2009. évi CXX. törvény

Ez a törvény állapítja meg a személyek mellérendeltségen és egyenjogúságon alapuló személyi, családi és vagyoni viszonyaira vonatkozó alapvető szabályokat.

(1) A törvényt a Magyar Köztársaság társadalmi és gazdasági rendjével összhangban, az alkotmányos követelményeknek eleget téve kell értelmezni.

(2) A személyi, családi és vagyoni viszonyokat szabályozó törvényeket – ha eltérően nem rendelkeznek – a törvénnyel összhangban kell értelmezni.

A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni.

Ha a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

(1) Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.

(2) Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat.

(1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést.

(2) Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul. Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt – a személyek vagyoni viszonyaival összefüggő – nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.

A törvényben biztosított jogok érvényesítése – törvény eltérő rendelkezése hiányában – bírósági útra tartozik.

(1) Minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.

(2) A jogképességet korlátozó jognyilatkozat semmis.

(1) A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg.

(2) A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábbi vagy későbbi időpontban történt. A születés napja beleszámít a határidőbe.

(1) A gyámhatóság gyámot rendel a méhmagzat részére, ha ez a méhmagzat jogainak megóvása érdekében szükséges.

(2) A gyám kirendelését a méhmagzat bármelyik szülője, nagyszülője, az ügyész és az anya lakóhelye szerint illetékes jegyző kérheti. Gyám rendelésének hivatalból is helye van.

A jogképesség a halállal szűnik meg.

(1) Az eltűnt embert bírósági határozattal holtnak lehet nyilvánítani, ha eltűnésétől öt év eltelt anélkül, hogy életben létére utaló bármilyen adat ismeretessé vált volna.

(2) A holtnak nyilvánítottat az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni.

(3) Ha a meghalt személy halála közokirattal nem igazolható, a halál tényét a bíróság állapíthatja meg.

(4) A holtnak nyilvánítást vagy a halál tényének bírósági megállapítását a meghalt személy egyenesági rokona, házastársa, az ügyész, a gyámhatóság és az kérheti, akinek a megállapításhoz jogi érdeke fűződik.

(1) A bíróság a halál időpontját a körülmények mérlegelése alapján állapítja meg.

(2) Ha a körülmények mérlegelése nem vezet más eredményre, a halál időpontja az eltűnést követő hónap tizenötödik napja.

(1) Ha bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett időpontnál korábbi vagy későbbi időpontban tűnt el, de a holtnak nyilvánítás feltételei egyébként fennállnak, a bíróság a holtnak nyilvánító határozatot megfelelően módosítja. A jogkövetkezmények a módosított határozat szerint alakulnak.

(2) Ha bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett időpontnál később tűnt el, és ezért a holtnak nyilvánító határozat feltételei nem állnak fenn, a bíróság a holtnak nyilvánító határozatot hatályon kívül helyezi. A holtnak nyilvánító határozat alapján beállott jogkövetkezmények – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – semmisek.

(3) Ha a holtnak nyilvánított előkerül, vagy bebizonyosodik a halál pontos ideje, a bíróság megállapítja a holtnak nyilvánító határozat hatálytalanságát. A holtnak nyilvánító határozat alapján beállott jogkövetkezmények – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – semmisek.

(1) Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki.

(2) Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot.

(3) A cselekvőképességet korlátozó jognyilatkozat semmis.

(1) Semmis azon személy jognyilatkozata, aki a jognyilatkozat megtételekor olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti személy jognyilatkozatát – végintézkedése kivételével – nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat megtétele egyébként is indokolt lett volna.

(1) Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot a házasság megszűnése nem érinti. A házasságkötés nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek.

(2) Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte.

(3) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényességéhez – ha jogszabály kivételt nem tesz – törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. Ha a korlátozottan cselekvőképes kiskorú cselekvőképessé válik, maga dönt függő jognyilatkozatainak érvényességéről.

(4) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is

(5) A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak – a d) pontban foglaltak szerint – ígért vagy adott ajándékot a gyámhatóság engedélyével visszautasíthatja. Ha a gyámhatóság a törvényes képviselő visszautasító nyilatkozatát nem hagyja jóvá, ez a határozata a törvényes képviselő elfogadó nyilatkozatát pótolja.

(6) A törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében maga is tehet jognyilatkozatokat, kivéve azokat, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes kiskorú saját nyilatkozatát kívánja meg, vagy amelyek a munkával szerzett keresményére vonatkoznak.

(1) Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be.

(2) A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes képviselője jár el.

(3) Nem lehet semmisnek tekinteni a cselekvőképtelen kiskorú által kötött és már teljesített csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel.

(1) A törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során a korlátozott cselekvőképességű és az ítélőképessége birtokában lévő cselekvőképtelen kiskorú véleményét figyelembe kell vennie.

(2) A törvényes képviselő jognyilatkozatainak érvényességéhez – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat

(3) Bírósági vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.

(1) A kiskorú még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt szabály nem gátolja a korlátozottan cselekvőképes kiskorút a munkával szerzett keresményével való rendelkezésben, és nem zárja ki a szokásos mértékű ajándékozást.

(1) A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképességen és cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik.

(2) Aki cselekvőképességét illetően a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik, és felelőssége alapján a szerződés teljesítésére is kötelezhető.

(1) A bíróság kiskorú cselekvőképességét csak tizenhetedik életévének betöltése után – a nagykorúakra irányadó szabályok szerint – korlátozhatja azzal, hogy a cselekvőképesség korlátozását elrendelő ítélet, valamint a gondnokság alá helyezés hatálya csak a nagykorúság elérésével áll be.

(2) A nagykorúakra vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a gondnokság alá helyezést a kiskorú törvényes képviselője is kérheti.

(1) Az értelmi képessége, pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége miatt támogatásra, illetve védelemre szoruló nagykorú személy döntéshozatalát a következő jogintézmények segítik:

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt jogintézmények – ha törvény eltérően nem rendelkezik – együttesen is alkalmazhatók.

(1) Nagykorú cselekvőképes személy cselekvőképességének jövőbeli korlátozása vagy – az (5) bekezdésben foglaltak szerint – ennek hiányában is belátási képessége csökkenése esetére közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy a gyámhatóság előtt személyesen előzetes jognyilatkozatot tehet akaratának egyes személyi és vagyoni viszonyaival összefüggő kinyilvánítása érdekében.

(2) A nagykorú cselekvőképes személy az előzetes jognyilatkozatban különösen a következőkről rendelkezhet:

(3) Az előzetes jognyilatkozat érvényességének feltétele, hogy azt a külön törvényben foglaltak szerinti közhiteles nyilvántartásba bejegyezzék.

(4) Az előzetes jognyilatkozat vagy annak a bíróság jogerős határozata által érintett része – kivéve az (5) bekezdésben foglalt esetet – a nagykorú személy cselekvőképességének egy vagy több ügycsoportra vonatkozó korlátozásáról rendelkező bírósági határozat jogerőre emelkedésének időpontjában lép hatályba.

(5) A bíróság a gondnokság alá helyezésre irányuló eljárásban – ha a nagykorú személy érvényes előzetes jognyilatkozatot tett – cselekvőképességének egy vagy több ügycsoport szerinti korlátozása helyett az előzetes jognyilatkozat vagy annak meghatározott része hatálybalépéséről határoz, ha az előzetes jognyilatkozatban foglaltak a nagykorú személy jogainak védelmét cselekvőképessége korlátozása nélkül is biztosítják.

(6) Az előzetes jognyilatkozat hatálybalépését követően az abban foglaltakat a korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy személyi, vagyoni ügyeire vonatkozó döntéseként kell figyelembe venni.

(7) A hatályba lépett előzetes jognyilatkozat adatairól a külön törvényben meghatározott szervezet közhiteles nyilvántartást vezet.

(8) Az ellátás visszautasítására vonatkozó, az egészségügyről szóló törvény szerinti nyilatkozatra az előzetes jognyilatkozat szabályai nem alkalmazhatóak.

(1) A bíróság, a gyámhatóság, a gondnok, valamint az előzetes jognyilatkozatban meghatalmazott személy az előzetes jognyilatkozat hatálybalépését követően – a (2) bekezdés szerinti kivételekkel – az előzetes jognyilatkozatban foglaltak figyelembevételével jár el.

(2) A bíróság, a gyámhatóság, a gondnok, valamint az előzetes jognyilatkozatban meghatalmazott személy az előzetes jognyilatkozatban foglaltakat nem veheti figyelembe, ha

(3) Az előzetes jognyilatkozatban foglaltakat a nagykorú cselekvőképes személy bármikor visszavonhatja vagy módosíthatja. Ha a nagykorú cselekvőképes személy újabb előzetes jognyilatkozatot tesz, korábbi jognyilatkozatát visszavontnak kell tekinteni. A korábbi előzetes jognyilatkozatnak az újabb jognyilatkozat rendelkezéseivel nem érintett rendelkezései hatályban maradnak. Ha a nagykorú személyt a bíróság az előzetes jognyilatkozat megtételét követően cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, az előzetes jognyilatkozatot a korlátozottan cselekvőképes személy gyámhatósági jóváhagyáshoz kötött jognyilatkozatának megtételére irányadó szabályok szerint visszavonhatja.

(4) Az előzetes jognyilatkozat visszavonására vagy módosítására az annak megtétele során irányadó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A visszavont előzetes jognyilatkozat a nyilvántartásból való törléssel érvénytelenné, a már hatályba lépett előzetes jognyilatkozat pedig hatálytalanná válik.

(1) A bíróság a külön törvényben meghatározott vagy a gondnokság alá helyezési eljárás során hozott határozatával a jognyilatkozatának megtételekor értelmi képessége, pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége miatt segítségre szoruló cselekvőképes nagykorú személy számára meghatározott ügycsoportokban támogató személy vagy személyek (a továbbiakban együtt: támogató) kinevezéséről határozhat.

(2) Nem kerülhet sor támogató kinevezésére azon ügycsoportokban, amelyekben a nagykorú személy cselekvőképességének korlátozása vált szükségessé.

(3) A bíróság a támogatott személlyel – a (4) bekezdés szerinti megállapodás alapján – bizalmi viszonyban lévő olyan nagykorú személyt nevezhet ki támogatónak, aki nem áll az (5) bekezdésben megállapított kizáró okok hatálya alatt.

(4) A bíróság a támogató kinevezéséről, valamint azon ügycsoportokról, amelyekben a támogatott személy támogatásban részesül, a támogató és a támogatott személy közokiratba, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt megállapodása vagy az érintetteknek a gyámhatóság előtt, vagy a gondnokság alá helyezési eljárásban a bíróság előtt személyesen tett közös, a bizalmi viszony fennállását tanúsító nyilatkozata alapján határoz. Ha a bíróság több támogató kinevezéséről határoz, egyazon ügycsoportra – ha a támogatott támogatóival eltérően nem állapodott meg – csak egy támogatót nevezhet ki.

(5) Nem lehet támogatónak kinevezni azt,

(6) A támogatott személyek és a támogatók adatairól a külön törvényben meghatározott szervezet közhiteles nyilvántartást vezet.

(1) A támogató kinevezése nem eredményezi a támogatott személy cselekvőképességének korlátozását.

(2) A támogató jogosult a támogatott személy jognyilatkozatának megtételekor jelen lenni, tanácsaival, a támogatott személy számára szükséges tájékoztatás megadásával a támogatott személy jognyilatkozatának megtételét elősegíteni. A támogató aláírásával látja el azt a jognyilatkozatot, amelynek megtételénél jelen volt és a támogatott személyt segítette.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak szerinti támogatás kiterjed a támogatott személynek a törvényben meghatározott megtámadási joga érvényesítéséhez – az azzal összefüggő jognyilatkozatok megtételéhez – szükséges segítség megadására is.

(4) Ha a támogatott személy eljárást indít a támogató kinevezésének visszavonása iránt, a bíróság az eljárás megindításának tényéről a közhiteles nyilvántartás vezetésére jogosult hatóságot – bejegyzés végett – haladéktalanul értesíti.

(1) A bíróság a támogató kinevezését visszavonja, ha

(2) A bíróság a támogató kinevezésének az (1) bekezdés a)–b) pontja alapján történő visszavonásáról a támogató és a támogatott személy személyes meghallgatását követően dönt.

(3) A támogatott döntéshozatalra vonatkozó jogviszony megszűnik:

(1) Ha a támogató kinevezésére a 2:19. § (3) bekezdésében foglaltak szerint nincs lehetőség, azonban az érintett személy károsodástól való megóvása cselekvőképességének korlátozását nem teszi szükségessé, a bíróság – az érintett nagykorú személy egyetértése esetén – külön törvényben meghatározott eljárásban vagy a gondnokság alá helyezési eljárás során hozott határozatával hivatásos támogató kinevezéséről határozhat.

(2) A hivatásos támogató eljárására a 2:20. § (1)–(3) bekezdésben foglaltak irányadóak; tevékenységének felügyeletére – a számadásra vonatkozó rendelkezések kivételével – valamint az általa támogatott személyek létszámára, továbbá törvény eltérő rendelkezése hiányában felmentésére a hivatásos gondnokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(1) Korlátozottan cselekvőképes a nagykorú személy, ha a bíróság ilyen hatállyal, meghatározott ügycsoportban gondnokság alá helyezi.

(2) A cselekvőképességében korlátozott személy – a választójog kivételével – cselekvőképes mindazon ügycsoportokban, amelyekre nézve a bíróság a cselekvőképességét nem korlátozta.

(3) Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, aki értelmi képessége, pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége miatt vagy az ebből eredő, a társadalmi részvételt akadályozó egyéb körülmények hatására egyes személyi vagy vagyoni ügyeiben önállóan vagy segítséggel eljárni, döntést hozni, jognyilatkozatot tenni nem képes és a cselekvőképesség korlátozásának elmaradása károsodását okozná.

(4) A cselekvőképesség korlátozására akkor kerülhet sor, ha a bíróság megítélése szerint más – cselekvőképességet nem korlátozó – rendelkezés az érintett személy károsodástól való megóvása érdekében nem vezetne eredményre. A cselekvőképesség korlátozására irányuló határozatnak összetett, – így szükség szerint orvosi, gyógypedagógiai és pszichológiai vizsgálatot is magában foglaló – szakértői véleményen kell alapulnia.

(5) A személy kommunikációjának módja, annak akadályozottsága önmagában nem lehet a cselekvőképesség korlátozásának oka.

(1) A gondnokság alá helyezett korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozata a bíróság ítéletében meghatározott ügycsoportban – törvény eltérő rendelkezése hiányában – akkor érvényes, ha azt gondnoka előzetes beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával tette. A gondnokolt és gondnoka közötti vita esetén – ideértve azt is, ha a gondnok álláspontja szerint a gondnokolt nyilatkozattételének elmaradása a gondnokolt károsodásával járna, – a gyámhatóság dönt a gondnokolt személyes, az akadálymentes kommunikáció elvein alapuló meghallgatását követően. A gyámhatóság döntése pótolja a gondnokoltnak és a gondnoknak a jognyilatkozat érvényességéhez szükséges jognyilatkozatát, illetve jóváhagyását.

(2) Ha a gondnokolt érdekeinek védelme, károsodástól való megóvása azonnali intézkedést tesz szükségessé, a gondnok a gondnokolt helyett és nevében eljárhat, jognyilatkozatot tehet azzal, hogy arról a gyámhatóságot haladéktalanul értesíteni köteles. A gyámhatóság az értesítés kézhezvételétől számított legkésőbb tizenöt napon belül felülvizsgálja a gondnok eljárását a gondnokolt személyes, az akadálymentes kommunikáció elvein alapuló meghallgatását követően. A gyámhatóság nem hagyhatja jóvá a gondnok eljárását, ha az intézkedés jellege nem indokolt azonnali beavatkozást, illetve, ha a gyámhatóság az (1) bekezdés szerinti vita esetén a gondnokolt javára dönt. Ha a gyámhatóság a gondnok eljárását nem hagyja jóvá, a gondnok jognyilatkozatának érvénytelenné nyilvánításáról is határoz.

A bíróság külön törvény alapján lefolytatott eljárásban feljogosíthatja a gondnokot a korlátozás alá tartozó ügycsoportokban vagy ügycsoportokon belül egyes ügyekben a gondnokolt helyett és nevében történő önálló eljárásra, jognyilatkozat önálló megtételére

A korlátozottan cselekvőképes személy a korlátozással érintett ügycsoportban is a gondnoka közreműködése nélkül

(1) A gondnokolt és gondnoka jognyilatkozatainak érvényességéhez – ha a bíróság a cselekvőképességet a gondnokolt vagyonával való rendelkezésében korlátozta – a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat

(2) A gondnokolt a gyámhatóság jóváhagyását kérheti

(3) Nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására a bírósági vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat érvényességéhez.

(4) Törvényben meghatározott egyes egészségügyi és személyállapoti tárgyú ügycsoportokkal kapcsolatos jognyilatkozatok érvényességéhez a külön törvényben meghatározott szervezet, testület jóváhagyására van szükség.

(1) Ha cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés iránti perindítás indokolt, és az érintett személy vagyonának védelme sürgős intézkedést igényel, a gyámhatóság a vagyonra haladéktalanul zárlatot rendel el, valamint ezzel egyidejűleg zárgondnokot rendel ki. A zárlatot elrendelő határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.

(2) A zárlatra és a zárgondnok működésére a bírósági végrehajtásról szóló törvény biztosítási intézkedések végrehajtására vonatkozó fejezetének a rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(3) A gyámhatóságnak a zárlat elrendelését követő nyolc napon belül a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania, a bíróságnak pedig legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított harminc napon belül a zárlatot hivatalból felül kell vizsgálnia és arról érdemben határoznia kell.

(1) A gyámhatóság kivételesen, életét, testi épségét, vagyoni viszonyait súlyosan veszélyeztető, azonnali intézkedést igénylő esetben ideiglenes gondnokot rendel annak a nagykorú személynek, aki értelmi képessége, pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége miatt vagy az ebből eredő, a társadalmi részvételt akadályozó egyéb körülmények hatására egyes személyi vagy vagyoni ügyeiben önállóan vagy segítséggel eljárni és döntést hozni, jognyilatkozatot tenni nem képes és a károsodástól való megóvása más módon – elsősorban zárlat elrendelésével – nem lehetséges.

(2) A gyámhatóság az ideiglenes gondnokot kirendelő határozatában megjelöli, hogy az ideiglenes gondnok mely ügyben, illetve ügyekben járhat el. Az ideiglenes gondnokra – azokban az ügyekben, amelyekben kirendelték – a gondnokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(3) A gyámhatóságnak az ideiglenes gondnokrendelést követő nyolc napon belül a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania, a bíróságnak pedig legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított harminc napon belül az ideiglenes gondnokrendelést hivatalból felül kell vizsgálnia, és arról érdemben határoznia kell.

(4) Az ideiglenes gondnok a 2:36. §-ban megjelölt módon járhat el.

(1) A korlátozott cselekvőképességen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott.

(2) Aki cselekvőképességét illetően a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik, és felelőssége alapján a szerződés teljesítésére is kötelezhető.

Ha a korlátozottan cselekvőképes személy cselekvőképessé válik, maga dönt függő jognyilatkozatának érvényességéről.

(1) A gondnokság alá helyezést

(2) Ha a gondnokság alá helyezés szükségességéről a gyámhatóság tudomást szerez, a gondnokság alá helyezési eljárást haladéktalanul meg kell indítania, ha azt az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott közeli hozzátartozó a gyámhatóságnak a perindítás szükségességéről való tájékoztatását követő hatvannapos jogvesztő határidőn belül nem teszi meg.

(3) A bíróság a gondnokság alá helyezési eljárás során az eljárásban résztvevők számára – szükség szerint az akadálymentes kommunikáció szabályainak megfelelő módon – tájékoztatást ad a támogatott döntéshozatal jogintézményéről, annak alkalmazhatósága feltételeiről is.

A cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett személy részére – az eljárást kezdeményező személy vagy a gyámhatóság javaslatára – a bíróság rendel gondnokot a gondnokság alá helyezést elrendelő határozatában.

(1) Gondnok lehet az a cselekvőképes nagykorú személy, aki a gondnoki tisztséget vállalja, akivel szemben a törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn és személyében, körülményeiben alkalmas a gondnoki tisztség ellátására.

(2) Nem rendelhető gondnokul:

(3) Gondnokul a gondnokság alá helyezett által cselekvőképessége korlátozását megelőzően tett előzetes jognyilatkozatban vagy a gondnokság alá helyezésről rendelkező eljárás során megnevezett személyt, ha pedig ez nem lehetséges, úgy elsősorban a gondnokolttal együtt élő házastársat kell rendelni. Ha ilyen személy nincs vagy a házastárs gondnokul rendelése veszélyeztetné a gondnokság alatt álló érdekeit, a bíróság olyan személyt rendel gondnokul, aki a gondnokság ellátására az összes körülmény figyelembevételével alkalmasnak mutatkozik.

(4) A gondnok rendelésénél az arra alkalmas személyek közül előnyben kell részesíteni a szülőket vagy a szülők által a haláluk esetére közokiratban vagy végrendeletben megnevezett személyt, hiányukban pedig azokat a hozzátartozókat, akik szükség esetén a személyes gondoskodás nyújtására is képesek.

(5) Ha gondnok az (1)–(4) bekezdésben foglaltak alapján nem rendelhető, a gondnokolt számára hivatásos gondnokot kell rendelni. Hivatásos gondnok csak olyan büntetlen előéletű személy lehet, aki a törvényben meghatározott képesítési előírásoknak megfelel. Hivatásos gondnokul a fogyatékosokkal, szenvedélybetegekkel vagy pszichiátriai betegekkel foglalkozó egyesület vagy alapítvány is kijelölhető. Ha a bíróság a gyámhatóság javaslatára jogi személyt jelöl ki gondnokul, a jogi személy köteles megnevezni azt a nagykorú személyt, aki a gondnoki teendők ellátásáért személyében felelős.

(6) A hivatásos gondnok egyidejűleg legfeljebb húsz gondnokság alatt álló nagykorú személy számára láthat el gondnoki feladatokat. E szabály alkalmazása során a támogatott személyek a gondnokoltakkal egy tekintet alá esnek.

(1) A gondnokolt részére több gondnok is rendelhető. Többes gondnokrendelésre kerülhet sor különösen, ha

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a bíróság a gondnokok együttes kérelmére meghatározhatja feladatkörük pontos megosztását.

(3) A távol levő vagy más okból akadályozott gondnok mellé a bíróság a gondnokolt részére szükség szerint helyettes gondnokot is rendelhet. A helyettes gondnok csak azonnali intézkedést igénylő ügyekben járhat el.

(1) A gondnok a bíróság által meghatározott ügycsoportban a gondnokság alá helyezett személy vagyonának kezelője és törvényes képviselője, ha a bíróság a gondnokolt cselekvőképességét a vagyonáról való rendelkezésben korlátozta.

(2) A gondnok indokolt esetben – vállalása esetén – a gondnokság alá helyezett gondozását is ellátja.

(3) A gondnokoltat érintő döntések meghozatalánál a gondnok köteles a gondnokoltat – a gondnokolt kommunikációs módjához és értelmi képességéhez alkalmazkodva – meghallgatni, és a gondnokolt véleményét a lehető legnagyobb mértékben figyelembe venni. Ha nem lehet megállapítani a gondnokolt véleményét, a gondnok a gondnokolt által korábban közöltek szerint jár el. Amennyiben ennek megállapítására sincs mód, a gondnok a gondnokolt ismert értékrendje alapján és az érdekeit legjobban szolgáló módon köteles eljárni.

(4) Ha a gondnok a (3) bekezdés szerinti kötelezettségét megszegi, ez a 2:40. §-ának (3) bekezdése c) pontjában foglaltak szerinti felmentését vonja maga után.

(1) A gondnok tevékenységét a gyámhatóság felügyeli.

(2) A gondnok a működéséről és a gondnokolt állapotáról a gyámhatóság felhívására bármikor, egyébként az éves számadással együtt köteles beszámolni a gyámhatóságnak.

(3) A gondnok – ha a gondnokolt a vagyonával való rendelkezést korlátozó gondnokság alatt áll – köteles a gyámhatóság felhívására átadni a gondnokolt pénzét, értékpapírjait, valamint értéktárgyait, ha azokat jogszabály szerint nem kell a folyó kiadásokra készen tartani. A gyámhatóságnak átadott vagyonnal való rendelkezéshez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

(4) A gondnokolt jogosult a gyámhatóság és a gondnok által a gondnok működéséről és a gondnokolt vagyonáról vezetett dokumentációba betekinteni és arról másolatot készíteni.

