldók vannak, azokat hatástalanná kell tenni vagy legalább a névleges áram kétszeresére kell beállítani.

(b) A kapcsolótáblától elmenő 16 A feletti fogyasztói leágazásokat terheléskapcsolókkal vagy teljesítménykapcsolókkal kell ellátni.

(c) Azokat a fogyasztókat, amelyek a hajó hajtásához, a kormányberendezéshez, a navigáláshoz és a biztonsági rendszerekhez szükségesek, valamint a 16 A feletti névleges áramerősségű fogyasztókat külön áramkörről kell táplálni.

(d) A hajó hajtásához és a manőverezéshez szükséges fogyasztókat ellátó áramköröket közvetlenül a főkapcsolótábláról kell táplálni.

(e) A kapcsolókészülékeket névleges áramuknak, termikus és dinamikus szilárdságuknak, valamint szükséges élettartamuknak megfelelően kell megválasztani. A kapcsolóknak valamennyi feszültség alatt álló vezetőt egyidejűleg kell kapcsolni. A kapcsoló állása legyen felismerhető.

(f) A biztosítóbetétek csak zárt olvadóterűek lehetnek és azokat keramikus vagy ezzel egyenértékű anyagból kell készíteni. A biztosítékok úgy legyenek cserélhetők, hogy a kezelőre nézve érintésveszély ne álljon elő.

3. Mérő- és ellenőrző berendezések

(a) A generátorok, akkumulátorok és elosztó áramkörök részére a berendezés biztonságos üzeméhez szükséges mérő- és ellenőrző készülékeket kell felszerelni.

(b) Az 50 V feletti feszültségű földeletlen hálózatoknál egy megfelelő fény- és hangjelet adó, földzárlat-ellenőrző készüléket kell beépíteni. A másodlagos berendezéseknél, mint például a vezérlési áramköröknél a földzárlat-ellenőrző készülék elhagyható.

4. Kapcsolótáblák felállítása

(a) A kapcsolótáblákat jól hozzáférhető és kellően szellőztetett terekben kell felállítani úgy, hogy azok védve legyenek a víz károsító hatása és a mechanikus károsodások ellen.

(b) A csővezetékeket és légcsatornákat úgy kell elrendezni, hogy szivárgások esetén ne legyenek veszélyeztetve a kapcsolóberendezések. Lehetőség szerint a csöveknek a kapcsolótáblák közelében való vezetését el kell kerülni, ellenkező esetben ezekben a csőszakaszokban nem lehetnek oldható kötések.

(c) A kapcsolótáblák és szekrények, amelyekben nyitott kapcsolókészülékek vannak elhelyezve, nehezen gyulladó anyagból legyenek vagy azokat fémből vagy más éghetetlen anyagból készült belső burkolással kell ellátni.

(d) Az 50 V feletti üzemi feszültségű berendezéseket tartalmazó kapcsolótáblák kezelési és szerelési oldalán szigetelőrácsokat, szigetelőszőnyegeket kell elhelyezni.

9.13 cikk

Vészkikapcsoló szerkezetek

Az olajtüzelő berendezésekhez, tüzelőanyag-szivattyúkhoz, tüzelőanyag-szeparátorokhoz és géptéri szellőzőkhöz a felállítási helyiségen kívül, központi helyen, vészkikapcsoló készülékeket kell felszerelni.

9.14 cikk

Szerelési anyagok

1. A készülékek házainak kábelátvezető hüvelyei a csatlakozó kábeleknek megfelelően legyenek méretezve és igazodjanak az alkalmazott kábeltípusokhoz.

2. Az eltérő feszültségű vagy frekvenciájú különböző elosztó rendszerek dugaszolói és aljzatai ne legyenek egymásba csatlakoztathatók.

3. A kapcsolóknak egy áramkör összes földeletlen vezetőjét egyidejűleg kell kapcsolni. Földeletlen hálózatokban a lakóterek világítási áramköreiben – a mosó- és fürdőhelyiségek, továbbá egyéb nedves helyiségek kivételével – megengedhető az egysarkú kapcsoló alkalmazása.

4. 16 A feletti áramerősségeknél a dugaszoló aljzatokat úgy kell reteszelni egy kapcsolóval, hogy sem a dugaszoló bedugása, sem annak kihúzása ne legyen lehetséges áram alatt.

9.15 cikk

Kábelek

1. A kábelek vízzel és olajjal szemben ellenállóak, nehezen gyulladóak és önkioltó tulajdonságú szigeteléssel ellátottak legyenek.

A lakóterekben engedélyezhető más kábeltípusok alkalmazása is azzal a feltétellel, hogy azok hatásosan védettek, nehezen gyulladóak és az önkioltó tulajdonságúak.

A villamos kábelek nehezen gyulladó tulajdonságainak az alábbiakkal kell összhangban lennie:

(a) a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság 60332-1:1993, 60332-3:2000 sz. kiadványaival vagy

(b) az Európai Unió tagállamainak egyike által elismert, a fentiekkel egyenértékű szabályzatával.

2. Az erőátviteli és világítási berendezésekhez legalább 1,5 mm² érkeresztmetszetű kábeleket kell alkalmazni.

3. Kábelek fémpáncélzatát, árnyékolását és köpenyét nem szabad üzemszerűen vezetőként vagy védővezetőként használni.

4. Az erőátviteli és világítási berendezésekben a kábelek fémpáncélzatát és köpenyét legalább egyik végén földelni kell.

5. A vezeték-keresztmetszetek méretezése feleljen meg a maximális megengedhető vezetékhőmérsékletnek (áramterhelhetőség), valamint a megengedhető feszültségesésnek. Ez utóbbi nem lehet több – a főkapcsolótábla és a berendezés mindenkori legkedvezőtlenebb pontja közt – 5%-nál a világítási hálózatban és 7%-nál az erőátviteli, fűtési hálózatban, a névleges feszültséghez viszonyítva.

6. A kábeleket mechanikus sérülés ellen védeni kell, ahol ennek veszélye fennáll.

7. A kábelek rögzítésével kell biztosítani, hogy az esetlegesen fellépő húzóterhelések a megengedhető határokon belül maradjanak.

8. Amennyiben a kábeleket válaszfalakon vagy fedélzeteken kell keresztülvezetni, úgy a kábelátvezetések nem befolyásolhatják hátrányosan ezeknek a válaszfalaknak és a fedélzeteknek a mechanikai szilárdságát, tömörségét és tűzállóságát.

9. Minden vezeték végét és csatlakozását úgy kell kialakítani, hogy azok megőrizzék az eredeti villamos, mechanikai, lángkésleltetési és – szükség esetén – a tűzállósági jellemzőiket.

10. A leereszthető kormányállásokhoz vezető kábelek -20 °C-ig kielégítő hajlékonyságúak legyenek és a szigetelésük – különösen gőzökkel, UV-sugárzással, ózonnal szemben – ellenálló legyen.

9.16 cikk

Világítási berendezések

1. A világítótesteket úgy kell elhelyezni, hogy az éghető tárgyak vagy szerkezeti részek ne gyulladhassanak meg a világítótestek által fejlesztett hőtől.

2. A nyitott fedélzeten úgy kell elhelyezni a világítótesteket, hogy azok ne befolyásolják hátrányosan az úszólétesítmény jelzőfényeinek felismerhetőségét.

3. Amennyiben egy géptérben vagy kazántérben két vagy több világítótest van, úgy azokat legalább két áramkörre kell elosztani. Ez érvényes azokra a terekre is, amelyekben hűtőgépek, hidraulikus gépek vagy villanymotorok vannak.

9.17 cikk

Jelzőfények

1. A jelzőfények kapcsolótábláját a kormányállásban kell elhelyezni és külön kábelen kell táplálni a főkapcsolótábláról vagy két egymástól független alelosztóról.

2. Mindegyik jelzőfényt a jelzőfények kapcsolótáblájáról külön kell táplálni, védeni és kapcsolni, a 4. pontban foglalt kivételek figyelembevételével.

3. A jelzőfények ellenőrzéséhez áramjelző lámpákat vagy egyenértékű készülékeket kell elhelyezni a kapcsolótáblában, amennyiben azok ellenőrzése nem lehetséges közvetlenül a kormányállásból. Az ellenőrző berendezés üzemzavara nem befolyásolhatja az általa ellenőrzött jelzőfény működését.

4. Több, helyileg és funkcionálisan összetartozó jelzőfényt közösen lehet táplálni, kapcsolni és ellenőrizni. Az ellenőrző készüléknek jeleznie kell már az egyik jelzőfény kialvását is. A kettős jelzőfényeknél (egy házban egymás felett elhelyezett jelzőfények) nem lehet mindkét fény egyidejűleg bekapcsolva.

9.18 cikk

Vészüzemi áramellátó berendezések

1. A kabinos hajókon és az olyan termes személyhajókon, amelyeknél L_LW = 25 m vagy ennél több, vészüzemi áramellátó berendezésnek kell lenni, amely a táplálás kiesésekor a 3. pont szerinti villamos berendezések ellátását át tudja venni.

2. A vészüzemi áramellátó berendezést (szükségáramforrást és szükség-kapcsolótáblát) a főgéptéren és a főkapcsolótábla felállítási helyén kívül kell felállítani és ezektől a helyektől tűzgátló, vízmentes falakkal kell elválasztani.

3. A vészüzemi áramforrást legalább a következő villamos berendezések egyidejű táplálására kell méretezni, ha ezeket előírás szükségessé teszi és nem rendelkeznek saját áramforrással:

(a) jelzőfények,

(b) hangjelző készülékek,

(d) rádiótelefon berendezés,

(e) riasztó- és hangosbeszélő berendezések,

(f) vészfényszóró,

(g) tűzjelző berendezés,

(h) további biztonsági berendezések, mint például esőztető rendszer vagy második tűzoltó szivattyú.

4. Vészüzemi áramforrásként jóváhagyhatók:

(a) aggregátok, a főgéptől független saját tüzelőanyag ellátással és független hűtőrendszerrel, amelyek a hálózat kimaradása esetén képesek önműködően megindulni és 30 másodpercen belül átvenni az áramellátást. Ha a vészüzemi áramforrásként szolgáló aggregát közvetlenül a kormányállás közelében vagy egy másik, szakszemélyzet által folytonosan elfoglalt helyen található, akkor lehet kézzel indítható is.

(b) akkumulátorok, amelyek a hálózat kimaradása esetén automatikusan veszik át a táplálást vagy ha ezek a kormányállás közvetlen közelében vagy egy másik, szakszemélyzet által folytonosan elfoglalt helyen találhatók, kézzel kapcsolhatók be. Ezeknek alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy a felsorolt fogyasztókat az előírt idő alatt utántöltés nélkül és megengedhetetlen feszültségcsökkenés nélkül ellássák.

A vészüzemi áramellátásra előirányozandó üzemi időtartamot a jármű rendeltetésének megfelelően kell meghatározni, de ez 30 percnél nem lehet kevesebb.

5. A fő- és vészüzemi áramellátó berendezésekben fellépő zavarok nem eredményezhetik a berendezések üzembiztonságának kölcsönös befolyásolását.

9.19 cikk

Gépi berendezések riasztó- és biztonsági rendszerei

A gépészeti berendezések felügyeletére és védelmére szolgáló riasztó- és biztonsági rendszerek elégítsék ki az alábbi követelményeket:

(a) Riasztórendszerek:

A riasztórendszereket úgy kell kialakítani, hogy a riasztórendszerben fellépő hiba ne okozhassa a felügyelt eszköz vagy berendezés kiesését.

A bináris jeladókat nyugalmi áram-elv vagy ellenőrzött munkaáram-elv szerint kell kialakítani.

A látható jelzést adó riasztásnak a zavar elhárításáig láthatónak kell maradnia; a nyugtázott riasztás megkülönböztethető kell legyen a nem nyugtázottól. Minden riasztást hanggal is jelezni kell. A hangjelzések legyenek törölhetők, azonban a hangjelzés törlése nem akadályozhatja meg egy más okból kiváltott riasztás kijelzését.

5-nél kevesebb jeladóval szerelt riasztó berendezésekre eltérések engedélyezhetők az előbbiektől.

(b) Biztonsági rendszerek:

A biztonsági rendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok a kritikus üzemi állapotok elérése előtt a veszélyeztetett berendezést kikapcsolják, korlátozzák vagy egy állandóan személyzettel rendelkező helyen erre a figyelmet felhívják.

A bináris jeladókat munkaáram-elv szerint kell kialakítani.

Amennyiben a biztonsági rendszereket nem önellenőrző módon alakították ki, akkor ezek működése ellenőrizhető kell legyen.

A biztonsági rendszereket más rendszerektől függetlenül kell kialakítani.

9.20 cikk

Elektronikus berendezések

1. A 2. pont szerinti vizsgálati követelmények csak azokra az elektronikus eszközökre vonatkoznak, amelyek a kormányberendezéshez (kormányokhoz) és az úszólétesítményt hajtó gépberendezésekhez szükségesek, beleértve ezek kiszolgáló eszközeit is.

2. Vizsgálati követelmények

(a) A vizsgálatok során fellépő igénybevételek nem vezethetnek az elektronikus eszközök sérüléséhez vagy meghibásodásához. A vonatkozó nemzetközi szabványok, mint például IEC 92-504 sz. kiadványa szerinti vizsgálatokat – a fagyvizsgálat kivételével – bekapcsolt eszközzel kell végezni. Ezek a vizsgálatok a megfelelő működés ellenőrzését is magukban foglalják.

(b) Feszültség- és frekvenciaeltérések

	Üzemi jellemző	Eltérés
		Tartós	Rövididejű
Általában	Frekvencia Feszültség	±5%	±10% 5s
		±10%	±20% 1,5s
Akkuüzem	Feszültség	+30% / -25%

A vizsgált eszközt 1/2 órán belül 55 °C-ra felmelegítik és az állandósult hőfok elérése után 16 órán keresztül ezen a hőfokon tartják. Ezt követően funkcióvizsgálatot végeznek.

(d) Fagyvizsgálat

A vizsgált eszközt kikapcsolt állapotban -25 °C-ra lehűtik és 2 órán át ezen a hőfokon tartják. Ezt követően a hőmérsékletet 0 °C-ra növelik és funkcióvizsgálatot végeznek.

(e) Rezgésvizsgálat

A rezgésvizsgálatot az eszköz vagy építési részei rezonanciafrekvenciájával, mindhárom tengely körül 90-90 percig kell végezni. Amennyiben nem lehet kifejezett rezonancia-frekvenciát megállapítani, a rezgésvizsgálatot 30 Hz-el kell végezni.

A rezgésvizsgálatot a következő határok közötti szinusz alakú lengéssel kell vizsgálni, ahol alapesetben:

f = 2,0 – 13,2 Hz; a = ±1 mm (az amplitúdó a = 1/2 lengésszélesség),

f = 13,2 – 100 Hz; gyorsulás ±0,7 g.

Dízelmotorokra, illetve kormánygépekre ráépített üzemi eszközök esetében:

f = 2,0 – 25 Hz; a = ±1,6 mm (amplitudó a = 1/2 lengésszélesség),

f = 25 – 100 Hz; gyorsulás ±4 g.

Az olyan érzékelők, jeladók, amelyeket a dízelmotorok kipufogó vezetékeibe való beépítésre szántak, jelentősen nagyobb igénybevételeknek lehetnek kitéve. Ezt a vizsgálatoknál figyelembe kell venni.

(f) Az elektromágneses tűrőképesség vizsgálatait az IEC- 801-2, 801-3, 801-4, 801-5 követelmények alapján a 3-as vizsgálati fokozaton kell végrehajtani.

(g) A gyártónak kell igazolni, hogy az elektronikus eszközök ezeket a vizsgálati követelményeket kielégítik. Igazolásként megfelelő egy elismert hajóosztályozó társaság bizonylata is.

9.21 cikk

Elektromágneses tűrőképesség

A villamos és elektronikus berendezéseket elektromágneses zavarok működésükben nem befolyásolhatják. Az általános intézkedéseknek egyformán ki kell terjedniük

(a) a zavarforrás és zavarnyelő közti átviteli utak megszüntetésére,

(b) az elektromágneses zavar csökkentésére a zavarforrásoknál,

10. Fejezet

FELSZERELÉS

10.01 cikk

Horgonyberendezés

1. Az áruszállításra szolgáló hajókat – kivéve a hajón szállítható 40 méternél rövidebb bárkákat – fel kell szerelni olyan orrhorgonyokkal, amelyek P össztömegét a következő összefüggésből kell kiszámítani:

P = k.B.T [kg],

ahol:

k – együttható, amely az L hossz és a B szélesség viszonyát, továbbá a hajó típusát veszi figyelembe,

A tolt bárkáknál k = c értéket kell venni.

c – empirikus tényező az alábbi táblázatból:

Hordképesség, t	c tényező
Legfeljebb 400 t	45
400 t felett 650 t-ig	55
650 t felett 1000 t-ig	65
1000 t felett	70

A szemlebizottság engedélyezheti az orrhorgonyok P össztömegének 2/3-ára csökkentését azokon a legfeljebb 400 t hordképességű hajókon, amelyek üzemeltetését meghatározott korlátozott vízterületre állapította meg.

2. A személyszállító hajókat, valamint a nem áruszállító hajókat (a tolóhajók kivételével) olyan orrhorgonnyal kell felszerelni, amelyek P össztömegét a következő összefüggésből kell kiszámítani:

P = k.B.T [kg].

Az 1214. folyamkilométer alatti Duna-szakaszon közlekedő személyhajók horgonyainak össztömegét a következő összefüggésből kell kiszámítani:

P = kBT + 4A_f [kg]

ahol:

k – az 1. pont szerinti együttható, azonban a „c” empirikus tényező meghatározásakor hordképesség helyett a közösségi hajóbizonyítványba bejegyzett vízkiszorítást kell alapul venni m³-ben,

A_f_– szélnek kitett harántirányú felület, m².

3. Azokat az 1. pontban meghatározott hajókat, amelyek hossza nem haladja meg a 86 m-t, farhorgonyokkal kell felszerelni, amelyek össztömege a P tömeg 25%-a.

A 86 m-t meghaladó hosszúságú hajókat, olyan farhorgonyokkal kell felszerelni, amelyek össztömege az 1. vagy 2. pont szerinti P össztömeg 50%-a.

Nem kell farhorgonnyal felszerelni:

(a) azokat a hajókat, amelyekre a farhorgony tömege 150 kg-nál kisebbre adódna; az 1. pont utolsó mondata szerinti hajókra a csökkentett orrhorgonytömeget kell alapul venni;

(b) a tolt bárkákat.

4. Azokat a hajókat, amelyek 86 m-nél hosszabb merev kötelékek völgymeneti továbbítására engedélyezettek, olyan farhorgonyokkal kell felszerelni, amelyek össztömege 50%-a annak a legnagyobb P tömegnek, amely a közösségi hajóbizonyítványban engedélyezett kötelékekre (ezeket nautikai egységnek tekintve) az 1. pont szerint számítható.

Azokat a hajókat, amelyek 86 m-nél rövidebb merev kötelékek völgymeneti továbbítására engedélyezettek, olyan farhorgonyokkal kell felszerelni, amelyek össztömege 50%-a annak a legnagyobb P tömegnek, amely a közösségi hajóbizonyítványban engedélyezett kötelékekre (ezeket nautikai egységnek tekintve) az 1. pont szerint számítható.

5. Egyes különleges horgonyoknál az 1–4. pont szerint meghatározott horgonytömegek csökkentését a szemlebizottság engedélyezheti.

6. Az orrhorgonyra előírt P össztömeget meg lehet osztani két horgonyra. A P össztömeg 15%-kal csökkenthető, ha a hajó egyetlen orrhorgonnyal van felszerelve és a horgonylánccső a hajóközép (HK) síkjában van elhelyezve.

A farhorgonyra előírt P össztömeget tolóhajóknál vagy a 86 m-nél hosszabb hajóknál meg lehet osztani két horgonyra.

A könnyebbik horgony tömege nem lehet kisebb a P össztömeg 45%-ánál.

7. Öntöttvasból készült horgonyok nem engedhetők meg.

8. A horgonyokon a tömegüket tartós módon fel kell tüntetni, kidomborodó karakterekkel.

9. Az 50 kg-nál nagyobb tömegű horgonyok ledobására és emelésére, valamint a hajó horgonyon tartására a hajó fedélzetére horgonygépet kell szerelni.

10. Az orrhorgony-láncok hossza legalább az alábbi legyen:

(a) 40 m a 30 m-nél nem hosszabb hajóknál,

(b) 10 m-rel több, mint a hajó hossza, ha a hajó hossza 30 és 50 m között van,

A farhorgonyok láncai egyenként legalább 40 m hosszúak legyenek. Mindamellett azokat a hajókat, amelyeknek völgymenetben meg kell tudni állni, legalább 60 m egyedi hosszúságú farhorgony-láncokkal kell felszerelni.

11. A horgonyláncok legkisebb R szakítószilárdságát a következő összefüggések szerint kell kiszámítani:

(a) legfeljebb 500 kg horgonytömegnél:

R = 0,35.P [kN],

(b) 500 kg feletti, de legfeljebb 2000 kg horgonytömegnél:

R = 0,25.P [kN],

ahol:

P – az egyes horgonyok számított tömege az 1–4. és a 6. pont szerint.

A horgonyláncok szakítószilárdságának meg kell felelnie a külön jogszabályban vagy vonatkozó harmonizált európai szabványban foglaltaknak.

Amennyiben az 1–6. pont szerint számítottnál nehezebb horgonyok kerülnek alkalmazásra, a horgonylánc szakítószilárdságát a választott nagyobb tömeg szerint kell meghatározni.

12. Amennyiben ilyen nehezebb horgonyokat és a hozzájuk tartozó erősebb horgonyláncokat alkalmaznak a hajón, az 1–6. és a 11. pont szerinti előírt tömeget és legkisebb szakítószilárdságot kell a közösségi hajóbizonyítványba bejegyezni.

13. A horgony és lánc összekötő elemeinek (forgószem) szakítószilárdsága 20%-kal haladja meg a lánc szakítószilárdságát.

14. A horgonyláncok helyett acélkötelek is alkalmazhatók. Az acélkötelek szakítószilárdsága nem lehet kevesebb, mint az előírt horgonyláncoké, hosszuk azonban 20%-kal nagyobb legyen.

10.02 cikk

Egyéb felszerelés

1. A Hajózási Szabályzatnak^* megfelelően a hajóknak legalább az alábbi felszerelésekkel kell rendelkezni:

(a) rádióberendezés,

(b) az előírt fény- és hangjelek adásához, továbbá a hajók megjelöléséhez szükséges eszközök és berendezések,

(d) egy megjelölt tűzálló tartály, fedéllel az olajos tisztítórongyok tárolására,

(e) egy-egy megjelölt tűzálló tartály az egyéb szilárd hulladékok gyűjtésére és egy megjelölt tűzálló tartály fedéllel az egyéb folyékony veszélyes hulladékok gyűjtésére,

(f) egy megjelölt tűzálló tartály fedéllel az olajtartalmú szilárd hulladékok részére.

2. Ezen felül a hajókon legalább az alábbi felszerelési tárgyakat kell tartani:

(a) Acélkötelek kikötéshez:

A hajókat három kikötőkötéllel kell felszerelni. Ezek legkisebb hossza:

– 1. kötél: L + 20 m, de nem több 100 m-nél,

– 2. kötél: az 1. kötél hosszának 2/3-a,

– 3. kötél: az 1. kötél hosszának 1/3-a.

A 20 m-nél rövidebb hajóknál a legrövidebb kötél elhagyható. Ezeknek a köteleknek a legkisebb szakítóerejét (Rs) az alábbi összefüggés szerint kell kiszámítani:

L.B.T. ≤ 1000 m³ esetén:

L.B.T. > 1000 m³ esetén:

Ezeket a köteleket ugyanilyen hosszú és ugyanilyen szakítóerejű egyéb kötelekkel is helyettesíteni lehet.

(b) Vontatókötelek:

A vontatóhajókat fel kell szerelni a feladatuk ellátásához szükséges, megfelelő számú acélkötéllel.

A fő vontatókötél mindamellett legalább 100 m hosszú legyen és szakítóereje kN-ban legalább a főgépek kW-ban mért összteljesítménye 1/3-ának feleljen meg.

A vontatásra alkalmas géphajókat és tolóhajókat fel kell szerelni legalább egy vontatókötéllel, amelynek kN-ban mért szakítóereje legalább a főgépek kW-ban mért összteljesítménye 1/4-ének feleljen meg.

(d) Egy legalább 0,4 m széles és legalább 4 m hosszú járódeszka, amelynek oldalai világos szélű csíkkal vannak megjelölve; ezt a járódeszkát egy korláttal kell ellátni. A hajóhossz függvényében a szemlebizottság rövidebb járódeszkát is engedélyezhet.

(e) Egy csáklya.

(f) Külön jogszabályban⁴ megállapított elsősegélynyújtó felszerelés. Az elsősegélynyújtó felszerelést a lakótérben vagy a kormányállásban kell tartani úgy, hogy szükség esetén könnyen és biztonságosan elérhető legyen. Ha az elsősegélynyújtó felszerelést lefedve tárolják, a fedelet a 10. melléklet 8. ábráján látható, legalább 10 cm oldalhosszúságú jellel meg kell jelölni.

(g) Egy távcső, amely legalább 7x50 lencseátmérőjű.

(h) Egy tábla a vízből mentésre és az újraélesztésre vonatkozó utasításokkal.

(i) A kormányállásból működtethető keresőfény.

3. Azokat a hajókat, amelyek fedélzetmagassága több mint 1,5 m az üres merülés síkja felett, egy csónaklépcsővel vagy egy csónaklétrával kell felszerelni.

10.03 cikk

Hordozható tűzoltókészülékek

1. A következő helyeken legalább egy, az MSZ EN 3:1996 sz. szabványsorozatnak megfelelő hordozható tűzoltókészüléknek kell lennie:

(a) a kormányállásban,

(b) a fedélzetről a lakótérbe vezető mindegyik bejárat közelében,

(c) a lakóterekből el nem érhető üzemi helyiségek bejáratainak közelében, amelyekben szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal, cseppfolyós gázzal üzemelő fűtő-, főző- vagy hűtő-berendezések vannak:

(d) minden gép- és kazántér bejáratánál,

(e) a gép- és a kazántérben a fedélzet alatti megfelelő pontokon úgy, hogy két tűzoltókészülék között ne legyen 10 méternél nagyobb távolság.

