Tartalomjegyzék
- Szerkezet
Az oldalmenübe visszatéréshez használhatja az ALT + S billentyűket.
15/2012. (III. 14.) AB határozat
az Országos Választási Bizottság 175/2011. (X. 12.) OVB határozata vizsgálatáról
2012.03.14.
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 175/2011. (X. 12.) OVB határozatát – a jelen határozatban foglalt indokolás alapján – helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
1. 2011. október 28-án a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) akkor hatályos 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 175/2011. (X. 12.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen.
Egy választópolgár 2011. szeptember 16-án országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az OVB-hez, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Támogatja-e Ön, hogy az Országgyűlés tárgyalja meg, hogy a kukázás az ország területén kerüljön megtiltásra?” Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette. Az OVBh. indokolása szerint az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai és a kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tett.
Az OVBh.-val szemben – a törvényes határidőn belül – egy magánszemély kifogást nyújtott be, melyben kérte, hogy az Alkotmánybíróság az OVBh.-t semmisítse meg, és az OVB-t utasítsa új eljárásra. A kifogástevő szerint a kérdés nem egyértelmű, mert nem állapítható meg, mit jelent a „kukázás” kifejezés. A kifogástevő emellett utal arra, hogy a kérdés nem országos ügyre, hanem helyi ügyre vonatkozik, ennek alátámasztására a kifogástevő arra hivatkozik, hogy a kérdésben Budapest VIII. kerületében 2011. szeptember 25-én helyi népszavazást tartottak.
2. A kifogás beérkezését követően – 2012. január 1-jén – hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény). Az Alaptörvény ugyan nem szól a népi kezdeményezés jogintézményéről, az Országgyűlés által 2011. december 31-én elfogadott Magyarország Alaptörvénye átmeneti rendelkezéseinek 20. cikke azonban úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 2011. december 31-én hatályos 28/D. §-át az Alaptörvény hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyekben az Alaptörvény hatályba lépését követően is alkalmazni kell. A Ve. 2012. január 1-jén hatályba lépett 156. § (2) bekezdése alapján a Ve. egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvénnyel megállapított rendelkezéseinek hatályba lépését megelőzően benyújtott népi kezdeményezés hitelesítésére a Ve.-nek a kezdeményezés benyújtásakor hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
Mindezek alapján az Alkotmánybírósághoz 2012. január 1-jét megelőzően benyújtott népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítésével kapcsolatos OVB határozat elleni kifogás elbírálására továbbra is az Alkotmánybíróságnak van hatásköre, s az Alkotmánybíróságnak a népi kezdeményezés benyújtásakor hatályban lévő szabályok alapján kell eljárnia.
II.
Az Alkotmánybíróság a kifogást az alábbi jogszabályok alapján vizsgálta meg:
1. Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) vonatkozó rendelkezései:
„1. § (1) Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni.”
„17. § A népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést.
18. § Az Országos Választási Bizottság akkor tagadja meg az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
c) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.”
2. A Ve.-nek a jelen ügyben alkalmazandó – 2011. december 31-éig hatályban volt – rendelkezései:
3. A hatályos Ve. alkalmazandó rendelkezése:
„156. § (1) E törvénynek az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvénnyel megállapított rendelkezéseit – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a folyamatban lévő népszavazási és népi kezdeményezéssel kapcsolatos ügyekben is alkalmazni kell.
(2) E törvénynek az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvénnyel megállapított rendelkezéseinek hatálybalépését megelőzően benyújtott népszavazási kezdeményezés és népi kezdeményezés hitelesítésére a benyújtásakor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.”
III.