(1) A gondnok a vagyon kezeléséről legalább évente köteles számadást adni a gyámhatóságnak. Ha a gondnok a gondnokolt közeli hozzátartozója, a gyámhatóság a rendes számadási kötelezettség alól felmentést adhat vagy egyszerűsített számadást engedélyezhet.

(2) A hivatásos gondnok kivételével a gondnok nem köteles éves számadásra, ha a gondnokoltnak nincs vagyona és a munkaviszonyból származó jövedelmének, nyugdíjának és egyéb járadékának havi összege nem haladja meg a jogszabályban meghatározott mértéket.

(3) A gyámhatóság a gondnokot a gondnokolt vagy meghatalmazottja kérésére eseti számadás készítésére is kötelezheti.

(4) A gyámhatóság a számadást véleményezés céljából megküldi a gondnokoltnak vagy a gondnokolt meghatalmazottjának.

(1) A bíróságnak a cselekvőképesség korlátozását elrendelő, azt fenntartó vagy módosító ítéletében rendelkeznie kell a kötelező felülvizsgálat iránti eljárás megindításának – az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt éven belüli – időpontjáról.

(2) A felülvizsgálati eljárást a gyámhatóságnak kell megindítania. A gyámhatóság keresete a gondnokság alá helyezés megszüntetésére, fenntartására vagy módosítására irányulhat.

(3) A gondnokság alá helyezés – (2) bekezdés szerinti – megszüntetéséről, fenntartásáról vagy módosításáról a bíróság

(4) A gondnokság alá helyezés megszüntetésére, fenntartására vagy módosítására irányuló per megindításának a kötelező felülvizsgálat időpontja előtt is helye van.

(1) A gondnokság megszűnik, ha a gondnokolt meghal.

(2) A gondnoki tisztség megszűnik, ha a gondnok meghal vagy a gondnokot a bíróság felmenti tisztségéből.

(3) A bíróság a gondnokot tisztségéből felmenti, ha

(4) A bíróság kivételesen felmentheti a gondnokot akkor is, ha a gondnokolt érdekében – az eset összes körülményei és a gondnokolt véleményére figyelemmel – más személy gondnokként való kirendelése indokolt.

(1) A jogi személy jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.

(2) A jogi személy jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek.

(3) A jogi személy jogképessége – ha törvény eltérően nem rendelkezik – nyilvántartásba vételétől a nyilvántartásból való törléséig tart.

(4) A jogi személynek a tagjaitól, illetve alapítóitól elkülönült jogalanyiságára nem hivatkozhat a jogi személy tagja, részvényese vagy alapítója, ha ezzel joggal való visszaélést követne el.

(1) A jogi személyek típusait, valamint az egyes jogi személy típusok létesítésére, szervezetére, működésére és megszüntetésére vonatkozó alapvető szabályokat törvény állapítja meg. Az e címben foglalt rendelkezésektől eltérésnek annyiban van helye, amennyiben azt a jogi személy típusára irányadó törvény megengedi.

(2) A helyi önkormányzatra, a köztestületre, az egyesületre és a költségvetési szervre az e címben foglalt rendelkezések csak akkor alkalmazhatók, ha törvény kifejezetten így rendelkezik.

(3) A jogi személyek – a jogi személy típusára irányadó törvény keretei között – szabadon alapíthatók. A jogi személy alapításáról létesítő okiratot kell kiállítani. Ha a jogi személy alapítását törvény rendeli el, a létesítő okirat az alapítást elrendelő törvénybe foglalható.

(4) A létesítő okirat alapján a jogi személyt – törvény eltérő rendelkezése hiányában – nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásba vétel csak akkor tagadható meg, ha az alapítás – a létesítő okiratból kitűnően – nem felel meg a törvényben foglalt rendelkezéseknek.

(1) A létesítő okiratban fel kell tüntetni

(2) A jogi személyt létesítő jogalanyok a létesítő okiratban egyéb kérdésekről is rendelkezhetnek, a létesítő okirat tartalmát a törvények keretei között szabadon határozhatják meg.

(1) A jogi személy nevének – ha törvény eltérő követelményt nem támaszt – olyan mértékben kell különböznie a korábban nyilvántartásba vett hasonló működési körben és azonos területen tevékenykedő más jogi személy elnevezésétől, hogy azzal ne legyen összetéveszthető. Ha több jogi személy nyilvántartásba vételét kérik azonos vagy összetéveszthető név alatt, a név viselésének joga azt illeti meg, aki kérelmét elsőként nyújtotta be.

(2) A jogi személy neve nem kelthet a valósággal ellentétes látszatot. A jogi személy típusára vonatkozó elnevezést a jogi személy nevében fel kell tüntetni.

(3) A jogi személy nevében – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a jogi személy típusát, ha pedig a név a jogi személy tevékenységét is tartalmazza, akkor a tevékenységet is magyar nyelven, a magyar helyesírás követelményeinek megfelelően kell feltüntetni.

(1) A jogi személy törvényben meghatározott módon – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a jogi személy típusára irányadó nyilvántartásba való bejegyzéssel, a jövőre nézve jön létre.

(2) A nyilvántartásba – elektronikus úton is – bárki ingyenesen betekinthet, a nyilvántartott adatokról feljegyzést készíthet.

(1) A jogi személy képviseletét a létesítő okiratban meghatározott személy (személyek, szerv) látja el. A jogi személy képviselője képviseleti jogának korlátozása jóhiszemű harmadik személyekkel szemben – törvény eltérő rendelkezése hiányában – nem hatályos.

(2) A jogi személy kötelezettségeiért saját vagyonával felel. A jogi személy alapítója (alapítói) vagy tagja (tagjai) törvény eltérő rendelkezése hiányában a jogi személy tartozásaiért nem felelnek.

(3) A jogi személy feladat- és hatáskörében, illetve tevékenységi körében eljáró természetes személy (alkalmazott, tag, vezető tisztségviselő) magatartása a jogi személy eljárásának minősül, és az ennek során okozott kárért, illetve nem vagyoni sérelemért harmadik személyekkel szemben – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a jogi személy tartozik felelősséggel.

(1) A jogi személy típusára irányadó törvény lehetővé teheti, hogy az alapító a jogi személy szervezeti egységét a létesítő okiratban jogi személlyé nyilvánítsa.

(2) A jogi személy szervezeti egységének jogi személlyé nyilvánítása esetén a jogi személy létesítésének és működésének szabályait megfelelően kell alkalmazni azzal, hogy a szervezeti egység létesítő okiratában meg kell határozni az annak törvényes képviseletére jogosultakat.

(3) A jogi személy önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységének a szervezeti egység vagyonából ki nem elégíthető tartozásaiért a jogi személy kezesként felel.

(4) A jogi személy a szervezeti egység jogi személyiségét a jogi személy típusára irányadó törvényben meghatározott feltételek szerint szüntetheti meg. Ha a jogi személy megszűnik, a jogi személy szervezeti egysége is elveszti jogi személyiségét.

(1) A jogi személy általános jogutódlással vagy általános jogutód nélkül, a nyilvántartásból való törléssel a jövőre nézve szűnik meg.

(2) A jogi személy megszűnésének eseteit és módját a jogi személy típusára irányadó törvények határozzák meg.

(3) A jogutód nélkül megszűnt jogi személy – hitelezőinek kielégítése után fennmaradt – vagyona, ideértve a vagyonnal kapcsolatos jogosultságok érvényesítésére irányuló jogot is, törvény, illetve a létesítő okirat eltérő rendelkezése hiányában a jogi személy alapítóját (tagját) illeti meg olyan arányban, amilyen arányban a jogi személy javára vagyont szolgáltatott.

(1) Az állam – a vagyoni jogviszonyok alanyaként – jogi személy.

(2) Törvény eltérő rendelkezésének hiányában az államot – ha vagyoni jogviszonyban közvetlenül vesz részt – az államháztartásért és a pénzügyekért felelős miniszter képviseli.

(3) A kártérítési, megtérítési és kártalanítási kötelezettség, valamint a jóhiszemű személyek irányában vállalt szerződéses kötelezettség az államot költségvetési fedezet hiányában, vagy az e célra biztosított költségvetési fedezetet meghaladó mértékben is terheli.

(1) Természetes személy és jogi személy az alapító okiratban meghatározott célra alapítványt hozhat létre. Az alapító okiratban az alapítvány javára, céljának megvalósításához vagyont kell rendelni; az alapítvány javára rendelt vagyont az alapító az alapítvány működése során nem vonhatja el, nem követelheti vissza. Az alapítvány jogi személy.

(2) Alapítvány nem hozható létre jogszabályba ütköző, jogszabály megkerülésére irányuló vagy a jóerkölcsöt sértő célra, nem hozható létre továbbá elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására sem.

(3) Az alapítvány – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – nem irányulhat olyan célra, amelynek kedvezményezettje az alapító, az alapítványhoz csatlakozó személy, az alapítvány kezelője vagy kuratóriumának tagja, valamint ezen személyek hozzátartozója.

(1) Az alapító okirat az alapítvány célja megvalósításának elősegítése érdekében az alapítványt üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására is feljogosíthatja, az alapítvány által folytatott ilyen tevékenység azonban az alapítvány céljának megvalósítását nem veszélyeztetheti. Semmis az alapító okirat azon rendelkezése, amely alapján az üzletszerű gazdasági tevékenység eredménye az alapító, az alapítványhoz csatlakozó személy, az alapító kezelője vagy kuratóriumának tagja, valamint ezen személyek hozzátartozója részére – az alapítvány működése vagy megszűnése esetén – kifizetésre, felosztásra kerül.

(2) Alapítvány más jogalanynak nem lehet korlátlan felelősségű tagja, nem jogosult alapítvány létrehozására, valamint alapítványhoz történő csatlakozásra.

Az alapítvány a bírósági nyilvántartásba vételével jön létre. A nyilvántartásba vétel nem tagadható meg, ha az alapító okirat a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. Az alapítvány a tevékenységét a nyilvántartásba vételről szóló határozat jogerőre emelkedése napján kezdheti meg. Az alapító a nyilvántartásba vételt követően az alapítványt nem vonhatja vissza.

(1) Az alapítvány alapító okiratában meg kell határozni:

(2) Az alapítvány alapító okirata szükség szerint rendelkezik:

(3) Ha az alapító okirat az alapítvány működésének időtartamáról vagy megszűnésének időpontjáról nem rendelkezik, az alapítványt határozatlan időre alapítottnak kell tekinteni, ha pedig az alapító okirat a kezelő kijelölésének időtartamáról vagy megszűnésének időpontjáról nem rendelkezik, úgy a kezelő kijelölését kell határozatlan időtartamra szólónak tekinteni.

(1) Nyílt alapítvány javára a működése megkezdéséhez, zárt alapítvány javára pedig az alapítványi cél megvalósításához szükséges vagyont kell rendelni. A pénzbeli juttatást az e célra nyitott bankszámlán, a nem pénzbeli juttatást pedig az alapító okiratban meghatározott módon az alapítvány rendelkezésére kell bocsátani.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt követelményeken túlmenő feltételeket is teljesíteni kell, ha meghatározott cél megvalósítására rendelt alapítvány vonatkozásában törvény előírja az alapításhoz szükséges vagyon legkisebb összegét, valamint megállapítja a vagyon rendelkezésre bocsátásának módját és felhasználásának feltételeit.

(3) Ha az alapító okirat az alapítványt üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására is feljogosítja, az alapítvány javára rendelt vagyon nem lehet kevesebb a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint a korlátolt felelősségű társaság alapításához előírt jegyzett tőke legkisebb összegénél.

(4) A vagyonnak az alapítvány rendelkezésére bocsátását a nyilvántartásba vételi eljárás során erre alkalmas okirattal igazolni kell.

(1) Az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetére az alapító okiratban előírható, hogy a hitelezők kielégítése után megmaradó vagyon az alapítót vagy az általa meghatározott személyt illeti meg azzal, hogy ez a vagyonrész nem haladhatja meg az alapító által juttatott vagyont.

(2) Az alapító az általa juttatott vagyonról az alapítvány jogutód nélküli megszűnésekor is határozhat, ha az alapító okirat ilyen esetre a vagyonról nem rendelkezik vagy a rendelkezés nem teljesíthető.

(3) A vagyon vagy vagyonrész a nyilvántartó bíróság által kijelölt hasonló célú alapítványt illeti, ha az alapító nem rendelkezett a megszűnő alapítvány vagyonáról, vagy ha az alapító által megjelölt személy a vagyont nem fogadja el, vagy azt nem szerezheti meg.

(1) Az alapító az alapító okiratot módosíthatja – így új alapítványi cél meghatározásával egészítheti ki –, ha ezzel az alapítvány céljának megvalósítását nem veszélyezteti.

(2) Ha az alapítvány a célját megvalósította, vagy ha a cél elérése lehetetlenné vált, vagy nem vált ugyan lehetetlenné, de megvalósítása a körülmények lényeges változása folytán okszerűtlen lenne, az alapító az alapító okiratban új célt határozhat meg, feltéve, hogy az alapítvány az új cél megvalósításának elkezdéséhez – zárt alapítvány esetén a megvalósításhoz – elegendő vagyonnal rendelkezik.

(3) Az alapítvány vagyona az alapító okirat módosításával nem csökkenthető.

(1) Alapítvány írásbeli végrendeletben vagy öröklési szerződésben is létesíthető. Ilyen esetben az alapító okiratot a végintézkedésnek kell tartalmaznia.

(2) A végintézkedéssel létesített alapítvány esetében az alapítvány nyilvántartásba vétele iránt a végrendeleti végrehajtó, ennek hiányában – a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyző által – kirendelt ügygondnok köteles eljárni.

(3) A végintézkedéssel létesített alapítvány hagyományosnak minősül.

(4) Az alapítvány nyilvántartásba vétele ügyében a (2) bekezdés szerint eljáró személy jogosult az alapítvány várományi vagyonának kezelésére és köteles megtenni az annak megóvása érdekében szükséges intézkedéseket.

(1) Alapítvány létesítését az örökhagyó meghagyásban is elrendelheti. A meghagyásban meg kell határozni a létesítendő alapítvány célját és vagyonát, valamint ki kell jelölni azt a személyt, aki az alapítvány létrehozására köteles.

(2) A közjegyző az alapítvány létesítésére irányuló meghagyásról a hagyatéki eljárás lezárásával egyidejűleg az ügyészt értesíteni köteles.

(3) Az ügyész a bíróságtól kérheti az alapítvány létrehozásáért felelős személy kötelezését az alapítvány létesítésére, ha ez a meghagyást felszólítás ellenére sem teljesíti.

(1) Az alapítványt az annak székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetve a Fővárosi Bíróság az alapító kérelme alapján veszi nyilvántartásba. A bíróság a nyilvántartásba vételről nemperes eljárásban határoz, és határozatát az ügyészségnek is kézbesíti.

(2) A nyilvántartásba vételre irányuló kérelem elektronikus úton is előterjeszthető, ebben az esetben a bíróság a kérelemről – külön törvényben meghatározott módon – elektronikus nyilvántartásba vételi eljárás keretében határoz.

(3) Az alapítvány nyilvántartásba vételére irányuló hiányos kérelem benyújtása esetén a kérelem érkezésétől számított harminc napon belül a bíróság hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt. A hiánypótlásra megfelelő – legfeljebb negyvenöt napos – határidőt kell biztosítani, amely kérelemre, indokolt esetben tizenöt nappal meghosszabbítható. A hiánypótlás késedelmes vagy hiányos teljesítése miatt igazolási kérelemnek nincs helye. Ha a hiánypótlási határidőt elmulasztották, vagy a hiánypótlást hiányosan vagy hibásan terjesztették elő, a bíróság a kérelmet végzéssel elutasítja.

(4) A bíróság legkésőbb a kérelem érkezésétől számított hatvan napon belül köteles dönteni a nyilvántartásba vételről vagy a kérelem elutasításáról. E határidő számításakor a hiánypótlásra felhívó végzés kézbesítésétől a hiányok pótlásáig, vagy a hiánypótlás elmaradása esetén a hiánypótlásra biztosított határidő lejártáig eltelt idő nem vehető figyelembe. Ha a bíróság a döntési kötelezettségének határidőn belül nem tesz eleget, a bíróság vezetőjének a határidő lejártát követő nyolc napon belül meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a kérelem elbírálása érdekében. Ha a kérelem elbírálására e rendelkezés alapján sem került sor, a nyilvántartásba vétel a határidő lejártát követő kilencedik napon a kérelem szerinti tartalommal létrejön.

(5) Az alapító okirat módosítását és a nyilvántartásba bejegyzett adatok változását – a változástól számított harminc napon belül – a bíróságnak be kell jelenteni, a bejelentésre az (1)–(4) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(1) A bíróság az alapítvány adatait számítógépen rögzíti. A nyilvántartás tartalmazza az alapítvány nevét, székhelyét, célját, az alapítvány nyílt vagy zárt működési módját, az alapítvány kezelőjének, illetve a kuratórium tagjainak, valamint az alapítvány képviselőjének nevét, lakóhelyét és – ha ilyennel rendelkezik – internetes elérhetőségét. A nyilvántartásban fel kell tüntetni továbbá, ha az alapítvány – alapító okirata szerint – üzletszerű gazdasági tevékenység végzésére is jogosult.

(2) A nyilvántartás fennálló és törölt adatai, valamint a bírósághoz benyújtott iratok – ideértve a még el nem bírált kérelmet és mellékleteit is – nyilvánosak, azokat bárki ingyenesen – személyesen vagy elektronikus nyomtatvány igénybevételével elektronikus úton – megtekintheti és azokról feljegyzést készíthet.

(1) Ha az alapító okirat erről nem rendelkezik, a kedvezményezettet az alapítvány kezelője jelöli ki.

(2) A kezelő dönt a kedvezményezetteknek nyújtható támogatásokról.

(3) Az alapító, az alapítványhoz csatlakozó személy, valamint ezen személyek hozzátartozója csak abban az esetben lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha az alapítvány célja az alapító, a csatlakozó és a hozzátartozó tudományos vagy művészeti tevékenységének támogatása, alkotásainak gondozása, vagy ezen személyek ápolása, gondozása, tartása, egészségügyi ellátása költségeinek viselése, iskolai tanulmányainak ösztöndíjjal vagy egyéb módon történő támogatása.

(4) Az alapítvány kezelője és a kuratórium tagjai, valamint – a (3) bekezdés szerinti céllal létesített alapítvány kivételével – ezek hozzátartozói az alapítvány kedvezményezettjei nem lehetnek; az alapító okirat ettől eltérő rendelkezése semmis.

(5) A kedvezményezett a neki járó szolgáltatásra az alapítvánnyal szemben akkor támaszthat igényt, ha

(1) Alapítványhoz csatlakozni a nyilvántartásba vett alapítvány javára szolgáltatott vagyoni értékű hozzájárulással lehet, a személyes szolgáltatás nyújtására, munka végzésére vonatkozó kötelezettségvállalás csak akkor minősül csatlakozásnak, ha az alapító okirat így rendelkezik.

(2) Nyílt alapítványhoz – az alapító okiratban meghatározott feltételek mellett – bárki csatlakozhat, zárt alapítvány esetén a csatlakozás kizárt.

(1) A csatlakozó által gyakorolható jogokat az alapító okirat határozza meg, a csatlakozó azonban az alapítót megillető jogokat önállóan csak akkor gyakorolhatja, ha erre őt az alapító az alapító okiratban maga helyett kijelölte.

(2) A csatlakozó nem vonhatja vissza a vagyoni hozzájárulását, ha azt az alapítvány rendelkezésére bocsátotta.

(1) Az alapító az alapító okiratban az alapítói jogok gyakorlására maga helyett más személyt is kijelölhet, a kijelölés hatályát meghatározott időtartam elteltéhez vagy feltétel bekövetkezéséhez is kötheti. Az alapítói jogok gyakorlására az alapítvány kuratóriuma is kijelölhető.

(2) Az alapítói jogok gyakorlására kijelölt személyt (kuratóriumot) – ha a kijelölés hatálya beállt – az alapítvány alapítójának kell tekinteni.

(3) A kuratóriumnak az alapítói jogok gyakorlására való kijelölését az alapító csak abban az esetben vonhatja vissza, ha e jogát fenntartotta, és a kijelölt kuratórium az alapítvány cél szerinti működését veszélyezteti. A kijelölés visszavonását követően az alapítói jogokat az alapító vagy az általa kijelölt személy gyakorolja. Ha az alapító által kijelölt személy az alapítói jogok gyakorlására tartósan vagy véglegesen képtelenné válik, az alapító ismét gyakorolhatja az (1) bekezdés szerinti kijelölési jogát.

(4) Ha az alapítói jogok gyakorlására több alapító vagy kijelölt személy együttesen jogosult, és közülük valamelyik személy meghalt, megszűnt vagy egyébként az alapítói jogok gyakorlására tartósan vagy véglegesen képtelenné vált, az alapítói jogok gyakorlására – e személy hiányában is – a többi alapító, illetve kijelölt személy jogosult marad.

(5) A kuratórium és tagjai kijelölése vagy kijelölésének visszavonása kivételével azokat az alapítói jogokat, amelyeket az alapító a maga számára nem tartott fenn, az alapítói jogok gyakorlására vonatkozó kijelölés nélkül is a kuratórium gyakorolja, ha az alapítói jogok gyakorlására az alapító más személyt nem jelölt ki.

(6) Ha az alapító jogait a maga számára fenntartó alapító vagy e jogok gyakorlására kijelölt más személy meghalt, megszűnt vagy egyébként a jogok gyakorlására tartósan vagy véglegesen képtelenné, továbbá, ha az alapítói jogok gyakorlására kijelölt, vagy arra az (5) bekezdés alapján jogosult kuratórium határozatképtelenné vált, az alapítói jog gyakorlására jogosultat – az alapítvány kezelője vagy az ügyészég erre vonatkozó bejelentése alapján – a bíróság jelöli ki.

(1) Az alapítvány döntéshozó, ügyvezető és képviseleti szerve az alapítvány kezelője. Az alapító okiratban kezelőként egy természetes személy vagy jogi személy, illetve több természetes személyből álló testület: kuratórium is kijelölhető. Az alapító az alapító okiratban rendelkezhet úgy is, hogy a kijelölés meghatározott időtartamra vagy feltétel bekövetkeztéig áll fenn.

(2) A kezelő gondoskodik az alapítványi cél megvalósításáról, az alapítvány jogszabályoknak és az alapító okirat rendelkezéseinek megfelelő működéséről, az alapítványi vagyon kezeléséről és felhasználásáról, szükség szerint az éves pénzügyi terv elfogadásáról, továbbá az alapító okiratban meghatározott egyéb feladat ellátásáról.

(3) Az alapítvány vagyonát céljának megfelelően, az alapító okiratban meghatározott módon kell kezelni és felhasználni.

(4) A kezelő és a kuratórium tagja az általa e minőségében az alapítványnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felel.

(1) Új kezelőt, kezelőként kijelölt kuratórium esetén pedig új kuratóriumi tagot kell kijelölni vagy az alapító okiratban meghatározott rend szerint választani, ha a természetes személy kezelő vagy kuratóriumi tag meghal, a kezelő vagy a kuratóriumi tag e tisztéről vagy tagságáról lemond, az időtartamhoz vagy meghatározott időponthoz vagy feltételhez kötött kezelői vagy tagsági megbízatás lejárt, vagy a feltétel bekövetkezett.

(2) Az alapító a kezelő kijelölését csak abban az esetben vonhatja vissza, ha a kezelő kijelölésének jogát fenntartotta és a kijelölt kezelő az alapítvány céljának megvalósítását veszélyezteti. A kijelölés visszavonásával egyidejűleg új kezelőt kell kijelölni.

(3) A kuratórium tagjának kijelölését az alapító csak abban az esetben vonhatja vissza, ha a tag kijelölésére vonatkozó jogát fenntartotta és a tag magatartása a testület cél szerinti működését veszélyezteti. A kijelölés visszavonásával egyidejűleg új kuratóriumi tagot kell kijelölni.

(4) A kezelő vagy a kuratóriumi tagok személyében bekövetkező változást az alapítványt nyilvántartó bíróság veszi nyilvántartásba, és az a nyilvántartásba vétellel válik hatályossá.

(1) Ha a kuratórium elnöke kijelölésének jogát az alapító nem tartotta fenn, a kuratórium tagjai maguk közül választanak elnököt.

(2) A kuratórium ülése – ha törvény vagy az alapító okirat eltérően nem rendelkezik – nem nyilvános.