2. Az 1. pontban előírt hordozható tűzoltókészülékekhez csak legalább 6 kg töltőtömegű porral oltókat vagy ugyanilyen tűzoltó kapacitású hordozható tűzoltókészülékeket lehet használni. Ezeknek alkalmasnak kell lennie A, B és C osztályú tüzek, valamint legfeljebb 1000 V feszültségű villamos rendszerek tüzeinek oltására.

3. Használható továbbá porral, vízzel vagy habbal oltó készülék, amely legalább annak a tűznek az oltására alkalmas, amely a legvalószínűbben előfordulhat az elhelyezés helyén.

4. A CO₂-vel oltó hordozható tűzoltókészülékek a hajókonyhában és a villamos berendezéseknél keletkező tüzek oltására használhatók. Ezeknek a tűzoltókészülékeknek a töltőtömege nem lehet több mint 1 kg annak a helyiségnek minden 15 m³-ére számítva, ahol a készülékek hozzáférhetők.

5. Minden hordozható tűzoltókészülék ellenőrzését legalább évenként az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által regisztrált tűzoltókészülék-karbantartóval el kell végeztetni. A vizsgálatot végző személy által aláírt és a vizsgálat időpontját feltüntető bizonylatot a hajón kell tartani.

6. Amennyiben a tűzoltókészülékek burkolat alatt vannak elhelyezve, a burkolatot egy legalább 10 cm magas F betűvel meg kell jelölni.

10.03a cikk

Lakóterekben, kormányállásban és utasterekben beépített tűzoltóberendezések

1. A lakóterekben, a kormányállásban és az utasterekben a tüzet oltani csak megfelelő, automatikusan nyomás alá kerülő vízpermettel oltó beépített tűzoltórendszerekkel lehet.

2. A rendszerek beszerelését vagy átalakítását csak érvényes tűzvédelmi szakvizsga-bizonyítvánnyal rendelkező személy végezheti.

3. A rendszert acélból vagy annak megfelelő nem éghető anyagból kell készíteni.

4. A rendszernek percenként legalább 5 l/m² mennyiségű vizet kell tudnia permetezni a védelemre szoruló legnagyobb helyiség területén.

5. A kisebb mennyiségű vizet használó berendezéseknek típusjóváhagyással kell rendelkezniük a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) A 800(19). határozata vagy más elismert szabvány szerint. Az ilyen elismerések, amennyiben e Szabályzat nem lényegi elemeinek módosítására szolgálnak, a belvízi áru- és személyszállításra vonatkozó nemzeti hajóvezetői bizonyítványok kölcsönös elismeréséről szóló 1991. december 16-i 91/672/EGK tanácsi irányelv 7. cikkével létrehozott bizottság (a továbbiakban: bizottság) eljárásával összhangban történnek. A típusjóváhagyást csak elismert hajóosztályozó társaság vagy akkreditált vizsgáló szerv végezheti el. Az akkreditált vizsgálati intézménynek meg kell felelnie a vizsgálati és kalibráló laboratóriumok alkalmasságának általános követelményeire vonatkozó európai szabványnak (EN ISO/CEI 17025: 2000).

6. A tűzoltórendszereket szakértőnek kell megvizsgálni:

(a) üzembe helyezés előtt,

(b) kioldást követően újbóli üzembe helyezés előtt,

(c) minden átalakítás vagy javítás után,

(d) rendszeresen legalább kétévente.

7. A 6. pont szerinti ellenőrzés során a szakértő igazolja, hogy a rendszerek megfelelnek-e ezen cikk követelményeinek.

Az ellenőrzés legalább a következőket tartalmazza:

(a) az egész rendszer külső ellenőrzése,

(b) a biztonsági rendszerek és a fúvókák funkcionális próbája,

(c) a nyomástartályok és a szivattyúrendszer funkcionális próbája.

8. Ellenőrzésről bizonylatot kell kiállítani, amely tartalmazza az ellenőrzést végző aláírását és feltünteti az ellenőrzés időpontját.

9. A felszerelt berendezések számát a közösségi hajóbizonyítványba be kell jegyezni.

10. A lakóterekben, a kormányállásban és az utasterekben levő tárgyak védelme érdekében beépített tűzoltórendszerek csak a bizottság ajánlása alapján engedélyezhetők.

10.03b cikk

A motorterekben, kazánterekben és szivattyúházakban tartósan rögzített

tűzoltóberendezések

1. Oltóanyagok

A gépterek, kazánterek és szivattyúterek védelmére kizárólag a következő oltóanyagokat használó beépített tűzoltórendszereket lehet alkalmazni:

(a) CO₂ (szén-dioxid);

(b) HFC 227 ea (heptafluorproprán);

Egyéb oltóanyagok használatára csak a bizottság eljárásával összhangban adható engedély, amennyiben az az e Szabályzat nem lényegi elemeinek módosítására szolgál.

2. Szellőzés, légbeszívás

(a) A főgépek égési levegőjét nem szabad az ellenőrzött helyiségekből a beépített tűzoltó-berendezésekkel kivonni. Ez nem vonatkozik arra, amikor két, egymástól független és hermetikusan elkülönített főgéptér van vagy ha a főgéptér mellett van egy külön géptér az orrsugárkormány részére, amely biztosítja, hogy a hajó mozgásban maradjon saját géperővel akkor is, ha a főgéptérben tűz ütne ki.

(b) Az ellenőrzött helyiség minden kényszerszellőzésének automatikusan ki kell kapcsolnia, ha a tűzoltó berendezés bekapcsol.

(c) Kéznél kell lenniük olyan eszközöknek, amelyekkel a levegőt beengedő és a gázokat kieresztő nyílásokat az ellenőrzött helyiségben gyorsan be lehet zárni. Egyértelműen érzékelhetőnek kell lenni annak, hogy ezek nyitva vagy zárva vannak.

(d) A motorterekben felszerelt sűrítettlevegő-tartályokon levő nyomásszabályozó szelepeken távozó levegőt a szabadba kell vezetni.

(e) Az oltóanyag behatolása miatt fellépő túlnyomás vagy túl alacsony nyomás nem károsíthatja az ellenőrzött helyiséget körülvevő válaszfalak szerkezeti elemeit. A nyomásnak veszély nélkül ki kell egyenlítődnie.

(f) Az ellenőrzött helyiségekben lenni kell olyan berendezésnek, amellyel az oltóanyag és az égési gázok kivonhatók. Ezek a berendezések az ellenőrzött helyiségen kívülről működtethetők és az ilyen helyiségben a tűz nem férhet hozzájuk. Ha az elszívóberendezés tartósan rögzített, azt ne lehessen mindaddig bekapcsolni, amíg a tűz oltása folyamatban van.

3. Tűzjelző berendezés

Az ellenőrzött helyiséget megfelelő tűzjelző berendezéssel kell figyelni. A riasztásnak meg kell jelennie a kormányállásban, a lakóterekben és az ellenőrzött helyiségben.

4. Csőrendszer

(a) Az oltóanyagnak az ellenőrzött helyiségbe történő bejutását, az ott történő szórását rögzített csőrendszerrel kell biztosítani. Az ellenőrzött helyiségben a csövek és a szerelvényeik acélból készülnek. A tartályokat összekötő csövek és a kompenzátorok ez alól kivételt jelentenek, feltéve, hogy a felhasznált anyagok tűz esetén egyenértékű jellemzőkkel bírnak. A csöveket kívül és belül egyaránt védeni kell a korrózió ellen.

(b) A kieresztő fúvókákat úgy kell méretezni és rögzíteni, hogy az oltóanyag eloszlása egyenletes legyen.

5. Kioldóberendezés

(a) Önkioldó tűzoltóberendezések nem engedhetők meg.

(b) A tűzoltóberendezés kioldásának az ellenőrzött helyiségen kívül levő megfelelő helyről kell történnie.

(c) A kioldóberendezést úgy kell felszerelni, hogy tűz esetén működtethető legyen és ha az ellenőrzött helyiségben a tűz vagy robbanás miatt károsodás keletkezik, a szükséges oltóanyag-mennyiség bejuttatható legyen.

A nem mechanikus kioldóberendezések áramellátása két, egymástól független energiaforrásból történjék. Ezeket az energiaforrásokat az ellenőrzött helyiségen kívül kell elhelyezni. Az ellenőrzött helyiségben levő vezérlővonalakat úgy kell megtervezni, hogy tűz esetén még 30 percig üzemképesek maradjanak. Ezt a követelményt teljesíteni kell villamosvezetékek esetén, ha megfelelnek az IEC 60331-21:1999 sz. szabványnak.

Ha a kioldóberendezések elhelyezése olyan, hogy nem láthatók, az őket fedő panelt meg kell jelölni a „tűzvédelmi berendezés” szimbólummal, az 1. függelék 6. ábrája szerint, amelynek magassága legalább 10 cm és az alábbi szöveget tartalmazza fehér alapon piros betűkkel:

„Tűzoltóberendezés

Feuerlöscheinrichtung”

(d) Ha a tűzoltóberendezés több helyiség védelmére szolgál, minden helyiségre külön kioldóberendezésre van szükség és azokat egyértelműen meg kell jelölni.

(e) Minden kioldóberendezés mellé jól láthatóan és kitörölhetetlen módon ki kell függeszteni a kezelési utasításokat a tagállamok egyik nyelvén. Ezek különösen az alábbiakra vonatkozó utasításokat tartalmazzák:

(ea) a tűzoltóberendezés kioldása,

(eb) annak ellenőrzése, hogy az ellenőrzött helyiségből mindenki távozott,

(ec) a személyzet feladatai a tűzoltóberendezés kioldásakor,

(ed) a személyzet feladatai a tűzoltóberendezés meghibásodása esetén.

(f) A kezelési utasítás figyelmeztet arra, hogy a tűzoltóberendezés kioldása előtt az ellenőrzött helyiségből a levegőt kiszívó égésmotorokat ki kell kapcsolni.

6. Figyelmeztető rendszer

(a) A tartósan rögzített tűzoltóberendezéseket fel kell szerelni hang- és fényjelző figyelmeztető rendszerekkel.

(b) A figyelmeztető rendszernek azonnal be kell kapcsolnia, amint a tűzoltó berendezés kiold. A figyelmeztető hangjelzésnek elegendő ideig kell szólnia, míg az oltóanyag el nem indul és azt ne lehessen kikapcsolni.

(c) A figyelmeztető jelzésnek az ellenőrzött helyiségekben és a hozzájuk vezető folyosókon kívül egyértelműen észlelhetőnek és jól hallhatónak kell lennie, még akkor is, ha az üzemi körülmények a lehető leghangosabb zajt keltik. Az ellenőrzött helyiség más hang- és fényjelzéseitől egyértelműen megkülönböztethetőnek kell lenniük.

(d) A hangjelzésnek jól hallhatónak kell lennie a szomszédos helyiségekben is még akkor is, ha az összekötő ajtók zárva vannak és ha az üzemi körülmények a lehető leghangosabb zajt keltik.

(e) Amennyiben a figyelmeztető rendszer nem önellenőrző a rövidzárlatok, a vezetékmegtörések és a feszültségesés tekintetében, megfelelő működésének ellenőrzését lehetővé kell tenni.

(f) Minden olyan helyiségnél, amelyet oltóanyaggal lehet elárasztani, egy jól látható figyelmeztetést kell kitenni, amelyen a következő olvasható, fehér alapon piros betűkkel:

"Vigyázat tűzoltóberendezés.

A figyelmeztető jelzés (a jelzés leírása) elhangzása után a helyiséget azonnal el kell hagyni.

Vorsicht, Feuerlöscheinrichtung!

Bei Ertönen des Warnsignals (Beschreibung des Signals) den Raum sofort verlassen!”

7. Nyomástartályok, szerelvények és nyomástartó csövek

(a) A nyomástartályoknak, a szerelvényeknek és a nyomástartó csöveknek meg kell felelniük valamelyik tagállamban hatályos előírásoknak.

(b) A nyomástartályokat a gyártó utasításai szerint kell felszerelni.

(d) A nyomástartályok szekrényeiben és felszerelési helyein a hőmérséklet nem lépheti túl az 50 °C-ot.

(e) A fedélzeten levő szekrényeket és felszerelési helyeket szilárdan rögzíteni kell, el kell látni ventilátorokkal, amelyeket úgy kell elhelyezni, hogy a nyomástartály szivárgása esetén ne kerülhessen gáz a hajó belsejébe. Másik helyiségekkel való közvetlen összeköttetés nem megengedhető.

8. Az oltóanyag mennyisége

Amennyiben az oltóanyag mennyisége egynél több helyiségre szolgál, a rendelkezésre álló oltóanyag teljes mennyiségének nem kell többnek lennie, mint amennyi a legnagyobb ellenőrzött helyiséghez szükséges.

9. Felszerelés, felügyelet és dokumentálás

(a) A rendszert csak tűzoltóberendezésekre szakosodott cég szerelheti fel és módosíthatja. Az oltóanyag gyártójának és a rendszer gyártójának követelményeit (termékadatlap, biztonsági adatlap) be kell tartani.

(b) A rendszert egy szakértő vizsgálja meg:

(ba) üzembe helyezés előtt,

(bb) kioldást követően újbóli üzembe helyezés előtt,

(bc) minden módosítás vagy javítás után,

(bd) rendszeresen legalább kétévente.

(d) Az ellenőrzésnek legalább az alábbiakra kell kiterjednie:

(da) az egész rendszer külső ellenőrzése,

(db) a csövek tömítettségének ellenőrzése,

(dc) a vezérlő- és kioldórendszerek üzemi próbája,

(dd) a nyomástartályok és tartalmuk ellenőrzése,

(de) az ellenőrzött helyiség tömítettségének és zárszerkezeteinek ellenőrzése,

(df) a tűzjelző berendezés ellenőrzése,

(dg) a figyelmeztető rendszer ellenőrzése.

(e) Ellenőrzési igazolást kell kiadni, amely tartalmazza az ellenőrzést végző aláírását és feltünteti az ellenőrzés dátumát.

(f) A tartósan rögzített tűzoltóberendezések számát be kell jegyezni a közösségi bizonyítványba.

10. CO₂-vel oltó tűzoltórendszerek

Az oltóanyagként CO₂-t használó tűzoltóberendezéseknek meg kell felelniük az alábbi előírásoknak is, az 1–9. pontokban foglalt követelményeken túl:

(a) A CO₂-tartályokat az ellenőrzött helyiségen kívül, a többi helyiségtől hermetikusan elzárt helyen vagy szekrényben kell tárolni. Ezen helyek vagy szekrények ajtajai kifelé nyílnak, zárhatók és rajtuk az „Általános veszély figyelmeztetés” jel látható, az 1. függelék 4. ábrája szerint, amely legalább 5 cm magas, továbbá a „CO₂” jelzés, ugyanolyan színnel és ugyanolyan magas betűkkel.

(b) A CO₂-tartályok fedélzet alatti felszerelési helyeinek a szabadból könnyen megközelíthetőnek kell lenni. Ezek a helyiségek megfelelő, szívónyílással ellátott önálló szellőzéssel rendelkeznek, a fedélzeten levő többi szellőztetőrendszertől teljesen függetlenek.

(c) A CO₂-tartályokat 0,75 kg/l-nél jobban nem szabad feltölteni. A nyomás alatt nem levő CO₂ gáz adott tömegét 0,56 m³/kg-nak kell venni.

(d) Az ellenőrzött helyiségre szolgáló CO₂ tömegének a bruttó tömeg legalább 40%-ának kell lennie. Ezt a mennyiséget 120 másodperc alatt kell tudni biztosítani és ellenőrizni kell azt, hogy a kibocsátás teljes volt-e.

(e) A tartályszelepek kinyitása és az áramlásszabályozó szelep működtetése külön vezérlési műveletek.

(f) A 6. pont (b) alpontban meghatározott elegendő idő legalább 20 másodperc. Rendelkezni kell megbízható eszközzel a CO₂ gáz kibocsátását megelőző késleltetés biztosításához.

11. HFC-227ea – tűzoltóberendezések

A HFC 227ea-t oltóanyagként használó tűzoltó berendezéseknek meg kell felelniük az alábbi előírásoknak is, az 1–9. pontban foglalt követelményeken túl:

(a) Ha több helyiséget szándékoznak védeni, minden helyiséget fel kell szerelni saját tűzoltóberendezéssel.

(b) Minden, az ellenőrzött helyiségben felszerelt HFC 227ea tartályt fel kell szerelni túlnyomás-szabályozó szeleppel. Ennek veszélytelenül ki kell engednie a tartály tartalmát az ellenőrzött helyiségbe, ha a tartályt tűz hatása éri és a tűzvédelmi rendszere nem oldott ki.

(d) A tartályokat nem szabad 1,15 kg/l-nél jobban megtölteni. A nyomás alatt nem levő HFC 227ea adott tömegét 0,1374 m³/kg-nak kell venni.

(e) A HFC 227ea tömegének az ellenőrzött helyiség bruttó térfogata legalább 8%-ának kell lennie. Ezt a mennyiséget 10 másodperc alatt kell biztosítani.

(f) A HFC 227ea tartályokat fel kell szerelni nyomásfigyelővel, amely hang- és fényjelzést ad a kormányállásban, amennyiben a hajtóerő indokolatlanul esik. Kormányállás hiányában a vészjelzést az ellenőrzött helyiségben kell adni.

(g) Elárasztást követően az ellenőrzött helyiségben a koncentráció nem lépheti túl a 10,5%-ot.

(h) A tűzvédelmi rendszer nem tartalmazhat alumíniumból készült alkatrészeket.

12. IG-541 – tűzoltóberendezések

Az IG-541-et oltóanyagként használó tűzoltó berendezéseknek meg kell felelniük az alábbi előírásoknak is, az 1–9. pontban foglalt követelményeken túl:

(a) Ha több helyiséget szándékoznak védeni, amelyek bruttó térfogata különböző, mindegyik helyiséget saját tűzoltóberendezéssel kell felszerelni.

(b) Minden, az ellenőrzött helyiségben felszerelt IG-541 tartályt fel kell szerelni túlnyomás-szabályozó szeleppel. Ennek veszélytelenül ki kell engednie a tartály tartalmát az ellenőrzött helyiségbe, ha a tartályt tűz hatása éri és a tűzoltóberendezése nem oldott ki.

(d) A tartály töltési nyomása nem lépheti túl a 200 bart +15 °C-on.

(e) Az IG-541 tömege az ellenőrzött helyiség bruttó térfogatának legalább 44%-a és legfeljebb 50%-a. Ezt a mennyiséget 120 másodpercen belül kell biztosítani.

13. Tárgyak védelmére szolgáló tűzoltóberendezések

A motorterekben, kazánterekben és szivattyúházakban levő tárgyak védelmére tartósan rögzített tűzoltóberendezések csak a bizottság ajánlásai alapján megengedhetők.

10.04 cikk

Szolgálati csónakok

1. A következő úszólétesítményeket a leltárt képező, az EN 1914:1997 sz. európai szabvány szerinti szolgálati csónakkal kell felszerelni:

(a) a 150 t feletti hordképességű géphajókat és uszályokat,

(b) a 150 m³ feletti vízkiszorítású vontató- és tolóhajókat,

(d) a személyhajókat.

2. A szolgálati csónakoknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy ezeket egy személy az első kézi beavatkozástól számított öt percen belül biztonságosan vízre tudja tenni. Ha ezek vízre tételéhez gépi hajtású berendezések állnak rendelkezésre, akkor azokat úgy kell kialakítani, hogy az energiakimaradás ne akadályozza a csónak gyors és biztonságos vízre tételét.

3. A felfújható csónakokat a gyártó előírásai szerint kell ellenőrizni.

10.05 cikk

Mentőgyűrűk és mentőmellények

1. A hajókon legalább három, az EN 14144:2002 sz. európai szabvány szerinti mentőgyűrűnek kell lenni. Ezeket a fedélzeten megfelelő helyen, alkalmazásra készen kell elhelyezni és nem szabad tartóikban rögzíteni. Legalább egy mentőgyűrű a kormányállás közvetlen közelében legyen és azt fel kell szerelni olyan elemmel működő öngyulladó fénnyel, amelyet a víz nem olt el.

2. Személyhez igazított, önműködően felfújódó, az EN 395:1998 vagy EN 396:1998 sz. európai szabványnak megfelelő mentőmellény minden, a vízijármű fedélzetén szokásosan tartózkodó személy számára hozzáférhető legyen.

Gyermekek számára az e szabványoknak megfelelő, nem felfújható mentőmellények is megengedhetők.

3. Ellenőrzésük a gyártó előírásai szerint történik.

11. Fejezet

A MUNKAVÉGZÉSI TERÜLETEK BIZTONSÁGA

11.01 cikk

Általános követelmények

1. A hajókat úgy kell megépíteni, berendezni és felszerelni, hogy a személyzet munkavégzése biztonságos legyen, a közlekedési utakat biztonsággal tudják használni.

2. A fedélzeti munkavégzéshez szükséges valamennyi beépített berendezés kialakítása, elhelyezése és védelme tegye lehetővé a balesetmentes üzemeltetést, használatot és karbantartást. A mozgó és magas hőmérsékletű részeket szükség esetén védőszerkezettel (burkolattal) kell ellátni.

11.02 cikk

Esés és zuhanás elleni védelem

1. A fedélzetek és fedélzeti oldaljárók felülete sima, botlásveszélyes helyektől mentes legyen, a fedélzeten nem állhat meg a víz.

2. A fedélzetek és fedélzeti oldaljárók, géptéri padlók, pódiumok, lépcsők és a fedélzeti oldaljárón elhelyezett bakok fedele csúszásmentes legyen.

3. A fedélzeti oldaljárón elhelyezett bakok fedeleit és a közlekedési utakban lévő akadályokat, mint például a lépcsők éleit, a környező fedélzettől elütő színűre kell festeni.

4. A fedélzetek vízfelőli széleit, valamint az olyan munkaterületeket, ahol fennáll az 1 m-t meghaladó magasságból való leesés veszélye, legalább 0,70 m magas habvéddel, nyíláskerettel vagy a harmonizált európai szabványnak (EN 711) megfelelő korláttal kell ellátni, amely kapaszkodóból, térdmagasságban elhelyezett közbenső rúdból és láblécből áll. A fedélzeti oldaljáróknál láblécet és a raktérkereten végigfutó kapaszkodót kell felszerelni. Ha nem dönthető a fedélzeti oldaljárón lévő korlátszerkezet, akkor a raktérkeretre szerelt kapaszkodó elhagyható.

5. Az olyan munkaterületen, ahol több mint 1 méter magasról le lehet esni, a hajózási hatóság előírhatja a megfelelő felszerelés és berendezés használatát a biztonságos munkavégzés biztosítása érdekében.

11.03 cikk

A munkahelyek méretei

A munkahelyek olyan tágasak legyenek, hogy a személyzet ott dolgozó tagjai megfelelő mozgásszabadsággal rendelkezzenek.

11.04 cikk

Fedélzeti oldaljáró

1. A fedélzeti oldaljáró legalább 0,60 m szabad szélességgel rendelkezzen. Ez a méret bizonyos, a hajó üzemeltetésével kapcsolatos szerelvényeknél, például a fedélzetmosó csővezeték szelepeinél 0,50 m-ig, a bakoknál és kötélbikáknál 0,40 m-ig csökkenthető.

2. A fedélzeti oldaljáró felett mért 0,90 m magasságig 0,54 m-re csökkenthető az oldalsó fedélzet szabad szélessége, ha e fölött a fedélzet külső éle és raktér belső éle között legalább 0,65 m szabad távolság marad. A fedélzeti oldaljáró szabad szélessége ebben az esetben tovább csökkenthető 0,50 m-ig, ha a fedélzeti oldaljárók külső szélén felszerelik a harmonizált európai szabványnak (EN 711) megfelelő, leesés ellen védő korlátot. A lakótérrel rendelkező, 55 m-nél rövidebb hajókon a korlát csak a hajó farán hagyható el.

3. Az 1. és a 2. pont követelményei a fedélzet felett 2 m magasságig érvényesek.

11.05 cikk

A munkahelyek megközelítése

1. A hajószemélyzet részére szolgáló vagy a rakomány szállítása során használt közlekedők, megközelítő- és átjáró utak elégítsék ki az alábbi követelményeket:

(a) a bejárati nyílások előtt az akadálytalan mozgáshoz elegendő szabad tér álljon rendelkezésre,

(b) az átjárók szabad szélessége összhangban legyen az adott munkahelyen végzett tevékenységgel, ez a méret legalább 0,6 m legyen. Ha a hajó szélessége (B) 8 m-nél nem nagyobb, akkor az átjárók szabad szélességének mérete 0,5 m is lehet,

2. Az ajtók mindkét oldalról veszély nélkül nyithatók és zárhatók legyenek. A véletlenszerű nyitódással vagy záródással szemben az ajtókat védelemmel kell ellátni.

3. Az olyan ki- és bejáratoknál, közlekedőknél, ahol a 0,5 m-t meghaladja a magasságkülönbség, megfelelő lépcsőt, létrát vagy hágcsót kell elhelyezni.

4. Lépcsőt kell beépíteni, ha 1 m-nél nagyobb a magasságkülönbség a huzamosabb tartózkodást igénylő munkahelyen. Ez az előírás a vészkijáratokra nem érvényes.

5. A raktérrel rendelkező hajóknál minden raktér mindkét végén tartósan rögzített bejárati lehetőséget kell biztosítani.

Az első mondatban foglalt tartósan rögzített bejárati lehetőségtől el lehet tekinteni, ha legalább két olyan hordozható létra áll rendelkezésre, amelyek legalább 3 lépcsőfokkal túlnyúlnak a nyíláskereten és dőlésszögük 60^o.

11.06 cikk

Kijáratok és vészkijáratok

1. A kijáratok és a vészkijáratok száma, kialakítása és mérete feleljen meg a célnak és az adott helyiség nagyságának. Ha az egyik kijárat egyben vészkijárat is, akkor azt külön meg kell jelölni.

2. A vészkijáratok, illetve a vészkijáratként is szolgáló ablakok és felülvilágítók szabad keresztmetszete legalább 0,36 m² legyen, ahol a nyíláskeret rövidebb oldalának hossza legalább 0,5 m.

