Szentgál Község Önkormányzata Képviselő-testületének 14/2024. (XI. 27.) önkormányzati rendelete

1. Természetvédelmi célkitűzések

1.1. A területen található fa egészségének megőrzése és jó állapotban tartása hosszú távon.

1.2. A fajgazdag élővilág életfeltételeinek megőrzése.

1.3. A kora, egyedisége, lehelyezkedése miatt védett természeti emlék fokozott védelme a fákhoz kötődő élővilág megőrzése céljából.

1.4. Tudományos kutatás, az oktatás és a természetvédelmi szemlélet elősegítése.

2. Természetvédelmi stratégiák

2.1. A fa egészségét minél tovább megőrző természetvédelmi kezelési mód alkalmazása.

2.2. A fa körül megjelenő esetleges idegenhonos, agresszíven terjeszkedő fajok visszaszorítása. A védett fa közelébe dőlt kiszáradt fák feldarabolása, összerakása annak érdekében,hogy a kilátogatók (felnőttek, gyerekek) szabad mozgását ne akadályozza, balesetmentes ott tartózkodást biztosítsa.

2.3. A fát érintő beavatkozások számát minimalizálni kell, a koronát és a levélzetet alakítani csak vagyonbiztonságot veszélyeztető, vagy balesetveszélyes helyzetben szabad, ez esetekben is kizárólag szakmai felügyelet mellett.

3. Természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

3.1. A fa egészségi állapotát rendszeresen ellenőrizni kell.

3.2. A védett fa megőrzését elősegítő beavatkozásokat (száraz, letört ágak eltávolítása, sebkezelés) vegetációs időszakon kívül kell elvégzeni.

3.3. Esetlegesen szükségessé váló szakszerű, korona-alakító metszést kizárólag szakértő iránymutatása alapján lehet elvégezni.

3.4. Folyamaton vizsgálni kell a kártevők megjelenést, szükség esetén ellene megfelelő védekezést (vegyszeres, fizikai) biztosítani kell.

4. Fajok védelme

5. Táj- és kultúrtörténeti emlékek

5.1. A Bakony vidéki Szentgál falu határában az 1700-as évek elején kezdett cseperedni egy csavarodott törzsű, de erős, szép növekedésű kis barkócaberkenye fácska. Fölötte a 650 méteres Hajag-hegy délnyugati lejtője, előtte a Gella-patak széles völgye, körülötte mindenütt őserdő. Nyúlánk berkenye testvérei, szépen kifaragva, a botvágó kondások, juhászok, pásztorfiúk büszkeségei lettek. Ez az alacsonyan elágazó, csavarodott törzsű kis fa nem lett volna jó pásztorbotnak, így tovább növekedhetett.

1848 után megváltozott a környező táj képe. A Gella-völgyben kiirtották az erdőt, mert a hajdani előjogokkal bíró királyi vadászok falujában szükség volt a szántóföldre. A XX. század elején a Gella-völgyben kialakult szántók között tanyák sorát építettek fel. A virágzó tanyagazdaságokat az 1950-es években megszüntették. Az ekkor közel 250 éves barkócafa már nem nőtt fölfelé, csak szép, kúpos koronája szélesedett, terebélyesedett egyre.

Aztán jó ideig az elnéptelenedett vidéket szovjet harckocsik hadiútjai uralták. Az egyik elakadt páncélos jármű a barkócaberkenye tövéhez kötött drótkötéllel akarta kicsörlőzni magát. Ennek nyoma még az 1980-as években jól látható volt, s a szakadt kötéldarab tanúskodott az esetről. Ez is mutatja, hogy milyen erősen kapaszkodik a fa gyökérzete a földbe.

Hazai berkenyekutatók is ismerik és jegyzik a hajagi berkenyét. Sonnevend Imre berkenyékkel foglalkozó könyvében is szerepel. 2000-ben egy lelkes kis csapat jelenlétében hirdették ki hazánk legvastagabb és feltehetően a legidősebb (közel 300 éves, 23 m magas, 100 cm mellmagassági átmérőjű) hajagi barkócaberkenye fa helyi védetté nyilvánításának határozatát. Ettől kezdve a Hajagi Véderdő EBT gondozza, a terület tulajdonosainak hozzájárulásával.

Azóta is őrzi a tájat. Tavasszal fehér virágai, friss zöld hajtásai, nyáron hívogató árnyéka, ősszel sárgás, vöröses, barnás lombszíne, télen tekintetünket lenyűgöző ágrendszere hív mindnyájunkat, hogy hosszabb-rövidebb ideig gondolkodjunk mellette, alatta arról, ami ami elmúlt, s arról, ami örök.

5.2. A barkócaberkenye vagy barkócafa (Sorbus torminalis) Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban és Észak-Afrikában honos. Nálunk a hegy és dombvidékek fája. Melegkedvelő tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek elegyfája. Hosszabb életű, lassan növő, melegigényes fafaj. Közepes termetű fa, általában nyúlánk törzsű kérge sötétbarna, cserepesen fölpattogzó, koronája boltozatos, ágai vastagok. Szórt állású, 3-4 karéjpáros, 5-10 cm hosszúságú levelei vannak. Fehér virágai sátorozó bugában nyílnak, tojásdad alakú, almácska termése 12-15 mm hosszú, benne kövecses magház található.

Világos, barnásvörös fája kemény, nehéz, egyenletes szövetű. Míves, egyedi bútorok legértékesebb fája, szobrok, dísztárgyak is készülnek belőle.Termését régebben gyomorjavítónak ajánlották, a belőle főzött berkenyepálinka különleges érték.

6. Látogatás

6.1. A barkócaberkenye szabadon megközelíthető, látogatható.

6.2. Látogatás során a fa környezetének tisztán tartására ügyelni kell.

7. Oktatás és bemutatás

7.1. A település weboldalán elhelyezésre kerül a védelem tényének és történetének ismertetése.

7.2. 2014-ben az Év fája verseny győztese lett.

7.3. Ökoiskola, Zöld Óvoda címekhez kapcsolódó rendezvények tartása.

8. Kutatás, vizsgálatok

9. Terület- és földhasználat

9.1. Tilos a természeti érték állapotának megváltoztatása.

9.2. A védett faegyed mindennemű rongálása tilos.

9.3. A védett fáról termés vagy más növényi rész begyűjtése csak engedély birtokában történhet, tilos a fa 50 méteres körzetében vegyszer használata.

9.4. Tilos építmény elhelyezése a faegyed 50 méteres körzetében.

9.5. Vonalas létesítmény (villamos-, víz- és gázvezeték) nem vezethető a faegyed 25 m-es körzetében.

9.6. Tilos a tűzgyújtás a faegyed 50 méteres körzetében, kivéve, ha erre kialakított, kiépített hely rendelkezésre áll.

9.7. A fa koronájában keletkező esetleges vihar-, zúzmara-, hő- és jégkárok kezelése csak engedély birtokában végezhető.