(3) A kuratórium tagja jogait csak személyesen gyakorolhatja. Az alapító okirat azonban előírhatja, hogy a kuratóriumi tag az ülésen való személyes részvétel helyett írásban – ideértve az elektronikus hírközlő eszközök használatát is – gyakorolhatja jogait. Ebben az esetben ennek módját és feltételeit az alapító okiratban kell meghatározni.

Az alapító az alapító okiratban további alapítványi szerveket is létesíthet, e szervek ügyviteli, ellenőrző vagy tanácsadó feladatokat láthatnak el. A testületi szervek működésére az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában a kuratórium működésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(1) Az alapítvány működése felett az ügyészség a reá irányadó szabályok szerint törvényességi felügyeletet gyakorol. Ha az alapítvány működésének törvényessége másképp nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A bíróság az ügyész keresete alapján határidő kitűzésével kötelezi az alapítványt vagy annak alapítóját, hogy az alapítvány jogszabálynak és az alapító okiratnak megfelelő működését állítsa helyre. A határidő eredménytelen eltelte után a bíróság – az ügyész erre irányuló kérelme alapján – az alapítványt megszünteti, és a nyilvántartásból törli.

(2) A bíróság az ügyész keresete alapján az alapítványt megszünteti, ha az alapítvány céljának megvalósítása lehetetlenné vált.

(1) A bíróság az alapító kérelme alapján az alapítványt megszünteti és egyben a nyilvántartásból törli, ha

(2) Ha valamelyik megszűnést eredményező ok bekövetkezik, a kuratórium értesíti az alapítót a szükséges intézkedések megtétele érdekében.

(3) A jogutód nélkül megszűnő alapítványnak a hitelezői igények kielégítése után megmaradó vagyonáról a bíróság az alapítvány törlését elrendelő határozatában rendelkezik.

(1) Alapítvány csak alapítvánnyal egyesülhet, alapítvány csak alapítványokra válhat szét. Az egyesült alapítvány, illetve a szétvált alapítványok alapító okiratát az alapító nyújtja be a bírósághoz.

(2) A bíróság az alapítvány nyilvántartásba vételére irányadó szabályok alkalmazásával jogutódként veszi nyilvántartásba az egyesült alapítványt, illetve a szétváló alapítványokat, és ezzel egyidejűleg törli a nyilvántartásból a jogelőd alapítványokat, illetve alapítványt.

(1) Alapítvány általános jogutód nélküli megszűnésének esetén – ha az alapítvány üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytat – a külön törvényben meghatározott egyszerűsített követelésrendezési eljárás lefolytatására kerül sor.

(2) Üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató alapítvány általános jogutód nélkül történő megszűnése esetén a vállalkozásokra irányadó, külön törvényben foglaltak szerinti eljárás lefolytatására kerül sor.

(1) A polgári jog alanya lehet az a szervezet is, amelyet törvény jogokkal ruház fel, és kötelezettségekkel terhel, meghatározva a szervezet képviselőjét, valamint a kötelezettségek teljesítéséért való vagyoni helytállás módját. A jogi személyiség nélküli jogalany perben állhat.

(2) Azokban a rendelkezésekben, amelyekben a törvény a jogi személy számára biztosít jogot, illetve a jogi személy terhére állapít meg kötelezettséget, vagy a jogi személyre egyébként utal, ha a szervezetet jogalanyisággal felruházó törvény eltérően nem rendelkezik, a jogi személyen – a jogi személyre vonatkozó általános szabályok kivételével – a jogi személyiség nélküli jogalanyt is érteni kell.

(1) A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

(2) A személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat – kivéve ha a védelem jellegénél fogva csak az embert illeti meg – a jogi személyre is alkalmazni kell.

(3) A jogosult személyhez fűződő jogról rendelkező nyilatkozatot csak a szerződési nyilatkozatok érvényességére vonatkozó szabályok korlátai között tehet. A személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet.

A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed az élet, az emberi méltóság, az egészség és a testi épség védelmére.

A személyhez fűződő jog megsértését jelenti, ha valakit fogyatékossága miatt ér hátrány.

A személyhez fűződő jog megsértését jelenti a természet és az egészséges környezet védelmére vonatkozó jogszabályi rendelkezések megszegése, ha az a társadalom, annak csoportjai vagy a személyek életkörülményeinek romlásában kifejeződő sérelem bekövetkezését okozza.

A személyhez fűződő jog sérelmét jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértése.

(1) A személyhez fűződő jog kiterjed a névviselésre. Mindenkinek joga van a névviseléshez.

(2) Tudományos, irodalmi, művészeti vagy közszerepléssel járó tevékenységet – mások jogainak és jogos érdekeinek sérelme nélkül – felvett névvel is lehet folytatni. A tudományos, irodalmi, művészeti vagy közszerepléssel járó tevékenységet folytató személy – ha neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével – az érintett személy kérelmére saját nevét is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használhatja e tevékenység gyakorlása során.

(3) A névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja vagy jogtalanul máséval összetéveszthető nevet használ.

(1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév és a becsület védelmére.

(2) A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel.

A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a lelkiismereti szabadság megsértése, és a személyes szabadság jogellenes korlátozása.

Mindenkinek joga van a magánélethez és családi kapcsolatainak tiszteletben tartásához. A személyhez fűződő jog megsértését jelenti a személyek magánéletébe és családi kapcsolataiba való minden önkényes, illetéktelen beavatkozás.

(1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a személyes adatok védelmére.

(2) A személyes adatokhoz fűződő jog megsértését jelenti a személyes adat jogosulatlan kezelése, így különösen annak megszerzése, illetéktelen személlyel való közlése vagy nyilvánosságra hozatala.

(3) Ha nyilvántartásban szereplő valamely tény vagy adat nem felel meg a valóságnak az érintett személy a valótlan tény vagy adat helyesbítését külön jogszabályban megjelölt módon követelheti.

(1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a képmás és a hangfelvétel védelmére.

(2) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez vagy felhasználásához – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – az érintett személy hozzájárulása szükséges.

(3) Nincs szükség az érintettek hozzájárulására

(4) Nincs szükség az elhunyt személy hozzátartozójának beleegyezésére, ha a holttestről a felvétel készítésére és közzétételére annak azonosítása céljából kerül sor.

(5) A büntetőeljárás eredményessége érdekében a büntetőeljárás hatálya alatt álló személyről készült képmás, hangfelvétel a büntetőügyben eljáró bíróság vagy más hatóság rendelkezése alapján használható fel. Kivételesen – ha a bizonyíték másként nem szerezhető meg – a sértett és a tanú képmása, hangfelvétele is felhasználható azonosításuk érdekében.

A személyhez fűződő jog sérelmét jelenti a magántitok, különösen az üzleti titok, a levéltitok, a hivatásbeli titok és az elektronikus hírközlési titok jogosulatlan megszerzése, felhasználása, közlése vagy nyilvánosságra hozatala.

(1) Üzleti titoknak minősül a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ vagy egyéb adat, valamint a belőlük álló olyan összeállítás, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult – ide nem értve a magyar államot – jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a vele jogszerűen rendelkező személy (e szakasz alkalmazásában: jogosult) az adott helyzetben általában elvárható intézkedéseket megtette.

(2) Nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, továbbá az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli.

(3) Az, aki az államháztartás valamely alrendszerével pénzügyi, üzleti kapcsolatot létesít, kérésre köteles a jogviszonnyal összefüggő, és a (2) bekezdés alapján közérdekből nyilvános adatokra vonatkozóan tájékoztatást adni. A felvilágosítás megtagadása esetén, vagy ha a felvilágosítást kérő szerint a tájékoztatás nem kielégítő, a törvényességi felügyelet gyakorlására jogosult szerv eljárása kezdeményezhető.

(4) Az üzleti titok megsértésének minősül – az (5) bekezdésben szabályozott kivétellel – az is, ha az azonosításra alkalmas módon rögzített műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeretet vagy tapasztalatot, illetve ezek összeállítását (e szakasz alkalmazásában: ismeret) a jogosult hozzájárulása nélkül – a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal ellentétes módon – szerzik meg, hasznosítják, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra, feltéve, hogy

(5) Az ismeretnek a (4) bekezdés szerinti védelmére nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki az ismerethez vagy az azt lényegében helyettesítő, hasonló ismerethez

(1) A meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített, valamint az a szervezet, amelynek célja a meghalt személy emlékének az ápolása.

(2) Ha a meghalt személy emlékét, illetve a megszűnt jogi személy jóhírnevét sértő magatartás közérdekbe ütközik, a kegyeleti jog érvényesítésére az ügyész is jogosult.

(3) A jogsértéssel elért vagyoni előny átengedését bármely örökös kérheti. Több örökös egymás közötti viszonyában az elvont vagyoni előnyt úgy kell megosztani, mintha a meghalt személy hagyatékából részesednének. Ha a kegyeleti jogot sértő magatartás közérdekbe ütközik, a jogsértéssel elért vagyoni előny közérdekű célra történő átengedését az ügyész indítványozhatja.

(1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a bíróság előtti eljárás tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogra.

(2) A bíróság előtti eljárás befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit, ideértve a felek perbeli magatartását is, figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat az eljárás ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a személy, aki magatartásával, illetve mulasztásával az eljárás elhúzódásához maga is hozzájárult.

A sérelmet szenvedett személy a jogsértés ténye alapján, az eset körülményeihez képest követelheti:

(1) Ha valakiről sajtó útján valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy való tényeket hamis színben tüntetnek fel – a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül –, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényállítás megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és melyek a való tények.

(2) A helyreigazítást napilap esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül, folyóirat esetében pedig az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban azonos módon, rádiós, televíziós médiaszolgáltatás esetében pedig – ugyancsak nyolc napon belül – a sérelmes közléssel azonos napszakban és azonos módon kell közölni.

(3) Az (1)–(2) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a jogsértés az internet útján közzétett közleményben történt meg.

(1) A személyhez fűződő jogok megsértése esetén a megsértett személyt az őt ért nem vagyoni sérelemért a (2) bekezdésben meghatározottak szerint sérelemdíj illeti meg.

(2) A sérelemdíj megfizetésére kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultság megállapításának a jogsértésen túli hátrány bizonyítottsága nem feltétele.

(3) A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére és a jogsértésnek a sértettre gyakorolt hatására – tekintettel állapítja meg.

(4) A sérelemdíj iránti igény nem ruházható át és nem örökölhető.

(5) Az (1)–(4) bekezdésekben foglaltakat az egyes szellemi alkotások, teljesítmények létrehozóit megillető – külön törvényben szabályozott – személyhez fűződő jogok megsértése esetén is alkalmazni kell.

Aki személyhez fűződő jogának megsértéséből eredően kárt szenved, a károkozásért való felelősségi jogviszonyára egyébként irányadó szabályok szerint követelheti kárának megtérítését.

Nem alkalmazhatók a 2:89 – 92. §-okban foglalt rendelkezések, ha

(1) Ha a közhatalmat gyakorló vagy közfeladatot ellátó személy jóhírnevét és becsületét a közhatalom gyakorlásával, illetve a közfeladat ellátásával összefüggésben sértették meg, a 2:89–92. §-ban foglalt jogkövetkezmények akkor alkalmazhatóak, ha a jogsértés valótlan tény állításával, híresztelésével vagy való tény hamis színben történő feltüntetésével valósult meg, feltéve, hogy arra a jogsértő szándékos vagy súlyosan gondatlan eljárása miatt került sor; a jogsértő akkor mentesül e jogkövetkezmények alól, ha bizonyítja, hogy eljárása nem volt szándékos vagy súlyosan gondatlan.

(2) Ha olyan közszereplő jóhírnevét és becsületét sértették meg, aki nem gyakorol közhatalmat és nem lát el közfeladatot, az (1) bekezdésben foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha a személyhez fűződő jogot a közszerepléssel, illetve az érintett személy közszereplői minőségével összefüggésben sértették meg.

(1) Az a fél, akinek a bíróság előtti eljárás tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát az eljárt bíróság megsértette, a jogsértés felróhatóságtól független jogkövetkezményeinek alkalmazását nem követelheti, azonban sérelemdíjra és kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható.

(2) A sérelemdíj és a kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható.

(1) A személyhez fűződő jogokat – törvény eltérő rendelkezése hiányában – csak személyesen lehet érvényesíteni. A korlátozottan cselekvőképes személy a személyhez fűződő jogai védelmében maga is felléphet.

(2) A 2:77. § alapján a társadalom vagy csoportjainak életkörülményei romlásából fakadó nem vagyoni sérelem miatt sérelemdíj iránti keresetet az ügyész terjeszthet elő, a megítélt sérelemdíjat – a külön törvényben foglaltak szerint – a környezetvédelmi alap részére kell megfizetni.

(3) A közhatalmi jogkörben eljáró személy által megsértett a személyhez fűződő jogait – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a közhatalmi tevékenységért felelős jogi személlyel szemben érvényesítheti.

(4) A személyiségvédelmi per – a fél halála esetén – a kegyeleti jog jogosultjának perben állása mellett folytatható. Az ismeretlen helyen távol lévő személy személyhez fűződő jogai védelmében hozzátartozója léphet fel.

A szerzői jogról és az iparjogvédelemről külön törvények rendelkeznek.

A szerzői jogról és az iparjogvédelemről szóló törvényekben nem szabályozott polgári jogi kérdésekben a törvényt kell alkalmazni.

A törvény védi a házasságot és a családot, a családi és az egyéni érdek összhangját.

(1) A családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek.

(2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy saját családjában nevelkedjék.

(3) Ha a gyermek nem nevelkedhet saját családjában, akkor is biztosítani kell számára, hogy lehetőleg családi környezetben nőjön fel és korábbi családi kapcsolatait megtarthassa.

A házastársak a házasság, az életközösség és a család ügyeiben egyenjogúak; jogaik és kötelezettségeik egyenlőek.

A családi jogviszonyokat méltányosan és az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelmét szem előtt tartva kell rendezni.

(1) Házasság akkor jön létre, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt. A nyilatkozat feltételhez vagy határidőhöz nem köthető.

(2) A kijelentés kölcsönös megtörténte után az anyakönyvvezető a házasság létrejöttét megállapítja és a házasságkötés tényét a házassági anyakönyvbe bejegyzi.

(1) A házasság a 3:5. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában nem jön létre.

(2) A nemlétező házasságot úgy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna.

(1) Ha a házasság létezése vagy nemlétezése közigazgatási eljárásban nem tisztázható, a házasság létezésének, valamint nemlétezésének megállapítása iránt bármelyik házastárs, az ügyész vagy az jogosult pert indítani, akinek a megállapításhoz jogi érdeke fűződik.

(2) A pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek vagy a per megindítására jogosult más személynek pedig mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha az a fél, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell előterjeszteni.

(3) A házasság létezését vagy nemlétezését megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.

(1) A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell jelenteniük, hogy házasságuknak legjobb tudomásuk szerint nincs jogi akadálya, és jogszabályban meghatározottak szerint igazolniuk kell, hogy házasságkötésük jogi feltételei fennállnak.

(2) A házasulók valamelyikének közeli halállal fenyegető egészségi állapota esetében a házasulók nyilatkozata a házasságkötés összes jogi feltételének igazolását pótolja.

(3) A házasulóknak a házasságkötést megelőzően az anyakönyvvezető előtt nyilatkozniuk kell arról, hogy a házasságkötés után milyen házassági nevet kívánnak viselni, és – ha nem viselnek közös házassági nevet – meg kell állapodniuk a házasságból születendő gyermekek családi nevében is. A gyermekek névviselésére vonatkozó megállapodás legkésőbb az első közös gyermek születésének anyakönyvezéséig módosítható.

(1) A házasságkötés két tanú jelenlétében, – ha a törvény kivételt nem tesz – nyilvánosan történik.

(2) A házasulók kérelmére a házasság a nyilvánosság mellőzésével is megköthető.

(3) A házasságkötési eljárás részletes szabályairól külön törvény rendelkezik.

(1) Érvénytelen a kiskorú házassága, ha azt a gyámhatóság előzetes engedélye nélkül kötötte.

(2) A gyámhatóság a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak a házasságkötésre indokolt esetben engedélyt adhat, feltéve, hogy a házasuló a tizenhatodik életévét már betöltötte.

(3) Az engedély megadásáról vagy megtagadásáról a gyámhatóság a szülő, gyám meghallgatása után határoz. Nincs szükség annak a szülőnek a meghallgatására, aki a szülői felügyeleti jogát a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben sem gyakorolhatja, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy meghallgatása más elháríthatatlan akadályba ütközik.

(4) A gyámhatóság engedélye nélkül vagy a (2) bekezdésben meghatározott életkor elérése előtt kötött házasság a házastárs nagykorúságának elérését követő hat hónap elteltével a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az érintett házastárs a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg, vagy kérelmére a bíróság a más jogosult által korábban ebből az okból megindított pert megszünteti.

(1) Érvénytelen annak a nagykorú személynek a házassága, akinek cselekvőképességét a bíróság a házasságkötésre vonatkozó jognyilatkozat tételében korlátozta és a házasságot a gyámhatóság engedélye nélkül kötötte.

(2) A gyámhatóság a házasságkötésben korlátozott nagykorú személynek a házasságkötésre indokolt esetben engedélyt adhat.

(3) A cselekvőképességében korlátozott személy házassága a korlátozás megszüntetését követő hat hónap elteltével a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az érintett házastárs a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg, vagy kérelmére a bíróság a más jogosult által korábban ezen ok miatt megindított pert megszünteti.

(1) Érvénytelen annak a házassága, aki a házasság megkötésekor olyan állapotban volt, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzott.

(2) A házasság a házastárs belátási képességének visszanyerésétől számított hat hónap elteltével, a megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik, ha az érintett házastárs a fennálló házasságot e jogvesztő határidő alatt nem támadja meg.

(1) Érvénytelen:

(2) A testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával kötött házassága nem érvénytelen, ha a jegyző e házassági akadály alól – akár a házasságkötés előtt, akár utóbb, a házasság fennállása alatt – felmentést ad olyan előzetes szakértői vélemény alapján, amely szerint a házasságkötés a születendő gyermekek egészségét nem veszélyezteti.

(3) Ha a testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával közös gyermeke van, a jegyző a (2) bekezdés szerinti felmentést megadja és a szakértői vélemény tartalmáról tájékoztatja a feleket.

(1) Érvénytelen a házasság, ha a házasulók valamelyikének korábbi házassága fennáll.

(2) Az újabb házasság a korábbi házasság megszűnésének időpontjától, ha pedig a bíróság a korábbi házasság érvénytelenségét állapította meg, megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé válik.

(1) A házasságot csak akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha érvénytelenségét a bíróság az erre irányuló perben megállapította.

(2) A házasság érvénytelenségét megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.

(3) Az érvénytelen házassághoz a törvényben meghatározott joghatások fűződnek.

(4) A házasság érvénytelenségére a törvény érvénytelenséget szabályozó egyéb rendelkezései nem alkalmazhatóak.

(1) Az érvénytelenítési pert a házasság fennállása alatt és a házasság megszűnése után is meg lehet indítani.

(2) Érvénytelenítési per indítására bármelyik házastárs, az ügyész vagy az jogosult, akinek a házasság érvénytelenségének megállapításához jogi érdeke fűződik.

(3) Ha az a jogosult, aki a pert megindította, meghal, a perben helyére bármelyik másik jogosult beléphet.

(1) A nagykorúság elérése után a kiskorúság miatt, illetve a cselekvőképesség korlátozásának bíróság általi megszüntetése után a cselekvőképesség korlátozása miatt – a gyámhatósági engedély hiányában – kizárólag az a házastárs jogosult érvénytelenítési per indítására, akinek személyében az érvénytelenség oka fennállott. Ezt a pert a jogosult csak a nagykorúság elérésétől, illetve a cselekvőképesség korlátozásának megszüntetésétől számított hat hónapon belül indíthatja meg.

(2) A belátási képesség átmeneti hiánya miatt kizárólag az a házastárs jogosult érvénytelenítési per indítására, aki a házasságkötéskor olyan állapotban volt, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége átmenetileg hiányzott. A pert a belátási képesség visszanyerése után hat hónapon belül lehet megindítani attól a naptól kezdődően, amikor a házastárs a belátási képességét visszanyerte. Ha a házastárs a belátási képességének visszanyerése előtt meghalt, a házastárs halálától számított hat hónapon belül a házasság érvénytelenségének megállapítása iránt az ügyész indíthat pert.

(3) Az (1)–(2) bekezdésben megjelölt határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.

(4) Ha az (1)–(2) bekezdések szerint a perindításra kizárólagosan jogosult házastárs meghal, az általa megindított perben helyébe bárki beléphet, aki érvénytelenítési per indítására általában jogosult.

A házasság érvénytelenítése iránt a pert a jogosultnak személyesen kell megindítania. Maga indíthat pert a korlátozottan cselekvőképes házastárs akkor is, ha cselekvőképességét a bíróság a házassággal összefüggő jognyilatkozatok tekintetében korlátozta.

Az érvénytelenítési pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek, valamint a per megindítására jogosult más személynek pedig mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha az a fél, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell előterjeszteni.

Az érvénytelenítési perre vonatkozó szabályok megfelelően irányadóak akkor is, ha annak megállapítása iránt indítanak pert, hogy a házasság érvényes.

(1) A házasság megszűnik:

(2) A házasságot a másik házastárs újabb házasságkötése esetén akkor is megszűntnek kell tekinteni, ha a házastárs halálára vonatkozó anyakönyvi bejegyzés vagy a halál tényét megállapító, illetve holtnak nyilvánító bírósági határozat hatálya az újabb házasságkötést követően megdől, feltéve, hogy az újabb házasságkötéskor egyik házasuló sem tudta, hogy a halál nem következett be.

(3) A házasság megszűnése időpontjának az (1) bekezdés a) pontja és a (2) bekezdés esetében azt a napot kell tekinteni, amelyet a halotti anyakönyvi bejegyzés, illetve bírósági határozat a halál napjaként feltüntet. A házasság az (1) bekezdés b) pontja esetén a házasságot felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján, az (1) bekezdés c) pontja esetén a megváltozott nem anyakönyvezésének napján szűnik meg.

(4) Ha a házasság az egyik házastárs nemének megváltoztatása miatt szűnik meg, a házastárs nemének megváltoztatásáról külön jogszabályban meghatározott eljárás szerint határozatot kell hozni. Ha a házastársak a házasság megszűnésével egyidejűleg a közös gyermek tekintetében a szülői felügyeleti jogok gyakorlása – közös szülői felügyelet hiányában a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartózkodási helye, tartása – a közös lakás használata, a házastársi tartás kérdésében nem tudnak megállapodni, úgy ezekben a kérdésekben a házasság felbontására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(5) Ha a házasság az egyik házastárs nemének megváltoztatása miatt szűnik meg, azonban a házasság megszűnése után a korábbi házastársak kilencven napon belül bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek és jogszabály valamely jogot vagy kötelezettséget a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat meghatározott időtartamához kapcsol, abban az esetben a jog vagy kötelezettség fennállása szempontjából a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat időtartamát együttesen kell figyelembe venni.

(1) A házasságot a bíróság bármelyik házastárs kérelmére felbontja, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása állapítható meg különösen abban az esetben, ha a házastársak között az életközösség megszűnt és annak helyreállítására – az életközösség megszűnéséhez vezető folyamat, és a különélés időtartama alapján – nincs kilátás.

(2) A bíróság a házasságot az (1) bekezdésben foglalt körülmények vizsgálata nélkül bontja fel, ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján kérik, feltéve, hogy a házastársak a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása – közös szülői felügyelet hiányában a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartózkodási helye, tartása – a közös lakás használata, a házastársi tartás kérdésében is megegyeztek és perbeli egyezségüket a bíróság jóváhagyta.

(3) Az (1) bekezdés szerint indult bontóper során a házastársak közös kérelmére a bíróság az eljárást a (2) bekezdés szabályai szerint folytatja és a házasságot ennek megfelelően bontja fel. A (2) bekezdés szerint indult bontóperben pedig bármelyik házastárs kérheti az (1) bekezdés alkalmazásával a házasság felbontását.

(4) A házasság felbontásánál a közös gyermek érdekét figyelembe kell venni.

(5) A szülői felügyelet gyakorlásának, a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásnak, valamint a gyermek tartásának a rendezése során a gyermek érdekének kell elsődlegesen érvényesülnie, a szülőknek az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük véleményét is figyelembe kell venniük.