11.07 cikk

Lépcsők, létrák, hágcsók

1. A lépcsőket és a létrákat biztonságosan kell rögzíteni. A lépcsők szélessége legalább 0,60 m, a kapaszkodók közötti szabad szélesség legalább 0,60 m legyen. Egy lépcsőfok mélysége nem lehet 0,15 m-nél kisebb, felülete csúszásmentes legyen. Háromnál több lépcsőfok esetén korlátot kell felszerelni.

2. A létrák és a hágcsók szabad szélessége legalább 0,30 m legyen. A fokok egymástól mért távolsága nem lehet 0,30 m-nél nagyobb, a fokok a hajó szerkezeti részeitől legalább 0,15 m távolságra legyenek.

3. A létrák és a hágcsók láthatók legyenek felülről és kapaszkodót kell felszerelni a kijárati nyílások felett.

4. Az egyágú létrák átlagos szélessége legalább 0,40 m, az alsó végén legalább 0,50 m legyen. A létrák elborulás és megcsúszás ellen biztosítva legyenek, a létrafokokat a létraoldal síkjába beeresztve kell rögzíteni.

11.08 cikk

Munkahelyek a hajó belső tereiben

1. A hajó belső tereiben lévő munkahelyek méreteit, felszerelését és elrendezését az elvégzendő feladatnak, munkafolyamatnak, valamint a higiénia és a biztonsági követelményeknek megfelelően kell megválasztani. Kielégítő és vakítástól mentes világítással és megfelelő szellőzéssel rendelkezzenek. Szükség esetén fel kell szerelni a megfelelő hőmérsékletet biztosító fűtőkészüléket.

2. A hajó belsejében lévő munkahely padlója tartós, rögzített kivitelű legyen, ne okozzon elbotlást, megcsúszást. A fedélzeti vagy a padló nyílásokat nyitott állapotban beesés elleni védelemmel kell ellátni. Az ablakokat és a felülvilágítókat úgy kell kialakítani és elhelyezni, hogy kezelésük és tisztításuk ne járjon veszéllyel.

11.09 cikk

A zaj és a rezgések elleni védelem

1. A munkahelyek elhelyezésénél, kialakításánál és felszerelésénél figyelembe kell venni, hogy az ott dolgozók ne legyenek kitéve a rezgések okozta veszélynek.

2. Az állandó jelleggel használt és a huzamosabb tartózkodást igénylő munkaterületeket ezen túlmenően úgy kell megépíteni és hangszigeteléssel ellátni, hogy a zaj ne veszélyeztesse az ott dolgozók biztonságát és egészségét.

3. Egyéni hallásvédő eszközöket kell biztosítani az olyan dolgozók részére, akik előreláthatóan 85 dB(A) nagyságú napi zajnak vannak kitéve. Azokon a munkahelyeken, ahol ez az érték meghaladja a 91 dB(A)-t, legalább 10 cm átmérőjű tábla elhelyezésével fel kell hívni a figyelmet a hallásvédő eszközök használatára vonatkozó kötelezettségre.

11.10 cikk

Raktérfedelek

1. A raktérfedelek könnyen elérhetők és biztonságosan mozgathatók legyenek. Ha egy fedélelem tömege a 40 kg-ot meghaladja, akkor eltolható, billenthető vagy géppel történő kiemelésre alkalmas legyen. Azokat a raktérfedeleket, amelyeket emelőgép segítségével mozgatnak, el kell látni megfelelő, a kötöző eszköz bekötésére szolgáló, könnyen hozzáférhető szerelvényekkel. A fel nem cserélhető raktérfedeleken és gerendákon, egyértelműen fel kell tüntetni azt a raktérnyílást, amelyhez tartoznak, továbbá a helyes berakási helyzetet.

2. A raktérfedeleket védeni kell a szél megemelő hatásával, illetve a rakodóberendezés okozta igénybevétellel szemben. A tolható fedeleket rögzítőkkel kell ellátni, amelyek megakadályozzák a véletlenszerű, 0,40 m-nél nagyobb hosszirányú elmozdulást. A fedelek a végállásban rögzíthetőek legyenek. A felhalmozott nyílásfedelek rögzítéséhez megfelelő berendezés álljon rendelkezésre.

3. A raktérfedelek gépi mozgatásánál a működtető kapcsoló elengedésekor az energiaellátás automatikusan szakadjon meg.

4. A raktérfedelek viseljék el a várható terheléseket, járható raktárfedelek esetében ez legalább 75 kg pontszerű terhelést jelent. Felirattal jelezni kell, hogy a raktérfedelekre nem szabad rálépni. A teherviselő raktérfedeleken fel kell tüntetni a megengedett terhelés nagyságát, t/m²-ben. Ha a megengedett terhelés elviselése érdekében alátámasztásra van szükség, akkor ezt a tényt megfelelő helyen jelezni kell. Ez esetben a hajón álljon rendelkezésre a megfelelő terv.

11.11 cikk

Csörlők

1. A csörlők szerkezete és kialakítása tegye lehetővé a biztonságos munkavégzést. Megfelelő berendezéssel rendelkezzenek a teher véletlenszerű visszaejtésének (visszafutásának) megakadályozására. A nem önzáró csörlőket a húzóerőre méretezett fékkel kell ellátni.

2. A kézi működtetésű csörlőknek a hajtókar visszavágását megakadályozó berendezésük legyen. Azokat a csörlőket, amelyek gépi és kézi hajtással is el vannak látva, úgy kell megtervezni, hogy a gépi hajtás ne tudja mozgásba hozni a kézi hajtótengelyt.

11.12 cikk

Daruk

1. A darukat az érvényben lévő műszaki előírások szerint kell gyártani. Az üzem közben fellépő erőket biztonsággal be kell vezetni a hajó szerkezetébe. Ezek az erők a hajó stabilitását nem veszélyeztethetik.

2. A darun az alábbi adatokat tartalmazó gyártmánytáblát kell elhelyezni:

(a) a gyártó neve és címe,

(b) a CE-jelölés és a gyártás éve,

(d) és adott esetben a sorozatszám.

3. A darukon tartósan és jól felismerhetően kell feltüntetni a legnagyobb megengedett teherbírás(oka)t. Azoknál a daruknál, amelyek hasznos teherbírása a 2000 kg-ot nem haladja meg, csak a legnagyobb gémkinyúláshoz tartozó legnagyobb hasznos teherbírást kell tartósan és jól láthatóan feltüntetni.

4. Törés és elnyíródás veszélyének elkerülésére érdekében védőszerkezeteket kell alkalmazni. A daru külső részei és a daru környezetében lévő szerkezeti részek között felül, alul és minden oldalon legalább 0,50 m biztonsági távolságot kell hagyni. Az oldalirányú biztonsági távolság betartása a munkaterületen és a közlekedő utakon kívül nem kötelező.

5. A gépi üzemű darukat az illetéktelen használattal szemben biztosítani kell. A bekapcsolás csak az erre tervezett irányító berendezéssel legyen lehetséges. A működtető elemek maguktól álljanak vissza alaphelyzetbe (arretálás nélküli kapcsolók), a működési irányok világosan láthatóak legyenek.

Az energia kimaradása esetén a teher magától nem eshet le. Meg kell gátolni a daru véletlenszerű mozgását.

Az emelőmű felfelé irányuló mozgását és a hasznos (megengedett) terhelés túllépését megfelelő készülékkel kell lehatárolni. Ha előre látható, hogy a daru üzemeltetése során a teher kötelének hossza a kötéldobon két kötélsor alá csökken, akkor le kell határolni az emelőmű lefelé tartó mozgását. Az önműködően működésbe lépő berendezés az ellentétes irányú mozgást nem gátolhatja meg.

A szokásos terhek emelésére alkalmas sodronykötelek szakítóereje legalább ötszöröse legyen a legnagyobb megengedhető kötélerőnek. A drótkötél szerkezete kifogástalan, a daruüzemre alkalmas legyen.

6. Az első üzembe helyezés előtt, a jelentős átalakítást követő újbóli üzembe állítást megelőzően a kielégítő szilárdságot és a megfelelő stabilitást számítással, valamint terhelési próbával kell igazolni.

Az olyan daruknál, amelyek hasznos teherbírása nem haladja meg a 2000 kg-ot, a szakértő dönthet, hogy a számítással végzett igazolás helyett, részben vagy egészben, a hasznos teher 1,25-szeresével végzett, a teljes mozgási tartományra kiterjedő próbát végezzék el.

Az átvételt a szemlebizottság által elismert szakértőnek kell elvégeznie.

7. A darukat rendszeresen, de legalább 12 havonta szakértőnek ellenőriznie kell. A szemle során a daru biztonságos üzemi feltételeit szemrevételezéssel és üzemi próbával kell ellenőrizni.

8. Legalább tízévente, az elfogadhatósági próbát követően, a darut ismét be kell vizsgáltatni a hajózási hatóság által elismert szakértővel.

9. Azoknak a daruknak, amelyek biztonságos üzemi teherbírása meghaladja a 2000 kg-ot vagy amelyeket rakomány átrakására használnak vagy amelyeket orsos emelőbakon, pontonok vagy egyéb úszóművek fedélzetén, illetve munkaterületen levő vízijárművön használnak, a tagállamok egyike követelményeinek is meg kell felelniük.

10. Minden darura vonatkozóan legalább az alábbi dokumentumokat kell a fedélzeten tartani:

(a) a daru gyártójának kezelési utasításait, amelyek legalább az alábbi információkat tartalmazzák:

− működési kör és a vezérlés funkciói,

− legnagyobb megengedhető biztonságos üzemi terhelés a kiterjedés funkciójaként,

− a daru legnagyobb megengedhető dőlése,

− szerelési és karbantartási utasítások,

− a rendszeres ellenőrzésekre vonatkozó utasítások,

− általános műszaki adatok,

(b) a 6–8. vagy a 9. pont szerint elvégzett felülvizsgálatokra vonatkozó bizonyítványok.

11.13 cikk

Gyúlékony folyadékok tárolása

Az 55 °C-nál alacsonyabb lobbanáspontú gyúlékony folyadékok tárolására a fedélzeten egy nem éghető anyagból készült szellőzőszekrényt kell biztosítani. Ennek külsején a „Nyílt láng használata és dohányzás tilos” jelet fel kell tüntetni, amelynek átmérője legalább 10 cm.

12. Fejezet

LAKÓTEREK

12.01 cikk

Általános rendelkezések

1. Azokon a hajókon, amelyeken állandó személyzet van előírva és annak jelenlétére a munkaidő után is szükség van, legalább a minimális személyzet részére lakóteret kell kialakítani.

2. A lakótereket úgy kell méretezni, berendezni és felszerelni, hogy megfeleljenek a hajón tartózkodó személyek biztonságára, egészségvédelmére és kényelmére vonatkozó követelményeknek. Megközelítésük könnyű és biztonságos kell legyen, a hideg és a meleg ellen megfelelő szigeteléssel rendelkezzenek, beleértve azokat a folyosókat is, melyek a hajónak lakóteret kiszolgáló részén vannak. A padlót, a falakat és a mennyezetet olyan kivitelben kell elkészíteni, hogy tisztításuk könnyű, a padló csúszásmentes legyen, a felületek burkolatai nem lehetnek károsak az egészségre.

3. A fejezet előírásai alól a szemlebizottság felmentést adhat, amennyiben a hajón tartózkodó személyek elhelyezését, biztonságát, egészségvédelmét és kényelmét más egyenértékű módon biztosítják, illetve ha a lakótereket a személyzet azon tagjai használják, akiket nem a hajó üzemének ellátására alkalmaznak.

4. A szemlebizottság a hajó üzemeltetési módjára vagy a hajóüzem fajtájára vonatkozó korlátozásokat, ha azokat a 3. pont szerinti eltérések szükségessé teszik, a közösségi hajóbizonyítványba bejegyzi.

12.02 cikk

Különleges követelmények a lakótér kialakítására

1. A lakóterek zárt ajtók mellett is megfelelő szellőzéssel rendelkezzenek, továbbá a társalgók, a hálóhelyiségek és a konyha természetes megvilágítást kapjon, ablaka lehetőség szerint a hajón kívülre nézzen.

2. A lakótér a fedélzetre nyíló folyosón keresztül legyen elérhető. Ha a lakótéri bejáratok nem a fedélzet szintjén vannak és a magasságkülönbség 0,3 m vagy ennél több, akkor lépcsőt kell beépíteni.

3. Az orr-részben a padló szintje nem lehet 1,2 m-nél mélyebben a legnagyobb bemerülés síkja alatt.

4. A társalgók és a hálóhelyiségek legalább két, egymástól távol lévő kijárattal rendelkezzenek, amelyek menekülőútként is szolgálnak. Az egyik kijárat vészkijáratként is kialakítható. Ez nem vonatkozik azokra a helyiségekre, amelyek kijárata közvetlenül a fedélzetre vagy egy menekülési útvonalként is szolgáló folyosóra nyílik, amennyiben ez a folyosó két egymástól távol lévő, a hajó bal-, illetve jobboldalára nyíló kijárattal rendelkezik. Azok a vészkijáratok, amelyeknek felülvilágítók és ablakok is részei lehetnek, legalább 0,36 m² szabad nyílással rendelkezzenek, rövidebb oldalhosszuk legalább 0,5 m legyen és vészhelyzet esetén gyors kiürítést tegyenek lehetővé. A menekülőutak szigetelése és burkolatai nehezen gyulladó anyagokból készüljenek és a menekülőutak használatát megfelelő eszközökkel, mint létrák és fali hágcsók, kell mindenkor biztosítani.

5. A lakótereket a túlzott zajjal és rezgésekkel szemben védeni kell. A megengedhető legnagyobb hangnyomás szintek az alábbiak:

(a) társalgókban: 70 dB(A),

(b) hálóhelyiségekben: 60 dB(A). Ez nem vonatkozik azokra a hajókra, amelyek kizárólag „A” üzemmódban közlekednek. Az üzemmódra vonatkozó korlátozást a közösségi hajóbizonyítványba be kell jegyezni.

6. A lakóterekben az állómagasság nem lehet kevesebb 2,00 m-nél.

7. A hajóknak általában legalább egy, a hálótértől elkülönített társalgóval kell rendelkezniük.

8. A társalgókban a szabad padlófelület nem lehet kevesebb, mint 2 m² személyenként, de összesen legalább 8 m² legyen a bútorok levonása után, a mozgatható bútorok (asztalok és székek stb.) kivételével.

9. A lakó- és a hálóhelyiségek térfogata nem lehet kisebb, mint 7 m³.

10. A társalgókban a minimális légtérfogat személyenként 3,5 m³ legyen. Hálóterekben az első személy számára legalább 5 m³ légtérfogatot, minden további személy számára legalább 3 m³ légtérfogatot kell biztosítani (a bútorzat térfogatát le kell vonni). Hálókabinok legfeljebb két személy részére tervezhetők. Az ágyakat a padlószint felett legalább 0,3 m magasságban kell elhelyezni. Ha az egyik ágy a másik felett van elhelyezve, minden ágy között legalább 0,60 m szabad térnek kell lenni.

11. Az ajtónyílások teljes magassága a küszöbbel együtt legalább 1,9 m magas és a nyílás szabad szélessége legalább 0,6 m legyen. Az előírt magasság tolótetővel vagy billenő fedéllel is megvalósítható. Az ajtóknak mindkét oldalról és kifelé nyithatónak kell lenniük. Az ajtóküszöb legfeljebb 0,40 m lehet, ha más biztonsági rendelkezés ezt nem szabályozza.

12. A lépcsők beépítettek legyenek. Biztonságos közlekedést kell biztosítaniuk, ez akkor tekinthető teljesítettnek, ha

(a) szélességük legalább 0,60 m,

(b) a lépcsőfokok mélysége legalább 0,15 m,

(d) a háromnál több fokú lépcsők legalább egy kapaszkodóval vagy korláttal vannak ellátva.

13. A lakóhelyiségekben és az odavezető folyosókon nem fektethetők veszélyes gázokat és veszélyes folyadékokat szállító csővezetékek, különösképpen olyanok nem, amelyek nagy nyomás alatt állnak, így kilyukadásuk személyeket veszélyeztethetne.

Ez nem vonatkozik a gőz- és hidraulikus rendszerek fém védőcsőben elhelyezett csöveire, valamint a folyékony gázzal üzemelő háztartási célú berendezések csővezetékeire.

12.03 cikk

Szaniter berendezések

1. A lakóterekkel rendelkező hajókat legalább az alábbi szaniter berendezésekkel kell ellátni:

(a) Lakótéri egységenként vagy a személyzet minden hat tagjára egy vízöblítéses WC-vel. Ennek friss levegővel való elláthatóságát biztosítani kell.

(b) Az ivóvízrendszerre kötött, hideg- és melegvíz csatlakozással és lefolyóval ellátott mosdókagylóval minden lakótéri egységben vagy a személyzet minden négy tagja részére. A mosdó megfelelő nagyságú legyen és repedezésre nem hajlamos vagy nem korrodáló anyagból készüljön.

(c) Az ivóvízrendszerre kötött hideg és melegvíz csatlakozással ellátott zuhanyozóval vagy fürdőkáddal minden lakótéri egységben vagy a személyzet minden hat tagjára.

2. Az szaniter berendezéseknek a lakóhelyiségek közvetlen közelében kell lenniük. A WC-k nem rendelkezhetnek közvetlen bejárattal a konyhákba, az étkezőkbe vagy a lakókonyhákba. Szabadba szellőzzenek, öblítő rendszerrel rendelkezzenek, az ülőkéknek könnyen tisztíthatóknak kell lenniük.

3. A WC-k alapterülete legalább 1,00 m²kell legyen, szélessége 0,75 m-nél, hossza 1,1 m-nél kisebb nem lehet. A kabinokban lévő WC-k, maximum két főre, kisebbek is lehetnek. Ha a WC-ben mosakodási, illetve zuhanyozási lehetőség is van, akkor az alapterületet legalább a mosdókagyló, illetve a zuhanyozótálca (vagy esetleg a kád) felületével meg kell növelni.

12.04 cikk

Konyhák

1. A konyhák társalgóval kombinálva is kialakíthatók.

2. A konyháknak az alábbi felszerelésekkel kell rendelkezniük:

(a) tűzhely,

(b) mosogató lefolyóval,

(d) hűtőszekrény,

(e) elegendő tároló- és munkahely.

3. A társalgóval kombinált konyhák alapterülete elegendő legyen annyi fő számára, ahányan azt a személyzet részéről rendszeresen egy időben igénybe veszik. Az ülőhely szélessége legalább 0,60 m legyen.

12.05 cikk

Ivóvíz

1. A lakótérrel rendelkező hajóknak ivóvízellátásra szolgáló berendezéssel kell rendelkezniük. Az ivóvíz töltőnyílásokat a fedélzet szintje felett kell elhelyezni.

2. Az ivóvízellátásra szolgáló berendezésekre vonatkozó követelmények:

(a) belső felületüknek korrózióálló anyagból kell készülniük, amely nem rejt fiziológiai veszélyt,

(b) nem szabad rajta olyan csőszakasznak lenni, amely nem biztosítja a víz folyamatos átfolyását, továbbá

3. A 2. ponton túlmenően az ivóvíztartályoknak meg kell felelniük a következőknek:

(a) a tartályoknak a hajón általában lakó személyek számának megfelelő, személyenként legalább 150 literes űrtartalommal kell rendelkezniük, de legalább a minimális személyzeti létszámra,

(b) rendelkezniük kell megfelelő, zárható nyílással, amely lehetővé teszi a belső rész tisztítását,

(d) a szabad levegőre vezető szellőztetőcsővel és megfelelő szűrőkkel kell felszerelni.

4. Az ivóvíztartályoknak más célra szolgáló tartályokkal közös falai nem lehetnek. Ivóvízvezetékek más folyadékok tárolására szolgáló tartályokon vagy tartányokon nem vezethetők keresztül. Az ivóvízellátásra szolgáló rendszert más csőrendszerekkel összekötni tilos. Más folyadékok vagy gázok szállítására szolgáló csövek ivóvíztartályokon nem vezethetők keresztül.

5. Nyomás alatti ivóvíztartályok csak természetes összetételű sűrített levegővel üzemeltethetők. Ha a sűrített levegőt kompresszorral állítják elő, akkor közvetlenül a nyomás alatti víztartály elé levegőszűrőt vagy olajleválasztót kell beépíteni, kivéve azt az esetet, ha a vizet és a sűrített levegőt membrán választja el egymástól.

12.06 cikk

Fűtés és szellőzés

1. A lakóhelyiségeket rendeltetésének megfelelően fűthetőnek kell lenniük. A fűtést olyan időjárási viszonyokra kell méretezni, amelynek a hajó ki van téve.

2. A lakóteret megfelelően szellőztetni kell, akkor is ha a bejárati nyílás be van zárva. A szellőzésnek valamennyi időjárási körülmény mellett kielégítő légcserét kell biztosítani.

3. A lakótereket úgy kell elhelyezni és berendezni, hogy a szennyezett levegő beszivárgása ellen olyan hajóterekből mint a gép- vagy raktárterek lehetőleg védve legyenek. Mesterséges szellőzés esetén a szívó nyílásokat úgy kell elrendezni, hogy a fenti követelmény teljesüljön.

12.07 cikk

Egyéb lakótéri berendezések

1. A személyzet hajón tartózkodó minden tagja számára biztosítani kell saját ágyat és saját zárható ruhásszekrényt. Az ágy belméreteinek legalább 2,00 × 0,90 m-nek kell lenni.

2. A munkaruhák tárolására és szárítására a hálótereken kívül, jól szellőztetett helyen kell lehetőséget biztosítani.

3. Valamennyi helyiséget megfelelő villamos világítással kell ellátni. Cseppfolyósított gázzal vagy folyékony halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemeltetett egyéb lámpák használata csak a nappali helyiségekben megengedett. A folyékony tüzelőanyaggal működő világítási eszközöket fémből kell készíteni és csak 55 °C feletti lobbanásponttal rendelkező tüzelőanyaggal vagy a kereskedelmi forgalomban kapható petróleummal szabad üzemeltetni. Rögzített kivitelű legyen, hogy ne képezzen tűzveszélyt.

13. Fejezet

ÉGHETŐ ANYAGGAL ÜZEMELTETETT FŰTŐ-, FŐZŐ-
ÉS HŰTŐBERENDEZÉSEK

13.01 cikk

Általános követelmények

1. A cseppfolyósított gázzal működő fűtő-, főző- és hűtőberendezések vonatkozásában be kell tartani a 14. fejezet előírásait.

2. A fűtő-, főző- és hűtőberendezések és azok tartozékai olyan kialakításúak és elhelyezésűek legyenek, hogy túlmelegedés esetén tűz- és balesetveszélyt ne okozzanak, továbbá kizárt legyen véletlenszerű felborulásuk vagy megcsúszásuk.

3. A 2. pontban meghatározott készülékek használata tilos azokban a helyiségekben, ahol 55 °C alatti lobbanásponttal rendelkező anyagokat tárolnak vagy használnak. Az ilyen tereken a készülékekhez tartozó füstcsövek sem vezethetők át.

4. Biztosítani kell az égéshez szükséges elegendő levegő hozzávezetését.

5. A fűtőkészülékeket tartósan össze kell kötni a füstcsövekkel. A szél elleni védelem érdekében a füstcsöveket megfelelő fedéllel vagy védőberendezéssel kell ellátni. A csövek elhelyezése tegye lehetővé a tisztítást.

13.02 cikk

Folyékony tüzelőanyag alkalmazása, petróleummal üzemelő készülékek

1. A folyékony tüzelőanyaggal működő fűtő-, főző és hűtőberendezésekben csak 55 °C feletti lobbanásponttal rendelkező fűtőanyag alkalmazható.

2. Az 1. ponttól eltérően, a kereskedelmi petróleummal üzemeltetett főzőkészülékek, valamint a kanócos égővel ellátott hűtő- és fűtőberendezések használata a lakóterekben és a kormányállásban csak abban az esetben engedhető meg, ha fűtőanyag napi tartálytérfogata 12 liternél kevesebb.

3. A kanócos égővel felszerelt készülék az alábbi feltételeket elégítse ki:

(a) a fém tüzelőanyag-tartállyal és zárható töltőnyílással rendelkezzen, a legmagasabb feltöltési szint alatt ne legyen lágyforrasszal készült kötése, továbbá kivitelezése és felszerelése akadályozza meg a véletlenszerűen kinyílást vagy kiürülést,

(b) a begyújtáshoz ne legyen szükség más éghető folyadék használatára,

13.03 cikk

Olajkályhák és a porlasztós olajtüzelő berendezések

1. Az olajkályhák és a porlasztós olajégővel rendelkező tüzelőberendezések gyártása során az érvényes műszaki előírásoknak megfelelően kell eljárni.

2. Ha az olajkályha vagy a porlasztós égővel működő olajtüzelő berendezés a géptérben van elhelyezve, akkor a fűtőkészülék és a motorok levegő ellátását úgy kell kialakítani, hogy azok egymástól függetlenül, kifogástalanul és biztonságosan tudjanak működni. Szükség esetén külön levegő hozzávezetést kell beépíteni. A fűtőkészülék elhelyezésénél figyelembe kell venni, hogy a tűztérből esetleg kicsapó láng a géptéri berendezések egyéb részeit ne érhesse el.

13.04 cikk

Olajkályhák

1. Az olajkályhák begyújtásakor más éghető folyadék használatára nem kerülhet sor. A kályhák alatt legalább 2 liter térfogatú, rögzített fémtálcát kell elhelyezni, amely túlnyúlik az olajellátással összeköttetésben lévő részegységeken és legalább 20 mm magas peremmel rendelkezik.

2. A géptérben elhelyezett olajkályha esetén az 1. pont alapján megkövetelt fémtálca peremmagassága legalább 200 mm legyen. Az égő alsó síkja a tálca pereme felett legyen, a perem magassága legalább 100 mm-rel legyen a padlólemezek felett.

3. Az olajkályha megfelelő olajszabályozóval (olajadagolóval) legyen ellátva, amely a választott mindenkori beállításnál az égőhöz gyakorlatilag egyenletes olajhozzáfolyást biztosít, továbbá a láng esetleges megszűnése esetén megakadályozza a tüzelőanyag kifolyását. A megfelelő olajszabályzók (olajadagolók) rázkódások és 12°-ig terjedő dőlések esetén is kifogástalanul működnek és az olajszintet szabályozó úszón kívül a további feltételeket is teljesítik:

(a) el vannak látva egy második úszóval, amely a tüzelőolaj megengedett szintjének túllépése esetén az olajhozzávezetést biztonsággal és megbízhatóan lezárja vagy

(b) túlfolyócsővel vannak ellátva, ha az olajtálca térfogata legalább akkora, mint a használati tartály térfogata.

