Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 30/2024. (XI. 7.) önkormányzati rendeletének indokolása

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban Jat.) 18. §-a szerint:

18. § (1) A jogszabály tervezetéhez a jogszabály előkészítője indokolást csatol, amelyben bemutatja azokat a társadalmi, gazdasági, szakmai okokat és célokat, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé teszik, továbbá ismerteti a jogi szabályozás várható hatásait, és az álláspontját az indokolás közzétételéről.

(2) A jogszabály tervezetének indokolásában tájékoztatást kell adni a javasolt szabályozás és az európai uniós jogból eredő kötelezettségek összhangjáról, valamint a 20. § szerinti egyeztetési kötelezettségről.

(3) A jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás nyilvánosságát jogszabályban meghatározottak szerint kell biztosítani.

(4) A jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás kötelező erővel nem rendelkezik.

(5) A jogszabály értelmezésekor figyelmen kívül kell hagyni a jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás jogszabályszöveggel ellentétes részét.

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a civil szervezeteknek nyújtható önkormányzati támogatásokról szóló 28/2023. (IX. 28.) önkormányzati rendelet módosításának indoka – a Jat 18. §-a alapján – az alábbiak szerint összegezhetők:

Magyarország Alaptörvénye 32. cikk (1) bekezdés h) pontja alapján a helyi önkormányzat a törvény keretei között dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről. A helyi adókkal kapcsolatos önkormányzati rendeletalkotás joga azonban nem biztosít teljes szabadságot az önkormányzatok számára, annak egyéb, a jogforrási hierarchia magasabb szintjén álló jogszabályok szabnak korlátokat. A helyi adókra vonatkozó speciális törvényi kereteket, az adómegállapítás jogának terjedelmét és korlátait a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6-7. §-a határozza meg. Az Önkormányzat a Htv. keretei között jogosult az adó bevezetésére, melynek mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan a törvényben meghatározott adómaximumra figyelemmel állapíthatja meg.

A Htv. 2017. január 1-jétől hatályos 7. § g) pontja értelmében az önkormányzat az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek

Ezen egyensúlyra tehát nem csak a mérték-megállapításnál, hanem – ahol arra a törvény lehetőséget ad – az adóalap fajtájának megválasztása, valamint az adókedvezmények és mentességek rendszerének kialakítása során is kötelező figyelemmel lenni.

A fent írt követelmények legélesebben a vagyoni típusú adóknál (építményadó, telekadó) jelentkeznek. Az első két feltétel nem szorul magyarázatra, azonban az adóalanyok teherviselő képessége esetében érdemes kiemelni, hogy – ahogy azt a Kúria következetes gyakorlata is mutatja – e feltétel nem az adóalany gazdasági fizetőkészségével és -képességével áll összefüggésben. Ennek kapcsán a Kúria megállapította, hogy „nem akkor teljesítőképes az adózó, ha fizetőképes, hanem akkor, ha a vagyonadó mértéke nem oldódik el az adótárgy értékétől.” Súlyosan aránytalannak minősül tehát az adómérték, ha belátható időn belül felemészti az adótárgyat.

Az „adóalanyok teherviselő képességéhez igazodás” szorosan kapcsolódik a hátrányos megkülönböztetést eredményező helyi adóztatás tilalmához. Az egyenlő feltételek szerinti adózás nem jelenti az adózói csoportok közötti mindenfajta különbségtétel tilalmazását, azonban a differenciálásnak a törvényi korlátok között, a többi alapelvre, szempontra tekintettel kell megtörténnie. Előírhat például az önkormányzat eltérő adómértéket az adótárgyak funkciója, földrajzi elhelyezkedése szerint, ennek jogszerűsége attól függ, hogy a szabályozás kialakításakor elvégezte-e a szükséges mérlegelést, figyelemmel volt-e az adóalanyok teherviselő képességére és az eltérő adómértéket tudja-e a helyi sajátosságokkal megalapozottan indokolni.

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése a Htv. felhatalmazása alapján illetékességi területén építményadót, magánszemélyek kommunális adóját, telekadót, helyi iparűzési adót és idegenforgalmi adót vezetett be.

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a helyi adókról szóló 33/2014. (VI. 30.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) építményadó kötelezettséget állapít meg Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának illetékességi területén lévő lakások (magánszemélyek tulajdonában lévő lakások kivételével) és nem lakás céljára szolgáló építmények után.

A jelenleg hatályos Ör. alapján az adó mértéke:

a) 1100 Ft/m²/év a b) és c) pont kivételével,

b) 350 Ft/m²/év a magánszemély adóalany 40 m² alapterületet el nem érő gépjárműtárolója (ideértve a teremgarázst és mélygarázst) esetén, amennyiben az nem szolgál üzleti célt,

c) 300 Ft/m²/év a vállalkozó adóalany lakása, amennyiben kizárólag lakás céljára szolgál.