(1) A házasság felbontása iránt a házastársnak a pert a másik házastárs ellen, személyesen kell megindítania. Maga indíthat pert az is, akinek cselekvőképességét a bíróság a házassággal összefüggő jognyilatkozatok tekintetében korlátozta.

(2) A házasságot felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos.

A házastársak kötelesek együttműködni és egymást támogatni.

A házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen, a személyüket érintő ügyekben önállóan, de a család érdekét szem előtt tartva döntenek. Döntéseik során figyelembe kell venniük gyermekük érdekét és kölcsönösen figyelemmel kell lenniük egymás érdekeire is.

A házastársak a lakóhelyüket egymással egyetértve választják meg.

(1) A feleség a házasságkötés után

(2) A férj a házasságkötés után

(3) A férj és a feleség a házasságkötés után házassági névként kettőjük családi nevét is összekapcsolhatja, hozzáfűzve a saját utónevét.

(4) Az (1) bekezdés b)–d) pontjában, a (2) bekezdés b) pontjában, valamint a (3) bekezdésben meghatározott esetben a házastársak közös házassági nevet viselnek.

(5) A házasulóknak az (1)–(3) bekezdés szerinti névviselésről meg kell egyezniük. Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy az összekapcsolt házassági név családi nevekből képzett része legfeljebb kéttagú lehet, és – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – csak az egyik házasuló veheti fel házassági névként a másik családi nevét.

(1) A házasság megszűnése vagy érvénytelenségének megállapítása után a volt házastársak a házasság fennállása alatt viselt nevet viselik tovább. Ha ettől valamelyikük el kíván térni, ezt a házasság megszűnése vagy érvénytelenségének megállapítása után az anyakönyvvezetőnek bejelentheti. Ilyen esetben sem viselheti azonban a volt férje nevét a volt feleség a házasságra utaló toldással, ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte.

(2) Újabb házasságkötés esetén a feleség és a férj a korábbi házasság alatt viselt közös házassági nevet tovább viselheti azzal az eltéréssel, hogy a feleség a volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti, és ez a joga akkor sem éled fel, ha újabb házassága megszűnt.

A bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a házasságra utaló toldást tartalmazó név viselésétől, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték.

(1) A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.

(2) Ha a házastárs vagy a volt házastárs a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

(3) Ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és a házasságból gyermek nem született, a volt házastársat rászorultsága esetén is csak az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás.

(1) Érdemtelen a tartásra az a házastárs vagy volt házastárs:

(2) Az érdemtelenség elbírálásánál az arra hivatkozó házastárs, volt házastárs magatartását is figyelembe kell venni.

Nem köteles házastársát, volt házastársát eltartani, aki ezáltal a saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.

(1) A házastársi tartás mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a házastársak megegyezése az irányadó.

(2) A házastársak megállapodhatnak abban is, hogy a tartásra kötelezett házastárs tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget.

(3) Ha a felek körülményeire tekintettel indokolt, a bíróság bármelyik fél kérelmére elrendelheti, hogy a tartásra kötelezett személy tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tegyen eleget.

Egyebekben a tartás mértékére, szolgáltatásának módjára és időtartamára, valamint ezek megváltoztatására, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a házastársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb házasságot köt, élettársi kapcsolatot létesít.

(1) A házasulók és a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség időtartamára szerződéssel rendezhetik (házassági vagyonjogi szerződés).

(2) A házasulók és a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben a törvény szerinti közszerzeményi vagy vagyonelkülönítési rendszert köthetik ki, vagy a szerződés tartalmát más módon is megállapíthatják.

(3) Házassági vagyonjogi szerződés eltérő rendelkezése hiányában a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség áll fenn (törvényes vagyonjogi rendszer).

(1) A törvényes vagyonjogi rendszer az életközösség kezdetétől hatályosul akkor is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt. A házasság megkötésével az életközösség létrejöttét vélelmezni kell.

(2) Az életközösség átmeneti megszakadása – ha a felek között vagyonmegosztásra nem került sor – a törvényes vagy a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszer folyamatosságát nem érinti.

(1) Ha az érvénytelen házasság megkötésekor mindkét házastárs jóhiszemű volt, a házasság vagyonjogi hatásai – a közös lakás használatát is beleértve – ugyanazok, mint érvényes házasság esetében. Az ilyen házasság érvénytelenné nyilvánítása esetén a vagyonjogi követeléseket mindegyik házastárs oly módon érvényesítheti, mintha a házasságot az érvénytelenség megállapításának időpontjában a bíróság felbontotta volna, vagy – ha az érvénytelenség megállapítására egyikük halála után kerül sor – a házasság ennek a házastársnak a halálával szűnt volna meg.

(2) Ha az érvénytelen házasság megkötésekor csak az egyik házastárs volt jóhiszemű, az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket csak az ő kívánságára lehet alkalmazni.

(3) A jóhiszemű házastárs (1) bekezdés szerinti vagyonjogi követeléseit örököse is érvényesítheti.

(4) A házasság érvénytelensége nem érinti a házastársak vagy bármelyikük által jóhiszemű harmadik személlyel kötött szerződés hatályát.

(1) Házastársi vagyonközösség esetén a házastársak közös vagyonába tartoznak a tulajdonjognak mindazok a tárgyai, mindazok a vagyoni értékű jogok és követelések (e könyvben a továbbiakban együtt: vagyontárgy), amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereznek.

(2) A házastársak közös vagyonába tartoznak a közös vagyontárgyak terhei és – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – közösen viselik bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat.

(3) A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg.

(4) Nem tartoznak a közös vagyonba azok a vagyontárgyak, terhek és tartozások, amelyek különvagyonnak minősülnek.

(1) A házastárs különvagyonához tartozik:

(2) A különvagyonnak az a haszna, amely a házassági életközösség fennállása alatt, a kezelési, fenntartási költségek, valamint a terhek levonása után fennmarad, közös vagyon.

(3) Az a különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, ötévi házassági életközösség után közös vagyonná válik.

(1) A házastárs különvagyonát terheli – a törvényen alapuló tartás kivételével – az a tartozás, amely a házassági életközösség megkezdése előtt keletkezett jogcímen alapul.

(2) A különvagyonhoz tartoznak a különvagyoni vagyontárgy terhei és a külön adósságnak minősülő tartozás kamatai.

(3) A különvagyonhoz tartozik az életközösség fennállása alatt keletkezett olyan tartozás,

(4) A tartozás különvagyoni jellege nem érinti a másik házastárs törvényben meghatározott felelősségét harmadik személlyel szemben.

(1) Ha törvény kivételt nem tesz, a vagyonközösség fennállása alatt a házastársak vagyonában meglévő vagyontárgyakról, vagyoni értékű jogokról és követelésekről, valamint a terhekről és a tartozásokról azt kell vélelmezni, hogy azok a közös vagyonhoz tartoznak.

(2) A vagyonközösség fennállása alatt akár a közös vagyonra, akár valamelyik házastárs különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell vélelmezni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt.

(1) A házastársaknak a házasság fennállása alatt egymással kötött adásvételi, csere-, ajándékozási, kölcsönszerződése és a házastársak közötti tartozáselismerés csak akkor érvényes, ha azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingóság szokásos mértékű ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént.

(2) Ha a házastársak szerződése valamely vagyontárgynak, tehernek és tartozásnak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását érinti, vagy e vagyonok arányát módosítja, a szerződés harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése értelmében a közös vagy a különvagyonhoz tartozik.

(1) A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat a rendeltetésüknek megfelelően bármelyik házastárs használhatja. Ezt a jogot azonban nem gyakorolhatja a másik házastárs jogai és jogos érdekei sérelmére.

(2) A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat a házastársak közösen jogosultak kezelni. Bármelyik házastárs kérheti, hogy a másik házastárs járuljon hozzá azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonközösséghez tartozó tárgy megóvásához vagy fenntartásához szükségesek. Az állag megóvására vonatkozó halaszthatatlan intézkedéseket a házastárs a másik hozzájárulása nélkül is megteheti; köteles azonban erről házastársát haladéktalanul értesíteni.

(3) Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a vagyonközösséghez tartozó tárgyak használatára és kezelésére – ha a törvény kivételt nem tesz – a közös tulajdon szabályai irányadóak.

(1) A vagyonközösséghez tartozó, de az egyik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlása céljára szolgáló vagyontárgyak használatának és kezelésének joga azt a házastársat illeti meg, aki a foglalkozást gyakorolja vagy a vállalkozást folytatja, feltéve, hogy a másik házastárs az említett jogok kizárólagos gyakorlásához hozzájárult. Hozzájárulásnak minősül, ha a másik házastárs tud vagy kellő gondosság mellett tudhat a foglalkozás (vállalkozás) folytatásáról és azt nem kifogásolja.

(2) Ha a házastárs vállalkozás tagja (részvényese), tagsági (részvényesi) jogait önállóan, házastársa hozzájárulása nélkül gyakorolhatja abban az esetben is, ha vagyoni hozzájárulását a házastársi közös vagyonból biztosították. A vállalkozás működéséről a házastársát – ha erre igényt tart – rendszeresen tájékoztatnia kell.

(3) A házastársnak az (1)–(2) bekezdésben meghatározott használat és kezelés, valamint a tagsági (részvényesi) jogok gyakorlása során a másik házastárs érdekeit megfelelően figyelembe kell venni; az e kötelezettség elmulasztásából eredő kárért a házastárs – a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályai szerint – felel.

(1) A házastársak és a közös gyermek vagy az egyik házastárs hozzájárulásával a másik házastárs közös háztartásban nevelt gyermeke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat, a vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenntartásával és kezelésével járó költségeket, a közös háztartás költségeit elsősorban a közös vagyonból kell fedezni.

(2) Ha a közös vagyon az (1) bekezdésben megjelölt költségeket és kiadásokat nem fedezi, azokhoz a házastársak különvagyonaikból, azok arányában kötelesek hozzájárulni. Ha csak az egyik házastársnak van különvagyona, a költségek kiegészítéséhez szükséges összeget neki kell rendelkezésre bocsátania.

(1) A vagyonközösség fennállása alatt a házastársak csak együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával rendelkezhetnek a közös vagyonról.

(2) Az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött szerződéshez a másik házastárs által megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve.

(1) Bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra kötött visszterhes szerződését – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni, kivéve, ha a szerződést kötő harmadik személy tudott vagy a körülményekből tudnia kellett volna arról, hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá. A házastárs hozzájárulását a házastársak közös tulajdonában lévő, a házastársi közös lakást magában foglaló ingatlannal való rendelkezésnél és a közös vagyontárgy gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére bocsátásánál nem lehet vélelmezni.

(2) Ha a házastárs a szerződést a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése, foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozása körében kötötte, a másik házastárs csak akkor hivatkozhat hozzájárulásának hiányára, ha a szerződést kötő harmadik személynél a szerződés ellen annak megkötése előtt kifejezetten tiltakozott.

(1) A vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra kötött visszterhes szerződést kötő házastárs a tartozásért mind a különvagyonával, mind a közös vagyon ráeső részével felel.

(2) A szerződéskötésben részt nem vett házastárs felelőssége a házastársa által kötött szerződésért a harmadik személlyel szemben a közös vagyonból a tartozás esedékességekor reá eső vagyoni hányad erejéig áll fenn.

(3) Ha a házastárs a szerződéshez nem járult hozzá és hozzájárulását vélelmezni sem lehet vagy a vélelem megdőlt, a szerződésből eredő kötelezettségért nem felel.

Aki házastársának szerződése vagy más kötelem keletkeztető magatartása folytán gazdagodott, harmadik személlyel szemben a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint akkor is köteles helytállni, ha a tartozásért az előbbi rendelkezések szerint nem felel.

(1) A házastársi vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a közös vagyonnal való rendelkezésre a 3:46. §-ban foglalt szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a házastárs a rendes gazdálkodás szabályai szerint a másik házastárs hozzájárulása nélkül is

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti a közös vagyon megosztásakor fennálló értéktérítési kötelezettséget.

A házastárs a vagyonközösség fennállása alatt és annak megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastársa hozzájárulása nélkül nem rendelkezhet a házastársak közös tulajdonában lévő, a házastársi közös lakást magában foglaló ingatlannal, továbbá nem bocsáthat közös vagyontárgyat vagyoni hozzájárulásként gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére.

Ha a házastárs a másik házastársnak a közös vagyonra kötött szerződéséhez nem járult hozzá és hozzájárulását vélelmezni sem lehet vagy a vélelem megdőlt, a hozzájárulása nélkül kötött szerződésre a fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni.

Aki a házastársát is terhelő szerződést annak hozzájárulása nélkül köti meg, köteles házastársának az ebből eredő kárát megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése megfelelt a másik házastárs érdekének és feltehető akaratának, különösen, ha a szerződés a közös vagyont károsodástól óvta meg.

A vagyonközösség megszűnik, ha

(1) A bíróság a vagyonközösséget bármelyik házastárs kérelmére a házassági életközösség fennállása alatt indokolt esetben megszüntetheti. Ilyen esetnek minősül különösen, ha

(2) A vagyonközösség – a bíróság eltérő rendelkezésének hiányában – a megszüntetését kimondó határozat jogerőre emelkedését követő hónap utolsó napján szűnik meg.

Ha a bíróság a vagyonközösséget megszünteti, a házastársak vagyoni viszonyaira az életközösség fennállása alatt a továbbiakban a vagyonelkülönítés szabályai az irányadóak.

Ha az az ok, amelynek alapján a bíróság a vagyonközösséget megszüntette, már nem áll fenn, a bíróság az életközösség fennállása alatt – a házastársak közös kérelmére – a vagyonközösséget a jövőre nézve helyreállítja.

(1) A vagyonközösség megszűnése esetén bármelyik házastárs igényelheti a közös vagyon megosztását. Ha a házasság a házastárs halálával szűnt meg, ez a jog az örököst is megilleti.

(2) Ha a házastársak a házastársi közös vagyont szerződéssel osztják meg, a szerződést közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közös vagyonhoz tartozó ingóságok megosztására, ha a megosztást végrehajtották.

(3) Ha a házastársak között nem jött létre szerződés a közös vagyon megosztása tárgyában, vagy az nem terjed ki a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódó valamennyi igényre, a házastársi közös vagyon megosztását és a rendezetlenül maradt igények elbírálását a bíróságtól lehet kérni.

A házastársi vagyonközösségből eredő igények lehetőleg egységesen rendezendők. A bíróságnak ítéletében gondoskodnia kell arról, hogy egyik házastárs se kerüljön a másikkal szemben méltánytalanul hátrányos helyzetbe.

(1) A közös vagyon megosztása során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonra, a különvagyonból a közös vagyonra, az egyik házastárs különvagyonából a másik házastárs különvagyonára történő ráfordítások és a másik vagyonból teljesített tartozások megtérítését. A megtérítési igények elszámolására a vagyoni hányad értékének megállapítására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

(2) Ingatlan jelentős és tartós értéknövekedését eredményező ráfordítás fejében a megtérítésre jogosult házastárs az ingatlan értéknövekedésének megfelelő tulajdoni hányadra is igényt tarthat.

(3) Nincs helye megtérítésnek, ha arról a házastárs lemondott, vagy a kiadás lemondás szándékával történt. A lemondás nincs alakszerűséghez kötve, de azt annak a házastársnak kell bizonyítania, aki a lemondásra hivatkozik.

(4) A közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének csak különösen indokolt esetben van helye.

(5) A hiányzó közös vagyon vagy különvagyon megtérítésének akkor sincs helye, ha a vagyonközösség megszűnésekor nincs közös vagyon és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs.

(1) A házastárs közös vagyonból megillető hányadát a vagyonközösség megszűnésekor fennállott állapot és érték szerint kell megállapítani. A vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben bekövetkezett értékváltozást azonban figyelembe kell venni, kivéve, ha az kizárólag valamelyik házastárs magatartásának az eredménye.

(2) A vagyonközösséghez tartozó közös tulajdoni tárgyak megosztására a közös tulajdon megszüntetésének szabályait kell alkalmazni azzal, hogy természetbeni megosztásnak akkor sincs helye, ha azt bármelyik házastárs ésszerű indok alapján ellenzi.

(3) A vagyonközösségben lévő jogok és követelések megosztására a (2) bekezdésben foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(1) Annak meghatározásánál, hogy a vagyonmegosztás során egyes vagyontárgyak melyik házastárs tulajdonába kerüljenek, a bíróság elsősorban a házastársak egyező nyilatkozatát veszi figyelembe; ennek hiányában a célszerűség, az arányosság és a méltányosság elvei alapján dönt.

(2) Az egyik házastárs foglakozásának vagy egyéni vállalkozásának céljára szolgáló vagyontárgyak elsősorban az adott foglalkozást gyakorló vagy egyéni vállalkozó házastársat illetik meg.

(3) Ha az egyik házastárs olyan vállalkozás tagja (részvényese), amelyben e házastárs vagyoni hozzájárulását a közös vagyonból biztosították, a bíróság a másik házastársnak – kérelmére – a vállalkozásban a tagsági jogok átruházására vonatkozó szabályok szerint akkor juttathat a vállalkozásban vagyoni hányadot, ha részesedése a házastársi közös vagyonból a 3: 61. § (2) bekezdésének, valamint az (1) bekezdésnek a figyelembevételével más módon nem adható ki.

(4) Ha a vagyontárgyat tartozás terheli, azt a megosztást követően, a házastársak egymás közti viszonyában az a házastárs viseli, akinek a vagyontárgy jutott. A tartozások megosztása a jogosulttal szemben a tartozásátvállalás szabályai szerint hatályos.

A vagyonközösség megszűnésekor meglévő különvagyont természetben kell kiadni, kivéve, ha az a vagyonok vegyülése folytán nem lehetséges, vagy a szétválasztás akár a közös vagyon, akár a különvagyon jelentős értékcsökkenésével járna.

(1) Házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amely – a házastársi vagyonközösség helyett – a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt irányadó.

(2) A felek a házassági vagyonjogi szerződésben vagyonuk meghatározott részeire különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki és egészben vagy részben eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is, feltéve, hogy az eltérést a törvény nem tiltja.

(1) Házassági vagyonjogi szerződést a házasulók és a házastársak csak személyesen köthetnek.

(2) A gyámhatóság jóváhagyása szükséges a házassági vagyonjogi szerződés érvényességéhez, ha azt tizennyolcadik életévét be nem töltött vagy olyan nagykorú házastárs kötötte, akinek a cselekvőképességét a bíróság vagyonával való rendelkezésében korlátozta.

(1) A házassági vagyonjogi szerződés csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A házastársak közösen kérhetik, hogy házassági vagyonjogi szerződésüket a külön törvényben szabályozott országos nyilvántartásba felvegyék.

(3) A házassági vagyonjogi szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a szerződést a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették, vagy ha a házasfelek bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződésről és annak tartalmáról tudott.

(4) A nyilvántartást vezető szerv kérelemre elektronikus úton is tájékoztatást ad arról, hogy a házastársak szerződése szerepel-e a nyilvántartásban. A szerződés tartalmáról felvilágosítás csak valamelyik házastárs írásbeli felhatalmazása alapján vagy hatóság részére, törvényben meghatározott feladatai teljesítése érdekében adható.

(1) A házassági életközösség fennállása alatt a házastársak a szerződést bármikor módosíthatják vagy megszüntethetik.

(2) A szerződés módosítására és megszüntetésére a szerződés létrejöttére vonatkozó érvényességi és hatályossági szabályok az irányadóak.

(1) A házassági vagyonjogi szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú rendelkezést, amely bármelyik házastársnak harmadik személlyel szemben, a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg. Ez a rendelkezés irányadó a szerződés módosítására és az életközösség fennállása alatt kötött újabb szerződésre is.

(2) A házastársak olyan szerződése, amely valamely vagyontárgynak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozását a házassági vagyonjogi szerződésben kikötött rendelkezésektől eltérően változtatja meg, harmadik személlyel szemben csak akkor hatályos, ha a harmadik személy tudott vagy a körülményekből tudnia kellett volna arról, hogy a vagyontárgy a szerződés rendelkezése értelmében a közös, illetve a különvagyonhoz tartozik.

A házassági vagyonjogi szerződésben a házastársak vagyonuk sorsáról haláluk esetére is rendelkezhetnek; e rendelkezésekre a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni.

(1) Ha a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben közszerzeményi rendszerben állapodnak meg, az életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők, ennek megfelelően közöttük a vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek. Az életközösség megszűnése után azonban bármelyik házastárs követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonukban közszerzemény.

(2) Közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad.

(3) A házastárs vagyonában a házassági életközösség megszűnésekor meglévő vagyonról – házassági vagyonjogi szerződés eltérő rendelkezése hiányában – az a vélelem, hogy az közszerzemény.

(4) Azt, hogy mely vagyontárgyakat, terheket és tartozásokat kell különvagyonként számításba venni, a szerződés eltérő rendelkezése hiányában a törvényes vagyonjogi rendszer különvagyonra vonatkozó rendelkezései alapján kell megállapítani. A különvagyonhoz kell számítani a meglévő különvagyon mellett annak a különvagyonnak az értékét is, amit a házastársi életközösség alatt a házastársak a közszerzeményi vagyonra vagy a másik házastárs különvagyonára fordítottak; a hiányzó különvagyon megtérítésének azonban csak erre irányuló kifejezett kikötés esetén van helye.

(1) A házastárs az életközösség fennállása alatt is igényelheti a közszerzeményből reá eső rész megállapítását és annak erejéig megfelelő biztosíték nyújtását akkor, ha a másik házastárs a tudomása nélkül megkötött szerződésekkel olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közszerzeménynek minősülő vagyontárgyakból őt megillető részesedést meghaladja.

(2) A közszerzeménynek az (1) bekezdés szerinti biztosítása nem sértheti annak a harmadik személynek a jogát, akinek korábban keletkezett követelése áll fenn a másik házastárssal szemben.

(3) Ha a másik házastárs a közszerzemény megállapítása és megfelelő biztosíték adása elől felhívás ellenére elzárkózik, vagy azt meghiúsítja, a házastárs a bírósághoz fordulhat.

(4) A bíróság a perben bármelyik házastárs kérelmére a szerződést az (1) bekezdésben foglalt okból megszüntetheti és a felek között a jövőre nézve vagyonelkülönítést rendelhet el.

(1) A közszerzemény megosztását – a szerződés eltérő rendelkezése hiányában – az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonból a törvényes vagyonjogi rendszernek a közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezései megfelelő alkalmazásával lehet követelni. A házastárs azonban nem tarthat igényt a másik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és a másik házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére akkor sem, ha azok anyagi fedezetének biztosításában részt vett.

(2) Ha a szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársat a közszerzeményi vagyon fele része illeti meg.

Ha a házastársak a szerződésben a házastársi vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen vagy egyes, konkrétan meghatározott vagyonszerzésekre (vagyontárgyakra, terhekre és tartozásokra) kizárták, a vagyonnak abban a részében, amelyre a kizárás vonatkozik, közöttük – a szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a vagyonelkülönítés rendszere az irányadó.

(1) Ha a házastársak között a törvény rendelkezése vagy szerződés alapján vagyonelkülönítés jön létre, a házassági életközösség fennállása alatt a vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek és tartozásukért is önállóan felelnek.

(2) A házastársak a közös háztartás költségeit és a közös gyermek vagy az egyik házastárs hozzájárulásával a másik házastárs közös háztartásban nevelt gyermeke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik akkor is, ha vagyonelkülönítésben élnek. Semmis az a kikötés, amely e költségek és kiadások alól bármelyik házastársat teljesen vagy túlnyomó részben mentesíti. A háztartásban és a gyermeknevelésben végzett munka a költségviselésben való részvételnek számít.

(1) A házassági vagyonjogi szerződést az életközösség megkezdése előtt a felek felbonthatják, vagy attól bármelyikük elállhat. A házassági életközösség fennállása alatt a felek a szerződést csak a jövőre nézve szüntethetik meg.

(2) A házassági vagyonjogi szerződés megszűnik akkor is, ha

(3) Ha a szerződést a felek közös megegyezéssel megszüntetik, vagy egyikük a szerződésben biztosított jogával élve felmondja azt, a megszűnés időpontjától az életközösség fennállása alatt a házastársak vagyoni viszonyaira a házastársi vagyonközösség szabályai az irányadóak.

(4) A szerződés megszűnésére harmadik személlyel szemben csak attól az időponttól lehet hivatkozni, amikor a szerződést a nyilvántartásból törlik, vagy a harmadik személy a szerződés megszűnéséről tudomást szerez.