4. Ha az olajkályha és a tüzelőanyag-tartály egymástól elkülönítetten van elhelyezve, akkor

(a) a tartály nem helyezhető el a készülék gyártója által a kezelési utasításban megadottnál magasabban,

(b) a tartályt védeni kell a túlzott felmelegedéstől,

5. Az olajkályhák természetes huzatú füstcsöveit a huzat megfordulását megakadályozó készülékkel kell felszerelni.

13.05 cikk

Porlasztós olajtüzelő berendezések

A beporlasztásos elven működő olajégővel felszerelt tüzelőberendezések elégítsék ki az alábbi követelményeket:

(a) a tűzelőtér megfelelő szellőztetését az olaj betáplálását megelőzően kell biztosítani,

(b) a porlasztós olajégő vezérlését termosztát végezze,

(d) égésbiztosítót kell felszerelni, amely a láng megszűnése esetén leállítja a tüzelőanyag hozzáfolyását,

(e) a főkapcsoló az olajtüzelésű berendezés elhelyezési terén kívül, könnyen hozzáférhető helyen legyen elhelyezve.

13.06 cikk

Légfűtő berendezések

Azok a légfűtő berendezések, amelyek a meleg levegőt nyomás alatt az égéstérből egy elosztórendszerhez vagy egy helyiségbe vezetik be, az alábbi követelményeknek feleljenek meg:

(a) A tüzelőanyag nyomás alatti porlasztása esetén az égéshez szükséges levegőt fúvókészülékkel kell betáplálni.

(b) Az égő begyújtása csak az égéstér átszellőztetése után történjen meg. Ez a feltétel teljesíthető az égéshez szükséges levegőt szolgáltató fúvóberendezés utánjáratásával is.

– a tűz kialszik,

– nem elegendő az égéshez szükséges levegő mennyisége,

– a felmelegített levegő hőmérséklete meghaladja az előzetesen beállított értéket,

– megszűnik a biztonsági berendezések áramellátása.

Ezekben az esetekben, a tüzelőanyag hozzáfolyás lezárása után, a betáplálás önműködően újra nem indulhat meg.

(d) Az égéshez szükséges levegő- és a fűtőlevegő táplálását biztosító fúvóberendezések leállíthatóak legyenek a fűtőkészülék elhelyezési terén kívüli másik helyiségből.

(e) Ha a fűtőlevegő beszívása kívülről történik, a szívónyílások a fedélzet felett megfelelő magasságban legyenek. A nyílások védve legyenek a fröccsenő víz és az időjárás hatásával szemben.

(f) A fűtőlevegő csatornái fémből készüljenek.

(g) A fűtőlevegő kilépő nyílásai nem lehetnek teljesen zárhatóak.

(h) Szivárgás esetén tüzelőanyag nem juthat a fűtőlevegő csatornáiba.

(i) A légfűtő berendezés a géptérből nem szívhat levegőt.

13.07 cikk

Fűtés szilárd tüzelőanyagokkal

1. A szilárd tüzelőanyaggal működő fűtőkészüléket peremezett szegélyű fémlemezre kell állítani, hogy izzó tüzelőanyag vagy forró hamu a lemezenkívülre ne kerülhessen. Ez az előírás nem vonatkozik arra az esetre, amikor kizárólag egy fűtőkazánt helyeznek el a nem éghető anyagból készült helyiségekben.

2. A szilárd tüzelőanyagokkal fűtött kazánt termosztatikus szabályzóval kell ellátni, amely az égéshez szükséges levegő hozzávezetését szabályozza.

3. Az ilyen fűtőkészülék közelében a hamu lehűtéséhez megfelelő eszköz álljon rendelkezésre.

14. Fejezet

CSEPPFOLYÓSÍTOTT GÁZZAL MŰKÖDŐ HÁZTARTÁSI BERENDEZÉSEK

14.01 cikk

Általános rendelkezések

1. A cseppfolyósított gázzal működő berendezések egy vagy több nyomástartó edényből, egy vagy több nyomásszabályzóból, elosztóhálózatból és fogyasztókészülékekből álló palackos berendezések.

Nem kell a berendezés részének tekinteni a külön tárolt tartalék és üres palackokat, amelyekre a 14.05 cikk vonatkozik.

2. A berendezéseket kizárólag kereskedelmi forgalomban lévő propánnal szabad üzemeltetni.

14.02 cikk

Berendezések

1. A cseppfolyósított gázzal működő berendezések minden része legyen alkalmas a propánnal történő üzemeltetésre és azt a legjobb gyakorlattal összhangban kell beszerelni.

2. A cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezések csak háztartási célokra szolgálhatnak a lakóterekben, a kormányállásban, valamint ugyanerre a célra a személyhajókon.

3. A hajón több egymástól elkülönített gázberendezés is üzemeltethető. Rakománytérrel vagy beépített tartállyal elválasztott lakótereket nem szabad ugyanarról a berendezésről táplálni.

4. A cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezés egyetlen része sem helyezhető el a géptérben.

14.03 cikk

Gázpalackok

1. Csak 5-től 35 kg-ig terjedő töltési tömegű gázpalackok használhatók. Személyhajók esetében a hajózási hatóság nagyobb töltési tömegű palackokat is engedélyezhet.

2. A palackok a hatályos előírásoknak megfelelőek legyenek.

A palackok olyan hivatalos pecséttel (bélyeggel) rendelkezzenek, amely tanúsítja, hogy átvételük az előírt próbák alapján történt meg.

14.04 cikk

A gázellátó berendezések elhelyezése és felszerelése

1. A palackos gázberendezéseket a lakótéren kívül, szabadon álló vagy beépített szekrényben kell elhelyezni oly módon, hogy azok a fedélzeten ne akadályozzák a közlekedést. Nem helyezhetők el a mellső vagy hátsó habvéd mellett. A szekrényt kizárólag akkor szabad a fedélzeti felépítményekbe beépíteni, ha az a belső terek felé gáztömör és csak a felépítmények külső oldaláról nyitható. Az elrendezés során ügyelni kell arra, hogy a fogyasztókészülékekhez menő csővezetékek hossza a lehető legrövidebb legyen.

Egyidejű gázellátás céljából csak annyi palackot szabad csatlakoztatni, amennyit a fogyasztó berendezés igényel. Egynél több palackot csak átváltó vagy rákapcsoló szelep alkalmazásával szabad csatlakoztatni. Berendezésenként legfeljebb négy palackot lehet bekötni. A hajón egy berendezés, a pótpalackokkal együtt, legfeljebb hat palackból állhat.

Azokon a személyhajókon van lehetőség hat palack bekötésére, ahol az utasok részére büfék, konyhák vagy éttermek vannak kialakítva. Egy berendezés, a tartalék palackokkal együtt, legfeljebb kilenc palackból állhat.

A nyomásszabályozó vagy kétfokozatú szabályozás esetén a szabályzó elsőfokozata tartósan, a bekötött palackokkal azonos szekrénybe legyen beépítve.

2. A palackos berendezések elrendezésekor figyelembe kell venni, hogy tömítetlenség esetén kiszabaduló gáz a szekrényből a szabadba kerüljön, ne hatolhasson be a hajó belső részeibe, ne kerüljön érintkezésbe gyulladást okozó hőforrással.

3. A szekrények nehezen gyulladó anyagból és a megfelelő szellőzés biztosítása érdekében alul és felül szellőző nyílásokkal készüljenek. A palackok a szekrényekben álló helyzetben, elmozdulás, kiborulás ellen biztosítva legyenek elhelyezve.

4. A szekrények kialakítása és elhelyezése során figyelembe kell venni, hogy a palackok hőmérséklete az 50 °C-t ne haladja meg.

5. A szekrények külső oldalán fel kell tüntetni a „Cseppfolyósított gázberendezés” feliratot, valamint a dohányzást és a nyílt láng használatát tiltó, legalább 10 cm átmérőjű jelzést.

14.05 cikk

Tartalék és üres palackok

A tartalék és üres palackokat, amelyek nincsenek a gázberendezés szekrényében, a lakótéren és a kormányálláson kívül, e fejezet 14.04 cikkének megfelelően kialakított szekrényben kell tárolni.

14.06 cikk

Nyomásszabályozók

1. A fogyasztókészülékeket a palackokkal csak egy vagy több nyomásszabályozóval felszerelt elosztóhálózaton keresztül szabad összekötni, amelyek a palackban lévő gáz nyomását a fogyasztási nyomásra csökkentik. A nyomáscsökkentés egy vagy két fokozatban lehetséges. Minden nyomásszabályozót tartósan be kell állítani a 14.07 cikk szerint meghatározott nyomásra.

2. Az utolsó nyomásszabályozóba vagy az után, olyan védőkészüléket kell beépíteni vagy felszerelni, amely a nyomásszabályzó meghibásodása esetén a túlnyomástól automatikusan megvédi a fogyasztói vezetéket. Ha tömítetlenség miatt e védőkészülék gázt bocsát ki, akkor azt a szabadba kell kivezetni és meg kell akadályozni, hogy a gáz a hajó belső tereibe jusson vagy gyulladást okozó hőforrással kerüljön érintkezésbe. E célra, ha szükséges, külön csővezetéket kell kiépíteni.

3. A biztonsági szelepeket és a lefúvató vezetékeket védeni kell a víz behatolásával szemben.

14.07 cikk

Gáznyomás

1. Kétfokozatú szabályozás esetén a közepes gáznyomás a légköri nyomás felett legfeljebb 2,5 bar lehet.

2. A gáz nyomása az utolsó nyomásszabályozóból történő kilépést követően, a légköri nyomás felett, legfeljebb 0,05 bar lehet 10% tűréssel.

14.08 cikk

Cső- és tömlővezetékek

1. A beépített csővezeték acélból vagy rézből készüljön.

A palackok csatlakozóvezetékei a propánhoz megfelelő nyomásálló tömlőkből vagy spirálcsövekből legyenek kialakítva. A nem állandó jelleggel beépített fogyasztókészülékeket legfeljebb 1 m hosszú, megfelelő tömlőkkel kell bekötni.

2. A vezetékek feleljenek meg a hajón a szokásos üzemi körülmények között előforduló minden, elsősorban korróziós és szilárdsági igénybevételnek, továbbá tulajdonságaik és elrendezésük révén a gáz mennyisége és nyomása szempontjából biztosítsák a fogyasztókészülékek megfelelő ellátását.

3. A csővezetékekben lehetőség szerint kevés csőkötés forduljon elő. A csővezetékek és a kötések gáztömörek legyenek és ne veszítsék el tömörségüket bármilyen előforduló lengés és nyúlás esetén sem.

4. A csővezetékeket szakszerűen rögzítve, jól hozzáférhetően kell vezetni és meg kell védeni minden olyan helyen, ahol ütésnek vagy súrlódásnak lehet kitéve, különösen olyan helyeken, ahol a csöveket a hajótest acél válaszfalain vagy más fémből készült falakon vezetik át. Az acélcsövek egész felületét korrózióvédelemmel kell ellátni.

5. A tömlővezetékek és csőkötéseik minden olyan igénybevételnek álljanak ellen, amely a hajón a szokásos üzemi körülmények között előfordulhat. Nem feszülhetnek, túlzottan nem melegedhetnek és teljes hosszuk mentén ellenőrizhetők legyenek.

14.09 cikk

Elosztóhálózat

1. A teljes elosztóhálózat mindig elzárható legyen a könnyen és gyorsan hozzáférhető főelzáró szeleppel.

2. Minden egyes gázfogyasztó készüléket külön leágazó vezetékhez kell csatlakoztatni és valamennyi ágvezetékre saját elzáró szerelvényt kell felszerelni.

3. Az elzáró szelepek felszerelése során figyelembe kell venni, hogy azok védettek legyenek az időjárás és az ütések hatásától.

4. Minden nyomásszabályozó után próbacsatlakozást kell kialakítani. Elzáró szerelvény beépítésével biztosítani kell, hogy a nyomáspróba során a próbanyomásnak a nyomásszabályozó ne legyen kitéve.

14.10 cikk

Gázfogyasztó készülékek és azok szerelése

1. Csak olyan propánnal üzemelő fogyasztókészülékek szerelhetők be, amelyeket egy tagállam jóváhagyott és amelyek olyan szerelvényekkel vannak ellátva, amelyek hatásosan megakadályozzák a gázszivárgást az üzemi vagy a gyújtóláng kialvása esetén.

2. A gázfogyasztó készüléket úgy kell elhelyezni és bekötni, hogy ne tudjon felborulni, véletlenszerűen elmozdulni és kizárt legyen a csatlakozóvezeték véletlen leszakadása.

3. Szabadba vezető füstgázvezetékbe kell bekötni a fűtőkészülékeket, vízmelegítőket és hűtőgépeket.

4. Gázfogyasztó készülék kormányállásban történő elhelyezése csak akkor engedélyezhető, ha a kialakítása olyan, hogy gázszivárgás esetén a gáz nem juthat be a mélyebben fekvő terekbe, elsősorban a távvezérlő berendezés átvezetésein keresztül a géptérbe.

5. A hálóhelyiségekben csak akkor helyezhető el gázkészülék, ha az égés során a helyiség levegőjét nem használhatja fel.

6. Az olyan a gázkészüléket, amelynél az égés a helyiség levegőjének felhasználásával megy végbe, megfelelően nagy térben kell elhelyezni.

14.11 cikk

Szellőztetés és az égéstermékek elvezetése

1. Az olyan terek szellőzését, amelyekben a helyiség levegőjét használó gázfogyasztó készülék van elhelyezve, a levegő bevezetésére és elvezetésére szolgáló megfelelő méretű, legalább 150 cm² szabad keresztmetszetű nyílásokkal kell biztosítani.

2. Szellőzőnyíláson nem lehet zárószerkezet és nem nyílhat hálóhelyiségbe.

3. Az égéstermékek elvezetésére szolgáló készülékek kialakítása tegye lehetővé az égéstermékek maradéktalan elvezetését. Üzembiztosak legyenek és nem éghető anyagokból készüljenek. A füstgáz elvezetését hátrányosan nem befolyásolhatják a helyiség szellőztetésére szolgáló ventilátorok.

14.12 cikk

Kezelési és biztonsági előírások

A hajó megfelelő helyén kezelési utasítást kell elhelyezni, amely legalább az alábbiakat tartalmazza:

„Az elosztóhálózatra nem csatlakoztatott palackok elzáró szelepét még akkor is zárva kell tartani, ha a palackok üresek.”

„A tömlőket ki kell cserélni, ha azt állapotuk indokolja.”

„Minden palackot be kell kötni vagy az érintett leágazó vezetéket el kell tömíteni.”

14.13 cikk

Átvétel

A cseppfolyósított gázzal működő berendezés üzembe állítása előtt, minden változtatás vagy karbantartás után, továbbá a 14.15 cikk szerinti bizonyítvány minden egyes megújításánál a teljes berendezést a szemlebizottság által elismert szakértőnek kell átvennie. Az átvételnél a szakértőnek ellenőriznie kell, hogy a berendezés megfelel-e az ebben a fejezetben foglalt követelményeknek. Az erről készült jelentését meg kell küldenie a szemlebizottságnak.

14.14 cikk

Próbák

A gázberendezést az alábbi feltételeknek megfelelően kell próbálni:

1. Közepes nyomású vezetékek esetén az első nyomáscsökkentő 14.09 cikk 4. pont szerinti elzáró szerelvény és az utolsó nyomáscsökkentő előtti elzáró szerelvény között lévő szakaszon:

(a) Nyomáspróba levegővel, inert gázzal vagy folyadékkal, amelynek nyomása a légköri nyomás feletti 20 bar;

(b) Tömörségi próba levegővel vagy inert gázzal 3,5 bar nyomással a légköri nyomás felett.

2. Az üzemi nyomás alatt álló csővezetékek esetén az egyetlen vagy az utolsó nyomáscsökkentő 14.09 cikk 4. pont szerinti elzáró szerelvény és a fogyasztókészülékek előtti elzáró szelepek között lévő szakaszon:

Tömörségi próba levegővel vagy inert gázzal a légköri nyomás feletti 1 bar túlnyomással.

3. Vezetékek az egyetlen vagy az utolsó nyomáscsökkentő 14.09 cikk 4. pont szerinti elzáró szerelvény és a fogyasztókészülékek kezelőszervei között:

Tömörségi próba 0,15 bar nyomással a légköri nyomás felett.

4. Az 1. pont (b) alpont, 2–3. pontok szerinti próbáknál a vezetékek akkor tekinthetők gáztömörnek, ha a hőmérséklet kiegyenlítődéséhez elegendő várakozási idő elteltével az ezt követő 10 perc során a próbanyomás nem csökken.

5. A palackok csatlakozói, a csőkötések és a szerelvények csatlakozói, amelyek a palackban uralkodó nyomásnak vannak kitéve, valamint a nyomáscsökkentő és a fogyasztói vezeték közötti csatlakozó:

Tömörségi próba üzemi nyomással, egy habképző anyag alkalmazása.

6. A fogyasztókészülékeket névleges teljesítménnyel üzembe kell helyezni és ellenőrizni kell, hogy az égés különböző állásoknál szabályos és zavartalan.

A kifogástalan működés szempontjából ellenőrizni kell a gyújtásbiztosítást.

7. A 6. pont szerinti próbákat követően minden egyes, a füstgázcsőbe bekötött fogyasztókészüléknél meg kell győződni arról, hogy zárt ablakok és ajtók, valamint a szellőző berendezések működtetése mellett, 5 percig névleges teljesítményen történő üzemeltetés után, nem távozik-e el füstgáz az áramlásbiztosítónál.

Ha nem csak pillanatnyi gázkilépésről van szó, akkor annak okát azonnal fel kell deríteni. A gázkészüléket mindaddig tilos üzemeltetni, ameddig minden hibát el nem hárítottak.

14.15 cikk

Tanúsítás

1. A közösségi hajóbizonyítványban tanúsítani kell, hogy a cseppfolyósított gázzal üzemelő mindegyik berendezés megfelel e fejezet rendelkezéseinek.

2. A megfelelőséget a 14.13 cikk szerinti átvétel eredménye alapján a szemlebizottság tanúsítja.

3. A tanúsítás érvényességének időtartama legfeljebb három év. Megújítására a 14.13 cikk szerinti újabb átvétel esetén van mód.

Kivételesen, a tulajdonosnak vagy meghatalmazottjának megalapozott kérelmére, a szemlebizottság a tanúsítás érvényességét a 14.13 cikk szerinti átvétel nélkül legfeljebb három hónappal meghosszabbíthatja. Ezt a meghosszabbítást be kell jegyezni a közösségi hajóbizonyítványba.

15. Fejezet

SZEMÉLYHAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK

15.01 cikk

Általános rendelkezések

1. A következő rendelkezéseket nem kell alkalmazni:

(a) 3.02 cikk 1. pont (b) alpontja,

(b) 4.01–4.03 cikk,

(d) 9.14 cikk 3. pont második mondat az 50 V feletti névleges feszültségre vonatkozóan.

2. Az alábbi berendezések használata személyhajókon tilos:

(a) a 12.07 cikk 3. pont szerinti cseppfolyósított gázzal vagy folyékony tüzelőanyaggal működő lámpák,

(b) a 13.04 cikk szerinti olajkályhák,

(d) a 13.02 cikk 2. és 3. pont szerinti kanócos égőfejjel felszerelt berendezések és

(e) a 14. fejezet szerinti cseppfolyósított gázzal működő berendezések.

3. Saját gépi hajtás nélküli hajókon utasok szállítása nem engedhető meg.

4. A személyhajókon az e fejezet előírásai szerint helyet kell biztosítani a mozgásukban korlátozott személyek számára. Amennyiben a fejezet mozgásukban korlátozott személyek különleges biztonsági igényeit figyelembe vevő előírásai a gyakorlatban nehézségbe ütköznek vagy aránytalan költségekkel járnak, a hajózási hatóság – a 2.19 cikkben meghatározott bizottság eljárásával összhangban – ajánlások alapján engedélyezhet kivételeket. Ezeket a kivételeket a közösségi hajóbizonyítványba be kell jegyezni.

15.02 cikk

Hajótest

1. A 2.09 cikkben meghatározott szemle során az acélból készült személyhajók külhéjlemezelésének vastagságát az alábbiak szerint kell megállapítani:

(a) A személyhajók külhéjlemezelésének t_min legkisebb fenék-, medersori és oldallemezei vastagságát a következő összefüggésekből kell meghatározni aszerint, hogy melyik érték a nagyobb:

Ezekben az összefüggésekben:

f = 1 + 0,0013 · (a – 500);

a – hossz- vagy harántbordák osztása [mm], 400 mm-nél kisebb bordaköz esetén a = 400 mm.

(b) A külhéjlemezelés vastagságánál az (a) alpont szerint meghatározott legkisebb értékektől el lehet térni, ha a megengedhető értéket a hajótest megfelelő (hossz-, keresztirányú és helyi) szilárdsági számításai alapján határozták meg, illetve igazolták.

(c) Az (a) vagy (b) alpont szerint kiszámított lemezvastagság a külhéjlemezelés egyetlen pontján sem lehet 3 mm-nél kevesebb.

2. A vízmentes válaszfalak számát és helyét úgy kell megválasztani, hogy elárasztás esetén a hajó a 15.03 cikk 7–13. pontjának megfelelően úszóképes maradjon. A belső szerkezet minden olyan részének, amely hatással van az ilyen hajók térbeosztásának hatékonyságára, vízmentesnek kell lennie, kialakítása pedig olyan, hogy megtartsa a térbeosztás integritását.

3. A kollíziós válaszfalnak a mellső függélytől való távolsága nem lehet kevesebb, mint 0,04 L_WL, de nem lehet több, mint 0,04 L_WL+2 m.

4. A keresztválaszfalakat beugró résszel lehet kialakítani, amennyiben valamennyi beugró rész a biztonságos területen belül van.

5. Azoknak a válaszfalaknak, amelyeket a 15.03 cikk 7–13. pontja szerinti számítás a sérült stabilitásnál figyelembe vesz, vízmentesnek kell lenniük és ezeket a vízmentes fedélzetig kell felvezetni. Ha nincs vízmentes fedélzet, ezeket a vízmentes válaszfalakat legalább 20 cm-rel a biztonsági peremvonal fölé kell vezetni.

6. A vízmentes válaszfalakon levő nyílások számát olyan alacsony szinten kell tartani, amelyet a hajó építési módja és rendeltetésszerű üzeme megenged. A nyílások és az átvezetések (áttörések) a válaszfalak vízmentességét hátrányosan nem befolyásolhatják.

7. A kollíziós válaszfalakon nyílások és ajtók nem lehetnek.

8. A géptereket az utastértől vagy legénységi, illetve személyzeti terektől elválasztó 5. pont szerinti vízmentes válaszfalakon ajtó nem lehet.

9. Az 5. pont szerinti vízmentes válaszfalakon levő kézzel működtetett, távvezérlés nélküli vízmentes válaszfali ajtók alkalmazása csak olyan területeken engedhető meg, amelyek az utasok számára nem hozzáférhetőek. Azoknak

(a) mindenkor zárva kell lenniük és csak az áthaladáshoz szükséges ideig lehetnek nyitva,

(b) megfelelő eszközzel kell rendelkezniük a gyors és biztonságos zárhatóságukhoz,

10. Azoknak az 5. pont szerinti válaszfal-ajtóknak, amelyek tartósan nyitva vannak, az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

(a) Az ajtó mindkét oldaláról, valamint a válaszfalfedélzet felett lévő könnyen elérhető helyről be kell tudni zárni.

(b) Távvezérléssel történő zárás után az ajtónak a helyszínen ismételten nyithatónak és biztonságosan zárhatónak kell lennie. Az ajtók zárását szőnyegek vagy szegélylécek nem akadályozhatják.

(d) A zárás időtartama alatt az ajtónál automatikus figyelmeztető hangjelzésnek kell működnie.

(e) Az ajtómozgatásnak és a jelzőberendezésnek a hajó hálózatától függetlenül kell működnie. A távműködtetés helyén fel kell szerelni egy olyan berendezést, ami jelzi az ajtó nyitott vagy zárt állapotát.

11. A vízmentes válaszfalakon levő, az 5. pont szerinti ajtóknak, működtető berendezéseinek biztonságos körzetben kell lenniük.

12. A kormányállást figyelmeztető jelzőberendezéssel kell felszerelni, amely jelzi, hogy az 5. pont szerinti vízmentes válaszfalakon melyik ajtók vannak nyitva.

13. A nyitott végű csővezetékeket és szellőzőcsatornákat úgy kell beépíteni, hogy azokon keresztül bármely tér lékesedése esetén további terek vagy tartályok elárasztása ne legyen lehetséges.

(a) Ha a csővezetékek vagy szellőzőcsatornák beépítésük során több teret kötnek össze, akkor a csővezetékek vagy szellőző csatornák nyílásait olyan megfelelő helyre kell vezetni, amely a legkedvezőtlenebb lékesedési vízvonal fölött helyezkedik el.

(b) A csővezetékeknek nem kell megfelelniük az (a) alpontban foglalt követelménynek, ha a válaszfalak áttörésénél a válaszfalfedélzet feletti helyről működtethető záró szerelvényeket építenek be.

(c) Ha egy csőrendszernek egy térben nincs nyitott vége, akkor e tér sérülése esetén a csővezeték akkor tekinthető sértetlennek, ha az biztonsági körzeten belül fut és a hajófenéktől való távolsága több, mint 0,50 m.

14. A vízmentes válaszfalak ajtóinak a 10. pont szerinti távvezérléseit, valamint a 13. pont (b) alpontja szerinti elzáróberendezéseit a válaszfalfedélzet felett egyértelműen ilyenként jelölni kell.

15. Ha a hajó kettősfenekű, a kettősfenék magassága legalább 0,60 m legyen és ahol fedélzeti oldaljárók vannak, azok szélessége legalább 0,60 m legyen.

16. Ablakok a biztonsági peremvonal alatt is elhelyezhetők, ha azok vízmentes kivitelűek, nem nyithatók, megfelelő szilárdsággal rendelkeznek és megfelelnek a 15.07 cikk 7. pontjában foglalt követelményeknek.

15.03 cikk

Stabilitás

1. A kérelmezőnek az ép hajó stabilitására vonatkozó norma alkalmazásának eredményein alapuló számítással kell igazolnia, hogy az ép hajó stabilitása kielégítő. Minden számítást a megengedhető trimmre és elárasztásra kell végezni.

