„(1) A rendelet hatálya az építészeti örökség mindazon elemére kiterjed, amely külön jogszabályok alapján nem áll védelem alatt, és amelyet a települési önkormányzat – a fővárosban a kerületi önkormányzat, valamint a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzat – rendeletében helyi települési, táji, természeti, építészeti, néprajzi, képző- vagy iparművészeti, ipartörténeti, régészeti értékként védetté nyilvánít (a továbbiakban együtt: helyi védelem).”
2. § Az R. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § A helyi védetté nyilvánítás szakmai előkészítését az 1. § (1) bekezdése szerinti települési önkormányzati rendeletben meghatározott eljárási szabályok betartása mellett – a főépítészi tevékenységről szóló kormányrendeletben foglaltak szerinti – a települési – a fővárosban a fővárosi és a kerületi – vagy a térségi önkormányzati főépítész látja el.”
3. § Az R. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. § A települési önkormányzat – a fővárosban a kerületi önkormányzat, valamint a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzat – az építészeti örökség helyi védelmének általános szabályai keretén belül – szabályozhatja
a) a helyi területi és egyedi védelem alá helyezés, illetve a védelem megszüntetésének általános rendjét és feltételeit, a tulajdonosok előzetes tájékoztatási kötelezettségét,
b) a helyrehozatali kötelezettség előírásának rendjét, annak teljesítéséhez nyújtandó önkormányzati támogatást, valamint a védett építmény rendeltetésszerű használatához szükséges mértéket meghaladó költségek megtérítését,
c) a kedvezmények mértékét és módját,
d) reklám, hirdetőberendezés vagy más, az építményen vagy attól különállóan megjelenő berendezés vagy tárgy elhelyezésére, valamint a védett területekre és a védett építményekre vonatkozó tiltást, korlátozást, feltételeket.”
4. § Az R. 5. § (2) bekezdésében a „szóló önkormányzati” szövegrész helyébe a „szóló települési önkormányzati” szöveg lép.