A szerződés megszűnése esetén bármelyik házastárs vagy örököse igényelheti a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszernek megfelelő elszámolást, vagy – ha a szerződésben a vagyon egészében vagy annak egy részében vagyonközösséget vagy közszerzeményt kötöttek ki – a házastársi közös vagyon és a közszerzemény megosztására vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával a közös vagyon megosztását.

(1) A házastársi közös lakás az a lakás, amelyben a házastársak – akár egyikük, akár mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján – együtt laknak.

(2) A házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználatát a házastársi közös lakásban kell biztosítani.

(3) E fejezet alkalmazásában lakáshasználatra jogosult a lakásra kizárólagos jogcímmel rendelkező házastárs kiskorú gyermeke is.

(1) A házastársak közös jogcíme alapján lakott lakás használatáról az életközösség fennállása alatt és annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig a házastárs csak a házastársával együttesen vagy házastársa hozzájárulásával rendelkezhet. A hozzájárulást vélelmezni nem lehet.

(2) A házasság felbontása vagy a házassági életközösség megszűnése önmagában nem szünteti meg annak a házastársnak a használati jogát, aki a lakást a másik házastárs jogcímén használja.

(3) A házastárs az életközösség fennállása alatt és annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig a kizárólagos jogcíme alapján használt lakással sem rendelkezhet házastársa hozzájárulása nélkül olyan módon, amely házastársának vagy az együttlakó kiskorú gyermeknek a lakáshasználatát hátrányosan érintené.

(1) A házastársi közös lakás használatát a házasulók vagy a házastársak a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetére szerződéssel rendezhetik. A szerződés csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A szerződés hatálya az annak megkötésekor meglévő lakás helyébe lépett közös lakásra akkor terjed ki, ha a szerződés kifejezetten így rendelkezik.

(3) A felek a közös lakás használatáról házassági vagyonjogi szerződésben is rendelkezhetnek.

(1) A szerződésben a felek megállapodhatnak abban is, hogy a lakáshasználatra jogosult gyermekeik további lakhatását a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetére – figyelembe véve azt is, hogy a szülői felügyeletet közösen fogják-e gyakorolni vagy az csak egyiküket illeti majd meg – milyen módon biztosítják. Ebben az esetben – eltérő rendelkezésük hiányában – a szerződés az annak megkötését követően született gyermekükre is kiterjed.

(2) Ha a szerződés az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem tartalmazza, vagy a rendelkezés a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő jogát súlyosan sérti, a bíróság a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a gyermek érdekében a házastársi közös lakás használatát a szerződésben foglaltaktól eltérően rendezheti.

(1) Az életközösség megszűnése után a házastársak megállapodhatnak a házastársi közös lakás további használatáról. A megállapodás nincs alakszerűséghez kötve.

(2) A házastársi közös lakás használatáról szóló szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a házastársi közös lakás további használatáról – bármelyik házastárs kérelmére – a bíróság dönt.

(3) Ha valamelyik házastárs – akár házassági bontóperben, akár a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben – a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetését kéri, a bíróság a házastársi közös lakás használatát a közös tulajdon megszüntetésével együtt rendezi.

(1) Ha a lakás használata a házastársakat közös jogcím alapján illeti meg, a bíróság közöttük a lakás használatát megosztja, ha ez a lakás adottságai alapján lehetséges. A használat megosztására akkor is sor kerülhet, ha a lakás kisebb átalakítással az osztott használatra alkalmassá tehető, feltéve, hogy egyik vagy mindkét házastárs az átalakításra vonatkozó jogosultságát és az átalakítás műszaki előfeltételeit igazolja, és az átalakítás költségeinek viselését vállalja. Az átalakítás költségeinek viseléséről – vita esetén – a bíróság dönt.

(2) A lakáshasználat megosztása esetén a házastársak a lakás meghatározott lakószobáit és helyiségeit kizárólagosan, más helyiségeit közösen használják. A lakáshasználat megosztása a házastársak harmadik személlyel szemben fennálló jogait és kötelezettségeit nem érinti.

(3) A bíróság a lakás használatának megosztását – a felek körülményeinek mérlegelésével – mellőzheti, ha

(4) Nem osztható meg az adottságainál fogva arra egyébként alkalmas lakás használata, ha az egyik házastárs olyan felróható magatartást tanúsít, amely miatt a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével járna.

(1) Ha a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának megosztására nem kerül sor, a bíróság az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát megszünteti és őt – a 3:82. § (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetet kivéve – a lakás elhagyására kötelezi.

(2) A bíróság az egyik házastársnak a lakás használatára vonatkozó jogát megszüntetheti és őt a lakás elhagyására kötelezheti akkor is, ha a lakás egyébként alkalmas lenne az osztott használatra, de e házastárs részére a másik házastárs megfelelő cserelakást ajánl fel, és a lakáshasználat rendezésének ez a módja a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek érdekeit nem sérti.

(1) Ha a házastársi közös lakást a házastársak kizárólag egyikük jogcíme alapján használják, a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése esetén a bíróság ezt a házastársat jogosítja fel a lakás további használatára.

(2) A bíróság az adottságainál fogva arra alkalmas lakás osztott használatát akkor rendelheti el, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek vagy legalább a gyermekek egyike feletti szülői felügyeleti jog gyakorlását a másik házastársnak biztosította, vagy a lakás elhagyása a másik házastársra nézve – a házasság időtartama, valamint e házastárs körülményei alapján – súlyosan méltánytalan lenne.

(3) Kivételesen indokolt esetben a bíróság a házastársat a másik házastárs kizárólagos tulajdonában vagy haszonélvezetében álló lakás kizárólagos használatára is feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása ezt a szülőt illeti meg, és a kiskorú gyermek lakhatása másként nem biztosítható. Ebben az esetben a házastársat a bérlő jogállása illeti meg azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással csak megfelelő cserelakás felajánlásával szüntethető meg.

(4) A bíróság a (2)–(3) bekezdés szerinti osztott vagy kizárólagos lakáshasználatot meghatározott időre vagy feltétel bekövetkezéséig is biztosíthatja.

(1) Az a házastárs, aki szerződés vagy a bíróság döntése alapján a lakás elhagyására köteles, a korábbi használati joga vagyoni értékének megfelelő térítésre tarthat igényt.

(2) Nem tarthat igényt térítésre az a házastárs,

(3) A térítés összegének megállapításánál a gyermek lakáshasználati jogának értékét annak a házastársnak a javára kell figyelembe venni, aki a lakáshasználatot szülői felügyeleti joga alapján a gyermek részére a továbbiakban – akár a volt közös lakásban, akár máshol – biztosítja.

(4) A térítés a lakás elhagyásakor esedékes, kivéve, ha

(5) A lakásban maradó házastárs a térítés helyett a távozó házastárs részére megfelelő cserelakást ajánlhat fel.

(1) Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el vagy a tulajdonos (haszonélvező) házastársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik házastárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését arra történő hivatkozással, hogy a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás miatt a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogos érdekét vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a volt házastársnak azt a jogát, hogy a használat megosztását követően a volt házastársa bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését külön törvény bérlőtársakra vonatkozó rendelkezései alapján kérje.

Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelen lévő két tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni.

(1) Ahol a törvény eltérően nem rendelkezik,

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéstől eltérően

A bejegyzett élettársi kapcsolat részletes szabályairól külön törvény rendelkezik.

(1) Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással vér szerinti leszármazáson vagy örökbefogadáson alapuló egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban.

(2) Az élettársi kapcsolat az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az életközösség létesítésével jön létre, és megszűnik, ha az élettársak egymással házasságot kötnek vagy az életközösségük véget ér.

(1) Az élettársak a kapcsolatuk fennállása alatt kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni.

(2) Az élettárs a kapcsolat megszűnését követően a törvényben meghatározott esetekben volt élettársától tartásra, a volt élettársával közösen használt lakás használatának és vagyoni viszonyaiknak a rendezésére tarthat igényt.

(1) Az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet az, aki arra rászorult, mert magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy

(2) A bíróság kivételesen indokolt esetben az (1) bekezdés a) pontjában meghatározottnál rövidebb időtartamú élettársi kapcsolat esetén is megállapíthatja a tartási kötelezettséget.

(3) Ha a volt élettárs a tartásra az életközösség megszűnését követő egy év eltelte után válik rászorulttá, volt élettársától tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

(1) Érdemtelensége miatt nem jogosult tartásra az a volt élettárs,

(2) Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó volt élettárs magatartását is.

Nem köteles volt élettársát eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.

A tartásra a volt élettárs a különélő házastárssal és a volt házastárssal egy sorban jogosult.

A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára, ezek megváltoztatására, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az élettársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb élettársi kapcsolatot létesít vagy házasságot köt.

(1) Az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére szerződéssel rendezhetik. A szerződés csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A szerződésben az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést tehetnek, amely – akár szerződés, akár a törvény alapján – a házastársak között érvényesülhet.

(3) A szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a szerződést az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába felvették vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy harmadik személy a szerződésről és annak tartalmáról tudott.

(4) Az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartására a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(1) Szerződés eltérő rendelkezése hiányában az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén azonban bármelyik élettárs vagy örököse követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, ami házastársak esetén különvagyonnak minősülne.

(2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben, valamint – eltérő megállapodás hiányában – a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.

(3) Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha az bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.

(4) Az élettárs a vagyonszaporulatból őt megillető részesedésre elsősorban természetben tarthat igényt.

(1) Az élettársak az élettársi kapcsolat létrejöttekor vagy annak fennállása alatt a közösen használt lakás további használatát az életközösség megszűnése esetére szerződéssel rendezhetik. A szerződés csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.

(2) A lakáshasználat szerződéses rendezése esetén a gyermek lakáshasználati jogával kapcsolatban a házastársi közös lakás használatának rendezésével kapcsolatos a gyermek lakáshasználati jogának figyelembevételére vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadóak.

A lakáshasználatra vonatkozó szerződés vagy az életközösség megszűnése után kötött egyéb megállapodás hiányában az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs kérheti a bíróságtól az élettársak által közösen használt lakás további használatának rendezését.

(1) Az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról a bíróság a házastársak közös jogcíme alapján használt lakás használatának rendezésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával dönt.

(2) A bíróság a lakáshasználatra jogosult kiskorú gyermek megfelelő lakáshoz fűződő jogát is figyelembe veszi, ha az élettársi kapcsolat megszűnése esetén az élettársak közös jogcíme alapján használt lakás további használatáról dönt.

(1) Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a bíróság a volt élettársat – kérelmére – feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján közösen használt lakás további használatára, ha

(2) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az adottságainál fogva arra alkalmas lakásnak elsősorban az osztott használatát rendelheti el.

(3) Kivételesen indokolt esetben a bíróság a volt élettársat a másik élettárs kizárólagos tulajdonjoga vagy haszonélvezeti joga alapján használt lakás kizárólagos használatára is feljogosíthatja, ha a lakáshasználatra jogosult közös kiskorú gyermek vagy legalább a gyermekek egyike feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása ezt a volt élettársat illeti meg, és a kiskorú gyermek lakáshasználata másként nem biztosítható.

(4) A bíróság a (2)–(3) bekezdés szerinti osztott vagy kizárólagos használatot meghatározott időre, vagy feltétel bekövetkezéséig is biztosíthatja.

(5) A lakás kizárólagos használatára feljogosított volt élettársat a bérlő jogállása illeti meg azzal, hogy lakáshasználati joga rendes felmondással csak megfelelő cserelakás felajánlása esetén szüntethető meg.

(6) Nem tarthat igényt a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás osztott vagy kizárólagos használatára az a volt élettárs, akinek más beköltözhető vagy egyoldalú nyilatkozatával beköltözhetővé tehető lakása van.

(1) Ha a bíróság a lakás osztott használatát rendelte el vagy a tulajdonos (haszonélvező) élettársat kötelezte a lakás elhagyására, bármelyik volt élettárs kérheti a lakáshasználat újrarendezését arra való hivatkozással, hogy a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás miatt a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogos érdekét vagy a közös kiskorú gyermek érdekét sérti.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem érintik a volt élettársnak azt a jogát, hogy a használat megosztását követően volt élettársa bérlőtársi jogviszonyának megszüntetését külön törvény bérlőtársakra vonatkozó rendelkezései alapján kérje.

(1) Egyenesági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól származik.

(2) Oldalágon rokonok azok, akiknek legalább egy közös felmenő rokonuk van, ők maguk azonban egyeneságon nem rokonok.

(3) A szülő és a gyermek közötti egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy örökbefogadással jön létre.

(4) A gyermek leszármazásával vagy örökbefogadásával szülőjének teljes rokonságával is rokoni kapcsolatba kerül.

Apai jogállást a törvényben meghatározottak szerint

(1) A gyermek apjának – a 3:108. § (2) és (3) bekezdésében foglalt kivételekkel – azt a férfit kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott. A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti.

(2) A vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mindkét határnap hozzászámításával. Bizonyítani lehet azonban, hogy a gyermek fogamzása a vélelmezett fogamzási idő előtt vagy után történt.

(3) Ha a nő házasságának megszűnése után újból házasságot kötött, az újabb házasságának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet kell tekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyermek születése közt háromszáz nap nem telt el. Ha ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni.

(1) Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állt házassági kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki az anyával a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolatban élt.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt több férfival élt nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolatban.

(1) Ha az apaság sem az anya házassági kötelékén, sem nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolaton alapuló vélelem alapján nem állapítható meg, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki az anyával – élettársi kapcsolatuk fennállása alatt – reprodukciós eljárásban vett részt és a származás a reprodukciós eljárás következménye.

(2) Az anyának az eredményes reprodukciós eljárás lefolytatását követően a gyermek születéséig terjedő időszakban más férfival létrejött házassága vagy nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolata a férj, élettárs vonatkozásában apasági vélelmet nem keletkeztet.

(3) Az anya élettársát kell az (1) bekezdésben foglaltak szerint a gyermek apjának tekinteni akkor is, ha az anya korábbi házasságának vagy nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolatának megszűnésétől a reprodukciós eljárásból származó gyermek megszületéséig a vélelmezett fogamzási idő nem telt el.

(1) Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak egy része alatt nem állott házassági kötelékben vagy nem élt nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolatban, és apasági vélelmet keletkeztető reprodukciós eljárásban sem vett részt, vagy ha az apaság vélelme megdőlt, a gyermek apjának kell tekinteni azt a férfit, aki a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak ismerte el.

(2) Apai elismerő nyilatkozatot a gyermeknél legalább tizenhat évvel idősebb férfi tehet.

(3) Apai elismerő nyilatkozat a gyermek fogamzási idejének kezdetétől tehető. Ha erre a gyermek születése előtt kerül sor, a nyilatkozat a (4) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén is csak a gyermek megszületésekor válik teljes hatályúvá.

(4) A nyilatkozatot csak személyesen lehet megtenni. A cselekvőképességében korlátozott kiskorú személy elismerő nyilatkozata csak akkor érvényes, ha ahhoz törvényes képviselője hozzájárult. Ha a törvényes képviselő a nyilatkozattételben tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolhatja. Annak a nagykorú személynek, akinek cselekvőképességét a bíróság a származás megállapításával kapcsolatos jognyilatkozat-tételében korlátozta, az elismerő nyilatkozata csak a gyámhatóság hozzájárulásával érvényes.

(5) A nyilatkozat teljes hatályához szükséges az anyának, a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének és ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, a gyermeknek a hozzájárulása is. Ha az anya a gyermek törvényes képviselője, a hozzájárulást e minőségében is megadhatja, kivéve, ha az anya és a gyermek között érdekellentét áll fenn. Ebben az esetben a gyámhatóság a kiskorú gyermek törvényes képviseletére eseti gyámot rendel. Ha az anya, illetve a gyermek nem él, vagy nyilatkozatában tartósan gátolva van, a hozzájárulást a gyámhatóság adja meg.

(6) Ha az elismeréskor más férfi apaságának megállapítása iránt per van folyamatban, az apai elismerő nyilatkozat – az (5) bekezdésben meghatározott hozzájáruló nyilatkozatok megléte esetén is – csak akkor válik teljes hatályúvá, ha a per jogerős befejezésére az apaság megállapítása nélkül kerül sor.

(7) Az elismerést és a hozzájárulást az anyakönyvvezetőnél, a bíróságnál, gyámhatóságnál vagy konzuli tisztviselőnél jegyzőkönyvbe kell venni vagy közjegyzői okiratba kell foglalni. A jegyzőkönyv vagy az okirat aláírását követően a nyilatkozat nem vonható vissza.

(8) A teljes hatályú apai elismerés mindenkivel szemben hatályos.

(9) Ha az apai elismerő nyilatkozat nagykorú gyermekre vonatkozik, a gyermek nyilatkozhat, hogy az apai elismerő nyilatkozatot tevő férfi családi nevét kívánja-e viselni, vagy az addig viselt családi nevét viseli tovább.

(1) Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke, sem nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolata, sem reprodukciós eljárás, sem teljes hatályú apai elismerés alapján nem állapítható meg, az apaságot bírósági úton lehet megállapítani.

(2) A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik.

(3) Ha az apaság bírósági megállapítására nagykorú gyermek esetében került sor, a gyermek nyilatkozhat, hogy a vér szerinti apa családi nevét kívánja-e viselni, vagy az addig viselt családi nevét viseli tovább.

(4) Az apaságot megállapító ítélet mindenkivel szemben hatályos.

(5) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az apaság bírói úton történő megállapításának azzal a férfival szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet adományozott.

(1) Az apaság bírósági megállapítását az anya, az apa, a gyermek és a gyermek halála után leszármazója kérheti.

(2) A kiskorú gyermek a perben a gyámhatóság hozzájárulásával az anya pertársaként vehet részt.

(3) Ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult perindításra az a férfi, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet adományozott.

(1) A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy a pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.

(3) Cselekvőképtelen kiskorú személy helyett – a gyámhatóság hozzájárulásával – a törvényes képviselő léphet fel.

(4) Az anya a perben gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat.

(5) Az a nagykorú személy, akinek a cselekvőképességét a bíróság származás megállapításával kapcsolatos jognyilatkozat tételében korlátozta, a gyámhatóság hozzájárulásával indíthat pert, vagy nevében az ügyész is eljárhat.

(1) Az apaság megállapítása iránti pert az apa ellen, az apának pedig a gyermek ellen kell megindítania.

(2) Ha az anya által indított perben a gyermek nem az anya pertársa, a pert az anyának a gyermek ellen is meg kell indítania. Ebben az esetben a gyermek képviseletére a gyámhatóság eseti gyámot rendel.

(3) Ha az a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani, nem él, vagy ismeretlen helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.

(1) Az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik.

(2) Ha az apaság vélelme a külön törvény szerinti nyilvántartásban szereplő nyilatkozaton, vagy teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton alapul, a vélelmet azon az alapon is meg lehet támadni, ha

(3) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, az apaság vélelme akkor támadható meg, ha az anya férje vagy élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá.

Nem lehet az apaság vélelmét megtámadni, ha

(1) Az apaság vélelmének megtámadására a vélelmezett apa, az anya, a gyermek, a gyermek halála után leszármazója jogosult.

(2) Az apaság vélelmét azon a címen, hogy az apai elismerő nyilatkozat tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt jött létre, kizárólag a vélelmezett apa támadhatja meg.

(3) Az anya csak a gyámhatóság jóváhagyásával, kiskorú gyermekével együttesen indíthat pert.

(4) Az anya volt férje akkor jogosult az apaság vélelmének megtámadására, ha a vélelem az, hogy az anya újabb házasságbeli férje az apa, de ennek a vélelemnek megdőlte esetén a volt férjet kellene apának tekinteni.

(5) Ha az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni, a határidő eltelte folytán megtámadásra már nem jogosult, az apaságot érdekében az ügyész támadhatja meg. Megtámadásnak azonban csak a vélelmezett apa életében van helye.

(6) Azon az alapon, ha az apai elismerő nyilatkozat valószínűsíthetően az örökbefogadásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések megkerülése érdekében jött létre, kizárólag az ügyész és a gyámhatóság jogosult az apai elismerő nyilatkozat megtámadására.

(1) A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy a pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja. Az a nagykorú személy, akinek a bíróság a cselekvőképességét származás megállapításával kapcsolatos jognyilatkozat tételében korlátozta, a pert a gyámhatóság hozzájárulásával indíthatja meg, vagy nevében az ügyész is eljárhat.

(3) Cselekvőképtelen jogosult helyett – a gyámhatóság hozzájárulásával – a törvényes képviselő léphet fel.

(4) Az anya a perben gyermeke törvényes képviselőjeként eljárhat.

(1) Az apaság vélelmének megdöntése iránti pert a kiskorú gyermek hároméves koráig kezdeményezheti. Ugyanezen időn belül jogosult az anya is – a gyámhatóság jóváhagyásával – a perindításra. A többi jogosult az apasági vélelem keletkezésétől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.

(2) A vélelmezett apa a 3:114. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben a tévedés, megtévesztés felismerésétől, a jogellenes fenyegetés esetén pedig a kényszerhelyzet megszűnésétől számított egy éven belül indíthat pert.

(3) Ha az (1)–(2) bekezdés alapján a perindításra a gyermek nagykorúvá válásáig nem került sor, az ezt követő egy éven belül a gyermek maga – önállóan – jogosult a perindításra.

(4) Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesült, az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.

(5) A 3:114. § (2) bekezdés c) pontjában megjelölt esetben az ügyész és a gyámhatóság az apai elismerő nyilatkozat megtételétől számított három hónapon belül indíthat pert.

(1) Az apaság vélelmének megdöntése iránti keresetet a gyermeknek, illetve az anyának az apa ellen, az apának a gyermek ellen, más jogosultnak a gyermek és az apa ellen kell megindítania. A keresetet – a gyermek által indított kereset kivételével – az anya ellen is meg kell indítani, kivéve, ha ez halála miatt nem lehetséges.

(2) Ha a gyermek az anya újabb házasságának fennállása alatt, de az anya korábbi házasságának megszűnésétől számított háromszáz napon belül született, a keresetet az anya korábbi férje ellen is meg kell indítani.

(3) Ha az a személy, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, már nem él vagy ismeretlen helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.

(4) Az apaság vélelmét megdöntő ítélet mindenkivel szemben hatályos.

(1) Ha a bíróság az apaság vélelmét megtámadó keresetnek helyt ad, indokolt esetben, kérelemre

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti családi nevet a gyermek tovább viselheti akkor is, ha az apai jogállást más tölti be a továbbiakban.

(1) Nincs szükség az apaság vélelmének megdöntése iránti perindításra, ha az anya házassága, nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolata alapján az apaság vélelme fennáll, a házastársak, nyilvántartással igazolt élettársak életközössége azonban már legalább háromszáz napja megszűnt és az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen származott, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság nemperes eljárásban a vélelmezett apa, az anya, valamint a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magának elismerni kívánó férfi közös kérelmére megállapítja, hogy a gyermeknek nem az anya férje, volt férje, nyilvántartással igazolt élettársa az apja. Az apaság kérdését ugyanebben az eljárásban a 3:109. § rendelkezései szerinti teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal kell rendezni.

(3) A (2) bekezdésben foglalt eljárás megindítására az apaság vélelmének megdöntése iránti megtámadási határidők nem irányadóak.

(1) A gyermek anyja az a nő, aki megszülte.

(2) Ha az anya személye nem állapítható meg, a gyermek kérheti annak bírósági megállapítását, hogy az anyja az általa megjelölt személy. Ha a gyermek meghalt, ez a jog a leszármazóját illeti meg.

(3) Az anyaság bírósági megállapítását az is kérheti, aki azt állítja, hogy ő a gyermek anyja.

(4) Ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult perindításra az a nő, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.

Mind a gyermek, vagy halála után leszármazója, mind a vér szerinti anya kérheti annak bírósági megállapítását, hogy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy nem az a nő, aki a gyermeket megszülte, feltéve, hogy az anyaságra vonatkozó téves bejegyzés közigazgatási úton nem orvosolható.

(1) Az anyasági pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.

(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy a pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan akadályozott, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.

(3) Cselekvőképtelen kiskorú helyett – a gyámhatóság hozzájárulásával – a törvényes képviselő léphet fel.

(4) Az a nagykorú személy, akinek cselekvőképességét a bíróság a származás megállapításával kapcsolatos jognyilatkozat tételében korlátozta, a pert a gyámhatóság hozzájárulásával indíthatja meg, vagy nevében az ügyész is eljárhat.