2. Az ép hajó stabilitását a következő standard terhelési esetekre kell igazolni:

(a) az út kezdetén:

100% utas, 98% üzemanyag és édesvíz, 10% szennyvíz,

(b) az út folyamán:

100% utas, 50% üzemanyag és édesvíz, 50% szennyvíz,

100% utas, 10% üzemanyag és édesvíz, 98% szennyvíz,

(d) üres hajó:

utas nélkül, 10% üzemanyag és édesvíz, szennyvíz nélkül.

A ballaszttartályokat minden standard terhelési esetben üresnek vagy telinek kell tekinteni a rendeltetésszerű üzemi körülményeknek megfelelően.

Az útközbeni ballasztváltás előfeltételeként a 3. pont (d) alpontban foglalt követelményt igazolni kell a következő terhelési esetre:

100% utas, 50% üzemanyag és édesvíz, 50% szennyvíz, minden egyéb folyadéktartály (beleértve a ballaszttartályt is) 50%-ig feltöltöttnek tekintendő.

Ha ez a feltétel nem teljesíthető, a közösségi hajóbizonyítvány 52. pontjánál bejegyzést kell tenni, abban az értelemben, hogy útközben a ballaszttartályoknak csak üresnek vagy telinek szabad lenniük, valamint útközben a ballasztolási körülményeket változtatni nem lehet.

3. Az ép hajó kielégítő stabilitásának számítással történő igazolását a 2. pont (a)–(d) alpontban meghatározott következő, sérülés nélküli stabilitásra és standard terhelési esetekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásával kell elkészíteni:

(a) A h_max maximális stabilizáló kar φ_f≥15^o dőlésszögnél jön létre és legalább 0,20 m legyen. Ha azonban φ_f < φ_max a stabilizáló kar a φ_f elárasztási szögnél legalább 0,20 m legyen.

(b) A φ_f elárasztási szög legalább 15° legyen.

Eset			A
1	φ_ma_x= 15^o		0,07 m.rad φ_max= 15^oszögig
2	15^o< φ_max< 30^o	φ_max≤ φ_f	0,055+0,001.(30-φ_max) m.rad φ_maxszögig
3	15^o< φ_f< 30^o	φ_max> φ_f	0,055+0,001.(30-φ_f) m.rad φ_f szögig
4	φ_max≥ 30^oés φ_f≥ 30^o		0,055 m.rad φ = 30^oszögig

ahol:

h_max– a legnagyobb stabilizáló kar,

φ – dőlésszög,

φ_f– elárasztási szög, amelynél a hajótest és a felépítmények vagy a fedélzeti házak nem víztömören zárható nyílásai vízbe merülnek,

φ_max– az a dőlésszög, amelynél a legnagyobb stabilizáló kar létrejön (a stabilitás maximuma),

A – a stabilizáló karok görbéje alatti terület.

(d) A GM_o kezdeti metacentrikus magasság, a folyadéktartályok szabad felszínénk hatásával korrigálva, legalább 0,15 m legyen.

(e) A dőlésszög az alábbi esetek egyikében sem haladhatja meg a 12°-ot:

(ea) a 4. és 5. pont szerinti, az egyoldali utastömörülés és a szélnyomás okozta billenőnyomaték hatására,

(eb) a 4. és 6. pont szerint, az egyoldali utastömörülés és a forduló okozta billenőnyomaték hatására.

(f) A 4., 5. és 6. pont szerinti, az egyoldali utastömörülés, a szélnyomás és a forduló okozta nyomatékból adódó billenőnyomaték esetén a maradó szabadoldal 200 mm kell, hogy legyen.

(g) Azoknál a hajóknál, amelyeken a válaszfalfedélzetek alatt nem víztömören zárható ablakok vagy egyéb nyílások vannak a hajótestben, a maradó biztonsági távolságnak legalább 100 mm-nek kell lennie az (f) alpontból következő három billenőnyomaték hatására.

4. Az egyoldalú utastömörülés okozta billenőnyomatékot a következő összefüggésből kell kiszámítani:

M_p = g.P.y = g.ΣP_i⋅y_i [kNm]

ahol:

P – a hajón tartózkodó utasok teljes tömege [t], amely úgy jön ki, hogy összeadjuk az engedélyezett legnagyobb utaslétszámot, a rendeltetésszerű üzemelési feltételek melletti maximális hajószemélyzet és a legénység létszámát, személyenként átlagosan 0,075 tonnát feltételezve,

y – a személyek P teljes tömegének súlypontja és a hajóközép (HK) közötti oldalirányú távolság [m],

g – nehézségi gyorsulás (g = 9,81 m/s²),

P_i_– az A területen tömörülő személyek tömege [t]

P_i= n_i.0,075.A_i [t],

ahol:

A_i – a személyek által elfoglalt terület [m²],

n_i – a személyek száma négyzetméterenként;

n_i = 4 a szabad fedélzeti területekre és a mozdítható bútorokkal berendezett területekre; a rögzített ülőhelyekkel, mint például padokkal felszerelt fedélzetekre az n_i kiszámítása úgy történik, hogy 0,45 m szélességet és 0,75 m ülésmélységet kell feltételezni személyenként.

y_i – az A terület mértani központja és a hajóközép közötti oldalirányú távolság [m].

A számítást az utasok jobb és bal oldalon történő tömörülésére egyaránt el kell végezni.

A személyek eloszlását a stabilitás szempontjából legkedvezőtlenebb módon kell venni. A személyek nyomatékának kiszámításakor a kabinokat üresnek kell venni.

A terhelési esetek számításánál a személyek súlypontját a fedélzet legalacsonyabb pontja felett 1 m-rel 0,5 L_WL-nél kell venni, figyelmen kívül hagyva a fedélzet bármilyen íveltségét, személyenként 0,075 tonnát feltételezve.

A személyek által elfoglalt fedélzeti terület kiszámításától el lehet tekinteni, ha a következő értékeket alkalmazzák:

P = 1,1.F_max.0,075 – termes kirándulóhajóknál;

1,5.F_max.0,075 – kabinos hajóknál,

ahol:

F_max - a legnagyobb engedélyezett utaslétszám.

5. A szélnyomása okozta billenőnyomatékot (M_w) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

M_w = p_w.A_w.(l_w+T/2) [kNm],

ahol:

p_w - fajlagos szélnyomás, amelynek értéke 0,25 kN/m²,

A_w- szélnek kitett oldalfelület a figyelembe vett terhelési esetnek megfelelő merülési sík felett [m²],

l_w - a szélnek kitett oldalfelület középpontjának távolsága a figyelembe vett terhelési esetnek megfelelő merülési sík felett [m].

6. A fordulóban fellépő centrifugális erő okozta billenőnyomatékot (M_dr) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

M_dr= c_dr.C_B.v².D/L_wl.(KG-T/2) [kNm],

ahol:

c_d - tényező, amelynek értéke 0,45,

C_B - hasábos teltség (ha nem ismert 1,0 értékben kell felvenni),

v - legnagyobb menetsebesség [m/s],

KG - a rendszersúlypont távolsága a gerincvonaltól [m].

A 6.06 cikk szerinti gépi hajtású személyhajók esetében az M_dr-t a hajó próbáiból vagy a kismintakísérletekből, egyébként pedig a megfelelő számításokból kell levezetni.

7. A kérelmezőnek az úszóképesség csökkenésének módszerén alapuló számítással kell igazolnia, hogy a hajó lékesedési stabilitása kielégítő. Minden számítást a megengedhető trimmre és elárasztásra kell végezni.

8. A hajó elárasztás során fennálló úszóképességét a 2. pontban meghatározott standard terhelési esetekre kell igazolni. Ennek megfelelően a kielégítő stabilitást az elárasztás három közbenső fázisára (az elárasztás kialakulásának 25%, 50% és 75%-a) és az elárasztás végső fázisára kell számítással igazolni.

9. A személyhajóknak meg kell felelniük az egy- és kétteres elárasztási állapotnak.

Lékesedés esetére a következő normákat kell figyelembe venni:

	Egyteres elárasztás	Kétteres elárasztás
Oldalsó lék mérete
hosszirányban, l [m]	1,20 + 0,07 L_WL
keresztirányban b, [m]	B/5	0,59
függőlegesen, h [m]	a fenéktől felfele korlátozás nélkül
Fenéksérülés
hosszirányban, l [m]	1,20 + 0,07 L_WL
keresztirányban b, [m]	B/5
függőlegesen, h [m]	0,59; a 15.02 cikk 13. pont (c) alpontja szerint felszerelt csővezetékeket épnek kell tekinteni

(a) Egyteres elárasztás esetén a válaszfalakat épnek lehet tekinteni, ha két egymás melletti válaszfal közötti távolság nagyobb, mint a sérülés hossza. Azokat a hosszválaszfalakat, amelyek a legnagyobb merülés síkjában a külhéjlemezeléstől a hajóközépig merőlegesen mérve a B/3-nál kisebb távolságra vannak, számítási célokra nem lehet figyelembe venni.

(b) Kétteres elárasztás esetén a sérülésen belüli valamennyi válaszfalat sérültnek kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy a válaszfalak helyét úgy kell megválasztani, hogy a személyhajó úszóképes maradjon a hosszirányban egymáshoz kapcsolódó két vagy több tér elárasztása esetén.

(c) Minden nem vízzáró nyílás (például ajtók, ablakok, fedélzeti nyílások) legalacsonyabb pontjának a sérülési vízvonal felett legalább 0,10 m-rel kell lennie. A válaszfalfedélzet az elárasztás végső fázisában nem merülhet víz alá.

(d) Az elárasztási tényezőt 95% értékben kell felvenni. Amennyiben számítással igazolható, hogy bármely tér elárasztási tényezője 95%-nál kisebb, a fenti érték helyett a kiszámított érték használható.

Legalább az alábbi értékeket kell felvenni:

Társalgók 95%

Gép- és kazánterek 85%

Poggyász- és tárolóhelyek 75%

Kettősfenekek, tüzelőanyag-tartályok és egyéb tartályok attól függően, hogy tervezett használatuk szerint telinek vagy üresnek kell ezeket tartani, a hajó legnagyobb merülési síkjáig merülve 0 vagy 95%

Az elárasztás közbenső fázisaiban a szabad folyadékfelszín hatásának kiszámítása a sérült terek teljes felületén alapul.

(e) Ha a fentiekben meghatározottnál kisebb mértékű sérülés az oldalirányú dőlésre károsan hat vagy a metacentrikus magasság csökkenéséhez vezet, az ilyen sérülést a számításnál figyelembe kell venni.

10. A 8. pontban meghatározott elárasztás minden közbenső fázisára vonatkozóan az alábbi követelményeknek kell teljesülniük:

(a) a szóban forgó közbenső fázis egyensúlyi helyzetének φ dőlésszöge nem haladhatja meg a 15°-ot,

(b) a szóban forgó közbenső fázis egyensúlyi helyzetében a dőlésen túl a stabilizáló kar görbéjének pozitív szakasza GZ ≥ 0,02 m értékű legyen, mielőtt az első nem védett nyílás víz alá kerül vagy a φ dőlésszög eléri a 25°-ot,

(c) a nem vízzáró nyílások nem kerülhetnek víz alá azt megelőzően, hogy a szóban forgó közbenső fázis egyensúlyi helyzeti dőlésszögét elérik.

11. Az elárasztás végső fázisában a következő követelményeknek kell teljesülniük, figyelembe véve a 4. pont szerinti egyoldali utastömörülés okozta billenőnyomatékot:

(a) A φ_E dőlésszög nem lépheti túl a 10°-ot,

(b) Az egyensúlyi helyzeten túl a stabilizáló kar görbéjének pozitív szakasza GZ_R ≥ 0,05 m értékű legyen A ≥ 0,0065 mrad területtel. Ezeket a stabilitási minimumértékeket kell teljesíteni az első nem védett nyílás vízbemerüléséig, de minden esetben a φ_m ≤ 25° dőlésszög eléréséig.

(c) A nem vízzáró nyílások nem kerülhetnek víz alá az egyensúlyi helyzet elérése előtt; ha ezek a nyílások e pont előtt víz alá kerülnek, az átjárást biztosító helyiségeket elárasztottnak kell tekinteni a sérült stabilitás kiszámításának céljából.

12. A víztömören záródó elzárószerkezeteket ilyenként meg kell jelölni.

13. Amennyiben vannak aszimmetrikus elárasztást csökkentő átfolyó nyílások, azoknak a következő követelményeket kell kielégíteniük:

(a) az átmenő nyílások méretezésénél az A.266 (VIII). sz. IMO-határozatot kell alkalmazni,

(b) önműködőnek kell lenniük,

(d) a nyomáskiegyenlítés megengedett ideje nem lépheti túl a 15 percet.

15.04 cikk

Biztonsági távolság és szabadoldal

1. A biztonsági távolságnak legalább a következők összegével kell egyenlőnek lennie:

(a) külhéjon mért oldalirányú többlet merülés, amely a 15.03 cikk 3. pont (e) alpontja szerint megengedett dőlés következtéből adódik és

(b) a 15.03 cikk 3. pont (g) alpontja szerinti maradó biztonsági távolság.

A válaszfalfedélzet nélküli hajóknál a biztonsági távolság nem lehet kevesebb mint 500 mm.

2. A szabadoldalnak legalább a következők összegével kell egyenlőnek lennie:

(a) a külhéjon mért oldalirányú többletmerülés, amely a 15.03 cikk 3. pont (e) alpontja szerinti dőlésből adódik és

(b) a 15.03 cikk 3. pont (f) alpontja szerinti maradó szabadoldal.

A szabadoldal nem lehet kevesebb, mint 300 mm.

3. A legnagyobb merülés síkját úgy kell meghatározni, hogy biztosítva legyen az 1. pont szerinti biztonsági távolságnak és a 2. pont szerinti szabadoldalnak, továbbá a 15.02. és 15.03 cikknek való megfelelés.

4. Biztonsági okokból a hajózási hatóság előírhat nagyobb biztonsági távolságot és nagyobb szabadoldalt.

5. A legnagyobb bemerülés síkját úgy kell meghatározni, hogy az megfeleljen az 1. pont szerinti biztonsági távolságnak, a 2. pont szerinti szabadoldalnak, továbbá a 15.02 és a 15.04 cikkben foglaltaknak.

6. Biztonsági okokból a hajózási hatóság nagyobb biztonsági távolságot és szabadoldalt is előírhat.

15.05 cikk

Legnagyobb megengedett utaslétszám

1. A legnagyobb megengedett utaslétszámot a hajózási hatóság állapítja meg és azt a közösségi hajóbizonyítványba bejegyzi.

2. A legnagyobb megengedett utaslétszám nem haladhatja meg az alábbi értékek egyikét sem:

(a) az az utaslétszám, amelyre a 15.06 cikk 8. pont szerinti evakuációs terület megléte bizonyított,

(b) az az utaslétszám, amelyet a 15.03 cikk szerinti stabilitási számításnál figyelembe vettek,

3. Azoknál a kabinos hajóknál, amelyeket egynapos utakra is használnak, az utaslétszámot mind az egynapos utazásra, mind a kabinos utazásra vonatkozóan ki kell számítani és azt a közösségi hajóbizonyítványba be kell jegyezni.

4. A legnagyobb megengedett utaslétszámot a hajó fedélzetén jól olvashatóan és jól látható helyen fel kell tüntetni.

15.06 cikk

Utasterek és utasok által használt területek

1. Az utastereknek

(a) minden fedélzeten a kollíziós válaszfal mögött kell elhelyezkedniük és amennyiben a válaszfalfedélzet alatt vannak, a leghátsó vízmentes válaszfal előtt,

(b) a gép- és a kazántértől gáztömör módon kell elválasztva lenniük,

2. A 11.13 cikk szerinti gyúlékony folyadékok tárolására szolgáló szekrények és helyiségek az utasok által használt területen nem lehetnek.

3. Az utasterek kijáratai számának és szélességének az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

(a) 30 vagy több utas számára berendezett, illetve 12 vagy több utas számára hálóhellyel rendelkező helyiségekben vagy helyiségcsoportokban legalább két kijáratnak kell lenni. Egynapos utakra használt hajókon e két kijárat egyikét két vészkijárattal helyettesíteni lehet.

(b) Ha a helyiségek a válaszfalfedélzet alatt helyezkednek el, az egyik kijárat lehet egy, a 15.02 cikk 10. pont szerinti vízmentes válaszfalajtó, amely egy szomszédos térbe vezet, ahonnan a felső fedélzet közvetlenül elérhető. A másik kijárat közvetlenül vagy ha az (a) alpont engedi, vészkijáratként a szabadba vagy a válaszfalfedélzetre vezet. Ez a követelmény nem vonatkozik az egyágyas kabinokra.

(c) Az (a) és (b) alpont szerinti kijáratokat megfelelően kell elrendezni, teljes szélességük legalább 0,80 m, teljes magasságuk pedig legalább 2,00 m legyen. Az utaskabinok és más kisebb helyiségek ajtói esetében a teljes szélesség 0,70 m-re csökkenthető.

(d) A 80 vagy annál több utas számára szolgáló helyiségekben vagy helyiségcsoportokban az utasok számára tervezett és vészhelyzetben általuk használt kijáratok összesített szélessége utasonként legalább 0,01 m legyen.

(e) Ha a kijáratok összesített szélességét az utasok száma határozza meg, minden egyes kijárat szélességének utasonként legalább 0,005 m-nek kell lennie.

(f) A vészkijáratok rövidebb oldala legalább 0,60 m hosszú, illetve minimális átmérője 0,70 m legyen. Ezeknek a menekülés irányába kell nyílniuk és mindkét oldalukon meg kell jelölni őket.

(g) A helyiségek mozgásukban korlátozott személyek részére szolgáló kijáratai teljes szélességének legalább 0,90 m-nek kell lennie. A mozgásukban korlátozott személyek be- és kiszállására általában szolgáló kijáratok szélességének legalább 1,50 m-nek kell lennie.

4. Az utasterek ajtóinak a következő követelményeknek kell megfelelniük:

(a) Az összekötő folyosókra vezető ajtók kivételével kifelé kell nyílniuk vagy tolóajtóként kell kialakítani.

(b) A kabinajtókat úgy kell elkészíteni, hogy azok kívülről is bármikor nyithatók legyenek.

(d) A mozgásukban korlátozott személyek használatára szolgáló ajtóknál az ajtó nyílásának irányából a zár oldalán legalább 0,60 m távolság legyen az ajtó belső kerete és a mellette levő függőleges fal között.

5. Az összekötő folyosóknak a következő követelményeknek kell megfelelniük:

(a) Teljes szélességük legalább 0,80 m legyen, illetve ha 80-nál több utas által használt helyiségekbe vezetnek, utasonként legalább 0,01 m.

(b) Teljes magasságuk legalább 2,00 m legyen.

(c) A mozgásukban korlátozott személyek általi használatra szolgáló folyosók teljes szélessége legalább 1,30 m legyen. Az 1,50 m-nél szélesebb összekötő ajtóknál valamelyik oldalon kapaszkodót kell felszerelni.

(d) Ha a hajó utasok számára szolgáló részén vagy helyiségében csak egy összekötő ajtó van, annak teljes szélessége legalább 1,00 m legyen.

(e) Az összekötő ajtókban nem lehetnek lépcsőfokok.

(f) Az ajtók csak fedélzetre, helyiségbe vagy lépcsőházba nyílhatnak.

(g) Az összekötő folyosók lezárt végei nem lehetnek hosszabbak két méternél.

6. Az 5. pont előírásain kívül a menekülési útvonalaknak a következő követelményeknek is meg kell felelniük:

(a) A lépcsőket, kijáratokat és vészkijáratokat úgy kell elhelyezni, hogy bármelyik helyiségben kiütő tűz esetén a többi terület biztonságosan elhagyható legyen.

(b) A menekülési útvonalaknak a legrövidebb úton kell a 8. pont szerinti gyülekezőhelyekre vezetniük.

(d) A menekülési útvonalak egyetlen pontján sem lehetnek hágcsók, létrák vagy ezekhez hasonlók.

(e) A menekülési útvonalakra nyíló ajtókat úgy kell kialakítani, hogy az 5. pont (a) vagy (d) alpontban meghatározott menekülési útvonal teljes szélességét ne csökkentsék.

(f) A menekülési útvonalakat és a vészkijáratokat jól láthatóan meg kell jelölni. Ezeket a jelöléseket vészvilágítással meg kell világítani.

7. A menekülési útvonalak és a vészkijáratok megfelelő biztonsági útmutatórendszerrel rendelkezzenek.

8. A hajón tartózkodó összes személy számára legyenek gyülekezőhelyek, amelyek eleget tesznek az alábbi követelményeknek:

(a) A gyülekező helyek m²-ben megadott teljes területének meg kell felelnie legalább az alábbi összefüggésekből adódó eredményeknek:

egynapos utakat tevő hajók: A_S= 0,35.F_max [m²],

kabinos hajók: A_S= 0,45.F_max [m²].

Ezekben az összefüggésekben:

F_max – a hajóra engedélyezett legnagyobb utaslétszám.

(b) Minden egyes gyülekezőhelynek és evakuálási területnek 10 m²-nél nagyobbnak kell lennie.

(d) Ha a gyülekezőhelyként kijelölt helyiségben elmozdítható bútorok vannak, azokat megcsúszás ellen megfelelően rögzíteni kell.

(e) A mentőeszközöknek az evakuálási területekről könnyen megközelíthetőknek kell lenniük.

(f) Az utasoknak ezen evakuálási területekről történő biztonságos evakuálását lehetővé kell tenni a hajó bármelyik oldalán.

(g) A gyülekezőhelyeknek a biztonsági peremvonal felett kell lenniük.

(h) A gyülekezőhelyeket és az evakuálási területeket a biztonsági tervrajzon meg kell jelölni, azt pedig a hajó fedélzetén ki kell függeszteni.

(i) Ha a gyülekezőhelyként kijelölt helyiségekben rögzített ülések vagy padok vannak, a megfelelő utaslétszámot nem kell figyelembe venni, amikor az (a) alpont szerinti teljes gyülekezési területet kiszámítják. Azon személyek száma azonban, akiknek egy adott helyiségben az ülőhelyeket vagy padokat számításba veszik, nem haladhatja meg azt a létszámot, ahány személyre gyülekezőhely áll rendelkezésre az meghatározott helyiségben.

(j) A (d) és (i) alpont előírásai vonatkoznak azokra a szabad fedélzetekre is, amelyeken gyülekezőhelyeket kijelöltek.

(k) Amennyiben a 15.09 cikk 5. pontnak megfelelő kollektív mentőeszközök a hajón rendelkezésre állnak, azt a létszámot, amelynek számára ezek az eszközök szolgálnak, figyelmen kívül lehet hagyni az (a) alpont szerinti gyülekezőhelyek teljes felületének kiszámításánál.

(l) Minden esetben, amikor az (i)–(k) alpontnál csökkentést alkalmaznak, az (a) alpont szerinti teljes területnek legalább a legnagyobb megengedett utaslétszám 50%-ára elegendőnek kell lennie.

9. Az utasterekben levő lépcsőknek és pihenőiknek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

(a) Szerkezetüket az EN 13056:2000 sz. európai szabvány szerint kell kialakítani.

(b) Teljes szélességük legalább 0,80 m legyen vagy ha összekötő folyosóra, 80-nál több utas által használt területekre vezetnek, legalább 0,01 m legyen utasonként.

(d) Ha ugyanazon helyiségben nincs a hajó mindegyik oldalán legalább egy lépcsőház, azoknak a biztonságos területen kell lenniük.

(e) A mozgásukban korlátozott személyek számára szolgáló lépcsőknek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

(ea) A lépcsők lejtése nem haladhatja meg a 38°-ot.

(eb) A lépcsők teljes szélessége legalább 0,90 m legyen.

(ec) Csigalépcső nem engedhető meg.

(ed) A lépcsők nem helyezkedhetnek el a hajó keresztirányában.

(ee) A lépcsőkorlátoknak a lépcső tetején és alján legalább 0,30 m-rel kijjebb kell nyúlniuk anélkül, hogy a közlekedési útvonalakat akadályoznák.

(ef) A kapaszkodókat, az első és utolsó lépcsőfok legalább elülső felét, valamint a padlóburkolatot a lépcsők végeinél eltérő színnel kell megjelölni.

A mozgásukban korlátozott személyek számára szolgáló lifteket és emelőszerkezeteket, mint például lépcsőjáró liftek vagy emelőpadok, valamelyik tagállam vonatkozó szabványa vagy szabályzata szerint kell kialakitani.

10. Az utasok számára szolgáló, nem zárt fedélzetrészeknek az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

(a) Ezeket egy legalább 1,00 m magas rögzített habvéddel vagy védőkorláttal kell körülvenni vagy egy, az EN 711:1995 sz. európai szabvány szerint készült, PF, PG vagy PZ szerkezeti típusú korláttal. A mozgásukban korlátozott személyek által használt fedélzetek habvédjeinek és korlátjainak legalább 1,10 m-nek kell lenniük.

(b) A nyílások és a be- és kiszállásra szolgáló eszközök, valamint a be- és kirakodást szolgáló nyílások olyanok legyenek, hogy azokat rögzíteni lehessen, teljes szélességük pedig legalább 1,00 m legyen. A csökkent mozgásképességű személyek be- és kiszállására általában szolgáló nyílások teljes szélességének legalább 1,50 m-nek kell lennie.

(c) Ha a be- és kiszállásra szolgáló eszközöket a kormányállásból nem lehet látni, akkor optikai vagy elektronikus segédeszközöket kell alkalmazni.

(d) Az ülő utasok nem zavarhatják a 7.02 cikk szerinti kilátást.

11. A hajó azon részeinek, amelyeket az utasok nem használnak, különösen a kormányálláshoz, a csörlőkhöz és a gépterekhez vezető bejáratoknak olyannak kell lenniük, hogy biztosítva legyenek az engedély nélküli belépés ellen. Minden ilyen bejáratnál jól látható helyen ki kell tenni az „Engedély nélkül belépni tilos” táblát.

12. A folyosókat az EN 14206:2003 sz. európai szabvány szerint kell kialakítani. A 10.02 cikk 2. pont (d) alponttól eltérően ezek hossza 4 m-nél rövidebb lehet.