A kifogás nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét a Ve. 156. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó, 2011. december 31-ig hatályban volt 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. A kifogást az Alkotmánybíróság a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján érdemben bírálta el.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az aláírásgyűjtő íven található kérdés megfelel-e az Nsztv. 17. §-ának, amely szerint a népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést. A kifogás ugyanis a „kukázás” kifejezést nem tartja egyértelműnek.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a „kuka” kifejezés értelmezésében az esetlegesen az Országgyűlés napirendjére kerülő kérdés tárgyalását kezdeményező választópolgárokat és az arról tárgyaló országgyűlési képviselőket több jogszabály is segíti. A települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes műszaki szabályairól szóló 5/2002. (X. 29.) KvVM rendelet 3. számú melléklete kukának nevezi a hulladék tárolására kialakított, szabványos és a szállítási eszközbe történő ürítésre alkalmas, zárt rendszerű edényt. Emellett például a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) „A” és „B” Mellékletének belföldi alkalmazásáról szóló 38/2009. (VIII. 7.) KHEM rendelet is használja a „kuka” kifejezést műanyag tartóeszköz értelemben.
A „kukázás” kifejezés a guberáláshoz hasonlóan a köznapi szóhasználatban a még használható, esetleg értékkel bíró dolgok szemétben (jellemzően a kukában) való keresésére, kiválogatására utal.
A kérdés egyértelműségének a hiánya miatt az aláírásgyűjtő ív hitelesítése akkor volna megtagadható, ha a megfelelő számú aláírás összegyűjtése esetén az Országgyűlés számára nem lenne egyértelmű, hogy milyen kérdést tűzzön napirendre (miről szóljon a vita, illetve miben döntsön). [Ezzel összhangban lásd a 79/2011. (X. 28.) AB határozatot, ABK 2011. október, 902, 903.] Jelen esetben nincs erről szó, ezért az Alkotmánybíróság a kifogást, ebben a részében elutasította, és megállapította, hogy az országos népi kezdeményezésben szereplő kérdés megfelel az Nsztv. 17. §-ában foglalt egyértelműség követelményének.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság a kifogásnak azt az érvét vizsgálta, amely szerint a népi kezdeményezésre bocsátandó kérdés nem országos közügyre, hanem helyi önkormányzat hatáskörébe tartozó ügyre vonatkozik.
Az Alkotmány 28/D. §-a alapján országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az Nsztv. 18. § a) pontja alapján az OVB megtagadja a népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe.
Az Alkotmánybíróság a 176/2011. (XII. 29.) AB határozatban a guberálást szabálysértéssé minősítő önkormányzati rendeleti szabályt vizsgált. A határozat megállapította, hogy önkormányzati rendelet alkotmányos módon nem minősíthette szabálysértésnek „a közterületre kihelyezett gyűjtőedényzetből szemetet (…) vesz ki” és a guberálás cselekményeket. E cselekmények szabálysértéssé nyilvánításával ugyanis a helyi önkormányzat képviselő-testülete túllépett jogalkotó hatáskörének az Alkotmányban és a hatályos jogszabályokban biztosított keretein. (ABK 2011. december, 1362, 1366-1368.)
Jelenleg tehát helyi önkormányzat képviselő-testülete a kukázást (guberálást) alkotmányosan nem büntetheti, a kukázást tiltó országos szintű jogi norma viszont nem létezik. Önmagában azonban az a tény, hogy mostanáig jellemzően önkormányzati rendeletek szabályozták a kukázást, nem zárja ki, hogy az Országgyűlés napirendjére tűzze a tárgykört, és esetleg törvényt hozzon e tárgyban. Az Országgyűlés jogköre, hogy az Alaptörvény rendelkezéseit szem előtt tartva eldöntse, mely kérdéseket kíván törvényi úton szabályozni. A jogforrási hierarchia elvének megfelelően azonban a törvényben szabályozott jogviszonyok átalakítása, megváltoztatása csak törvénnyel történhet.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a 175/2011. (X. 12.) OVB határozatot a jelen határozatban foglalt indokolás alapján helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: VI/973/2012.
Változott rendelkezések
Megváltozott
Nincs változás
Változni fog
Nincs változás
Eszköztár
Nyomtatás
- Másolás a vágólapra
- Nyomtatás