(1) A pert a gyermeknek vagy leszármazójának az anya vagy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy ellen, az anyának pedig a gyermek vagy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy ellen kell megindítania.

(2) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs helye az anyaság bírósági úton történő megállapításának azzal a nővel szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.

(3) Ha az anyai jogállás megállapítása iránt indított perben az anyai jogállás változása a nő házassága, nyilvántartással igazolt élettársi kapcsolata folytán az apaság vélelmére is kihat, a pert a férj vagy a nyilvántartással igazolt élettárs ellen is meg kell indítani, akit az apai jogállást keletkeztető tények alapján a gyermek apjának kell tekinteni.

(4) Ha az a személy, aki ellen a pert meg kellene indítani már nem él, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.

(5) Az anyai jogállás változása esetén a nagykorú gyermek névviselésére a 3:110. § (3) bekezdésében, valamint a 3:120. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak megfelelően irányadóak.

(6) Az anyasági perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos.

(1) Az örökbefogadás az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott gyermek között rokoni kapcsolatot létesít az örökbefogadott családban történő nevelkedése érdekében.

(2) Örökbefogadni csak kiskorú gyermeket lehet.

(1) Az örökbefogadáshoz az örökbefogadni szándékozó személy és a gyermek törvényes képviselőjének egyező kérelme, valamint a gyermek szüleinek, a házasságban élő örökbefogadó házastársának a hozzájárulása szükséges.

(2) A tizennegyedik életévét betöltött, korlátozottan cselekvőképes kiskorú csak a beleegyezésével fogadható örökbe. A tizennegyedik életévét még be nem töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorú véleményét – örökbefogadására vonatkozóan – megfelelő súllyal figyelembe kell venni.

(3) Az örökbefogadás során figyelembe kell venni a gyermek nevelésében megkívánt folyamatosságot, különös tekintettel a gyermek családi kapcsolataira, nemzetiségére, vallására, anyanyelvére és kulturális gyökereire.

(4) Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi.

(5) A gyámhatóság az örökbefogadást a törvényben meghatározott egyéb feltételek megléte esetén is csak akkor engedélyezi, ha az a kiskorú gyermek érdekében áll. Ha annak törvényi feltételei egyébként biztosítottak, elsősorban a rokoni vagy a gyermeket tartósan nevelő személy általi vagy a házastársak által, közös gyermekként történő örökbefogadást kell a kiskorú gyermek érdekében állónak tekinteni.

(1) Örökbefogadó az a

(2) A gyermek érdekében rokoni, házastársi vagy a gyermeket tartósan nevelő személy által történő örökbefogadás esetén a gyámhatóság eltekinthet a törvényben előírt mértékű korkülönbségtől és a felkészítő tanfolyamon való részvételtől.

(3) A gyámhatóság a gyermek érdekében, különös méltánylást érdemlő esetben eltekinthet az (1) bekezdés d) pontja szerinti korkülönbség feltételétől.

(4) Közös gyermekként történő örökbefogadás esetén az (1) bekezdésben meghatározott életkornak és korkülönbségnek csak az egyik örökbefogadónál kell fennállnia. Ha testvérek örökbefogadására kerül sor, az idősebb gyermek életkorát kell alapul venni. A gyámhatóság különös méltánylást érdemlő esetben eltekinthet közös gyermekként történő örökbefogadásnál a teljes cselekvőképesség személyi feltételétől az egyik örökbefogadó szülő esetén.

(5) Nem fogadhat örökbe az, aki a szülői felügyelet megszüntetését vagy a közügyektől való eltiltást kimondó jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll, továbbá az, akinek gyermeke átmeneti vagy tartós nevelésben van.

(1) Az örökbefogadásra való alkalmasságot az örökbefogadó személyére vonatkozó feltételek fennállása esetén – ideértve a gyámhatóságnak a feltétel fennállásának követelményétől eltekintő döntését is – a jogszabályban meghatározott előzetes eljárás és felkészítés lefolytatását követően, a gyámhatóság állapítja meg.

(2) A gyámhatóság a rokonok, a szülő házastársa, a gyermeket a szülő hozzájárulásával legalább egy éve folyamatosan a saját háztartásában nevelő örökbe fogadni szándékozó személy, nemzetközi örökbefogadás esetén pedig az örökbe fogadni szándékozó személy alkalmasságát az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás során állapítja meg.

(3) A gyámhatóság alkalmasságot megállapító határozatának érvényességével kapcsolatos szabályokról külön jogszabály rendelkezik.

(1) Örökbefogadni – a házastárs kiskorú gyermekének örökbefogadása kivételével – csak olyan gyermeket lehet, akinek a szülei nem élnek, vagy akit a szülei megfelelően nevelni nem képesek.

(2) A gyámhatóság az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül is a szülő életében engedélyezi az élettársi kapcsolatban élő személy kiskorú gyermekének a gyermeket vele tartósan együtt nevelő élettársa által történő örökbefogadását, ha ahhoz az örökbefogadó élettársa hozzájárul, a törvényben meghatározott egyéb feltételek teljesülnek és az örökbefogadás a gyermek érdekében áll.

(3) Az örökbefogadott személyt az örökbefogadás fennállása alatt csak az örökbefogadó házastársa – valamint a (2) bekezdés szerinti esetben élettársa – fogadhatja örökbe, az örökbefogadó halála után azonban más személy is. Ha a gyermeket az örökbefogadó halála után nem az örökbefogadó volt házastársa fogadja örökbe, a korábbi örökbefogadás megszűnik.

(1) A gyámhatóság az átmeneti nevelésbe vett gyermeket örökbefogadhatónak nyilváníthatja, ha a szülő önhibájából

(2) A gyámhatóság a gyermek örökbefogadása érdekében az örökbefogadhatónak nyilvánítással egyidejűleg a szülő kapcsolattartási jogát is korlátozhatja vagy szüneteltetheti.

(3) Ha a kiskorú örökbefogadására nem került sor, és utóbb a gyámhatóság az átmeneti nevelést megszünteti, az örökbefogadhatónak nyilvánító határozat hatályát veszti.

(1) Nyílt az örökbefogadás ha a vérszerinti szülő meghatározott, általa ismert örökbefogadó számára járul hozzá az örökbefogadáshoz.

(2) Titkos az örökbefogadás, ha a vérszerinti szülő olyan módon járul hozzá gyermeke örökbefogadásához, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri, továbbá akkor is, ha a szülő hozzájárulására a törvény értelmében nincs szükség. A hozzájáruló nyilatkozat megtételére a gyermek születése előtt is sor kerülhet.

(3) A szülő a hozzájáruló nyilatkozatot nyílt és titkos örökbefogadás esetén egyaránt a gyermek hathetes korának betöltéséig vonhatja vissza. A visszavonás lehetőségére a szülőt figyelmeztetni kell.

(4) Ha a gyermek a hatodik életévét betöltötte, vagy egészségileg károsodott, a szülői hozzájáruló nyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

(5) A szülő felügyeleti joga, ha nyilatkozata hathetesnél idősebb gyermekre vonatkozik, a nyilatkozattételkor, a hathetesnél fiatalabb gyermekre tett nyilatkozat esetén pedig a gyermek hathetes korában szűnik meg. A szülői felügyeleti jog megszűnését a gyámhatóság határozata állapítja meg.

(6) Titkos örökbefogadás esetén a szülő az örökbefogadásról értesítést nem kap, és az örökbefogadásról hozott határozat ellen fellebbezéssel nem élhet, az örökbefogadó és a gyermek személyes adatait nem ismerheti meg.

(1) Nincs szükség az örökbefogadáshoz annak a szülőnek a hozzájárulására,

(2) Nincs szükség az örökbefogadáshoz az örökbefogadó házastársának hozzájárulására, ha

(1) Az örökbefogadás iránti kérelem előterjesztését, és az érdekeltek hozzájárulását követően az örökbe fogadni szándékozó személynek a gyermeket legalább egy hónapig a saját háztartásában kell gondoznia. Az örökbefogadás csak a gondozási idő eredményes eltelte után engedélyezhető.

(2) Az örökbefogadás az (1) bekezdés szerinti gondozási idő mellőzésével engedélyezhető, ha

(1) Nemzetközi örökbeadásnak minősül, ha az örökbefogadás következtében a gyermek más országba kerül, függetlenül az örökbefogadó állampolgárságától és attól, hogy a gyermek állampolgársága megváltozik-e.

(2) A gyermek nemzetközi örökbeadása – a rokonok és a szülő házastársa által történő örökbefogadás kivételével – csak örökbefogadhatóvá nyilvánított, átmeneti nevelésbe vett vagy tartós nevelésbe vett gyermek esetében engedélyezhető, feltéve, hogy a gyermek örökbefogadására a tartós nevelésbe vételt vagy az örökbefogadhatóvá nyilvánítást követően belföldön nem került sor, mivel azt nem kezdeményezték, vagy az örökbefogadása érdekében tett intézkedések nem vezettek eredményre.

(3) A nemzetközi örökbefogadás részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.

(1) Az örökbefogadást az előző rendelkezésekben megszabott feltételek fennállása esetében sem lehet engedélyezni, ha az akár a felek, akár az örökbefogadásban közreműködő személyek vagy szervek részére külön jogszabályban meghatározott költségeiket meghaladó vagyoni előnnyel jár.

(2) Nyílt örökbefogadás – a rokonok és a szülő házastársa által történő örökbefogadás kivételével – csak a területi gyermekvédelmi szakszolgálat vagy működési engedéllyel rendelkező örökbefogadást elősegítő szervezet közreműködésével jöhet létre.

(1) Az örökbefogadás az engedélyező határozat jogerőre emelkedésével lép hatályba. Ha azonban az örökbefogadó az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai – annak engedélyezése esetében – már az örökbefogadó halálával beállnak.

(2) Az örökbefogadást követően a gyermek helyzetét, életkörülményeinek alakulását az örökbefogadást elősegítő szervezet, illetve a területi gyermekvédelmi szakszolgálat az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított legfeljebb öt évig a külön jogszabályban foglaltak szerint figyelemmel kíséri és segíti.

(1) Az örökbefogadott mind az örökbefogadó, mind annak rokonai tekintetében az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép.

(2) Azt, akit mindkét házastárs – akár együttesen, akár külön-külön – örökbefogadott, a házastársak közös gyermekének kell tekinteni (közös gyermekké fogadás). Közös gyermekké fogadás az is, ha egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadja örökbe.

(3) Az örökbefogadás kihat az örökbefogadott leszármazóira is.

(1) Az örökbefogadás folytán a leszármazáson alapuló rokonságból származó szülői felügyeleti és rokontartási jogok, valamint kötelezettségek megszűnnek. Ha azonban az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadta örökbe, ennek a szülőnek a jogait és kötelezettségeit az örökbefogadás nem érinti.

(2) Ha az egyik házastárs a másik házastárs korábbi házasságából származó gyermekét fogadja örökbe, és az a házasság, amelyből a gyermek származik, a házastárs halála folytán szűnt meg, az örökbefogadás a meghalt házastárs rokonainak kapcsolattartási jogát nem érinti.

(3) Ha a házastársak halála esetén azok közös gyermekét az egyik meghalt házastárs rokona fogadja örökbe, az örökbefogadás a másik meghalt házastárs rokonainak kapcsolattartási jogát nem érinti.

(4) Kivételesen indokolt esetben a gyámhatóság nyílt örökbefogadás esetén azt a vér szerinti szülőt, illetve annak rokonait is feljogosíthatja a kapcsolattartásra, aki hozzájárult gyermekének a másik szülő házastársa által történő örökbefogadásához.

(5) Ha az egyik élettárs a másik élettárs gyermekét fogadja örökbe, a leszármazásból eredő jogokra és kötelezettségekre az (1)–(4) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(1) Az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó családi nevét viseli. Ha az örökbefogadó házassági neveként akár a házasságra utaló toldással, akár anélkül házastársa, volt házastársa nevét vagy kettőjük összekapcsolt családi nevét viseli, az örökbefogadott új családi neve – az örökbefogadó választása szerint – a házastárs, volt házastárs családi neve, az összekapcsolt családi név vagy az örökbefogadó születési neve. Ugyanazon örökbefogadó által örökbefogadott több gyermek csak azonos családi nevet viselhet.

(2) Közös gyermekké fogadás esetén az örökbefogadóknak az örökbefogadás iránti kérelemben nyilatkozniuk kell arról, hogy az örökbefogadott melyik örökbefogadó családi nevét viselje. Az örökbefogadók megállapodása alapján az örökbefogadott az örökbefogadók családi nevét együtt viselheti abban az esetben is, ha az örökbefogadók a családi nevüket nem kapcsolták össze. Ha a házastársak a gyermeket nem együtt fogadták örökbe, megegyezésük hiányában a gyermek a korábbi örökbefogadó családi nevét viseli.

(3) A gyámhatóság kivételesen megengedheti, hogy az örökbefogadott megtarthassa addigi családi nevét.

(4) A gyámhatóság kivételesen indokolt esetben engedélyezheti az örökbefogadott utónevének a megváltoztatását is. Az utónevet az örökbefogadók határozzák meg.

(5) Az örökbefogadott családi nevét és utónevét az örökbefogadás engedélyezésével egyidejűleg kell megállapítani.

(6) Ha a születési anyakönyvbe – az örökbefogadók kifejezett kérésére – az örökbefogadásnak csak a tényét jegyezték be, az örökbefogadó szülők halála vagy ismeretlen helyen való tartózkodása esetén az örökbefogadott törvényes képviselője vagy a nagykorú örökbefogadott bármikor kérheti a gyámhatóságtól, hogy a születési anyakönyvbe az örökbefogadó szülők vér szerinti szülőkként való bejegyzését engedélyezze.

(1) Az örökbefogadott felvilágosítást kérhet a gyámhatóságtól arról, hogy őt örökbefogadták-e és – ha a tizennegyedik életévét már betöltötte – kérheti vér szerinti szülőjének természetes személyazonosító adatait is. A tizennegyedik életévét betöltött gyermek a kérelmet törvényes képviselője hozzájárulása nélkül is előterjesztheti. Erről az örökbefogadási eljárás során a feleket tájékoztatni kell.

(2) A felvilágosítás megadásához a vér szerinti szülő meghallgatása, továbbá, ha az örökbefogadott még kiskorú, az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatása is szükséges.

(3) Nincs szükség sem a vér szerinti szülő, sem az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatására, ha ismeretlen helyen távol van vagy meghallgatása elháríthatatlan akadályba ütközik.

(4) A (3) bekezdésben megjelölt esetben, valamint akkor, ha a vér szerinti szülő a meghallgatás során úgy nyilatkozik, hogy természetes személyazonosító adatai közléséhez nem járul hozzá, gyermekével nem kíván kapcsolatba lépni, a bíróság – külön törvényben foglaltak szerint – a gyermek érdekének figyelembevételével dönt a vér szerinti szülő természetes személyazonosító adatainak az örökbefogadott gyermekkel való közléséről vagy az adatok közlésének megtagadásáról.

(5) A vér szerinti szülő adatairól való tájékoztatást az előző rendelkezésekben meghatározott feltételek esetén sem lehet engedélyezni, ha a kiskorú örökbefogadott érdekeivel ellentétben áll, különösen, ha a szülő felügyeleti jogát a bíróság azért szüntette meg, mert a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sértette vagy veszélyeztette.

(1) Az örökbefogadás hatálytalanná válik, ha az örökbefogadó az örökbefogadottat teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal gyermekének ismeri el, vagy ha az örökbefogadót jogerős bírósági ítélet következtében az örökbefogadott apjának vagy anyjának kell tekinteni.

(2) Ha az örökbefogadás hatálytalanná válik, úgy kell tekinteni, mintha az örökbefogadásra nem került volna sor.

(1) Az örökbefogadást a felek kölcsönös kérelme alapján a gyámhatóság felbonthatja.

(2) Ha az örökbefogadott még kiskorú, az örökbefogadás csak a kiskorú érdekében bontható fel. Az eljárás során a gyámhatóság – elháríthatatlan akadály kivételével – az örökbefogadott vér szerinti szüleit is meghallgatja.

(3) Az örökbefogadás a gyámhatósági határozat jogerőre emelkedésével szűnik meg. Ha azonban bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai – a felbontás engedélyezése esetében – a kérelem beadásának napjára visszamenő hatállyal szűnnek meg.

(4) A felbontás kihat az örökbefogadóra, annak rokonaira, továbbá az örökbefogadottra és annak leszármazóira is.

(1) Az örökbefogadást a bíróság felbontja, ha akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadott olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik fél számára elviselhetetlenné vált. Ha az örökbefogadott még kiskorú, az örökbefogadás felbontására az örökbefogadó kérelmére csak kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében kerülhet sor.

(2) Az örökbefogadó halála után az örökbefogadást annak érdekében is fel lehet bontani, hogy az örökbefogadott leszármazáson alapuló családi jogállását visszanyerje.

(3) Az örökbefogadás bírósági felbontását bármelyik fél kérheti. Kiskorú örökbefogadott érdekében az örökbefogadás bírósági felbontása iránt a gyámhatóság is indíthat pert. Ha az a fél, aki ellen a pert meg kellene indítani nem él, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani. Ha az örökbefogadó az eljárás során meghal, ez a már megindított eljárás folytatását nem akadályozza. Ilyen esetben a pert a bíróság által kirendelt ügygondnokkal szemben kell folytatni.

(4) Ha több örökbefogadó közül a kereset benyújtásakor már csak az egyik örökbefogadó él, az nem akadálya annak, hogy az örökbefogadás felbontását a még élő örökbefogadó a meghalt örökbefogadó vonatkozásában is kérje az örökbefogadott örökbefogadókkal szemben tanúsított elviselhetetlen magatartása miatt.

(5) Kiskorú örökbefogadott esetében a bíróság a vér szerinti szülőket is meghallgatja, kivéve, ha az elháríthatatlan akadályba ütközik.

(1) Az örökbefogadás az azt felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ha azonban bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai – felbontás esetében – a keresetlevél beadásának napjára visszamenő hatállyal szűnnek meg.

(2) Az örökbefogadást felbontó ítélet kihat az örökbefogadóra, annak rokonaira, továbbá az örökbefogadottra és annak leszármazóira.

(3) Az örökbefogadást felbontó ítélet mindenkivel szemben hatályos.

Ha az örökbefogadást csak az egyik örökbefogadóra vonatkozóan bontották fel – a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában – az örökbefogadás is csak az ő és az ő rokonai vonatkozásában szűnik meg.

Az örökbefogadás felbontása után az örökbefogadott és leszármazói az örökbefogadással felvett családi nevet általában nem viselhetik. A gyámhatóság és a bíróság azonban indokolt esetben – kérelemre – feljogosíthatja az érintetteket az örökbefogadással felvett név további viselésére.

Az örökbefogadás megszűnése nem érinti a gyámhatósági eljárás vagy a per megindítása előtt meghalt örökbefogadó után már megszerzett jogokat. A már átszállt örökséget ilyen esetben visszakövetelni nem lehet.

Az örökbefogadás megszűnésével felélednek a leszármazáson alapuló rokonságból származó azon jogok és kötelezettségek, amelyek az örökbefogadással megszűntek.

(1) Az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatokat a (2)–(3) bekezdésben foglalt kivétellel csak személyesen lehet megtenni. Személyesen, törvényes képviselője hozzájárulása nélkül teheti meg a jognyilatkozatát a korlátozottan cselekvőképes kiskorú gyermek is.

(2) A cselekvőképtelen személy helyett az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatokat törvényes képviselője teheti meg, azonban a tizennegyedik életévét még be nem töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorút a gyámhatóságnak meg kell hallgatnia.

(3) Annak a nagykorú személynek, akinek cselekvőképességét a bíróság az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatok megtételében korlátozta, az örökbefogadással kapcsolatos jognyilatkozatához a gyámhatóság hozzájárulása szükséges.

(4) Az örökbefogadás felbontásával kapcsolatban az örökbefogadó nem járhat el az örökbefogadott törvényes képviselőjeként. Ebben az esetben a kiskorú örökbefogadott részére eseti gyámot kell kirendelni.

(1) A kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll.

(2) A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának – ezen belül tartózkodási helye meghatározásának – nevelésének, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelességét, a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak a jogát foglalja magában.

(1) A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni.

(2) A szülői felügyelet közös gyakorlása során a szülők jogai és kötelezettségei egyenlőek.

A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét – korára, érettségére való tekintettel – megfelelő súllyal figyelembe kell venniük.

A szülő felügyeleti jogának gyakorlását a bíróság vagy más hatóság csak törvényben meghatározott, kivételesen indokolt esetben, olyan mértékben korlátozhatja vagy vonhatja el, amely a gyermek érdekének biztosításához szükséges.

(1) A gyermek – szüleinek megállapodása szerint – apjának vagy anyjának családi nevét viseli. Ha a szülők nem kötöttek házasságot, a gyermek nem viselheti az anyja más személlyel kötött házassága folytán a 3:28. § (1) bekezdésének b) és c) pontja szerint viselt nevét. A gyermek családi névként szüleinek összekapcsolt családi nevét is viselheti, akkor is, ha a szülők a házasságkötés után családi nevüket nem kapcsolták össze, vagy a szülők nem kötöttek házasságot. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet.

(2) A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet, kivéve, ha a szülők a házasság fennállása alatt családi (házassági) nevüket módosították. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét viselheti. Ha csak a szülők egyike viseli házassági nevét a 3:27. § (3) bekezdése szerint, a gyermek – a szülők megállapodása alapján – a másik szülő 3:27. § (1) bekezdésének a) vagy d) pontja szerint viselt nevét vagy a szülők összekapcsolt családi nevét viseli.

(3) A gyermek utónevét a szülők határozzák meg.

(4) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek nevéről – az (1) bekezdés szerinti keretek között – az anya dönt.

(5) Az anya a gyámhatóságon kezdeményezheti, hogy a születési anyakönyvbe a gyermek apjaként képzelt személyt jegyezzenek be. Az anya a képzelt személy apaként való bejegyzésére irányuló eljárás során bejelentheti, hogy a gyermeke

(6) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek a nagykorúvá válását követően kérheti, hogy a születési anyakönyvbe – ha arra korábban nem került sor – apjaként képzelt személyt jegyezzenek be, és kezdeményezheti a korábban bejegyezett képzelt apa adatainak törlését is. Ebben az esetben arról is nyilatkozhat, hogy a továbbiakban is viselni kívánja-e a képzelt apa családi nevét.

A gyámhatóság állapítja meg a gyermek nevét, ha

(1) A szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyermek megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges feltételeket biztosítsák.

(2) A szülők a saját háztartásukban kötelesek a gyermekük lakóhelyét biztosítani. A gyermek lakóhelye (tartózkodási helye) – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – a szülei lakása (tartózkodási helye) akkor is, ha a gyermek átmenetileg máshol tartózkodik.

(3) A szülő vagy a gyámhatóság a gyermek kiadását követelheti attól, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál.

(4) A tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülők lakóhelyét (tartózkodási helyét) vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság jóváhagyásával a szülők beleegyezése nélkül is elhagyhatja, ha az az érdekeivel nem ellentétes. A szülői ház elhagyása önmagában a szülői felügyeletet – a személyes gondozás és nevelés kivételével – nem érinti.

(5) A gyermek egy évet meghaladó időtartamra tanulmányok folytatása, munkavállalás, letelepedés érdekében vagy más hasonló célból önállóan vagy egyik szülőjével csak mindkét szülő egyetértése esetén utazhat külföldre.

(1) A szülők jogosultak a gyermek nevelését megválasztani.

(2) Azt, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön, a gyermek hajlama, testi és értelmi képességei és az egyéb körülmények figyelembevételével a szülők és a gyermek közösen döntik el.

(3) Az életpálya kijelölésével és ezzel összefüggésben a gyermek taníttatásával, iskolájának megválasztásával kapcsolatban a szülő és a gyermek között felmerülő vitában a gyámhatóság dönt.

A gyermek gondozása, nevelése során egyes jogok és kötelezettségek gyakorlásában – a felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulásával – részt vehet az a személy is, akinek saját vagy a szülővel közös háztartásában a gyermek huzamos időn át nevelkedik.

(1) A szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermek vagyonát kezeljék. Törvény egyes vagyontárgyakra, illetve meghatározott vagyonrészre vonatkozóan a szülők vagyonkezelői jogát kizárhatja.