13. A mozgásukban korlátozott személyek használatára szolgáló közlekedési területek teljes szélessége 1,30 m legyen, azokon nem lehet 0,025 m-nél magasabb küszöb vagy perem. A mozgásukban korlátozott személyek használatára szolgáló közlekedési területeken levő falakat a padló feletti 0,90 m magasságban kapaszkodóval kell felszerelni.

14. A közlekedési területeken levő üvegajtókat és ablaktáblákat előfeszített üvegből vagy rétegezett üvegből kell gyártani. Ezek készülhetnek szintetikus anyagból is, feltéve, hogy az tűzvédelmi szempontból engedélyezett.

A közlekedési területeken a padlószintig nyúló átlátszó ajtókat és átlátszó falakat jól láthatóan meg kell jelölni.

15. A teljes egészében panorámaüvegből álló felépítményeket vagy azok tetejét csak olyan anyagból lehet készíteni, amelyek baleset esetén a fedélzeten tartózkodók sérülésének veszélyét a lehető legkisebbre csökkentik.

16. Az ivóvízrendszereknek legalább a 12.05 cikkben foglalt követelményeknek kell eleget tenniük.

17. Az utasok számára WC-ket kell biztosítani. A mozgásukban korlátozott személyek számára legalább egy WC-t kell felszerelni valamelyik tagállam vonatkozó szabványa vagy szabályzata szerint és ennek a mozgásukban korlátozott személyek használatára szolgáló területekről hozzáférhetőnek kell lennie.

18. A nyitható ablakkal nem rendelkező kabinokat a szellőzőrendszerbe be kell kötni.

19. A hajó személyzete és segédszemélyzete szállásául szolgáló helyiségeknek hasonlóképpen meg kell felelniük e cikk előírásainak.

15.07 cikk

Propulziós rendszer

A főüzemi rendszeren felül a hajókat fel kell szerelni egy második független propulziós rendszerrel, hogy a főüzemi rendszer meghibásodása esetén biztosítható legyen, hogy a hajó saját erejével továbbra is kormányozható maradjon.

A második független propulziós rendszert külön géptérben kell elhelyezni. Ha a két géptérnek közös válaszfala van, azt a 15.11 cikk 2. pont szerint kell kialakítani.

15.08 cikk

Biztonsági berendezések és felszerelések

1. Minden személyhajónak rendelkeznie kell a 7.08 cikk szerinti belső kommunikációs rendszerrel. Ilyen eszközöknek rendelkezésre kell állniuk a műveleti helyiségben is, továbbá – ahol nincs közvetlen kommunikáció a kormányállással – a 15.06 cikk 8. pont szerinti utasok által használt bejáratoknál és evakuálási területeken.

2. Minden utastérnek elérhetőnek kell lennie egy hangszórórendszeren keresztül. A rendszert úgy kell kiépíteni, hogy a közvetített információ egyértelműen megkülönböztethető legyen a háttérzajoktól. A hangszórók használata nem kötelező, ha a közvetlen kommunikációra lehetőség van a kormányállás és az utastér között.

3. A hajókat fel kell szerelni riasztórendszerrel. Ez a rendszer a következőket tartalmazza:

(a) Egy riasztórendszer, amely az utasok, a személyzet tagjai és a segédszemélyzet számára lehetővé teszi, hogy a hajó vezetőjét és személyzetét riasszák.

Ezt a riasztást csak a hajó vezetője és személyzete számára kijelölt területekre szabad leadni; a riasztást csak a hajó vezetője állíthatja le. A riasztás leadását legalább az alábbi helyekről biztosítani kell:

(aa) minden kabinban,

(ab) a folyosókon, liftekben, lépcsőházakban, a legközelebbi kioldótól legfeljebb 10 m távolságra (legalább egy kioldónak kell lennie minden vízmentes térben),

(ac) a társalgókban, az étkezőkben és hasonló szabadidős helyiségekben,

(ad) a mozgásukban korlátozott személyek használatára szolgáló WC-kben,

(ae) a gépterekben, konyhákban és hasonló helyeken, ahol tűzveszély van,

(af) a hűtőraktárakban és egyéb tárolóhelyeken.

A riasztók kioldóit a padlótól 0,85–1,10 m magasságban kell felszerelni.

(b) Egy riasztórendszer, amely lehetővé teszi, hogy a hajó vezetője riassza az utasokat.

Ennek a riasztásnak minden, az utasok által hozzáférhető helyiségben jól és összetéveszthetetlenül hallhatónak kell lennie. Kioldását a kormányállásból és azokról a helyekről kell lehetővé tenni, ahol állandóan tartózkodik személyzet.

A 7.09 cikk 1. pontban meghatározott riasztórendszernek a személyzet pihenőhelyiségeiben, a hűtőraktárakban és egyéb tárolóhelyekben is működnie kell.

A riasztók kioldóit a véletlen használat ellen védeni kell.

4. Minden vízmentes teret fel kell szerelni a fenékvíz szintjét jelző riasztóval.

5. Két gépi hajtású fenékvízszivattyút kell biztosítani.

6. A fedélzeten biztosítani kell egy, a 8.08 cikk 4. pont szerint beépített fenékvízrendszert.

7. A hűtőraktáraknak még zárt állapotban is nyithatónak kell lenniük belülről.

8. Ha a fedélzet alatti helyiségekben CO₂ rendszerek vannak, ezeket a helyiségeket fel kell szerelni önműködő szellőztetőrendszerrel, amely önműködően bekapcsol, ha a helyiség ajtaját vagy nyílását kinyitják. A szellőzőcsöveket a helyiség padlójától 0,50 m-re kell fektetni.

9. A 10.02 cikk 2. pont (f) alpont szerinti elsősegélynyújtó felszerelésen kívül kellő számú további elsősegélynyújtó felszerelést kell biztosítani. A elsősegélynyújtó felszerelésnek és tárolásának meg kell felelnie a 10.02 cikk 2. pont (f) alpontban meghatározott követelményeknek.

15.09 cikk

Mentőeszközök

1. A 10.05 cikk 1. pontban meghatározott mentőgyűrűkön kívül, a fedélzet minden olyan részét, amely utasok számára szolgál és nem zárt, fel kell szerelni az EN 14144:2003 sz. európai szabvány szerinti mentőgyűrűkkel, a hajó mindkét oldalán, egymástól legfeljebb 20 m távolságra.

Az előírt mentőgyűrűk felét legalább 30 m hosszú, 8–11 mm átmérőjű felúszó kötéllel kell felszerelni. Az előírt mentőgyűrűk másik felét pedig olyan magától meggyulladó, elemmel működő lámpával kell felszerelni, amelyet a víz nem olt el.

2. Az 1. pontban meghatározott mentőgyűrűkön kívül az alábbi felszereléseknek kell rendelkezésre állniuk, használatra készen:

(a) a 10.05 cikk 2. pont szerinti egyéni mentőeszköz a személyzet azon tagjai számára, akik a biztonsági szolgálati beosztás szerint teljesítenek szolgálatot,

(b) a hajó személyzetének többi tagja számára az EN 395:1998 vagy EN 396:1998 sz. európai szabvány szerinti egyéni mentőeszköz.

3. A személyhajóknak rendelkezniük kell olyan megfelelő eszközzel, amely lehetővé teszi az utasok sekély vízre, partra vagy egy másik hajóra való biztonságos átszállítását.

4. Az 1. és 2. pontban meghatározott mentőeszközökön kívül az EN 395:1998 vagy EN 396:1998 sz. európai szabvány szerinti egyéni mentőeszközöket kell biztosítani a legnagyobb megengedett utaslétszám 100%-ára.

Ha az egyéni mentőeszköz gyermekek számára nem megfelelő, az EN 395:1998 sz. európai szabvány szerinti, gyermekeknek való, legfeljebb 30 kg súlyú, egyéni mentőeszközt kell biztosítani a legnagyobb megengedett utaslétszám 10%-ára.

5. A „kollektív mentőeszköz” kifejezés magában foglalja a 10.04 cikk szerinti csónakokat és a mentőtutajokat.

A mentőtutajokra vonatkozó követelmények:

(a) fel kell tüntetni rajtuk céljukat és azt, hogy hány személyre lettek jóváhagyva,

(b) a megengedett számú utasok részére megfelelő ülőhellyel kell rendelkezniük,

(d) fel kell szerelni őket egy kötéllel, ami a személyhajóhoz köti őket, nehogy elsodródjanak,

(e) megfelelő, olajnak, olajszármazékoknak, valamint 50 °C-ig terjedő hőmérsékletnek ellenálló anyagból kell készülniük,

(f) stabil egyensúlyi helyzetet kell elérniük és fenntartaniuk, valamint ebben a tekintetben megfelelő felszereléssel kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi, hogy a rajtuk feltüntetett számú személy megkapaszkodhasson,

(g) színük fluoreszkáló narancssárga vagy minden oldalról látható legalább 100 cm² területű felületük legyen,

(h) olyannak kell lenniük, hogy a helyükről egy ember gyorsan és biztonságosan a vízre bocsáthassa vagy a helyüktől függetlenül a víz felszínén maradjanak,

(i) a mentőtutajokra a 15.06 cikk 8. pontban meghatározott gyülekezőhelyekről a megfelelő evakuálási felszerelést át kell tudni rakni, ha a gyülekezőhely fedélzete és a legnagyobb merülés síkja közötti távolság 1 m-nél nagyobb.

6. A további kollektív mentőeszközök az olyan mentőeszköz részét képezik, amelyek több ember számára biztosítanak úszóképességet a vízben. Az ezekre vonatkozó követelmények az alábbiak:

(a) fel kell tüntetni rajtuk céljukat és azt, hogy hány személyre lettek jóváhagyva,

(b) édesvízben legalább személyenként 100 N úszóképességet kell elérniük,

(d) stabil egyensúlyi helyzetet kell elérniük és fenntartaniuk, valamint ebben a tekintetben megfelelő felszereléssel kell rendelkezniük, ami lehetővé teszi, hogy a feltüntetett számú személyek megkapaszkodhassanak,

(e) színük fluoreszkáló narancssárga vagy minden oldalról látható legalább 100 cm² területű felületük legyen,

(f) olyannak kell lenniük, hogy a helyükről egy ember gyorsan és biztonságosan a vízre bocsáthassa ezeket vagy a helyüktől függetlenül a víz felszínén maradjanak.

7. A felfújható kollektív mentőeszközöknek továbbá meg kell felelniük a következőknek:

(a) legalább két külön légrekesszel kell rendelkezniük,

(b) automatikusan vagy kézi indítással fel kell fújódniuk vízre bocsátáskor,

(c) stabil egyensúlyi helyzetet kell elérniük és fenntartaniuk függetlenül a rajtuk levő terheléstől, még akkor is, ha csak a légrekeszek fele van felfújva.

8. A mentőeszközöket a hajón olyan helyen kell tartani, hogy szükség esetén könnyen és biztonságosan elérhetők legyenek. A fedett tárolóhelyeket jól láthatóan meg kell jelölni.

9. A mentőeszközöket a gyártó utasításai szerint kell ellenőrizni.

10. A csónakokat motorral és keresőfénnyel kell felszerelni.

11. Megfelelő hordágynak rendelkezésre kell állnia.

15.10 cikk

Villamos berendezések

1. Világításra csak villamos berendezések engedélyezettek.

2. A 9.16 cikk 3. pont a folyosókra és az utasok szabadidős helyiségeire is vonatkozik.

3. Az alábbi helyiségekre és helyekre megfelelő világítást és vészvilágítást kell biztosítani:

(a) azok a helyek, ahol a mentőeszközöket tárolják és ahol ezeket általában használatra előkészítik,

(b) menekülési útvonalak, utasbejáratok, beleértve a folyosókat, bejáratokat, kijáratokat, összekötő folyosókat, lifteket, utastérlépcsőket, kabinokat és szálláshelyeket,

(d) egyéb, a mozgásukban korlátozott személyek általi használatra szolgáló területeken,

(e) műveleti helyiségek, gépterek, kormányműterek és kijárataik,

(f) kormányállás,

(g) vészüzemi áramforrás helyisége,

(h) azok a pontok, ahol a tűzoltókészülékek és a tűzoltóberendezések elhelyezkednek,

(i) azok a helyek, ahol veszély esetén az utasok, a hajó személyzete és segédszemélyzete gyülekezik.

4. Rendelkezni kell egy vészüzemi erőátviteli berendezéssel, amely egy vészüzemi áramforrásból és vészüzemi kapcsolótáblából áll és amely az alábbi villamos berendezések áramforrásának leállása esetén azonnal át tudja venni ezek helyét, ha a berendezésnek nincs saját áramforrása:

(a) jelzőfények,

(b) figyelmeztető hangjelzések,

(d) rádiótelefon-berendezések,

(e) riasztó, hangszóró és fedélzeti üzenettovábbító rendszerek,

(f) a 10.02 cikk 2. pont (i) alpont szerinti keresőfények,

(g) tűzjelző berendezés,

(h) egyéb biztonsági berendezések, úgymint automatikus, túlnyomásos sprinklerberendezések vagy tűzoltószivattyúk,

(i) a 15.06 cikk 9. pont második mondat értelmében vett liftek és emelőszerkezetek.

5. A vészvilágítás lámpaarmatúráit ilyenként meg kell jelölni.

6. A vészüzemi erőátviteli berendezést a fő géptéren, a 9.02 cikk 1. pontban meghatározott energiaforrásokat tartalmazó helyiségeken kívül kell elhelyezni, továbbá azon a helyiségen kívül, ahol a fő kapcsolótábla található. Ezektől a helyiségektől a 15.11 cikk 2. pont szerinti válaszfalakkal kell elkülöníteni.

A villamos berendezéseket vészhelyzet esetén ellátó kábeleket úgy kell felszerelni és elvezetni, hogy tűz vagy elárasztás esetén ezen berendezések ellátásának folyamatossága biztosítva legyen. Az ilyen kábeleket soha nem lehet a főgéptéren, a konyhákon vagy a fő energiaforrás és kapcsolódó berendezései felszerelési helyén keresztülvezetni, kivéve, ha ezeken a területeken vészüzemi berendezésekre van szükség.

A vészüzemi erőátviteli berendezést a biztonsági peremvonal felett kell felszerelni.

7. A következők fogadhatók el vészüzemi áramforrásként történő használatra:

(a) segédgenerátorok saját független üzemanyag-ellátással és független hűtőrendszerrel, amely áramkimaradás esetén bekapcsol és 30 másodpercen belül automatikusan átveszi az áramellátást vagy, ha a kormányállás vagy bármilyen egyéb olyan hely közvetlen közelében vannak, ahol állandóan tartózkodik személyzet, kézzel bekapcsolható vagy

(b) akkumulátortelepek, amelyek áramkimaradás esetén automatikusan bekapcsolnak vagy, ha a kormányállás vagy bármilyen egyéb olyan hely közvetlen közelében vannak, ahol állandóan tartózkodik személyzet, kézzel bekapcsolhatók. Ezeknek alkalmasnak kell lenniük a fent meghatározott energiafogyasztók előírt időtartamú hajtására anélkül, hogy újra kellene tölteni őket vagy a feszültség elfogadhatatlan mértékben csökkenne.

8. A vészüzemi áramforrás tervezett működésének időtartamát a személyhajó rendeltetése szerint kell megállapítani. Ez legalább 30 perc legyen.

9. A villamos rendszerek szigetelési ellenállásait és földelését a 2.09 cikk szerinti szemle alkalmával ellenőrizni kell.

10. A 9.02 cikk 1. pont szerinti áramforrásoknak egymástól függetlennek kell lenniük.

11. A fő vagy a vészüzemi erőátviteli berendezés leállása a berendezések üzembiztonságára nem lehet kihatással.

15.11 cikk

Tűz elleni védelem

1. Az anyagok és a szerkezeti elemek tűzvédelmi megfelelőségét akkreditált vizsgáló intézmény határozza meg a megfelelő tesztelési módszerek alapján.

(a) A vizsgáló intézménynek eleget kell tennie az alábbiak egyikének:

(aa) a Tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata vagy

(ab) az EN ISO/IEC 17025:2000 sz., vizsgáló és kalibrációs laboratóriumok illetékességének általános követelményeire vonatkozó európai szabvány.

(b) Az anyagok éghetőségének meghatározására szolgáló elismert vizsgálati módszerek a következők:

(ba) a Tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata 1. melléklet 1. része és

(bb) a tagállamok egyikének egyenértékű szabályzatai.

(ca) a Tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata 1. melléklet 5. részében (felületi gyúlékonysági vizsgálat), 6. részében (fedélzetborítások vizsgálata), 7. részében (függesztett textilek és műanyagok vizsgálata), 8. részében (kárpitozott bútorok vizsgálata) és 9. részében (ágyneműk összetevőinek vizsgálata) meghatározott, vonatkozó követelmények és

(cb) a tagállamok egyikének egyenértékű szabályzatai.

(d) A tűzállóság meghatározásának elismert vizsgálati módszerei a következők:

(da) az A.754 (18) sz. IMO-határozat és

(db) a tagállamok egyikének egyenértékű szabályzatai.

2. A helyiségek közötti falakat az alábbi táblázatok szerint kell megtervezni:

Azon helyiségek közötti falak táblázata, amelyekben nincsenek felszerelve 10.03a cikk szerinti túlnyomásos sprinklerberendezések

Helyiség	Vezérlő központok	Lépcső-házak	Gyüle-kezőhely	Társalgó	Géptér	Konyha	Tároló- hely
Vezérlőközpontok	-	A0	A0B15⁽¹⁾	A30	A60	A60	A60
Lépcsőházak		-	A0	A30	A60	A60	A60
Gyülekezőhely				A30/B15⁽²⁾	A60	A60	A60
Társalgó				- /B15⁽³⁾	A60	A60	A60
Géptér					A60/A0⁽⁴⁾	A60	A60
Konyha						A0	A60/B15⁽⁵⁾
Tárolóhely							-

(1) A vezérlőközpontok és a belső gyülekezőhelyek közötti válaszfalaknak az A típusnak kell megfelelniük, míg a külső gyülekezőhelyeknél csak B15 típusnak.

(2) A társalgók és a belső gyülekezőhelyek közötti válaszfalaknak az A30 típusnak kell megfelelniük, míg a külső gyülekezőhelyeknél csak B15 típusnak.

(3) A kabinok közötti válaszfalaknak, a kabinok és a folyosók válaszfalainak, valamint a társalgókat elválasztó 10. pont szerinti függőleges válaszfalaknak a B15 típusnak kell megfelelniük, a túlnyomásos sprinklerberendezésekkel felszerelt helyiségeknél pedig a BO típusnak.

(4) A 15.07 cikk és a 15.10 cikk 6. pont szerinti gépterek közötti válaszfalaknak az A60 típusnak kell megfelelniük, egyéb esetekben az A0 típusnak.

(5) A B15 típus megfelelő egyrészről a konyhák, másrészről pedig a hűtőraktárak és élelmiszertároló helyiségek közötti válaszfalakhoz.

Azon helyiségek közötti válaszfalak táblázata, amelyekben fel vannak szerelve a 10.03a cikk szerinti túlnyomásos sprinklerberendezések

Helyiség	Vezérlő központok	Lépcső-házak	Gyüle-kezőhely	Társalgó	Géptér	Konyha	Tároló- hely
Vezérlőközpontok	-	A0	A0B15⁽¹⁾	A0	A60	A30	A30
Lépcsőházak		-	-	A0	A60	A30	A0
Gyülekezőhely				A30/B15⁽²⁾	A60	A30	A30
Társalgó				- /B0⁽³⁾	A60	A30	A0
Géptér					A60/A0⁽⁴⁾	A60	A60
Konyha						-	/B15⁾
Tárolóhely							-

(1) A vezérlőközpontok és a belső gyülekezőhelyek közötti válaszfalaknak az A típusnak kell megfelelniük, míg a külső gyülekezőhelyeknél csak B15 típusnak.

(2) A társalgók és a belső gyülekezőhelyek közötti válaszfalaknak az A30 típusnak kell megfelelniük, míg a külső gyülekezőhelyeknél csak B15 típusnak.

(4) A 15.07 cikk és a 15.10 cikk 6. pont szerinti gépterek közötti válaszfalaknak az A60 típusnak kell megfelelniük, egyéb esetekben az A0 típusnak.

(a) Az A típusú válaszfalak vízmentes válaszfalak, falak és fedélzetek, amelyeknek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

(aa) Acélból vagy más, azzal egyenértékű anyagból készülnek.

(ab) Megfelelően merevítettek.

(ac) Jóváhagyott, nem éghető anyaggal szigeteltek olyan módon, hogy a tűzzel átellenes oldalon az átlagos hőmérséklet legfeljebb 140 °C-kal emelkedik az eredeti hőmérséklet fölé és egyetlen ponton, beleértve a csatlakozásoknál levő réseket, sem emelkedik a hőmérséklet 180 °C-nál többel az eredeti hőmérséklet fölé a következő, meghatározott időtartamokon belül:

A60 típus 60 perc,

A30 típus 30 perc,

A0 típus 0 perc.

(ad) Szerkezetük olyan, hogy megakadályozza a füst és a lángok átterjedését az egyórás normál tűzpróba végéig.

(b) A B típusú válaszfalak vízzáró válaszfalak, falak, fedélzetek, mennyezetek vagy homlokzatok, amelyek megfelelnek az alábbi követelményeknek:

(ba) Elfogadott, nem éghető anyagból készülnek. A válaszfalak gyártásánál és összeszerelésénél használt valamennyi anyag nem éghető, kivéve a homlokzatot, amelynek legalább lángkésleltetőnek kell lennie.

(bb) Szigetelési értékük olyan, hogy a tűzzel átellenes oldalon az átlagos hőmérséklet legfeljebb 140 °C-kal emelkedik az eredeti hőmérséklet fölé és egyetlen ponton, beleértve a csatlakozásoknál levő réseket, sem emelkedik a hőmérséklet 225 °C-nál többel az eredeti hőmérséklet fölé a következő, meghatározott időtartamokon belül:

B15 típus 15 perc,

B0 típus 0 perc.

(bc) Megépítésük olyan, hogy megakadályozza a füst és a lángok átterjedését az egyórás normál tűzpróba végéig.

(c) A hajózási hatóság a Tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata értelmében előírhat próbát egy válaszfalmintán annak érdekében, hogy igazolják az ellenálló képességre és a hőmérséklet-emelkedésre vonatkozó fenti előírásoknak való megfelelést.

3. A festékeknek, lakkoknak és egyéb felületkezelő termékeknek, valamint a helyiségekben a fedélzetek borításának, kivéve a géptereket és a raktárhelyiségeket, lángkésleltetőnek kell lenniük. A szőnyegeknek, textileknek, függönyöknek és egyéb függesztett anyagoknak, valamint a kárpitozott bútoroknak és az ágyneműk összetevőinek lángkésleltetőnek kell lenniük, ha azok a helyiségek, ahol ezek találhatók, nincsenek felszerelve a 10.03a cikk szerinti túlnyomásos sprinklerberendezéssel.

4. A társalgók mennyezeteinek és falburkolatuknak, beleértve alapozásukat is, nem éghető anyagokból kell készülniük, kivéve a felületüket, amelynek legalább lángkésleltetőnek kell lennie azokban a helyiségekben, amelyek nincsenek felszerelve a 10.03a cikk szerinti túlnyomásos sprinklerberendezéssel.

5. A gyülekezőhelyként szolgáló társalgókban a bútoroknak és szerelékeknek nem éghető anyagból kell készülniük azokban a helyiségekben, amelyek nincsenek felszerelve a 10.03a cikk szerinti túlnyomásos sprinklerberendezéssel.

6. Az exponált belső területeken használt festékek, lakkok és egyéb anyagok nem bocsáthatnak ki túlzott mennyiségű füstöt vagy mérgező anyagot. Ezt a Tűzállósági vizsgálati módszerek szabályzata szerint igazolni kell.

7. A társalgókban használt szigetelőanyagoknak nem éghetőknek kell lenniük. Ez nem vonatkozik a hűtőanyagot szállító csövek szigeteléseire. Az ilyen csöveken használt szigetelőanyagok felületének legalább lángkésleltetőnek kell lennie.

8. A 2. pont szerinti válaszfal-ajtóknak az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

(a) Meg kell felelniük ugyanazoknak a 2. pont szerinti követelményeknek, mint a válaszfalaknak maguknak.

(b) A 10. pont szerinti válaszfal-ajtók, illetve a géptereket, hajókonyhákat és lépcsőházakat körülvevő falak esetében önműködően kell záródniuk.

(c) A rendeltetésszerű működés során általában nyitott, önműködően záródó ajtóknak az olyan helyekről, ahol állandóan tartózkodik személyzet vagy legénység, zárhatónak kell lenniük. Ha egy ajtót távirányítással bezártak, annak a helyszínről biztonságosan újranyithatónak és zárhatónak kell lennie.

(d) A 15.02 cikk szerinti vízzáró ajtókat nem kell szigetelni.

9. A 2. pont szerinti falaknak folytonosnak kell lenniük fedélzettől fedélzetig vagy folytonos mennyezetnél érjenek véget, amely megfelel a 2. pontban meghatározott követelményeknek.

10. A következő utastereket, a 2. pontban meghatározott függőleges válaszfalakkal kell elválasztani:

(a) 800 m²-nél nagyobb teljes felületű utasterek,

(b) olyan utasterek, amelyeken legfeljebb 40 m-ként kabinok vannak.

A függőleges válaszfalaknak rendeltetésszerű működésük során füstzárónak és fedélzettől fedélzetig folytonosnak kell lenniük.

11. A mennyezetek feletti, padlók alatti és falburkolatok mögötti üregeket legfeljebb 14 m-ként le kell választani huzatgátlókkal, amelyek tűz esetén is hatékony tűzálló tömítésként szolgálnak.

12. A lépcsőket acélból vagy azzal egyenértékű, éghetetlen anyagból kell készíteni.

13. A belső lépcsőket és lifteket minden szinten a 2. pont szerinti falakkal kell körülvenni. Az alábbi kivételek megengedettek:

(a) csak két fedélzetet összekötő lépcsőházat nem kell körülzárni, ha a lépcsőház az egyik fedélzeten a 2. pont szerint körbe van zárva,

(b) társalgóban a lépcsőket nem kell körbezárni, ha azok teljes egészében a helyiségen belül vannak, és

(ba) ha ez a helyiség csak két fedélzeten terjed ki vagy

(bb) ebben a helyiségben minden fedélzeten fel van szerelve a 10.03a cikk szerinti túlnyomásos sprinklerberendezés, a helyiségnek van a 16. pont szerinti füstelvezető rendszere és a helyiségből minden fedélzeten megközelíthető egy lépcsőház.

