Magyarország Alaptörvényének tizenhatodik módosítása indokolás

A jogállam helyreállításának érdekében alapvető fontosságú, hogy a miniszterelnök e közjogi funkciót csak meghatározott ideig tölthesse be. A demokrácia alapja, hogy a közhatalom gyakorlása időben korlátozott. A mandátumot a miniszterelnök esetében jelen helyzetben 8 évben indokolt korlátozni.

A módosítás további célja, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó hatályos alkotmányos konstrukció helyébe a már működő alapítványokra vonatkozó átmeneti, kivezető jellegű alkotmányos szabályozás lépjen. A módosítás nem a KEKVA-rendszer fenntartását, hanem annak alkotmányosan rendezett kivezetését célozza. A módosítás a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok kivezetésének alkotmányos kereteit úgy teremti meg, hogy egyszerre biztosítja az állami eredetű vagyon visszakerülését, a közfeladatok folytonosságát, a hitelezői és harmadik személyi jogok védelmét, valamint a további törvényi végrehajtás jogalapját.

Fontos továbbá, hogy megszűnjenek az alkotmányos demokráciában mindazok az intézmények, amelyek nem töltenek be legitim közjogi funkciót, továbbá működésükkel sértik a személyek alapvető jogait.

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése és a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

Az Alaptörvény módosításának célja, hogy a miniszterelnök legfeljebb összesen – megszakításokkal együtt – nyolc évig lehessen Magyarország miniszterelnöke. E határidő számítását 1990. május 2-ától, a szocializmus utáni demokratikus átmenetet követő első szabadon választott Országgyűlés megalakulásának időpontjától kell figyelembe venni és alkalmazni.

Az Alaptörvény módosításának célja kizárólag a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetésének Alaptörvény általi megalapozása.

A rendelkezés hatályon kívül helyezi az Alaptörvény 38. cikk (6) bekezdését. A hatályos alkotmányos szabályozás a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok jogállását a nemzeti vagyonra vonatkozó rendelkezések között, a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás alkotmányos keretébe illesztve szabályozza. A módosítás célja, hogy e konstrukció helyébe a már működő alapítványokra vonatkozó átmeneti, kivezető jellegű alkotmányos szabályozás lépjen.

A hatályon kívül helyezés indoka, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány mint különleges jogintézmény a jövőben ne a nemzeti vagyon kezelésének tartós, általános alkotmányos modelljeként jelenjen meg, hanem a Záró és vegyes rendelkezések között, a már létrejött alapítványokra vonatkozó átmeneti szabályok tárgyaként. Ez egyértelművé teszi, hogy a módosítás nem a KEKVA-rendszer fenntartását, hanem annak alkotmányosan rendezett kivezetését célozza.

A rendelkezés az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezéseit egy új ponttal egészíti ki. Ez a pont a már működő közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó átmeneti alkotmányos szabályokat határozza meg. A rendelkezés elsőként rögzíti, hogy az állam által alapítóként, csatlakozóként vagy más jogcímen juttatott vagyon, illetve e vagyon hozama, valamint a mindezek helyébe lépett vagyon az alapítvány megszűnésekor ingyenesen az államra mint általános jogutódra száll, továbbá megszűnik az állami tulajdonban álló vagyontárgy tekintetében a vagyonkezelői jog, illetve a közfeladathoz rendelt vagyonkezelői jog. A szabály célja, hogy az állami eredetű vagyoni kör sorsa alkotmányos szinten világos legyen, ugyanakkor a visszaszállás ne az Alaptörvény-módosítás hatálybalépéséhez, hanem az adott alapítvány megszűnéséhez kapcsolódjon.

Ez a megoldás biztosítja, hogy az alapítványok megszüntetéséig a működés, a közfeladat-ellátás, az intézményfenntartás és a szerződéses jogviszonyok rendezett átmeneti keretek között folytathatók legyenek. A rendelkezés egyúttal elkerüli azt a jogbizonytalanságot, amely abból eredne, ha az alapítványi vagyon teljes köre az Alaptörvény-módosítás hatálybalépésével, az alapítványok további fennállása mellett, azonnal nemzeti vagyoni jogi rezsimbe kerülne.

A kiegészítés azt is kimondja, hogy az alapítványok alapítói jogait az állam gyakorolja. Ez a rendelkezés a közfeladatokkal és az állami eredetű vagyonnal kapcsolatos végső állami felelősség érvényesítését szolgálja. Az állam alapítói joggyakorlása biztosítja, hogy az alapítványok működésével, átalakításával vagy megszüntetésével kapcsolatos döntések a továbbiakban az államszervezet demokratikus felelősségi rendszerébe illeszkedő döntéshozóhoz kapcsolódjanak.

A rendelkezés alkotmányos alapot ad arra is, hogy az alapítói jogok gyakorlója az alapítványt megszüntethesse. E szabály azért szükséges, mert a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok megszüntetése nem kezelhető kizárólag a polgári jog általános alapítványi szabályai alapján. A módosítás ezért külön alkotmányos felhatalmazást teremt arra, hogy törvény a megszüntetés feltételeit, eljárási rendjét és jogkövetkezményeit az érintett alapítványok sajátos közjogi és vagyoni helyzetére figyelemmel állapítsa meg.

Végül a rendelkezés kimondja, hogy az alapítvány működésének, megszüntetésének, közfeladatai és egyéb feladatai ellátásának szabályait törvény határozza meg. Ez a felhatalmazás teremti meg annak lehetőségét, hogy az Országgyűlés külön törvényi szinten rendezze az egyes alapítványok megszüntetésének határidejét, eljárását, a vagyonleltár és vagyonelszámolás rendjét, az államra visszaszálló és az államra vissza nem szálló vagyonelemek sorsát, a hitelezői igények kezelését, a folyamatban lévő szerződéses és eljárási jogviszonyokat, valamint a közfeladatok és egyéb feladatok további ellátását.

A módosítás így a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok kivezetésének alkotmányos kereteit úgy teremti meg, hogy egyszerre biztosítja az állami eredetű vagyon visszakerülését, a közfeladatok folytonosságát, a hitelezői és harmadik személyi jogok védelmét, valamint a további törvényi végrehajtás jogalapját.