(2) Ha a gyermek azzal a kikötéssel kapott vagyont, hogy azt szülei nem kezelhetik, a gyámhatóság – a vagyont juttató személy javaslatának figyelembevételével – a vagyon kezelésére gyámot rendel ki (vagyonkezelő gyám). Ha a vagyont juttató harmadik személy a vagyon kezeléséből csak az egyik szülőt zárta ki, a vagyont a szülői felügyeletet gyakorló vagy a vagyonkezelésre egyébként feljogosított másik szülő kezeli.

(1) A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők akár kölcsönösen, akár külön-külön közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt meghatalmazást adhatnak egymásnak, hogy a gyermek vagyonát az egyik szülő a másik helyett kezelje.

(2) A gyermek nevében eljáró szülőt a kisebb jelentőségű vagyonjogi szerződések megkötésénél jóhiszemű harmadik személyek olyannak tekinthetik, mint aki a másik szülő meghatalmazottjaként is eljár.

(3) Ha azt a gyermek érdekei indokolják, a gyámhatóság a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők közül kijelölheti azt a szülőt, aki a gyermek vagyonának kezelője.

(1) A szülők a gyermek vagyonából eredő jövedelemnek azt a részét, amely a vagyon terheinek kifizetése után fennmarad, a gyermek indokolt szükségleteire kötelesek fordítani.

(2) A szülők a gyermek eltartásának fedezése céljából a gyermek vagyonának állagát a törvénynek a gyermek tartására vonatkozó rendelkezései szerint vehetik igénybe.

(3) Ha a gyermek szülője háztartásában nevelkedik és keresménnyel rendelkezik, a szülő igényelheti, hogy a háztartás költségeihez megfelelő mértékben járuljon hozzá.

(1) A szülők gyermekük vagyonát biztosítékadás és számadás kötelezettsége nélkül kezelik.

(2) A szülők gyermekük vagyonának kezelése során a rendes vagyonkezelés szabályai szerint, ugyanazzal a gondossággal kötelesek eljárni, mint saját ügyeikben. Ez azonban nem mentesíti őket a súlyos gondatlanságért való felelősség alól.

Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülők gyermekük vagyonának kezelése tekintetében kötelességüket a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon nem teljesítik, a gyámhatóság indokolt esetben

A szülők vagyonkezelői joguk megszűntével kötelesek gyermekük vagyonát kiadni a nagykorú gyermeknek vagy annak, akinek kezelése alá a vagyon kerül.

(1) A szülői felügyeletet gyakorló szülő joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket személyi és vagyoni ügyeiben képviselje.

(2) A vagyonkezelői joggal nem rendelkező szülő a gyermek vagyoni ügyeiben törvényes képviselőként nem járhat el.

A szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermeknek azokra a jognyilatkozataira, amelyeket törvény értelmében csak személyesen lehet megtenni.

(1) A szülő – ha a törvény kivételt nem tesz – nem képviselheti a gyermekét olyan ügyben, amelyben ő maga, házastársa, élettársa, egyenesági rokona vagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű félként szerepel.

(2) Ha a gyermek ügyében a törvényes képviseletet gyakorló szülő akár törvény, akár a gyámhatóság rendelkezése, akár érdekellentét vagy más tényleges akadály folytán nem járhat el, a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot rendel.

(3) Eseti gyám kirendelését bármely érdekelt és bármely hatóság kérheti és annak hivatalból is helye van. A szülő eseti gyám kirendelése céljából köteles a gyámhatóságnak haladéktalanul bejelenteni, ha a (2) bekezdésben megjelölt okból az ügyben nem járhat el.

(4) Az eseti gyám az ügyben olyan jogkörrel jár el mint a gyám.

(1) A szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják, megállapodásuk esetén akkor is, ha már nem élnek együtt.

(2) A különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét.

(3) Azonnali intézkedést igénylő esetben a szülő a gyermek érdekében – a másik szülő haladéktalan értesítése mellett – közös szülői felügyelet esetén is önállóan dönthet.

(1) A különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet teljeskörűen csak az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló megállapodását – ellenkező megállapodás létrejöttének bizonyításáig – vélelmezni kell, ha a gyermek hosszabb ideje megszakítás nélkül egyikük háztartásában nevelkedik.

(2) A házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők közös kérelmére a bíróság – a gyermek érdekét mérlegelve – a szülők közös szülői felügyeletre vagy a szülői felügyelet (1) bekezdés szerinti rendezésére vonatkozó egyezségét jóváhagyja, vagy arról ítélettel határoz.

Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők valamely kérdésben nem tudnak egyetértésre jutni – a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével – a gyámhatóság dönt.

(1) A különélő szülők megállapodásának hiányában – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt a gyermek tartózkodási helye meghatározásának joga, illetve a szülői felügyelet más részjogosultságai, részkötelezettségei teljeskörű vagy – kivételesen – megosztott gyakorlásáról.

(2) A bíróság a perben a gyermek érdekében azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben.

(1) Ha a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására az egyik szülőt jogosítja fel, a gyermekétől különélő szülő – a bíróság eltérő rendelkezésének hiányában – a szülői felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja.

(2) A gyermekétől különélő szülőt a bíróság feljogosíthatja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására és kivételesen a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes körű vagy részleges gyakorlására is, továbbá ha a gyermek érdekei megkívánják, a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát korlátozhatja vagy megvonhatja.

(1) Ha a szülői felügyeletnek a szülők által történő gyakorlása a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri. Ebben az esetben ezt a személyt gyámul kell kirendelni, és a szülő felügyeleti joga szünetel.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság a gyermeket elsősorban olyan személynél helyezi el, aki a gyermek gondozásában, nevelésében a gyermek érdekeinek megfelelően már korábban is részt vett.

A szülői felügyelet gyakorlásának vagy a gyermek harmadik személynél való elhelyezésének megváltoztatása a bíróságtól akkor kérhető, ha azok a körülmények, amelyekre a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapult, utóbb lényegesen módosultak, és ennek következtében a megváltoztatás a gyermek érdekében áll. Nem hivatkozhat a körülmények megváltozása miatt a gyermek érdekére az a szülő, aki a változást felróható magatartásával maga idézte elő, így különösen, ha a gyermeket jogosulatlanul vette magához vagy tartja magánál.

(1) A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a felügyelet, az egyes felügyeleti jogok gyakorlásának megváltoztatása, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése és az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő és a gyámhatóság indíthat pert. A gyermek nála történő elhelyezése iránt a gyámhatóság jóváhagyásával a nagyszülő is pert indíthat.

(2) A pert – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – a szülőnek a másik szülő ellen, a gyámhatóságnak pedig mindkét szülő ellen meg kell indítania.

(3) A harmadik személynél történt elhelyezés megváltoztatása iránti pert az ellen a személy ellen kell megindítani, akinél a gyermeket elhelyezték.

(4) A bíróságnak az eljárása során – elháríthatatlan akadály esetét kivéve – mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, különösen ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatnia a gyermeket is. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, a szülői felügyeletre és az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti.

(5) A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében – ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást – külön törvényben szabályozott közvetítői eljárást vegyenek igénybe.

A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében – egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva – együtt kell működniük.

A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell és a különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia.

(1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben közösen gyakorolják jogaikat akkor is, ha a szülői felügyeletet a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapján csak az egyik szülő gyakorolja, kivéve, ha a gyermekétől különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság e tekintetben korlátozta vagy megvonta.

(2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdés: a kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a szülő lakóhelyén (tartózkodási helyén) kívüli, valamint külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása, iskolájának, életpályájának megválasztása.

(3) Ha a különélő szülők a (2) bekezdésben meghatározott, közösen gyakorolt felügyeleti jogosítványokban nem tudnak megegyezni, a döntést a gyámhatóság hozza meg.

(4) A gyermek tartós vagy végleges letelepedés szándékával történő külföldre vitelére a szülők megegyezése vagy a gyámhatóság határozata alapján kerülhet sor.

Ha a bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosítja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet gyakorlására, a szülői felügyeletet ezekben az esetekben a különélő szülő gyakorolja azzal, hogy tevékenységéről a szülői felügyeletet egyébként gyakorló szülőt tájékoztatni köteles.

A szülői felügyeletet gyakorló szülő és a gyermekétől különélő szülő közötti megfelelő együttműködés kialakítása, a különélő szülő jogainak biztosítása érdekében a gyámhatóság – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a szülők számára külön törvényben meghatározott közvetítői eljárás igénybevételét rendelheti el.

(1) A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő személy és a nevelőszülő köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.

(2) A gyermekétől különélő szülő – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani.

(3) A szülőnek – kivéve, ha a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére elkövetett cselekmény miatt a büntetőeljárásban elrendelhető távoltartás kényszerintézkedés hatálya alatt áll – joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha a szülői felügyeleti joga szünetel.

(4) Kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében azt a szülőt is fel lehet jogosítani a gyermekkel való kapcsolattartásra, akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, vagy akinek szülői felügyeleti joga a gyermek ismeretlen személy által történő örökbefogadásához adott hozzájárulásával vagy azért szűnt meg, mert a szülő a gyermeket – annak érdekében, hogy más nevelje fel, személyazonosságának feltárása nélkül – egészségügyi intézményben az arra kijelölt helyen hagyja és a gyermekért hat héten belül nem jelentkezik, ha a gyermek örökbefogadására nem került sor. Erről a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy – ha a gyermeket tartós nevelésbe vették – a gyámhatóság dönt.

(1) A kapcsolattartásra a nagyszülő, a testvér, – ha a szülő és a nagyszülő nem él vagy a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy a kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja – a gyermek szülőjének testvére vagy szülőjének házastársa is jogosult.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek kapcsolattartási jogát nem érinti a 3:139. § (2) bekezdése szerinti közös gyermekké fogadás, ha az a házasság, amelyből az örökbe fogadott gyermek származik, a gyermek szülőjének halála folytán szűnt meg.

(3) A kapcsolattartásra – ha a gyermek hosszabb időn keresztül a háztartásában nevelkedett – kérelmére feljogosítható a szülő volt házastársa, korábban a gyermeket nevelő más személy, gyám és az is, akinek a gyermekre vonatkozó apasági vélelmét a bíróság megdöntötte.

(1) A kapcsolattartási jog magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a szokásos tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, és kiterjed a kapcsolat személyes találkozás nélküli folyamatos fenntartására.

(2) A gyermek elvitelével felmerülő kiadások – a bíróság vagy a gyámhatóság eltérő rendelkezése hiányában – a kapcsolattartásra jogosultat terhelik.

(1) A kapcsolattartásról a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők egyezséget köthetnek, egyezségük hiányában pedig a kapcsolattartásról – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt. Ha házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per nincs folyamatban, a kapcsolattartásról a szülők megegyezésének hiányában a gyámhatóság dönt. A döntés előtt az érdekelteket és az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatni.

(2) A kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembevételével rendelkezik.

(3) A kapcsolattartásra vonatkozó határozatban rendelkezni kell a kapcsolattartás gyakoriságáról és időtartamáról, folyamatos, illetve időszakos voltáról, arról, hogy – külön jogszabályban meghatározott – felügyelt kapcsolattartásra kerül-e sor, a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről és módjáról, a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettségről és az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról.

(4) Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, a kapcsolattartás megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két év jogvesztő határidőn belül csak a bíróságtól lehet kérni.

(1) A kapcsolattartást akadályozó körülményekről a felek megfelelő időben és módon kötelesek tájékoztatni egymást.

(2) A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.

Ha a gyermeket gondozó személy a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozza vagy meghiúsítja, az ezzel okozott kárt köteles a jogosultnak megtéríteni.

A gyámhatóság vagy a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja.

A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtásáról – függetlenül attól, hogy azt a bíróság vagy a gyámhatóság hozta-e meg – a gyámhatóság gondoskodik.

(1) Szünetel a szülői felügyelet, ha

(2) Az életközösség fennállása alatt szünetel a szülői felügyelete annak a szülőnek, aki együtt él a szülői felügyelettől megfosztott másik szülővel.

(3) A szülői felügyelet megszüntetése vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per jogerős befejezéséig szünetel a szülői felügyelete annak, akinek a gyermekét a gyámhatóság ideiglenes hatállyal a különélő másik szülőnél, más személynél vagy intézményben helyezte el.

(1) A gyámhatóság

(2) A gyámhatóság a családbafogadáshoz akkor járul hozzá, ha a családbafogadó szülő személyisége és körülményei alapján alkalmas a gyermek gondozására, nevelésére, a gyámság ellátására, és e feladatok ellátását maga is vállalja.

(3) A családbafogadó szülőt a gyámhatóság gyámul rendeli.

(1) A családbafogadás ideje alatt a szülő felügyeleti joga szünetel.

(2) A szülőt megilleti a kapcsolattartás joga és a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való együttes döntési jog.

(3) Különösen indokolt esetben a gyámhatóság a szülőt feljogosíthatja a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet jogával is.

(4) A családbafogadás a szülő tartási kötelezettségét nem érinti.

(1) A családbafogadás feltételeinek fennállását a gyámhatóság szükség szerint, de legalább évente felülvizsgálja.

(2) A családbafogadást meg kell szüntetni, ha azt a szülő vagy a családba fogadó szülő kéri, vagy annak fenntartása a gyermek fejlődését veszélyezteti.

(1) Megszűnik a szülői felügyeleti jog:

(2) Ha a szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják, az egyik szülő halála esetén a szülői felügyelet a túlélő szülőt illeti meg.

(3) Ha az a szülő hal meg, aki a szülői felügyeletet vagy annak egyes részjogosítványait egyedül gyakorolta, a felügyelet a túlélő szülőt illeti meg, feltéve, hogy nem áll a szülői felügyelet megszüntetését kimondó ítélet hatálya alatt.

(4) Ha a szülői felügyeleti jog a (3) bekezdés alapján a túlélő szülőt illeti meg, a gyámhatóság felhívja őt a szülő felügyeleti jogok gyakorlására, kivéve, ha szülői felügyeleti joga a 3:190. § (1) bekezdésének a)–b) pontjában foglalt okból szünetel vagy ha az a gyermek érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll.

(1) A bíróság megszünteti a szülői felügyeletet:

(2) Ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte, a bíróság a felügyeletet a szülő valamennyi gyermeke felett megszüntetheti. A bíróság úgy is rendelkezhet, hogy a megszüntető határozat hatálya kihat a később születő gyermekre is.

(3) Az, aki szülői felügyeletet megszüntető jogerős ítélet hatálya alatt áll, nem fogadhat örökbe, gyámságot nem viselhet, gyermek nála nem helyezhető el és – a bíróság vagy a gyámhatóság kivételes rendelkezésének hiányában – nincs joga arra, hogy gyermekével kapcsolatot tartson.

A bíróság a jövőre nézve visszaállítja a szülői felügyeletet, ha az az ok, amely miatt azt megszüntették, már nem áll fenn, és nincs egyéb olyan ok sem, amely a megszüntetésre alapul szolgálna.

(1) A szülői felügyelet megszüntetése iránt a másik szülő, visszaállítása iránt pedig bármelyik szülő indíthat pert. Mindkét esetben perindításra jogosult a gyermek, a gyámhatóság és az ügyész is.

(2) A szülői felügyelet megszüntetése, valamint visszaállítása iránt a korlátozottan cselekvőképes szülő és a cselekvőképtelen gyermek helyett a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthat pert. A korlátozottan cselekvőképes gyermek a pert törvényes képviselője hozzájárulásával maga indíthatja meg. A szülői felügyelettel kapcsolatos jognyilatkozatok tételében cselekvőképességében korlátozott nagykorú szülő a gyámhatóság hozzájárulásával indíthat pert.

(3) A szülői felügyelet megszüntetése iránt a keresetet az ellen a szülő ellen kell megindítani, akinek szülői felügyeletét meg kívánják szüntetni. A szülői felügyelet visszaállítása iránt az ellen kell pert indítani, akinek keresete folytán a bíróság a szülői felügyeletet megszüntette; ha már nem él, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.

(4) A szülői felügyelet megszüntetése, valamint az annak visszaállítása iránt indított perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos.

(1) Rokonaival szemben tartásra jogosult az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani (rászorult) és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa, volt élettársa nincs.

(2) Érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől – figyelembe véve a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegét, valamint a kötelezett magatartását is – nem várható el.

(3) A gyermek csak a vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén hivatkozhat a szülő érdemtelenségére, ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett.

Nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyeztetné. Ez a szabály a szülőnek a kiskorú gyermekével szemben fennálló tartási kötelezettségére nem irányadó.

(1) A tartási kötelezettség – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – az egyenesági rokonokat terheli egymással szemben.

(2) Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a szülőjével szemben.

(3) Ha a tartásra jogosultnak sem tartásra kötelezhető szülője, sem gyermeke nincs, eltartása távolabbi leszármazóira, tartásra kötelezhető leszármazó hiányában távolabbi felmenőire hárul oly módon, hogy a tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb álló rokon a távolabbit megelőzi.

(4) Azt a kiskorút, akinek tartásra kötelezhető egyenes ági rokona nincs, nagykorú testvére köteles eltartani, feltéve, hogy ezt saját maga, házastársa, élettársa és tartásra rászoruló egyenes ági rokonai szükséges tartásának veszélyeztetése nélkül képes teljesíteni.

(5) A tartásra rászoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra történő hivatkozással, hogy tartási jogosultságát érdemtelensége miatt a tartás sorrendjében közelebb álló kötelezettel szemben nem érvényesíthetné.

(1) A házastárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét, akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba.

(2) A szülő házastársának tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő tartásdíj-fizetési kötelezettségét.

(1) A gyermek szülőjének tartásra rászoruló házastársát akkor köteles eltartani, ha a házastárs az ő eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel köteles eltartani a gyermek a korábban őt nevelő más személyt.

Tartásra

(1) Több egy sorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg.

(2) Ha a tartásra köteles személy a tartás alól mentesül, a rá eső tartás a vele egy sorban álló kötelezettekre, ilyenek hiányában pedig a sorban utána kötelezettekre hárul.

(3) Annak a tartásra kötelezettnek a javára, aki a tartásra jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó tevékenységet és egyéb terhet a tartási kötelezettség megállapításánál figyelembe kell venni.

(1) Ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltartani, a jogosultság sorrendjében

(2) A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg.

A bíróság indokolt esetben – kérelemre – mind a tartásra való jogosultság, mind a tartási kötelezettség fenti sorrendjétől eltérhet.

A tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó. Ennek hiányában a jogosult a tartás bírósági megállapítását kérheti.

(1) A bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötelezett teljesítőképessége alapján állapítja meg.

(2) A jogosult indokolt szükségletei körében megélhetésének ésszerű költségeit kell figyelembe venni.

(3) A leszármazó és a kiskorú testvér eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed.

(4) Az idős kora, betegsége, fogyatékossága vagy más ok miatt gondozásra szoruló rokon tartásának kötelezettsége a gondozásának és ápolásának költségeire és az azokkal kapcsolatos más szükséges szolgáltatásokra is kiterjed.

(5) Ha a jogosult a tartásra csak részben szorul rá, tartáskiegészítés illeti meg. Ha a jogosult rászorultsága teljes, de a tartására elsősorban köteles rokonai nem képesek az indokolt szükségleteinek megfelelő tartást nyújtani, a sorban következő kötelezettektől kérhet tartáskiegészítést.

(1) A tartást a kötelezett – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – elsősorban pénzben szolgáltatja (tartásdíj).

(2) Bármelyik fél kérelmére a bíróság a tartás szolgáltatásának más módját is elrendelheti, ha az a felek körülményeire tekintettel indokolt és az ellen a másik fél nem tiltakozik.

(3) A tartásdíjat időszakonként előre kell fizetni.

A tartásdíjat határozott összegben kell megállapítani. A járadék összege oly módon is megállapítható, hogy a tartásdíj évente, az öregségi nyugdíj legkisebb összege emelkedésének megfelelően a következő év január 1. napjától – külön intézkedés nélkül – módosul.

(1) A kiskorút illető tartás iránt a kiskorú érdekében a gyámhatóság, a szülőt illető tartás iránt pedig a szülő érdekében – egyetértésével – a jegyző is indíthat pert.

(2) Az a tartásra kötelezett rokon, aki a jogosult tartásáról maga gondoskodik, illetve őt gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán is pert indíthat.

(1) A tartás teljesítését a bíróság határozatlan időre rendeli el.

(2) A tartás határozott időtartamra vagy meghatározott feltétel bekövetkeztéig is megállapítható, ha feltehető, hogy a jogosult rászorultsága meghatározott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével megszűnik.

(1) Ha a felek megállapodásán vagy a bíróság ítéletén alapuló tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következett be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a tartás mértékének vagy a szolgáltatás módjának megváltoztatását lehet kérni. Nem kérheti a megállapodáson alapuló tartás megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények megváltozásának lehetőségével a megállapodás időpontjában ésszerűen számolnia kellett, vagy akinek a körülmények megváltozása felróható.

(2) A tartásra kötelezett járandóságát folyósító szerv vagy személy a jogosultat – kérelmére – köteles tájékoztatni a kötelezett munkabérének és egyéb juttatásának összegéről.

(1) Ha a tartást bíróság állapította meg, az a személy, akinek a tartásdíjat folyósítják, köteles – a kötelezett egyidejű értesítése mellett – a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult tartásra való rászorultsága megszűnt. Az e kötelezettségének elmulasztásából eredő kárért felel. A bejelentést követően a bíróság a tartási kötelezettséget peres eljárás lefolytatása nélkül szünteti meg.

(2) A kötelezett a tartás megszüntetését kérheti, ha a körülmények megváltozása folytán a tartási kötelezettségének alapjául szolgáló feltételek már nem állnak fenn, vagy a jogosult elmulasztotta az (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettségét.

(1) A tartáshoz való jog a jogosult halálával, a határozott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével megszűnik.

(2) A tartási kötelezettség a kötelezett halálával megszűnik. A kötelezett haláláig esedékessé vált és meg nem fizetett tartásdíj azonban – az örökhagyó tartozásaiért fennálló felelősség szabályai szerint – átszáll az örökösökre.

A szülőknek a kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére a rokontartás közös szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is – legfeljebb azonban a huszadik életévének betöltéséig – érvényesül, ha középfokú iskolai tanulmányokat folytat.

(1) A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye, vagyonának jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona van.

(2) Ha a gyermek tartása az (1) bekezdés alapján nem biztosítható, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a szülők az eltartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát – meghatározott részletekben – igénybe vegyék.

(1) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (gyermektartásdíj).

(2) A szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de tartásáról nem gondoskodik.

(3) Ha a különélő szülő háztartásában hosszabb időt tölt folyamatosan a gyermek, vagy a különélő szülő a gyermek tartásáról egyéb módon természetben gondoskodik, akkor az érintett időszakra a gondozó szülő tartásdíjat nem követelhet.

(1) A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megegyezése irányadó.

(2) A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. A megállapodás akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, továbbá, ha azt a gyámhatóság vagy perbeli egyezség esetén a bíróság jóváhagyja.

(3) A (2) bekezdés szerinti megállapodás ellenére a bíróság akkor ítélhet meg tartásdíjat, ha az a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdekében vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása végett indokolt.

(1) A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.

(2) A gyermektartásdíj megállapítása során figyelembe kell venni:

(3) A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.

(4) A tartásdíj összegét – az összes körülmény mérlegelésével – gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell megállapítani. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a keresetlevél beadását megelőző egyévi összes jövedelmét figyelembe kell venni.

A továbbtanuló nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait, valamint a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(1) A nagykorú, munkaképes gyermek a 3:217. §-ában foglalt eseten kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai ésszerű időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A szülőt a továbbtanulási szándékról megfelelő időben tájékoztatni kell.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.

(3) A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani

(4) A szülő huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására csak rendkívül indokolt esetben kötelezhető.

A tartásdíj mértékének megállapításánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni.

A tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt a továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény – kérelmére – köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről.

Az a kiskorú, aki nem áll szülői felügyelet alatt, gyámság alá tartozik.

A gyám – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a gyámsága alatt álló gyermek gondozója, nevelője, vagyonának kezelője és a gyermek törvényes képviselője.

(1) A kiskorú gyermek közeli hozzátartozója és az a személy, akinek a gondozásában a gyermek él, köteles a gyámhatóságnak haladéktalanul bejelenteni, ha a kiskorú részére gyám kirendelése szükséges. A bíróság vagy más hatóság is köteles értesíteni a gyámhatóságot, ha hivatalos eljárása során tudomást szerez arról, hogy valamely kiskorú részére gyámot kell kirendelni. A gyámrendelés szükségességét bárki más is bejelentheti.