14. A szellőztető berendezéseknek és a levegőt biztosító rendszereknek az alábbi követelményeket kell teljesíteniük:

(a) Tervezésük szerint biztosítaniuk kell, hogy saját maguk nem okozzák a tűz és a füst terjedését.

(b) A légbeszívók és -elszívók, valamint a levegőt biztosító rendszerek nyílásainak lezárhatónak kell lenniük.

(c) A szellőztetőcsöveknek acélból vagy azzal egyenértékű éghetetlen anyagból kell készülniük, egymáshoz és a hajó felépítményéhez szilárdan kell kapcsolódniuk.

(d) Ha 0,02 m²-nél nagyobb keresztmetszetű szellőztetőcsöveket a 2. pont szerinti A típusú vagy a 10. pont szerinti válaszfalakon vezetnek keresztül, akkor ezeket önműködő tűzvédelmi csappantyúkkal kell felszerelni, amelyeket a személyzet vagy a legénység által állandóan elfoglalt területekről lehet vezérelni.

(e) A konyhák és a gépterek szellőztető berendezéseit el kell választani a többi terület szellőztetését biztosító rendszerektől.

(f) A légelszívó csövekre zárható nyílásokat kell szerelni az ellenőrzés és a tisztántartás céljára. Ezeket a nyílásokat a tűzvédelmi csappantyúk közelében kell elhelyezni.

(g) A beépített ventilátoroknak a géptéren kívüli, központi helyről kikapcsolhatónak kell lenniük.

15. A konyhákat szellőzőberendezésekkel és elszívóval rendelkező tűzhelyekkel kell felszerelni. Az elszívók légelszívó csöveinek meg kell felelniük a 14. pontban foglalt követelményeknek, továbbá a bementi nyílásnál azokat fel kell szerelni kézi működtetésű tűzvédelmi csappantyúkkal.

16. A vezérlőközpontokat, a lépcsőházakat és a belső evakuálási területeket fel kell szerelni természetes és mechanikus füstelvezető berendezésekkel. A füstelvezető berendezéseknek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

(a) Elégséges kapacitást és megbízhatóságot kell nyújtaniuk.

(b) Meg kell felelniük a személyhajók üzemelési körülményeinek.

(c) Ha a füstelvezető berendezések a helyiségek általános ventilátoraiként is szolgálnak, ez nem gátolhatja füstelvezető működésüket tűz esetén.

(d) A füstelvezető berendezéseknek rendelkezniük kell kézzel működtethető indítószerkezettel.

(e) A mechanikus füstelvezető berendezéseknek a személyzet vagy legénység által állandóan elfoglalt területekről vezérelhetőnek kell lenniük.

(f) A természetes füstelvezető berendezésekre kézzel vagy a ventilátoron belüli áramforrással működtethető nyitómechanizmust kell szerelni.

(g) A kézi működtetésű indítószerkezeteknek és nyitómechanizmusoknak az ellenőrzött helyiségen belülről vagy kívülről hozzáférhetőnek kell lenniük.

17. A hajó személyzete vagy legénysége által nem folyamatosan ellenőrzött társalgókat, a konyhákat, a géptereket és egyéb, tűzveszélyt jelentő helyiségeket egy megfelelő tűzjelző rendszerbe be kell kötni. A tűz megjelenését és pontos helyét automatikusan ki kell jelezni egy olyan helyen, ahol állandóan tartózkodik személyzet vagy segédszemélyzet.

15.12 cikk

Tűzoltás

1. A 10.03 cikk szerinti hordozható tűzoltókészülékeken kívül legalább a következő hordozható tűzoltókészülékeknek kell rendelkezésre állniuk a fedélzeten:

(a) egy hordozható tűzoltókészülék az utasterek bruttó padlófelületének minden 120 m²-ére,

(b) 10 kabinonként egy hordozható tűzoltókészülék, felfele kerekítve,

(c) minden hajókonyhában és minden olyan helyiség közelében, ahol gyúlékony folyadékokat tárolnak vagy használnak, egy hordozható tűzoltókészülék. A hajókonyhákban a hűtőanyagok is alkalmasak az olajtüzek kioltására.

Ezeknek a kiegészítő tűzoltókészülékeknek meg kell felelniük a 10.03 cikk 2. pontban előírt követelményeknek. A hajón ezeket úgy kell felszerelni és elosztani, hogy bármely ponton és bármikor kezdődő tűz esetén azonnal el lehessen érni egy tűzoltókészüléket. Minden konyhában, valamint a fodrászatokban és parfümériákban kéznél kell legyen egy tűzoltásra szolgáló takaró.

2. A személyhajókat fel kell szerelni tűzcsaprendszerrel, amely az alábbiakból áll:

(a) két gépi meghajtású, megfelelő teljesítményű tűzoltószivattyú, amelyek közül legalább az egyik tartósan rögzített,

(b) egy tűzoltóvezeték elegendő számú tűzcsappal, amelyekre állandóan rá vannak kötve legalább 20 m hosszú tűzoltótömlők, fel vannak szerelve egy fúvókával, ami vízpermetet és vízsugarat is képes kibocsátani, valamint bele van építve egy elzárószerkezet.

3. A tűzcsaprendszert az alábbiak szerint kell megtervezni és méretezni:

(a) a hajó bármely pontja elérhető legalább két, különböző helyen levő tűzcsapról, amelyek mindegyikén egyetlen, legfeljebb 20 m hosszú tömlő van,

(b) a tűzcsapok nyomása legalább 300 kPa és

Ha a tűzcsap szekrényben van elhelyezve, a legalább 10 cm oldalmagasságú, az 1. függelék 5. ábrája szerinti „tűzoltótömlő” jelet kell a szekrény külsején elhelyezni.

4. A csavarmenetes vagy kapcsos tűzcsapokat úgy kell beállítani, hogy a tűzoltószivattyúk működése alatt minden egyes tűzoltótömlőt le lehessen választani és el lehessen távolítani.

5. A belső területeken a tűzoltótömlőket fel kell tekerni egy axiálisan csatlakozó dobra.

6. A tűzoltóberendezések anyagának hőállónak kell lennie vagy megfelelően kell védeni a magas hőmérsékleten történő meghibásodása ellen.

7. A csöveket és a tűzcsapokat úgy kell elrendezni, hogy a fagyásveszély elkerülhető legyen.

8. A tűzoltószivattyúkra vonatkozó követelmények:

(a) azokat külön helyiségekben kell felszerelni vagy tárolni,

(b) egymástól függetlenül működtethetőnek kell lenniük,

(c) valamennyi fedélzeten minden egyes szivattyúnak képesnek kell lennie a nyomás fenntartására a tűzcsapoknál és a megkívánt hosszúságú vízsugár előállítására,

(d) azokat a hátsó vízmentes válaszfal előtt kell felszerelni.

A tűzoltószivattyúk általános célokra is használhatók.

9. A gépterekben fel kell szerelni egy, a 10.03b cikk szerint beépített tűzoltóberendezést.

10. A kabinos hajókon legyen:

(a) két, az EN 137:1993 sz. európai szabványnak megfelelő, zárt rendszerű légzőkészülék az EN 136:1998 sz. európai szabványnak megfelelő, teljes arcot takaró maszkkal,

(b) két felszereléskészlet, amelyek legalább egy védőruhából, sisakból, bakancsból, kesztyűből, fejszéből, feszítővasból, elemlámpából és biztosítókötélből állnak, továbbá

15.13 cikk

Biztonságtechnikai szervezés

1. A személyhajók fedélzetén biztosítani kell egy biztonsági szolgálati beosztást. A biztonsági szolgálati beosztásnak tartalmaznia kell a személyzet és a segédszemélyzet feladatait a következő lehetőségekre:

(a) leállás,

(b) fedélzeti tűz,

(d) „ember a vízben”.

A mozgásukban korlátozott személyekre vonatkozó különleges biztonsági intézkedéseket figyelembe kell venni.

A biztonsági szolgálati beosztásban kijelölt személyzetnek és segédszemélyzetnek ki kell osztani a különböző feladatokat az általuk elfoglalt beosztás szerint. A személyzetnek szóló különleges utasítások biztosítják, hogy veszély esetén a 15.02 cikkben meghatározott vízzáró fedélzetek minden ajtaja és nyílása azonnal hermetikusan bezárásra kerüljön.

2. A biztonsági szolgálati beosztásnak tartalmaznia kell egy biztonsági tervet, amelyben legalább a következőket kell egyértelműen és pontosan kijelölni:

(a) a mozgásukban korlátozott személyek általi használatra szolgáló területek,

(b) a 15.06 cikk 8. pontban meghatározott menekülési útvonalak, vészkijáratok, gyülekező-helyek, valamint evakuálási területek,

(d) tűzoltókészülékek, valamint tűzoltó és túlnyomásos sprinklerberendezések,

(e) egyéb biztonsági berendezések,

(f) a 15.08 cikk 3. pont (a) alpontban meghatározott riasztórendszer,

(g) a 15.08 cikk 3. pont (b) és (c) alpontban meghatározott riasztórendszer,

(h) a 15.02 cikk 5. pontban meghatározott vízmentes válaszfal-ajtók és azok vezérlésének helye, valamint a 15.02 cikk 9., 10. és 13., továbbá a 15.03 cikk 12. pontban meghatározott egyéb nyílások,

(i) a 15.11 cikk 8. pontban meghatározott ajtók,

(j) tűzvédelmi csappantyúk,

(k) tűzvédelmi riasztórendszer,

(l) vészüzemi erőátviteli berendezés,

(m) a szellőzőrendszer vezérlőegységei,

(n) parti csatlakozók,

(o) üzemanyagvezeték-elzárók,

(p) cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezések,

(q) hangosítórendszer,

(r) rádiótelefon-berendezés,

(s) elsősegélynyújtó csomagok.

3. Az 1. pontban meghatározott biztonsági szolgálati beosztás jegyzékét és a 2. pontban meghatározott biztonsági tervet

(a) megfelelően le kell bélyegeznie a hajózási hatóságnak, továbbá

(b) minden fedélzeten, egy jól látható helyen ki kell függeszteni.

4. Az utasok számára egy magatartási kódexet és egy, csak a 2. pont (a)–(f) alpontban meghatározott információkat tartalmazó egyszerűsített biztonsági tervet ki kell függeszteni minden kabinban.

Ez a kódex legalább a következőket foglalja magában:

(a) a vészhelyzet meghatározása

– tűz,

– elárasztás,

– általános veszély,

(b) a különböző vészjelzők leírása,

– menekülési útvonalak,

– teendők,

– a nyugalom megtartásának szükségessége,

(d) az alábbiakra vonatkozó utasítások:

– dohányzás,

– tűz és nyílt láng használata,

– ablakok nyitása,

– egyes felszerelési tárgyak használata.

Ezeket a részleteket angol és német nyelven is ki kell függeszteni.

15.14 cikk

Szennyvízgyűjtő és ártalmatlanító berendezések

1. A személyhajókat fel kell szerelni szennyvízgyűjtő tartályokkal vagy megfelelő fedélzeti szennyvízkezelő berendezéssel.

2. A szennyvízgyűjtő tartályoknak elegendő befogadóképességgel kell rendelkezniük. A tartályokat fel kell szerelni egy olyan eszközzel, amely jelzi a telítettségi szintet. A hajón szivattyúknak és csöveknek kell lenniük a tartályok kiürítéséhez, amelyekkel a szennyvizet a hajó mindkét oldaláról el lehet vezetni. Lehetővé kell tenni a szennyvíz más hajókról való átvezetését is.

A csöveket fel kell szerelni egy, az EN 1306:1996 sz. európai szabvány szerinti leürítő csatlakozással.

15.15 cikk

Mentességek bizonyos személyhajók esetében

1. A 15.03 cikk 7–13. pontja szerinti sérülés utáni megfelelő stabilitás igazolásának alternatívájaként a legfeljebb 25 m hosszú és maximum 50 utas szállítására engedélyezett hajóknak az alábbi követelményeket kell teljesíteniük:

(a) szimmetrikus elárasztást követően a hajó merülése nem lépheti túl a biztonsági peremvonalat és

(b) a GM_Rmetacentrikus magasság legalább 0,10 m.

A szükséges maradó úszóképességet a hajótest építéséhez használt anyag megfelelő kiválasztásával vagy a hajótesthez szilárdan rögzített erősen porózus habúszókkal kell biztosítani. 15 m-nél hosszabb hajók esetében a maradó úszóképességet az úszók és a 15.03 cikk szerinti egyteres elárasztásnak megfelelő alosztályokba sorolás kombinációjával kell biztosítani.

2. Az 1. pont szerinti személyhajók számára a hajózási hatóság engedélyezhet kisebb eltéréseket a 15.06 cikk 3. pont (c) és (d) alpontban előírt teljes magasságtól. Az eltérés legfeljebb 5% lehet. Eltérés esetén a megfelelő részeket egy színnel meg kell jelölni.

3. A 15.03 cikk 9. pontjától való eltérésként, a legfeljebb 45 m hosszúságú hajóknak nem kell kétteres elárasztási állapottal rendelkezniük.

5. A hajózási hatóság mentességet adhat a 10.04 cikk alkalmazása alól olyan hajók esetén, amelyek legfeljebb 250 utas szállítására szolgálnak és hosszuk nem haladja meg a 25 m-t, feltéve, hogy azok fel vannak szerelve egy, a hajó mindkét oldaláról megközelíthető emelvénnyel, amely lehetővé teszi az emberek vízből való biztonságos kimenekítését. A személyhajókat fel lehet szerelni egy hasonló szerkezettel is, amelynek az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:

(a) egy személy egyedül tudja működtetni a berendezést,

(b) mobil berendezések megengedettek,

(d) a hajó vezetője és a berendezésért felelős személy között megfelelő kommunikációt kell biztosítani.

6. A hajózási hatóság mentességet adhat a 10.04 cikk alkalmazása alól olyan hajók esetén, amelyek legfeljebb 600 utas szállítására szolgálnak és hosszuk nem haladja meg a 45 m-t, feltéve, hogy a hajó fel van szerelve az 5. pont első mondatban meghatározott emelvénnyel vagy az 5. pont második mondata szerinti, azzal egyenértékű berendezéssel. Ezenkívül a személyhajónak rendelkeznie kell az alábbiakkal:

(a) fő propulziós műként kormánypropeller, cikloidál propeller vagy vízsugárhajtás,

(b) 2 propulziós műből álló fő propulziós rendszer vagy

7. A 15.02 cikk 9. pontjától való eltérésként a legfeljebb 45 m hosszúságú hajók, amelyek legfeljebb a méterben mért hosszúságuknak megfelelő számú utas szállítására kaptak engedélyt, fedélzetükön, az utasterekben rendelkezhetnek a 15.02 cikk 5. pontja szerinti távirányító nélküli, kézzel működtetett vízmentes válaszfalajtóval, amennyiben:

(a) a hajónak csak egy fedélzete van,

(b) ez az ajtó a fedélzetről megközelíthető és a fedélzettől legfeljebb 10 m-re van,

(d) az ajtó által elválasztott mindegyik tér fel van szerelve fenékvízszintjelzővel.

8. A 7. pont szerinti személyhajókon a 15.06 cikk 6. pont (c) alponttól való eltérésként, egy menekülési útvonal keresztülvezethet a konyhán, amennyiben van egy második menekülési útvonal is.

9. A legfeljebb 45 m hosszúságú személyhajókra nem vonatkozik a 15.01 cikk 2. pont (e) alpont, ahol a cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezések fel vannak szerelve az egészségre veszélyt jelentő CO-koncentráció és a potenciálisan robbanásveszélyes gáz-levegő elegyek jelzésére.

10. A legfeljebb 25 m hosszúságú személyhajókra nem vonatkoznak az alábbi előírások:

(a) 15.04 cikk 1. pont utolsó mondat,

(b) 15.06 cikk 6. pont (c) alpont a konyhákra vonatkozóan, amennyiben van egy második menekülési útvonal,

11. A legfeljebb 45 m hosszúságú kabinos hajókra a 15.12 cikk 10. pontját nem kell alkalmazni, feltéve, hogy minden kabinban könnyen hozzáférhető az ágyak számával egyező számú füstvédő maszk.

15a. FEJEZET

A VITORLÁS SZEMÉLYHAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖN KÖVETELMÉNYEK

15a.01 cikk

A II. rész alkalmazása

A II. rész előírásain túlmenően az e fejezetben szereplő követelmények vonatkoznak a vitorlás személyhajókra.

15a.02 cikk

Eltérések bizonyos vitorlás személyhajók esetében

1. A legfeljebb 45 m L_WL hosszú és legfeljebb a méterben mért teljes L_WL hossznak megfelelő számú utas szállítására engedélyezett vitorlás személyhajókra nem vonatkoznak az alábbi előírások:

(a) a 3.03 cikk 7. pont, feltéve hogy a horgonyokat nem horgonyláncvezető csőben szállítják,

(b) a 10.02 cikk 2. pont (d) alpont a hosszra vonatkozóan,

(d) a 15.15 cikk 7. pont (a) alpont.

2. Az 1. ponttól való eltérésként, ha a vitorlázat, a futókötélzet és a fedélzeti szerelvények ezt megengedik, az utasok számát a méterben mért teljes L_WL hossznak megfelelő létszám 1,5-szeresére lehet növelni.

15a.03 cikk

Vitorláshajókra vonatkozó stabilitási követelmények

1. A 15.03 cikk 3. pont szerinti billentő nyomaték kiszámításánál a hajó rendszersúlypontjának meghatározásához a behúzott vitorlákat figyelembe kell venni.

2. A 15.03 cikk 2. pontja szerinti valamennyi terhelési eset figyelembevételével, továbbá a vitorlák standard elrendezésének alkalmazásával, a szélnyomás által okozott billentő nyomaték nem lehet olyan magas, hogy túllépje a 20°-os dőlésszöget. Ugyanakkor

(a) a számításnál 0,07 kN/m²értékű állandó szélnyomást kell alkalmazni,

(b) a maradó biztonsági távolságnak legalább 100 mm-nek kell lennie, és

3. A statikus stabilitás stabilizáló karjának

(a) maximális értéke 25°-nál vagy azt meghaladó dőlésszögnél legyen,

(b) értéke 30°-nál vagy azt meghaladó dőlésszögnél legalább 200 mm legyen,

4. A stabilizáló kar görbéje alatti terület legalább

(a) 0,055 mrad legyen 30°-ig,

(b) 0,09 mrad legyen 40°-ig vagy addig a dőlésszögig, amelynél egy nem védett nyílás vízbe ér és amely legalább 40°.

30° és 40° között vagy 30° és az a dőlésszög között, amelynél egy nem védett nyílás vízbe ér és amely legalább 40° ez a terület nem lehet 0,03 mrad-nál kisebb.

15a.04 cikk

Hajóépítési és gépészeti követelmények

1. A 6.01 cikk 3. ponttól és a 9.01 cikk 3. ponttól való eltérésként a berendezéseket 20°-ig terjedő tartós oldalirányú dőlésre kell tervezni.

2. A 15.06 cikk 5. pont (a) alponttól és a 15.06 cikk 9. pont (b) alponttól való eltérésként a legfeljebb 25 m hosszú vitorlás személyhajók esetében a hajózási hatóság engedélyezhet 800 mm-nél kisebb teljes szélességű összekötő folyosókat és lépcsőket. A teljes szélesség azonban 600 mm-nél kisebb nem lehet.

3. A 15.06 cikk 10. ponttól való eltérésként, különleges esetekben a hajózási hatóság engedélyezheti a leszerelhető védőkorlátok használatát olyan helyeken, ahol erre szükség van a vitorlázat kezeléséhez.

4. A 15.07 cikk értelmében a fő propulziós rendszernek a vitorlázat minősül.

5. A 15.15 cikk 7 pont (c) alponttól való eltérésként az ajtónyílás alsó szélének magassága lecsökkenthető az utastér padlószintjétől számított 200 mm magasságig. Nyitás után az ajtónak önműködően csukódnia és záródnia kell.

6. Ha a vitorlával haladó hajó propulziós műve üresjáratban lehet, a propulziós rendszer veszélyeztetett részeit a lehetséges sérülések ellen védeni kell.

15a.05 cikk

Árboczat általában

1. Az árboczat alkatrészeit úgy kell elrendezni, hogy az elfogadhatatlan mértékű kopás megakadályozható legyen.

2. Amennyiben nem faanyagot, illetve különleges típusú árbocrendszert használnak, az ilyen szerkezetnek az e fejezetben megállapított méretezési és szilárdsági értékekkel egyenértékű biztonsági szintet kell biztosítania. A szilárdság igazolása lehet:

(a) egy elvégzett szilárdságszámítás

(b) a megfelelő szilárdság igazolását egy elismert hajóosztályozó társaságtól kell beszerezni vagy

Az igazolást be kell nyújtani a hajózási hatóságnak.

15a.06 cikk

Árbocok és vitorlarudak általában

1. Minden vitorlarudat jó minőségű anyagból kell készíteni.

2. Az árbocfára vonatkozó követelmények:

(a) csomómentesnek kell lennie,

(b) az előírt méreteken belül szijácsmentesnek kell lennie,

(d) a lehető legkevésbé csavarodott növésű legyen.

3. Ha a kiválasztott fa „tiszta és jobb” minőségű szurokfenyő vagy oregoni fenyő, a 15a.07–15a.12 cikkben foglalt táblázatokban foglalt méretek 5%-kal csökkenthetők.

4. Ha az árbocokhoz, az árbocsudárokhoz, a keresztárbocokhoz, a keresztrudakhoz és orrárbocokhoz használt szálfa keresztmetszete nem kerek, az ilyen faanyagoknak egyenértékű szilárdságúaknak kell lenniük.

5. Az árbocok talapzatait, aknáit és a fedélzethez, a bordatalpakhoz, az orrtőkéhez és a farrészhez való rögzítésüket úgy kell kialakítani, hogy a rájuk ható erőket elnyeljék vagy átadják a szerkezet egyéb kapcsolódó részeinek.

6. A hajó stabilitásától, a rá ható külső erőktől, valamint a rendelkezésre álló vitorlafelület elosztásától függően a hajózási hatóság az e fejezetben megállapított méretek alapján engedélyezheti a vitorlarudak keresztmetszetének csökkentését, indokolt esetben a vitorlázatra vonatkozóan is. Az igazolást a 15a.05 cikk 2. ponttal összhangban kell benyújtani.

7. Ha a hajó oldalirányú lengési periódusa másodpercben mérve kevesebb, mint méterben mért szélességének negyede, a következő cikkekben megállapított méreteket növelni kell. Az igazolást a 15a.05 cikk 2. ponttal összhangban kell benyújtani.

8. A 15a.07–15a.12. és a 15a.14 cikkben foglalt táblázatokban a közbenső értékeket interpolálással kell meghatározni.

15a.07 cikk

Az árbocokra vonatkozó külön rendelkezések

1. A fából készült árbocoknak az alábbi minimumkövetelményeknek kell megfelelniük:

Hossz (*) [m]	Átmérő a fedélzetnél [cm]	Átmérő a keresztrúdnál [cm]	Átmérő az árboccsapkánál [cm]
10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25	20 22 24 26 28 30 32 34 36 39 41 43 44 46 49 51	17 17 19 21 23 25 26 28 29 31 33 34 35 37 39 41	15 15 17 18 19 21 22 23 24 25 26 28 29 30 32 33

(*)Távolság a vitorlarúdtól a fedélzetig

Ha az árbocnak két vitorlarúdja van, az átmérőket legalább 10%-kal növelni kell.

Ha az árbocnak kettőnél több vitorlarúdja van, az átmérőket legalább 15%-kal növelni kell.

A fedélzeten keresztül beépített árbocok esetén az árboc keresztmetszetének a talpazatnál az árboc fedélzeti szintnél levő keresztmetszetének legalább 75%-ának kell lennie.

2. Az árbocok szerelvényeit, abroncsait, keresztfáit és árbocsapkáit megfelelően kell méretezni és összekapcsolni.

15a.08 cikk

Az árbocsudárra vonatkozó külön rendelkezések

1. A fából készült árbocsudároknak az alábbi minimumkövetelményeknek kell megfelelniük:

Hossz (*) [m]	Átmérő a lábazatnál [cm]	Átmérő a hossz felénél [cm]	Átmérő a szerelvénynél (**) [cm]
4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15	8 10 13 14 16 18 20 23 25 26 28 31	7 9 11 13 15 16 18 20 22 24 25 27	6 7 8 10 11 13 15 16 17 18 20 21

(*) Az árbocsudár teljes hossza az árbocfej nélkül

(**)Az árbocsudár átmérője az árbocfej szerelvénye szintjén

Ha az árbocsudárhoz négyzet alakú vitorlákat szerelnek fel, a táblázatban megadott méreteket 10%-kal növelni kell.

2. Az árbocsudár és az árboc közötti átfedésnek az árbocsudár előírt lábazati átmérőjének legalább tízszeresének kell lennie.

15a.09 cikk

Az orrárbocokra vonatkozó külön rendelkezések

1. A fából készült orrárbocoknak az alábbi minimumkövetelményeknek kell megfelelniük:

Hossz (*) [m]	Átmérő az orrtőkénél [cm]	Átmérő a hossz felénél [cm]
4 5 6 7 8 9 10 11 12	14,5 18 22 25 29 32 36 39 43	12,5 16 19 23 25 29 32 35 39

(*) Az orrárboc teljes hossza

2. Az orrárboc hajótestben levő része hosszának az orrárboc orrtőkénél mért átmérője legalább négyszeresének kell lennie.

3. Az orrárboc átmérőjének a csúcsánál az orrárboc orrtőkénél mért átmérője legalább 60%-ának kell lennie.

15a.10 cikk

Az orrsudarakra vonatkozó külön rendelkezések

1. A fából készült orrsudaraknak az alábbi minimumkövetelményeknek kell megfelelniük:

Hossz (*)	2	3	4	5	6	7	8	9	10
Átmérő az orrtőkénél [cm]	7	10	14	17	21	24	28	31	35

(*) Az orrsudár teljes hossza

2. Az orrsudár fejnél mért átmérőjének az orrtőkénél mért átmérő legalább 60%-ának kell lennie.

15a.11 cikk

A fővitorla keresztrúdjaira vonatkozó külön rendelkezések

1. A fővitorla fából készült keresztrúdjainak az alábbi minimumkövetelményeknek kell megfelelniük:

Hossz (*) [m]	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16
Átmérő [cm]	14	15	16	17	18	20	21	23	24	25	26	27

(*) A fővitorla keresztrúdjának teljes hossza

2. A forgócsap átmérőjének a táblázatban meghatározott átmérő legalább 72%-ának kell lennie.

3. Az átmérőnek a kötélvezetéknél a táblázatban meghatározott átmérő legalább 85%-ának kell lennie.

4. Az árboctól mérve a legnagyobb átmérőnek a hossz kétharmadánál kell lennie.

5. Ahol

(a) a fővitorla-keresztrúd és a vitorla hátsó szegélye közötti szög 65°-nál kisebb és a fővitorla a keresztrúd végéhez van erősítve vagy

(b) a vitorla rögzítési pontja nem a kötélvezeték előtt van,

a hajózási hatóság a 15a.05 cikk 2. pont szerint nagyobb méreteket követelhet meg.

6. Az 50 m²-nél kisebb vitorlafelületek esetében a hajózási hatóság engedélyezheti a táblázatban meghatározott méretek csökkentését.

15a.12 cikk

A gaffokra vonatkozó külön rendelkezések

1. A fából készült gaffoknak az alábbi minimumkövetelményeknek kell megfelelniük:

Hossz (*) [m]	4	5	6	7	8	9	10
Átmérő [cm]	10	12	14	16	17	18	20

(*) A gaff teljes hossza

2. A gaff alátámasztás nélküli hossza nem lehet több 75%-nál.

3. A gaffcsukló törőszilárdságának a csúcskötél szakítószilárdságának legalább 1,2-szeresével kell egyenlőnek lennie.

4. A gaffcsukló felső szöge legfeljebb 60° lehet.

5. Ha a 4. pontttól eltérve a gaffcsukló felső szöge 60°-nál nagyobb, a szakítószilárdságot úgy kell beállítani, hogy felvegye az ilyenkor keletkező erőket.

6. Az 50 m²-nél kisebb vitorlafelületek esetében a hajózási hatóság engedélyezheti a táblázatban meghatározott méretek csökkentését.

15a.13 cikk

Az álló- és futókötélzetre vonatkozó általános rendelkezések

1. Az álló- és futókötélzetnek meg kell felelnie a 15a.14 és 15a.15 cikkben meghatározott szilárdsági követelményeknek.

2. A kötél-kapcsolások a következő formákat ölthetik:

(a) összefonás,

(b) sajtolt hüvelyek vagy

Az összefonásokat pólyázózsineggel körbe kell hurkolni, a végeket pedig körül kell fonni.

3. A csatfonásokat el kell látni kötélszívekkel.

4. A köteleket úgy kell vezetni, hogy ne képezzenek akadályt a bejáratoknál és lépcsőknél.

15a.14 cikk

Az állókötélzetre vonatkozó külön rendelkezések

1. A mellső pakrácköteleknek és a csarnakköteleknek az alábbi minimumkövetelményeknek kell megfelelniük:

Árbochossz (*) [m]	11	12	13	14	15	16	17	18
A mellső pakráckötél szakítószilárdsága [kN]	160	172	185	200	220	244	269	294
A csarnakkötelek szakítószilárdsága [kN]	355	415	450	485	525	540	630	720
A csarnakkötelek és kötelek száma oldalanként	3	3	3	3	3	3	4	4

(*) Az árboccsúcs vagy a keresztrúd távolsága a fedélzettől

2. A hátsó pakrácköteleknek, az árbocsudaraknak, a külső orrsudárvitorla merevítőköteleinek és az orrárbocoknak és az orrárbocok csarnakköteleinek az alábbi minimum követelményeknek kell megfelelniük:

Árbochossz (*) [m]	< 13	13-18	> 18
A hátsó pakráckötél szakítószilárdsága [kN]	89	119	159
Az árbocsudár szakítószilárdsága [kN]	89	119	159
Az árbocsudár hossza [m]	< 6	6-8	> 8
A külső orrsudárvitorla merevítő-köteleinek szakítószilárdsága [kN]	58	89	119
Az orrárboc hossza [m]	< 5	5-7	> 7
Az orrárbocok csarnakköteleinek szakítószilárdsága [kN]	58	89	119

(*) Az árboccsúcs vagy a keresztrúd távolsága a fedélzettől

3. Az előnyben részesített kötélfajtának az 1550 N/mm² szilárdsági osztályú 6 × 7 FE kötélszerkezeti eljáráson kell alapulnia. E helyett alkalmazható az ugyanolyan osztályú 6 × 36 SE vagy 6 × 19 FE szerkezeti eljárás. A 6 × 19 szerkezeti eljárás nagyobb elasztikussága miatt a táblázatban megadott szakítószilárdságokat 10%-kal növelni kell. Más fajtájú kötél használata megengedett, feltéve, hogy tulajdonságai hasonlóak.

4. Ha merev kötélzetet használnak, a táblázatban megadott nyúlási szilárdságot 30%-kal növelni kell.

5. A kötélzethez csak jóváhagyott villákat, szemescsavarokat és csavarokat lehet használni.

6. A csavaroknak, villáknak, szemescsavaroknak és kötélcsatoknak megfelelően rögzíthetőnek kell lenniük.

7. Az orrárboc alsó merevítőkötelének szakítószilárdsága a külső orrsudárvitorla merevítőkötele és az orrárbockötél szakítószilárdságának legalább 1,2-szerese legyen.

8. 30 m³-nél kisebb vízkiszorítású hajók esetében a hajózási hatóság engedélyezheti a szakítószilárdságnak az alábbi táblázatban meghatározott csökkentését:

Vízkiszorítás osztva az árbocok számával [m³]	Csökkentés [%]
> 20-tól 30-ig	20
10-től 20-ig	35
< 10	60

15a.15 cikk

A futókötélzetre vonatkozó külön rendelkezések

1. A futókötélzethez rostköteleket vagy acélsodrony köteleket kell használni. A futókötélzet minimális szakítószilárdságának és átmérőjének a vitorlafelülethez viszonyítva az alábbi minimumkövetelményeknek kell megfelelnie:

A futókötélzet típusa	Kötél anyaga	Vitorlafelület [m²]	Legkisebb szakítószilárdság [kN]	Kötélátmérő [mm]
Mellső vitorlafelhúzó kötél	acélsodrony	legfeljebb 35	20	6
	acélsodrony	> 35	38	8
	rost (polipropilén-PP)	Legalább 14 mm átmérőjű kötél és egy kötélkorong minden 25 m²-re
Gaffvitorla felhúzókötél Felső derékvitorla felhúzó-kötél	acélsodrony	legfeljebb 50	20	6
		> 50-től 80-ig	30	8
		> 80-től 120-ig	60	10
		> 120-től 160-ig	80	12
	rost (PP)	Legalább 18 mm átmérőjű kötél és egy kötélkorong minden 30 m²-re
Derékvitorla szárak	rost (PP)	legfeljebb 40	14
	rost (PP)	> 40	18
	A 40 m²-nél nagyobb vitorláknál a szárakat kötélzet formájában kell kialakítani vagy azoknak csörlővel kezelhetőknek kell lenniük
Gaff-/derékvitorla szárak	acélsodrony	< 100	60	10
		100-tól 150-ig	85	12
		> 150	116	14
		A derékvitorlánál rugalmas csatlakozások (előmegvezetők) kellenek.
	rost (PP)	Legalább 18 mm átmérőjű kötél és legalább három kötélkorong. Ha a vitorlafelület 60 m²-nél nagyobb, minden 20 m²-re egy kötélkorong.

2. A merevítés részét képező futókötélzet szakítószilárdságának meg kell felelnie a hozzá tartozó merevítő vagy csarnakkötél szakítószilárdságának.

3. Ha az 1. pontban meghatározott anyagoktól eltérőket használnak, az 1. pontban szereplő táblázatban megadott szilárdsági értékeket be kell tartani.

Polietilén kötelek nem használhatók.

15a.16 cikk

A kötélzet szerelvényei és alkatrészei

1. Acélsodrony kötelek vagy rostkötelek használata esetén a kötélkorongok átmérőinek (kötélközéptől kötélközépig mérve) az alábbi minimumkövetelményeknek kell megfelelniük:

Acélsodrony kötél [mm]	6	7	8	9	10	11	12
Rostkötél [mm]	16	18	20	22	24	26	28
Kötélkorong [mm]	100	110	120	130	145	155	165

2. Az 1. ponttól való eltérésként, a kötélkorongok átmérője az acélsodrony átmérőjének hatszorosa lehet, feltéve hogy az acélsodrony nem fut állandóan a tárcsákon.

3. A szerelékek (például villák, szemescsavarok, feszítőcsavarok, gyűrűslemezek, csavarok, gyűrűk és bilincsek) szakítószilárdságának meg kell felelni a hozzájuk kapcsolt álló- vagy futókötélzet szakítószilárdságának.

4. A merevítő- és a csarnakkötelet a hajótest párkányához úgy kell rögzíteni, hogy az a rá ható erőket felvegye.

5. Minden szemhez csak egy bilincs erősíthető a hozzá tartozó merevítő- vagy csarnakkötél mentén.

6. A felhúzókötelek és vitorlarúdtartó kötelek csigasorait szilárdan rögzíteni kell az árbochoz és az erre a célra szolgáló forgószemeknek jó állapotban kell lenniük.

7. A szemescsavarok, kötélbikák, kötélszorítók és kötélzetrögzítő sínveretek rögzítését úgy kell megtervezni, hogy azok ellenálljanak a rájuk ható erőknek.

15a.17 cikk

Vitorlák

1. A vitorlák egyszerű, gyors és biztonságos bevonását biztosítani kell.

2. A vitorlafelületnek meg kell felelnie a hajó típusának és vízkiszorításának.

15a.18 cikk

Felszerelés

1. Az orrvitorlarúddal vagy orrárboccal felszerelt hajóknak rendelkezniük kell orrvitorlahálóval és kellő számú, megfelelő tartó és merevítő eszközzel.

2. Az 1. pont szerinti felszereléstől el lehet tekinteni, ha az orrsudár vagy az orrárboc fel van szerelve megfelelő méretű kézi hámmal és talpallókötéllel, amelyek lehetővé teszik a fedélzeten tartandó biztonsági heveder rögzítését.

3. A kötélzeten való munkavégzéshez vitorlamesteri ülést kell biztosítani.

15a. 19 cikk

Próbák

1. A hajózási hatóság 2,5 évente felülvizsgálja a kötélzetet. A próbák legalább az alábbiakból állnak:

(a) a vitorlák, beleértve a vitorlák hátsó szegélyét, a kötélvezetékeket és a reffelő szemeket,

(b) az árbocok és rudak állapota,

(d) a vitorlák gyors és biztonságos bevonására szolgáló szerkezetek,

(e) a felhúzókötelek és csigák horogszerkezeteinek szilárd rögzítése,

(f) az árboctörzsek rögzítése, az álló- és futókötélzet egyéb rögzítési pontjai, amelyek a hajóhoz kapcsolódnak,

(g) a vitorlák működtetéséhez szolgáló csörlők,

(h) egyéb, a vitorlázás célját szolgáló szerkezetek, úgymint svertek, az azokat működtető szerelékek,

(i) a rudak, a futó- és állókötélzet, valamint a vitorlák kopásának megelőzésére tett intézkedések,

(j) a 15a.18 cikk szerinti felszerelés.

2. A faárboc fedélzeten keresztülmenő és fedélzet alatti részét a hajózási hatóság által meghatározott időközökben, de legalább a 2.09 cikk szerinti minden egyes időszakos vizsgálat alkalmával újra kell vizsgálni. E célból az árbocot ki kell venni.

3. Az 1. pont szerint elvégzett utolsó vizsgálat tanúsítványát, amelyet a hajózási hatóság dátummal és aláírással látott el, a fedélzeten kell tartani.

16. Fejezet

A TOLT, VONTATOTT KÖTELÉK VAGY MELLÉVETT ALAKZAT RÉSZÉT KÉPEZŐ ÚSZÓLÉTESÍTMÉNYEKRE VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK

16.01 cikk

Tolóhajók

1. A tolt kötelék továbbítására alkalmas hajót megfelelő tolóberendezéssel kell ellátni. Az ilyen célra szolgáló hajót úgy kell megépíteni és felszerelni, hogy

(a) a tolt úszólétesítményre történő átjárás, a csatolóeszközök használata mellett is, könnyű és veszélytelen legyen,

(b) szilárd, kellően merev kapcsolat létrehozására legyen képes a csatolt úszólétesítménnyel vagy úszólétesítményekkel és

2. Ha a csatolásnál sodronyköteleket használnak, akkor a tolóhajó a kötelek megfeszítésére legalább 2 db külön csörlővel vagy ezzel azonos értékű berendezéssel rendelkezzen.

3. A csatoló berendezések alkalmazásával merev kapcsolatot kell létrehozni a tolt úszólétesítménnyel vagy úszólétesítményekkel.

A kapcsolat a tolóhajó és csak egyetlen tolt úszólétesítményből álló kötelék esetében bizonyos mértékű vezérelt együttmozgást is lehetővé tehet. Az ilyen összeállítás létrehozásához szükséges csuklós berendezések maradéktalanul vegyék fel az átadandó erőket, kezelésük könnyű és veszélytelen legyen. Az ilyen csatoló berendezésekre értelemszerűen vonatkoznak a 6.02–6.04 cikkek rendelkezései.

4. Tolóhajóknál a 3.03 cikk 1. pont szerinti első vízmentes (kollíziós) válaszfal elhagyható.

16.02 cikk

Tolt hajók

1. A kormányberendezés, lakótér, gép- vagy kazántér nélküli tolt bárkára nem vonatkoznak az alábbiak:

(a) az 5–7. és 12. fejezetek,

(b) a 8.06 cikk 2–7. pont, a 10.02 cikk és a 10.05 cikk 1. pont.

Ha ezek a bárkák kormányberendezéssel, lakótérrel, gép- vagy kazántérrel rendelkeznek, akkor a megjelölt előírásokat alkalmazni kell.

2. Ezen túlmenően a 40 m-nél kisebb L hosszúságú hajón szállítható bárkáknak az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

(a) A 3.03 cikk 1. pont szerinti ütköző válaszfalak elhagyhatók, ha a hajóorr legalább el tudja viselni az elismert hajóosztályozó társaság előírásai szerint épített, azonos merülésű belvízi hajó ütköző válaszfalára megállapított terhelés 2,5-szeresét.

(b) A 8.06 cikk 1. pontjától eltérően a kettősfenék nehezen hozzáférhető terei kötelezően csak akkor legyenek vízteleníthetők, ha e kettősfenék-terek térfogata a legnagyobb megengedett merülésnél a hajón szállítható bárka vízkiszorításának 5%-át meghaladja.

3. A tolt hajókat olyan csatolóberendezésekkel kell felszerelni, amely az alakzat többi járművével biztonságos összekötést létesít.

16.03 cikk

Mellévett alakzat továbbítására alkalmas hajók

A mellévett alakzat továbbítására alkalmas hajó bakokkal vagy azokkal azonos értékű berendezésekkel legyen ellátva olyan számban és elrendezéssel, hogy a csatolt úszólétesítmények között biztosított legyen a megbízható összeköttetés.

16.04 cikk

Kötelékben történő továbbításra alkalmas hajók

A kötelékben történő továbbításra szolgáló hajók e célra alkalmas csatoló berendezésekkel, bakokkal vagy azokkal azonos értékű felszerelésekkel rendelkezzenek olyan számban és elrendezéssel, hogy biztosított legyen a megbízható összeköttetés a kötelék más úszólétesítményével vagy úszólétesítményeivel.

16.05 cikk

Vontatásra alkalmas hajók

1. A vontatott kötelék továbbítására szolgáló hajók elégítsék ki az alábbi követelményeket:

(a) A vontatóberendezéseket úgy kell elhelyezni, hogy használatuk a hajó, a személyzet és a rakomány biztonságára veszélyt ne jelentsen.

(b) A vontatóhajók a kormányállásból oldható vonóhoroggal szerelhetők fel. A kioldás szükségtelen, ha a hajó felborulása építési módjának vagy egyéb biztonsági berendezések révén nem következhet be.

(c) Vontatóberendezésként vontatócsörlőket vagy vonóhorgokat kell alkalmazni. A vontató-berendezést a hajócsavar síkja előtt kell felszerelni. Ez nem vonatkozik azokra a vontatóhajókra, amelyek kormányzása aktív kormánnyal (kormánypropellerrel) vagy cikloidál-propellerrel történik.

(d) A (c) ponttól eltérően az olyan járművek esetében, amelyeket kizárólag – a Hajózási Szabályzatnak megfelelően – géphajók vontatására használnak, a vontatás céljára bakok vagy ezekkel azonos értékű berendezések is megfelelnek. A (b) pont ennek figyelembevételével érvényes.

(e) Ha fennáll annak veszélye, hogy a vontatókötél a hajó farán elakad, akkor leugrásgátló szerkezettel (például kötélakasztóval) kell felszerelni a kötélíveket.

2. A völgymenetben történő vontatás nem engedélyezhető azoknál a hajóknál, amelyek hossza (L) a 86 m-t meghaladja.

16.06 cikk

Kötelékekkel végzett futópróbák

1. A tolóhajó vagy hajók merev kötelékben történő továbbítására alkalmas önjáró teherhajó esetén az engedélyezés – és a közösségi hajóbizonyítványba a megfelelőség bejegyzése – céljából a hajózási hatóság döntési jogköre, hogy előírja az alakzatok bemutatását – és ha igen, akkor melyeket –, illetve kezdeményezi az 5.02 cikk szerinti futópróbákat a kötelékkel abban az alakzatban vagy alakzatokban, amelyeket a legkedvezőtlenebbnek tart.

A szemlebizottság az 5. fejezet szerinti műveletek során megbizonyosodik, hogy megmarad-e a kötelék minden járművének merev kapcsolata.

2. Ha az 1. pont szerinti futópróbák során, az 5.02–5.10 cikkek szerinti követelmények teljesítése érdekében, a kötelékben továbbított járműveken különlegesnek tekinthető berendezéseket alkalmaznak (kormányberendezést, hajtó vagy műveletezésre szolgáló berendezéseket, csuklós csatolóberendezést), akkor a köteléket továbbító hajó bizonyítványába be kell jegyezni a különleges felszerelésekkel rendelkező hajók alakzaton belüli elhelyezkedését, nevét és a hivatalos hajószámát.

16.07 cikk

Bejegyzések a közösségi hajóbizonyítványba

1. Ha a hajó kötelék továbbítását végzi vagy kötelékbe sorolva továbbítható, a közösségi hajóbizonyítványba be kell jegyezni, hogy a hajó a 16.01-16.06 cikkek követelményeinek megfelelően arra alkalmasnak bizonyult.

2. A tolt, vontatott vagy mellévett alakzatot továbbító hajó közösségi hajóbizonyítványába be kell jegyezni:

(a) engedélyezett kötelékeket és alakzatokat,

(b) a csatolás módját,

(d) adott esetben a hosszirányú csatolókötelek legkisebb szakítóerejét, valamint a kötélágak számát.

17. Fejezet

ÚSZÓMUNKAGÉPEKRE VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK

17.01 cikk

Általános meghatározások

Az úszómunkagépek építésére és felszerelésére a 3., a 7–14-ig és a 16. fejezetek előírásai vonatkoznak. Ezen kívül az önjáró úszómunkagépekre érvényes az 5. és a 6. fejezet is. A csak kis helyváltoztatásokat lehetővé tevő gépi hajtással rendelkező úszómunkagépek ebben a tekintetben nem minősülnek önjárónak.

17.02 cikk

Eltérések

1. A hajózási hatóság az alábbi előírásoktól eltérést engedélyezhet:

(a) a 3.03 cikk 1. és 2. pontok értelemszerűen érvényesek,

(b) a 7.02 cikk értelemszerűen érvényes,

(c) a 12.02 cikk 5. pont 2. mondata szerinti legnagyobb megengedett hangnyomásszintek az üzemi berendezések működése során túlléphetők, ha az üzemeltetés alatt biztosított a szolgálaton kívüli személyzet alvása, pihenése az úszómunkagépen kívül;

(d) az építésre, felszerelésre és berendezésre vonatkozó egyéb rendelkezésektől, amennyiben az egyenértékű biztonságot az adott esetben igazolják.

2. A hajózási hatóság az alábbi előírások alkalmazásától eltekinthet:

(a) a 10.01 cikk 1. ponttól, ha az úszómunkagép az üzemi berendezések működése alatt munkahorgonyokkal vagy cölöpökkel biztonságosan lehorgonyozható. Az önjáró úszómunkagépnek azonban legalább egy, a 10.01 cikk 1. pont szerinti olyan horgonnyal kell rendelkeznie, amelynél a k tényező nagysága 45 és T értékénél a legkisebb oldalmagasságot vették figyelembe;

(b) a 12.02 cikk 1. pontban szereplő mondat második felében rögzített szabályoktól, ha a terek elektromos megvilágítása megfelelő.

3. Kiegészítésképpen az alábbiakat kell figyelembe venni:

(a) a 8.08 cikk 2. pont második mondatához: A fenékvíz-szivattyú gépi meghajtású legyen,

(b) a 8.10 cikk 3. pontjához: Kikötött úszómunkagépek esetében, az üzemi berendezések működése közben a zajszint, oldalirányban 25 m távolságban mérve, túllépheti a 65 dB(A) értéket,

(c) a 10.03 cikk 1. pontjához: A fedélzeten elhelyezett üzemi berendezésekhez legalább egy darab kézi tűzoltókészüléket kell rendszeresíteni,

(d) a 14.02 cikk 2. pontjához: A cseppfolyósított gázzal működő háztartási célú berendezések mellett egyéb, más célra használható, cseppfolyósított gázzal működő berendezés is alkalmazható. Ezek a berendezések és tartozékaik feleljenek meg az ide vonatkozó előírásoknak és szabványoknak.

17.03 cikk

További követelmények

1. Azoknak az úszómunkagépeknek, amelyeken üzemeltetés közben személyek tartózkodnak, általános riasztóberendezéssel kell rendelkezniük. A vészjelzésnek egyéb jelzésektől világosan megkülönböztethetőnek kell lennie és az összes lakóhelyiségben, valamint minden munkahelyen akkora hangnyomás szintet kell elérnie, amely legalább 5 dB(A) értékkel haladja meg a helyileg uralkodó legnagyobb zajszintet. A riasztóberendezést a központi vezérlőállásban és a legfontosabb kezelőhelyeken kell tudni működésbe hozni.

2. Az üzemi berendezéseknek megfelelő szilárdsággal kell rendelkezniük, hogy ellenálljanak azoknak a terheléseknek, amelyeknek ki vannak téve, továbbá meg kell felelniük a gépekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. június 22-i 98/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv követelményeinek.

3. A stabilitásnak (a felborulásnak való ellenállásnak), az üzemi berendezések szilárdságának és indokolt esetben a hozzá kapcsolt eszközöknek ellen kell állniuk az úszómunkagép várható dőlése, trimmje és mozgása következtében kialakuló erőknek.

4. Ha az úszómunkagépen elhelyezett berendezések teher emelésére szolgálnak, akkor a stabilitási és szilárdsági kritériumok alapján meghatározott legnagyobb megengedett terhelést a fedélzeten és a kezelőhelyeken jól láthatóan fel kell tüntetni. Ha a terhelés további úszótestek felcsatolásával megnövelhető, akkor a legnagyobb megengedett terhelés értékét a pótúszók figyelembevételével, továbbá azok nélkül is meg kell adni.

17.04 cikk

Maradó biztonsági távolság

1. E fejezet alkalmazásában és e Szabályzat 1.01 cikkében meghatározottaktól eltérően a maradó biztonsági távolság a vízfelszín és az úszómunkagép azon legalacsonyabb pontja közötti legkisebb függőleges távolság, amelyen túl az úszómunkagép már nem tekinthető vízmentesnek, figyelembe véve a 17.07 cikk 5.1.–5.6. pont szerinti nyomatékok hatására fellépő trimmet és dőlést.

2. A 17.07 cikk 1. pont szerinti maradó biztonsági távolság minden fröccsenővízmentes és víztömör nyílás tekintetében akkor kielégítő, ha legalább 300 mm.

A rendelet a 13. § (1) bekezdése alapján hatályát vesztette 2009. január 1. napján.

Az 1–12. § e rendelet 13. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.

A 13. § (3) bekezdése e rendelet 13. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.

* Kihirdette a 2001. évi XI. törvény

^**

** Kihirdette a 2003. évi LXV. törvény

^***

*** Kihirdette a 2001. évi X. törvény

* 39/2003. (VI. 13.) GKM rendelet a víziközlekedés rendjéről.

* 39/2003. (VI. 13.) GKM rendelet a víziközlekedés rendjéről

⁴

6/2000. (III. 17.) KHVM rendelet az úszólétesítmények gyógyszerszekrénnyel való felszereléséről és egyes úszólétesítményeken az orvosi szolgálat rendszeresítéséről, 1. számú melléklet II. rész

* 2/2000. (VII. 26.) KöViM rendelet a kedvtelési célú vízijárművek tervezéséről, építéséről és megfelelőségének tanúsításáról

* Nem kívánt törlendő
Nichtzutreffendes streichen

^*,

96/587/EK bizottsági határozat

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Önkormányzati rendeletek
Jogszabálykereső
{{ page.url }}

Megnyitottak

{{ page.url }}

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

9/2008. (III. 21.) GKM rendelet

a belvízi utakon közlekedő úszólétesítmények hajózásra alkalmassága és megfelelősége feltételeiről, az üzemképesség vizsgálatáról és tanúsításáról szóló 13/2001. (IV. 10.) KöViM rendelet módosításáról¹

Változott rendelkezések

Eszköztár

Megnyitottak

Megnyitottak

Kifejezéskereső

Tartalomjegyzék

9/2008. (III. 21.) GKM rendelet

a belvízi utakon közlekedő úszólétesítmények hajózásra alkalmassága és megfelelősége feltételeiről, az üzemképesség vizsgálatáról és tanúsításáról szóló 13/2001. (IV. 10.) KöViM rendelet módosításáról1

Változott rendelkezések

Eszköztár

Megnyitottak

Megnyitottak

a belvízi utakon közlekedő úszólétesítmények hajózásra alkalmassága és megfelelősége feltételeiről, az üzemképesség vizsgálatáról és tanúsításáról szóló 13/2001. (IV. 10.) KöViM rendelet módosításáról¹