Az építményadó mértéke utoljára a 2009. adóévre vonatkozóan került módosításra.

A 2023. adóévben az építményadó bevétel 1.383.640 eFt volt (adóbevételek 9,10 %-a), a 2024. évi előirányzat 1.310.000 eFt, 2023. évben az adóalanyok száma 10.528 fő, adótárgyak száma 14.876 db volt.

Az építményadó adómértékének maximuma 2024. évben 2.508,60 Ft/m², 2025. évben 2.950,1 Ft/ m².

A jelenlegi legmagasabb adómérték nem éri el az „adómérték maximum” 50 %-át.

Az építményadó tekintetében a lehetséges adómértékekhez tartozó adókivetések nagysága az alábbiak szerint alakulna a jelenleg adóztatott négyzetmétert (ASP.ADO adónyilvántartó programból nyert adat) alapul véve, valamint a jelenleg hatályos adómértékeket tekintve:

Az adóztatott terület nem tartalmazza azon előírásokat, amelyek esetén törvényi, rendeleti mentesség (ideértve a Htv. 3. § (2)-(3) bekezdése szerinti ún. feltételes mentességet is) áll fenn.

A jelenleg hatályos rendelet szerinti adómértékekkel számolva a fizetendő adó összege összesen 1.366.909.394 Ft.

A javaslatban (csak az általános adómértéket változtatva) foglaltak szerint a fizetendő adó összege 1.874.675.726,00 Ft, tehát az emelés összesen 507.766.332,00 Ft adótöbbletet eredményezne építményadó adónemben.

A Htv. 13. §-a szabályozza az építményadó tekintetében a törvény alapján adható mentességeket, mely alapján mentes az adó alól:

A fentieken túl a törvény a műemléképület felújításához kapcsolódóan is határoz meg mentességet.

A Htv. 6. § d) pontja alapján az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy a törvényben meghatározott mentességeket, kedvezményeket további mentességekkel, kedvezményekkel kibővítse.

A jelenleg hatályos Ör. a Htv. 13. §-ában foglaltakon kívül az alábbi mentességeket biztosítja:

A Htv. 13. § h) pontja szerint az építményadó alól mentes az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló építmény vagy az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó tároló építmény (pl. istálló, üvegház, terménytároló, magtár, műtrágyatároló) feltéve, hogy az építményt az adóalany rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja.

Az adómentesség esetén három feltételnek egyidejűleg kell teljesülnie. Egyik törvényi feltétel, hogy az adótárgy az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló épület legyen (pl. gabonatároló, növényház, istálló), a másik feltétel, hogy az adótárgy állattartási vagy növénytermesztési célt szolgáljon, a harmadik, hogy maga az adóalany használja ezt az építményt az állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan.

Az adómentesség kibővítésével azon magánszemélyek tulajdonában lévő épületeket kívánjuk mentesíteni, amelyekre a Htv. 13. § h) pontja szerinti adómentesség nem vehető igénybe. Ilyenek lehetnek például – függetlenül az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint – a lakóház elhelyezésére szolgáló telken lévő használaton kívüli gazdasági épületek (pl. istálló, pajta), a háztáji gazdálkodás építményei (pl. üvegház, présház), valamint az abból származó termékek tárolására szolgáló helyiségek (pl. pince). Továbbá kiterjesztenénk az adómentességet a magánszemélyek tulajdonában lévő zártkerti ingatlanokon lévő építményekre.

A Htv. 52. § 9. pontja definiálja a hasznos alapterület fogalmát, amely a m² szerinti építményadóztatás esetén az adóévi adófizetési kötelezettség alapjául szolgál. A hivatkozott jogszabályhely szerint hasznos alapterület az adótárgy teljes alapterületnek olyan része, ahol a belmagasság – a padlószint (járófelület) és az afelett levő épületszerkezet (födém, tetőszerkezet) vagy álmennyezet közti távolság – legalább 1,90 m. A teljes alapterületbe a lakáshoz, üdülőhöz tartozó kiegészítő helyiségek, melléképületek, melléképületrészek kivételével valamennyi helyiség összegzett alapterülete, valamint a többszintes lakrészek belső lépcsőjének egy szinten számított vízszintes vetülete is beletartozik. Az építményhez tartozó fedett és három oldalról zárt külső tartózkodók (lodzsa, fedett és oldalt zárt erkélyek) és a fedett terasz, tornác alapterületének 50 százaléka tartozik a teljes alapterületbe.

A Htv. 52. § 50. pontja rögzíti a melléképület, melléképületrész fogalmát, mely szerint a lakás, az üdülő elhelyezésére szolgáló telken lévő és a lakás, üdülő szokásos használatához szükséges, de huzamos emberi tartózkodásra részben és ideiglenesen sem szolgáló, tüzelő, lom, szerszám, kerékpár, babakocsi tárolására szolgáló épület vagy épületrész, ide nem értve a gépjárműtárolót. A többlakásos lakóépületben lévő lakás esetén a lakástulajdonhoz tartozó, 5 m² hasznos alapterületet meg nem haladó, lomok, szerszámok, tüzelő tárolására szolgáló helyiség, feltéve, hogy az az épületen belül, de a lakástól elkülönítve helyezkedik el, valamint lakóépületben az osztatlan közös tulajdonban lévő közlekedő és tároló-helyiség akkor, ha azt a tulajdonközösség közösen használja.

Az utóbbi években az új építési lakások esetén a lakásoktól elkülönítve elhelyezkedő tárolók önálló helyrajzi számon kerülnek bejegyzésre. Ezen tárolók, függetlenül attól, hogy az 5 m² hasznos alapterületet nem érik el, adókötelesek.

Az adómentességet a magánszemély tulajdonában álló önálló helyrajzi számon nyilvántartott 5 m² hasznos alapterületet meg nem haladó tároló helyiségre is kiterjesztenénk, amennyiben nem szolgál üzleti célt.

A közös tulajdonnak van egy speciális esete, ez pedig a társasháztulajdon. Itt az épület meghatározott részei (főként lakás, tároló-helyiség) a tulajdonostársak külön tulajdonában állnak, mely után önálló adóalanyok, míg a közös használatú helyiségek (pl. lépcsőház, közlekedő, közös tároló helyiségek) közös tulajdonban, a társasház tulajdonában állnak. Ez esetben a közösség – a társasház – az adó alanya.

Adómentesség kiterjesztését javasolom a lakásszövetkezet, valamint a társasház üzleti célt nem szolgáló közös használatú helyiségeire (közlekedő, lépcsőház, tároló helyiségek). Ennek az a célja, hogy a lakóközösségeket – melyek üzleti célra nem hasznosítják/nem tudják hasznosítani a közös használatú helyiségeket (például: kerékpártároló, babakocsi tároló) – további adó ne terhelje.

A mentességek adókiesést nem okoznak.

Lehetővé teszi a Htv. a települési önkormányzat számára, hogy rendeletben mentse fel az adatbejelentési kötelezettség alól a vállalkozónak nem minősülő adóalanyt, feltéve, hogy az adott adónemben (ez esetben az építményadó) az adóalanyt nem terheli fizetési kötelezettség. Javasolom, hogy a magánszemély adóalanyok mentességgel érintett helységei tekintetében – az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében – adatbejelentési kötelezettségük ne legyen.

A helyi adók fiskális funkciója lényeges követelmény. Fontos, hogy a helyi adók stabil bevételt jelentsenek az Önkormányzat költségvetésében, hogy előrelátható legyen, milyen keretek között tud gazdálkodni az Önkormányzat. Ahogy a Htv. preambuluma is hangsúlyozza, a települési önkormányzatok egyik alapvető feladata a helyi közszolgáltatások biztosítása, így a helyi adók elsődlegesen ezek finanszírozását szolgálják. Természetesen az adótehernek arányban kell állnia a közszolgáltatások számával és minőségével. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a helyi adópolitika sohasem választható el a központi adópolitikától és nem lehet független az adott település, térség gazdasági helyzetétől. Az Önkormányzat folyamatosan törekszik arra, hogy – törvényileg szabályozott keretek között – a helyi adók átláthatók, kiszámíthatók legyenek, illetve ne veszélyeztessék a vállalkozások működését.

Az előzőekben írtak alapján megállapítható, hogy az Önkormányzat a szabályozás kialakítása során jól egyensúlyoz a helyi adóztatás gazdasági vetülete és az általánosság, az arányosság, az egyenlőség és a méltányosság elvei között. Kifejezett törvényi rendelkezés nélkül is folyamatosan szem előtt tartotta, és maradéktalanul figyelembe vette a bírói gyakorlat által kimunkált vizsgálati szempontokat, így Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének hatályos helyi adó rendelete megfelel a Htv. 2017. január 1-jétől hatályos 7. § g) pontjában foglalt követelményeknek.

Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 32. §-a alapján fizetési kötelezettséget megállapító, fizetésre kötelezettek körét bővítő, a fizetési kötelezettség terhét növelő, a kedvezményt, mentességet megszüntető vagy korlátozó jogszabály kihirdetése és hatálybalépése között legalább 30 napnak el kell telnie.

A Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (3) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet tervezetéhez tartozó, a megalkotását megelőzően rendelkezésre álló, végső előterjesztői indokolás Nemzeti Jogszabálytárban történő közzététele kötelező. A közzétett indokolás nyilvános. A jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás kötelező erővel nem rendelkezik. A jogszabály értelmezésekor figyelmen kívül kell hagyni a jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás jogszabályszöveggel ellentétes részét.

Az önkormányzati rendelet nem esik a Jat. 18. § (2) bekezdésének hatálya alá.