(2) A gyámhatóság a gyámrendelés iránt hivatalból intézkedik.

(3) A gyámrendelés részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.

(1) A gyámság elsősorban azt illeti meg, akit a szülői felügyeletet gyakorló szülő közokiratban, végrendeletben vagy előzetes jognyilatkozatban gyámul megnevezett (nevezett gyám). Ha a szülői felügyeletre egyaránt jogosult szülők más-más gyámot neveztek meg, a gyermek érdekét mérlegelve a gyámhatóság határoz arról, hogy a gyámságot melyikük lássa el.

(2) A nevezett gyámot csak akkor lehet mellőzni, ha

(1) Nevezett gyám hiányában a gyámhatóság elsősorban a gyámság ellátására alkalmas közeli hozzátartozót rendel ki gyámul. Ha ilyen hozzátartozó nincs, a gyámhatóság más hozzátartozót vagy arra alkalmas személyt rendel ki, elsősorban azok közül, akik a gyermek gondozásában, nevelésében már korábban részt vállaltak.

(2) A gyámhatóság – a gyermekvédelmi gyámság kivételével – rendszerint minden kiskorú részére külön gyámot rendel ki, azonos helyen nevelkedő testvérek részére azonban gyámul ugyanazt a személyt kell kirendelni (közös gyám), ha az a kiskorúak érdekével nem ellentétes.

A gyámrendelés során az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermek véleményét – korára, érettségére való tekintettel – megfelelő súllyal figyelembe kell venni. Nem rendelhető ki a tizenkettedik életévét betöltött gyermek gyámjául az, aki ellen a gyermek alapos okból, kifejezetten tiltakozik.

A gyermek gyámjául kell kirendelni azt a személyt,

(1) Gyermekvédelmi gyámság alá tartozik az a gyermek, akit

(2) Gyermekvédelmi gyámság esetén gyámul a gyámságot vállaló és arra alkalmas nevelőszülő rendelhető ki. Annak a gyermekotthonnak a vezetőjét, ahol a gyámhatóság a gyermeket elhelyezte, a gyermek gyámjául kell kirendelni.

(3) A gyámhatóság gyermekvédelmi gyámul hivatásos gyámot rendel ki, ha

(1) A gyermek részére kivételesen több gyám is kirendelhető. Többes gyámrendelésre akkor kerülhet sor, ha

(2) A (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben a gyámhatóságnak meg kell határoznia a gyámok feladatkörének pontos megosztását.

(1) Gyám lehet minden nagykorú személy, akivel szemben a törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn és személyében, körülményeiben alkalmas a gyámság ellátására.

(2) Gyámul – a gyermekotthon vezetője és a hivatásos gyám kivételével – csak az rendelhető ki, aki a gyámi tisztséget vállalja.

(1) Nem rendelhető ki gyámul az a személy,

(2) Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő azt a személyt zárta ki a gyámságból, akit a másik szülő gyámul nevezett, a kiskorú gyermek érdekeinek figyelembevételével a gyámhatóság dönti el, hogy melyik rendelkezés érvényesüljön.

(1) A gyám tevékenységét a gyermek érdekeinek megfelelően köteles gyakorolni. Ennek során biztosítania kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú az őt érintő döntések előkészítésében részt vehessen, véleményt nyilváníthasson.

(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadóak a gyám jogaira és kötelezettségeire is.

(1) A gyám nem jogosult a gyermek nevének meghatározására vagy megváltoztatására, és nem adhat hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek örökbefogadásához.

(2) A gyám jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha az a gyermek családi jogállására és az ezzel kapcsolatos perindításra vonatkozik.

(3) A gyermekvédelmi gyám a gyermek gondozási helyét csak a gyámhatóság jóváhagyásával változtathatja meg.

(4) Ha a gyermekvédelmi gyám hivatásos gyám, a gyermek gondozásával és nevelésével kapcsolatos feladatokat a nevelőszülő, a gyermekotthon vagy a fogyatékosok és pszichiátriai betegek otthona biztosítja.

(1) A gyám köteles a gyermek pénzét és értéktárgyait – ha azokat a rendes vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell – a gyámhatóságnak átadni.

(2) Ha a gyermekvédelmi gyámságot a nevelőszülő látja el, a gyermek vagyonát csak akkor kezelheti, és a gyermeket vagyoni ügyeiben csak akkor képviselheti, ha arra a gyámhatóság – kérelmére – feljogosítja. A gyámhatóság vagyonkezelésre vonatkozó felhatalmazása a vagyon egészére vagy az ügyek meghatározott csoportjára vonatkozhat. Felhatalmazás hiányában a vagyonkezelésről az erre rendelt külön gyám gondoskodik.

(3) A nevelőszülő a (2) bekezdésben előírt felhatalmazás nélkül is megkötheti a gyermek képviseletében a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó szerződéseket.

(1) A gyám működését a gyámhatóság rendszeres felügyelete – gyermekvédelmi gyámság esetén irányítása – alatt látja el. Tevékenységéről bármikor köteles felvilágosítást adni a gyámhatóságnak.

(2) A gyámhatóság a gyám jogkörét korlátozhatja, intézkedéseit a gyermek érdekében hivatalból vagy a gyámság alatt álló gyermek vagy közeli hozzátartozói kérelmére – ideértve a szülőt is, ha a szülői felügyeleti joga szünetel – meg is változtathatja.

(3) A gyámhatóság a gyámság alatt álló kiskorú fontosabb ügyeiben határozathozatal előtt köteles a gyámot, az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermeket és indokolt esetben a kiskorú közeli hozzátartozóit meghallgatni.

(1) A gyermek megélhetését szolgáló juttatásokat, így különösen a tartásdíjat, gyermekvédelmi, családtámogatási és társadalombiztosítási ellátásokat – ha törvény kivételt nem tesz – a gyám részére kell folyósítani.

(2) A gyám a gyermek jövedelmét a gyermek szükséges tartására igénybe veheti. Ha a gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a gyám az eltartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát – meghatározott részletekben – igénybe vegye.

(3) A gyám a gyámság ellátásával kapcsolatos indokolt kiadásainak, költségeinek megtérítését a gyermek jövedelméből igényelheti. Megfelelő jövedelem hiányában a kiadások, költségek megtérítéséről a gyámhatóság gondoskodik.

(1) A gyám a vagyonkezelésről – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – évenként köteles a gyámhatóságnak számot adni.

(2) Ha a gyámság alatt álló jövedelme nem haladja meg a külön jogszabályban meghatározott mértéket, a gyám számára – a gyermekvédelmi gyám kivételével – a gyámhatóság egyszerűsített számadást is engedélyezhet. Ha a gyámságot közeli hozzátartozó látja el, a gyám az egyszerűsített számadási kötelezettség alól is mentesíthető.

(3) A gyámhatóság – indokolt esetben – a gyámot az (1)–(2) bekezdésben meghatározott eseteken kívül hivatalból, vagy a korlátozottan cselekvőképes gyámság alatt álló, illetve a gyámság alatt álló hozzátartozója kérelmére – eseti számadásra kötelezheti.

(1) A gyámság megszűnik, ha a gyámság alatt álló meghal, szülői felügyelet alá kerül, vagy nagykorúságát eléri.

(2) A gyám tisztsége megszűnik:

(1) A gyámhatóság a gyámot felmenti, ha

(2) A gyermekvédelmi gyámot a gyámhatóság akkor is felmenti, ha

(3) A gyámhatóság kivételesen felmentheti a gyámot akkor is, ha a gyermek érdekében más személy gyámként való kirendelése indokolt.

(1) A gyámhatóság a gyámot elmozdítja, ha a gyám jogaival visszaél, kötelességét elhanyagolja, vagy olyan cselekményt követ el, amellyel a gyámsága alatt álló gyermek érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti, vagy amely miatt a feladat ellátására méltatlanná válik.

(2) Ha alaposan feltételezhető, hogy a gyámot el kell mozdítani és a késedelem veszéllyel járhat, a gyámhatóság a gyámot e tisztségéből azonnali hatállyal felfüggeszti.

(1) A gyám tisztségének megszűnése után köteles a gyámhatóságnak működéséről jelentést, a korábban a kezelése alatt lévő vagyonról pedig végszámadást előterjeszteni.

(2) A gyám ellen számadási kötelezettsége alapján támasztható követelések a gyámot a vagyonkezelés alól felmentő határozat közlésétől számított egy év alatt évülnek el. Ha azonban a követelés alapjául szolgáló tény menthető okból csak később jutott a jogosult tudomására, a határidőt a tudomásszerzéstől kell számítani.

A gyám a gyámsága alatt álló gyermeknek a vagyonkezelés során okozott kárért a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályai szerint felel.

A gyám és a gyámsága alatt álló személy között keletkezett, vitatott követeléseket bírósági úton az eseti, az időszakos számadás vagy a végszámadás elfogadása után is érvényesíteni lehet.

(1) Birtokos az, aki a dolgot hatalmában tartja.

(2) Olyan birtokos mellett, aki a dolgot – annak időleges birtokára jogosító jogcím alapján – tényleges hatalmában tartja (albirtokos), birtokosnak kell tekinteni azt is, akitől a dolog felett tényleges hatalmat gyakorló a birtokát származtatja (főbirtokos).

(3) Birtokos az is, akitől a dolog jogalap nélkül időlegesen más személy tényleges hatalmába került.

(4) A dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges hatalmába jut.

(1) A birtokátruházás az erre irányuló megállapodás alapján a dolognak vagy azoknak az eszközöknek az átadásával valósul meg, amelyekkel a dolog feletti tényleges hatalom gyakorolható.

(2) A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló megállapodásával megvalósul, ha

(3) A birtokátruházás a birtokos dolog feletti tényleges hatalmának megszüntetésével megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtok megszerzője megállapodnak.

(4) Ha a dolog harmadik személy birtokában van, a birtokátruházás a dolog kiadása iránti igénynek a birtokot szerző félre való átruházásával megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtokot szerző fél megállapodnak.

(1) A birtokot a birtokos elveszti, ha a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával véglegesen felhagy vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg.

(2) A birtok nem vész el azzal, hogy a birtokos a tényleges hatalom gyakorlásával időlegesen felhagy vagy a tényleges hatalom gyakorlásában időlegesen akadályoztatva van.

(3) A birtokos halálával vagy jogutódlással való megszűnésével a dolog birtoka a hagyaték megnyíltával vagy a jogutódlással az örökösre vagy a jogutódra száll át. Az örökös vagy a jogutód birtokosi helyzetét az örökhagyó vagy a jogelőd birtokláshoz való jogcíme határozza meg.

(1) A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják (tilos önhatalom).

(2) A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg.

(3) Az albirtokos jogcíme szerint részesül birtokvédelemben a főbirtokossal szemben.

(4) Közös birtok esetén a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, és bármelyik birtokos követelheti a dolog közös birtokba bocsátását.

(5) A közös birtokosok – egymás közötti viszonyuk alapján – egymással szemben is jogosultak birtokvédelemre.

(1) A tilos önhatalom ellen a birtokos – a birtok megvédéséhez szükséges mértékben – önhatalommal is felléphet.

(2) Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal csak akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.

(1) Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.

(2) A jegyző elrendeli az eredeti birtokállapot helyreállítását, és a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól eltiltja, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelmet kért, nem jogosult a birtoklásra vagy birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. A jegyző határozhat a hasznok, a károk és a költségek kérdésében is.

(3) A jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs. Az a fél, aki a jegyző birtokvédelem kérdésében hozott határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül, az ellenérdekű fél ellen indított keresettel, a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását.

(4) A jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát annak meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani akkor is, ha az érdekelt fél keresetet indított.

(5) A bíróság elrendelheti a birtoklás kérdésében a jegyző által hozott határozat végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatása várható. A hasznok, károk és költségek kérdésében hozott határozat alapján végrehajtásnak nincs helye ha az érdekelt fél ebben a kérdésben vagy a birtoklás kérdésében keresetet indított.

(6) A jegyző előtti birtokvédelmi eljárás részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg; az ilyen eljárásban a birtokvita eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a jegyző valónak fogadja el.

(1) A birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését a bíróságtól kérheti egy év eltelte után vagy ezt megelőzően, ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás.

(2) A bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt. A békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.

(1) Aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni.

(2) A jogalap nélküli birtokos a dolog kiadását megtagadhatja, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem elégítik. Nem tagadhatja meg a dolog kiadását az, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakosan, vagy csalárd módon szerezte meg.

(3) A jogalap nélküli birtokos jogállására a felelős őrzés szabályai irányadóak.

(1) A jogalap nélküli birtokos – a dolog fenntartásával rendszerint együtt járó kisebb kiadások kivételével – követelheti a dologra fordított szükséges költségei megtérítését, elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat.

(2) A jogalap nélküli birtokos jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei megtérítését is követelheti, rosszhiszeműsége esetén pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést.

(3) A jogalap nélküli birtokos az elvitel jogát csak az állag sérelme nélkül gyakorolhatja.

(1) A jogalap nélküli birtokos köteles a jogosultnak kiadni a dolog meglevő hasznait, valamint a dolog helyébe lépő értéket, kivéve, ha ellenszolgáltatás fejében jutott birtokához és jóhiszemű volt.

(2) A jóhiszemű jogalap nélküli birtokos az addig terjedő időre, amíg a dolgot tőle a jegyző vagy a bíróság előtt vissza nem követelik, az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékének megtérítésére nem köteles, és a dologban bekövetkezett károkért nem felelős. A dolog visszakövetelésétől kezdve – ha nem vált nyilvánvalóan rosszhiszeművé – a használati és a hasznok szedésére vonatkozó jogára a felelős őrzés, felelősségére pedig a kártérítési felelősség általános szabályai az irányadók.

(3) A rosszhiszemű jogalap nélküli birtokos köteles megfizetni azoknak a hasznoknak az értékét, amelyeket elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott, továbbá a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni a dologban bekövetkezett mindazon károkat, amelyek a jogosultnál nem következtek volna be.

Aki a dolgot más érdekében anélkül tartja magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy köteles volna, a dolog őrizetéről a jogosult költségére és veszélyére mindaddig köteles gondoskodni, amíg a jogosult a dolgot át nem veszi. A felelős őrző a dolgot költségei megtérítéséig visszatarthatja.

(1) A felelős őrzés tartama alatt a felelős őrző a dolgot nem használhatja, kivéve ha a használat a dolog fenntartásához szükséges. Ha a dolgot a tilalom ellenére mégis használja, a jogosulttal szemben minden olyan kárért felel, amely enélkül nem következett volna be.

(2) A felelős őrző köteles a dolog meglevő hasznait kiadni és az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékét – az őrzésből folyó igényei beszámításával – megtéríteni.

(3) Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, és annak máshol való elhelyezése aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna, a felelős őrző a dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja. A gyorsan romló vagy az olyan dolgot, amely esetében a késedelem jelentős értékveszteséggel járna – ha lehetséges – értékesíteni kell, vagy fel kell használni.

(4) Az értékesítésből befolyt összeg valamint a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat illeti meg.

(1) A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán – a törvényben meghatározott korlátok között – teljes és kizárólagos jogi uralom illeti meg, amelyből fakadóan joga van bárki más jogosulatlan behatásának kizárására.

(2) A tulajdonost – törvény, bírósági, hatósági határozat, vagy szerződés eltérő rendelkezése hiányában – megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznok szedése, valamint a rendelkezés joga.

(1) Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet.

(2) Dolognak minősül a pénz, az értékpapír, a pénzpiaci eszköz, a társasági részesedés, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erő.

(3) A tulajdonjog szabályai az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével alkalmazhatók.

Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, vagy az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.

A tulajdonjog kétség esetén kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges, vagy azt elősegíti.

(1) Az épület tulajdonjoga – ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás eltérően nem rendelkezik – a földtulajdonost illeti meg.

(2) Az ingatlan tulajdonosa rendelkezhet úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet önálló ingatlanként jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba.

(1) A földtulajdonos és az épület tulajdonosa az épület létesítésével és a föld használatával kapcsolatos jogaikat és kötelezettségeiket szerződésben szabályozhatják.

(2) A földtulajdonos és az épület tulajdonosa közötti szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha az épület tulajdonosát megillető földhasználati jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

(3) A földtulajdonos és az épület tulajdonosa az épület tulajdonjogáról rendelkező szerződésben megállapodhatnak abban, hogy az épület tulajdonosa az épületet csak a földtulajdonos hozzájárulásával idegenítheti el vagy terhelheti meg. Az épület tulajdonosa a föld tulajdonosától a hozzájárulás megadását követelheti, ha az elidegenítés vagy a terhelés az épület tulajdonosát terhelő kötelezettségek teljesítését vagy az épület szerződésben rögzített célját nem veszélyezteti.

Ha a föld és a rajta álló épület tulajdonjoga elválik, a földtulajdonost az épületre, az épület tulajdonosát pedig a földre elővásárlási jog illeti meg.

(1) Az állam kizárólagos tulajdona, valamint az önkormányzat törzsvagyona köztulajdonnak minősül.

(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az állam kizárólagos tulajdonában vannak és forgalomképtelenek különösen

(3) Törvény a (2) bekezdésben foglaltakon kívül meghatározhatja a kizárólagos állami tulajdon további tárgyait.

(4) A köztulajdon tárgyai törvény és – önkormányzat korlátozottan forgalomképes törzsvagyona esetében – önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában nem idegeníthetők el és nem terhelhetők meg.

(5) A köztulajdon tárgyainak birtokát, használatát, hasznai szedésének jogát – törvényben meghatározott módon – az állam, illetve az önkormányzat másnak átengedheti.

A tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem.

A tulajdonos jogosult a dolog használatára, hasznai szedésére, valamint viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott kárt, ha annak megtérítésére más nem kötelezhető.

A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

A tulajdonos, ha az ingatlanán a jogszabályi előírások szerint folytatott építkezés következtében a szomszédos ingatlanok értéke csökken, az értékcsökkenés mértékének megfelelő kártalanításra köteles.

A szakszerűtlen építkezéssel a szomszédos ingatlanban okozott kárért az építtető felelősséggel tartozik akkor is, ha a kárt az építkezéshez igénybe vett közreműködők okozták.

A tulajdonos nem foszthatja meg a szomszédos épületet a szükséges földtámasztól anélkül, hogy más megfelelő támasztékról gondoskodnék.

A tulajdonos a földjére áthajló ágakról lehullott gyümölcsöket megtarthatja, ha azokat a fa tulajdonosa fel nem szedi; az áthajló ágak és átnyúló gyökerek levágására nem jogosult, kivéve ha azok a föld rendes használatában gátolják, és a fa tulajdonosa azokat felhívás ellenére sem távolítja el.

(1) Ha közérdekű munkálatok elvégzése, állatok befogása, az áthajló ágak gyümölcsének összegyűjtése, az ágak és gyökerek eltávolítása céljából vagy más hasonló okból szükséges, a tulajdonos kártalanítás ellenében köteles a földjére való belépést megengedni.

(2) A tulajdonos a szomszédos ingatlant kártalanítás ellenében használhatja, ha ez a ingatlanán való építkezéshez, bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok elvégzéséhez szükséges.

(1) Ha az ingatlanokat kerítés, sövény vagy mezsgye választja el egymástól, ennek használatára mindkét szomszéd jogosult.

(2) A fenntartással járó költségek a szomszédokat olyan arányban terhelik, amilyen arányban őket jogszabály a kerítés létesítésére kötelezi. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a költségek a határolt földhosszúság arányában terhelik a szomszédokat.

(1) A föld határvonalán álló fa vagy bokor és annak gyümölcse a szomszédokat egyenlő arányban illeti. A fenntartással járó költségeket a szomszédok ugyanilyen arányban viselik.

(2) Ha a határvonalon álló fa vagy bokor valamelyik ingatlan rendeltetésszerű használatát gátolja, ennek az ingatlannak a tulajdonosa követelheti, hogy azt közös költségen távolítsák el. A növényzet kivágására való kötelezésre abban az esetben kerülhet sor, ha az érdeksérelem más módon nem hárítható el.

A föld használatára jogosult az ingatlanán lévő idegen állatot mindaddig visszatarthatja, amíg az állat által okozott kárt annak tulajdonosa meg nem téríti.

A törvénynek a szomszédjogra vonatkozó rendelkezéseitől jogszabály vagy a felek megállapodása eltérhet.

(1) Másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély esetében a tulajdonos köteles tűrni, hogy dolgát a veszély megszüntetése céljából a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják, illetve abban kárt okozzanak. Más vagyonát fenyegető veszély esetében ez a kötelezettség a tulajdonost csak akkor terheli, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonost a behatás következtében érheti.

(2) A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől kártalanítást, attól pedig, aki a veszély megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint kártérítést követelhet.

(3) Ha több személy életét, testi épségét vagy vagyonát fenyegető veszélyt egyes veszélyeztetett tárgyak feláldozásával hárítanak el, az ebből eredő kárt, ha e tárgyak feláldozása szükséges volt, veszélyeztetett érdekeik arányában valamennyien viselik; ezt a szabályt kell alkalmazni a veszély elhárítására fordított szükséges költség megosztására is.

(1) Az ingatlan tulajdonosa – ha annak törvényben meghatározott feltételei fennállnak – köteles tűrni, hogy a közérdeket szolgáló, törvényben nevesített szakfeladatok ellátása érdekében a feladatkörüknél, tevékenységi körüknél fogva arra feljogosított személyek – a feladataik ellátáshoz szükséges mértékben – az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg.

(2) Az (1) bekezdés szerinti – a közérdekű használat körébe tartozó, törvényen vagy egyedi hatósági döntésen alapuló – tűrési kötelezettség akkor áll fenn, ha az azzal járó korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem zárja ki, vagy jelentős mértékben nem akadályozza.

(3) Ha a közérdekű használattal kapcsolatos korlátozás a közérdekű használat időtartamára vagy terjedelmére tekintettel a rendeltetésszerű használatot kizárja, lehetetlenné teszi, vagy jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvételét vagy kisajátítását kérheti.

(1) Ha a tulajdonos jóhiszeműen földjének határain túl építkezett, a szomszéd – választása szerint – követelheti, hogy a túlépítő

(2) A szomszéd a földje egészének megvásárlását akkor követelheti a túlépítőtől, ha

(1) Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a szomszéd a jóhiszemű túlépítésre vonatkozó szabályokban foglaltakon túl követelheti, hogy a túlépítő

(2) A szomszéd az épület lebontását akkor követelheti, ha az az okszerű gazdálkodás követelményével nem ellenkezik. A lebontás és az eredeti állapot helyreállításának költségei a túlépítőt terhelik. A túlépítőt megilleti a beépített anyag elvitelének a joga.

(3) A bíróság a túlépítés következményeit a szomszéd választásától eltérően is megállapíthatja; nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindkét fél tiltakozik.

(1) A tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja, vagy tulajdonjogát más módon megterhelje, másra átruházza vagy azzal felhagyjon. A rendelkezési jog tartalmát jogszabály korlátozhatja.

(2) Ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet.

(1) A tulajdonos a tulajdonjog tárgyára – erre vonatkozó jog biztosítása érdekében, harmadik személlyel szemben is hatályosan – szerződéssel az elidegenítés vagy a terhelés jogát kizárhatja. Ingatlan esetében az ingatlan- nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál. Közhiteles lajstromban nyilvántartott dologra vonatkozóan a lajstromba történő bejegyzéssel alapítható elidegenítési és terhelési tilalom.

(2) Az elidegenítés kizárása a tulajdonjog átruházásának tilalmán felül – eltérő rendelkezés hiányában – magában foglalja a tulajdonjog tárgya megterhelésének tilalmát is.

(3) Az (1)–(2) bekezdések szerinti tilalom (a továbbiakban: elidegenítési és terhelési tilalom) megszűnik az azzal biztosított jog megszűnésével.

(1) Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés semmis, feltéve, hogy a rendelkezésre jogot alapító személy rosszhiszemű volt vagy a rendelkezés ellenérték nélkül történt.

(2) Ha a tulajdonjog tárgyán csak elidegenítési tilalom áll fenn, e szabályokat az elidegenítési tilalomba ütköző, ha pedig csak terhelési tilalom áll fenn, a terhelési tilalomba ütköző rendelkezésre kell alkalmazni.

A jogszabályban, bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott személyek javára megállapított elidegenítési és terhelési tilalomra a szerződéssel létesített elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Ingatlanra bejegyzett vagy ingatlanon jogszabály alapján ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is fennálló elidegenítési és terhelési tilalom esetén a tulajdonváltozás vagy a további megterhelés csak az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozata esetén jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba.